Somogyi Néplap, 1981. február (37. évfolyam, 27-50. szám)
1981-02-10 / 34. szám
A bú/.a táplálékot adó növényeink királya, mellette — és a többi gabona nemű mellett — a burgonya sokáig a szegénységet és a szükséget jelképezte. Meglehet ez az előítélet volt az oka, hogy e t on Los kapásnövény tanulmányozását sokáig elhanyagolta a magyar néprajztudomány. A hiányt Kosa Lászlónak. az Akadémiai Kiadónál tavaly megjelent mono- g ratikus igényű munkája pótolja. A burgonya Magyar- országon című kötet nyomon követi a növény hazai történetét attól fogva, hogy az 1700-as evek közepe táján Németországból hazatérő protestáns diákok tarisznyájukban először behozták, egészen a közelmúlt eseményéig. ■ Lábodi lépések Neu v ven évvel ezelőtti krónikát 1 mutatok Lébtr G yuLaile uak, a Lábixp Községi Közös Tanács elnökének. An a vagyok kiváncsi: hol larlaaaK má, mennyire változott a falu arculata. Szey- halmhy Gyula Dunántúli, varmegyék című — lüüD-beaJ. megjelent — könyvében ez all Lábodról: : kisközség a nagyatádi járásban, területe 10 163 kataszteri höld. 20114 lakója, 361 lakóháza, két iskolája. es egy keményítőgyára van. MilyenrGna? A tanácséi-, no is ao-tokat sorol. — Ezekből az adatokból egyetlen egy illik csak a mai Labodia: az, pogy a nagyatádi járásban van.- A tanács lí)69. január 1-én egvesült a rinyabesenyőivel, lél évvel később a nagykor- padival. Lábod a lsólokú köz- igazgatási központ; a terület is változott: 11 562 hold, azaz 6652 hektár. Az 1980-a.s népszámlálás szerint 242t)-an élnek itt. A lakóházak szama 641. Igaz, nincs mór két iskolánk, csak egy viszont az minden igény t kielégít.- £s 1 huiulcalu'-yek? SÉFÁG erdészetéről és a termelőszövetkezetről. ... — Elegedettek-e u lehetőségekkel? — Részben. Mert igaz ugyan, hogy kiiencszázan dolgoznak Lábodon, de sokan .iáinak Nagyatádra is. Mindössze nyolc kilométer ide a város, - jó a közlekedés, s így naponta két száznyolcvanán kelnek útra. A cérnagyár, a konzervgyár es a kórház sok munkást elvitt. Az utóbbi különösen sok nőt. A másik gond: a Dél-somogyi Állami Gazdaság központja Nagyatádon, a SEFAG-é pedig Kaposváron van, s az érvényben levő rendelkezések alapján egyik sem tudja tigyeiem.be venni a község fejlesztési célkitűzéseit: ez azt jelenti, hogy mi adjuk a munkaerői, a nyereségből azonban mar ' nem részesedünk. Petiig jól .jönne, hiszen ceupán a fűrésztelepnek húszmillió forintos a forgalma ... — Ha kevés iw a leiteuiseg. Labml szemmel luílut- fáíWWépíif;» ■■■•■” »>*',« — Tizenöt éve kezdődött a ga>.i fejlődés. Hat új utca nyílt. J25 lakóház épült. Két éve készült el a két áj szolgálati lakás — A keményítőgyár természetesen nincs meg, helyén a Dél-somogyi Állami Gazdaság fűrésztelepe található. amely elsősorban exportra dolgozik. Ugyancsak munkaalkalmat kínál a gazdaság gépjavító műhelye, s meg nem beszéltünk a 1974-ben elkészült — csaknem tizenkétmillió forintos beruházással — a nyolotanv- lermes általános iskola, s tavaly újabb négy tanteremmé: bővítettük. Tűt éve avattuk az orvosi rendelőn és az öregek napközi otthonát, ez utóbbiban haimpwe Sikeres kísérlet Féls i va tagos vidékkén t: tartják számon a Kazah SZSZK és az Oroszországi Föderáció hatarán levő övezetet. A Szovjet Tudományos Akadémia DZsanibek- ben működő erdészeti es ta- Lajjavítási laboratóriumának kísérleti parcel-lái-n a taoósok bebizonyították: itt, abol a nyári átlaghőmérséklet- eléri a 42 fokot s évente aittag 274 millimeter a csa E padék, hektóiónként 25 mázsás gabona-átlagtermést lehet elérni. / A kísérleti parcella csupán 400 meter széles, átlagos védőerdősáv, csak a sorfák nem szorosan egymás mellett állnak, hanem egymás- lét 40—50 méterre. Az így keletkezett »-totyosok'onvannak a szántók. A fák fölfogják a havat, s köztük olyan mikroklíma alakul ki, amelyben változik a talaj, a klíma és a növényzet is. Az öntözéssel juttatott, átlag 190 mm-nyi véz imuJrtcö rtyen nagy unawmnk «igweseae». NÉPLAP idős embert tudunk elhelyezni. Hét éve van vízmüvünk. Tavalyelőtt adtuk át az ABC-árunSzat. vele együtt a postát. Elkészült az u.i tsz-iroda, orvos- é.-> pedagóguslakást építettünk.... — Ezek szerint gondtalanok a lábodiak? — Korántsem, mert megannyi -.teendőnk van. Megoldatlan például a vendéglátás. Most építjük az űj melegkonyhás büfét. Egymillió-hétszázezer forintért készül a gyógyszertár és a szolgálati lakás, a rendezési terv alapján új helyre költöztetjük a gázcsereteiepet, s bővítenünk kell az ivóvíz- hálózatot is... Mindez Vegy- egy lépés a fejlődés útján. Ha sikerül mindent megoldani. Labod az ezredíordulóra nagyközség lehet . . . Úgy lesz-e? Nem tudom. Az viszont biztos, a település sokat változott. Nem véletlen, hogy a me&vei tanács októberi határozatában Labortól minta községgé jelölte ki. N. J. A kötet Del-Somogv című fejezete amellett, hogy számunkra rendkívüli értékű, tanulságos, sőt izgalmas, a termelés száz év előtti és mai gondjai közti párhuzamok megvonására nyújt módot. 1762. decemberében egy görgetegi lakos azzal a panasszal fordult az úriszékhez, hogy lovát zálogba adta „egy szuloki - embernek szánnal együtt’ 15 forintokért..', mely pénzből mindekkoráig 10 forintnál többet meg nem vehettem, s ezt is kit kolom- pérral, kit kukoricával fizette meg.” Eme első somogyi adat évszáma ulán három évtizeddel például a hencsei uradalomnak már több községében is termelték a burgonyát, 1809-ben pedig a somogyi Széchenyi-uradalmak tisztjeit utasították: mindenütt termeljenek burgonyát és káposztát, hogy legyen mivel tartami a munkásokat. A segesdi uradalom — amelyhez Kalmáncsa is tartozott — gazdaságfejlesztési tervének fejezete ezt a címet kapta: „Kolompárnak nagyobb mennyiségben leÖregkorban a fiatalságról és a vigság Nem en mondom, a mi kei Werkmonn Józsefné állítja, hogy az ifjúkor, a fiatalság csupa vígság: fiatalnak len- mi annyit tesz: vidáman múlatni az órákat, a perceket. S hogy ebből a derűből gazdagon maradt hatvanki- lenc év elmúltával is? Ez egyéni adottság, természet dolga csupán? Jókedvű volt mindig, mások rossz hangulatát is jóra varázsolta, pedig a sors nem mindig fogadta kegyeibe... Férjé elesett a második vilagháoorú- ban: amikor Mikénél állt a front, menekült az egész falu, s veszni hagyta jószágát ingóságát... Hatéves volt. amikor Mikébe került 1918-at. írtak. Itt volt nagylány, itt kötötték be a fejét. A tél tele volt mulatságokkal... — A szilveszteri bál után már a farsangi össze jövetelre készülődtünk — meséli mikéi otthonában. Az emlékezéstől van-e, vagy arrvúgy ks sajátja, hogy szemében huncut mosoly bujkál, nem tudom. Mintha ugratásra készülne, mintha egy jó tréfa csattanójának etöjatekat Latnam az aicán, — Nagy volt a készülődés farsang vasárnapjára. Reggelig táncoltunk ... A dohánysimítással akkorra már végeztünk, leadtuk a beváltóba. átalában karácsonyra már megüresedtek a pajták. De bál volt nemcsak vasavnap, hanem be Won meg kedden is. Azokban a napokban csak annyit dolgoztunk, hogy elláttuk az állatokat az istállóban, az ólban. Aztán kedden, a mulatságok utolsó napjan éjfélkor indult ki-ki haza. — Han.ww voltak akfcer fúrta mhl, io korúak, mint Éva néni volt annak idején ? — Hajaj, voltunk mi még százan is, akik akkor vagy korábban álltak ki a hatodikból. merthogy hatosztályos iskolába jártunk. Két tanítónk volt . . . No, hát a készülődés, az bizony nagy volt, ahogy a farsangot vártuk. Nem ruhákat készítettünk — itt a svábok már akkor sem jártak német népviseletben, nem úgy, mint Szu lók ban —, hanem ételeket. A sütés-főzés, az volt az igazi! Kocsonyát főztünk, farsangi fánkot sütöttünk. Maskaraba farsangkor nem öltöztünk, inkább pünkösdkor meg a sz.üreti mulatságom. Akkor aztán nagy volt a felfordulás! Meg hat kocsi is felvonult: Sotnssich öklöket adott, azok húzták a kocsikat. Most meg, látja, alig van valami mulatság ebben a faluban. Nincs itt mar fiatalság, bálba is máshová járnák inkább... — Hol tartották * íarsan- gi balokat: a kocsmában vagy házaknál? — Leginkább a kocsmában. Kettő is volt a faluban, a legtöbb mulatságot a Lo- wenfeldnél rendeztük, de eljártunk a Malisakhoz is. Az egyik kocsma ott állt, ahol a tanácshaz volt egészen addig, amíg Kadarkúthoz nem xürzetesítették . Mikét. Persze, a házaknál is összejöttünk. Szegény szüleimnek eleg sok kárt tettek azok, aki kint rekedtek: a fiatalabb legény kék, akiket az idősebbek nem engedtek be hozzánk, a nagylányokhoz. Letördelték a rózsafákat, tégladarabokat hordtak az ablak alá. kiemelték a kiskapukat a helyükről . .. Alkalom volt a muUt tsagra * endő termesztése iránt.” Ál 1832-es robotjegyzék tanúsága szerint akkor már „kolompár” termelésére Is kötelezték a jobbágyokat. A tájegységnek e növény termesztése szempontjából Kivételes adottságaira először Csorba József orvos hívta föl a figyelmet, 1857-ben. Akkoriban állították föl az első uradalmi szeszlőzdéket. A káimáncsai szeszgyár például az 1840-es években 2566 akó szeszt szolgáltatott. Néhány évvel később már hat a bur-gonyafölöslegre alapozott — szeszgyár működött Dél- Somogyban. Ugyancsak ki/a- rélag a környék burgonyájának hasznosítására alapították 1892-ben a Szechenyi- uradalom lábodi keményítő- gyárát — itt naponta 1600 mázsa gumót dolgoztak fóL Ezek a rég megszűnt tize-. mek sokaknak eszébe jutottak például három éve, mikor filléres „eszmei ár” fejében a gazdaságok -tonna- szám etettek föl az állatokkal vagy hagyták a földben a senkinek sem kellő burgonyát. A megye ma is az ország második legnagyobb burgonyatermelője, meg sincs egyetlen feldolgozó üzem sem, amely hasznosíthatna a piac és a termelés jórészt öntörvényű ciklikusságából fakadó fölösleget. Országos jelentőségű burgonyatermelővé azonban Somogy csak 1926 után lett. A termeléshez képest Kaposvár, Szigetvár és Pécs fogyasztása minimális volt, így a termelők elsősorban a fővárosba szállították a termést. Azóta nem volt év, beleértve a legutóbbiakat is, hogy Rinyaújlak, Csokonya- visonta vagy Homokszent- györgy környékéről ne indultak volna szekér, majd később teherautó-karavánok Szombathely, Veszprém vagy Pest felé. Az Alsó-dunántúli Mező- gazdasági Kamara először 1929-ban ismerte el losan is burgonyatermeU tájként Somogyot. Ugyanabban az évben a barcsi kerületi gazdagyűlésen egy ho- mokszentgyörgyi középpé raszt panaszkodott az értékesítési lehetőségekre, s többek között az exportlehetőségeket hiányolta. Egy évvel később fentebbi kamarában hivatalosan is megállapították, hogy az olasz és görög export lehetőségeit azért nem tudták jól kihasználni, mert szervezetlenül mérték föl a termést... 1928-ban a lábodi keményítőgyár lengyel burgonyát importált — nagyobb keményítőtartalmáért, de. magasabb áron. Pedig Somogybán nagy mennyiségű burgonya volt eladatlan. A nagy gazdasági válság első évében tették szóvá, hogy az állami irányítás kötöttsége miatt ALsó-Dunántűl nem használja ki előnyös földrajzi fekvéséből adódó lehetőségeit. A korabeli megfogalmazás ma pontatlannak: hat. Így volna helyesebb: nem tudja kihasználni lehetőségeit, mert burgonyát (a jó arat hozó években) ott is termeinek, ahol akar minőségi búzát is vethetnének. Az ilyen „konjunktúralovagok” nehezítik meg, hogy Somogy kellő érdekeltiig mellett éljen lehetőségeivel. Talán ennyiből is látható, milyen izgalmas olvasmány lehet egy, a könyvtár polcain, sajnos, észre sem vett néprajzi-, gazdaságtörténeti kötet. .. ötven év múlva egy kutató talán vállalkozik e kötet - folytatására. Jó volna benpe efféle mondatokat olvasni: „A nyolcvanas évek óta nőtt a tájegység termelése. A ja- vuló érdekeltség és a feldolgozó-kapacitás fejlődése nyomán a somogyi burgonya-. termelők méltóak maradtak jó hírükhöz. Bíró teremi — Bálok voltak az év minden szakában. Aratáskor is, amikor annyi volt a munka, hogy alig győztük. Rengeteg dohányt termett ez a község, néhány pajta még most is ott áll az udvarok végében. Nem volt olyan ház, ahol né termeltek volna legalább egy, de inkább másfél kataszteri hold dohányt! És ez már tavasztól, a magvetéstől munkát adott, karácsonyig. Hogyan zajlik Mikében az idei farsang? A kérdésre Máger Mária, a nőbizottság elnökhelyettese • válaszolt. Megtudtuk, hogy az óvodában, az iskolában jelmezbál dívik ilyenkor, a legjobb jelmezek készítőit, illetve viselőit díjazzák. Február 21-én a tsz nőbizottsága farsangi bált rendez, amelynek bevételéből ma jd az öregek napjának költségeit fedezik. Az öregek napjáét, aheű Éva néni és társai, a Rákóczi Tsz számos nyugdíjas* ül majd együtt, s emlékeznek — talán a, régi mulatságokra is . ;. » Herncsz FercM ! Koiompér SoiEsgyországből máyusfa kitánco- lasa is a lányos házaknál. Áldomással! Most is állítanak a fiúk májusfát, de bizony előfordul, hogy elfelejtik ki táncolni, és még hónapok múlva is ott meredezik a csupasz fa ... Mintha a nap elé felhő kúszna, úgy borul el Éva j néni derűs / arca, j amikor a háborúról,, a menekülésről' beszél. — Negyvennégy karácsonyát még itthon töltöttük, aztán elmaradt a szilveszteri bál, a farsangi mulatság. Még újév élőt elmentünk a faluból az akkori Németladra, és csak hónapok múlva jöhettünk haza. A mi családunkat Szeibertékhoz kvártélyozták be. Szerettek bennünket, jól megvoltunk együtt, a két család. Amikor megint hazajöttünk, gondolhatja, mát találtunk, mit hagyott nekünk a háború ... S amilyen gyorsam jött a felhő, olyan szaporán tovasodródott — Éva néni ismét mosolyogva meáél: — Tavasz volt, a lányok a szovjet katonákkal táncoltak. Azt hiszem, a katonák harmonikáxtak, akik mar visszajöttek a frontról. A fiatalság szeretett vígan lenni ... Szerettek és bwdtak vigadni, noha a háború előtt a nwk eiekre is érvényes volt az akkori parasztsors: pirkadattól napnyugtáig a földeken görnyedtek. Ezen a homokon, amelyen csak a kedvére való növény terem — Szerettük ezeket az össze jövetel ehet.