Somogyi Néplap, 1981. április (37. évfolyam, 77-100. szám)

1981-04-23 / 94. szám

Tizenháromezer ember vallja szűkebb pátriájá­nak Nagyatádot. A somo­gyi kisvárosban tíz év alatt 2500-zal nőtt a la­kók száma. A fiatal város egyre többet nyújt fiatal polgárainak. Egy 1939-ben készült ismertető szerint Nagyatád »gyári üzeme: egy áramelosztó telep, egy téglagyár, egy motoros malom«. Ma világszerte ismert az itt készülő cér­na, sok országba jutnak el a konzervgyár termékei, s egyre többet hallat ma­gáról a legfiatalabb gyár, a Danuvia is. Alkotótele­pének híre bejárta Euró­pát: szoborparkja sok ezer látogatót vonz éven­te. Aki eljön ide, magával visz egy darabot a város­ból is: parkjainak hangu­latát, formálódó — sok tekintetben új — arcát. Mindazt megőrzi a látoga­tó, amit a nagyatádiak szeretettel, ragaszkodás­sal alkottak a városban. Erről a ragaszkodásról, a kis és nagy közösségek terveiről szól mai összeál­lításunk. Város lett valóban Házassági évforduló Köteles Erzsébet házassága a nevezetesebbek közé tarto­zik 'Nagyatádon. Az ainya- könyv tanúsága szerint 1971- ben ő és Varga László a ti­zenhetedikként mondta ki a boldogító igent. Attól híres Köteles Erzsébet házassága, hogy az anyakönyv tizenhe­tei száma egyben azt is je­lenti, hogy ők kötöttek há­zasságot először a várossá avatás után. A Honvéd utcában nem. kell sokáig keresni Vargáék házát; a takaros, de még va­kolatlan épület verandáján a fiatalasszony takarít. Nem­csak húsvét előtt, az ünnep után is akadt munkája. Var- gáné három műszakban dol­gozik a konzervgyárban. Sze­Kapcsolatok A Pamutfonó-ipari Vállalat Nagyatádi . Cérnagyárának jreg falai között új gépeken iolgoznak az emberek. A rsaknam ezer munkás ha­gyományt folytató közösséget alkot: a gyors pergésű orsók cözött mindig vállalkozó izellemű emberek dolgoztak. \z elmúlt években a re­konstrukció különösen pró­bára tette a munkásokat: így kellett a gépcseréket, az ípületátalakításokat végre­hajtani, hogy a termékeken, i határidőkön ne vegye ész- •e a vevő, milyen munka fo- yik a gyárban. A feladatot sikerrel oldották meg, s a január 1-én gyárrá fejlődött izem soha még ennyi cér- 3 át nem küldött a piacra, mint tavaly és az idén. Az orsókat őrző gyárkerí­Kérdezzük: mire büszkék leginkább? S a feleletekből ilyen sorrend alakul ki: a nagyatádi gyárakra, a város sok zöldjére, az alkotótelep­re. Mindarra, ami munká­juk gyümölcse. S mi az, amit szeretnének jobbá tenni, amin változtatni kívánnák? Elsőként a megyével, az or­szággal, a világgal való táv­közlési kapcsolatot javíta­nák. Aztán a közműhálózat bővítése következik a sor­ban, majd az ivóvíz, hogy ne legyen fennakadás. Ezt a vá­rosi utcák burkolata követi. Nagy feladatok, de meg­oldásukhoz egy egész város kínál magától értetődő segít­séget. rencs-és véletlen, hogy otthon van ő is, a férje is. Varga László ugyanis a cémagyár- ba jár két műszakban. Rit­kán történik meg, hogy mindketten együtt lehetnek. Tíz évvel ezelőtti képesla­pot szorongatok a kezemben. Idézzünk csak belőle. Mit is mondtak akkor Vargáék? »... szeretnénk, ha házassá­gunk tartós, tartalmas és kel­lemes maradna. Ehhez vi­szont a lakáson, a munkale­hetőségen és a jó áruellátá­son túl az is kellene, hogy legyen hol szórakozni. Hi­szen még fiatalok vagyunk. Az új bár árait azonban nem a mi zsebünkhöz mér­ték ...« Vargáék mosolyognak az akkor mondottakon. Szóra­kozás? Fiatalok voltak, ma gondokkal teli felnőttek. Fel­épült végre a házuk, azt sze­retnék berendezni. No meg ott van Lacika. Most jár az elsőbe. Aztán a kertben is akad tennivaló, főképpen ilyenkor tavasszal. Varga László meséli: próbálkozott a nyúltenyésztéssel, de abba­hagyta. Most csinálják az új kerítést az udvar végében, ha meglesz, akkor baromfit akarnak tartani. Mit adott az elmúlt tíz év Vargáéknak? Látszólag ke­veset, de mégis sokat. Mert egyikük munkahelye sem változott a tíz év alatta pém költöztek el a városból, hisz hozzájuk nőtt az. Még a Honvéd utcát sem- hagyták cserben. A szülőknél laktak három házzal odébb. Ennyi az, ami változatlan. S ami­vel több lett az életük, az a ház meg Lacika. És még va­lami. A várossal együtt fel­nőtté értek. A gondok? A tíz év előttiek nagyrészt meg­maradtak. Igaz, hogy van a szomszédjukban egy új ABC- áruház, de mindent nem kap­ni meg. A Honvéd utcától messze 'a város szíve. De hiá: bal is ülnek kerékpárra, ott . sem mindig találják meg, amit keresnek. Hogyan is mondták tíz év előtt ? »... a jó áruellátás ...« Hát igen. Erre bizony szükség,lenne. Vargáné azt mondja, egy áruház kellene Nagyatádnak. »Szép és tágas legyen, hogy ne kelljen tüle­kedni, hogy ne lökjék föl egymást az emberek, hogy valóban vásárolni lehessen...« Varga László egyetértőén hallgatja feleségét. Szerinte is egy áruház kellene a vá­rosnak. És még mi? »Más minden megvan.« Vargáék háznézőbe hívnak. Büszkék birodalmukra, a tíz óv egyik legnagyobb eredményére. A fiatalasszony közben elpana­szolja, hogy még nem. jutott idő a padlás szigetelésére, az olajkályha helyett központi fűtés is kellene, aztán a há­zat is be kellene vakolni... Szóval akad még munka, de idővel minden megoldódik, hisz még fiatalok. Akárcsak a szívükhöz nőtt város. Serkentő türelmetlenség A tanács fejlesztésre for­dítható minden tizedik fo­rintjához egy forint .értékű társadalmi munkát adtak a nagyatádiak, mégpedig úgy, hogy szóvá tették, mire len­ne a szűkebb környezetnek — az utcának vagy a város­résznek — szüksége, és szám. ba vették, hogy ehhez mivel járulnak hozzá az ott élő emberek. így készült el a henészi városrész általános iskolájához a járda. Az Ady utcában egy hét végén ma­guk a lakók készítették el az utat: a tanács csak az anyagot adta hozzá, a költ­ségvetési üzém pedig egy betonkeverőt vitt a helyszín­re. Még „művezető” is akadt: az utcában lakó szakembe­rek irányították a munkát. A Danuvia dolgozói maguk . javasolták: készítsenek ját­szóteret a gyerekeknek, s munkaidő után mindent megcsináltak, amire a gye­rekeknek ott szükségük volt. Azt mondják, ha valaki javaslatot tesz, a legrégibb nagyatádi vagy a legöregeuo utca nevében beszél. A minden tizedik forinthoz adott újabb egy forint azt bizonyítja: sok a legrégibb nagyatádi, s a fiatal város­ban egyre több a legöregebb utca. A társadalmi munkának rangja van a városban. így készült el a sporttelep. Az önkéntes segítők nélkül a s zob rás z-alkot ótf lep sem tartana ott, ahol most van. Juhász Sándor tanácsel­nök-helyettes azt mondja: — Tapasztaljuk, hogy a maguk teremtette értékekre jobban vigyáznak az embe­rek. Erre a mondatra megcsör- ren az íróasztalon a telefon. A vonal másik végén Tor- ják Vincéné, a cérnagyár pártvezetőségének a titkára. Hallani, ahogy füstölög: az Aradi utcában van egy cső­törés. A viz hetek óta fo­lyik. Igaz, hogy a bolt — amelynek udvarán folyik a víz — fizeti a számlát, de így is kár: Nagyatádnak ke­vés az ivóvize. A gyár dol­gozói, az utca lakói nem tudják szó nélkül elviselni ezt. Nagyatádon mindent ész- revesznek és szóvá tesznek az emberek: tettekre serken­tő türelmetlenségük a vá­ros arcán is meglátszik. test körülölelte a város: csa­ládi házak között dolgoznak a gépek. A gyárkapu nem választja el, hanem összekö­ti Nagyatáddal az üzemet. Boltot nyitottak itt, hogy a teljes termékválasztékot kí­nálni tudják. Amikor óvodá­ra volt szüksége a városnak, megint csak segített a cér­nagyár. Épületet alakították át, s egy gondot megoldot­tak vele: jó környezetbe ke­rültek az apróságok. A város más üzemeiben és a cérna­gyárban nyugodtabban dol­goznak azóta az édesanyák. Az itt tevékenykedő em­berekre mindig számítani le­het: a város szépítését sok ötlettel szorgalmazó társa­dalmi szervezet tagjainak jelentős részét a cémagyári munkások adják. A korszerű gépek között korszerűen gondolkodó em­berek dolgoznak. fi tér változásai Szeretjük árnyas fáit, meg­csodáljuk szobrait és nap nap után szebbnek látjuk. Aki egyszer itt járt, az nem fe­ledi él. A könyvtárban régi újsá­gok őrzik a Széchenyi tér történetét. Háromnegyed százada kapott villanyt a környék, s a tiszti orvos ja­vaslatára tetőt húztak az ár­nyas fák védte gyógyforrás fölé. Tegnapelőtt még rózsaszí­nű volt a sarokház a könyv­tárral szemben, ma pedig tengerkék. A múlt héten a könyvtár csúnya sárga volt, ma a legszebb.zöld színében pompázik. A kisegítő iskola melletti alacsony, de formá­jával hivalkodó épület sem volt mindig püspöklila. Most vakolták újra és festették, mint a tér többi házát Volt aki dühödten magya­rázott, amikor meglátta a presszó tarka épületét. Nem .nagyatádi volt. Itt a város­ban mindenki szereti a szí­neket, szereti a Széchenyi teret. Viták sora előzte meg a Széchenyi tér felújításáról szóló döntést. Munkások, ér­telmiségiek mondtak véle­ményt. Ahogy ők akarták, úgy történt: a Széchenyi tér megmarad. Öreg házai közül csak azt bontják le, amelyik menthetetlen. Helyükre a tér hangulatához illőt építe­nek. A Széchenyi tér nem tűnhet el,, nem lehet más, mint amilyen, mert a város lakói szeretik házait, árnyat adó fáit, gyógyvizét és most már színei-t is. Ezekkel a szí­nekkel a város is gazdagabb lesz. Á holnap tervei Mikor lesz igazán város egy település? — Formailag akkor, ami­kor azzá nyilvánítják — mondja Hamvas János, a városi pártbizottság első tit­kára. — Valójában pedig ak­kor, amikor funkciójának megfelelő szintű ellátást ké­pes biztosítani a lakossága és a vonzáskörzetében élő emberek számára, vagyis munkahelyet kinál, megszer­vezi a kulturális, egészség- ügyi ellátást. tottak kellemesebbé tenni. Célcsoportos laikás nem ké­szül annyi, mint az elmúlt tervidőszakban, a lakásépí­tés üteme azonban — a ma­gánerő felhasználásával — gyorsul: a következő öt év­ben több család költözhet új otthonba, mint az el­múlt tervidőszakban. Minden eddiginél nagyobb lehetőség kínálkozik a meglevő állo­mány korszerűsítésére, vég­legesen és megnyugtatóan kívánjuk megoldani a víz­— így szemlélve minden­képpen város már Nagyatád? — Várossá avatásakor egyes területeken alkalmas volt már a funkciók ellátá­sára. Más területeken pedig megkezdődött a fejlesztés. Tíz évvel ezelőtt már mun­kahelyet biztosított az itt élő és a vonzáskörzetbe tar­tozó települések lakóinak. Az emberek döntő része ak­kor az iparban dolgozott. Azóta is volt új munka­helyeket jelentő fejlesztés: ide települt például a Da­nuvia gyára és rekonstruk­ciót hajtottak végre a cér­nagyárban. Közben azonban olyan létesítmények készül­tek el, mint a kórház, fej­lődött a kereskedelmi és szolgáltatóhálózat. Ennek ha­tására módosult a foglalkoz­tatás szerkezete: az ipari te­lepülés ipari jellegű vegyes településsé vált. Ez a válto­zás az emberek életkörülmé­nyeit jelentősen befolyásoló tényező. Mára az 1970-ben még hiányzó városi funkciók is kialakultak. — Mit ígér a következő középtávú terv? — Célkitűzései az embe­rek életkörülményeit hiya« ellátást: tovább korszerűsít­jük a hálózatot, kutakat £ú- ratunk, tárolót építtetünk. A kereskedelemben a megyei forgalomnövekedést megha­ladó ütem korszerűsítéseket, átrendezéseket sürget. — Sok jelzőt kapott Na­gyatád. Az egyik: a parkok városa. — Tíz év alatt négyszere­sére nőtt a zöldterület, s ez a várost szerető emberek munkájának a gyümölcse: parkosításra, csemeteülte- té&re mindig van vállalkozó. A Rinya-parton a készülő víztároló környékét ugyan­csak társadalmi munkában rendezzük. — A i városban sok a nő­ket foglalkoztató munkahely. — Éppen ezért szerepel a tervek között, hogy a Da- nuviában — fejlesztésekkel — a szakképzett férfiak ré­szére biztosítunk új munka­helyeket.

Next

/
Thumbnails
Contents