Somogyi Néplap, 1981. április (37. évfolyam, 77-100. szám)
1981-04-19 / 92. szám
KULCSEMBEREK Ax Idegennek érthetetlen Éélmomdiatok hangzanak el műszakváltáskor. A beavatottak mozdulatokból is értik egymást. Ezeknek a kevés szóval kísért jeleiknek az értelmiét évek alatt lehet csak elsajátítani. A műszakváltás után a Kaposvári Mezőgép Vállalatnál négyen ültünk asztalhoz. . Fehér Lajos Taszárról jár be. Kiegyensúlyozott, derűs ember. Huszonhárom éve kapott géplakatos szakmunkás -bizonyítványt Azóta háromszor változott a cég neve, de a munkakönyvét egyszer sem látta. A kísérleti műhelyben dolgozik, s a teljes szakmát gyakorolja. — A kísérleti műhelyben dolgozni azt is jelenti, hogy nagy bizalmat kapott az ember. Md csináljuk a prototípusokat, rajtunk áll, hogy jó lese-« a termék vagy sem. Csuma Ferenc munkakönyvében is et negyedik vállalat neve szerepel, valójában azonban csak telephelyet változtatott Hegesztő csoportvezető: tízeinkét társával darukat készít. A csoport teljesítménye tartósan 105—410 százalék között mozog anélkül, hogy pótidőt használnának fel — Ügy lehet ezt elérni, hogy ki kell hajtani a munkát Én az anyagért szoktam veszekedni a főnökökkel. Egymás között soha nincs vitánk. Kőfalvl Sándor aa egyetlen, aki látta már a munkakönyvét. leszerelt katonaként érkezett a Mezőgéphez, mert az előző munkar helyén két év után is a bevonulás kori bért kínálták föl neki. Horizontéi esztergán dolgozik, a késztermék minőségét alapvetően befolyásoló, nagy értékű alkatrészeket készít. Mozdulatai kimértek, megfontoltak, ök ketten kaposváriak. Mind a hárman kulcsemberek. 1. = Á mi munkámknaS • változatosság adja meg a szépségét — mondja Fehér Lajos. — Amit a tervező papírra álmodott, azt nekünk meg kell csinálnunk. Sohasem megy egyből. Ha valar- mi azonnal sikerül, az gyanússá kezd válni: az ember azt kutatja, hogy nincs-« „árulás” mögötte. A munka vitákkal jár, s ebben mindig az érveké a döntő szó, ahol a tapasztaltnak éppen úgy lehetnek jó ötletei, mint a kezdőnek. Van olyan eset, amikor az egész műhely együtt töri a fejét, s amikor minden összeáll, életre kél a daru, akkor derül ki, hogyan dolgozott — a műhely. — Ebben az a jó — veszi át a szót Kőfalvi Sándor —, hogy az ilyen vitáknak sehol sem marad nyomuk. Megoldottuk, napirendre tértünk felette, és ki-ki elrakja magának a tapasztalatot Itt a gyárban csak a feladat van? az otthoni gondokat a kapun -kívül kell hagyni. — S a gyári problémákat a kapun bélül? — Az az igazság, hogy nem lehet szekrénybe tenni a munkaruhával együtt. Az emberben benne marad, s nyugtalanítja otthon is, amíg rá nem jön a megoldásra. — Nincs ebben semmi különös — veszi vissza a szót Fehér Lajos. — Ügy érzem, hogy megfizetnek, és ezért adni kell. 2. A kísérleti műhelyben órabér van, A pénzt legföljebb túlórával lehet kiegészíteni. A munka jellege miatt nem vezették be a teljesítmény szerinti bérezést Fehér Lajos állítja, hogy túlórát csak a szoros határidők tartásáért vesznek igénybe, e aki bent marad, az teljes erővel dolgozik. — A béremelés alapja mindig a munka: lehet valaki akármilyen okos, ha nem tesz az asztalra semmit fizetésemeléskor nem kap egy fillért sem. Csuma Ferenc: — A termelésben célprémium is van. Nem nagy összeg, de lehet rá számítani. Kőfalvi Sándor: — Az én órabérem 23 forint 80 fillér. Tavaly kimaradtam a béremelésiből, Az indok az volt hogy sok az olyan ember, akinek emelni kell, nem jut mindenkinek. Nem foglalkozom azzal, hogy kinek mennyi a pénze, engem a munka érdekel. Ez a bér száz százalékért Jár: ha többet teljesítünk, a boríték is vastagabb. Van olyan ember, aki többet keres nálam, olyan is, aki kevesebbet kap. Egyiet azonban nem szabad elfelejteni: nem osztogatnak minden vállalatnál — és nem minden-kinek adnak — húszegynéhány forintos órabéreket. Ismerek ón Is olyan embert, aki úgy „tornászta” fel a bérét hogy állandóan munkahelyet változtatott, s ahova ment, ott mindig többet kapott. Ű-gy tudom, ennek a „módszernek” befellegzett. Nagyon helyeslem, hogy így van. — Mindenhez a szakmáján belül sem érthet egyaránt jól az ember. — Teszi hozzá Fehér Lajos. — Egy idő után azonban kialakul, hogy ki az, aki egy részterületen mindenben mester. Ha olyan munka van, azt mindig rábízzuk. 3. — Számon tartják ezt a műhelyben? — Érdekünk, hogy számon tartsuk, hiszen a közös munka végeredménye alapján ítélnek meg bennünket. — A fizetésen kívül miben nyilvánul meg az, hogy a vállalat számít a kulcsemberedre? — Csuma Ferenc: >— Sok apró és nagy jele van annak. Nemcsak a munkánkat, a véleményűn? cet is kérik. Ne vegye dicsnkvésnek: nekem kiváló dolgozó kitüntetést adtak. Kőfalvi Sándor: — Olyan munkával bíztak meg, amely fontos a gyár szempontjából. Ezért a munkáért kétszer kapott kiváló dolgozó kitüntetést Fehér Lajos: — A megbízásokból érzem, hogy számítanak rám. — S a munkatársak megbecsülése? Kőfalvi Sándor: — Ketten dolgozunk egy gépen. Ahogy egymásnak átadjuk a horizontéi esztergát és a munkadarabot abban benne van az Is, hogy becsüljük a már eik tevékenységét Fehér Lajos: — Mi közösen dolgozunk. A fejlesztőktől megérkezik a rajz, kiterítjük, nézzük és töprengünk. Elmondok egy esetet Egy részfeladat megoldására alkalmi csoport alakult Amikor tisztában voltunk már a rajzzal, a kollégám megkérdezte: „Mondd, akkor hogyan kezdjük?” Dr. Kére 7a Imre SOMOGYI KRÓNIKÁJA Amikor ezeket a sorokat kopogja az írógép, a kályhában duruzsol a tűz, s a beszélgetésekben első számú téma az időjárás. A hét eleji verőfényt felváltotta a hűvös levegő. A mezőt gondozó ember nem hideget, hanem es5t remélt. A gépek után azonban sokáig száll még a kerekek verte por, s a talajon itt-ott repedések jelzik már a csapadék hiányát. Nagyatád környékén péntekre virradóra örülhettek már egy kiadós zápornak, másutt azonban annyi sem esett, amennyi a port elverte volna. A földeken ennek ellenére serény munka folyt: a természet fa- kadása egyszerre sürgőssé tett mindent. A burgonya ültetése már a befejezés előtt áll. Vetik a napraforgót, és egyre több gazdaság lát hozzá a kukorica vetéséhez. Sötétedés után még mindig látni lehetett a földeken a traktorok világító fényét. Lent a Dráván is dolgoztak már a héten. A parti füzesek csendjét fölverte a vízügyi szolgálat hajóinak motorzúgása: folytatják a szabályozási munkát. A fiatalos, vad folyó saját törvényei szerint rombolja, illetve építi a partot, s közben értékeket veszélyeztet. A határfolyót a magyar és a jugoszláv vízügyi szakemberek előre készített terv alapján szabályozzák. A Balatonon is dolgoznak már a vízügyi szolgálat gépei: munkájukat úgy szervezték, hogy a tervezett parti létesítmények elkészüljenek, mire a nyári vendégek megérkeznek. A vendégfogadásról, a lehetőségekről tanácskoztak a héten az ellátásban érdekelt vállalatok vezetői Siófokon. Azt vizsgálták: mit kell tenni annak érdekében, hogy minden készen álljon a nyaralók fogadására. A Balaton húsvéti vendégei — a hűvös idő ellenére — megérkeztek. A hónap eleje óta nyitva tartó Európa-szál- lón kívül az ünnepre vendégekkel telt meg a Hungária és a Lidó is. A Pannónia- szerviz nemcsak hazai kirándulókat, hanem külföldi csoportokat is hozott a Balaton- partra. A nyaralótulajdóno- sok közül sokan töltik a somogyi oldalon a kettős ünnepet. A héten vendégeket köszöntöttek a megyei pártbizottságon: Kardzsalibói — Somogy bulgáriai testvérmegyéjéből — érkezett küldöttség. A megye vezetőivel történt találkozásukon elmondták: a kapcsolatok felvétele óta egyre szélesedik az együttműködés a két megye különböző intézményei között, s ez mindkét fél részére hasznos. A mostani látogatás is egymás eredményeinek, módszereinek megismerését szolgálta. Sajnos, a hét krónikájához a gondatlanság okozta kár is hozzá tartozik: többször adtunk hírt kisebb-nagyobb tü- zekről, olyan károkról, amelyek gondossággal elkerülhetők lettek volna. A kettős ünnep alatt sokan keresik majd fel a kirándulóhelyeket. A kikapcsolódás, a pihenés azonban nem járhat együtt a felelőtlenséggel. Óvni kell értékeinket! Gondossággal, figyelemmel sok kárt megelőzhetünk. A figyelem nem árt az utakon sem: a nagyobb forgalomban több a gyakorlatlan vezető. Azt sem szabad elfelejteni, hogy a locsolni indulókat nemcsak süteménnyel kínálják. De aki az autó volánjához ül, csak ezt fogadhatja el... Dr. K. I, Asszonyok az iivepMziian Ügy tervezték, hogy a piros tojás .mellé piros paradicsomot adnak a városnak húsvétira.1 Évekig vártak, nemegyszer kétségek között, de mégis konokul bíztak abban, hogy egysízer elérkeznek ide. A terv sikerült: a piros paradicsom előbb került a városba, minit a piros tojás, — Az ilyenfajta eltérésnek csak örülhet az ember, nem? — Nézze csak, milyen gyönyörű! — Ilyennek képzelte akkor is, amikor még nem volt itt semmi? — Igen. De azért ez a képzelteiéi is szebb. Lehet, hogy azért, mert a kezünk munkája van benne? Bizonyosan. És innen eredhet az is, hogy ugyanazt az üvegiházat ők másként látják, mint én, vagy bárki „'kintről” ide látogató. Ha azt mondom, hogy a kapós- mérői szövetkezet egyhektá- ros üvegfelülete alatt minden talpalatnyi helyet kihasználtak, akkor is csak megközelítőleg érzékeltetem a helyzetet. A kívánatos termések tömegét nevelő paprikásénak — hegyes erős, vastag húsú, fehér, tölteni való paprikák —, aztán a „mennyezetig” kötélen futó paradicsomerdő. Az úton középen pedig végig tápkoc- káfcban palánták. — Nagyon meg kell nézni, hova léphetünk! — Meg bizony! Produkálni csak úgy lehet, ha az ember mindig messze előre tekint. Itt mindig van „aratás”, mindig van vetés, ápolás... — Mi ezt vállaltuk. Ezért tanultunk. A zöld rengetegből már ki sem látszik a megjegyzést tevő. — Tanultak? — Amikor a döntés született, hogy fejlődik a kertészet, megépül az üvegház, akkor szakmunkásképző tanfolyamat szervezett a szövetkezet. Mentünk mindnyájan! Mert hajtotta az embert; mégis más lesz egy ilyen modem környezetben dolgozná, mint például sárban, hidegben, esőben a hollandi ágyaknál. — Még sehol sem volt ez az épület, mi már szakmunkások lettünk. Akkor csak álmodoztunk magunk között, na meg bosszankodtunk, máikor azt hallottuk, megint valahol akadozik a dolog. — És más lett a munka? — Más. Nem lett kevesebb, sőt! Itt még nagyobb pontosságra van szükség. — Meg aztán nekünk sem mindegy, hogy márciusban paprikát ehet az ember. Mert a repedtet mi fogyasztjuk el a reggelihez! Kis teherautó kanyarodik az üvegházhoz. A nylonnal letakart ládákban vastag húsú, fehér paprika. Szinte még harmatos. — • Ezerötszázat-kétezret szedünk ebből naponta, a hegyes erősből nyolc-tíz ezret. A paradicsomiból ötvenhatvan káló megy. — Sok napfény van, gyorsul az érés. A Zöldórt-nek lassan megyén kívüli piacot is kell keresnie, mert szerencsére van áru. — Amikor ránéz az ember egy ilyen útnak induló ládára, jó érzés tölti el. Pedig, de sok munka van vele! A másik brigád vezetője Maries Mária. — Jobb itt, mint a régi kertészetben, az biztos. — Miért? — Más a környezet. Napköziben, ha piszkosak vagyunk is, tisztán jön, tisztán megy az ember, ott a fürdő, az öltöző. — Pedig „réttál”, mikor a régi brigádszobából ide felköltöztünk! —• szól oda egyikük. — Hagyd el! Minidig ezt vetik a szememre. Nem tagadom, hosszú évek óta tényleg megszokta már az ember azt a kis kuckót. Itt jobban látja az ember a munkája eredményét. Ez igen nagy öröm. A kertészet a konzervnö- vényekkel együtt háromszáz hektáros. Három kertészmérnöknek és mintegy félszáz embernek a birodalma. Tizenkétmillió forintot várnak innen az idén. Hosszú rúdon hét asszony súlyos fóliatekercset cipel. — Nincs az a munka, amit ne tudnának elvégezni, vagy ne lehetne rájuk bízni — jegyzi meg Szabó Gábor elnök. Az üvegház mellett ugyancsak egyhektáros fóliatelep épül. Dupla falú, vízfűtóses fóliaházak. Az asszonyok bontják a tekercset húzzák a fóliát a csupasz vázra. — Nem könnyű munka ez. — Van ..súlya, az biztos! De a nehezét is el kell végezni. Egyikük ennyit monidi — Hiszen a mienk! Vörös Márta Komplett tanműhelyek Nigériába Kék gumikesztyűben, munkaköpenyben Matus Antal- né brigádja a paradicsom nyúlánk indáit igazgatja a kötélhez. — Hol kacsozni kell, hol levelezni. Olyan ez, mint a gyerek, egy napra sem maradhat gondozás nélkül. A Technoimpex Külkereskedelmi Vállalat újabb, ezúttal több mint nyolc millió dollár értékű szerződést kötött kompletten felszerelt szakmunkásképző * tanműhelyek kulcsrakész szállítására Nigériába, összesen 41 ilyen tanműhelyt építenek fel a távoli országban. Az üzletet egy megnyert versenytárgyalás után írták alá a napokban. Cipők Szigetvárról A mostani megállapodás már a negyedik ilyen nagymértékű üzletkötés az afrikai országiban. Az idén kezdődő szállítások során már a közelmúltban kifejlesztett, előregyártóit elemekből összeállítható, modulrendszerű tanműhelyeket szerelik fél Nigériában. Ezek az úgynevezett konténer iskolák könnyen, gyorsan és nem utolsósorban olcsón áttelepíthetek. A szakmunkásképző tanműhelyekhez a teljes felszerelést, a bútorokat, a táblákat, a satupadokat, a műszereket, szerszámgépeket és célgépeket, valamint a különböző oktatási felszereléseket is a technoimpex szállítja. A magyar vállalat részt vállal az oktatási személyzet helyszíni kiképzésében is. A Szigetvári Cipőgyár az ország több vállalatához hasonlóan január 1-től önállóan gazdálkodik. Ebben az évben 1,7 millió pár cipőt készítenek, kétharmad részben exportra. A gépsorokon természetes bőrszínű, selymes, pasztell árnyalatú, ragasztott női cipők és mokaszinok készülnek. A képen: az 1981-es őszi modellek. iwwsmt
