Somogyi Néplap, 1981. január (37. évfolyam, 1-26. szám)

1981-01-25 / 21. szám

Lqjq3 KASSÁK-ALBUM (XXVII.) Lxihrt, kapcsolatunk idővel vgy lesz természetesebb; bent, magukban eteti bligást. 1 lüktetnek-hadarnak a helyek, de a falon túlra csak a szünetjel sugárzik ki, vagy csöHd van, lelkesen fogadott telitalálata a stúdiónak, a lázmérővel megmért s visszafogott aram, melytől azt kívánják, világítson tényszerűen; erősen hitted, nem nőnek nyúl fülek a kiforgatott mesékhez, épp mikor a fiúk egész fegyverboltot hordanak: kést, borotvákat, s mintha arénában lennénk, llengékhez horzsolódik Európa: füled a készülékhez tapasztod, még figyelsz; — az adó nyújtja a csendet tovább. A Bálint Mihály utca Győrben. Illés Árpád festménye. . (A több mint egy éve elhunyt mű vész mucsarnekbeli kiállításáról.) Gulay István Szódavíz-western (Szatíra) A “ sszonvok. figyeljetek, mert ez a történet mindannviótok számá­ra tanulságos! Megismeritek egy házasságtörés titkát, ami a feleség előtt a mai napig nem ismeretes, mert mit gon­doltok, elmondják a férfiak valaha is az igazat, miért húztak ideig-óráig egy másik nőhöz? Ez az en barátom olyan ember volt, aki robusztus ter- merte és roppant ereje eile nére talán soha nem véreké- nett. Jámbor ■/olt inkább, amellett puritán, s rmvúnt k- lere hiú eletélvező . .. viszont 'sípig féifi, s ekként esendő is. habár ennek nem volt pontosan tudatában. Elvégzett ki tudja, hány iskolát, de raj - la „nem fogott" a tudás, nem kezdte mondatait azzal, hogy ..En . .. nem vizsgálta szün­telen az ő egója és a társa­dalom harmóniáját, avagy diszharmóniaiát. Ha letette méretes ülepet egy székre, szívesen ott felejtette, hosz- szan bámészkodott a mező- gazdasági kisgépeket árusító üzletek kirakata előtt — cso­dálkozott. Nem ámult ellen­ben »oha a sorsán, pedig igencsak különös, nagyívű pályát futott be. Családi éle­tét sosem komplikálta agyon, néha sajnálta, hogy nem tud taheolni — egyszer Pesten .lárva elment egy tánctanár­hoz, aki újságban hirdette: „Egy óra alatt megtanítom modern táncokra”, de azután is irtózott a táncparkettől. Széles arccsontja volt, a haja elöl már kopott, ha ne­vetett, rengett a hasa. Fröccs mellett szeretett beszélgetni. Ez is természetes, csakhogy mivel mázsás személyiség volt, elképzelhetik, mennyi bor, s mennyi szódavíz fo­gyott el egy társaságban töl­tött estén. Az ember életet, tudjuk, gyakran nem a saját képes­segei, tulajdonságai, cselek­vései irányítják; az övét sem. Annak.oka, amiért kis híján vakvágányra futott nagy ba­rátom éléte, nem egyéb volt, mint hogy a felesége nem szeretett szódát csinálni. És ö sem. Amúgy „modern” életet él­tek: lakásukat kezdettől kö­zösen tartották' rendben, a gyereket felváltva vitték bölcsődébe, óvodába, majd iskolába. Nem félt az én ba­rátom semmitől, sem a házi­munkától, sem a mosolyogni való kiegyensúlyozott házas- elettöl, még főzni is szeretett. A felesege sem volt akármi­lyen asszony, gépkocsit veze­tett, s ami ritka, őszintén v SOMOGYI NÉPLAP kedvelte a vendégeket, bár tudjuk, mi fáradsággal jar a gyakori vendégjárás. A szó- dásszifont azonban egyikük sem vette szívesen kézbe. A z én barátom (tva is­mernék, igazat adná­nak nekem!) nem akármilyen férfi volt. De fér­fi, tehát vele is megesett egy­szer, hogy telefonált, sürgő­sen beszélni akar velem. El­mondta. hogy szerelmes, per­sze fülig, ahogy a nagy­könyvben meg van írva. „Ó, drága barátom!” — só­hajtottam szomorúan tekint­ve sütölapathoz hasonló ke­zére. Jól tudom, mi követke­zik; igen. ugyanarra gondol­tam, ai»i re önök. kedves ol­vasók. És megesett a szivem a barátomon. Bujkálás, ha­zugságok, állandó pénzzavar, botrány, kibékülés! A barátom — ahogy lenni szokott — rövidesen bemu­tatta nekem a Nőt Kíváncsi volt, mit szólok hozzá ... Mit szólhattam volna? Sab­lonos eset — Vontam meg a mustra eredményét. A Nő a feleség poros nyomába sem léphetett! Igaz, fiatalabb volt nála, de csúnyább, számí­tóbb ... De még milyen szá­mító volt! Megnyugtattam a baráto­mat: nagy botrány lesz, s utána* boldogan élnek majd a feleségével, míg meg nem halnak. Ettől kezdve (hisz’ tudják előre!) a barátom folyton ná­lunk vendégeskedett — így tudta a felesége. Mi azonban hosszú ideig a hátát sem lát­tuk. Aztán bekövetkezett, aminek be kellett következ­nie: családi botrány, „Ö vagy Én”, szakítás a Nővel, és megkönnyebbült, boldog hét­köznapok sora. Utólag természetesen még egyszer megtárgyaltuk a dol­got, fvöaes mellett, négyszem­közt (a szódát én csináltam), ám hiába voltam a legrégibb, leghüsegesebb, legbizalma­sabb barátja, akár a többi félrelépésnek, amelyeket ad­dig megismertem, ennek sem találtam a magyarázatát. Mármint az eredeti, csak a barátom iga-z magyarázatát. Hiszen nem vagyunk sablon - emberek, feltehetően minden férfi másért csalja meg a fe­leségét (mint ahogy valószí­nűleg minden nő is a férjét). Mit mond, ha azt állítjuk, csupán könnyű kaland volt az egész?! Az éli barátomról, aki, mint mondtam, korszerű férfialkat volt, mi sem állt távolabb, mini semmi kis szerelmi ka­land. Elgondolom, miképp ma­gyaráznák a történteket az eddigiekből a gvdehuiogusok. Csakhogy a lélektan meg az élet kettő! Élettanász tudó­sok meg nincsenek, nem is lesznek. Marad az ember — és az élete. Meg á barát, tit­kok tudója és súgója, nap­jaink westera-höse, aki rög­vest ott terem, ha szükség van rá, hidegvérrel és ra­vaszsággal segít a bajbajutot­takon és inkább meghal, de hallgat, konokul őrzi a rábí­zott titkot akár egy életen át. Hanem, asszonyok! Még a barát sem ismerheti tökélete­sen egy férj lelkének minden odvát. Amikor e meg egysze­ri beszélgetéskor elfogyott a szódavíz, s én vonakodtam tüstént ugrani, a barátom várt egy kis ideig, majd ak­korát sóhajtott, hogy recs- csent alatta szék: „Tudod-e ■ — szólott —, hogy három kétliteres szifont vett abból a kis fizetéséből, és mindegyik mindig teli volt, egyet az ágy mellé is odakészített, abból csak úgy csőről ittam!” E s legyintett — ahogy a vadnyugati hősök szoktak az elmúlt Idő­re, amit hullaként hagytak hátra. fgv tudtam meg a titkot, amit életaranyként őrzök ^az­óta. A házasságtörés valódi okát, és hogy miképp volt számító az a Nő. A feleségének természete­sen nem szóltam. Vettem a névnapjára egy Kétliteres szi­font. Azóta fúj rám . .. Mert a nők nem értenek semmit, de semmit! Az élet azonban vad és kemény: az idén is — és majd jövőre is — szódásszi- font kap tőlem a névnapjára ajándékba. Úl könyvekről . Két Xriterion-kötet A bukaresti nemzetiségi könyvkiadó, a Kriterien nemcsak arról híres, hogy több olyan, a magyar iroda­lom aranylapjaira kívánkozó, illetve ott már biztos helyet elfoglaló irodalmi munkákat jelentetett meg (Sütő András. Kányádi Sándor, Szilágyi Domokos, Bálint Tibor, Beke György, Kocsis István, Szi­lágyi István), hanem arról is, hogy a legszínvonalasabb magyar nyelvű néprajzi munkákat adja ki. Ennek most két új darabját veheti kézbe a magyarországi olva­só is. Dr. Kós Károly — az építész, író, grafikus, könyv­kiadó és irodalmi-szervező, a nemrég elhunyt idősb Kós Károly fia —• Népélet és nép­hagyomány, Tájak. Falvak, hagyományok es más nagy­szerű munkái után Eszköz, munka, néphagyomány cím­mel új kötetet adott közre a munka néprajza köréből. A kötet első látási« a tárgyi néprajz körébe tartozónak látszik, de több annál: a munkaeszköz és használója együttesét világítja meg.-A' romániai magyarság Temesvártól Sza tímárig, Nagyváradtól Románig és Bakóig. Máramairosszigettöl Lupényig és Bukarestig más és más jellegű, hagyománya­it más és más szinten őrző falvakban és városokban el. S mégis meglepő, hogy gon­dolkodásmódban, világszem­léletben. szokásokban meny­nyire közeli állnak egymáshoz még a legtávolabb lakók is« — írja Gazda József így tu­dom. így mondom című könyvének előszavában. Gazda József 300 falusi em­bert kérdezett meg a régi fa­luról. annak szokásairól, ha­gyományairól; háromszáz adatközlő, mesélő, emlékező falusi ember vallomásaiból állt össze ez a ritka becsű kötet. A gyöngyösi műemlék könyvtár A* ősidők óúu lakott tele­pülés fölbecáülhetelen értékű — és 1953. óta a Széchényi Könyvtár gondozása alatt álló — műemlék könyvtára május 25-én költözött visz- sza eredeti helyére, a volt ferences kolostor epületebe. A hányatott sorsú könyvtár életében ez már a negyedik költözködés volt.. Először az egyházi gyűjtemények álla­mosításakor szállították el a könyveket az egykori jezsui­ta kollégium épületébe, ké­sőbb azonban a zeneiskolá­nak kellett itt helyet bizto- sitani, s így az érékes állo- -mány ákerült az Orczy-kas- tély. földszintjére: Az itteni rossz körülmények, nyir­kos. salétromos falak fenye­gető veszélyétől csak gyors intézkedéssel, az állomány­nak az emeleti termekben történő elhelyezésével lehe­tett megmenteni a pótolha- tatlain könyveket 1977-ben a helyszűkében lévő Mátra Múzeum e termeinek ki ürí­tés« is szükségessé vált. Ak­kor határozták el a Széche­nyi Könyvtár munkatársai, hogy az értékes gyűjteményt az eredeti szakrendben, a korabeli polcokon, régi he­lyén állítják föl újra. Az egyik legrégibb A gyöngyösi az egyik leg­régebbi azok közül a mai is meglévő könyvek , közül, amelyeknek állománya a XV. század óta sok veszte­ség után, de mégis kezdeti arculatában maradt fenn. A gyűjtemény eredetileg az ottani ferences kolostor könyvtára volt. S a körülbe­lül 16 ezer könyvet számláló könyvtár nem állományának nagysága vagy korai alapítá­sa miatt érdemel fokozott fi­gyelmet, hiszen kötetszámá­ban elmarad a korabeli könyvárak mögött, s legré­gibb (kéziratai is csak a XV. századból származnak. Érté­ke elsősorban abban rejlik, hogy különleges művelődés- történeti, történiemi bizonyí­tékokkal szolgál, valamint abban, hogy saját anyaga mellett több megszűnt fe­rences rendház középkori kö­teteit is tartalmazza. A törökök ugyanis a hó­doltsági területeken csak a gyöngyösi és a szegedi ko­lostort tűrték meg. De a ba­rátok nemcsak a török és a császári, hanem a magyar hatóságoktól is folyamatosan oltalomleveleket szereztek működésük és szabad moz­gásuk biztosítására. így az elpusztult kolostorok tagjai a XVI. században Gyöngyö­sön kaptak menedéket. s természetesen könyveiket is magukkal hozták ide. Ezernél több régiség A könyvtár anyaga régi­ségekben igen gazdag: 200 ősnyomtatványt. 250 regi magyar es 900 XVI. századi könyvet mondhat magáénak. Stabilizáljuk a hiánycikkeket! Panaszkodnak az emberek, különösen a háziasszonyok. Meg azok is. akik építkezés­re adtak a fejüket — hogy sok a hiánycikk. Pontosabba n szólva: azt hánytorgatjak hogy ..hol ez nincs, hol az", meg ..az egyik helyen ez van. az nincs, a másik helyen az van és ez nincs". Azt hiszem, sok igazság lehet ezekben a népi megfigyelésekben. Érde­mes elgondolkozni rajtuk! Mert. hogy sok a hiánycikk, az hagyjan. de hogy ..hol ez van. hol nincs", meg hogy „itt van, de ott nincs” — ez ki­fejezetten aggasztó: Ha ugyanis egy, bizonyos hiánycikk nincs, akkor- nincs és kész. Ez rendben van. ez­zel számol az ember. De ha hol van, hol nincs, meg itt van, de ott nincs, ennek bi­zony rendetlensegszaga van. Itt már teruszerűtlenseggel, csaknem anarchikus jelenség gél állunk szemben. Ez mar súlyosan veszélyezteti a hiánycikkekkel való gazdál­kodóit. ldej. voll nur fölállítani a HiAHl-l, a hiánycikk állan­dó hiányát biztositó hivatalt tűrhetetlen, hogy már-már boldogan ' konstatáljuk: no. igen. ez hiánycikk, azlan ra ratlanul fölbukkan valahol! Legyenek végre stabil hiány­cikkeink, amelyeket állan­dóan és rendszeresen nem le­het kapni sehol! ‘ A HIÁHI-nak ez volna a dolga. Megszüntetni az ideig­lenességet. az átmenetit, azt, hogy a hiánycikkek röpke időre felüssék a fejüket itt meg ott. mintha nem is iga­zi hiánycikkek volnának. Ha ilyen eset előfordul, a HIÁHI- nak közbe kell lépni, el kell tiinteéfii végleg a hiánycikkek előfordulási helyeit, mert az ilyesmi csak megzavarja a közönséget es azt a benyo­mást kelti, mintha kereske­delmünk nem rendelkezne elegendő hiánycikkel, ame­lyek elérik a világszínvona­lat. (Csak úgy zárójelben. Nyelvészeinkre vár a feladat meg hala rozuu a „fúónyciklsj pontos jelentését. Mit jelent az például, ha azt mondjuk, hogy egy üzletben „hiánycik­kek vannak". Azt-e, hogy ezek a cikkek vannak vagy ellenkezőleg: hogy nincse­nek?} S nemcsak időben, hanem terben is biztosítani kellene a hiánycikkekkel való fix ellá­tottságot. Tűrhetetlen, hogy míg egyes üzletekben nem kapható ez meg az, addig a másikban kapható. Hasson oda a HIÁHI. hogy ami hiánycikk, az mindenütt le- gyen hiánycikk, különben az egész játék nem ér semmit! Ismétlem, nem a hiánycik­kek hiányoznak nettem, ha­nem a biztonság, a szilárd­ság. a határozottság. Attól a cikktől, ami nincs, nem félek. De ami hol van. hol nincs, az olyan mint egy fantom: üldöz engem, illetve én üldözöm of. Kísértet, lidérc. Most értesültem jróla: Mér­cét nem lehet kapni. Hiány- cikkl Nerwbaczk; Sándor Talán ezek közül is lesjérdAí keeebb Te mesvá ri Pel báré vallásos jelleggű piédikáció- gyüjteménye, valamint. Par/r-■ tusnak az 1503-ban Strass-' burgban nyomtatot! könyve,’ a Gyöngyösi toldalék héven, ismert nyelvemlék. Szintén nagy értéket képvisel a több ízben provinciálissá válasz­tott Újlaki Imre tulajdonát képező kötet, amely Cicero, Homérosz, és Persius művei mellett Johannes Lanczut és Heinrich Stromer1 mate­matikai tractusát is magá­ban foglalja. A latin és görög nyelven egyaránt beszerzett prediká- ciógyűjteményeken kívül szí­vesen vásárolták meg és lát­ták él a lapszéli jegyzetek­kel a vallással vitázó autt- klerikális műveket is, továí>- bá a magyar szépirodalom» legkiemelkedőbb alkotásait Az állományban az első ma­gyar növénytant, Ma ráfi aritmetikáját, a Közhasznú Ismeretek Tárához, hasonló lexikonokat és a Műveli Tár­salgó-típusú illemtanok;*! egyaránt megtalálhatjuk. Bizonyítanak a könyvek A gyűjteményt szemlélve végigkísérhetjük egy közép­kori könyvtár fejlődését, ló 1 - tiaitjuk, hogy az állomány' gyarapodása a múlt század rftásodik feléig, a Szent Bö- naventura szeminárium meg­alapításig tartott, ezután in­kább a papnevelde könyvtá­rát; fejlesztették. A helytörténeti kutatáso­kat segítik azok az 1700 és 1800 között kiadott apró- nyom tat ványok (üdvözlő- és gyászbeszédek). amelyek egyelen példánya'a gyöngyö­si könyvtárban található meg. Külön műfajt képeznek a technológiai tanulmányok elvégzésekor tartott ünnep­ségek ajándék könyvecskéi. A pappá avatás előtt a szer­zetesek felkeresték a helyt könyvesboltokat, és felvásá­rolták a nag.yobif példány- számban kapható műveket. Ezekből a dokumentumokból összeállíthatnánk a környék, a helység történetét, felvá- zolhanánk az itt élők csa­ládfáját, ugyanis a barátok mind^p egyes példányhoz ké­szíttettek néhány elóoldult, amelyek az értekezés tézise­in kívül a vezető professzo­rok, a disszertálók és világi jótevőik, földesuraik nevet is tartalmazzák. Szánt szándékkal hagytam a felsorolás végére a könyv­tár egyik „volt” ritkaságát, a háborús események ideién eltűnt Fustus bibliát. Eltűn­tével nem csak óriási anya­gi (körülbelül egymillió dol­lárt ér), de pótolhatatlan szel­lemi értéket is veszítettünk, hazánkban ez volt az egyet­len világviszonylatban mi számon tartott példány A testükkel védték Keresztury Dezső akadémi­kus mondta nyár eleji meg­nyitó beszédében: „Az hogy ez a könyvtár egyáltalán megmaradt, néhány pozitív őrült partizán munkájának köszönhető, akik igen nehéz körülmények- között is azt mondták: amit ez a nemzet létrehozott értékekben, azt a legnagyobb örvényben is meg kell próbálni megmenteni, hogy továbbadhassuk kötele­ző hagyományként az utá­nunk következőknek. Az „őrzőknek” csak azt, kívánhatjuk, hogy olyan sze­retettel viseljék gondját az állománynak, mint annak létrehozói tették, akik a le­genda szerint a múlt század eleji tűzvész idején testükkel védték a könyveket a pusz­tító lángoktól. Gondosságban. vigyázná tosságban nincs is hiány. A Széchenyi Könytár kel kon- zervátora évente átvizsgálja, rendbe teszi a könyveket. Az ily módon karbantartott gyűjtemény egyelőre csak szombaton és vasárnap dél­előtt,, később remélhetőleg néhány napon hét közben la fogadja a látogatókat. ^ >

Next

/
Thumbnails
Contents