Somogyi Néplap, 1981. március (37. évfolyam, 51-76. szám)
1981-03-01 / 51. szám
Növekvő export Ezekben a hetekben értesül a Dédász kaposvári üzemigazgatóságának: körzetében lakó emberek egy része arról, hogy az új rendszerű áramdíjbeszedés milyen lesz, s mennyit kell majd havonta fizetni. Ezután meg jó ideig folyamatosan kapják meg az értesítést a fogyasztók. Az utolsó leolvasás alapján készült számlán feltüntetik, hogy a számítógépes feldolgozás során hány forintos átalányt állapított meg az áramszolgáltató vállalat. Ennek csökkentését, illetve növelését lehet majd kérni — az első ilyen kérelmek már be is érkeztek. Ki- ki az otthoni változások szerint szeretné a módosítást: kisebb lett a család, avagy új háztartási gépét vettek . .. A díjbeszedő előre megcímzett levelezőlapot ad annak. aki változást akar bejelenteni. és egyeb tájékoztatással is szolgál. Az emberek általában úgy értelmezték a Dédós.z-tól nemrég kapott levelet, hogy ezentúl mindenkinél évente egyszer, decemberben olvassák le a villanyórát, és ezután. kap végszámlát az esetleges lemaradás fizetéséről, avagy visszatérítést a túlfizetésből. Hogy mindenki egyszer kap végszámlái az igaz. Ám nem mindenki decemberben. Az egyéves időszak kezdődhet bái-melyik hónapban. erről is pontos magyarázattal szolgáinak a Dédasz emberei. Az áj rendszerrel együtt megváltozik majd a díjbeszedés is. A városokban — Kaposváron és Nagyatádon — fogyasztói irodát nyit az áramszolgáltató, s ott lehet befizetni az áramdíjat. A díjbeszedő tehát nem megy ki ezután! Viszont akik évente egyszer leolvassák az órát. szakemberek lesznek, és a leolvasással egy időben elvégeznek minder ellenőrzést, szükséges javítást. A Kaposvárhoz csatolt településeken néhol megmarad a régi rendszer, tehát kéthavonta megérkezik a villanyszámKristó Gyuláné ponthegesztő gépen szorgoskodik, naponta 500 darab üzem- anyagcsövet kell meghegesztenie. Ö itt az egyik legrégebbi dolgozók egyike, még Marcaliban .sajátította el a szükséges ismereteket. Vele együtt járt s marcali gyárba Osváth Lajos ne is, aki ugyancsak a melleküzemág alapítói közé tartozik. Ók ketten azután tovább tanították asszonytársaikat, akikkel régebben a szövetkezetben mint növény ápol ók dolgoztak. Ma már megszokottan, gyakorlottan kezelik a ponthegesztőt, a peremezőgépet. Nagyon fontos alkatrész az üzemanyagcső, a begyűjtő- szerkezet, mindezeket ők készítik. Képeink az olajkályha-al- kalreszeken dolgozó asszonyokat ábrázolják. Vidéki megrendeléseket postán, pontosan teljesítjük. Kérje díjtalan, színes nagy árjegyzékünket. Szálkái díszfaiskola. 1061 Budapest, Népköztársaság útja S. (04060) Sivatag és i©«g©r Afrikából — szabadságra Koíun Irént a Kodály női kar tagjaként ismertem meg. Egyszer találkoztam vele a siófoki kórház szemészeti osztályán is: akkor tudtam meg, hogy ápolónő. Egy idő óta nem latom a kórusban. — Afrikában dolgozik — mondta egy alkalommal a karvezetó, mert beszélgetés közben valahogy szóba került a neve. — Líbiában van. Apró, vékony alkatú lány; a sivatag és a tenger élményét hozta haza Siófokra. A magnó arab zenét zümmög. Rövid a szabadság — néhány nap múltán repülőgépre száll. — Gimnazista koromban óvónői pályára készültem, és szinte a véletlennek köszönhetem, hogy végül egészség- ügyi dolgozó lettem — mondja. — 1969. január 1-én nyílt meg a siófoki kórház, de mi már négy hónappal azelőtt beköltöztünk, hogy mire az első betegek megérkeznek, gyakorlottan, otthonosan mozogjunk az új intézményben, s ne legyen fennakadás a munkában. Az óvónőjelöltből gyermek ápoló lett, és hamarosan annyira megszerettem az egészségügyi munkát (ehhez az idősebb nővérek és orvosok is hozzásegítettek), hogy a szó szoros értelmében hivatásommá vált. Jó közösség alakult ki a kórházban; színes klubélétet éltünk, né- hányan énekkari próbákra, szereplésekre jártunk. A szabadságom heteiben rendszerint utaztam. Bejártam a szocialista országokat, voltam Belgiumban, Franciaországban, az NSZK-ban, s egy- szeresak fölcsillant a remény: esetleg Afrikába is eljuthatok. Sikerült. Ezt is a szakmámnak köszönhetem. — Mikor érkezett Líbiába? — 1979. október 10-én. Tri- poliban egy négyemeletes házban kaptam szállást, onnét járok ki Taujovrába, amely 32 kilométerre van a fővárostól. Ott van a magyar kórház, ahol 120 hazánkbeli dolgozik, s az ország minden részéből fogad betegeket. Miután megérkeztem, három nap múltán munkába álltam a szülészeti osztályon. Azóta a legszükségesebb arab szavakat megtanultam, s meglehetősen sok kisgyermek születésében működtem közre. A líbiai asszonyok sokat szülnek. Remek szoptató anyák: erős, életrevaló utódokat hoznak világra. A koraszülés a legritkább esetben fordul eiő. Általában 3,7—4—5 kilós kicsik születnek. Az elmúlt 15 hónap alatt találkoztam olyan fiatalasszonnyal is. aki kétszer jött vissza szülni alosztályra. A nők 16—17 éves korukban férjhez mennek, s a 10—12 gyermek nem ritka a családokban. Az asszonyok szépek; hennával festik a talpukat, testüket. Az úgynevezett törzsi jelekkel, s különféle tetszetős motívumokkal díszítik magukat. A hajukba ezüst ékszereket fonnak ... 12 órát dolgozom naponta a nagy hőségben, nyáron ott az ötven fok sem ritka. Meg lehet szokni. 12 óra munka után 24 óra pihenés következik. De a 12 óra alatt átlag 10—12 gyermek születik, s általában 30—35 kisfiúval, kislánnyal dolgozom. A szakmabeliek tudják, hogy ez nem csekély feladat és felelősség. — Mit csinál a szabad idejében ? — Lejárok a tengerre fürdeni, kirándulok, zenét hallgatok. Nagyon megkedveltem az arab zenét. Es legalább olyan nagy élményt adott a sivatag, mint a tenger. Nyelveket is tanulok. Az arabon kívül a franciát, amellyel már itthon is nagy ambícióval foglalkoztam. Sr- A. Rózsák a legszebb színekben, ezüstfenyők, tuják. kúszófenyök, díszalmák, díszszilvák, orgonák, díszcserjék, élősövények. — Szép megmozdulás volt — nyugtázza ITló Lajos —, tőlük először kaptunk ilyen Sávolyon, az Űj Élet Ter- melőiszö'vetikezet majorjában, az egyik átalakított épületben működik a szövetkezet melléküzemága*. a Mechanikai Művek marcali gyáregységében készülő olaj kályhákhoz ■ csinálnak különböző alkatré- I székét. Villanyszámla-változások Nem megy a díjbeszedő lás, néhol pedig postai csekken fizethetik be az áram- díjat az emberek. Vidéken a legtöbben a takarékszövetkezeteknél fizethetnek majd. Az üzemigazgatóság mindenkinek elküldi a megfelelő tájékoztatást áriról, hogy mennyit és miként kell ezután kéthavonta fizetni a villanyért. Az átállás — ezt tudják a Dédász-nál is — nem megy teljesen zökkenőmentesen, de ez nem jelent majd hátrányt a fogyasztóknak, mert a változás hónapjai alatt különös figyelmet fordítanak az illetékesek a hibák gyors kijavítására és a pontos, megfelelő tájékoztatásira. Somogy egy részében, a keszthelyi üzem igazgat óság területén már jó ideje az átalánydíjas elszámolás szerint fizetik be az emberek az áramdíjat. A kaposvári üzemigazgatóság most tér át erre megyénkben és néhány ide tartozó tolnai területen — például Dombóváron is. A siófoki üzemigazgatóságnál szintén e hónapokban folyik az átállás, és a nagy- kanizsainál — amely Somogybán is érdekelt — ugyancsak most térnek át az új rendszerre. A Dédász nem akar reklámot csinálni az OTP-nek, ám mégis mindenkinek megemlítik: az új áramdíjelszámolás jó alkalom arra, hogy a legegyszerűbb módon, átutalási betétszámlán keresztül fizessék be az emberek a villanyszámlát is. Akkor nem kell várni a díjbeszedőt ott. ahol megmarad ez a forma, nem kell külön a postára menni és ^em kell a fogyasztói irodákba sem elbandukolni. Ez utóbbiak nyitvatartási idejéről is kapnak levelet a fogyasztók, és a Dédász tájékoztatást vár arról, hogy ihegfelelő-e ez a nyitvatartási rend, mert ha sok embernek nem jó, szívesen megváltoztatja Nagyüzem a hözépiizemben — Két csatornán értékesí- tüfik. Az egyik a saját, a Zöldért hálózata, a másik a Nagyatádi Konzervgyár. Velük 1976 óta van együttműködési megállapodásunk, ezt eppen tavaly hosszabbítottuk meg újább öt évre. Készítünk a részükre különböző alapanyagokat, melyeket a gyár „beépít" saját termékeibe. másrészt pedig valamennyi exporttermékünk ' a gyáron keresztül értékesül. — Hogy atakuJt m üzem esqportértekes ítése ? — 1979-ben négyszáz tonnát terveztünk és 1513 tonnát szállítottunk. Tavaly 670 tonnáit terveztünk és 1310 tonnáit szállítottunk, emellett 1500 tonna marinait paprika szállítási nehézségek miatt itt maradt az üzemben. Ezt rövidesen útnak indítjuk. Kitérőkén* egy kas történet A Zöldért vállalat központjának csaknem hatvan dolgozója társadalmi munkában sietett az üzem segítségére. A Szovjetunióba ke- a-ül ő marinál* paprikát címkézték, csomagolták. Két nap alatt az exportra szánt készlet negyedra-sze lett szállításra kész... Alkatrészek az olajkályhákhoz Kis lepesek előre. Valami mindig történik itt Néhány eve elkészült a korszerű, minden igényt kielégítő szociális helyiség. Tavaly energiatakarékossági megfontolásokból új 1 égőfejek kerültek a kazánba. Az idén hárommilliós befektetéssel zárt rendszerű vonalsteril ízálót építenek be. Az udvaron föld feletti és félig földbe süllyesztett hatalmas tartályok, üveghegyek, sürgő-forgó targoncák, -A Zöldért Vállalat zákányi tartósító üzeme értéket men* és értéket teremt. — Ez a jellegzetesség kifejezésre jut az üzem kettős profiljából — jegyzi meg Fiié Lajos üzemvezető. — Az egyik profil a friss fogyasztásra nem kerülő, esetenként dömpingben jelentkező zöldségfélék és gyümölcsök tartósítása, a másik a saeszfózésu — Ahogy a tertősftésbfm egyfajta biztonsági szelepet jelen* az üzem léte — kapcsolódik a beszélgetésbe Ko- renn Dénes üzemvezető —, lényegében hasonló feladatot lát el a szeszfőzde is. A forgalmazó vállalatoknál mindenütt marad különböző mennyiségű, fogyasztásra nem alkalmas gyümölcs. Kár lenne ezt veszni haigyni, mivel eefrézéssel ebből is érléket lehet előállítani. Valójában a Dé-IXinambúkxn a mi feladatunk ez az értékmentés, Zalaegerszegtől Pécsig honánk szállítják a szesztc>zés alapanyagát. A tartósító ágazat feladata tavaly 4100 tonna volt, a szeszfözésé ötvenezer hektoliterfok pálinka. Terven felüli csomagolási feladat miatt a tartósítási terv nem egészen teljesült, a s /eszfózes viszont csaknem harminc százalékkal meghaladta a tervezettet. Az értékesítésre fordul a szó. A pálinka útja ..egyenes”, minden itt készült mennyiséget a VOSZK vesz á*. Más a helyzet a zöldség- és gyü- möleskomzervekkel! Ércnél is — mint ármyi . minden másnál — az együttműködés a meghatározó. Csaknem egyn» n 1 hí - kétszázé zer forint értékű olajat takarítottak meg tavaly. támogatóst. Évek óta együttműködünk a zákánytelepi általános iskolával, a határőrséggel. Csúcsidőben, ha egv-egy áru dömpingben jelentkezik, mindig kisegítenek minket A szeszfőzde három» műszakiban. éjjel-nappal megy, a ké* műszakban üzemelő tartósító vonalon most éppen uborka „fut”. — Februárban uborka? — Az üzem kapacitása a szezonban nem győzné a feldolgozást. Az árumentés érdekében a csúcsidőben a beérkező alapanyag egy részét el őtartósítjuk, és ilyenkor, a „holt időben” folyamatosan feldolgozzuk. A tartósító szalagon most uborka fut. Az irányítókkal, vezetőkkel együtt mindössze százhét embert foglalkoztat a zákányi üzem. A legnagyobb gond — mert attól sem mentesek —hogy évente a dolgozóknak csaknem a harminc százaléka kicserélődik. Az alapvető ok a közlekedési nehézség. Nemegyszer ötperces csatlakozási differencia miatt, öt kilométert ketl gyalogolniuk a dolgozóknak. Így tulajdonképpen csak a helybeli munkaerő stabil, a bejárók ideig- onáig vállalják a nehézségeket Ez a körülmény növefi annak értéké*, hogy ilyen körülmények között is példás ebben a kis közösségben a versen vmozga lom. Négy szocialista brigád működik — és egy kivételével mindegyik teljesítette, illetve túlteljesítette versenyvállalását. Sok mindent ki lehetne ezek közül a teljesítmények közül emelni, de részletek helyett hadd utaljak néhány figyelemre mél tó tényre. Két év óta ez aiz üzem nem fizetett vagonállást. nem volt minőségi kifogás, és tavaly a fűtőolaj 36 százalékát megtakarították! Pénzben ez csaknem egym i H ió- k ötszázezer forintot jelentett. Az irodaépület folyosóján egy szekrény, félig tele könyvvel. Szépirodalom, szakirodalom, ismeretterjesztő művek. Az adminisztratív dolgozók November 7. brigádja százkötetes könyvtára* létesített tavaly. Napról napra újabb nevek kerülnek a kölcsönző füzetbe. Olvassák is a könyveke* ... Vörös Márta
