Somogyi Néplap, 1981. január (37. évfolyam, 1-26. szám)

1981-01-01 / 1. szám

♦ SZAVAINK EREJE Az exportüzem első éve Mit jeleznek a jelzők 7 Év.tizedet zárunk- Ennek kapcsán jutott eszembe: ho­gyan, mivel lehetne jelle­mezni a negyednyi munkás elet e szakaszát? Újságíró lévén, játszottam a gondo­lattal: mi lenne, ha az írá­sokban leggyakrabban elő­forduló szavak alapján raj­zolnánk meg a tíz esztendő tő vonásait? A jövő szocio­lógusai minden bizonnyal élnék e szakmai csemegét kínáló lehetőséggel; betáp­lálni tíz év meghatározott mintavétellel kiválasztott újságjait egy számítógépbe, es így kigyűjteni a leggyak­rabban használt szavakat. Valamelyest hasonló játékra vállalkoztam — komputer hiányában alaposan leszű­kítve a vizsgálandó újság­számokat, illetve cikkeket. Tíz esztendő újévi összegzé­seit, köszöntőit, nyilatkoza­tait néztem át lapunkban, egyetlen szempontból: mi­lyen jelzők szerepelnek leg­gyakrabban az értékelések­ben. a kívánságokban. Az első, amit meg kellett állapítanom, hogy tíz évvel ezelőtt is a maihoz hasonló indulattal ostoroztuk a fele' lőtten, hanyag munkát, a bürokratikus magatartást, az önző életvitelt. És mire lett volna szükség mindezek el- 1 enszeréül ? Természetesen körültekintőbb, összehan­goltabb, szervezettebb mun­kára. A kívánságok a követ­kező évben sem változtak, a jelzők köre azonban termé­szetesen bővült. Megjelent majd a későbbi évek során első számú kifejezéssé lépett elő a hatékony szó. és ennek középfoka. Állandó ismétlésé­től sokan tényleges változást reméltek. E jelző és a belő­le képzett főnév azonban fo­kozatosan veszített erejéből. (Igaz,.. gyakoriságát tekint - we meg a tavalyi kószön- tesberrTk'i‘«fi%os helyen sze­repelt.) 1972-ben méltó társa volt az intenzív, a koncentrált, illetve ezek különböző, óha­jokat kifejező fokai. Egy év­vel később tizenhét jellem­ző minősítést gyűjtöttem ki. Ebből kiderült.' hogy törés­mentes, megnyugtató, ki­egyensúlyozott fejlődésünk, céltudatos, áldozatos tevé­kenységünk ellenére 1973- ban az addiginál szervezet­tebb, körültekintőbb (lásd az 1971-es évet!). korsze­rűbb és tervszerűbb munkát kellett volna végeznünk. Az értékelés és a kíván­ság szavai a következő évek­ben is az előző esztendők beszédeihez, írásaihoz hason­lítottak. Nem éppen új, de eddig ritkán használt jelző­ként találkozott az olvasó a sokirányú, koordinált mun­ka követelményeivel, mely­hez nélkülözhetetlen az al­kotó típusú ember. 1975-ben — ezt mutatja az elégedettséget sugárzó jelzők halmaza — tisztes magasságba jutottunk. Kor­holó szavakkal alig találkoz­tam. a bíztató kifejezések közül a takarékosabb, fe­gyelmezettebb kifejezések fordultak elő az átlagosnál gyakrabban. Ezzel szemben egymást múlják felül gaz­dasági és társadami életünk jelenségeinek, folyamatai­nak olyan minősítői, mint amilyen a derűlátó, megala­pozott. lendületes, kipróbált, kiegyensúlyozott, tudatos, megállíthatatlan és társaik. Egy évvel később jelent meg, hogy aztán gyors kar­riert fusson be, a bonyolult szó. Gondjaink okainak ke­reséséről, magva ráza tárói írt cikkek tartópilléreként szol­gait, melyre könnyeden fel­rakhattuk a követelmények vázát. Hogy miből? A fele­lősségteljes. nehezebb, őszin­te, fegyelmezettebb, kémény es hasonló kifejezésekből. Ránk is fért a feladatok ilyetén körvonalazása. hi­szen az 1977-es esztendőt köszöntve nem csökkennek a hasonló ' körülményekre utaló szavak. Ezt mutatja a talzarékos, felelős, szigorú, mozgalmas, nehéz jelzők gyakori használata. És mit kívántak a veze­tők, az újságírók a lakos­ságnak 1973-ra? A változat­lanul bonyolult, de azért bíztató helyzetben odaadóbb, igényesebb. megfontolta bb — másfajta. következetes munkával érni el nem Iqt- -ványos eredményeket. És a munkás, küzdelmes év vé­gén szorgalmas népünkre újabb feladatok vártak, me­lyekben fontos szerepet kap a mozgósítható tartalékok feltárása. Hiszen az új esz­tendő szigorúbb követelmé­nyeket. küzdelmes hónapo­kat, kemény munkát ígért. Végül milyen csokrot le­hetne összeállítani a tavaly ilyenkor, használt jelzőink­ből? Természetesen alapjá­ban eredményes évet zár­tunk, bár nehéz körülmé­nyek között végeztük mun­kánkat. Az eltelt tizenkét hónap (változatlanul) haté­konyabb. fegyelmezettebb, takarékosabb. korszerűbb, igényesebb munkát követelt. Megfogadtuk? Eszerint él­tünk? Ki-ki döntse el magá­ban. Én mindenesetre azt kí­vánom, kapjanak nagyobb erőt szavaink, hassanak szándékuk szerint jobban gondolkodásunkra, maga­tartásunkra a következő év­tizedben. Faál I,ászló Egy kérdés — három felelet Esetek, emlékek, célok Hogy is volt? Igen, gondo­latban végigszaladunk az éven. A fordulópont mérlege­lésre késztet. Arcok, helyze­tek, esetek villannak fel. Az­tán a „képzelet-óra’’ megáll. Elidőzünk, mondjuk: igen, ezt nem felejtem el. A búcsúzó év legemlékezetesebb pillana­tairól érdeklődtem, azt kér­deztem: ki mit tekint siker­nek, és mit akar tenni az új évben? Balogh Imre tsz-elnök, Csö- köly: — 1980 tavaszán kerül­tem ide elnöknek, és aminek legjobban örülök, abban tu­lajdonképpen kevés részem van. Az üzem egész létében, a gazdálkodásban meghatáro­zó: ragyogó lett a gabonater­més! Ezen a futóhomokon megmosolyogták a harminc­két mázsás tervet is, elkép­zelhetetlennek tartották a negyven, mázsát. Tulajdon­képpen ez az öröm tartotta bennünk a lelket az év to­vábbi —»-meglehetősen sok gonddal, sikertelenséggel tar­kított — időszakában. Szá­momra 1930-ból bizonyosan az marad meg. hogy az első zárszámadáson úgy állhatok a tagság, elé, hogy sikerült ez az év. Emellett a jövőt ille­tően. nagyon sok mindenre rájöttem. A lehetőségek so­kaságával vívódom, és érzem a döntés felelősségét; kivá­lasztani a legfontosabbat. Ma úgy látom, hogy itt, ahol csak egy-két padlás van, a legfon­tosabb: aratásra tető legyen a gabona felett. De legalább ennyire fontos, hogy a két,fa­luban levő két kis kóceráj műhely helyett legyen egy valamirevaló; és a nálunk nagy jelentőségű favagyon hasznosításában és feldolgo­zásában lépjünk előre. Józsa Béla termelési iga?- gatóhelyetles, Bárdibükki Ál­lami Gazdaság: — Szélsősé­ges év volt. Ahogy visszate- krnaek, nehéz kiemelni belőle valamit. Mindenkinek meg­volt a maga kín-keserve. A kukoricával, a cukorrépával kapcsolatos nagy őszi gon­dok nálunk — mert nem ter­meltük ezeket a növényeket — szerencsére elmaradtak. A korábbi döntés helyességét igazolta a múlt év — és ez siker. Siker az is, hogy a több eves gyümölcstelepítési re­konstrukciós programot elha­tározásunknak megfelelően végrehajtottuk, és folytatjuk nyolcvankettőig. De ennél az ágazatnál nem fogjuk elfelej­teni a betakarítás nehézsé­geit. Nagyon sok fa a koro­naszintig állt a vízben... Programunknak megfelelően léptünk előre a tejelő tehén- állomány, a húsmarhatartás fejlesztésében. Tulajdonkép­pen öt évvel ezelőtt, amikor átvettük a bárdudvarnoki tsz-t, akkor kellett döntő fon­tosságú elhatározásra jutni. 1980 azért jelentős, mert iga­zolta e döntések helyességét. A szarvasmarhatartást to­vább kell növelnünk, ehhez pedig lényegesen kell javíta­ni a takarmánygazdálkodást. 1981-re speciális gyepgazdál­kodási gépek beszerzésére kértünk devizahitelt. Talán az a legfontosabb vágyam, hogy ezt megkapjuk. Bognár János kertészeti ágazatvezető, Kaposmérő: — Valójában ez volt az első tel­jes évem itt. Erről az évről az marad meg bennem, hogy amit terveztünk — tegyük eredményesebbé a kertészeti ágazatot —, azt a dolgozókkal együttműködve, sikerrel vég­rehajtottuk. Nem volt köny- nyű az új szervezeti rend, az összekovácsolódás, de sike­rült. Ilyenkor az ember fele­di a nehézségeket. Szakmai­lag is döntő eredmény volt, hogy 1980-ban elkészült az üvegház. Ez egy zöldségker- lész számára óriási lehetősé­geket, vele együtt felelősséget is jelent. Most a legnagyobb feladatomnak azt tartom, hogy a megváltozott energia­árak mellett jövedelmezővé tegyük ezt a szép komplexu­mot. Ha nyolcvanegy felada­tai közül ki lehet emelni va­lamit, akkor számomra ez az. Na meg az, hogy időben, p©»­tosan elkészüljön, termelésbe lépjen az üvegházhoz jövőre csatlakozó egyhektáros fólia- felület. Hadd említsem meg, hogy nemcsak a munkámban, a személyes életemben is si­kert hozott a búcsúzó év. A szövetkezet segítségével la­kást kaptam, és ami talán énnél is fontosabb: megszü­letett a második kisfiam. Hogy is volt? Gondolatban végigszaladunk az éven. Aki­ket kérdeztem, azok főként a munkájukról beszéltek. Nincs ebben különös. Igaz, hogy ki­csit kopott, igaz, hogy kicsit közhely, mégis ez az életünk értelme. 1981-ben is. V örös Márta Ritka foglalkozást mondhat magáénak a zákánytelepi Kiss Imréné. Vonatvezelő. — Ügy tudom, Somogybán valóban egyedül vagyok ilyen minőségben. Hogyan is kezd­tem? Jegykezelőnek jelent­keztem 1972-ben a gyékénye­st állomásra, különböző tan­folyamok elvégzése után ke­rültem előbb a forgalomhoz, majd ebbe a beosztásba hat esztendeje. A szolgálatba lé­péstől annak befejezéséig fe­lelek a vonatért, a kalauzok, a motorvezető munkájáért, s azért, hogy az utasok bizton­ságban érjék el céljukat. Ta­Kevesebb konzervsonka, több darabolt hús A húskombinát exportüze­me az év utolsó három nap­ján nem dolgozott. Miért? — Az idei feladatát teljesí­tette — mondta Nagy Géza főosztályvezető. — Az utolsó három napot arra szántuk, hogy átvizsgáljuk a berende­zéseket: erre ugyanis az in­dulás óta még nem került sor.. Az V. ötéves terv legna­gyobb somogyi beruházása­ként megvalósult üzem az or­szágban a legkorszerűbb. A „szelep” szerep Mikent sikerült az első ev? A főosztályvezető azt mond­ja: — A terv 1 milliárd 199 millió forint értékű termék előállítását tűzte célul, és azt is meghatározta, hogy meny­nyi dobozolt, illetve darabolt sonkát és fél sertést kell tő­kés piacon értékesíteni. A ter­melési érték megvan, a ter­mékösszetétel viszont nem az előírtnak megfelelően alakult. Ennek oka az, hogy a világ­piaci árak változása miatt több darabolt húst és fél ser­tést, kevesebb dobojolt son­kát — az eredetileg tervezeté­nek 50 százalékát — értékesí­tettük. Egész évben folyt a szakemberek és az újonnan belépett munkások betanítá­sa. Az új dolgozók először az egyszerűbb tevékenységeket tanulták meg. Az, hogy keve­sebb dobozolt sonkát gyártot­tunk, nem jelentett piaci problémát. Az Egyesült Álla­mokban kialakult árak miatt a k ül kereskedelem csökken­tette ebből a termékből a ki­vitelt, és a mi üzemünk volt a ..szelep": a kizárólag do­bozolt sonka gyártására be­rendezkedett vállalatoknak ugyanis nem kellett csökken­teniük a termelésüket. Októ­berben azonban ..megmér­tük” magunkat: arra voltunk kíváncsiak, hogy képes-e az üzem és az itt dolgozó mun­kásgarda az eredetileg előírt­nak megfelelő terméket gyár­tani. A próba sikerült: abban a hónapban 250 tonna dobo­zolt sonkát gyártottunk. Ez azért is megnyugtató, mer' 1981-ben 2400 tonnát kell az Egyesült Államokba szállíta­ni: az árak ugyanis emelked­nek a piacon, s a termék ga.z- daságossaga növekszik. Kevesebből többet — Ez már a teljes kapaci­tás kihasználását jelenti? — Nem. Dobozolt sonkából 3600 tonna előállítására ké­pes évenként az üzem. A be­vételi tervünk 1981-ben sem lesz magasabb az 1980. évinél. A teljes kapacitást 1983-ban kívánjuk elérni. Ehhez újabb munkások betanítására is szükség lesz. Az üzemben az első évben 422 000 sertést vágtak le, s valamennyit ex­portra dolgoztuk fel. 1981-ben 442 000 sertést akarunk le­vágni, de 75 ezerből tőkehús lesz, tehát olyan áru, melyet a hazai boltokban mérnek ki. A számokból kiolvasható, hogy kevesebb sertést vágunk exportcélra, de az onnan szár­mazó bevételünk változatlan marad. Ezt csak úgy érhetjük el, hogy gondosabb munkával növeljük azoknak a húsré­szeknek az arányút, amelye­ket exportra tudun.; szállíta­ni. — 1980 tanulóév volt. — Emberi és technikai problémák sorát kellett meg­oldanunk. A legfontosabb az volt, hogy a szigorú munka- # és higiéniai fegyelmet meg­szokják a dolgozók, és köz­ben növeljük az egy sertésből előállítható színhús arányát. Azoktól, akik az üzem pa­rancsolta rendet és fegyelmet nem tartották be, évközben megváltunk. Kisebb létszám­gondjaink vannak most is az exportüzemben: ezt január első napjaiban belső átcso­portosítással kívánjuk meg­oldani. Az új évet úgy kezd­jük, hogy az 1981-es terv tel­jesítéséhez adva van min­den feltétel. Nem szabad azonban elfelejteni azt, hogy a kaposvári exportüzem a legkorszerűbb az országban. Ebből adódik a gondunk is: itt' magasabbak az általános költségek, mint az ipari ál­lag, s ebből fakad, hogy job­ban kell azért dolgozni, hogy meglegyen az átlagos nyere­ségünk. Ennek bizonyítéka­ként két adatot érdemes elmondani: az Állatforgalmi és Húsipari Tröszt eszközál­lományának 20 százaléka van Kaposváron. A termelési ér­téknek pedig csak 7—8 szá- . zalékát adjuk. A minőség — kiváló — Tehát az első év — a terv teljesítése ellenére — nem hozott nagy nyereséget. — A legfontosabb azonban az, hogy nyereséget termelt. A vállalatnak 1979-ben 7,7 millió forint volt a nyeresé­ge. Egy évvel később — ami­kor az exportüzem is dolgo­zott — körülbelül 52 millió forintra emelkedett. Ez meg­közelíti a tervezett, korrigált nyereséget. Az 1980-as esz­tendő mérlegét tehát — a gondok ellenére — igy lehet, megvonni: teljesítettük a ter­melési tervet és az exportot, a vállalat pedig nyereséggel zárt. Hozzá tartozik mindeh­hez az is, hogy az exportra szállított termékekre nem ér­kezett reklamáció: a minőség megfelel a világpiac igé­nyeinek. Tapasztalatunk * az, hogy esetenként túl jól is si­került a termékünk, s többet ért annál, mint amit a piac „honorált”. Ebben része van annak is, hogy túlzott bizton­ságra törekedtünk a minőség érdekében. . Dr Kercza Imre Mindennap szolgálatban Ián éppen a nagy felelősség miatt ritka ebben a beosztás­ban a nő. És azért, mert úgy­nevezett fordában dolgozunk, éjszaka, ünnepnapon is men­ni kell. Karácsony estéjén, amikor mások a fenyőfa köré gyüle­keztek, Kiss Imréné szolgá­latba indult. Gyékényes. Barcs, ismét Gyékényes, majd Dombóvár volt az útvonal, majd onnan tovább Nagyka­nizsára. Az ünnep első nap­ján a kora délelőtti ói'ákban érkezett haza tízéves fiához, akit egyedül nevel. Szüleivel élnek együtt Zákánytelepen, így Imike nem volt egyedül. A munkásvonatokon nyolc- száz, ezer ember, attól füg­gően, hány kocsi van a sze­relvényen. A Somogy ex­pressz, a személy- és gyors­vonatok pontos indulásáért, a menetrend betartásáért is fe­lel. — Amikor az állomáson öt éve megalakult az önkéntes határőrcsoport, a pártszerve­zettől ilyen feladatot kaptam partmegbízatásként. És azt, hogy dolgozzam tovább az ál­lomás KISZ-szervezetének ve­zetőségében, a szakszervezeti bizottságban. Így hát, amikor nem vagyok szolgálatban, ön­kéntes határőr társaimmal gyakran járjuk a községet meg a hegyoldal pincéinek tá­jékát. Errefelé többször meg­fordulnak a határt illetékte­lenül átlépni szándékozók. Az éjszakai szolgálatból hazafelé tartva többször is láttam gyanús embereket. Ilyenkor riasztottam a határőröket. • Egy tizenéves kaposvári kislány arra hivatkozott Kiss- nének, hogy Csurgón élő nagyszüleit akarja megláto­gatni. Ám kiderült, hogy ál­lami gondozott, s megszökött. A kérdezgetés után kiderült, hogy külföldre akart szökni. Nemrég találkoztak az ön­kéntes határőrök Csurgón. Ott kitűnt, hogy Kiss Imréné- nek nemcsak a foglalkozása, hivatása számít a nők között ritkaságnak. A különböző ko­rú férfiak között egyedül képviselte a tvői nemet. Zákánytelepep él a szülei­vel. Házuk ablakából jól lát­ni a közeli határt és a szom­szédban épülő, szép családi házat is, amelyet ő épít. — Remélem, hogy jövőig elkészül. Nagy segítség volt, hogy a vasúttól kaptam 70 ezer forint kamatmentes köl­csönt, és vettem föl OTP-hi- telt is. Az építkezésben so­kat segítettek önkéntes és hi­vatásos határőr társaim, s a szocialista brigád, amelyhez tartozom. Kiss Imréné mindennap szolgálatban van. Akkor is, amikor a munkáját látja el vagy annak befejeztével ha­zaindul; amikor önkéntes ha­tárőrként ellenőrzésre oszt­ják be. De akkor is, amikor sorra járja a zákányi Látó­hegyen élő családokat. Azo­kat, akik a legutóbbi válasz­táskor úgy döntöttek, hogy ez a tevékeny, a közügyek iránt érdeklődő fiatalasszony képviselheti őket legjobban a közös tanácsban. SzalíU Laszl <> /

Next

/
Thumbnails
Contents