Somogyi Néplap, 1981. május (37. évfolyam, 101-126. szám)
1981-05-17 / 114. szám
végig, végig az ember teremtette csodákon egészen a 237 méter magasan álló Gloriet- te-ig, a diadalívig. Napóleon és Mária Lujza „sasíiókja” mosta-e kezét a mesterséges tavacskában?Vacsora a Grinzing negyedben, sramlizenével. Olaszok mulatnak temperamentumosam a mi „sírva-vigadásunk” hamar elhalkul körükben. Hirtelen lobbanó barátságok szövődnek a két turistacsoport között. Magyarul, németül, olaszul — ki-ki a saját nyelvén — énekeljük Kálmán Imre és Lehár dalait. Aztán: „Ciao, ciao, bambino!” Líra után próza: a Mariahilfer Strassén másnap délelőtt elköltjük schillingjein- ket. A játékboltok slágere a magyar bűvös kocka, 228 schillingért. Ezt nem veszünk. A Casanova éjszakai revübár lyukas cipőjű szendvicsembere járja az utcákat, egy-egy félig öltözött hölgy képe elöl-hátul. Majd legközelebb ... Most a magyar boltok fülbesúgó-alkalmazottaira hallgatunk akik néhány schillinggel kevesebbért ígérnek Fa-szappant, spray-t az utcán. Mire megleljük az üzleteket, mindenütt áremelés történt... Irány haza! Leskó László SOMOGYI NÉPLAP Bécsi kacsák Vénusszal nem találkoztunk kitüntetés. Munkásőr, a Vöröskereszt kiváló aktívája. — Szintén lánykoromban imerkedtem meg a vöröskeresztes munkával. Karácsonykor — hogy melyik évben, azt ne kérdezze — a nagyné- ném elvitt egy teadélutánra, ahol a szegényeket látták vendégül. A háborúban a sérült betegeket istápoltam. 1947-ben Balatonföldváron a nőszövetséggel létrehoztunk egy napközi otthont, hogy az asszonyok elmehessenek dolgozni. A Mahart-nál vöröskeresztes titkár volt, most a siófoki szervezet vezetőségének a tagja. Sokat átélt asszony, és mindig a segítőkészek oldalán állt. Munkásor és lelkes vöröskeresztes aktíva. Politikus alkat. — 1945 előtt részt vettem az illegális kommunista párt harcában is. Összekötő voltam. Politikai feladatokat bíztak rám. — A Vöröskereszt a békés időkben is politikus szervezet. — Igen. Ma ia ellát ilyen feladatokat. Harcol a dohányzás, az alkoholizmus ellen — az egészségpolitikai célok megvalósításáért —, de hogy ezt tehesse, mindenképpen meg kell őriani a békét. Két kitüntetett a sok közül. Ahány ember, annyi életút. Közös vonásuk: a humanizmus, a szűkebb környezetért és az emberiségért érzett felelősség. Hétköznapi tetőikben ez nyilvánul meg. H. B. 100 éves a Magyar Vöröskereszt •4 Centenáriumi kitüntetettek Jó vezetéssel, összefogással Már kabarétréfa is született a háromnapos bécsi turistaút közkedveltségéről, talán emiatt árgusabbak a vámosok Kőszegen: akadhattak, akik nemcsak városnézésre használták a drága időt — abból van ugyanis a legkevesebb. Épp csak „megkóstoltuk” Bécset; amit megismerhettünk, egy szeletnyi Bécs, bécsiszelet nélkül... Wien ismert szimbólumait — épületeket, szobrokat, parkokat — látogattunk sorra esőben, sízélben, hidegben, de fűtve a kíváncsiságtól. A paloták együttesét, a Hofburgot — persze nem a 2600 helyiséget, 54 lépcsőházat — inkább csak kívülről csodáltuk meg. Hány, ránk nézve hátrányos döntés születhetett itt a történelem folyamán! A hires bécsi konflisok placca is ott van; onnan indulnak a nálunk pénzesebb turistákkal városnézőbe, ügyesen kerülgetve az autókat, a reklámokkal kipingált villamosokat. Falusi útitársunk már simogatná is az egyik pacit, de rá- hörren a kocsis félkomolyan: „Ez nem kommunista ló!” Nem ismerem a lovak világnézetét, bár Swift szerint nem egyértelmű a helyzet e téren, s ha borvírágos orrú kocsisunk ostorral biztatja meg a derék négylábút — ki tudja, mit gondol magában „osztályhelyzetéről” a telivér. „Bécsi vér, bécsi vér...” Két, általam pekinginek ítélt gyönyörű kacsa vitatkozik egy gyáva ölebbel, a reneszánsz kapuval — Schweizertor, azaz svájci kapu — szemben. Egy harmadik társuk landol kecsesen, majd szárnyra kapva mindhárman távoznak, elhúzva az egyik bejárat kovácsolt vas kapuja fölött. Ezekkel a kacsákkal később lesz még érkezésünk; a parkokban kiflivéget ku- nyerálnak a sétálóktól, a Schönbrunn mesterséges vízesése alatti tóban békésen úszkálnak. Tanúim a schön- brunni mókusok, „akik” szintén kéregetésre adták fejüket, s nagy lelkinyugalommal közlekednek a franciásan fodrászolt fák közötti tisztásokon. Elhessegetem magamtól — nem a kacsákat! — a kényszerképzetet: a kaposvári Szabadság park szökőkútjának vizében „kis kacsa fürdik”. Fürödne, ha az első este flaszter-rabsicok zsákmányául nem esne és másnap már ékes tollazata nélkül nem főne fazékban ... Itt, Bécsben, nem kell ilyesmitő tartania. Szép város ez h másfél mii liósnál népesebb Wien, aho' a másik jelkép, a Práter fé óra alatt kört iró óriáskere ke közelében volt a szálló dánk, egy csöndes, kellemeí hotel. Nem szabad oldalakat írni a Stephansdom felséges, égre törő tornyairól, a Peterkir- che, a Michelkirche látványáPanoráma a Burgtheaterrel ról, a Votivkirche gótikát utánzó kettős „mutatóujjáról”. Látni kell! A Burg- theater, a Staatsoper tekintélyes épületét csak kívülről csodálhatja a „háromnapos vendég” — jegyet hónapokkal előbb kellene rendelni. Így aztán a gondozott parkokban, Mozart sárga virágokkal — violinkulcsot formáznak — beültetett szobrában, Johqnn Strauss hegedülő figurájában, Goethe magányos alakjában gyönyörködhetünk. Mária Terézia szobráról azt „pletykálja” Zsuzsa asszony, bécsi kísérőnk, hogy azért ültette karosszékbe a szobrász, mert olyan sok gyereket szült, hogy belefáradhatott ... Pallas Athéné aranyozott, parlament előtt álló alakjáról meg azt tartja a bécsi polgár: inkább bent a palotában képviselné az igazságot! „Kärtner Strassén, Kártner Strassén, hogyha egyszer végigmész” — dúdolja a tna;yar turista a „Váci utcán, Váci utcán” dallamára. Mert ami otthon a Váci utca, az itt a Kártner Strasse. Sétálni és lózelődni! Nem is olyan tönnyű feladat ez. Minden izletportál megállít. Beleszé- lülünk az árakba. De itt íúszlépésenként találunk magunk alá ülőhelyet, míg a Váci utcán nemigen, ha cSak » Vörösmarty térig el nem ballagunk. Vasárnap van, s az a dobozos sör, amelyet hétköznap öt-hét schillingért veszel, itt ma tizenháromba kerül. Énekesek, együttesek szórakoztatják a Kártner Strassén a nagyérdeműt, öreg bacsika fejhangon melizmázik harmonikája dallamára, pénzt nem vár érte. Párizsban láttam először utcai szórakoztatókat, hat évvel ezelőtt, mostanra ideért ez a kedves divat. Talán jövőre feltűnik majd a Váci utcában is. Mi fér még egy ilyen rövid utazásba? A múzeumok vasárnap 13 órakor bezárnak, hétfőn ki sem nyitnak. Ég veled, püffedt, kedves vitlen- dorfi Vénusz, nem sikerült személyesen megismerked-. nünk! Ellenben a schönbrun- ni látnivalók úgy lenyűgöztek, mint Párizsban a Tuilei- rák. Még jobban, Miksa császár, majd utódai monumentálisát építettek, szépítettek itt. Be a Haupttoron (főkapun) át, s akkor indulhatsz Idő barázdálta arcok, fiatalos tekintetek. A Magyar Vöröskereszt Somogy megyei Szervezetének centenáriumi ünnepségén megemlékeztek az alapítókról és a tömegszervezet folyamatos működését biztosító fiatal aktívák tevékenységéről. A centenáriumi emlékplakettet többek között két idős asszony is megkapta. Csendes Lajosné a buzsáki alapszervezet alapító tagja. Élete eggyéíorrott a Vöröskereszttel, a tömegmozgalom pedig a történelemmel. A háborús készülődés éveiben a lányokat elsősegélynyújtásra képezték ki. — Milyen célja volt önnek abban az időben? — Arra képeztek ki bennünket, hogy a sebesülteknek elsősegélyt nyújtsunk. A tanfolyamon tanultakat a békés életben is hasznosíthattuk. Sok embert mentettem meg a vérmérgezéstől, a fertőzés veszélyétől. — A Vöröskereszt mai aktivistája számos feladatot talál magának a faluban, a városban egyaránt — Falunkban mintegy százötven tagot számlál a szervezet. Lehetne több is, de az utóbbi időben nem kapott elég figyelmet az aktivá’ képzése, számuk gyarapítása — Miben vesznek rétat? — A véradás, a röntgen- . vizsgálatok szervezésében. ötvennyolc éves. A Vörös- kereszt eddig is tág teret biztosított az aktívák működésének, — Ml az,' ami nem változott az idők során? — Amit megtanultam lánykoromban, az elsősegélynyújtást, annak ma Is hasznát ve-' szem. Mindig szükség lesz az olyan emberekre, akik ebben járatosak. Szinte nincs olyan nap, hogy ne fordulnának hozzám segítségért, tanácsért. A fiatalok is szívesen kiveszik részüket az önzetlen munkából. Pommer Gottfriedné hatvannégy éves. Mellén _ négy Nemzetközi események — Mi a jövője a kanizsai csónakázótonak ? A város apnaja-nagyja, a lelkes, fáradságot nem ismerő emberek 35 millió forintnyi társadalmi munkával járultak a megye legszebb szabadidőközpontjának megépítéséhez. — Az első kapavágás 1972 nyáréin volt — emlékezik vissza Mózes Pál —, és öt év elteltével, 1977. május 1-én avattuk fel a tavat. Tulajdonképpen szerencsénk is volt, sóit összekötöttük a kellemest a hasznossal, miivei a vízügyi igazgatóság terveiben amúgy is szerepelt ,-a vízfolyások és a vízgyűjtő területek rendezése”. Ez is azok közé tartozott. í-i Mit kell tudnunk t kanizsai csónakázótár ólJ — 48 hektáros a vízfelület — hangzik a válasz —, három kilométer hosszan lehet végigevezni a 200 méter széles tavon, s 1.5—2 méter mélységű a medre. A víz Szamárkórós, hepehupás, az I. világháborút is kiszolgáló lőtér, néhány düledező putri, ingoványos szúnyogtanya ... Ez volt kilenc esztendővel ezelőtt a nagykanizsai csónakázótó helyén. Ma Zala megye második legnagyobb városának gyermek- és felnőttparadicsoma, a sportolók közkedvelt ta- lálikiozóhelye. — Már 12 éve annak, hogy a nagykanizsai erdészek és az erdőrendezőség, a városit szerető emberek és a tanácstagok fövetették az elállandó cseréje és utánpótlása biztosítva van. — Mi szolgálja a pihenni és szórakozni vágyókat? — Az autókra gondolva építettünk egy 250 helyes autóparkolót, másfél kilométer hosszan erdei tornapálya várja a látogatókat. A gyerekeknek 48 nagyméretű fajátékot helyeztünk el a csónakázótó parkjában. Csónakkikötők, sétány és négy hektáros, mediterrán növényeket bemutató part épült, sőt a napokban nyílt meg az új Tóvanidéglö, ahol 300 Húsban itt rendezik meg az országos szövetség vidéki válogatóversenyét, hová 1200 sportoló jelentkezett. — Nem ez az első sport- rendezvény itt. V — Nem. Tavaly márt helyt adtunk a Naviga Nemzetközi Modellező Szövetség rendezésében a hajómodell- Europa-bajnokság résztvevőinek. Igyekeztünk jól megszervezni a lebonyolítást, és talán ennek is köszönhető — mondja a Nagykanizsai Városi Tanács elnöke —, hogy 1984-ben mi lehetünk a házigazdái a világ- bajnokságnak is. — Szeretnénk egy ötezer személyes, melegvizes strandot építeni. A kanizsai vállalatok itt kívánják dolgozóikat pihentetni, vagyis üdülőket építenének. A fejlődő idegenforgalomra gondolva egy százszemélyes motelt tervezünk, továbbá bun- galótelepet ötszáz turista befogadására; ők a létesítendő lovasiskoláhan vagy épp. a vadaskertben szórakozhatnak majd kedvükre. A kanizsai csónakázótó „sztorija” tehát még folytatódik. A nagyszerű társadalmi összefogással és jó vezetéssel, okos elképzelésekkel kialakított szabadidő- központ a következő tíz esztendőben tehat tovább szépül. Bánki Árpád embert tudnak egyszerre kiszolgálni, ha megéheztek egy kis séta után. A Kanizsa Bútorgyár sportegyesülete gyönyörű vízi telepet épített kajakosai, kenusai részére, sőt júW képzetest: legyen a „szúnyogtanyából” üde Üget — kezdi beszélgetésünket Mózes Pál, a város tanácselnöke. — Adva volt ehhez a terület, egy csosdogáló kis patakkal: a „Bakonaki”-val — ahogy errefelé nevezik —, és adva volt az óriási lelkesedés, a sok-sok társadalmi munka. Ami viszont nem volt: az a pénz. Ügy láttuk, hogy a megvalósítást nincs miből fizetnünk. A város terveződ — munkájukon felül — láttak a rendezési terv elkészítéséhez, a szombathelyi vízügyi igazgatóság es az erdészet szakemberei, de a város valamennyi üzeme, szövetkezete hozzátett valamit a cél megvalósításához. így közadakozásból gyűlt össze az az 52 millió forintnyi érték, amit most a nagykanizsai csórtaikiázátó képvisel. Szűnyogtan% ából csónakázótó
