Somogyi Néplap, 1981. február (37. évfolyam, 27-50. szám)

1981-02-10 / 34. szám

Két ktálBtés a megyeszékhelyen T ex fi! és tűzzománc Hajlik a meggyfa Népzenei verseny gyermekeknek, fiataloknak Honív Márta alkotása éw« aprőnáe és a w»kWV­zépiskatás, ám a népdai- enekesek műsorán a La Vili - oa-emlékmúzeum ban ép-p erre láthatnunk -hall ható umk példákat Harmincötén vál- lalteoztek arra, hogy a szü­lőhelyről hozott öregektől tanult dallamokat bemutas­sak. Akinek nem volt ilyen Tam tomes tere. az a« iskolá­ban elsajátított enekeket adta elő, ami persze sze­mennyit sem csökkentette a produkció értékét. A rész­vevők szama azt mutatja: megyénkben még sok he­lyütt ápolják a hagyomá­nyokat. s a gyerekek egy része lelkesen őrzi a regi fítkiea estéken ' felcsendült baLladakal, dalokat. Megkezdődött a XIII. magyar iáleklilmszemie LugosstJ László Köszönöm, megvagyunk című filmjének ’díszbemuiatójával vasa map este a budapesti Vörös Csil­lag Filmszínházban megkez­dődött a XIII. magyar já­tékfilmszemle. Az ünnepi ciszélőadas közönségét — 'több vezető személyiségét, köztük kulturális életünk és számos, a szemlére érke­zett külföldi vendéget — Farkasinszky Lajos, a Fővá­rosi Tanács elnökhelyettese, a játékfilmszemle igazgatója köszöntötte. Megnyitó beszédében töb­bek között hangoztatta: a magyar filmek némelyike évi egymillió nézőt is vonz, ugyanakkor mostanában nem teljesen harmonikus a mozit szeretők kapcsolata az alko­tásokkal. — A szemle szervezői re­mélik: a bemutatott filme­ket kísérő fokozott érdek­lődés hozzájárulhat ahhoz, hogy a magyar filmművészet újabb ütközeteket nyerjen a közönségért folytatott csatá­ban — mondta Farkasinszky Lajos. A megnyitó előadás mű­során szereplő Köszönöm, megvagyunk —, a Budapest Stúdió produkciója — csü­törtöktől az országos mozi­hálózat programjában is megtekinthető. A mai mun- kaskörnyezetben játszódó 'történet főszereplője a Va­sárnapi szúlök című filmben feltűnt tehetséges, fiatal amatőr színésznő. flyakó Juli, valamint Madaras Jó­zsef és S2abó Lajos. A Vörös Csillag mozi hét­főtől csütörtökig egész na­pon át tartó vetítésem 23 — a tawalyá pécsi szemle óta " mnül — HW —Ml «*• A héleszlendos Karácsony Kali ugyanolyan erőfeszítés­sel cipeli furulyáját a vilá­got jeiemő parketten a kö­zönség es az országos hírű szakemberekből álló zsűri elé. mint a (áradt katona a »teljes szerelést-' a te, epgva- korlat után. Já'tékávaJ azon­ban megbabonáz valameny- nyiünket. Pedig mindössze néhány hónappal ezelőtt vette kezébe először állatte­nyésztő ’ eleink varázslatos hangszerét — ’s maris díjjal jutalmazták! A pöttöm kis­lány egyelőre szemernyit sem érez saját tehetségéből, csupán Misi bácsit, azaz Kápolnas Mihályt. a barcsi zeneiskola tanárát dicséri, amiből kiderül: Kata jrvű- vészkarrierje --rend hagy fi­án- indult. A népzenét ugyanis még szabadon vá­lasztott tárgyként js csak hébe-hóba tartják .számon a-/, állami zenedékben. Részint e hiányosság, ré­szint zenei an van .vei vünk eí- sajá-m itatásának vágya ösz­tönözte a Somogy megyei Művelődési Központot es a megyei mú zeum munkatár­sai L arra, hogy Hajlik • meggyfa címmel népzenei versenyt hirdessen meg gyermekek és tizenéves fía- ta Kik számára. A sasán dek hal tatáin soka« csóválták a fejüket, akadályokra hivat­koztak, ám a versengés, melvre vasárnap délétől* került sor a Somogyi Kép­tárban és a Latinca-emlek“ múzeumba«. szerencséi« alaposan cáfolta az etóenér- veket. Mind a produkciók! többségének zenei minősé­gével, mind szervezettségé­nek szín vonalával. Menti ugyebár egyelőre ritkaság megyénk közművelődésé­ben. hogy vállalatok — amint ebben az esetben a Delita szövetkezet és a Fa­zekas Háziipari Szövetkezet •— szép jutalmakkal segítsek a próbálkozásokat. s az sem divatt. még. hogy kulturális életünk irányítói, a provín- ciaili'anmuK háttérbe szórná- sának óhajtásától vezérel­tetve, országos svak tekwité- i.ve két hívjanak meg a zsű­ribe — amint vasárnap Ols- vai Imrét, Birinyi Józsefet, Csoort Sá ndort. A képtarban, a heoßs'ze- resek versengésen részit vett huszonkét szólista és csoport is azt igazolta: életKepes, folytatásra érdemes próbál­kozás a Hajlik a meggyfa. Értekéből a* sem vonhat le túteágosa,n sokat. hogy egyik-mgsiik cifteráa. furu- lyás. klarinétos leányt e* hűt enyhén jnegfertoshe a vendéglátós cigányzene sue*­Tisztelet a kivételnek Körzeti orvosi rendelő, táppénzes felülvizsgálat, dél­után egy óra. Kicsit szoron­gok, egyrészt nagyon ritkán járok orvoshoz, másrészt ez a felülvizsgálat olyan érzést kelt bennem, mintha az is­kolapadba!? ülnék, és eppen a rettegett tanfelügyelőt vár­nánk órára. Olyan, mintha most vizsgáznom kéne be­tegségből — ellenőrzésen és injekción ugyanis már itt voltam ma reggel. Igaz, az reggel volt. Áz is lehet, hogy reggel még beteg voltam, mostanra meg már táppénz- csalóvá gyógyultam, vagy el­avult a diagnózisom. A kiírás szerint a felül­vizsgálat fél kettőkor kezdő­dik. Az orvosnő hajszálpon­tosan meg is érkezik egy vállalati gépkocsin, és eltű­nik a rendelóajio mögött. Felcsillan a szemem. Ügy lát­szik, a gyakorló betegek megláttak rajtam, mert le­gyintenek: ez semmit sem jelent, a múlt szerdán fél háromkor kezdődött a ren­delés. Lassan vánszorognak a percek. Háromnegyed kettő. Számolgatok: a rendelő be v*Mt imm, ksutteaciteátok, műtét itt ná-acs, amelyhez hosszadalmas a bemosako­dás, már a kávé is kifolyha­tott, túlfőttek az injekciós tűk. Mit lehet egy felülvizs­gálat előtt tenni, ami még ily soká tart? Azért is lefoglalom ma­gam! Élőiről hatra mar tu­dom a felvilagosító-lntő-fi- gyelmeztető plakátok szöve­get. Most nekid-urálom ma­gam. és megpróbálom vissza­fele is megtanulni. Nem, így sincs semmi értelme. Két óra. Na, ez olyan ke­rek szám. De hiaba remény­kedem. Tűnődők: odabent két doktornő és két ápolónő van. Talán nem tudják, hogy tele van a rendelő? Persze, mert olyan csendben ücsör- günk. Be kéne kopogni, hogy megjöttünk, itt vagyunk. Legalább valaki köhögnetne! Nincs itt senki, akinek sza­márköhögése van ? Nincs! Hemes ennyi csendes beteg. Na végre! Jön egy bácsi, ne­hezen szedi a levegőt. Talán ez igen, drukkolok egy ki­adós köhögésért, és magam­ban bocsánatot is kérek tőle — de a saját érdekünkben ne hagyja még abba! Remék, ha kel ptasctg meg otriu, «• bekopogok. Bekopognék, áe az ajtóra kiírták: SaoMtas nélkül kibe a bemenet! Be­menet ... gyerekkoromban azt tanultam, hogy a temp- lomajtónak és az orvos ajta­jainak mindig tárva-nyitva kell állnia a rászorulók előtt. Sok mindent megtanul az ember potyára. A bácsi már hfta az eről­ködést ql — túlságosan jól drukkoltam. Heuréka! Ki­nyílt a rendelő ajtaja. Na, bátyám, magának mar itt a mentőexpedicio — lelegzem fői naivan, meri akit szólí­tanak, az se nem asztmás. se nem öreg. az a Marika, aid alig két perce érkezett. Vi­szont ő lehet az asszisztensnő szomszédasszonya. Olyanfor­ma. A néni, aki csak reggel jött ki a kórházból, félhangosan méltatlankodik, mert mar pi­hennie kellene, de a sorrend az sorrend. Tálán az ábécé szerint szólítanak — vigasz­talom, de közben mar rá is jövök, hogy hülyeséget be­szélek: az en nevem a-betű- vel kezdődik, mégis itt ücsör­gők. .Talán súlyossági sor­rendben? Akkor- miért ful- ookiik meg mt aedauá oacaa ? Nem értem. A nővér pedig csak jön és megy, körülnéz, mond egy keresztnevet, ké­seibb már csak vezetéknevet — fogynak az ismerősök, nem tudom követni. Már nem is magam miatt aggó­dom. de ez az asztmás bácsi rögtön megfullad, a kórházas néni elájul, es én nem vé­geztem el az elsősegélynyúj­tó taníolyamot. Négy óra. Már csak ketten vagyunk a nénivel, az öreg bácsi most van bent. Kiszű­rődnek a hangok, jobb híján odafigyelek, gyorsabban mu­kk az idő. „. .. föoi-vosessno«*». es­ténként fulladok ...” A be­fejezést nem hallom, de nem is lehet nagyon lenyeges, mert a doktornő megnyug­tató válasza nagyon is ért­hető: „Mit akar, papa, az is valami?” Hát igaz. végül is fulladozhatna egész álló nap. Egy-két latin szó még kihall ik, aztán a döntés: a papa mehet dolgozni. A bá­csi megszeppenve jön kifele. Vegre egyed ál maradtam szorongásaim swnheiyén, aiiot valamikor regen, ebed után egy órakor az első vol­tam. Volt időm eltöprengem a -tapasztaltakon. Olyannyira, hogy csak a második szólí- tásra hallottam meg a neve met, délután fél ötkor. lerne, hiszen a többség jó ízléssel, a népzenéiés sza­bályainak figyelembevéte­lével adta elő a dunántúli, alföldi vagy erdélyi népda­lokat. Egy nagyszerű folya­mat kezdetét bizonyítja az is, hogy a as üti három he­gedűs ifjú. Tóvári József, Balázs Gergely és Cziffra Rudolf játékát külön is megdicsérte, holott, mint közismert, a valódi népi he­gedűs-utánpótlássá! általá­ban nincs minden rendjén. Egyszóvail: jól szórakozha­tott a képtárban megjelent közönség és az a sok járó­ké! o is, akit a homlokzatra szeneit hangszóróból haWat- .vzó muastka késztetett meg­állásra. Ritkán PutőmiI elő —, hogy egyetlen versenyen azonos eeelliyel iwduíbat a kiieae­folklórgyökereket, wgvanak- kor új hajtásként tovább gazdagítja a kortársművésze- tet sajátos, egyéni megfo­galmazásával. 'A textil és tűzzománc valahol abban 1« hasonló, hogy az anyag, a látvány: ünnepi hangulatot ebreszt. Szekeressel szemben Homy — éppen a formai tisz­tasággal — tűzzománcaira a puritán jelző.is illik, hiszen olyan szokáshagyománvok- ra épül művészete, amelyek nem tűrik a pusztán szép­ség l'eiől megközelítő szem­leletei. Éhhez az alázathoz, hűség­hez a műves-ég úgy párosul, mint legkiválóbb népművé­szeinknél a körtefához a bi- ziok. Észrevehető változás Monty művészetében, hogy vonzza a téma megjelen íté- -nek nagyobb felületen va- ió megoldása. Új alkotásai nem-sík újabb variációk: a képsik gazdagabb kitöltésére .% lure.oiueit, kzzei még in- abb megieremtelte ennek a műfajnak azt az egyik kí­vánalmát. hogy mind na­gyobb felületekre kerülhesse­nek a tűzzománclapok. A belső letekben már találkoz­nunk néhány iiyen igénnyel, elkészült munkájával — nagyatádi kórház, kaposvári SZÜV —, de a külső felüle­tek még nem tették próbára, pedig ha a vizuális értékek gyarapításáról beszélünk — es összevetjük például a la­kótelepi környezet sivárságát korunk célkitűzéseivel, a kö­zösségnek mind többet nyúj­tó szándékkal —, minden­képpen feladat, hogy ne csak a kiállítótermek íalára, né­hány ember számára hozzá­férhető helyre jusson érté­kes művészt alkotás. Uoranji Barna Kása Katalin sóktwilk si­mára még ismeretlen daüa- mokat hozott Somotgysárd- ról: termés ze.tes előadás­módján érződött, hogy gyak­ran élvezhette a-/, otthoni öregek énekét. Szárnyaló, szépen csengő hangjának a versenyláz sem ik íott. Re­méljük. még hallani 'fogunk róla a tervezett későbbi be­mutatókon. A hetedikes, sió­foki Apáti Enikő bizonyí­totta: a zenei kultúrái: sag nem fel tellen üT függ az élet- kortól. Nem elégedett mega már ismert népdalokkal. ne­hezebb feladatra vállalko­zott. és a siker nem is ma­radt el. Sajnos, a választott darabok »skálája“ általában szőkébb volt annál, amit megyénk népdalk incse le­hetővé tett volna. Ha a kez­deményezés folytatódik — s ezt őswntén reméljük —. bi­zonyára a városa gyerekek is nagyobb számban lépnek majd a közönség elé. S ta­lán a megyénkben elő né­metek. délszlávok, valamint a cigányság hagyományaiból is ízelítőt kaphatunk a jövő­ben. Ez utóbbira csupán egyetlen példát találtunk az ének versenyen. az előbbi kettőre egyet sem. Mindezek persze — ha az összképre tekintünk — ap­róságok. A két említett szö.- vetkezet, a múzeum, a mű­velődési központ és a KI- SZÖV megyei elnöksége által adományozott; negyvenhá­rom díj jogosan talált gaz- dara anií nyilvánvalóan meghatározz« majd a megv- fa , növekedésének sebességet is. A versenysorozat ugyan­is mind a zeneiskolai struk­túra. hiányosságainak pótlá­sára, mind a minőségi mép- zenész-u Ián pótlás biztosítá­sára, mind a muzsikálás népmozga lommá fejleszté­sére alkalmat adhatna. Sőt, amint vasárnap kiderült, az újabb gyűjtések eredmé­nyesnek bemutatására is. I. É. — L. A. Szekeres Erzsébet kiállítása a Somogyi Képtárban Vasárnap délután a Somo­gyi Képtárban, hétfőn a Ki- lia.n György Ifjúsági és Út­id'o ALiveujdési Központban nyílt képzőművészeti kiállí­tás. Témáját illetően rokon­ságban all a' két bemutató. Szekeres Erzsébet és Honig Marta ugyan más-más mii- fajban tevékenykedik, de kö­zös gyökeret találtak a nep- múveszetóen. Ennyi a meg­egyező vonás, a müvek egye­disége — á művészi megva­lósulás — már nem tűr ilyen párhuzamot. S ha bárkiben fölmerülne még az a kérdés is, hogy vajon nem szervezési — kiállításpolitikai — buk­fenc a két kiállítás egyide­jűsége,' azt felelhetjük: a megyeszékhely intézmény­hálózata elbírja, illetve a közönség igenyelheti az effé­le ..párhuzamosságot.” A vi­zuális nevelés számára a progrumgazdag.ság nem hát­rány. Szekeres Erzsébet textil­munkái népdal, népbailada- inspiráció alapján születtek. Stílusukat tekintve azonban vegyeseim a kép ennél. Ze­nei példánál maradva: néha magyar nólás dallamok ve­gyülnek a népdalok közé . .. Az óvodai megbízatások tet­ték különösen próbára a tex­tiltervezőt. Az igényes óvo­dai zenei programmal nem lehet azonosítani néhány esetben a képi megjelenítést. Nem a dekorativitás túl­hangsúlyozását kérjük szá­mon, hiszen maga a textil és a fölhasznált gyöngyök önmagukban hordozzák a látványosságot, de törési okoz a folklórhűségben né hány esetben az idegen for­mai világ. A hagyományok­hoz, a folklór szellemisegé­hez közvetlenebbül kapcsoló­dó müvek — Hajlik u meggyfa, az Égigéró fa, á páva-variációk, a Galya me a- te — igényes, értékes alko­tások, amelyekre érdemes fölhívni a figyelmet. Az óvodák, az iskolák bi­zonyára kihasználják azt a lehetőséget, melyet a Somo­gyi Képtár kiállítása nyújt. Tegyük hozzá: és az ifjúsági házé, ahol Honty Márta tűz­zománcaival ismerkedhetnek meg a" nézők. Hagyományokat megújító művészeié hűen követi a ferifc*

Next

/
Thumbnails
Contents