Somogyi Néplap, 1981. május (37. évfolyam, 101-126. szám)

1981-05-16 / 113. szám

Lássanak, tapasztaljanak

Magyar vendégek Magyarországon

Tanácskozást rendezett a napokban Fonyódon a Hazafias Népfront Somogy megyei Bizottsága a Balaton- parti és a megye idegenforgalmában érdekelt más települések. népfrontelnökei, aktivistái részére. Az értekezletre meghívták dr. Szabó Zoltán nyugdíjas minisztert, a Magyarok Világ- szövetsége elnökségének tagját is, aki érdekes előadást tartott a nyugati országokból hazalátogató magyarok szerepéről idegenforgalmúinkban. A.z értekezlet után erről a témáról beszélgettünk az egyébként somogyi — patalomi — születésű dr. Szabó Zoltánnal.

— Mind I nagyobb figyelemmel kiséri a hazai közvélemény a Magyarok Világ- szövetségének munkáját. Az ezzel kapcsolatos tájékoztatók sűrűn megjelennek a sajtóban, különösen a televízióban. Kevéssé ismert azonban idegenforgalmi tevékenységük.

— Tény: mintegy másfél millió magyar él a nyugati országokban. Közülük, évente no—180 ezren látogatnak az óhazába, s ez a tőkés valutával fizető vendégek 10 százalékát jelenti. Hangsúlyozom; a nyugaton. élőknek csak igen kis rétege áll szemben szocialista rendünkkel. A legtöbben lojálisak vagy közömbösek, ami a politikai vonatkozást illeti, s ők jönnek haza. Vágyódnak szülőföldjük után, vagy kíváncsiak apáik, nagyapóik pátriájára. Nem mindegy, hogy a-z itt töltött idő utón a szimpatizánsok megerősödnek-e véleményükben, a közömbösek pedig esetleg szimpatizánsokká válnak. Vagy fordítva. A Magyarok Világ- szövetségiének székhazában működik egy utazási iroda (három dolgozója az IBUSZ alikalmazottja), amely a szövetség idegenforgalmi, elképzeléseit valósítja meg. Hazalátogató csoportokat szerveznek a külföldi irodákkal együttműködve. Az elmúlt öt évben 97 csoportot

szerveztek, s ezek keretében ötezren jöttek Magyarországra, akik 250 ezer vendégéjszakát töltöttek különféle kereskedelmi szálláshelyeken. Ez 300 ezer dollárt hozott a népgiaadaságnak. A csoportok rendszerint 3—6

napos országjáró kirándulásokon is részt vesznek, íg.y lehetőségünk van arra, hogy a história, művészettörténeti értekeink mellett megismertessük velük társadalmunk, gazdasági életünk eredményeit is. Tapasztalt idegen- vezető gárda áll rendelkezésünkre. s kitűnő partnerek az üzemekben, állami gazdaságokban, termelőszövetimezetekben. Ezek a látogatások meggyőző hatásúak, rendkívül fontosak. A nyugati országokban, mint ismeretes, nagy rutinnaL manipulálják az állampolgárok göndolko- dását, a magyarokét még a jobboldali emigráció is befolyásolja. Egy példát hadd említsek. Ausztráliai magyar lelkész vendégünknek fő gondja volt, hogy a Rákóczi út forgalmát filmezze, mert mint mondV*. otthon úgy tudják, Magyarországon

nincsenek személyautók.

— Gondolom, az efféle elképesztő tudatlanság már egyre ritkább a külföldön élő magyarok körében.

— Valóban. És ehhez hozzájárulnak a már odakint született, nevelkedett fiatalok is, akik apáik szülőfölde jén friss szemmel néznek körül, s az esetleges hamis szülői információt is felülbírálják. (Ezek az információk többnyire nem tudatosan elmarasztalóak, csupán az új ismeretek, tapasztalatok, híján egy régi, elavult hazai képet tükröznek.) Mint ismeretes, egyre több gimna- zistacsoport, sportolócsapat érkezik Magyarországra, élükön egy-egy magyar származású tanárral, edzővel. Nem mindegy te- • hát, hogy ' miként, milyen körülmények között fogadjuk őket. Ismét egy példa. Az 1970-es árvíz után

Alvó falvak

Alszik a község — mondják ott, ahol a falvaikra jellemző 'közösség már rég feledésbe merült. Az emberek nem indulnak reggelente kapával a vállukon a téeszbe, nem dolgoznak a földeken, nem ülnek ki alkonyaikor a kisiparira, és nem- szólják meg a falu fiataljait, hogy isten- kém, .milyen jóravaió gyerek volt, aztán mi lett belőle ... Nem szólhatják meg, mert már fiatalok sincsenek. Elköltöztek a városba: Kaposvárra., Nagyatádra, mert vonzotta őket az ipar. Nem a pénz érdekelte őket — azt megkapták a szülőktől —, hanem a haladónak és modemnek tartott városi élet, az ottani nyüzsgés.

Hencse alvó község. Fél évszázaddal ezelőtt még 723 lelket számlált, a hetvenes évek közepére 555-en maradtak, .1979-ben 520-an. Jelenleg 512-en lakják a falut. Kadarkút társközségei közül Visnye után itt fogy legjobban a lakosság. Az emberek hajnaliban buszra szálltak, este hazautaztak. A faluval ugyan kinek volt ideje törődni? Aztán lakást kaptáit, s elköltöztek. Ma Hencse lakosságának átlagéletkora eléri a nyugdíjkorhatárt. A mezőgazdaság neim vonzza a fiatalokat: a mezőgazdaságban „kötetlen” a munkaidő. Gyakran napi 12 —14 éra. 'Az üzemben nyolc. Hencsén pedig mindig is mezőgazdasági munkára lesz lehetőség.

1973-ban az önálló tanács szűnt meg. két év múlva az iskola felső tagozata. Az alsó tagozat csupán kényszerűségből maradt, de jövőre az is Kadarkútra költözik.

A szomszédos Hedrehélyen nem gond az elöregedés; maradnak az emberek, szépítik községüket, sokat tesznek érte. Akár csak a kadarkútiak

a sajátjukért. Hedrehelyen ott a faüzem, s ipari (!) munka várja a lakosokat, jó kereseti lehetőséggel. Kadarkú- tom ott a ruhagyár telepe. Ipari üzem!

A fiatalok nem akarnak a tsz-ben dolgozni. Nem tartják „sikkesnek”, holott a hagyományos értelemben vett paraszti munka már rég megszűnt. A jól gépesített termelőszövetkezet

igényli a műszaki embereket, ám ügy látszik, a téesz szó még ezt a változást is elhomályosítja. A környék a krumpli és a dohány hazája. Ka nem volnának megfelelően fölszerelve a téeszek, bizony, gondot okozna a betakarítás — emberhiány miatt.

A tanács két állást: fogorvosit és állatgondozóit hirdetett meg egy időben. Az előbbire öten jelentkeztek, az utóbbira senki. A fiatal állatgondozó lány azt kérte, hogy helyezzék a bölcsödébe, mert „gyermekgondozóként könnyebben férjhez tudok menni, mint állatgondozóként”. Az őslakosok azt mondják, hogy az elöregedési. elköltözés« folyamatnak pedig rossz vége lesz, mert a földet valakinek meg kell művelnie, ay, állatoknak enni kell adni.

Mit tehet a tanács? Pénzt ad oda, ahová érdemes; épít, szervezi a társadalmi munkákat a falvak ellátását, az egészségügyi gondozást.

Ahol még van élet, van a községgel törődő lakosság, ott van eredmény Is. Az emberek gondolkodását

azonban még a legnagyobb összegekkel sem lehet megváltoztatni. Vonz a város, az ipar — de a természethez szokott emberek vajon igazán megtalálják-e helyüket a szürke háztömbök tömegében ?

Ambrus Ágnes

több ezer dollárt gyűjtöttek odakint a károsultak megsegítésére. (A Tiszahát íal- vaiból különösen sokan vándoroltak ki a századfordulón.) Három év múltán a gyűjtők egy csoportja hazalátogatott. Elvittük őket a helyszínre, ahol láthatták, hogy az illetékesek jól sáfárkodtak az adománnyal, de azt is tapasztalhatták, hogy ahhoz képest, amit a magyar állam adott az árvíz sújtotta családoknak, az ő küldeményük elenyésző. . Az említett utazási irodánk mintegy 40 nyugati magyar egyesülettel, magyar tulajdonban levő, vagy magyar által vezetett utazási irodával épített ki gyümölcsöző kapcsolatot. Nem nélkülözhetjük a jó propagandát. Van újságunk — a Magyar Hírek — s egyéb más kiadványunk, de a .legjobb propaganda hazánk belpolitikája, s külpolitikai törekvései. Nem utolsósorban a magyarországi közbiztonság, amelyet például egy Amerikában élő ember méltán megbecsül. „A legnagyobb élmény számomra, mondta egy külföldi ismerősöm, hogy este tizenegykor nyugodtan végigsétálhatok Budapest bármelyik utcáján.’’

— Előadásában közvetlen és közvetett idegenforgalmi tevékenységről beszélt. Ha jól értettem, az utóbbi szellemi értelemben több az előbbinél.

— Így is mondhatnánk, de úgy is, hogy ez esetben nem a turizmus a fő szempont, hanem a kulturális kapcsolatok ápolása. Mindenekelőtt a magyar nyelv ügye. A balatoni táborokban a gyermekek, a sárospataki kollégiumiban a tinédzserek, Debreceniben a magyar nyelvet, irodalmat oktató tanárok találkoznak hazai kortár- sai-kkal, illetve kollégáikkal. Az idén rendezzük meg Pécsen a negyedik anyanyelvi konferenciát a mozgalom tízéves jubileuma jegyében. Népi táncot tanítunk külföldi magyar fiataloknak, könyvtárosok, giazdasági szakemberek találkozóját rendezzük meg stb. Figye- leanre méltó, hogy a tőkés országokban élő magyarok között egyre nagyobb az értelmiségiek száma. Kanadá' ban például a 125 ezres magyar lakosság 41 százaléka 23 évig járt iskolába. Eszerint a kanadai magyaroknak csaknem a fele főiskolát végzett értelmiségi. Talán mondanom sem kell, hogy a szövetségünk által rendezett találkozók, tanfolyamok, szimpozionok után minden alkalommal országjáró útra hívjuk vendégeinket. A gimnazistát és a Nobel-dí- jas tudóst e.gvaránt. Lássanak, tapasztaljanak.

Sz. A.

Látogatók Harkovból r

Élménybeszámoló diafilm vetítéssel

• ****** »

Mindig sok a nézőjük a főiskola aulájában rendezett MS/BT-kiállitásoknak

Képek sorakoznak »lőttünk az asztalon, jó néhány dosszié tomyosodik iratokkal teli. Ezek is segítenek gbban, hogy felidézzük a Kaposvári Mezőgazdasági Főiskola 1976 óta tevékenykedő MSZBT-tagcsoportjá- -nak ötéves történetét. Dr. Csató László kutatási osztályvezető a tagcsoport, ügyvezető titkáraként készségesen beszél arról, mit tesznek azért, hogy minél szélesebb körben ismertessék meg a Szovjetunió eredményeit, életét a dolgozókkal, a hallgatókkal.

— Ebben a tevékenységben számíthatunk a pártvezetőségre, a KlSZ-bizottság- ra, a közművelődési bizottságra. Nekünk van nyelvi lektorátusunk, amely foglalkozik az orosz nyelv oktatásával. így a mi feladatunk elsősorban az, hogy az ő tevékenységüket kiegészítve együtt dolgozzunk velük.

A főiskola tagcsoportja rövid múltra tekint vissza, ez az öt’ év valóban nem sok. Az ügyvezető elnökök is váltották egymást, így a teljesítmény hullámzó volt.

— Azt hiszem, hogy az igazsághoz ez is hozzá tartozik — magyarázta az ügyvezető titkár. — Hetvennyolctól kezdődően beszélhetünk igazi barátsági munkáról, előtte csupán néhány nagyobb rendezvényt tartottunk, mint például az októberi forradalom 60. évfordulójának tiszteletére rendezett kiállítást. A Szovjet Kultúra és Tudomány Házától kaptunk akkor negatívokat, s mi készíttettük el a

nagyméretű képeket. Elismerést kaptunk érte. Talán ezért is, a kiállításokat éreztük a főiskola jellegéhez legjobban igazodónak. Az aulában a hallgatók, a dolgozók is megfordulnak, s h,a az MSZBT kiállítást rendez, mindig akad látogatója. Az MSZBT országos elnökségétől kapott anyagokat is ilyen formában hasznosítjuk.

Jól bevált módszernek tartják a közvetlen kapcsolatokat, s az ezzel összefüggő élménybeszámolókat. Az oktatók, kutatók, hallgatók rendszeresen utaznak a harkovi egyetemre, s onnan is érkeznek vendégek. Ezenkívül Barátság-vonattal, különféle jubalomu takon

évenként egy-kélt dolgozó mindig eljut a Szovjetunióba.

—■ Ezek az utazások a legnagyobb hatásúak a személyes kapcsolatok kiépítésében. A hallgatók eddig is elmondták élményeiket társaiknak, az idén azonban már úgy tervezzük, hogy a Harkovban járt fiatalok együttesen számolnak be tapasztalataikról. A Barátságvonat utasai is tartottak dia- íilmvetítéses élménybeszámolót, annak is nagy sikere volt. A másik tervünk, hogy a hozzánk érkező szovjet csoportnak baráti találkozót szervezünk. Ezen az ügyvezető elnökség tagjain, az oroszul jól beszélő hallgatókon kívül más meghívottak is részt vesznek. A tervek szerint a húskombinát MSZBT-tagcsopontjával közösen szerveznénk meg ezt. Ott anól is beszélhetnénk egymással, hogyan

élünk, milyen örömeink, gondjaink vannak.

Egyre nagyobb az érdeklődés azok iránt a beszámolók iránt amelyeket a Szovjetunióban hosszabb időt töltő tanárok tartaríak. Dr. Já- vorszky András né adjunktus Moszkvában volt öt hónapot, s érdekes megfigyeléseket mondott eh Sárosdy Iván orosznyelvtanár kéthónapos szovjetunióbeli tanulmányúton volt, s most készül élménybeszámolóra. Cserjés Miklósné, a főiskola kertészmérnöke A nők helyzete és szerepe a szovjet mezőgazdaságban címmel tartott előadást. Ezek egyben őszinte beszélgetések voltak, nem létezett „kényes” kérdés, mindenről tárgyilagosan be-' számoltak, Ez egyben a siker titka is.

— A főiskola MSZBT-tag- csoportja eddig nem vállalt városi szintű rendezvényt — mondta dr. Csató László. — Az első ilyet október második felére vállaltuk Környezetvédelem a Szovjetunióban címmel. Szép kiállítást is nyitunk, az anyagot a Gödöllői Agrártudományi Egyetemről szerezzük meg hozzá. Eire meghívjuk a város többi tagcsoportját is. Arra gondoltunk, hopr az érdekesebb élménybeszámolókra szintén hívunk vendégeket.

Az MSZBT-tagcsoport ügyvezető titkára három évvel ezelőtt vett részt egy moszkva—leningrádi utazáson. Most dr. Perényi Miklós docens, a tagcsoport ügyvezető elnöke készül szovjetumóbeli útra:.

La jos Géza

Peter Miska

Az öregember meg a benzin

Az öregember egy bódéban ült. Bementem és megkérdeztem: »ön mister B. P. Aral?«

»Igen« — válaszolta. »Mit óhajt?«

»Szeretnék önnel beszélgetni. Van egy kis ideje a számomra?«

»Bár mindenből annyi volna nekem, mint időből« — mondta az öreg. »Üljön csak le — talán oda a ládára.«

»Nos, mister, hogy volt az annak idején — kezdtem. —, jó ment önnek?«

»Igen, nagyon is jól. Jöttek az autósok, én eladtam nekik a benzint, és nem is kerestem rajta rosszul — míg aztán egy csirkefogó elkezdte a rémhírt terjeszteni!«

»Miféle rémhírt?«

»Hogy drágább lesz a benzin.«

»És volt benne valami?«

»Ugyan, egy szó se. Nem

is lett kevesebb a vevő, de ritkábban jöttek. Az, aki eddig hetenként kétszer tankolt 50 litert,, most már hetenként csak egyszer jött. Kérdeztem is az embereket:

— Hé, mi van? Egyszerre kevesebbet közlekednek? — Azt válaszolták: — Igen — drágább lesz a benzin, — Azt mondtam: — Ki mondja ezt? — Na persze — válaszolták az autósok —, ezt lehet hallani — mindenütt.

— Azt gondoltam magamban: mit tehetsz ez ellen? Majd megint visszajönnek

— mint korábban. De nem jöttek többé olyan gyakran. Egyszerűen kevesebbet autóztak. A forgalom csökkent. A csőd szélén álltam. Mit tehettem? Csak egy maradt a számomra: kénytelen voltam emelni az árakat. Erre aztán jöttek a vevőim és azt mondták: — Látja, mister, mégsem volt rémhír. — És olyan grimaszokat vágtak mellé, ami semmi jót sem ígért.«

»És mi lett aztán?«

»A vevőim eladták a nagy kocsijaikat, és áttértek a

kis benzintakarékos kocsikra. Második kocsija alig valakinek maradt. Gondolhatja, mit jelentett ez nekem.«

»Forgalomcsökkenést és

áremelést.«-Az utóbbit egyelőre nem. Vártam. Azt mondtam magamnak, most, hogy kis kocsijaik vannak, megint többet fognak autózni. De az istennek se tették. Megkérdeztem tőlük, talán arra akarnak kényszeríteni, hogy emeljem az árakat? Azt mondták, hogy ilyesmi álmukban sem, jutna eszükbe, ezek a. csirkefogók.«

»Miért mondja, hogy csirkefogók?«

»Mert persze zsaroltak.«

»Tehát mégiscsak emelt?«

»Igen, mi mást tehettem volna — ahogy azok a fickók viselkedtek. De ez még semmi sem volt ahhoz képest, ami ezután jött: egyre kevesebb volt a vevő. Érdeklődtem. hogy most megint mi van, és megtudtam,

hogy voltak emberek, akik egyszerűen eladták az autójukat. Ilyen eszközökhöz nyúltak — csak azért, hogy engem kikészítsenek. Mit tehettem ez ellen?«

»Megint emelte az árakat?«

»Igen.«

»És milyen gyakran?«

»Azt már nem is tudom. Csak arra emlékszem, hogy a fiúk újra meg újra zsaroltak A végén már literenként hatvan márkára hajtották fel az árat. Aztán jött még egy, tankolt másfél litert és elhajtott. Az volt az utolsó.«

»És mennyi ideje érmék?«

»Nem tudom — mondta az öregember. — Hete, hónapja, éve.«

»És azóta egyetlen autó, egyetlen motorkerékpár sem

jött?«

»Nem.«

Ez hogyan lehet, gondoltam magamban. Elbúcsúztam. a bódé mögé mentem, ■felültem a lovamra és elügettem.

Fordította: Zentai Dénes

SOMOGYI

NÉPLAP