Somogyi Néplap, 1981. március (37. évfolyam, 51-76. szám)
1981-03-12 / 60. szám
Utánpótlás-nevelés „A versenysport fejlesztése megköveteli az utánpótlás tervszerű nevelését és biztosítását. Indokolt, hogy az utánpótlás tervszerűsége ér-' dekében középtávú utánpótlás-nevelési terv készüljön.” (Idézet a határozatból.) Elkészült-e ez a terv, és meny nyíre vált közismertté? tiefe sikere fuga a kiválasztás jól felépített rendszerétől. Miként folyik ez a tevékenység nálunk? A kiválasztás rendszere elősegíti-e a tehetséges fiatalok felfelé áramlását? Pálos József: — Bár az utánpótlás-nevelés nem a tanintézetek feladata, a kiválasztásban mégis döntő jelentőségük van. az iskoláknak. A tantérv szerkezete, mely a sokoldalú képzést biztosítja, egyben olyan tel- jesítményteszteket is tartalmaz; melyek a kiválasztást elősegítik. Döntő a pedagógus jó meglátásai. Pamuki József: — Magam is nagyon jónak tartom ezeket a teszteket. Igaz, hatéves korban, még nem lehet eldönteni, hogy ki . melyik sportágban lehet a legtöbbre képes, de vannak olyan mutatók, amelyek már ebben az életkorban is a testi képességek alapján differenciálhatnak. Nálunk a sportiskolában elsősorban az atléták közül tudnék számos jó példát felsorolni. Lehel László: — Bármiféle kiválasztó rendszerről beszélünk, az csak a folyamatában vizsgálható. A legjobb tesztek sem céteavezetőek, ha azokkal a testnevelő vagy más szakember nem tud ..játszani’’. A tesztek nem adnak információt például az erkölcsi tulajdonságokról, nevezetesen, hogy a gyermekben van-e kellő akaraterő, közösségi szellem ,stob. Tehát én is a tanár szerepét hangsúlyozom, kérdés, meg akarja-e találni a legA sportutánpótlás nevelése örökzöld téma. Somogynak nagy adósságot kell törlesztenie. A megyék közötti rangsorban évekig az utolsó helyen állt a fiatalok nevelésében. Ma már eredményekről is számot adhatunk. A megyei párt-végrehajtóbizottság 1979-e* határozata nyomán a megyei tanács végrehajtó bizottsága is állást foglalt e fontos kérdésben. Hol tartunk jelenleg az utánpótlás nevelésében, melyek a legsürgetőbb tennivalók? Vár- naíó-e még dinamikusabb fejlődés? Ezekre a kérdésekre válaszolt Facskó János, a megyei sporthivatal elnöke, Pálos József, a :nc-gyei tanács művelődésügyi osztályának testnevelési és sportfőelőadója, Pamuki József, a Kaposvári Sportiskola igazgatója, Kertész István, a Táncsics Gimnázium és Lehel László, a fonyódi gimnázium testnevelő tanára. A kerekasztal-konferencián szerkesztőségünket Jutási Róbert képviselte. Pacskó János: — Nemegyszer előfordul, hogy csak az átigazolási lap aláírásakor derül ki: meg irat mások vették előbb észre a mi tehetséges fiatalunkat. Szerencsére ezeknek a száma egyre kevesebb. — Bizonyára jobban elkerülhető lenne ez, ha még inkább érvényt szereznénk az említett párthatározat ama pontjának, amely hangsúlyozza: „Biztosítani kell, hogy a diáksportköri munka szorosabban kapcsolódjon m területen működő sportegyesetek tevékenységéhez.” Valóban: tisztázódott-e, hogy a sportiskolának, a DSKPacskó János: — Nem sportiskolákra, hanem sportiskolái rendszerű oktatásra van igény. A terv készen áll, de a feltételeik hiánya korlátokat szab. Pedig ez a jövő útja. Amellett, hogy fejleszteni kívánjuk egyetlen sportiskoláinkat (torna, vívás, vízi sportok), előtérbe helyezzük az egyesületi sportiskolái képzést. — Megfelelő-e az iskolák és az egyesületek kapcsolata? Kertész István: — Talán csak egy példa: a Táncsics gimnázium 700 tanulójából 270-en sportolnák hét egyesületben. Közülük a sportiskola és időnként a Rákóczi az, amelyik érdeklődik sportolóinak iskolai tevékenysége iránt. A többieké kimerül egy-egy kikérő elküldésében. Pamuki József: — A sportiskolával kapcsolatban is hasonlót mondhatok. Az egyesületek mellékesnek tekintik ezt a kérdést. — Ügy tudjuk, hogy a legtöbb helyen nem igényli az egyesület az iskola szakmai segítségét. Pacskó János: — Elsősorban. az elsőcsapat-központú- ságban keresendő az ok. A legtöbb helyen nincsenek például utánpótlás-bizottságok, pedig nekik ez lenne a fő feladatuk. De a most zárult közgyűléseken már hangsúlyt kapott ez a kérdés. Lehel László: — Azért akad ellenpélda is: Fonyódon van olyan igény, hogy az edzők részére módszertani előadásokat tartsunk. Pálos József: — Barcsról is érkezett ilyen jelzés, de ez a két példa kuriózum. —- Más tényezői is vannak az utánpótlás magas szintű foglalkoztatásának■ Idézem a határozatból: „A testnevelés és sport fejlesztéséhez szükséges a feltételrendszer megteremtése,■ ■ biztosított legyen a szakember-utánpótlás. .Milyenek nálunk a személyi és a tárgyi feltételek? Pacskó János: — A pártós tanácsi határozatok pontosan rögzítették ezeket a tennivalókat' is. Ha mindenki betartja és megvalósítja azt, ami rá hárul, akkor megszűnnek a gondok. — Ezek szerint tehát vannak gondjaink? Pacskó János: — Ez kétségtelen. A Somogybán élő és szakképesítéssel rendelkező edzők negyven százaléka nem vállal feladatot. Sajnos • közöttük sok a testnevelő is. — Nem lehetne bizonyos testnevelői állásokat feltételekhez kötni? Nevezetesen: vállalnia kellene egy adott sportágban a szakmai munkát? Pálos József: — Az elv jó, de jogilag kivihetetlen. Ösztöndíj-rendszerrel próbálkozunk. Aki jelentkezett a felhívásunkra, azokkal kötöttünk ilyen megállapodást A TF-en hárman, a tanárképző főiskolán öten, e kettő levelező tagozatán 14-en végzik tanulmányaikat. Megyei szinten ez kevés, de több jelentkező nem akadt. Pacskó János: —Sok szak- . képzetlen edző dolgozik olyan helyeken, ahol van tétlenkedő képesített szakember. Azt kell elérnünk, hogy ezeket megnyerjük a sport ügyének. — Bizonyára az említett negyven százalékra gondol. Hogyan lehetne őket visszahódítani? Pacskó János: — Ez elsősorban az egyesületek feladata. — Sokan irigyelnek bennünket azért, mert az utóbbi években számos létesit- ménnyel gazdagodtunk- Pótoltunk valamit a lemaradásból? Kertész István: — Valóban sok minden épült, de nem mindegyik a legmegfelelőbb helyre. Gondoljunlc csak a testnevelés tagozatos iskoláinkra. Még felszerelésekkel is gyengébben, ál inak sok másiknál. Pacskó János: — Ha minden felépül a terv szerint akkor biztatónak látom a helyzetet. Elsősorban az alapsportágak helyzete javul. Lehel László: — A már meglevőkre is jobban kellene ügyelni. Nálunk példáid nem lehet elérni, hogy a megye egyik legkorszerűbb, drága költségen épült atlétikai pályáján időnként ne az autózók száguldozzanak. Pamuki József: — Kaposvár megsínylette, hogy évekre atlétikai pálya nélkül maradt. Ez intő példa leheti. — Somogy nem dúskál felsőfokú tanintézetekben. Részben ezzel magyarázzák, hogy tehetséges fiataljaink vándorbotot vesznek a ke- zükbe. Hogyan lehetne ókét itthon tartani? Pacskó János: — Nemcsak a főiskolák, egyetemek hiányoznak, hanem a megfelelő szintű sportegyesületek és szakosztályok is. Ez utóbbiak szintén nagy vonzerőt jelenthetnének. És ne feledkezzünk meg a nagy bázisok hiányáról sem. — Ez akkor ördögi Itör: hiányoznak a minőséget je- lentő csapatok, de ilyenek nem is alakulhatnak, ha a Kertész István: — Nagyobb gondot kellene fordítani a megyéből elszármazott sportolók visszatelepítésére. Pamuki József: — Jó vadászterület Somogy. Mi is látjuk, hogy mennyi csábításnak vannak kitéve a tehetséges fiatalok. Ami pedig a bázisok hiányát illeti, szerintem Zalaegerszegen vagy Nyíregyházán sem jobbak a feltételek. Mégis előbbre tartanak. Pálos József: — Kevés figyelmet fordítunk a szakmunkásképzőkre. pedig az ott végző fiatalokat lehetne a legjobban itthon tartani. A kere k as ztal - beszélgetés csaknem három óra hosszat tartott. A résztvevők véleményéből kikristályosodtak a tennivalók. Abban mindenki egyetértett, hogy alapos és átgondolt tervek várnak megvalósításra. Napjainkban tehát a végrehajtáson van a hangsúly. Pacskó János: — A középtávú terv határidőre elkészült; eljuttattuk valamennyi sportfel ügyel őségnek és sportegyesületmek. Ebben részletekre bontva, a határidők megjelölésével megtalálhatók a tennivalók. — Az utánpótlás neveléséhiányuk miatt elmennek a tehetségesek. megfelelőbbeket. A jelenlegi kiválasztási rendszer hibájának tartom, hogy kevés benne az ösztönző erő a szakemberek számára. Bár számos példa bizonyítja, hogy az igazi tehetségeket nem lehet «elhallgatni-“. A kiválasztás egyébként szerintem nehezebb, mint az 'edzés. — Próbáljunk ne csak városi viszonylatban gondolkodni. Egy falusi gyermek nél — ha nem fociról van SZÓ — • miként „bújik" elő a tehetség? Ki veszi észre. és hol? Pacskó János: — Itt vannak a legnagyobb gondok. Tagadhatatlan, hogy falun is dolgoznak megfelelő szakemberek, bár kisebb számban. Általában egy-egy sportágra (legtöbb helyen focira és atlétikára) van, lehetőség a legtehetségesebbek kiválasztásához, de például ökölvívásban, birkózásban, cselgáncsban már sókkal korlátozottabbak a lehetőségek. Az iskolákban folyó alapvető képességek fejlesztése során kell előjönniük ezeknek az adottságoknak. Kertész István; — Lássuk be, ezen a téren, nem egyenlő eséllyel indul valamennyi sportág. Tetézi a gondokat, hogy néhány szakszövetség elvárja, hogy tálcán kínáljuk nekik a legmegfelelőbbeket. Pálos József: — Érdemes lenne megnézni, hogy a különböző szintű versenyeken kik szemlélődnek. Sok olyan megyei sporteseményen vettem már részt, ahol több volt a más megyéből érkezett szakember, mint a hazai. nak és a sportkörnek mi a szerepe a kiválasztásban és a nevelésben? Pálos József: — Az utánpótlás foglalkoztatása, a tehetségek gondozása az egyesületek feladata. Csak azok képesek megfelelő óraszámban és megfelelő intenzitással végezni ezt a munkát. A DSK-nak csak előkészítő szerepe van, a legtehetségesebbeket bűn volna ott tartam. Pacskó János: — Ez így igaz, de itt van egy ellentmondás: sajnos jelenleg a DSK-ban jobb a szakember- ellátottság, mint az egyesületekben. Tisztelet a kivét íl hefc, de sok helyen inkább megrekednek a fejlődésben a (tehetségesek, mintsem előbbre lépnének. Pálos József: — A tendencia nem mai keletű, de megváltoztatni nem lehetett: a' legjobb szakembereket -lenn« kellene foglalkoztatni. Sajnos leterheltség és egyéb okok miatt sok testnevelő nem vállal feladatot az egyesületekben. Lehel László: — Az edző, a fiatalokkal foglalkozó szakember egyben »üzletkötő“ is. Az üzletnek vannak feltételei : nem mindegy, hogy az adott sportágat ott, ahova a tehetségeket hívják, milyen szinten művelik. Kertész István: — En a középiskolákban fölöslegesnek tartom a DSK-kat. Ha megszüntetnék azokat, sok testnevelő szabadulna föl és vállalhatna munkát a sport- egyesületekben. Lehel László: — Igen, a DSK-k a jelenlegi feltétetekkel csak „megyei szintig” biztosítanak fejlődési lehetőséget. Pálos József: — Nem osztom ezt a két nézetet, csupán' azért, mert ha megszüntetnék a DSK-kat, a „kevesek” miatt feláldoznánk a többséget. — Vajon a sportiskola miként illeszkedik ebbe a rendszerbe? Pamnki József ; — Okvetlen megfelel a feladatának, de mivel mindössze öt sportággal foglalkozik, értelemszerűen a többiek hátrányosabb helyzetben vannak. — Talán ez is indokolja, hogy újabb sportiskolákra lenne szükség. SOMOGYI NÉPLAP
