Somogyi Néplap, 1981. április (37. évfolyam, 77-100. szám)

1981-04-12 / 86. szám

Győri László Szobor Gyulán 1968-ban Ferenczy Béni: Petőfi Kardja pengéje letörve markában puszta markolat pengéje szeszláng részegeknek szobra tövébe okádtak ök Megyek Gyulán a mély hóban huszonhat évesen 'ilyen mély hő idején született mély-mély havakban mit keres Gyere nézd ezt a világot se döccenő se buktató nem nyúlik ki belőle semmi minden besüpped elsimul Csak ez a kardhegy irritált e penge villanón kiállt mégis jó vannak részegek elintézik a kardokat Járunk Gyulán a mély-mély hóban göröngyök buckák alszanak egy költő versei merednek a hóból egy festő képei feketén. lózsef Attila versel m u Önarckép Dacos, vad erdő sűrű nagy hajam. Már meggyötörte asszonyujj viharja, forró száj baglya néha megzavarja. Alatta zúg a gondolatfolyam. Milyen mély medrü, nem tudom, de mély. Hitek szirtjét bús iszapjába mossa, nagy homlokom a Vaskapu-szorossa, hol rég utat vágott a szenvedély. Zord partján — csókhíd szépen szökne itt, melyen portyázni víg asszony-tatár megy — örök-zsibongó, vijjogó madárhegy: sötét gond rakja barna fészkeit. Szivemben vágyhegylánc, jaj-kráteres; még forró, fülledt nyár vonaglik völgyén s dermedt, havas csúcsán „Ember’’-t üvöltvén egy őrült lélek máglyákat keres! Tavasz van! Gyönyörű! Tavasz van, tavasz van, gyönyörű tavasz, a vén Duna karcsú gőzösökre gondol, tavasz van! Hallod-e? Nézd, hogy karikázik mezei szalagokkal a tavaszi szék Jaj, te, érzed-e? Szerető is kéne, friss, hóvirághúsú, kipirult suhanás. Őzikém, mondanám, ölelj meg igazán! Minden gyerek lelkes, jóízű kacagás! Tavasz’van, gyönyörű! Jót rikkant az ég! Mit beszélsz? korai? Nem volt itt sose tél! Pattantsd ki a szíved, elő a rügyekkel — a mi tüdőnkből száll ki a tavaszi szél! De az a kardhegy nem mered már mágia jó vannak részegek ami más nincs törjétek le Szántó Kovácsot Achimot Kihúzni mint a rossz fogat legyein eves íny a föld öreg vénséges beesett ara huszonhat évesen Markában puszta markolat szorítja holtában is mély-mély időben egyidős torkomban sirás a kardokért Oláh János Szerenád mióta minden úgy válik hogy nem válik valóra azóta minden szerelem egy másiknak a sója mióta minden igazság egy másikba van olitva azóta minden szerelem sajóit vesztét koholja mióta minden új világ egy réginek adósa azóta minden szerelem a nemlevő bolondja Vers — a legszebb hangszeren Hétköznapjainkat és ün­nepeinket fényesítik, csiszol­nak bennünket a versek gyémánt vegyidet el. Öröm egy költemény fölfedezése — önmagunk kiteljesedése. Ol­vassuk tehát! József Attila születésnapja: a költészet ünnepe. Balatonszárszó te­remtett hagyományt az ama­tőr versmondók bemutat­kozásának, az olvasótábor és a költők találkozásának. Balatonboglár vállalta a folytatást. Az egyhetes vers- momdótábor Dél-Dunántúl fiataljainak a fölkészítését hivatott szolgálni. Máté La­jossal, a Népművelési In­tézet munkatársával arról beszélgettünk: hogyan szól ma a vers. — A versmondókat a köl­tészet szeretete kötelezte el arra. hogy megtanuljanak SOMOGYI NÉPLAP. t; „szólni” az ember legszebb hangszerén. A vers szerete- tét kiegészíti az önkifejezés igénye, E két pillérre épül az amatőr-versmondás. Egye­dülálló kezdeményezés a So­mogy megyei versmondótá­bor, s a mi kötelességünk az, hogy megtanítsuk a fia­taloknak, hogyan éljenek a versmondás eszközeivel. — Ez az utóbbi időben különösen szükségessé vált, hiszen az amatőrmozgalom népes csoportját alkotják a versmondók, akikkel többet kell foglalkozni, mint eddig. — Azok a versmondó fia­talok, akik amatőr együtte­sekben is dolgoznak, rend­szeresen továbbképezhetik magukat. Mások bizony ala­posan rászorulnak a szakmai segítségre. Ezért vagyunk most itt. — Versmondókörök alakí­tásával — az amatőrmozga­lom részeként — további lehetőségeket 5* biztosíthat­nának a fiataloknak a tanu­lásra, és közös örömükre: a bemutatkozásra. — Budapesten működik, tudomásom szerint, egyedül az országban ilyen versmon­dókör. Azt hiszem, Kapos­váron is próbálkoztak ilyen­nel, — Az iskolai oktatás és a versimondás kapcsolatát hogyan jellemezhetnénk? — Az iskolai életben je­len van a versmondás. Gon­doljunk csak a különféle ün­nepélyekre, a diáknapok rendezvényeire! Az oktatás és a versmondás kapcsolata azonban nem felhőtlen. ■ A pedagógusok nem veszik fi­gyelembe elég körültekin­tően a gyerekek személyisé­gét, egyéniségét a rájuk „szabott” feladatoknál, s magukat a verseket is be­skatulyázva osztogatják. A jövő hónapban Szolnokon tartják az országos diákna­pokat; ezen a rendezvényen a tanácskozáson szó lesz a diákszínjátszásról, kiemel­ten pedig a versmondásról. A KÖLTÉSZET \ Takáts Gyula két verse Szirén-vers 1 Hévíz tavából, mélyről, vízen át nézem az éger fekete vonalát s a pára közt suhanó fecskeraj tükröm síkjára ahogyan lecsap, megkarcolják s alattuk én lesem, akár egy föltámadt szirén. 2 A csöndet kitölti s belenőve határtalan lett most a tó. Egy új elem a levegőbe... Már-már be is sorolható; az ötödik ... S mától vele a versnek is más lenne lényege? Értelem szélén Erdő és nad közölt keskeny perem. Rajta szobám, ahol lakom. t A hegy es lap titkait ismerem ... Az ég is itt lóg ... Az ablakon benéz... Es ő a démonibb!... A sok csillag tüze alatt s semmiben gyémánt fűró forog s azt is látom, a zöld halat. Uszony-szárnyon repül, lebeg, Értelem szélén erdő s a nád< között itt játszanak velem, i Labdázó delfin teste szánt tükör-lapon és nem is verssorok.. A nagy öböl maga jön értem. Az ég mögött meg is fogom s mert órám áll, idönket'is elérem. I Utassy József & pilóta égre kozmái, propeller-láng hadar, Csillagvirágváza Pdkoljárő Arkangyalod küszöbömre tetted, kicsinosítottad nagyon, hogy beleszeressek. Szemöldöke patkó, szeme beszakadt tó, tekintete rúgás rajtam, lüktető holdsarló. Cimpáin a függő repedt csikócsengő, melltartója szétvált földgömb, csillagfa derengő. Hogy zúg az út! Bátyám, minden fán harang van. Félreverik a világot. Ágyamban az Angyal! — Mi a legnagyobb gond? — A versmondók nem áll­nak igazán kapcsolatban a mai költészettel Nagy Lász­ló, Weöres Sándor és Juhász Ferenc neve mellett kevés mai költő művét halljuk a versmondó-versenyeken vagy a különféle rendezvényeken. A klasszikusokat Ady és Jó­zsef Attila költészete kép­Nagy Lászlónak Szája, mint a dögkút.;. Fél a Hitehitvány! Mellén borzong a papiros. Én írok, ő diktál. Okömyárson forog a Föld! Hét nap és hét éjjel ropja már a fergetegest . szikra a pernyével. Ég a bálnazsíros tenger, zöld óceán zubog: micsoda halászlé készül! betonút bugyborog, pityereg a pingvines part, tolong a hegy, a domb, megkergül a „bárányos ég”, tüzes tehénkolomp hull a pacsirtatojásra: rántotta lesz a dal! g megered a kék levegő, zuhog, zuhog, zuhog: piros kardvirágba dőlnek a virágárusok, s izzik az isten sisakja! dómkupola duhog. Indul a korom-körmenet,' s forog a Föld, forog! tornyok törnek: ó, csillagász, szemed párkányára négy égtájról csörömpöl a CSILLAGVIRAGVAZA. Szaturnusz-jegy gyűrűm ujjamon megolvad: SZERELEM SZERELEM jaj, szerelem, hol vagy, hol vagy, te bimbó-erejű?! Szétfeslik az ököl, s fejem fölött, mint kihamvadt csontcsillag tündököl. Zalán Tibor KŐORSZÁG viseli. Tehát mind a két oldalról feszítő a kérdés: miért szűkült le ennyire a versmon dók repertoárja... Ez a tábor akar segíteni a fiataloknak abban is, hogy közelebb kerüljenek az élő költészettel. — A versmondás fogya­tékosságai? — Sok a modoros vers- mondó. Ügy mondanak bal­ladát, ahogy Jancsó Adrienn, úgy szavalják Nagy László versét, ahogy Berek Katitól hallották. Latinovits Zoltánt senki sem utánozza, mert őt képtelenség; lehetetlen... A versmondótábor mun­kás hétköznapjai után iga­zán ünnepi perceket ered­ményezett a versmondók gá­laestje. í H. B. ’ Nosztalgia. Reich Károly rajzai Dérütött hajnalok rongyok közt ebredek Voltunk s már nem vagyunk Kialudt fényjelek Beszélnem kéne de istenként hallgatok Csattognak fölöttem törtszárnyú ablakok Ablakok melyeken testedre ráláttam Ruhátlan verdesel kékfalú szobádban De hisz csak képzelem! ezüst a kilincsen Vánszorgok agyamra kattintott bilincsben Kőházak-homályból kőhaza-magányba Szomjúság gyötör s a tengerek hiánya Kortyolok alkoholt átüt a veríték Ingemen — dadogom eljössz még segítsz meg Pohárba süllyednek lehetne-földrészek Köd zabái éjszakát bénítok lidmeet Nyakamra fonódnak fény-rekláéi-liánok Tűzfalak isszák be hangom ha kiáltok Véremet elhagyom meztelen strandokon Gyermekkel álmodtam éjjel nem alkatom Te-hozzád ballagnék •lépteim elvisznek Házadtól ágyakig végleg kisemmiznek Megrándul fölöttem szurokfényű a menny Ifjúság-záróra Sírás Majd újra csend

Next

/
Thumbnails
Contents