Somogyi Néplap, 1981. május (37. évfolyam, 101-126. szám)

1981-05-16 / 113. szám

I Elsuhant huszonöt év... Nézem csaknem hófehér haját, s az a szép induló cseng a fülemben, amelyet nemrégen hallottam a mun­kásőrség énekkarának elő­adásában: „Ha ősz is a ha­jad. elvtárs" ... Eszembe jut az a nap, amikor Kiss Jó­zseffel 1957 kora tavaszán először találkoztam, s mint a legfiatalabb munkásörről írtam róla. — Húszévesen kerültem a testületbe. Szinte hihetet­lennek tetszik, hogyan elsu­hant a huszonöt év, egy ne­gyedszázad. Számomra ez a történelmi időszak örökké felejthetetlen marad. Nagy­szerű elvtársakat, barátokat ismertem meg a munkásőr­ségben, akikkel a munkás- hatalom védelmére, a rend, a közbiztonság megszilárdí­tása érdekében fogtunk fegy­vert. Már a testület hivata­los megalakítása előtt, 1956 decemberében — akkor még civil ruhában — fegyveres szolgálatot, őrséget adtunk, védtüfc a toponári vízmü­vet, s végrehajtottuk azo­kat a feladatokat, amelye­ket vártak tőlünk. Emlékeket, élményeket sorol. S amíg felidézi a ne­gyedszázad egy-egy felejthe­tetlen pillanatát, azt is meg­tudom, mi késztette őt arra, hogy alapítója legyein, s az­óta is tagja maradjon a munkásőrségnek. — Pogányszentpéteren el­tűnik, édesapám gróf Kem- defy birtokán, volt kocsis. A felszabadítást kővetően öt hold földet kaptunk. Buda­pesten, a 21-es MTH-intéze- tében tanultam ki az eszter­gályos szakmát, aztrtán a Láng Gépgyárban dolgoz­tam. Idős szüleim miatt jöt­tem vissza 1955-ben Kapos­várra, s a nagymalomba ke­rültem. Ott ért 1956... Ne­kem volt mit megvéde­nem... DISZ-titkárként tevékeny­kedett a malomban, de már korábban, 1953-ban külön engedéllyel, tizenhat évesen a kommunista párt soraiba került. Ez az elkötelezettség, hovatartozás határozta meg további életútját Ott állt ő is a kaposvári Dózsa sportpályán, 1957-ben, amikor ünnepélyes külsősé­gek között megalakult a La- ünea-egység, a mártír özve­gyének, családjának jelenlé­tében, s átvették Kaposvár és a járás dolgozói áltál adományozott csapatzászlót Negyedszázad ...! Hány vasárnap, éjszaka telt el a családtól távol, szolgálattal, gyakorlattal, budaipesti, ta­tai, lengyeltóti továbbkép­zéssel, táborozással, ma mar nem is tudná megmondani. — Ezt soha nem is szá­moltam. Alapítója, elkötele­zett tagja vagyok, s mara­dok addig a munkásőrség­A kaposvári vásárcsar­nokban, a baromfipiacon bőven kínáltaik tegnap csir­két. Ára a mült hetihez ké­pest nem változott: most is 40 forintba került egy kiló. A tyúk olcsóbb lett, kilóját 35—38 forintért adták. Töb­ben körülállták az egyetlen libát: a japán lúd nem min­dennapi áru a piacon. Gaz­dája 200 forintra tartotta, ám a legtöbb .szemlélődő azon a véleményen volt, hogy a csaknem, hattyú szépségű állatot, kár lenne levágni... Inkább a 200 forintért kínált kakasokat mustrálgaitták. A kisebb étvágyúak törpe ka­kast is vehettek, bár ez irakit nem volt túl nagy az érdek­lődés. VANDÁLOK NYOMÁBAN Ki rongálja az utcai telefonokat? nek, amíg egészségem enge­di. Súlyos műtéten esett át néhány éve, de a munkásőr­séget mégsem tudta elhagy­ni. Egyike azoknak, akik ezt a pár (megbízatásukat fele­lősségteljes küldetésnek te­kintik, amelyet csak szívvel- lélekkel lehet teljesíteni. Több elismerést, kitüntetést kapott: a Haza Szolgálatá­ért Érdemérem arany és ezüst, a Közbiztonsági Érem bronz fokozata, a 10. 15 és 20 év után járó szolgálati érdemérem, kiváló munkás­őr. kiváló parancsnok. Hir- a dóegysége tavalyi munká­jával kiváló címet ért el. s nagyon büszke erre a jó kö­zösségre. Arra is, hogy gaz­dasági munkájáért vállala­tánál — az Áfor-nál gépko- csi előadó — kiválójelvénnyel tüntették ki. A munkásőri feladat csu­pán egyike felelősségteljes pártmegbizatásának. Szak- szervezeti főbizalmi a négy megyét. Somogyot, Tolnát, Baranyát és Zalát magába foglaló Áfor szakszervezeti bizottságánál. „Ha ósz is a hajad, elv­társ ...” Haja csaknem hófehér, ám lelkesedésben, a testülethez, a munkásőrséghez való ra­gaszkodásban ma is fiatalos. Kettős jubileumra készül. Már munkás őr volt amikor megnősült, s éppen akkor ünnepid majd ezüstlákodal- mát, ami kor a testület a negyedszázados fennállását. Az egykor legfiatalabb mim- kásőrnek ma mái- unokája van. Valamikor őt tanították idősebb, tapasztaltabb tár­sai. ma ő neveli a munkás­őrségbe kerülő fiatalokat, az új munkásom emzedéket. Kiss József személyes példá­jával is arra serkenti, ösz­tönzi őket, amivel a testü­let negyedszázad alatt te­kintélyt, elismerést, megbe­csülést szerzett pártunk, né­pünk előtt: becsülettel, szív­vel-lélekkel szolgáljanak! Szalai I.ászló Ha a megyeszékhelyen te­lefonálni akar az ember, az többnyire bosszúságokkal jár. Különösen a reggeli és a délutáni csúcsidőben nehéz kapcsolatot teremteni a hí­vott féllel: ha véletlenül nem jelez foglaltat a készü­lék, ekkor perceknek tűnő ideig várni kell a tárcsa­hangra, s ha sikerül is tár­csázni, időnként mellékap- csot az automata központ. Még kritikusabb a helyzet a nyilvános telefonkészülé­keknél. Nemegyszer üzem- képtelenek amiatt, mert el­lopják belőlük a mikrofont, kitépik a kábeleket, vagy egyszerűen leszakítják az egészet. A vandálok többnyi­re ismeretlenek maradnak. Délelőtt kilenckor indul­tunk útnak Erdélyi Józseffel, a posta átviteltechnikái elő­adójával és Gosztonyi Zsolt karbantartóval, hogy meg­nézzük, milyen állapotban vannak Kaposvár nyilvános telefonfülkéi. Az előzményekhez tarto­zik, hogy két karbantartó naponta végigjárja és meg­vizsgálja a város területén levő harminc készüléket, s szinte nincs olyan nap, ami­kor valamelyiken föl ne fe­deznék a rongálás nyomait. Csinos kis gyűjteményük van például azokból a tárgyak­ból, amelyekkel az »ügyfe­lek« megpróbálják az érmé­ket helyettesíteni: hajtük, söröskupakok, különféle alá­tétek, külföldi aprópénzek zörögnek a dobozban. Pe­dig ezekkel nem lehet tele­fonálni; csupán arra jók, hogy egy időre használhatat­lanná tegyék a készüléket. A vandalizmusnak vannak nyilvánvalóbb jelei is. Ütünk során egyetlen olyan fülkét sem találtunk, amelyiknek épségben lett volna vala­mennyi ablaka; az üveget kitörték, a szegélyléceket el­vitték. — Nem lehet elkapni őket? — Közömbösek az embe­rek. Ügy látszik, nem na­gyon törődnek a közvagyon­nal — mondják — Csák a legutóbbi példát említjük: a Kapos presszó mellett a hall­ban egyszerűen kitépték a falból az egész készüléket. Másnap a személyzet egyik tagja ideszólt. és megkérdez­te: mikor megyünk megcsi­nálni? Mi csodálkoztunk, nem is tudtuk, hogy elrom­lott. Igaz, naponta kellene végigjárni valamennyit, de annyi a rongálás, hogy van, ahova csak két-három nap múlva jutunk el. Ez a ké­szülék — úgy gondoltuk — jobban védve van, mint az utcai fülkék, hiszen ott a portás, a ruhatáros, a pin­cérek. Nehezen képzelhetőéi, hogy senki sem látta az ese­tet. — Mikor lepleztek le utol­jája telefonrongálól? — Tavaly kaptak el egyet. A perselyeket fosztogatta. Az tűnt fel. hogy mindenütt fo­rintosokkal fizetett. Egész jó bevételi forrásnak bizonyul­hatott, hiszen ezek a készü­lékek nagy forgalmat bonyo­lítottak le. Az ítélet szerin­tünk mégis túlságosan enyhe volt: ötezer forint pénzbün­tetést kapott... A nyilvános, fülkék egy ré­sze úgynevezett belső téri te­lefonállomás. Ennek az a lé­nyege, hogy védett helyen: szállodák előterében, üzle­tekben helyezik el, kevésbé vannak kitéve az időjárás viszontagságainak és a ron- gálóknak. Kevesebb velük a gond, de így is előfordul, hogy kétforintos helyett fo­rintosokat dobnak bele, ez elakad az érzékeny mecha­nikában, s a következő tele­fonáló már nem tudja hasz­nálni. Ilyenre is akad példa kőrútunk során. Persze sem­miképpen sem az a megol­dás, amit a sávház előtti . szolgáltatóház fodrászatában tapasztaltunk: ott megtiltot­ták a vendégeknek, hogy te­lefonáljanak. Ha ez megis­métlődik, a posta megszünte­ti az állomást. A Kossuth téri fülkében hiányzik a telefonkagylóból a mikrofon. — Tegnap tettem be újat, s ma már nincs meg — dü­höng a szerelő. — De hát te­hetetlenek vagyunk! 1979-ben Kaposváron csak­nem 30 ezer forint kárt okoz­tak a rongálok. Tavaly ez a szám mintegy tízezer forint volt Az idén »még csak« háromezer forintnál tarta­nak. Persze így is igen sok a rongálás, hiszen a károk többsége 50—100—200 forin­tos. A készüléket azonban akkor sem lehet használni, ha valaki »tréfából« elvágja a zsinórt. Bánsági István, s megyei távközlési üzem vezetője: — Országos program a nyilvános állomások elter­jesztése, mivel valamennyi igénylőnek nem tudunk a lakásán magánállomást léte­síteni. Hiába teszünk meg azonban minden tőlünk tel­hetőt, a féktelen rombolással nem tudunk lépést tartani. Amíg nem élveznek nagyobb társadalmi védettséget az ut­cai telefonok és más köz­hasznú létesítmények, addig ezen a téren nem tudunk előbbre lépni. Lendvai József Piaci körkép Borsos árú rózsaszín cseresznye Sok tojást hoztak. 1,30— 1,40-ért adták darabját. A belső standokon 28 forintért mérték a túró kilóját, egy liter tejfölt 30 forintért ad­tak. A vasárnapi ebédhez új burgonyát is kínáltak. Ára általában 35—40 forint volt, míg a régi kilója 6 forintba került. Idei sárgarépát egyre többet lehet kaprai, egy-egy csomóért 6—7, helyenként 8 forintot kémek. Emelkedett a tavalyi sárgarépa ára, teg­nap 12—14 forintért kínál­ták kilóját. A saláta tartja az árát. Igaz, egy-egy ki­sebb fejet 2 forintért árul­tak, de a szebb továbbra is 3—4 forintba kerül. Az új karalábé darabja 3—4, a ré­ginek kilója 8 forint. A primőrök közül a zöld­hagyma már nem számit újdonságnak, ára csomón­ként 2—3 forint. A retekből egy csomónyi 3—5 forintba került. Sok fehér húsú pap­rikát kínáltak — a gond­nokságon megtudtuk, hogy mintegy 6000 darabot hoztak ki az árusok. Volt, ahol már 4 forintért adták darabját, a nagyobhak ára azonban 7 forint volt. Hegyes zöldpap­rikát 1,50—3 forintért kap­hattunk. Aki uboi'kasalátát kívánt az ebédhez, annak 40 forintot kellett fizetnie egy kiló uborkáért. Paradicsomsalátára vagy paradicsomos lecsóra egyelő­re még az ínyencek sem gondolnak, bár csökkent a paradicsom ára: kilóját 80 forintért mérték, pedig a minősége nem volt kifogás­talan. Aki kevesebb pénzt szánt a hits hoz valóra, az olcsóbban is hozzájuthatott: bőven volt savanyú káposz­ta, 14 forintért adták kilón­ként. Aki egy jó gombapörköltre vágyott, az továbbra is las­kával, sampinyonnal kellett, hogy beérje; ezek kilójá­ért 60—80 forintot fizetett. A vöröshagyma kilója 10—20 forint volt. A gyümölcsök közül a leg­többet almából láttunk. Az igazán szépnek kilójáért 18 forintot is elkértek, de az apróbb, kissé már ráncos héjúnak kilója 6—8 forint volt. Friss gyümölcsből is volt választók; az epret he­lyenként 80 forintért adták, másutt egy kilóért 100 fo­rintot kértek. A borsos árú rózsaszín cseresznyét a leg­több kistermelő csomóra ad­ta: öt forint volt egy kis „köteg", melynek súlya op­timista becsles szerint is 5 deka lehetett... Ahol vi­szont kilóra mérték, ott 50 forintot kértek érte, így te­hát az járt jobban, aki eb­ből vett. A vevők azonban inkább csak nézegették má­jus gyümölcsét. A kiskerttulajdonosok bő­vein válogathattak a — nem túlzás — több teherautónyi palánta között. A már vi­rágba borult, bokomyi para- dicsompalánta ára 3—5 fo­rint volt. Nagyon szép pap­rikapalántát kínáltak 40—50 fillérért; némelyiken már apró termést is láthattunk. D. T. Nyílt levél a Dédász-hoz Tisztelt Áramszolgáltató Vállalat! Ezúton mondok köszö­netét ; azért, hogy az új rend szerint nem jött a villanyszámla, hanem be­fáradhattam Önökhöz a számlámat kifizetni. Kü­lön öröm volt számomra, hogy szabad időmből újabb néhány percet áldozhattam tói a hivatal oltárán, és ké­rem, .hogy továbbra is ve­gyék igonybe szolgáltatásai­mat. Minden igyekezetem­mel azon leszek, hogy mi­nél több munkát végez­hessek el önöknek. Fölös­leges gondolatokkal és cse­lekedetekkel — mint pihe­nés, művelődés, sportolás, házi munka és egyebek — amúgy is bőviben levő ál­lampolgár lévén tudom, hogy még sok hivatali te­endővel tartozom e hon­nak. Talán ha engem egy megfelelő stúdiumra be­íratnának. és ott képzett­séget szerezhetnék, akkor hasznos lehetnék Önöknek az árammérők leolvasása és javítása terén, valamint néhány fertályórát esetleg takaríthatnék az önök iro­dáiban- Mindezért az el­lenszolgáltatást villamydij formájában természetesen továbbra is. befizetném a Vállalatnak. Amidőn legutóbb befize­tésemet eszközölve szóba ereszkedett velem a Dédász nb. képviselője, tudatlansá­gomról adhattam csak szá­mot, legnagyobb szégye­nemre. Igeiem, a legköze­lebbi találkozáskor már bepótolt tananyaggal jele­nek meg az Önök színe előtt. Tökéletesen ismerni fogom a végszámlák és részszámlák, átalányok és megváltozott átalányok rej- teimeit. A dolog logikáját alaposain áttanulmányozva egyáltalán nem kifogáso­lom majd, hogy miiért nem leliet — mint én tettem — nyolcvan forint átalány- emelésért alássan folya­modni, hanem — mint Önök mondták — csak száz kerek forintokkal sza­bad a Hivatalt terhein i. És annyival is csak akkor, amikor ez Neki és nem ne­kem kedves. Tehát majd egyszer, de még nem tud­ják, hogy mikor. És öröm­mel befizetem majd az en­gem meglepetésként érő lemaradást is az év végén, amely év vége persze nem akkor van, amikor én hi­szem, hanem akkor, ami­kor Önök megszabják, az­az a végszámlát elkészí­tik.' Ezért soha többé nem fordul majd elő, hogy olyasmit bátorkodom ki­fogásolni, amit botor mó­don, szemtelen merészség­gel a múltkor: hogy az én villanyszámlám hónapok óta négyszáz forint körül van, és ahhoz nem lesz elég a legutóbb megállapí­tott és most be is fizetett 270 forint átalány. Nem és nem! Ma már azt sem tu­dom, miképp vetemedhet­tem ily eretnek gondola­tokra, remélvén, hogy le­velem időben Önökhöz ér, és megbánásom csökkenti majd a rám szabandó bün­tetést. Még súlyosabb vétkeimet is, esedezem, tudják be gyarló eszemnek és esendő, hirtelen vérmérsékletem­nek. Azt hiszem, jobb, ha magam vallom be, mintsem Önök derítsék ki: én bi­zony eléggé el nem ítél­hető hevességemmel arra a. túlzott merészségre ve­temedtem, hogy , a mágas- ságos Ára mszolgálta tót tiszteletlen szavakkal — ilyenképp: fejetlenség, paekázás, felelősség- és munkaáthárítás — illet­tem. És nem áíallottam azzal próbálkozni, hogy ál­lampolgár társaimat olyas­mire bírjam, velem együtt terjesszék ama rágalmat:. „Már megint egy szolgál­tató vállalat helyett kell önmagunkat szolgálnunk.” Teirmésze lesen legna­gyobb gyalázatosságomat is igyekszem majd elíeled- tetrii. Soha sem gondolok — mert ezt csak gondol­tam, nem mondtam, de tu­dom, hogy már a gondolat is bűn — olyat, hogy mi­ért nincs ott a fogyasztói irodában a helyén az Önök tájékoztató levelében jel­zett időben az a magas személy, aki engem ki tud oktatni kötelességeimről. És miiért van ott olyasvalaki, aki nekem semmit sem mondhat, csak a pénzemet veheti el, avagy ázt taná­csolhatja — megtette — ha mindenáron ‘ okvetet- lenkedmi akarok, várjak tíz percet, mert most elzárták a számlákat, és nem tud­ják elővenni. És azt sem íogcxm gondolni, hógv nem szép dolog történt velem. Legkiváltképp pedig azért esedezem, hogy vál­toztassák meg a számlák befizetésének rendjét! Nagy boldogság fogott el, amikor megtudtam, hogy pénzemet csak akkor tu­dom a szolgáltatásért Önöknek kifizetni, amikor munkáid6 van. Az ezzel járó tortúrákat észt és fi­zikumot megdolgoztató fel­adatnak érzem, s a boldog­ságom akkor éri el tető­fokát. amikor a számla be­fizetés miatt kiesett mun­kaidőmet túlórában pótol­hatom. Végre van mit. csi­nálnom! S ezért szerény kérelmem így szól: szün­tessék meg azt a kényéi- meskedésre alkalmat adó állapotot, hogy szabad szombaton is befizethetem a pénzt. Félek: ellustulok, ha ilyen, kiskapukat talá­lok ezen a nagyszerű rend­szeren. Jól tudom: vannak olyan embertársaim, akik azzal a botor gondolattal környékeznék rrae* legszí­vesebben a Nagyságos Dé- dász-t, hogy ők csekken, a posta közbejöttével szeret­nének fizetni, akkor, ami­kor nekik épp a postára tetszik menni. Kérem azt is, hogy kíméljék meg eze­ket az eltévelyedetteket a végleges elpuhányodástól: szőrit.t-assék kordáiba min­den ingadozó és szabados­ságra törekvő állampolgár. Elvégre a Dédász fölötte áll mindenkinek... Ezentúl hívükként zen­gem majd: minden, a leg­nagyszerűbben ki van ta­lálva és meg vagyon va­lósítva, és semmi rendel­lenességet sem lehet ész­lelni! Bocsánatukat remélve maradok tisztelettel (ki)szolgálta torijuk: Luthár Péter fogyasztó Kistenyésztők, figyelem! Naposkakas olcsó áron kapható a Hogy eszi Állami Gazdaság keltetőjében. Ara: 430 ft/db, A megrendeléseket a beérkezés sorrendjében vesszük előjegyzésbe és az átvétel időpontját visszaigazoljuk. (84606)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents