Somogyi Néplap, 1981. február (37. évfolyam, 27-50. szám)
1981-02-15 / 39. szám
A xrmv este szokvány iskoládul! volt. Dagadt kilógott egy üveg borért, mi pedig türelmesen ültünk a fal mellé sorolt s fékeken, mint megannyi kisangyal, sötétkék öltöny, fehér ing. diszkrét nyakkendő. Figyelmesen bámulva a fonnyadt nagyünnepi dekorációkat. és a lányokat, akik szintén szépen voltak felöltözve, sötétkék rakott szoknya, teher blúz. esetenként magas sarkú körömcipő. Nehezen indult be a buli, kevesen táncoltak. Hiába biztattak bennünket a szakoktatók, táncoljunk, az isten szerelméért, ne maradjunk szégyenben a szomszédos i paritanuló- iskola lanvnö- vendékei előtt, mert legközelebb nem jönnek el. Mindenkinek akadt kifogása. ..Mester elvtárs, fáj a lábam, ráesett tegnap a fájront- kulcs", meg effélék, amiken jót lehetett röhögni. A lemezjátszóról jó zene szólt. Minden ötödik szám twiszt. Csalogat ónak. Egyébként Zárai és Vámosi ment, és a Párizsban szép a nyár.1 Csudajó! — .mondta Péntek. — Idehallani a Diri fogcsikof- gatásat minden ötödik számnál ! Mielőtt a lányiskola növendékei megérkeztek volna, a Diri nagy beszédei tartott. Arról, hogy ne éljünk visz- sza a bizalmával, ne viselkedjünk úgy. mint a huligánok. mert kicsapatás. igaz- /gatói intő, ösztöndíjcsökken- — nem beszélve termé- Wzetesen a MŰM 24-es eddigi. makulátlan hírnevéről. ^Értettünk mi a jó szóból, es kárörvendön figyeltük a kollégistákat, akiknek kötelező volt táncolniuk, nem bújhattak ki alóla, A lányok jól elkülönülve ácsorogtak a lemezjátszó körül, és a szemközti fal mellé sorol-t székeken üldögéltek. Nézegetések és nevetgé- lesek estek ugyan mindkét részföl. szemezgettünk, azonban senki nem akarta énnél jobban elkötelezni magát. Végül megjött Dagadt, üzervt értem egy kollégistával. Kint a vécén, a sűrű cigarettafüstben ott huszonegy ezett az iskola progresz- sziv élcsapata — a harmadikosok. Aznap ösztöndíjosztás is volt, tíz—húsz forintos ütések estek egy lapra. Dugóhúzó került, iszogattunk. Asztali fehér volt, literes. Visszaballagtunk, ahogy a bo-r elfogyott. Bent a helyzet változatlan volt. Néhány pár táncolt a hatalmas majomszigetek között, es a két iskola szakoktatói és tanári kara összevissza rohangált, könyörgött, fenyegetőzött: „Táncoljatok, mert legközelebb nem lesz buli!” D e a tömeg öntörvényeinek engedelmeskedve rágógumizott és bámult, halaszthatatlan dolgokról beszélgetett, a táncra váró lányokra ügyet sem vetve, akik közül a rámenősebbek már egymással táncoltak, amit azért mindenki megnézett. A magyartanár, a Vízicsirke is kivette a részéi a közösségterem- tésből. Mint cserkészkorába«, olyan fiatalosan twisz- telt. Majd hirtelen odaintett valakit. — Vedd át, fiam a táncosom, nekem halaszthatatlan dolgom van! — és átrohant a terem másik végébe, újból megcsinálni ezt a trükköt, amelyet már mindenki ismert, csak a lányok nem. Dagadtnak is a barnást tetszettek. mint nekem. Petiteknek f>edig a setókek. Mustra Iga ttuk a lanvcsapatot. végül megállapodtunk három lánynál: a sarokban ácsorogtak, nem a széksoron ülve bociarccal várakoztak. Két szőke volt es egy barna. Felkértük őket. és kört formázva twiszteltünk. Bőrdíszművesek voltak. Egy osztályba jártak, mint mi. Amikor lassú szánt jött, az élénk szemű barnát választottam. hiába akart Dagadt elém tolakodni. Bemutatkoztunk. Évának hívták. Ringatóztunk a szám ritmusára, de inkább egymás testére figyelve. Tetszett, hogy nem kellett a kezét fogni, Mózes Lajos Subh dubiw 962 hanem mindkét kezael « derekat lehetett. A Diri rosz- szallóan bámult bennünket, a többiek mind fogták egymás kezét. Láttam rajta, legszívesebben előkapná a kisnoteszét: „Na. ki az osztályfőnököd, kispajtás?”, de az ünnepi alkalom miatt nem teheti. Kérdeztem a lánytól, tudja-e, hogy úgy hívják, mint a világ első nőjét. Ezen nagyot nevetett, hozzám bújt, mintha régén ismernénk egymást, és azt válaszolta, hogy tudta eddig is, de még így nem is gondolt iá, kár, hogy engem nem Ádamnak hívnak. Németh Lehel énekelte a „Reszket a hold a tó vizén”-!, a színezüst fényekkel együtt, és igen jól' éleztük magunkat, hiába bámult a Diri és hiaöa pislogott a Dagadt. — Mi is innánk egy kis bort — mondták a lányok, amikor szünetet rendelt el a Diri, és kifelé tolongtunk a folyosóra. Nem kérettük magunkat, mivel ügy voltunk vele. ha egy nő inni akar. az már fél siker. Kilógtunk a hátsó kijáraton. A főkapunál .a koik-gui-m vezetője őrködött. A kocsmába csak Degadt ment be. Mi kint ültünk a téren, a pad támláján kuporogva, es szidtuk a bulit. Sztorikat meséltünk az iskolaigazgatóinkról és a tanárokról. Nagyokat röhögtünk mindenen, mert minden nagyon nevetségesnek tűnt. Az üveg bor hamar elfogyott. meg sem éreztük. A másodikért en mentem be a csereüveggel. Bent alaposan kiríttam az öreg újpesti vagányok és a szokásos íd- dogálók közül, fehér ingemmel, félrefésült hajammal. — Hova viszed azt a bort, husikám? —- mosolygott ram a kövér pénztárosnő. Ez az üveg bor már lassabban fogyott. Ü nook a pad támláján, hűvös volt, november, vége. Páronként átkaroltuk egymás derekát, cigiztünk, és kortyolgattuk a bort. A rendőr jól megnézett bennünket, de végül nem jött oda igazoltatni. Majd az üres üveget a pad ala ve eTmdo-ít rnk az iskola feie. Össaeole l kéz ve mem ünk és mire felfigyeltem, Dagadt és Péntek, és a hozzájuk tartozó lányok elmaradtak. Így aztán nagy ívben kikerültük az iskolát, és barangoltunk a kiskertes kockaházak sorfala között, míg egy térre jutottunk. Üljünk le — mondtam. Leültünk. A lány kifelé fordulva, ahogy szokás, én pedig befelé. Így szembekerülve rövid ölelkezés után csó- kolózni kezdtünk. Előbb csak finoman, udvariasan, később egyre inkább belelendülve. Simogattam a melleit, a ruhán át érezve kemény bimbóit, még később a combiát. felfelé botorkálva kérges kezemmel az öle felé. de ő átkarolt és a fülembe súgva kérte — ne itt! — Ekkor rágyújtottunk egy cigire, nem is szívtuk el teljesen, felálltunk, és mentünk visszafelé az iskolához. Fogtuk egymás kezét, és nevettünk a ránk ácsargó házőrző kutyák dühén. A főbejáratot már nem őrizte senki. A teremben már mindenki mindenkivel táncolt. Egy jónövésű harmadikos még a magyartanárnőt is felkérte. Tíz óra lehetett. Dagadt is. Péntek is elment már, mi is vettük a kabátunkat, es mentünk együtt. Szótlanul, átölelve egymást sétáltunk a hideg es ismeretlen utcákon. To,‘lem a fejem. vajon hol lehetne együtt lenni A Duna-part hideg, esett délelőtt az eső. Otthon pedig a szüleim éberen ügyelnek a szülői ház becsületére. Dagadt és Péntek jutott eszembe, hogy valahol ők is ugyanígy kóborolnak. Üg.v éleztem, jobb lenne együtt sétálni, tálán akkor nem néznének meg bennünket annyira az éjszakai járókelők. nem mernének úgy nézni. Egyre rövidebb csókok, egymás szeme és keze a nyirkos, szitáló esőben, lám-' pafény es keserű cigaretták. M ár nem tudtam, merre járunk. [lázak, sarkok és gyárfalak, időnként éjszakai villamosmegálló, felkiáltójelként és zizegő neonok. Kézen fogva mentünk, néha megálltunk, csókolóztwnk vagy énekeltünk, úgy éreztem, ez a reménytelen éjszakai séta egy életre összeköt bennünket, amíg egy helyen a lány megállt. — Itt lakom — mondta Nem nézett rám, felszeg tartással állt. —1 Mindenki otthon van — mondta nagysokára. Átölelt, hozzám bújt. — Nem lehet, majd máskor. Találkozót beszéltünk meg masnapra. Még egy cigaretta. és még néhány rövidebb csók. és arcsimogatások. Mégis, igen csalódottan mentem hazafelé, arra gondolva, milyen szomorú az, hogy ő mégis tudta, merre lakik, és ettől most minden más. És kereshetem az utat a Váci út felé, amikor mindenki alszik, és sehol egy ember. ‘ Reggel. Pál Gyula festménye a Műcsarnokban 150 éve született Nyikolaj Nyikslajevics Ge (1831-1894) A 19. századi orosz klasz- szikus festészet egvik legnagyobb — de Magyarországon, kevésbé ismert — alakja. Nyikolaj Nyikolajevics Ge, 150 évvel ezelőtt, 1831. február 15-én született Voro- nyezsben. Anyját háromho- napos korában vesztette el, ezért apja — aki katonatisztként szolgált — a családdal előbb Kijevbe, majd a podóliai kormányzóságba költözött át, ahoi egy kisebb birtokot vásárolt. N. N. Ge 1841-től Kijevben tanult, majd 1847-től beiratkozott az ottani egyetem matematikai karára. A következő évben azonban a fővárosba. Pétervárra utazott, ahol tovább folytatta egyetemi tanulmányait. A rendkívüli rajztehetséggel megáldott fiatalember 1850-ben végleg elhagyta a pétervari egyetemet, s beiratkozott a- Képzőművészeti Akadémia növendékei közé. ahol vezető tanára K. P. Brjulov lett, ak.i „Pompeji utolsó napja” c. képével vált világhírűvé. N. N. Ge 1856-ban fejezte be a Képzőművészeti Akadémiát. amelynek ösztöndíjává! a következő esztendőben külföldi tanulmányútra indult. Bejárta Németország, Svájc. Franciaország és Itália legszebb tájait. Főleg az utóbbi volt rá nagy hatással, ahol az antik történelem és művészetek tanulmányozásával foglalkozott. 1863- bam Itáliában festette 1 a „Titkos összejövetel” c. világhírű alkotását, (jelenleg: Állami Orosz Múzeum), mely a gondolataiba merülő Krisztust ábrázolja az apostolok es Júdás között. A képhez — mint egyetlen más művéhez sem — a művész előre nem készített vázlatot: Krisztust Herzen portréjáról. Péter apostolt saját magáról mintázta. . 1863-ban N. N. Ge rövid időre hazautazott Oroszországba, majd visszatért Firenzébe. ahol hat évig maradt. Ez idő alatt számos, művészileg értékes alkotást készített, mint pl. „A feltámadás hírnökei” (1867, jelenleg: Állami Tretyakov Képtár), ..A. I. Herzen portréja” (1867, Tretyakov Képtár), ..Krisztus a getszemáni kertben” (1868. Állami Orosz Múzeum), „Márvány szállítás” (1868, Állami Orosz Múzeum) és a „Márványfű- részelés Carrarában” (1868. Kijev). 1867-ben ismerkedett meg G. G. Mjaszojedovval, akinek a biztatására 1869- ben visszatért Oroszországba, s ezt követően aktív segítőtársa. lett I. N. Krafrnsz- kojnak a „vándorkiállítások” megszervezéseben. 1871-ben fejezte be az „I. Peter kivallatja Alekszej cárevicset” (Tretyakov Képtár) c. kepét, amelynek témájául az apa és fia konfliktusa (mint ismeretes: I. Péter kivégeztette a bójátokkal ellene összeesküvő Alekszejt), a haladás és a konzervativizmus drámai feszültsége szolgait. N. N. Ge élete során szinte mindvégig anyagi nehézségekkel küszködött, s,többek között ez is közrejátszott abban, hogy 1875-ben örökre elhagyta Pétervárt. és a voronyezsi kormányzóság egyik falujában telepedett le. 1882- ben ismerkedett meg és kötött barátságot Lev Nyikolajevics Tolsztojjal, akinek nézeteivel sokban egyetértett. Ezt a „tolsztojanus” szemléletet tükrözik eleiének utolsó alkotásai, a ..Kimenet’ a getszemáni kertbe” (1888— 1889. Állami Orosz Múzeum). valamint a „Mi az igazság?” c. kepek. A 19. század egyik legnagyobb művésze. N. N. Ge mindenkitől elhagyatva, szegénységben és elfelejtve halt meg 1894-ben V. Molnár László barátnők. Sulyok Gabriella gfaiikáj*. Azt írta az újság... A miskolci Déli Hírlapban olvastam: A genovai Olaszország— Portugália futballmeccs a Nápoly közelében lévő Alfa- sud autógyárban minden eddigi hiányzás! rekordot megdöntött: a dolgozok 41 százaléka mutatott be munkaképtelenséget igazoló orvosi bizonyítványt. Az igazgatóság bírálta a túlságosan „megértő” orvosokat, és felszólította az állami Részesedésügyi Minisztériumot, valamint az Egészségügyi és Munkaügyi Minisztériumot, hogy vessen végei az ilyen praktikáknak Hát ilyen hiányzási rekord veszélye „aranylábú kedvenceink” miatt a magyar gyárakat nem fenyegeti. mert ahogyan a barkochba játékban mondani szokás, a zsúfolt lelátó nálunk nem jellemző. A lelkes szurkolóktól teli Népstadion mar csak archív filmfelvételeken latható. s ha jól emlékszem, utoljára Louis Amstrong fellépésekor volt ..telt ház”, pedig ö meg „iabdaba se A családi lap Az orvos válaszol rovatában Édesanya jeligére üzenték: •A második férjétől származó gyermekének féltestvére az Ön első férjétől származó gyermeke is, és a második férjének házasságon kívül született gyermeke is. Közös gyermeküknek vérrokona mindkét féltestvére ám Önnek nem vérrokona férjének házasságon kívüli gyermeke és a férjének sem vérrokona az Ön első házasságából származott gyermek.” Első „nekifutásra”, első olvasásra nem tudtam kibogozni ezeket a kabarétrela- ba illő. összekevert családi kapcsolatokat, mivel szűkebb famíliánkban szokatlan az ilyen komplikációk láncolata. Egy biztos: ha ezek a gyerekek felnőnek, s valamilyen célból önéletrajzot kell írniuk, nem kezdhetik a forgalmazást azzal az elcsépelt, rég elkoptatott mondattal, miszerint: „Egyszerű családfői szar mázon»™” Oxprenolol a neve anrva az angol tudósok kikisérle- tezte „önbizalmi bájitalnak' amelyik eltünteti a lámpalázat. A vizsgadrukktól félő diák. a koncertre készülő muzsikus, az ünnepi szónok. vagy a fontos tanácskozásra készülő vezérigazgató hathatós segítséget kap a szertől, ha beveszi — írja az egyik országos lap. Milyen jó lesz, ha hozzánk is eljut ez az önbizalmat adó csodaszer. Az ember bevesz belőle egy adagot, és nyugodtan leül a tévé elé. A képernyőn megjelenő illetékes bejelenti, hogy sajnos ezt ás ezt már nem gyártjuk, erre ráfizettünk, ezt meg — Hoíit idézve — elszabtuk. no meg a világpiaci árak begyűrűzése követ-, kextóben ez és ez elsejétől többe kerül. Bennünk közben dolgozik az önbizalmat adó bájital, s a rossz hír ellenére továbbra a, bizakod- ka nézünk a jövőbe. Matyiké Sebestyén lózsef Visszavonulás Esők permelen búzák keresztje. Besiipnedt sir a köasztalon. Magányos jege nyék itt, mifelénk. — és fűrészre szorított tarkó. Agyunk: a könyvtár A könyvtár ügye meg a kulturális ágazaton belül is hátrányos helyzetbe került. Ami nem egyszerű dolog, mert ott kemény verseny folyik ám a különböző területek között, a „leghátrányosabb” szomorú címéért. A könyvtár — s ezt a legmagasabb fórumokon is elismerik már — ebben a versenyben megelőzte a többieket. A bizonyítékok felsorolását elkezdhetjük a könyvtárépületekkel, s legelőbb tálán a Nemzeti Könyvtár sanyarú állapotával, a Széchenyi Könyvtár jelenlegi helyzetevei... No. de ne részletezzük! Bízzunk benne, hogy a két évtizede tartó várbeli építkezés — amint ígérik — két év múlva befejeződik. Folytathatjuk a könyvtárügy hátrányának bizonyítását a megyei könyvtárak he!v/,etevel, hiszen egy kezünkön megszámolhatjuk, hány megyében van megfelelő épület. Amelyek nélkül nincs az az Olvasó népért mozgalom, amely valóban olvasóvá tudja tenni a népet. Ámde bízva bízzunk! A közeljövőben talán megépül a szegedi, a békéscsabai, s ha pénz lesz, akkor a kecskeméti. a salgótarjáni, a székesfehérvári. Bővül a veszprémi. a pécsi, a kaposvári. Befejezés elolt al! a tatabányai, Folytathatnánk a bajok sorát a városi, a községi, a falusi könyvtárakkal. de minek? A megfelelő könyvtári rendszer alapja, hogy a nagy könyvtárak alkalmasak legyenek a feladataikra. Semmit sem érünk azzal, hogy minden keres ztutn ál van egy bódé, s benne néhány polcnyi könyv. Az csak a statisztikát hizlalja, tudásunkat nem. Ez1 persze nem azt jelenti. hogy a kínzó kömyvtárhiányok go ndjat például a lakótelepeken, a nagy könyvtárak fejlesztésére hivatkozva a jövő svtíy- lyeszitőjébe dobjuk. Az épületek hiánya után beszélhetnénk a könyvtárosok képzettségéről. Pontosabban nagyobb részük képzetlenségéről. Még pontosabban a képzés helyzetéről — holnapjáról. Amikor is az egyetemi képzéstől a könyvtártechnikusok tanfolyamáig tartó oktatási rendszerrel megvalósul a könyvtári munkamegosztás bölcs rend- ■ je. No. persze ezt is csak a madáchii „bizva-bízás” jegyében emlegethetem. A baljós tünetek szamát szaporítja az is. hogy a könyvtárak növekedése miatt egyre kevesebb kötetet lehet megvásárolni egy adott költségvetésből. Az árak rendezése a kulturális élet színpadán is törvényszerű folyamat. De ez nem érintheti a könyvtárak állománygyarapítását. Mar csak azért sem, mert a dráguló könyvek közül az állam polgárok is kevesebbet vesznek. S amit nem vesznek meg, azt a könyvtárban keresik meg. S ha hiába, akkor nem csupán egy állampolgár lesz tudatlanabb vagy egy élmény- / nyel szegényebb, hanem ama bizonyos emberi tényező országos értéke is csökken. Hosszan sorolhatnám még a' gondokat. tennivalókat, melyek a könyvtárügy hátrányát jeleznék. És megmutatnák. högy kulturális ideg- rendszerünk eme homloklebenye sürgős gyógykezelésre szorul. N. G.
