Somogyi Néplap, 1981. április (37. évfolyam, 77-100. szám)
1981-04-26 / 97. szám
Feketefuvar éa decibelek Közúti ellenőrzés megyénkben *9 zajszintmérővel — egy tenyérnyi műszer — jelennének meg többször a kaposvári utcákon, lakótelepeiken. — Jó napot kívánok! Közúti ellenőrzést tartunk. Legyen szives, gépkocsijával tolasson a műszerhez! Az utóbbi mondat első ízben hangzott el — kint, a somogyi utakon. Pénteken és szombaton ugyanis a rendőrség — a Volán és a KPM dolgozóival közösen — az egész megyében közlekedés - rendészeti ellenőrzést tartott. E két napon nemcsak a szokásos vizsgálatnak vetettek alá a járműveket — a KPM autóiéi ügyeletének szakembere két műszert is magával hozott. Mindkettő ,,ismerős” a gépjárművizsgákról: az egyikkel a kipufogógáz szénmono xid-tartalmát. 4 másikkal a jármű zajszintjét lehet mérni. A műszerek Ráksi közelében „áltak”. Egy sárga Skoda érkezik elsőnek. Kipufogócsövére felerősítik a műszer érzékelőjét, s máris kiderül: a szénmonoxid-tartalom megfelelő (a felső határon van ugyan, de még elfogadható), a zajszint azonban rosszabb, a megengedett 82 decibellel szemben 90. Az autóst figyelmeztetik. A TG-s Trabant vezetője örül a műszeres vizsgálatnak, hiszen mint mondja, meg garanciális a kocsi, most legalább megtudja mire kérje a szerviz szerelőit. A műszer szerint azonban minden rendben van. Nem úgy egy ZI-s Ladánál: tulajdonosának, bizony, bele kellett nyúlnia a pénztárcába, mert a biztonsági öv sem volt bekapcsolva és a zajszint is túl magas. A piros Skodának alacsony fordulaton magasabb a kipufogógáz szénmonoxid- itartalma: 6,5 térfoga tszáza- lék. Más baj nincs: az autós tudja, hogy az alapjáraton kell állítani. A legtöbb kocsi egyébként alapjáraton termeli a szénmonoxidot, magasabb fordulaton gazdaságosabban üzemel. Érdemes megemlíteni egy, a műszer elé állított 127-es Fiatot: zajszintje tökéletes volt, a szénmonoxid-tartalom alapjáraton és magasabb fordulaton is egyaránt nulla. Egymás után érkeznek az autók. A vezetők általában örülnék a műszeres vizsgálatnak, hiszen megtudhatják, mit kell a kocsin javítani, beállítani. Ennek az ellenőrzésnek ez a legfontosabb célja: fölhívni a figyelmet az esetleges hibákra. A KPM szakembere elmagyarázza a tennivalókat, s az autósok mindezt megköszönve távoznak. A szemerkélő, hol szűnő, hol újra nékieredő esőben gyér a forgalom, a műszerek azonban így sem pihennek. Jó lenne, ha gyakrabban „teljesítenének szolgálatot” az utakon! S azt hiszem a városlakók legjobban annak örülnének, ha legalább a E kétnapos ellenőrzés elsősorban a balesetmegelőzést szolgálta. Az előző negyedévben ugyanis Kaposváron 40 százalékkal nőtt a baleseték száma, s minden harmadik esetben az ittasság játszott szerepet Mintha csak ezeket akarta volna igazolni pénteken este a megyeszékhely határában egy motoros balesete is. Ahogy sötétedett, úgy kellett egyre több kocsit megállítani világítási problémák miatt Kiderült, hogy sok a „féllámpás” autó, és olyan gépkocsivezetők is akadnak, akik nem tudják: helyzetjelző lámpával nem szabad közlekedni... A menetlevelekkel ugyancsak baj volt... Jön a 13-as Volán egyik teherautója, platóján 15 mázsa hulladék fa. Bőszénfáról hozza a megyeszékhelyre. Semmiféle okmány nincs a rakományról — egyértelmű, hogy fekete fuvar. Az igazoltatást természetesen följelentés követi. A 61-es úton kegyetlenül megrakott Zaporozsec „araszolhat”. A tetőcsomagtartón gerendák, deszkák, azokon vashordók. Az autós lassan halad a toronymagas rakománnyal; tudomásul veszi a figyelmeztetést, és poroszkál tovább... Az utakon, a megye városaiban rendőrök dolgoznak. Három kézi radarpisztoly és négy traffipaxos kocsi ,'.figyeli” a sebesség megszállottjait. S bár az autósok idejekorán jeleznek egymásnak. egyre-másra jelez a radar is — és bizony, a pénztárcához kell nyúlniuk. A közlekedésrendészeti akció tegnap délután ért véget a tapasztalatokat most összegezik. Egy azonban biztos: az ellenőrzés elérte célját, olyan hibákat derített föl, amelyék az utakon közlekedő ember biztonságát veszélyeztetik. D. T. HÚSZÉVES AMATÖRSZÍNPAD Jubilál a Fonómunkás Dokumentumokból — szín- lapokból, kritikákból, méltatásokból, előadásokon készült fényképfelvételekből — kiállítás nyílt csütörtöikön Ka- piosváron a Latinca Sándor Művelődési Központban, ezzel a nyitánnyal megkezdődött a húszéves Fonómunkás Kisszínpad háromnapos rendezvénysorozata. Péntek este díszbemutatóval folytatódott a program: vendégként a tatabányai Bányászszínpad Szilágyi István—László Tibor Kő hull apadó kútba című drámájával köszöntötte a kaposvári együttest. A Fonómunkás Kisszínp>ad Tóth Éva monodrámáját — Vita és vallomás — mutatta be, Tóth Annára osztva a szerepet, Vértes Elemér rendezésében. Ezt követően Major Nándornak A hóember című egyfelvonásos •'groteszk j ét láttuk a jubiláló együttes előadásában. Az 1961-ben alakult kaposvári amatőr együttest a szín játszómozgalom legjobbjai között tartják nyilván. Sikerként nemcsak egy-egy Kiskocsmasirató Egyre többször gondolok mostanában diákkorom kedvenc kiskocsmájára. A vendéget makulátlan tisztaság fogadta abban a — ha jól emlékszem — harmadosztályú intézményben, az asztalokról sohasem hiányzott a virág, az étlapról olcsó és ízletes pacalpörkölt, a pincérek arcáról a mosoly. A menzán kapott vacsorák után rendszerint diákokkal telt meg a helyiség: „csórókkal”, akiknek gyakran úgy kellett összeguberálniuk' a „lakomáért” kifizetendő tizenöt—húsz forintot, ám a felszolgáló egyetlen szóval vagy gesztussal sem éreztette a gyengécskén elereszteti, vendégekkel, hogy kívül tágasabb. Olyan otthonos vendégfogadói hangulat vett körül bennünket, mint Defoe, Scott vagy Jókai hőseit az útmenti szálláshelyeken. Nem vont ködöt dohányfüst az asztalok köré, nem zavart bennünket részegek gajdo- lása, nyugodtan elücsöröghet- tüinik akár órákig is egy-két korsó sör mellett, háborítatlanul cseveghettünk politikáról, irodalomról, lányokról, fociról vagy a profok rigolyáiról, egyszóval: érezhettük, élvezhettük, hogy baráti közösség vagyunk, s nem egyszerűen fogyasztásra elszánt alkalmi asztaltársaság. Valahányszor- egykori diáktársaimmal találkozom, már az első percek-ben szóba kerül a nagyszerű szegedi kiskocsma, a Nylon. SOMOGYI NÉPLAP Gyakran jutnak eszembe a krakkói, prágai, pozsonyi kávéházak is. Szinte minden belvárosi utcában rábukkanhatunk legalább egyre, rendszerint emeletesre. A sarokban szerelmespár egy fagylalt vagy egy kávé mellett, odébb öregurak sakkoznak vagy böngészik a friss lapokat, másutt diákok, értelmiségiek vitatkoznak a világ megváltásának lehetőségeiről. E régi vendéglátó- ipari intézménytípus, amelyre egykor mint a monarchia kispolgári ízlésvilágának, maradványára, bélyeget sütöttek, él és virul a miénkkel azonos társadalmi berendezkedésű országokban Nálunk mindössze kettő maradit... Újra végigjárom képzeletben az éttermeket, a feszélyezett hangulatot árasztóa- kat, a „vigyázz-ülésre” kész- tetőket és azokat, amelyek esténként csapszékké fokozódnak le; végigkujtorgom gondolatban a sivár a zenegéptől hangos presszókat, a füstős, koszos, a korhelyekkel zsúfolt külvárosi csap- székeket, s egyre erősebbé válik a meggyőződésem: a vendéglátóiparról folytatott sajtóviták mintha nem mindig a lényeget érintenék. Mert fontosak ugyan az árak, fontos, hogy a. leves meleg legyen, a sör hideg, ám mindez — úgy érzem — csupán a jéghegy csúcsa. Megfontolásra érdemesebb az a vélemény, amelyet Keszthelyi Gábortól, a Dorottya igazgatójától kaptam — válaszként kérdésemre — a napokban. A mad vendéglátó- ipari szerkezet csak a fogyasztási szükségletek kielégítésére alkalmas úgy- ahogy, ám arra, hogy kötetlen véleménycserére késztessen, emberi kapcsolatokat „katalizáljon”, semmi esetre sem. A mai divatos típusokban a vendég szakadatlanul feszeng, kényszert érez arra, hogy fogyasszon. — Két lehetőség van hát, mondja az igazgató. — A kedves vendég megvacsorá- ' zik, s rögvest fizet, mert félti a pénztárcáját vagy marad, rendel szüntelenül, s ■tetszik, nem tetszik, becsíp, berúg... Hol beszélgessünk, hát, hol cseréljünk véleményt, hol csiszoljuk önmagunkat és munkatársainkat értelmes szóval, vitával? A munkahelyen ugyebár — ideális esetben — nem elsősorban egymással foglalkozunk. A lakások kicsik, baráti társaság fogadására nem alkalmasak. Poshadunk hát otthon, bámuljuk a tévét estéről estére, mert egy éttermi „cse- vely” végzetes pénzmizériá- taa döntene bennünket, a kocsmázás predig alkalmasint dobhártyánkat, fejünket vagy bordáinkat is veszélyeztetné, nemcsak jóízlésünket, ltjaink es leányaink egy része is bizonyára szívesebben választana egy tisztességes, otthonos és olcsó presszót, egy tiszta, ízléses kiskocsmát, esetleg egy kultúrált időtöltést nyújtó kávéházat, mint az aluljárókat és a pályaudvarokat. Széles társadalmi rétegek rendszeres találkozását tett» ily módon lehetetlenné as a folyamat, «mélyért a Dorottya igazgató-. ja így határozott meg: a vendéglátói par polarizálódása. A feltétlenül szükséges, de többnyire igénytelen színvonalú tömegétkeztetési intézmények és az italboltok hálózata az egyik véglet, a hátborzongatóan drága, exkluzív éttermeké a másik szélsőség. S nemcsak a kedves kiskocsmák tűntek el, nemcsak a kávéházak, hanem az olcsó és kedélyes „zónázók” is. A számos európai országban népszerű, sok játéklehetőséget, újságolvasást bensőségességet biztosító nyilvános klubok hálózata pedig ki sem alakult. Annak boncolgatása, vajon mennyire érné meg a haszonra orientált vendéglátóipari vállalatoknak az említett . intézménytípusok meghonosítása, a szakemberek feladata Az nyilvánvaló: egyetlen étterem, presszó, kocsma vezetője sem játsz- hatja a jóságos Róbert bácsi szerepét. Arra a helyzetre azonban, amelyet a vendéglátóipar egészségtelen elüzle- tiesedése és polarizálódása okozott, nem figyelni lehetetlen. Ha a fent említett, a rendszeres „találkozás”, az értelmes társasági élet virágzását elősegítő intézményekre a velünk azonos berendezkedésű országok egész sorában nem fizetnek rá, talán nekünk is megemé... Társadalmi, közéleti, emberi szempontból feltétlenül! Az „atomizálódás” folyamatának megállítása vagy lelassítása bizonyosan nagyobb nyeremény volna, mint a mai körülmények között szerzett „plusz” tíz—húsz százalék nyereség. Lengyel András jól sikerült produkciót könyvelhetnek el maguknak, hanem egyéni és közösségi fejlődésük mérföldköveként különböző kitüntetések, díjak emlékeztetnek a megtett útra — ezt eleveníti föl a Latinca Művelődési Központban rendezett kiállítás. Az előadásokról fölvillantott jelenetek megelevenednek a nézőben: szívesen gondolhatunk vissza a Vasravert fohászra, amelyet a megyei levéltár anyagából gyűjtött és állított össze az együttes rendezője. És a többiekre is: a Rodopei rekviem re, Az első tanítóra, a Nyílt tengeren- re... Nem is beszélve a Fonóklub családias és közéleti töltésű estjeiről, összejöveteleiről. A jubeliumi díszbemutatón két nagyszerű előadást láttunk. Tóth Anna monodráma-előadása egy szerencsés darabválasztás és egy tehetséges színjátszó remek találkozása. Az emancipált nő sorskérdéseivel foglalkozó darab éles hangsúllyal és sokszínűén mutatja be a ma asszonyának — a feleségnek, a dolgozó nőnek és anyának — a gondjait. Kétségek, vágyak, örömök, szabadító gondolatok vibrálnak Tóth Anna játékában. A hóember című egyfelvonásos groteszk az együttes legjobbjainak volt a „jutalomjátéka” — a jubileum alkalmából. Tegnap délelőtt tanácskozásra került sor a művelődési központban az amatőr színjátszás helyzetéről. A referátumot Debreczeni Tibor tartotta. Este nyilvános klubesttel, majd a dunakesziek Per plot; Enquist Tribádok éjszakája című drámájának bemutatójával, illetve a vendéglátó együttes Kiss Dénes Verscsördítés című játékával folytatódott a jubileumi rendezvénysorozat. A program ma délelőtt tíz órakor gyermekma tinóval ér véget H. B. Hasznos tevékenység a szakkörökben Hegyei honismereti találkozó A kaposvári Táncsics gimnázium szakkörének jubileuma alkalmából megyei honismereti találkozót rendéz- tek a megyeszékhelyen a Hazafias Népfront megyei bizottságának székházában. A gimnázium honismereti szakköre a pénteki találkozón pályamunkákkal mutatkozott be Dr. Marek János szakkörvezető tanár előadása számot adott az eredményesen működő középiskolás- csoport tevékenységéről. Dr. Kanyar József, a megyei honismereti bizottság vezetője kitüntetést adott át dr. Marek Jánosnak: a/, országos honismereti bizottság az Ortutay-emlékérmet adományozta neki. A megyei művelődésügyi osztálytól is jutalmat kapott a lelkes szakkörvezető tanár. A gimnáziumi honismereti munka bemutatása alkalmat adott arra is, hogy áttekintse^« találkozón az oktatási intézményekben működő szakkörök tevékenységét. Bongor János általános iskolai tanulmányi felügyelő többek között arról beszélt: az általános iskolai tantervék most különösen alkalmasak arra, hogy a pedagógusok beépítsék a helytörténetet á tananyag földolgozásába, s kívánatos, hogy minél több általános iskolában működjön honismereti szakkör is. Az elmúlt években szép számmal jöttek létre új szakkörök a megyében, de Kaposváron lassú a fejlődés. Két honismereti szakkör működik az általános iskolákban. (A Killián György If. júsági éa Úttörő-művelődési Központ szakkörének, noha általános iskolásak a tagjai, nem oktatási intézmény a fenntartója, és nem szerepel ebben a kimutatásban.) A tanórákon megnőtt az igény a különféle helytörténeti kiadványok alkalmazása iránt. A középiskolai honismereti szakkörök száma még mindig kevés a megyénkben — a gimnáziumok közül csak kettőben működik ilyen szakkör, a siófoki „takarékosságra” való hivatkozással megszűnt, a marcali pedig „illegálisan” működük. A szakközépiskolákban szintén hasznos tevékenységet fejtenek ki a honismereti szakkörök — állapította meg dr. Miklós Endre középiskolai szakfelügyelő. A tanítóképző főiskola hallgatói közül többen foglalkoznak honismereti gyűjtőmunkával, sokan választanák ilyen témát a harmadik év végén a szakdolgozathoz. Dr. Király Lajos főiskolai docens azonban utalt arra is, hogy mind nagyobb számban lenne szükség arra. hogy a jövő tanítói megismerkedjenek ezzel a tevékenységgel. Az új tan terv alkalmat ad rá, hogy az érdeklődő hallgatók fakultatív tantárgyul válasszák a néprajzi alapismeretekeit. A Baranya megyei Honismereti Bizottság vezetője, Vargha. Károly lelkesítő beszédben elevenítette föl saját honismereti tevékenységét, s mutatott rá arra, hogy milyen tartalékai vannak még a hazafias nevelésben a honismereti mozgalomnak. Több hozzászóló foglalkozott az időszerű kutatásokkal, a pedagógusok továbbképzésével; Halmos Klára, a megyei KISZ-bizottság munkatársa az ifjúsági szervezet felelősségét emelte ki.
