Somogyi Néplap, 1981. április (37. évfolyam, 77-100. szám)

1981-04-23 / 94. szám

Több fesz a hentesáru Új vágóhíd és húsüzem Láhodon A Dél-somogyi Állami Gazdaság vágóhidat és hús-' feldolgozó üzemet létesített Lábodon. — Elsősorban az ellátás javítása a célunk, főként Nagyatád élelmiszerüzletei­nek hentesáru-választékát alkarjuk bővíteni. De szállí­tunk termékeinkből Barcsra, Kaposvárra, a Balatonra és igény szerint Somogy más területeire is — tájékoztatott Vojkovics Gyula, a gazdaság értékesítési főosztályának a vezetője. Az ötmilliós költséggel lé­tesített üzemben minden megvan, amit a mai igények, előírások megkövetelnek. Mindenütt fehér csempe, a dolgozók fehér ruhát, gumi­csizmát viselnék. Négy ha­talmas hűtőkamra egyszerre 15 tonna hús és húskészít­mény tárolására alkalmas. Van külön, sózó- és pácoló­helyiség is. A számítások szerint évi 13 ezer sertés és 700—800 marha vágására, feldolgo­zására alkalmas az üzem. Az idén 100 tonna töltelékáru készül. Termékeikből hús- vétra már több nagyatádi élelmiszerbolt kapott. Kü­lönleges készítményeik is vannak, többek között a falusi kolbász, a dél-somo­gyi csípős-paprikás kolbász és a juhbélbe töltött virsli, melyből az idén, 100 mázsát készítenek. Ebben az évben 100 ton­na töltelékárut gyártanak. A fogyasztási szövetkezeteken kívül szállítási szerződést kötnek a megy ei élelmiszer­kiskereskedelmi vállalattal is. A gazdaság saját telepein hizlalt állatokat vágják le, dolgozzák fel. Szellemi export Dél-somogyi technológiával termelik a burgonyát Csehszlovákiában Az régóta nyilvánvaló, hogy egy nyersanyagban és energiában behozatalra szo­ruló kis országban korántsem a gépóriások exportja a leg­gazdaságosabb, sokkal in­kább a viszonylag kevés anyagot igénylő, ugyanakkor nagy szellemi energiával és élőmunka-ráfordítással előállított termékeké. Könnyű belátni, hogy pél­dául a „dollárkitermelés” gazdaságosságát tekintve még jobb lehetőség a szellemi export. Legnagyobb és némi­képp megkésve fölfedezett le­hetőségünk ez ma. Egy-egy jó ötlet, találmány vagy kuta­tási eredmény önmagában is milliókat hozhat és hoz. A szellemi exportlehetősé­gek kihasználásában eddig a mezőgazdaság kínálja a leg­több jó példát. Az ágazatnak az utóbbi évtizedben elért — Európa —, több esetben vi­lágszerte figyelmet keltő — eredményei jó alapot terem­tettek a termelési technoló­giák, sőt komplex mezőgaz­dasági rendszerek exportjá­hoz. Ezt a kedvező nemzetkö­zi megítélést és az — elsősor­ban a szocialista és fejlődő országokból jelentkező — igé­nyeket látva vállalkozott az Agrober 1979-ben a hazai élelmiszer-gazdasági terme­lési rendszerek kivitelére. Az első két év eredményei rendkívül biztatóak. 1979-ben 5,8, tavaly pedig 6,5 millió dollár volt szellemi expor tunk jövedelme. Az idén ez várhatóan meghaladja a 7 millió dollárt Mexikóban tavaly ezer hektáron alkalmazták a bajai kukoricatermesztési techno­lógiát. öt tonnát meghaladó átlageredményt értek el, amely több mint kétszerese az ottani termésátlagnak. Az idén már három 500 hektáros farmon folyik a munika. A bajai mellett már * szekszár­di és nádudvari rendszerek is képviseltetik magukat. Irakban az 5200 hektáros A! Suwajb farm fejlesztését alapozták magyar technoló­giákra. A farm leendő veze­tőit is nálunk képezték ki, Bagdad körzetében egy 200 millió darab hallárva előállí­tására alkalmas halkeltető állomás épül magyar tervek alapján. Dél-Jemenben 80 milliós kapacitású tojótelep épül, melyet tenyjészanyaggal, spe­ciális takarmánykeverékkel és állategészségügyi felszere­lésekkel is hazánkból látnak el. Algériában a baromfite­nyésztés országos középtávú programját dolgozzák ki ma­gyar szakemberek. Nigériá­ban csaknem 8 millió dollá­ros baromfitelepi beruházás készül magyar irányítással. Az évente 1,3 millió broilert előállító telephez egy takar­mánykeverő üzem, egy vágó­híd és egy hütőház tervei is elkészültek. A líbiai kormány rendkí­vül széles körben igényli a magyar eljárásokat. A szőlő- és gyümölcstelepítéstől a tu­dományos kutatóbázisok megszervezéséig a legkülön­félébb mezőgazdasági ágaza­tokban várnak kölcsönösen előnyös együttműködést. A szocialista országok el­sősorban növénytermesztési rendszereink iránt érdeklőd­nek. Ezekbe az országokba az idén mintegy 7 millió rubel értékű „szellemi tőkét” ex­portálunk. , Bulgáriában bajai tapaszta­latok alapján termelik a ku­koricát. míg a bábolnai IKR rendszerét Csehszlovákiában alkalmazzák több mint 10 ezer hektáron. Ugyancsak itt hasznosítják a Dél-somogyi Állami * Gazdaság somogyi burgonyatermesztési rendsze­rét. E technológiai kivitelünk új kapukat nyit meg mező­gazdasági gépgyártásunk előtt is. Az itt csak vázolt eredmé­nyeink a tőkés országokban is figyelmet ébresztettek. Pél­da erre hogy Európa legna­gyobb mezőgazdasági terve­ző-beruházó vállalkozásá­nak, a francia Sodcteknek az igazgatója a minap irt alá együttműködési megállapo­dást az Agrober vezérigazga­tójával egy harmadik piacon történő közös fellépésre. Szin­te beláthatatlanok a lehető­ségek, melyeket a hasonló egyezmények számunkra a jövőben jelentenek. B. F. Eltartjuk vagy megtűrjük a vadakat? Vita a károkról, a megelőzósröl Elgondoltam, mennyivel pezsgőbb lehetett volna az amúgy is élénk vita, ha ezen az összejövetelen a somogyi állami , gazdaságok, termelő- szövetkezetek illetékes veze­tői, szakemberei is részt vesznek. A téma ugyanis méltán váltott volna ki en­nél szélesebb körű érdeklő­dést, minthogy azonban a ta­nácskozást az Országos Er­dészeti Egyesület Somogy megyei csoportja rendezte tegnap Kaposvárom a Somo­gyi Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság tanácstermében, és a mezőgazdasági nagyüze­mekben nem sok egyesületi tag dolgozik, a rendezvény ezért nem lehetett ennél né­pesebb. Az erdei és a mezőgazda- sági vadkárokról, illetve ezek csökkentésének lehetőségei­ről volt szó, s Czebe Gyula, a Mezőgazdasági és Élelme­zésügyi Minisztérium fel­ügyeleti főosztályának fő­előadója mondott vitaindítót. Átfogó képet adott arról, mi­ként alakult hazánkban a régi időktől napjainkig a vadtartó és a mezögazdáJko- dó »viszonya«; mire kellett ügyelniük és hogyan rendez­ték egymás között problé­máikat. Már a XVIII. század­ban rendelet intézkedett a termelőnek okozott kár meg­térítéséről, jóllehet akkori­ban nem annyira a vad Volt a ludas a kárban, inkább a vadászattal járó pusztítás voit tetemes. A felszabadulás után a vad állami tulajdonba került, és jogszabály mondta ki, hogy a vadkárért a vadászati terület mindenkori használó­ja felek A korábbi egyezke- déses megoldás hélyett ál­lamigazgatási útra keitiIt a kárrendezés ügye: közös kár­becsléssel orvosolta a bajt a károkozó, a károsult, a ta­nács képviselője, illetve a szakértő. A vadkárok kapcsán több­nyire a mezőgazdasági ká­Versenyre készülnek a somogyi tűzoltók Már a május 9-i megyei úttörő-t űzoltóversen yre ké­szülődnek a somogyi általá­nos iskolák járási nyertesei. A kaposvári járásban kilenc csapat mérte össze erejét áp­rilis 11-én. A lányrajok kö­zül a nagybajomiak, a fiúk­nál pedig a felsőmocsoládiak bizonyultak a legügyesebbek­nek. Űj rajokat fs köszön­tött a rendezőség: a taszári és a göllei csapatot. A ka­posvári, a marcali, a nagy­atádi és a siófoki járási, il­letve a barcsi versenyekről a babócsai, a nagybajomi, a buzsáki és az ádándi leány­rajok jutottak tovább; a fiúk versenyében a csokonyavi- sontai, a íelsőmocsoládi, a tapsonyi, a nagyatádi és az ádándi csapatok lettek az elsők, ök szerepelnek majd a megyei versenyeken, me­lyeket a megyei úttörőszö­vetség és a Somogy megyei Tűzoltó Parancsnokság közö­sen rendez. Május 8-tól 10-ig ugyanis a megyei úttörőgár­da-szemle keretében polgári védelmi, közlekedési rend­őri, munkásőr, tűzoltó és honvédelmi szakkörök szem­léjének ad helyet Kaposvár. A felnőtt önkéntes és válla­lati tűzoltók megyei verse­nyére is ebben a-z időben ke­rül sor. Az önkéntes és vállalati tűzoltók járási versenyei kö- -zül eddig kettő zajlott le megyénkben. A kaposvári járásban négy vensenykate- góriában összesen harminc- három raj nevezett, a fia­talok kategóriájában a lá­nyok közül a íelsőmocsoládi, a fiúknál pedig a somogyjá- di egyesület osztopáni raja Jett az első. A lányok ki-, lene ven másodperces váltó- futása a megye legjobb ered­ményei közé tartozik. A vál­lalati női kategóriát a Pa­mutfonó-i paid Vállalat ka­posvári Gyárának csapata nyerte, és a férfiak verse­nyében is a textilesek jeles­kedtek. Az önkéntesek közül az igali férfiraj győzött. Az úgynevezett C kategóriás vállalati tűzoltóvereenyt a Volán 13. sz. Vállalat, az ön­kéntesekét pedig a somogy- aszáléi egyesület magyareg­resi raja nyerte. A barcsi és környéki versenyeken a szu- lokiak, illetve a gabonafor­galmi vállalat barcsi tár­házának csapata lett az első. A marcali, a nagyatádi és a ci ófoki járási versenyekre áprilisban kerül sor. Az országrész! versenyeken Somogy önkéntes és vállala­ti tűzoltói Baranya, Fejér, Tolna és Zala megye képvi­selőivel találkoznak. Az első helyezettek augusztusban Szolnokon országos verse­nyen vesznek részt. A. A. rokra gondolunk, jóllehet en­nél tetemesebb az a veszte­ség melyet a vadak az er­dőgazdaságokban — az új te­lepítésekben és a már »be­állt«' erdőkben /— okoznak. A kelleténél nagyobb a vad- sűrűség? Nem megfelelő a védekezés, a riasztás? Ez is, az. is közrejátszik abban, hogy a mennyiségi és a mi­nőségi kár jelentős: tavaly például 75 millió volt a me­zőgazdasági és — becslések szerint — mintegy 120 mil­lió forint az erdei kár az or­szágban. Ezek az összegek együttvéve is messze elma­radnak azoktól a vesztesé­gektől, amelyek a mező- és erdőgazdálkodást egyébként érik egy-egy évben _— hi­szen például csupán a po­cokkár ennek többszöröse—, mégis indokolt a mérséklés. Mégpedig oly módon, hogy ha pénzt akarunk kapni a vadért, áldozatot is hozzunk érte. De ezt az áldozatot ne azok hozzák, akik a vadtar­tásnak a kárvallottjai: a me­zőgazdasági üzemek, az erdő­művelők és -gazdálkodók. Mechanikai és vegyi eszkö­zök állnak rendelkezésre ehhez. A múlt évben az or­szágban 7 milliárd forintot fordítottak vegyszeres nö­vényvédelemre; az erdő- és) vadtérül etek védelmére • 150 kilométer kerítés felújítása mellett további száz kilomé­ter új kerítés építését, hatá­rozták el. A módszer előnyét jelzi, hogy alkalmazása nyo­mán rohamosan mérséklő­dött a kár az adott térség­ben. A Sefag-nál tavaly 4,8 hek­tár befejezetlen erdősítést tettek tönkre a vadak, ennél négyszerte-ötszörie nagyobb területet ért minőségi kár a befejezett erdőkben. Főként a tölgyeseket, a csert és a fenyveseket pusztították * vadak. Az »elsőrendű vád­lott« megyénkben a vaddisz­nó — országosan viszont a szarvas. Vitatták a szakmai tanács­kozás résztvevői a kultúrák védelmének módszereit, ab­ban. viszont egyetértettek, hogy a kárcsökkentés alap- feltétele az erdőművelők és a vadászok közötti jobb együtt­működés, s nélkülözhetetlen, hogy a kölcsönös segítőkész­ség jellemezze a kapcsolatu­kat. H. F. Gyakorlott, érettségizett gépírót azonnali belépéssel felveszünk Cím a kiadóban. (84561) A körfések veszélyes kártevője A nagyüzemi körteültetvé­nyekben és a rendszeres nö­vényvédelemben részesített házikerti költésekben az el­múlt években egyre nagyobb gondot okoz a körtelevélbol- hák elleni hatékony véde­lem. A kártevő rovarok csak a körtét támadják, a levele­ket, hajtásokat szívogatva. Ezek görbülnek, deformálód­nak, leáll a fejlődésük, sőt el is száradnak, s mivel a kocsányi, is károsítják, gyü- mölfcshullás következik be. A gyümölcsöt, leveleket, hallá­sokat borító lénylő mézhar­maton megtelepedő másod- ‘ lagos kórokozó — a korom- penész — fekete színe már messziről szembetűnővé te­szi a kártételt. Az ilyen gyümölcs a későbbiekben ér­téktelenné válik. A lárvák bőséges mézhar- mattermelése nehézkessé te­szi az ellenük való hatékony védekezést, ugyanis a méz- harmaiton keresztül a rovar­ölő szer nehezen tudja elérni és elpusztítani őket. Ezért különös fontossága van a jól időzített védekezésnek, Ak­^növény^ védelem kor célszerű elvegezni, ami­kor a fiatal lárvák már tö­megesen megjelentek. A március közepeiül be­köszöntött meleg, száraz időjárás kedvezett a kárte­vők élettevékenységének, és az elmúlt éveknél jóval ko­rábban, már április 6—7-én megfigyelték a lárváik kelé­sét. Ezért már május végén erős fertőzések kialakulásá­ra kell számítani. Igen fon­tos feladat a körte szirom- hullását követően a védeke­zések haladéktalan végrehaj­tása a Bi 58 EC 0,1, a Rogor L 40 0.1, a Sinoratox 40 EC 0,1 százalékos', illetve a kí­sérteti engedéllyel forgalom­ba kerülő Chinetrin 25 EC 0,05—0,1 százalékos oldatá­nak valamelyikével. A per­metezést nagy vízmennyiség­gel, áztatásszerüen kell vé­gezni, hogy a levélbolhák által termelt váladék alá jusson a növényvédő szer. A 18—19-én lehullott csapadék elősegítette, illetve megindí­totta az alma-, körtefa varo- sodás fertőzési folyamatát. Ezért feltétlenül fontos, hogy a rovarölő szerhez hozzáad­juk a Zineb 0,2—0,3, a Ditha- ne M—45 0,2 vagy a Poly- ram Combi 0,2 százalékos töménységű' gombaölő szer valamelyikét is. A lehűlést követő felmele­gedő időjárás gyorsítja a kórokozó fejlődését, ezért a még virágzó almafákon is haladéktalanul végezzük el a permetezést, de a hasznos rpvarok védelme érdekében csak az ajánlott gombnölő szerek valamelyikével (ro­varirtó szert nem szabad hozzáadni) és az esti órák­ban kipermetezve. Rabló — fehérben ,Pénzt, mert injekciót adunk!1 Senki ne higgye, hogy a címben valami kétértelmű dolog van: valóságos rablás­ról lesz szó. Maga az eset meglehetősen egyszerű, tu­lajdonképpen egyetlen mon­datba sűríthető: kiraboltak négyen egy idős asszonyt... Ahhoz azonban, hogy meg­felelő képet alkothassunk a történtekről, ismernünk kell a körülményeket. Nézzük elő­ször a szereplőket! Az asszony, akinek elvit­ték a pénzét, Pogányszentpé- teren lakik, teljesen egyedül. A szomszédok, ismerősök se­gítenek neki, ám »hivatalo­san« senki nem gondoskodik róla. Egyetlen rokona van: nála vagy tíz évvel idősebb, és ő is távol él a falutól. Az asszony 75 éves, mozgáskép­telen. Élete tehát nem irigy­lésre méltó, de szociális ott­honba nem akar menni. »Én már csak itt fogok meghal­ni« — hajtogatja, és semmi pénzért nem válna meg a háztól, a régi környezettől. Tudták ezt róla a faluban, s tudta a négy rabló is. A történet másik négy sze­replője — közös vonásuk, hogy egyiküknek sincs mun­kahelye — a 38 éves Orsós József, a 20 éves Orsós Sán­dor, a 28 éves Orsós Anna és a 15 éves Orsós Katalin. Valamennyien ugyanabban a faluban laknak. Közülük Orsós Anna már volt bün­tetve. Károm gyermeke is van, akik rögtön eszébe ju­tottak — miután rendőrkéz­re került. Korábban vala­hogy megfeledkezett róluk. Még csak annyit, hogy Or­sós Katalin Orsós Sándor élettársa, az eset után azon­ban a lányt ideiglenesen ál- lami gondozásba helyezték. December 16-án történt. A négytagú társaság iszogatott, aztán Orsós József javasla­tára elhatározták, hogy ki­fosztják a magányos öreg­asszonyt. A dolgot igyekez­tek »megszervezni«. Katalin fehér ruhát öltött, fehér tás­kát vett magához, gondol­ván, így orvosnőnek adhatja ,ki magát. A két férfi betör­te az asszony lakásának aj­taját, aztán bementek a ház­ba. Okos József rögtön le­engedte a redőnyt, lekap­csolta a villanyt, majd egy váratlan fordulattal közölte az ágyon ülő idős asszony­nyal: »Rendőrség! Kezeket fel! A pénzt vegye elő!« Az asszony fölemelt kézzel, sír­va könyörgött, hogy ne bánt­sák, nincs pénze, de hiába. Következett Orsós Katalin »belépője«. Ű azzal fenyege­tőzött: orvos, most rögtön ad egy injekciót, ráadásul be is viszik a nénit a szociális otthonba. Persze közben, mód­szeresen kutattak a lakás­ban, fölhasították a párná­kat, dunnákat. Az asszony végül is rémü­letében átadta 40 forintját, a rablók pedig a sovány zsák­mánnyal és néhány ruhane­művel, szerszámmal távoz­tak. Eddig a történet,, a gát­lástalanság, embertelenség példája ... Az ügyben majd a bíróság hoz döntést. D. T.

Next

/
Thumbnails
Contents