Somogyi Néplap, 1981. március (37. évfolyam, 51-76. szám)

1981-03-12 / 60. szám

Tolsztoj nyelvéről Siófokon Értékes útravaló HOLLANDIA - TULIPÁN NÉLKÜL Európa kapujában Mindenki tadja, hogy Rotterdam tengeri kikötő­je a legnagyobb a világon: itt bonyolítják le a tengeri kereskedelem ' egynegyedét. De azt, hogy az utána kö­vetkező kikötő csak fele ak­kora, azt magam sem hittem volna. A ikikötőigazgatóság jachtjáról nézve a méretek nagysága, a pezsgő forgalom nyűgözte le az embert. Ki­látástalanul sűrűn hullott a hó, nem lehetett kilátni a hajó ablaküvegén. Kimerész­kedtem hát a tatra, a szél borzolta zászló tövébe, de gyorsan visszahívtak egy ba­rátságos mosoly kíséretéiben: igazán nem szeretnék, ha betegen, vöröskeresztes gép­pel kellene visszatérnem szeretett hazámba. Odabent nemcsak szívélyes fogadta­tás, hanem térképek és do­kuimenitumok előkészített so­ra várt. És lám, milyen Hollandia időjárása. Fél óra sem telt el, sziporkázó napsütés ön­tötte el a kikötőt, felhő sem maradt az égen, s ha hűvös volt is, olyan tiszta, áttetsző lett a levegő, mint nálunk nyár közepén — zápor után. Azt mondják: Hollandia évi háromszázhatvanöt napjából kétszáznyolcvan, csapadékos. De úgy, hogy egész napon át sohasem izgatja a kedé­lyeket. Kristálytiszta levegőben láthattam hát a tengerek kikötőinek világelsőjét. Az El Maza, az . igazgatóság jachtja kecses manőverekkel húzott el az óriás óceánjá­rók, hatalmas uszályok és az őket vontató hajók mel­lett; ügyesen forgolódott a beágazó csatornák dokkjai előtt, ahol megállás nélkül pezsgett az élet. Daruk szá­zad, ezrei nyúltak a magas­ba, s a speciális kotróhajók a nap 24 órájában megállás nélkül dolgoznak, tisztítják a medret a lerakodott iszap­tól. Városközeiben 10—12, kint 26 méter mély a me­der; 300 ezer tonnás, tank­hajókait is fogadni tudnak, s maliciózusan jegyezték meg kísérőink, hogy egyszer egy 480 ezer tonnás hajó is ki­kötött — igaz, nem volt tel­jesen megrakva™ A látvány lenyűgöző, de a számok (ha unalmasak és fárasztóak is néha) többet mondanak a méretekről. Rot­terdam nemzetközi kikötője 300 hajózási útvonallal és 13 ezer menetrendszerű járattal áll kapcsolatban. Harminc­két kilométer hosszú, nem számítva a tömérdek leága­zást, a mesterséges szigetek környékét. Évente átlag 30 ezer óceánjáró és 20 ezer belföldi hajó vet horgonyt a rakodó-, a hajóépítő- és ja­vítódokkok mentén, megkö­zelítően 300 millió tonna áruval. S ha ezeket a szá­moltat megjegyeztük, már az sem feltűnő, hogy 14 ezer kikötői munkás tevékenyke­dik Európa kapujában. Először a térképen* azután a valóságban néztem a par­tokat. A térkép sárga foltok­kal jelzi, a valóság magasba nyúló, ezüstös tornyokkal, kéményekkel a petrokémiai telepek helyszínét. A Shell, az Esso, a Chovron, a Bri­tish Petroleum Company, a Gulf Oil hatalmas ipartele­peit, olajfinomítóit látom, amelyek csővezetéken fogad­ják a tankhajók terhét, évente 141 millió tonna kő­olajat. De hogy más érdekes­séget is említsek: itt köt ki többek között az a japán zászló alatt hajózó tengerjá­ró is, amely egyetlen úton 6000 személygépkocsit hoz az anyaországból európai partnereinek. Félelmetes monstrum mel­lett haladtunk el; vendéglá­tóink készségesen mesélték a katasztrófa történetét. A Monrovia nevű, valamikor libériái zászló alatt hajózó, 225 ezer tonnás tankhajó évekig állta az óceánok vi­harát. Itt a kikötőben érte a vég: mintha éles késsel szelték volna, úgy vált ket­té a hatalmas hajótest. Ahogy szinte a víz színéről fölnéztem rá, kiégett felhő­karcolónak tetszett. Rosszul rakták meg, csak a hajó egyik felével törődték, s a másik sértetten, óriási ro­bajjal vált le „mindössze” negyven tonna olajat paza­rolva a víz színére. A fele­lősséget persze a bíróság állapította meg, s a Monro­via! — most már ócskavas­ként — jugoszláv és spanyol hajósok vették meg... A történetet szerény kis epizódnak szántam — a számok és adatok oldása­ként — Európa hatalmas ki­kötőjének világából. Izgal­masabb talán a fejlődés, az áruszállítás világszerte elke­rülhetetlen és célszerű kor­szerűsítése, amelynek nem is akármilyen nyomai fedez­hetők föl Rotterdam kikö­tőjében. Évente 1 200 000 konténert emelnek magasba a parti s az úszódaruk, tar­talmuk 17,6 millió tonna. A konténer itt is forradalma­sította az árurakodást; rövi­desen megkétszerezik forgal­mukat. A ki- és berakodást automatizálták. El lehet képzelni, milyen korszerű módszer ez, ha az óriásdaruk percenként két darab négy­száz tonnás konténert emel­nek ki a vízi járművekből vagy „adagolnak” a hajótest­be. Dicsekedtek egy újdon­sággal is, láthattuk őket. A darabomként 800 tonnás, úgynevezett CB—úszókonté­nerekről van szó. Ezeket a nyílt tengeren horgonyzó ha­jókról emelik le, s a vízen vontatják be őket a dokkok­hoz, vasúti kocsikhoz, raktá­rakhoz. Zajlik az élet Európa ka­pujában. A számok és ada­tok unalmassá tehetnek egy rövid beszámolót; a látvány, a méretek azonban az em­beri teljesítőképesség mérhe­tetlenségének érzetét keltik. Néztem az óriás térképet. A .Rajna és a Mississippi közöt­ti viiágforgalomban New Or­leans és Rotterdam az ösz- szekötő kapocs. A holland város és lakói büszkék erre a szerepkörre. Üjra elővettem a „kis­okost”: egy mindössze 11x35 centiméteres, öt részre haj­tott kartonlapot. Adatokkal, tényekkel zsúfolva, de átte­kinthetően mond el mindent Rotterdamról. S ezt a ro­konszenves „informátort” minden évben kiadják. Föl- csigázza az utazó érdeklődé­sét, hogy megismerkedhessen Európa kapujának gazdájá­val is. Jávori Béla A siófoki Perczel Mór Gimnázium többek között az orosz nyelvoktatásban elért eredményeiről nevezetes. Er­ről a legtöbb pozitívumot minden bizonnyal azok a volt diákok mondhatnák el. akik későbbi tanulmányaik, vagy pályájuk során döb­bentek rá: mennyit köszön­hetnek egykori tanáruknak, aki mindent megtett avégett, hogy szilárd alapot kapja­nak Tolsztoj nyelvéből. Ér­demes volna összeszámolni, hányán kerültek innét böl­csészkarra vagy tanárképző főiskolára, hányán vannak, akik ma már maguk is az orosz nyelvet tanítják. A műszaki pályákon szovjet gépekkel, orosz nyelvű szak- könyvekkel, prospektusok­kal találkozik a hajdani diák, aki pedig Moszkvában vagy Leníngrádban végezte (vég­zi) az egyetemet (ilyen, is akad a Siófokon érettségi­zettek között), az különösen értékeli az alma matertől kapott útravalót. Mintegv húsz esztendeje, szinte min­den évben 8—10 siófoki diák indul az országos tanulmá­nyi versenyen, s közülük 3— 4 rendszereden helyet kap a megyei fordulókon. (Az idén a 12 somogyi versenyző kö­zül 4 siófoki volt.) Értek el első, második, harmadik he­lyezést is a megyei verse­nyen, s nemegyszer szere­peltek sikerrel az országos döntőn. Láng Vilma 26, Pál Fe Régebben, a fiatalok majd- nem. mindnyájan a faluban maradtak. Szüleikkel szor­galmasan művelték a határ­ban elterülő föld jüket. A me­zei munka mellett az erdé­szetnél is dolgoztak. A napi ' fárasztó tevékenység után esténként összeverődött a szórakozásra vágyó fiatalság. Mivel nem volt külön he­lyiségük, minden alkalmat felhasználtak (névnap, ku- koricafosztás, disznótor, fo­nó, töllíosztás stb.). A kötet­len szórakozás a húsvéttal kezdődött es kora őszig tar­tott. Minden ünnepnapon, ha az időjárás nem akadályozta, délutánonként a Nagy utcá­ban — a mai Kossuth utca — jöttek össze a fiatalok. A szórakozás mindig tánccal végződött. Igaz, mire a ha­rang utolsót kondult, a ■ lá­nyoknak haza kellett ér­niük. De már abban az idő­ben is leleményesek voltak a fiatalok: megkérték a ha- rangozót, hogy hosszú ver­seket húzzon. János bácsi szerette, megértette a fiata­lokat, teljesítette kívánságu­kat. A táncos délutánokon a ci lerázni tudó legényele fel­váltva szolgáltatták a zenét A harmincas évek előtt ke­vesen voltak azok, akik nem tudtak citerázni. A citera könnyen kezelhető hangszer, nem kell hozzá zeneelméleti tudás. Csak jó fül, szorga­lom és a zene szeretete. A (Folytatjuk.) Országos pedagógiai pályázat Öt évre szóló oasizágos pedagógiai pályázatot hirde­tett a Művelődési Miniszté­rium, a Magyar Pedagógiai Társaság és az Országos Pe­dagógiai Intézet. A pályázat célja, hogy a pedagógusok, a népművelők, a pszicholó­gusok és más szakemberek, az úttörővezetők ismertessék az óvodai, az iskolai nevelés- oktatásban. a pedagógus-to­vábbképzésben, a gyermek­védelmi es a mozgalmi mun­kában szerzett tapasztalatai­kat, tárják fel az ezekkel kapcsolatos problémáikat, azok okait, tegyenek javas­latokat a nevelés-oktatás to­vábbfejlesztésére. Ez évre a képességfejlesz­tés, a tehetséggondozás té­máját, a következő eszten­dőre a gyermekek, a tanu­lóifjúság munkára nevelé­sével, a munkához való szo­cialista viszony kialakításá­nak lehetőségeivel, módsze­reivel kapcsolatos kérdéskört ajánlották. A mai diák a pedagógus szemével című témát 1983-ra jelölték meg a felhívásban. 1984-ben a nevelési-oktatási intézmé­nyek és környezetük kérdés­körrel, 1985-ben pedig az iskolán kívüli nevelés szere­pével, hatásával foglalkoz­hatnak a pályázók. A pályaműveket a megyei pedagógus továbbképző in­tézeteknek kell megküldeni minden év szeptember lü-ig. rencné 17 esztendeje tanít­ja az orosz nyelvet a siófo­ki gimnáziumban __ — Kezdettől arra töre­kedtünk, hogy megszerettes­sük a tárgyat, s lehetőleg az élő orosz nyelvet tanítsuk <— mondták. — Az órákon so • kát beszéltetjük a tanulókat. Egymással beszélgetnek ilyenkor, s ezek a dialógu­sok fesztelenek. elevenek, fordulatosak. Közben gyara­podik a szókincsük, s elmé­lyítik grammatikai ismere­teiket. A szakköri munká­nak ugyancsak több mint két évtizedes hagyománya van nálunk. Mindketten ve­zetünk szakkört, jelenleg is harminc tanulóval foglalko­zunk két csoportban. Az el­sősök, másodikosok a kez­dők, a harmadikosok, negye­dikesek a haladók a szak­körben. Igyekszünk színessé, érdekessé tenni az összejö­veteleket. Megemlékezése­ket tartunk például (termé­szetesen orosz nyelven) egy- egy klasszikus író, költő szü­letésének, halálának évfor­dulóján, s a forradalmi ün­nepeken,. Kiállításokat ren­dezünk, találkozóra hívunk komszomolistákat. > klubdél­utánokat tartunk. A gyere­kek járnak hazai és külföl­di nyelvi táborokba is, vol­tak például Tatán, Moszkvá­ban, Kurszkban stb. A tá­borokból gazdag élménnvel, orosz nyelvű naplóval térnek haza. Az országos naplópá­lyázatokon első, második és harmadik helyezést értek el. Kapcsolatot tartanak a Szovjet Tudomány és Kul­túra Házának munkatársai­val. Az oroszszakkör tagjai minden évben egy-egy napot a körükben töltenek. Ilyen­kor előadásokat és más ren­dezvényeket tartanak szá­mukra, különös tekintettel a kultúrpolitikai aktualitások­ra. öt esztendeje részt vesz­nek a Körösi Csorna Sándor Gimnázium által rendezett orosz nyelvű vers- és próza­mondó versenyeken is; rend­szerint három siófoki tanuló lép pódiumra az ország kü­lönböző vidékeiről érkezett 300—350 versenyző közötti Az idén e hónap 20-án ren­dezik az orosz nyelvű vers­es prózamondó vetélkedőt Rendszeresen szerepeinek továbbá a szép kiejitési ver­senyeken, legutóbb például Simointomyán, a területi ve­télkedőn. vettek részt, ahova a Dunántúl középiskoláiból érkeztek tanulók. A tanárok is tanulnak; önképzés és különféle tan­folyamok révén gyarapítják tudásukat. Láng Vilma és Pál Ferencné is elvégezte az ÉLTE egyéves továbbképző tanfolyamát, s mindketten jártak a Szovjetunióban ta­nulmányúton. Az intézet harmadik orosztanára, Fitos Gyuláné pedig éppen a na­pokban érkezett haza a Szovjetunióból. Se. A. A szentai citera Hat éve szól a muzsika használatiján levő citerákat a falu barkácsoló emberei készítették. Felső József, Pápa István és Varga Péter. A felszabadulás után “-kitá­gult« a "falu határa. Sok új munkahely kínálkozott, új szórakozási lehetőségekkel! Megbomlott a falusi fiatalok közössége. A sokakat szóra­koztató citerák fokozatosan elnémultak. 1975 nyarán összeírást vé­geztem a faluban. Bódis Já­nos bácsi háza elé érve ci- teraszó hallatszott a lakás­ból. Nem hittem a fülemnek. Elfeledve jövetelem célját, felváltva citerázgattunk. Megszületett a gondolat: “Alakítsunk egy zenekart!« Meghívtam az “öreg legé­nyeket« a művelődési ott­honban tartandó beszélgetés­re. Mind megjelentek, a ze­nekar megalakult. Tagja lett Borosán János, Hauptmann György, Kiss István, Kovács István, Nyerges István I., Nyerges István II., Pétervári József, Reisz László, Vízvári Vince és Zsibrek István. Ci- terások voltak, de nem vol­tak citerák! A csurgói művelődési köz­pont vezetője megígérte, hogy megveszi a hangszere­ket. A zenekar nyolc citerát és tíz fehér inget kapott. Nagy szorgalommal, egy hó­napig minden este próbát tartottunk. A próbákra sok vendég jött, idősebbek és fiatalok vegyesen. A zenekar 1975. november 7-én műsoros est keretében mutatkozott be. A közönség szűnni nem aka­ró tapssal fejezte ki tetszé­sét. Ezzel megkezdődött a szereplések sorozata. A tava­szi szemléken a zenekar el­jutott a gálára. Pribojszky Mátyás citeraművész két al­kalommal látogatta meg az együttest. Sajnos megyénk­ben még nem szervezték meg a citerazenekarok minősítő találkozóját. Az idős alapító tagok kidőltek a sorból, he­lyüket betöltötték a fiatalok: Karcagi Sándor, Szőlősi Pál, Kis István, Cseri István, Or­sós István, Bogdán József és Bogdán Vendel. Az átlagos életkor 19 év. Még sok-sok esztendeig zenghet a citera. Németh Lajos nek Kodolanyirál, az íróról és az emberről ? A lapok, fo­lyóiratok recenzensein kívül Simon Dezső a „testvérba- rát” szemszögéből, a Kodo- lányi-szobrot mintázó Kun- vari Lilla, a találkozásokat visszaidéző Kardoss Béla, és természetesen a Magvető Ki­adónál megjelent monográ­fia szerzője, Tüskés Tibor, aki a kiadvány szerkesztését, válogatását is vállalta. A boldog békeidők, a Süllyedő világ, a Julianus barát, az Égő csipkebokor, a Jehuda bar Simon, a Boldog Margit írója ma is termékenyen hat munkásságával irodalmunk­ban. Műveit nagy példány­számban újra és újra kiad­ják. A könyvalakú bibliog­ráfia hasznos kalauz a mű­vekhez. Kodolanyi János születé­sének nyolcvanadik, és haSá- iának tizedik évfordulója alkalmából ajánló bibliográ­fiát adott ki a Baranya me­gyei Könyvtár. Az ajánló- jegyzék azonban túl mutat a bibliográfia határain, ugyanis úgy irányítja a szá­zad magyar prózairodalmá­nak egyik legjelentékenyebb, legegyénibb — és legellent­mondásosabb — alakjára a figyelmek hogy bő terjedel­mű részleteket is mellékel azokból a cikkekből, recen­ziókból, tanulmányokból, melyek a Kodolányi-eletmü valamely dara ójával foglal­koznak. Ki volt Kodolanyi János ? címmel rövid összegezést is kap az érdeklődő az íróról; ezt életrajzi adatai egészítik ki. Egy ilyen kiadvány nem titkolt célja az, hogy újabl olvasókat toborozzon, a szer­zőnek. Kik azok. akik — különböző műfajokban •— elemzik a műveket, beszel­Kodolányi-bibliográfla A boldog békeidők írója

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents