Somogyi Néplap, 1981. április (37. évfolyam, 77-100. szám)

1981-04-12 / 86. szám

SOMOGYI TAJAK, EMBEREK

Földközelben

Erőlködésének utolsó sikereként havas esőt esapdosott a tél az asszonyok arcába. A meg- rneglóduló, dühös északi szél könnyeket préselt ki a szemekből, belecsípett a villanyelet szorító kézfej száraz bőrébe. A vastag fejkendők, a melegítőnadrágok, a pulóverek alá azonban nem tudott bebújni.

Egy vontató pótkocsijáról trágyát szórtak az asszonyok. Fürgén dobálták le a melegágy előkészített aljzatába. Társaik gondosan egyengették, te regélték a majdani termés nélkülözhetetlen tápláló anyagát.

Kísérőm — köszönés után — egy nevet kiált az asszonycsapat felé. A szél gyorsan hozza a választ.

— Elmehet, de addig maga jöjjön fel helyette. Mi nem érünk rá beszélgetni!

Nevetés harsan. Elhaltával vaskos, tréfás megjegyzés röppen felénk. Az asszonykórus erőteljes helyeslő kacaja kíséri. ,-,Ná, ezt megkapták!"

— Ez csak a Magda lehetett. Neki van ekkora szája — mondja mellettem a párttitkár, aztán hozzáteszi: — De dolgozni is tud!

A fiatal Szűcs László — a kaposfői tsz kertészeti brigádjának vezetője — mosolyogva int: nehogy komolyan vegyem a „kedves" fogadtatást. Ók már Ilyenek. Szókimondók, nagy a hangjuk, de nyers, évődésre mindig kész modoruk, érintkezési stüusuk mögött kemény munka, megértés és összetartás található.

A tizennégy fős brigád többsége évek óta együtt dolgozik: melegagyat készít, fóliát feszít, férfiéiről; kívánó talajmunkát végez, palántát ültet, gondoz, termést szed le Es ha másutt szorít a munka — mint tavaly nyáron, amikor a, közös gazdaság kiskorpád! tábláin hajladoztak a paradicsomért —, ott mutatják meg, mennyi erő és kitartás van bennük. („Jól megvoltunk a korpád! asszonyokkal. Szépen is kerestünk. Igáz, nem értünk rá beszélgetni, rettenetesen hajtottuk magunkat.” — „Az Irodából is kint voltak. Maga is, Feri bácsi, párttitkár létére, a feleségével. Ugyancsak! kapaszkodtak utánam. De meg kell hagyni, jól tartották az' iramot.”) A tél heteiben az erdő a tanyájuk. Gallyaznak, ágat húzkodnak. Ha éppen engedi az idő. A keményebb hideg, az eső, a nagyobb hó otthon marasztalja őket.

Ilyenkor jobban ráérnek rendbe tenni a lakást, belenézni a gyerekek könyveibe, átlapozni az újságokat és elidőzni egymásnál. („Persze, jó lenne ezt a két hónapot is rendszeresen átdolgozni. Valami üzemfélét kellene létesíteni. Mert kell a pénz.”) Ha úgy adódik, még kölcsön is adják őket. („Tavaly decemberben oda voltunk Mennyére, a Mezőgép-hez. Mert hogy szocialista szerződésben vagyunk velük. Kőművesek mellett dolgoztunk. Meg voltak elégedve velftnk.” — „Csak nem adták meg a szilveszteri bért, pedig a főmérnök megígérte!”)

Ök a „tsz-es asszonyok”. Akik —■ sorsuk így alakult — itthon maradtak a falujukban, vállalva a téli meg a böjti szelet, a fóliasátrak íullasztó hőségét, a lenézett, piszkos munkát,, az ízületeket, izmokat fájdító ásózást, viliázást, a derékropogtató hajladozást Szakma nélküli asszonyok csapata. Azoké, akik lemaradtak valamiről: iskoláról, üzemi munkáról, a közeli város kínálta lehetőségeikről. Csak dolgozni tudnak. Ahogy paraszti őseiktől örökölték. Keményen, szívósan, dacolva hajnali hideggel, kábító nyári napsütéssel. Ellátva az állatokat munkába indulás előtt, etetéssel, ól tisztítással, gyomlálással folytatva a munkát a késő délutáni hazaérkezés után.

Közösségben dolgoznak. így szokták már évek óta. Sok mindenről szó esik az együtt végzett nuinka során: gyerekekről, férjről, falusi pletykáról, hajdanvolt, megesett történetekről. És a jövőről. Hogy mi lesz majd a gyérekkel, hová készül a lány, mit terveznek venni a városba szakadt fiataloknak, hogyan' sikerül a tiú vizsgája a főiskolán, mit vegyenek a keresztlánynak érettségire. A tévé műsora is előkerül, de a legtöbben bevallják: ha leülnek is eléje, hamarosan elbóbiskolnak.

Peregne^ egymásba kapcsolódnak a szavak. A kezük közben nem áll meg. A szűk kis melegház! előtérben kék gumikesztyűben gyúrják a fénylő, fekete sarat. A fürge ujjak kis hengerekbe paskolják bele a kemény masszát, közepében pillanatok alatt ott zöl- dell egy csöppnyi palánta. Tíz fillért kapnak

— Igaz, háromban.

— Persze, azért ne felejtsük el, asszonyok, hogy mi itthon elvégzünk a ház körül meg a hegyen, és onnan is jön valami. (

— Már disznókkal sem érdemes vesződni, alig van rajt valami kis haszon.

— Semmi ez már, azzal a drága táppal! Inkább csak úgy van vele az ember, hogy •gyszerre .kap egy kis pénzt.

— Mi történik, ha otthon akad sürgő* munka? V

— Szólunk, hogy aznap nem jövünk.

— És ha itt is szorít a tennivaló?

— Arra ügyelünk, hogy egyszerre ne maradjunk ki sokan. Megbeszéljük egymás között.

— En is a hegyre akartam menni holnap, de mondták, hogy húzzuk a fóliát, amihez sok ember kell. így majd a jövő heten maradok ki.

.— Nem kell félni, becsüljük mi a közöst! tehet, hogy megkapjuk a szocialista címet is. Nyereséges volt a kertészet, nem lehet panasz ránk.

Nincs is. A vezetők dicsérik szorgalmukat, hozzáértésüket. „Rájuk számítani lehet akármilyen munkában is.”

Asszonyok. Szerszámuk a kapa, gereblye, ásó, villa. Válluk egymáshoz ér a palántázó- asztal fölött, a föld forgatásakor összecsendül ásójuk, lapátjuk vasa. Ki kérdezi meg tőlük, hogy hány hold földet vittek a közösbe? És melyik valláshoz tartoznak? Vagy milyen nyelven beszélt valaha a nagyapja ebben a hajdan kétnemzetiségű, a felekezetek és a vagyon által megosztott közösségben? Itt csak a munka számít. A paraszti gőg táplálója, a föld csupán annyiban: a megmaradt, örökölt hegy, a porta fölszerelése ma is nagyobb lehetőséget nyújt a gazdálkodásra, a kiegészítő jövedelemre. Az ilyen kisgazdaság asz- szonyának többször ki kell maradnia a közbe munkából» szükség*, van rá, teheti is.

A brigád egyik legrégibb tagja Oláh János-né, akit másfél évtizede vetett erre a sor* férjével együtt.

Tágas, napfény** laka*. A szoba sarkában nagykocsis, zöld írógép. („A lányom kérte kölcsön, hegy gyakoroljon.

Másodikos a közgazdaságiban.”)

A családfő tűzoltó Kaposváron. Szolgálati beosztása kedvező, így jut ideje a ház körüli teendőkre. Hat disznót hizlalnak, ebből ötöt- eladásra. Feleségéé inkább a kert gondja.

— Amikor ide kerültem, a cukorgyárba jártam három évig. A kislányom miatt ki kellett maradnom. Más nem akadt, elmentem a kertészetbe. Nem mondom, jól megvagyok, ha nem is fizetnek sokat. Sajnos az egészségemet kikezdte az állandó szabadban végzett munka.

— Látom, kocsijuk van.

— A szüleim vették ezt a kis Trabantot, hogy látogassuk őket. Somqgycsicsón élnek, egyedül, jólesik nekik, ha el-elmegyünk hozzájuk.

— Egyéb úticélok?

— Voltunk a Balatonon, de Inkább meleg fürdőkre autóztunk. Nagyon meg kell gondolni, hova indulunk a mai árak mellett».

A pergő nyelvű Magda asszony — Hoffmann Józsefné — nyolcadikos lánya után ment, akit az alkony nem vetett még haza barátnőjétől. A tágas, jómódról árulkodó, háromszobás ház udvarán férje a Ladája tisztogatását hagyta abba jöttünkre.

— Apám azt mondta: ha megnősülök, legyek a magam ura. Hogyan? Az az én dolgom. Ma már örülök, nski, hogy ilyen szigorú volt. Ha otthon maiadok, nincs ilyen házam. Pedig jóformán a semmiből kezdtük, kölcsönből vágtunk neki. Jó helyem van, itt dolgozom a mérői szövetkezetnél, művezetőként. Kőműves a szakmám.

Közben előkerül a háziasszony is a lányával. Tágas előszoba, kézimunkák, a sarokban esztergályozott padlóváza. Az egyik szoba . tele gyönyörű hímzésekkel.

— Ez a szórakozásom, főként persze télen.

— Egyéb?

— Ott a hegy, Pósteleken, Azt szeretjük, a, férjemmel együtt,

— És a kislány?

— Őt nem érdekli a földmunka. De mi nem is erőltetjük. Neki már nem lesz szükségé arra, hogy ennyit dolgozzon, mert úgy indulhat, hogy mindene meglesz.

Az apja mondja ezt, a felesége apró bólogatásától kísérve, aki halk szavakkal teszi hozzá:

— Vigye többre, mint az anyja. Én egy kicsit korán születtem. Amikor kikerültem az iskolából, még nem volt téesz, otthon befogtak munkára. Később a lány, meg az építkezés miatt nem mehettem sehova.

Mielőtt elbúcsúznék, megmutatják a közgazdaságiba készülő lányuk szobáját. Kényelmes berendezés, a sarokban újságkivágások, divatos muzsikusok, együttesek képeivel. Alattuk magnós rádió, egy polcon kazetták sorakoznak.

Akit abban a március eleji havas esőben kerestünk, azóta már megjárta Pozsonyt. Bla- ho Lajosnét az új utcában — a szerényebb házak egyikében — találjuk meg. Itthon van, árulkodik a kerítésnek támasztott kerékpár, a kertészbrigád általános közlekedési eszköze. ,

Elvált. Lányát — katolikus létére — az evangélikus pap fja vette el. Dízelmozdonyt vezet. A két kis unoka — kell-e mondani milyen aranyosak? — betölti életét.

A nagyfiával él. Az. ő udvarra nyüó kis külön szobájában ülünk le. A csöppnyi helyiség legtekintélyesebb bútordarabja egy láthatóan házilag barkácsolt könyvespolc — szépirodalmi, politikai, ismeretterjesztő művek sokaságával. És tankönyvekkel.

— A fiam a cukorgyárban dolgozik. Esztergályos. de közben a szakközépiskolában tanul. Most éppen írásbelije van.

A szlovákiai útról kérdezem, melyre mint a tsz nőfelelősét küldték el a nemzetközi nőnap alkalmából, kétbusznyi somogyi asszonytársával együtt.

— Nem is tudom, hol kezdjem. Előbb azt mondom: köszönöm mindenkinek, aki segített abban, hogy elmenjek. Sok szépet láttunk. A vár, a műemlékek... Az ünnepség ... A jókedv a buszon... De a legnagyobb élményem az volt, hogy a velünk utazó értelmiségi asszonyok — pedagógusok, más foglalkozásúak — nem néztek le ben-' műnket. Mindjárt összebarátkóztunk, tegeződ- ttlnk. Pedig én csak egyszerű, tanulatlan falusi asszony vagyok, aki a két kezem munkájából élek.

darabjáért. t*rmé#a*t«*«n kt«dp*lv* a melegágyba. Brigádban dolgoznak. Váltják egymást a különböző munkafolyamatokban, veszekedés. vita nélkül. Ebben kegyetlenek ia egymáshoz 1— legalábbis így érzi az újonnan érkézé, aki valamely nyavalyájára hivatkozva állandó könnyebb munkát szeretne kapni. Erre itt nincs mód. Aki vállalta, nem válogathat.

A keresettel elégedetlenek. Hetvenkét forintokat emlegetnek, ennyi jár egy napra. Nyolctól négyig. Napszám. Órabérük kilenc forint. Egy forint fizetésemelést kémek, mert ugyancsak regen volt, amikor ezt a bért megállapították számukra. („Azt mi megilletjük ilyen munka után. Mert ki vállalna, ha mi is elmennénk? A fiatalokra nem lehet számítani. ők a városba járnak.” — „Vagy már oda is költöztek. Aztán, ha a gyárból hazamennek. csak kiülnek az erkélyre.”) Igaz, munkaidejük nagyobb hányadára teljesítmény szerinti díjazást kapnak. Ez 30—40 forinttal többet hoz naponta, mint az órabér.

— Dolgoztak-e már üzemben?

— Én a textilben. Nyolc gépén!

— Másfél évig én is voltam ott. Jól fizettek, bizony.

— A lányom fonónő. A négy és fél meg az öt minden hónapban megvan nekik.

— Három műszakban.

Paál László