Somogyi Néplap, 1981. május (37. évfolyam, 101-126. szám)

1981-05-16 / 113. szám

ígéretes módszer Kevesebb takarmányból több hús Panelparkett.esomagolók i Ezt csak fiatalok bírják „A hatodik ötéves terv céljainak elérése, ezen be­lül a, kiemelt feladat, a ga­bona- és hústermelés szá­mottevő fokozása, sok terü­leten jelentős megújulást követel a gazdaságoktól” — monditia a közelmúltban Ván- csa Jenő mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter. A megújulás, az útkeresés egyik, figyelemre méltó pél­dáját adja a Hőgyészá Ál­lami Gazdaság, ahová a kö­zelmúltban megyénk kilenc­ven szakembere — növény- termei é.si, állattenyésztési főágazaitvezetők, takar­mánygszdálkodók, gazdasá­gi irányítóik — látogatott el. A tanulmányút céljáról, ta­pasztalatairól Bánkúti Bélá­val, a termelőszövetkezetek megyei szövetségének mun­katársával beszélgettünk. — Milyen meggondolásból választotta az agrártudomá­nyi egyesület és a szövetség úti célul e?t a gazdaságot? — Az energiatakarékos­ság, a melléktermékek fcko- zótt hasznosítása, a takar­mányozási költségek csök­kentése az ágazat döntő fon­tosságú feladatai közé tarto­zik — mondta Bánkuti Béla. — Hőgyeszen. egy olyan, ae NSZK-ban már bevált mód­szert alkalmaznak, amely ezeknek az említett követel­ményeknek megfelel, sőt ezen túl is vannak előnyei. A szárítás nélküli, nedves tárolás módszerét jó néhány üzemünk alkalmazza, ezt « kukoricát azonban csak szar­vasmarhák takarmányozá­sára hasznosítják. A hőgyé- saieik módszerének jelentő­sége, hogy ők kukoricacső- zúzalékot, úgynevezett com cob mixet — rövidítve CCM- et — készítenek, és ezt a Mitől kiváló a kiváló brigád? Sokoldalú emberek Másodszor nyerte e] jő munkájával az Egyesült Izzó kaposvári élektroncsőgyárá- nate II. Rákóczi Ferenc aramykoszorűs szocialista brigádja a kiváló címet. A tizenhat tagú közösség meg­alakulása — 1975 — óta ki­váló munkáid jesítményével, társadalmi és közéleti akti­vitáséval' nemcsak a gyár és a. nagyvállalat, hanem Ka­posvár- és testvérvárosa, a bulgáriai Kardzsali elisme­résiét is kiérdemelte. A bri­gád vezetője Eperjesi Fló­rián. Véle és a legújabb bri­gádtaggal, Kiss Mariannával beszélgettem arról, hogy mi e sikeres közösség titka. — A szakmát 1958-ban Budapesten kezdtem — mondta Eperjesi Flórián. — Januárban múlt tíz éve. hogy Kaposvárra kerültem. Mari­annát is azóta ismerem, még a pesti betanulási időből. A brigád tagjai a szivattyúmé­résben dolgoznak, a lakato­sok a szivattyú, az elektro­műszerészek a mérési rész­legben. — A brigádtagok nagy gazdasági hasznot hozó újí­tásokat nyújtottak be az el­múlt években... — 1976 és 1980 között ti­zenhat újításunk volt, közülük tizenhármat elfogadtak és bevezettek a gyárban. Ezek a mai napig kimutathatóan mintegy két és fél millió fo­rint hasznot hoztak. Hogyan születnek az újítások? Benne élünk a munkában. Van, mi­kor az üzemvezető adja az ötletet, de többnyire az élet hozza a problémákat. A bri­gádon belül kis csapatok vannak. A mérésben dolgo­zók közül a Lajtos László, Kenyeres Tibor kettőst em­lítem: mindketten alapító tagjai a brigádnak. Koleszár Tibor és én inkább a pneu­matikus technikával foglal­kozunk, a kivitelezésben pe­dig az egész csapat neszt nedvesen tárolt takarmányt sikerrel hasznosítják a ser­téseknél is. — A köztudatban úgy él, hogy az ilyenfajta takar­mány nem egyeztethető ösz- sze a sertések biológiájával. — A tények, a hőgyészi tapasztalatok, a nemzetközi szakirodalom azt bizonyítja, hoigy ezt a nézetet, hason­lóan sok más szakmai állás- foglaláshoz, felül kell bírál­nunk. — Kérem, hogy tájékoz­tasson röviden a módszer­ről. — Elöljáróiban csak any- nyit, hogy a gazdaság 1979- ben döntött a módszer be­vezetéséről, és 1980-ban már az ezernégy.száz kocás ser­téstelepének takarmányozá­sát teljesen a CCM-re ala­pozta. A kombájnok átalakí­tással úgy működnek, hogy a szem mellett változtatható arányban a kukoricacsutka 20—90 százalékát is betaka­rítják. Ezt a keveréket egy díarálóra viszik, s az három- milliméteres zúzalékot ké­szít. A termény ezután egy­szerű palájnksdlóba kerül. A kis szemesen agyság biztosít­ja, hogy tökéletesen tömörít­hető a zúza,lók. Minden tar­tósítószer nélkül, egyszerű — de háramréteges — fóMabo- rítáissal tárolják., A szilárd falként ösazetömorödöfct ta­karmányt Mengele silómaró­val szedik ká, onnan a ía- karmánykonyhába kerül. Ott teszik hozzá az egyéb ada­lékanyagokat, s egy-egy arányban savóval keverik, majd a saját gyártású etető- kocsival adagolják. — Az új módszer ezek szerint új technológiát is kí­ván. vesz. Sokoldalú társaság a mienk... A társadalmi munkát 1977-ben kezdték; a Bartók Béla utcai Általános Iskola úttörőcsapatának klubhelyi­ségét segítettek kialakítani. 1979-ben kerültek kapcsolat­ba a Kaposvári Dózsa sport- egyesülettel és részt vettek a Kaiinyin ' városrész egyko­ri kazáinházának sportcsar­nokká alakításában. Körül­belül kétezer órát dolgoztak ott. Decemberben megkap­ták a „Kaposvár városért” emlékérmet. — A testvérváros: kapcso­lat úgy alakult ki, hogy az SZMT, és kardzsali szak- szervezet közös munkaver- senyt ír ki. Május elsejéig őriztük a pályázatunkkal ki­érdemelt kardzsali vándor­zászlót, akkor, sajnos, el­nyerte tőlünk a Csepel. De nem sokáig lesz náluk! — A brigád hat év alatt a nagyvállalaton belül el­nyert minden elnyerhető ki­tüntetést. Hogyan' sikerülhe­tett ez? Kiss Marianna: — Egyfé­le gondolkodású emberek­ből áll a brigád. Eperjesi Flórián: — Nincs ebben semmi rendkívüli. Sze­retjük azt, amit csinálunk. Talán az tartja össze a bri­gádot, hogy mindannyian az újat keressük. Ehhez a gyár és az üzem vezetői bizto­sítják a feltételeket. Senki sem nézi közülünk az órát, csak a munkát: munkaidő után is mindenki abban se­gít a másiknak, amihez ért. Fehér asztalnál is jói érez­zük együtt magunkat. Sokfe­lé jártunk a brigáddal. A múzeumban és a levéltár­ban is, ahol sok érdekeset megtudtunk Somogy mun­kásmozgalmáról. Megszok­tuk egymást. 1975 óta három új brigádtagunk van, leg­utóbb Marianna csatlakozott hozzánk. C«. U — Igen. Ennek megvalósí­tása érdekében, a nagy ér­deklődésre való tekintettél, az idén a gazdaság az Ag- rober és a Gab; matröszt Agrcmais—Hőgyész néven gazdasági társaságot alapí­tott. Programjukban a táro­lás, a felhasználás terjeszté­sén túl szereped a módszer továbbfejlesztése, a szakta­nácsadás, a beruházási igé­nyek kielégítése, a technoló­giához szükséges gépek, esz­közök beszerzése, forgalma­zása, gyártása. — A tanulmányút részve­vői milyen előnyöket jegyez­hettek föl?-•— Teljes eg,észében elma­rad az igen tetemes és nö­vekvő összegű szárítás költ-' Siéige. A csutka fölhasználá­sa folytán nagyobb nedves­ségtartalomnál megkezdhető, így szélesíthető a betakarí­tás ideje. Mind a takar­mányt, mind a húsminősé­get rendszeresen vizsgálják a gazdaságban: tavaly az ér­tékesített sertések nyolcvan százaléka első- és másodoisiz- tályú volt. Az idén ez az arány csaknem nyolcvanhá­rom százalék. Keményítő- éntékben számolva a hagyo­mányos takarmányozásinál mázsánként 251, a CCM-nél mindössze 170 forint a költ­ség. Egy hektár kukorica terméséből hagyományos ta­karmányozásnál 25,6, ezzel a módszerrel 31 sertést lehet fölhizlalni. — Ezek a rendkívül je­lentős előnyök nyilván vala­miféle követelményeket is támasztanak. — „Lelke’', eredményes al­kalmazásának feltétele a rendkívül pontos és nagyon szigorú technológiai fegye­lem. Vonatkozik ez a beta­karítástól kezdve aiz eteté­sig a takarmány útjának minden szakaszára. — Hogyan fogadták a ta­nulmányút résztvevői ezt a merőben új, elterjedése ese­tén milliós megtakarítást eredményező módszert? — Rendkívül nagy érdek­lődéssel. Érthető is, hiszen ez a módszer valóban új fe­jezetet nyithat takaimányo- záisunkban. Néhány üze­münk — például a Böhönyei Állami Gazdaság, a homok- szén tgyörgyi, a kaposmérői tsz — mái- úgy határozott, hogy hozzákezd a technikai feltételek megteremtéséhez és alkalmazni fogja a hő- gyészi gyakorlatot. V. M. A barcsi panelparketta­gyárból több méter hosszú, fehér kartondobozokban szál­lítják el a készterméket. Egyformán csomagolják be a belföldre és exportra in­duló parkettát; belül nylon­fólia védi, kívül a papír. Az egyforma hasábokat nézve csupán egy kis címkéről és a végüket lezáró ragasztó színéről tudhatják meg a jelzéseket ismerők, hogy Magyarországon vagy hatá­rainkon kívül jámak-e majd emberek ezen a »padlón« A csomagolok négyen van­nak. Két pár váltja egymást a délelőtti és a délutáni mű­szakokban. Munkájuk, moz­dulataik összehangoltsága és gyorsasága szembeötlő; rit­kán látni ilyent. Az egyik délelőttös mű­szakban Csonka Györggyel és Böhm Ferenccel találkoz­tunk. A »nézőközönség« nem zavarta őket, a megszokott ritmust tartották, szótlanul, égy automata pontosságával. Amikor beszélgetésre kér­tük őket, szívesen ráálltak, ám e »kényszerszünetben« is fél szemükkel az előkészí­tett és lassan összetorlódó parkettalapokat figyelték. — Ez segédmunka, de azért meg lehet kedvelni — mondta Csonka György. — Meg is becsülik itt az em­bert, mert tőlünk függ, hogy egy napon mennyi dobozt indíthatnak útnak. Azt ugyan nem merném mondani, hogy minden fiatal ember vágya az ilyen meló, de hát ezt csak fiatalok bírják. Végig talpon, minden kötegnél két méter futás... Egy nap alatt jó pár kilométer összejön. Társa hozzátette: — Az én vágyam sem az, Böhm Ferenc hogy életem vé­géig ezt csinál­jam, de még húsz­éves sem vagyok, tehát van időm tanulni. Az volt a tervem, hogy dol­gozom néhány évet, mert nem tudtam dönteni, hogy milyen szak­mát válasszak. A haverjaim mond­ták, hogy itt van munka; jelent­keztem, s két éve ezt csinálom. — Két éve ugyanazok a moz­dulatok. Nem unalmas? Nem ki­merítő? Csonka György — Nem egy álom., De bírom. Három és fél, négyezer forint a keresetem. Ez vi­szonylag jó. A társammal összeszoktunk; mindketten fiatalok vagyunk, és nem mindegy, hogy kivel dolgo­zik az ember. Egyelőre... Előbb-utóbb szeretnék ne­hézgépkezelői tanfolyamot végezni; ha lehet, akkor itt a gyárban. Csonka György is hason­lóképpen gondolkodik; — Engem is valami gép érdekelne később. És kell is, hogy olyan munkát keres­sek, amiben jobb lehetőségek vannak, amivel a jövőben is előreléphetek, mert két gye­rekem van. Huszonhárom éves vagyok, de már a csa­ládról kell gondoskodnom. — Tehát egyikük sem akar itt megállapodni... Böhm Ferenc: — Nem. De ez nem annyit je­lent, hogy nem tetszik a mun­kánk. Utánunk is biztosan lesz va­laki, aki szívesen és jól végzi ezt. — Ugyanilyen »rohanósan«, üte­mesen ? — Igen. Mert itt máshogy nem lehet. Mi is füg­günk a többiektől, a többiek is tő­lünk; no meg egy­mástól is. Ha rosz- szul dolgoznánk, nemcsak magunk­nak tennénk rosz- szat. Persze így is előfordul, hogy az egyikünk fárad­tabb, de vagyunk olyan barátság­ban, hogy ilyen­kor nem vesz- szük zokon, ha a másik egy kicsit keményeb­ben ránk szól: csipkedd ma­gad! — Találhatnának olyanhe­lyet, ahol lehet egy kicsit »lógni«. Csonka György bólogat: — Találhatnánk. Én má­sodszor dolgozom a Sefagnál. Az egész család itt dolgo­zott, de én kiléptem, elmen­tem a téeszbe. Nagyon lógni ott sem lehetett, nem is azért mentem, de nem vált be a számításom, és visszajöttem. Meg ezt a munkát sem úgy kell elképzelni, hogy a mű­szak végén már elájulunk a hajtástól. Ha pihenni támad kedvünk, akkor ráverünk, és csinálunk magunknak egy kis szünetet. A gép egyenle­tesen adja a parkettát. Gyor­sabban dolgozunk fél óráig, mint a gép, máris van öt­tíz percünk arra, hogy ki­fújjuk magunkat. Ezzel vége is szakadt a beszélgetésnek. Egymásra néztek és hang nélkül tudat­ták: elég a szóból, gyűlik a csomagolnivaló. Visszamentek. Egy lapra húzzák egy hengerből a fó­liát és a papírt, arra teszik a parkettaköteget, A lap két oldalról fölhajtja és dobozzá formálja a kartont. Űjabb húzás és futás; leragasztják a dobozt, a végén betűrik, és ragasztócsíkkal lezárják. Mo­noton, valóban nem életcél­nak való munka. Valamit azonban nagyon meg lehet itt tanulni: a szorgalmat. L. P. Lakások, bölcsőde, gázfűtés Társadalmi összefogással út és postai műszaki épület készül Tabon ■' Tabon és a hozzá tartozó hét társközségben majdnem tízezren élnek. A VI. ötéves tervben a nagyközségi ta­nács a rendelkezésére álló pénzt elsősorban az égető gondok enyhítésére fordítja. Központi feladatnak tekintik Tabon az alapfokú és a ki­emelt ellátás körébe tarto­zó intézményhálózat fej­lesztését, a társközségekben pedig a már elért ellátási színvonal megtartását. A la­kosság száma a nagyközség­ben az elmúlt években fo­kozatosan emelkedett, most az egyik legfontosabb tár­sadalompolitikai feladat a lakások és a bölcsőde építé­se. A lakásépítésre fordítható tanácsi pénz csökkent. A tervidőszakban Tabon har­minchat célcsoportos lakást építenek föl az egészségház és a művelődési központ kö­zötti területen. OTP-beruhá- záskónt 56 telepszerű, több­szintes lakás készül. A terv­időszak végén mintegy két­millió forintot költenek a következő középtávú terv el­ső 28 OTP-értékesítésü la­kásának területelőkészíté­sére. A következő években az önálló lakás iránti igény nö­vekszik Tabon is, ezért megkülönböztetett figyel­met fordítanak a nagyköz­ségben a magánerőből épít­kezők támogatására. A ta­nács szorosabban együttmű­ködik majd az OTP-vei, és javítják a korszerű, csoportos családi házak építésének fel­tételeit — elsősorban a meg­felelő telkek biztosításával. A telepszerű, többszintes lakásoknál energiatakaré­kos fűtési mód kialakítására törekszenek. A gáz-, para­pet fűtést Tabon először a célcsoportos beruházásként készülő 36 lakásnál használ­ják. A következő évek felada­ta lesz az is, hogy a közok­tatásban és közművelődés­ben levő egyenetlenségeket csökkentsék. Nagy gondot fordítanak az általános is­kolai oktatás feltételeinek, valamint a tanulók szociá­lis ellátásának javítására. A volt n a pkcziotthonos konyha és étterem átalakításával két új tantermet hoznak lét­re. Augusztusban lesz kész az új 600 adagos napközis konyha és étterem, s ez szá­mottevően javítja a diákok ellátását Tabon. A közegészségügyileg ve­szélyeztetett területek közül Lullán kutat fúrnak, So­mogy meggyesen pedig re­konstrukcióval biztosítják a meglevő kút üzemeltetését. Kapolyon vízműtársulat megalakítását' tervezik, és kiépítik a vezetékes ivóvíz- hálózatot. A lakótelepeken az ivóvíz- ellátást, a csapadék- és szennyvízelvezetést szolgá­ló hálózatot a lakásokkal egyidőben építik ki. Folytat­ják a parkosítást, a zöldte­rületek kialakítását. A ter­vek alapján a következő fél évtizedből 2000 négyzetmé­terrel növekszik Tabon a zöldterület. A tanácsi utak hálózatá­nak fejlesztésére már elfoga­dott program van. Ennek alapján csökkentett pai-amé­terű utak készülnek ebben az ötéves tervben. Az idén lesz kész a Szabadság út kövezése, szilárd burkolatot kap az óvoda utca is. Lakó­telepi út, járda és parkoló építése szerepel a tanács ter­veiben. A társközségekben a pénz csak az anyag- és a szállítási költségekre elég, ezért jelentős társadalmi munkára számítanak. Ugyan­ilyen széles körű társadalmi összefogásra van szükség ah­hoz is, hogy a nagyközség­ben az autóbusz-indító- és fogadó állomás építése foly­tatódjon. A hírközlés sem gond nél­küli. A feszültség csökken­tésére a gyáregységek össze­fogásával kívánják megépí­teni a crossbar-telefonköz­pont műszaki épületét. A tanács 52 millió forint­tal gazdálkodik. A nagyköz­ség területén működő gyár­egységek, szövetkezetek, ter­melőszövetkezetek község- fejlesztési hozzájárulás cí­mén 16 millió forintot fizet­nek he. Krutek József

Next

/
Thumbnails
Contents