Somogyi Néplap, 1981. április (37. évfolyam, 77-100. szám)

1981-04-12 / 86. szám

%

Eltűnő félelmek az FMV-ben

Bevált az új bérrendszer

Tavaly szeptemberben a Finommechanikai Vállalat kaposvári gyárában kisebb »viharok dúltak«. Az ú.i bérezési rendszer próbaidejének kellős közepén jártak akkor, és érthető volt, hogy a »zsebre menő« változásokra mindenki érzékenyen reagált. 1980 szeptemberének végén megjelent »krónikánkban« rögzítettük az akkori helyzetet, s most Molnár Lászlót, a gyár igazgatóját kértük meg: térjünk vissza az akkori kérdésekre.

— A mi gyárunk volt az egyetlen az FMV-üzemek között, ahol a produktív területen nem teljesítménybérben dolgoztak az emberek. Most a bemérőket kivéve nálunk is mindenki a végzett munka szerint kapja meg a fizetését Az alapelwel kezdetben is minden munkás és vezető egyetértett, csupán a megoldás részleteiről vitáztunk. Az átállás .időszakában pontos méréseket végeztünk, korrigáltuk a rendszer hibáit. Az volt a célunk, hogy korábbi teljesítményért mindenki kapja meg a korábbi keresetét, tehát ne csökkenjenek a fizetések, és az is, hogy az új rendszer díjazza igazságosan a teljesítményt. Januárban befejeződött a. kísérletezés, és a februári— márciusi kimutatások igazolják, hogy többet dolgoznak az emberek, s többet is találnak a borítékban.

— Mekkora viták árán sikerült elfogadtatni ezt az új rendet?

— Volt jó néhány meleg helyzet, és elbukhattunk volna, ha nem mérlegelünk, nem hallgatjuk meg a közösség véleményét. A rendszer első változata pontatlan volt; a közös gondolkodás eredménye, hogy a végleges megoldás jó.

Fekete Józsefné forrasztó szeptemberi szavai: »Nálunk először a bérrendezés változott, és- utána módosul majd a munkaszervezés. Azaz: az egyenletes munkához később teremti meg a gyár a feltételeket, de a bérrendszerrel már előbb követel.«

És a maiak:

— Kételkedtünk szeptemberben; át sem láttuk tisztán a bérrendszert, és féltünk az állásidőktől. A változásokban a mi javaslatainkat is figyelembe vették a

vezetők, a munkaszervezési is javították, így most többet keresünk, és többet is dolgozunk. A munkaellátás azonban még tovább javítható, no meg, ezt régebben is mondtam, félünk a normarendezéstől.

Az igazgató:

— Az igazságos bérezéshez valóban az kell, hogy a munkásokat rendesen ellássuk anyaggal, munkaeszközzel. Tehát folyamatosam javítottuk a gyártáselőkészítést. De e téren még vannak feladataink, a megfelelő ösztönzőrendszert ezeken a területeken is meg kell találnunk. A normarendezéstől pedig fölösleges félni. Két éve volt, a közeljövőben nem lesz. Csak akkor változhatnak a normák, ha új gépekkel, újításokkal, szervezési intézkedésekkel lényegesen könv- nyebbé és gyorsabbá tesszük a munkát. De ez nem jelent általános normarendezést.

»... nagyon sok a szubjektív tényező, szinte patikamérlegen kellene elosztani a brigádok között a munkát... követelni ott lehet, ahol a munkások szervezetten, ütemesen dolgoznak...«

Ezek Tóth László üzemvezető szeptemberi szavai. És a mostaniak:

— Folyamatosabb a munka. Patikamérlegre sincsmár szükség; átcsoportosítottuk az embereket, gyártósort szerveztünk, több a célszerszám, egy-egy munkás folyamatosan majdnem egyforma feladatokat kap. Kiszűrtük a szubjektivitást- Jól emlékszem, úgy december közepe lehetett, amikor föllélegeztünk és nem kellett úgy találkoznunk egymással, hogy bármikor parázs viták pattanhattak ki.

Fülöp Mária régebben: »... félünk a későbbiektől, a gyönge hónapoktól, amikor nem tőlünk függ, hogy sokat dolgozunk-e vagy keveset.«

Molnár László:-r A gyár teljes terhelése hosszabb időre biztosítva van, sőt túlterheltek vagyunk. Ha egy-egy ember véletlenül mégis úgy járna, hogy önhibáján kívül nem tudja teljesíteni a normát, akkor kiegészítjük a fizetését, nem érheti károsodás. Ez is az új rendszer egyik korrekciója volt.

És Fülöp Mária ma:

— Annyi bizonyos, hogy most jobban kell hajtani, de megéri. Én például közel háromszáz forinttal többet keresek most, hogy a teljesítmény szerint kapom a fizetésem. És talán még többet kereshetnék, ha tovább javulna a munkaellátás.

Erre sem késett a válasz Huszár Károly üzemvezetőtől:

— Mi most dolgozzuk ki az új előkészítési rendszert. Űj anyagtárolás, modernebb anyagmozgatás, és így tovább. Az első lépéseket megtettük, s nem állunk meg. Minden az asztalon lesz, a munkásoknak föl sem kell állniuk, a kezük alá adjuk a munkát.

Szakály Sándor művezető szeptemberben nagyon aggódott:

»Muszáj erről most beszélni... Még nagyon forrong az egészI«

— Nem véletlenül éreztem magam ^ kutyaszorítóban. A művezető a legjobb gyárban, a legnyugodtabb körülmények között is néha amolyan »puffer«: alulról és fölülről is minket szorítanak. Ma már nyugodt vagyok. Mindenki »fölgyorsult«, a gondokat megoldottuk; a csakazértis megcsináljuk hangulatból megszülettek az eredmények. A bérrendszer jó, munka van ... Nem sorolom tovább,

— És a művezetőt a lelkesedésen kívül mi ösztönzi?

— A beosztással járó kötelezettség, a felelősség.

Az igazgató:

— Azért arra is vigyázunk, hogy ne csak a dicsőség, az erkölcsi elismerés legyen a művezetőké. Az új ösztönző- rendszer kidolgozása még tart; ez a következő lépés.

Van lehetőség a javításra — ez volt szeptemberi írásunk címe. A lehetőséget az FMV-ben kihasználták. . A gyári közösség jobban dolgozik, s a munka ellenértéke ma már valóban a munkáé; nem a gyárban töltött időt díjazzák. Az új rendszer igazságos, és eltűntek már a félelmek, amelyek minden változás természetes velejárói.

Luthár Péter

A HE

SOMOGYI

KRÓNIKÁJA

Ünnep utáni mozgalmas hét van mögöttünk. Hétköznapjainkra rásugárzott, cselekedeteink egy részét meghatározta a múlt hetet jellemző igazi tavasz. Hagyomány már, hogy ebben az időszakban

fokozott figyelemmel

fordulunk a környezetünk felé. Lassan félidejéhez érkezik a .tízezreket megmozgató fásítási hónap, s az idén talán a korábbi éveket is felülmúló társadalmi megmozdulások sorának vagyunk tanúi. A falunapokon — Csurgóniagymartonban, Somogycsicsóban és hosszan lehetne sorolni a községek nevét — fiatalok és. idősek együtt fáradoznak a lakóhely csinosításán; fákat ültetnek, szépítik környezetüket. A megyei fásítási an- kétnak is az erdő hármas funkciója adott témát: a fa növekvő gazdásági érték, a környezetvédelemben. nélkülözhetetlen és jelentősi szociális célokat is szolgál. A fásítás épp ezért társadalmi ügy. És a megyeszerte tapasztalható példák bizonyítják:, nem hiányzik az önzetlen társadalmi cselekvés sem.

Más vonatkozásban, de ugyancsak a környezetünk védelmét szolgálja az a munka, mely ezen a héten kezdődött a nagyatádi eér- nagyárban, Húszmillió forintos beruházással egy Kiagyal-—holland licenc alapján

készült' lúgvisszanyerő berendezést építenek, s így jelentősen csökkentik a Ki- nya, illetve a Dráva szennyezését. Ugyanakkor a festéshez használt lúg újbóli fölhasználása jelentős költ- ségmegtalíaritást eredményez.

A jó idő hatására meggyorsult

a tavaszi munkák

végzése a megyében. Mintegy huszonötezer hektáron került földbe a borsó, az árpa, a zab és a takarmánynak való magja, s a héten mái- mindenütt vetették a napraforgót, ültették a burgonyát. Földbe került a cukorrépa magja és nagy lendülettel végzik a gazdaságok a kukorica magágyának készítését is. A hét végén szórványosan — többek között a Dél-somogyi Állami Gazdaságban — hozzáláttak e fontos takarmánynövény vetéséhez. Az idei év eredményeiért fáradoznak a csendes esőt mind jobban kívánó határban a mezőgazdaság dolgozói, a vezetők pedig k is körzeten ként a jövő feladataival foglalkoztak. A héten kezdődött — és négy termelési kiskörzet kivételével be is fejeződött — az a megbeszéléssorozat, amelyet megyei vezetőkkel folytattak a lciskörzetek üzemi Irányítói. A tanácskozásokon a VI. ötéves terv fejlesztési elképzeléseiről váltottak szót, nagy figyelmet fordítva arra, hogy

a termelési körzeten belüli együttműködés szélesítésével miként gyorsíthatnák fejlesztési céljaik valóra váltását. Másutt is téma a mostani tervidőszak teendőinek végrehajtása. A héten például a Patyolat Vállalat szocialista brigádjainak tartott tájékoztatót Lossos Józsefné, a megyei tanács vb tagja és Brandtmüller István, a tervosztály vezetője a fel- adatokróL illetve arról, hogy a tervcélok valóra váltásáért mit kell tenniük a kisebb és nagyobb közösségeknek.

Egy hétig tartott, de rég volt ilyen

mozgalmas szünidejük

a diákoknak: vetélkedők, kirándulások, versenyek, különböző rendezvények sora kínált programot és mozgatta meg a fiatalok ezreit. A dél-dunántúli középiskolások csapatai Pécsen mérték össze tudásukat a Ki tud többet a Szovjetunióról? versenyen. Nagyatádon koszorúzással, szavalóversennyel, emléktúrával egybekötött intézeti napokat tartottak az ország különböző tájairól egybegyűlt csaknem négyszáz diák részvételével. Bog- lárlellén tizenegyedszer rendezték meg a költészet napjához kapcsolódóan a versmondótábort ... És még hosszú • sor. Bizonyos, hogy színes: és tartalmas szünet

után kezdik újra tanulmányaikat — holnap a diákok.

Vörös Márta

,Áz űrhajózás napja

Gagarin

és az új nemzedék

nőén működik majd, hiszen számtalanszor kipróbálták de az ember mégis csak ember. Hogyan birkózik majd meg Gagarin a lélektani túlterheléssel? Hiszen képzeljük csak el, hogy földünk, amelyet emberi tekintet addig sohasem fogott még át, szemünk láttára válik hasonlóvá egy iskolai földgömbhöz... Úrrá tud- nánk-e lenni félelmünkön? Le tudnánk-e küzdeni az agA szovjet űrhajós-újságírás nagy öregje, Nyikolaj Gyenyiszov írta az első riportot a Pravdában Jurij Gagarin feledhetetlen repüléséről, s egészen a közelmúltig ott volt valamennyi űrihajó féllövésénél. Ma már nyugdíjban van, ám törékeny alakja még most is gyakran, feltűnik a Moszkva melletti űrhajósirányító központ épületében.

Magam is ott ismerkedtem meg vele,

Farkas Bertalan, az első magyar űrhajós repülésének napjaiban. Gőzölgő teáját iszogatta, s ki másról mesélt volna, mint Gagarin- ról, aki húsz évvel ezelőtt első emberként repült űrhajójával a világűrbe.

— Hogy miért épp ő volt a2 első? — kérdezi Gyenyiszov önmagától. — Számunkra, akik ismertük őt, ez annyira természetes volt, hogy magunk is csak akkor kezdtünk rajta gondolkodni, mikor egy nyugati hírlapíró először

Szojuz-start Bajkonurban

föld körüli pályára indult a Szojuz. Azóta csehszlovák, lengyel, NDK-beli, bolgár, kubai, vietnami és mongol űrhajós járt a kozmoszban, mi pedig 1980 májusában köszönthettük az első magyar űrhajóst, Farkas Bertalant ...

Az utóbbi két évtizedben önálló tudománnyá fejlődött az űrkutatás, és ebben jelenleg két, egymástól gyökeresen eltérő felfogás uralkodik: az amerikaiak az űrrepülőgépet fejlesztik ki, a szovjet koncepció pedig hosszú élettartamú űrállomások működtetését tartja célravezetőnek. Az űrállomásokon többhavi . munkaciklusokban állandó személyzet tevékenykedik. A Szaljut—6 űrállomás — amelyen jelenleg is két szovjet űrhajós tartózkodik — hetedik évében jár, s eddig több mint tizenhatezerszer kerülte meg a földet. Az űrállomásról érkező rengeteg információt, felvételt, adatot a földi intézmények dolgozzák föl, s hasznosítják — valamennyiünk javára.

S. A.

godalmat, hogy elég egy apró hiba, s űrhajónkkal együtt örökre a föld bolygójaként keringünk...

— 1961. április 12-ón Szer- gej Koroljov létesített először kapcsolatot az űrhajóval. Amikor a hajtóművek felbőgtek és megremegett a Vosztok teste, megkönnyebbülés volt számunkra hallani Jura magabiztos, diadalmas hangját: „Indulunk!” Majd néhány perccel később: „Látom a földet... Milyen gyönyörű!”

Jurij Gagarin nyomdokain. haladva már sok-sok űrhajós csodálhatta meg földünket a világűrből. A Szovjetunióban két űrhajósnemzedék dolgozik együtt, több mint félszáz kozmonauta repült hosszabb-rövidebb ideig bolygónk körül. 1978-ban pedig — az Interkozmosz- program keretében — az első nemzetközi legénységgel

Megemlékezés az első bulgáriai

magyar építőbrigádokról

A csillebérci úttörő-nagytette föl a kérdést. Köztudott, hogy Koroljov, az űrkutató rendszerek főtervezője mondtató a döntő szót. Indoklása így hangzott: „Jurában szerencsésen párosul a természet adta bátorság, az elemző elme és a rendkívüli szorgalom.”

— Ami bátorságát és rendíthetetlen nyugalmát illette, arra elég fölidézni az indulás előtti napot. Valaki megkérdezte tőle, van-e valami kívánsága. „Egy jót aludnék” — válaszolta anr gyali természetességigei, s nem sokkal később valóban el is aludt. Ö volt az egyetlen aki le tudta hunyni a szemét, miközben az orvosok, a tudósok — mindazok, akik az űrutazást előkészítették — éberein töltötték az éjszakát.

Nem egy volt közöttük — ezt később bevallották —, akit szörnyű kétségek gyötörtek a repülés kimenetelét illetően. Nem az űrhajó miatt! Abban biztosak voltak^ hogy, a technika kitűtáborban tegnap ünnepségen emlékeztek meg az 1947-ben és az 1948-ban Bulgáriában dolgozó magyar építőbrigá- dokról, s az estébe nyúló magyar—bolgár baráti találkozón sokan ott voltak az egykori brigádtagok hozzátartozói közüL Márton József, a KISZ Központi Bizottsága Építőtábort Bizottságának titkára idézte föl a Bulgária újjáépítésében részt vevő Petőfi Sándor nevét viselő építőbrigád példamutató munkáját Okét követte 1948-ban a mintegy száz fiatalból éllő Ságvárf Endre brigád, valamint egy magyar—bolgár vegyes építőközösség.

A dimitrovi bolgár Kom- szomol nevében Pencso Zulcsev, a bolgár ifjúsági építő- brigádok parancsnoka méltatta a magyar építőbrigádok internacionalista segítségét, helytállását, maid Boncso Mitev, a Bolgár Népköztársaság budapesti nagykövete átadta a Petőfi brigád tagjainak a bolgár államtanács által adományozott érdemrend első fokozatú kitüntetését.

A találkozó színhelyén fotókból és más dokumentumokból kiállítás nyílt, s bolgár népművészeti kiállítást és vásárt is rendeztek.

A szovjet—magyar űrpáros: Valerij Kubá- szov és Farkas Bertalan tavaly májusban járt a világűrben