Somogyi Néplap, 1981. január (37. évfolyam, 1-26. szám)
1981-01-25 / 21. szám
Asperján György A csitári hegyek alatt ^ otübb kcepdíawi temafKJíortw ct<üsm fe~ tK bánsz» tekehefaagú, <s»- mm Sány. wtety hangon-: A CmtvH kéme* ***** k#m> leesett « feo.... Végig és utána eteKfcrő!: tos*v- tew»i vékony hangom, de szo- •mráságot ébresztőén is. A kúrazsák jó meleg a köd •elszakadt, a. nap kisütött, minden csillog a hegyoldalak most nemcsak rozsdásak, hanem sárgák, pirosak és ahol fenyők állnak: feketés-zöldek. És a fasor: csapzott platánokkal . A rideg, kövezett, folyosón mindenbe beleivódik: azt hallottam kis angyalom, ítéled esett el a ló ... egyre vékonyabban. mind bantóbban. Imre behunyja a szemet: ez ő, mégis valahogy bizsereg a teste, és alig hihető, hogy mindez vele törté-, fmk. Kiemeli a takaró akii a kezet elviszi masa előtt: •»őegenség. Itt mines semmi, ami csak pz övé, ahova elbújhat, ahol ________ egyedül lehet, ■'"-•■■■■ ■■ itt mindig, mindenben a többiekkel együtt. Csak behunyja a szemet: húzódhat vissza valahova. De az meg riasztó. IMánási nevet valamin. Kiskora óta nevelőintézetekben él, megszokta már. Imire biztos benne, hogy soha nem fogja megszokni. a nevető Nánási felé fordítja fejét, és keserűen: ;— » aztan boldog — a folyosó mennyezete, a etrádás fém- oszlopok, az egyik felső ág mintázata kozott a rongyolt pókhálón két üressé száradt légy maradéka rezeg ... Ezt látni ? És Ina-e ismét magába, temetkezik. Lecsukott szemhéja mögött kepek kergetik egymást, és valami megakad: az a nagy pók ott fent, a padláson, és akkor az a bizonytalanság ami korábban sohg. És éppen Jóska apuka temetése után. Temető: Jóska apuka már feltol. A ravatalozó közepén, ahol valaha a papa feküdt koporsóban, egy furcsa alakú doboz; vagyis az urna. Abban van Jóska apuka. Vagyis abban nincs, mert abban csak por van, mivel a Jóska apuka azt kívánta, hogy ót hamvasszák el. A papa ott volt, amikor temették, de Jóska apuka nincs sehol. A dobozban nem lehet, hiszen Jóska apuka volt, a dobozban pedig... Hol van Jóska apuka? Sehol sem lehet, mert. volt, a dobozban nem lehet, mert a doboz... Körben: marnia, anyu. Lázár és Ditti, a két mostohatestvér, Jóska apuka gyerekei, a szomszédok, 'a sírás, a pap: — Porból lettünk porrá válunk... jU4w .. arfi S -* im i— testen*. m bennem jött mote <**ó Jóska, apatos. húsáén ő por, es avert ákant por lenni, hogy egyáétaián ne le^en; néeae- gem a 'bang)»: -a rsbanc anyádé, Jóska apukát le kellett volna ezért köpni, íp# hát kedves kiswngya lom. nem lehetek a tied, mert nyomorékul a Jósika apuka netm kellett anyunak, aki mégis sírt, és kivágott fekete ruhában jött Lázárral és Ditti- vel, a mama: »nézd meg miben jött, kivágott ruhában«, és akkor tényleg észre lehetett venni, hogy anyu kivágott. fekete ruhában van, vagyis ott felül ki volt vágva. es a karja is szabadon volt, de hát Jóska apuka nyáron halt meg, anyu nem ■tudta — nem tudta?! —, ________________ t A k is üvegezett, feketére festett szekrényben ketten visa« a dobozt, vékonyan szól a halottasház'felöl a lélekharang: kitörted a kezedet, mivel ölelsz engemet, mint ennek a lánynak a hangja, be kellene bújni a kúrazsákba, hogy ne lehessen hallani, bebújni a zsákba, és mindent elfelejteni, talán Jóska apuka is azért akart, por lenini, hogy mindent elfelejtsen, a sok fájdalmait. Jóska apukát nem lehetett szeretni, mert mindig fájt, csak feküdt és fájt, meg ivoft, mert ha ivott, atkozó- dótt, es nem fájt annyira, a hogy Jóska apuka álól ki kellett hordami a székletet, és részegen Jóska apuka bepisilt, útálnivaló volt, a mama perlekedett vele és sírt, Jóska apuka meg dühöngött, ordított. .Utána meg q is a mamával sírt: »Anyám! Miért vagyok én ilyen szerencsétlen?« Jóska apuka tényleg szerencsétlen volt, jó lett volna elmenni akkor anyuval Pestre, a temetés után, állni • a hídon és a Dunába kop- ködini, de már nem is emlékezve Pestre. A Csitári hegyek alatt régen leeset a hó, mindig elölről, mindig újra kezdve a dalt, pedig jó volna mindent elfelejteni, de nem úgy. ahogy a Jóska apuka : porrá válva, csak nem emlékezni arra, ami rossz. A nyu a temetés után elutazott, a két mostoha is. »Csókolom, disznó--, , és . ilyet., magival visz »a ribanc anyád«. Másnak ilyet soha nem monda- ■nak. A kántor anyut nézegette, anyu festett, szeme, festett szája, festett körme, anyu »kivágottan« ... Az egészre nem kell gondolni. Az állomáson anyu: »fogadj szót a mamának«, és a-z a két utálatos mostoha törleszkedve, ók mehetnek vele, »a ribanc fmyäd«, a Jóska apuka is ment volna vele: »Juli, én már nem épülök fel soha, ne menj el, találsz itt valami munkát«, de a.nyu: »megbolondultam, hogy ebbe a tetüfészekbe költözzem?« és Jósika apuka: »tudod, hogy mennyire szeretlek«, mire anyu: »sokra megyek vele!« —és aztán kiabálás, Jóska apuka mindent ordított, anyu meg elrohant, akkor stoppal ment vissza Pestre. Befut a vonat: . »majd lejövök élted, hamarosan rendeződnek, a körülmények. és lejövök érted, a két rohadt mostoha a vonaton, anyu az eltávolodó ku- péablakban, még látni, de már nem integet, »lejövök érted«, hogy hazudik, meny- , nyíre hazudik, már eltűnt a vonat, anyu meg a két rohadt. mostoha, itt voltak és nicsenek, mint a por-Jóska apuka, lehet, hogy majd anyu is port csináltat magából, anyu engem nem szeret, csak a két rohadtál, ordítani kellene: anyuuu! de itt csak a Kaszap bácsi van. azt hal- lotarn kisangyalom, ez itt az én kezem, véled esett el a ló. az álló másnál, hazáig véled esett el a ló a Kaszap bácsiék háza előtt egyszer egy, cigány agyonvert egy lovat. Bokáig áll a sárban, először kötéllel, majd durunggal verte a leroskadt lovat, és ordított, átkozódott. a ló vére belefolyt a sárba, és piros sár lett a lóból, végi g az állomástól hazáig az átkok anyuira és a két rohadékra. és az a hangosan kimondott, de később sírva megbánt kél szó: anyu egy ribanc! a Jóska apuka az, de a Jóska <tpuka semmi, csak por. Otthon a mama: —- mama, megjöttem — elment anyád? — tudja, hogy él, de azért kérdezi, kettesben a mamáés Imséfalb feä a paeH&e rá a nagy lada; régi fényképek. Tolnai Világlapja bekötött. példányai, elfent pengéjű bomotvák, rossz cápák, csipkés kalap, teakukkos óra porrá Vált kakukkal, katonai levelezőlapok: Édesanyám, én már csak arra gondolok, a.p- ró orvosságot, tégelyek, szakadt szélű szentképek, kislánybugyik csipkével, egy papírba csomagolva különböző •színű hajcsomók, kicsi üvegbili, pepita kötésű könyvek, légi kalendáriumok, már minden többször átnézve, összetúrva, kincsek porrá-vá- lón, és egy cirádás keretű, loncsotra-kopott tükör, benne feltűnve és szétfoszJó arccal . . . kitörted a kezedet, mivel ölelsz enaemet. a tükörben szétfoszló arccal, kitör-- -----------ted a kezedet, m egmozdulva és szinte teljesen eltűnve a por fogta, fontsára vesztett üveg lapjában, és akkor belevágva a kakukk nélküli kafcuk- kosórát, a csörömpölés- . sei egyidő- ben sírva fa- ----------------------kadva... Kitörted a kezedet, mivel ölelsz engemet. Anyu már sehol. Már Pest felé a két rohad,ttal. És nem ölelt . meg. Csak légy jó, érted jövök. Majd sohanapján. Ide se fog eljönni; hagyta, hogy állami gondozásba vegyenek és »a gyermek egészségi állapotára való tekintettel“, így hát kedves kisangyalom, elfelejteni minden rosszat elfelejteni, nem lehetek a tied, és a padlás végébe vágott fénykör előtt az a nagy pók, hirtelen kétségbeesett zümmögés, és akkor elő az a dög, neki a darázsnak, zümmögés, a darázs behajlítja a potrohát, harap, dolgozik a szárnya, az a kövér, sötét, ocsmánv dög azokkal az ocs- mány lábaival tekeri az ocs- mány hálóját, és már nem zümmög a darázs, csak birkózik, küzd, az undorító dög körbeöleli. a darázs megfe- ’ szül, a potrohú gyorsan remeg, és az a szörnyeteg biztosan szívja, és már nem mozdul a darázs. O tt van összecsomózva ezüstösen az ezüstös hálón, de már nincs, semmi sincs, csak az a fekete dög, ott van egy kis drót- darab. nregpöccinteni a dög- urat, hogy pucol, szétvágni a hálót, a padlás porában szalad, a gerenda felé. átdöfni a dróttal, eltaposni, porrá zúzni, sötét buggyan, ömlik belőle, és most a mennyezetről ereszkedik fekete szálon, bele a kurazsákbu. bele a szívbe, bele mindenbe, A csitári hegyek alatt, fényt! szemet kinyitni. kitárni, ott vannak a hegyek, a tiszta napsütéstől világosabb zölddé vált fenyvesek. régen leesett a hó. minden itt van; és ami volt, az hülye elszenderedés, mert itt van ez a sipítva éneklő lány, itt van. Nánási, és itt jön Katica nővérke, lila szalagcsíkkal és fénnyel sötét- szőke haján. Jó volna felugrani és elszaladni. De: A csitári hegyek alatt... !by András HÁZÁTÉRÉS Gubbaszt a tél ? hazaieoß, ~ hunyorgo szemmel néz a hóiéra, benyúl a gallérom mögé, míg megyek haza bandukol** az utcákon. A csontkemény csillagok fenn, ezernyi vén szem. Ropog, feszül az éjszaka, a hóban csikorog a léptem. Kések hasítják a jeget, sikolt a nempság. A fa didergőn nyújtja agait, helepte fehér ziizmara. Szél nem dudál A sűrű esoriU alatt lapuló házsorok. A kapuban, rideg magarái lecsüngő kedvvél éesoroj). Kihűlt vacsorák unt szaga a lépcsöházban. Béna fény bukdácsol velem felfelé, mint lassan szétfoszló remény. Kulcsért nyúlok, nyilik a zár, az otthonmeleg rámlehel. „Nagyapi megjött’’! — fut felém kis unokám, és átölel. EUGENIO FLAIANO Remekművek elszaporodása A remekművek elszaporodása I960 körül kezdődött, de már hamarabb is mutatkoztak előjelek. Ha jól emlékszem, azelőtt négy évvel, három remekművet találtak a Tirrén-tenger elhagyatott partvidékén, Grossetónól, s rá egy hétre, meghazudtolva az első föltételezést mely szerint a tengerből jönnek, ott volt a perugiad eset: éjjel, egy hazafelé tartó tanár lakásának éppen a küszöbén találtak két remekművet. El is felejtettem: másik kettőt is találtak, de már holtan, egy milánói képcsarnokban, Hogy hogyan j utot- tak be oda, az egyelőre rejtély. Találtak aztán még ötöt kicsit, rosszul tápláltat egy 'római moziban. A takarító találta meg őket. és gyűjtést szerveztek a számukra, de nem maradtak életben. Épp 1960-ban kezdett az újság is foglalkozni a jelenséggel.' A mi környékünk egy különlegesen sújtott terület volt. íme, a fotója néhány példánynak, amik nálam voltak a lakásomon. Az az igazság, hogy ezeket a fényképeket akkor készítettem, amikor Tomy, Bing’ö és Drudo már egy éve nálam laktak. Önök tudják: ezeknek a lényeknek az a sajátosságuk, hogy .lassacskán, az idő előrehaladtával egyre szerényebb. esetenként rendkívül kicsiny méreteket öltenek. De amikor megérkeznek, igazi, valóságos remekművek. Remekműhöz méltó súlyok, termetük, erejük, agresszivitásuk, újdonságuk, pontosságuk és fénylő szőrzetük van. Engem I960-ban egy februári éjjelein özönlöttek el. Nyugodtan aludtam, de mi- tán fölgyújtottam az összes villanyt, és beléptem a konyhába, a remekművek egyik nagyszerű példányait, láttam ott: édesen nézett rám, miközben bájosan nyújtózkodott. Él voltam tőle bűvölve. Megsimog'attam, és rögtön barátok lettünk. Fiametv- gonak hívták. Flamengő engedékenysége és bizalmassága híaeigett nekem. Másnap már hárman voltak, és március végén huszonötén. Máig 156 remekmű járt itt. Parancsolgattak, az agyamban aludtak, fölélték a készleteimet. eladták a könyveimet, órákra elfoglalták a" fürdőszobát, és mulatságokat rendeztek, meghiva iá a szomszédok remekműveit is. Amikor a városban megértettük, hogy semmilyen segítséget .nem várhatunk, beletörődtünk. Nézzék, nekem semmi kifogás ont nincs a nem °kmű»» ek ellen, de igen nehezen.lehet elviselni a nagyképűségüké., végtelen hiúságukat. Semmi r osszat nem tesznek, de megnehezítik az életet. Dicsérni kell őket, minden csekélységért megtapsolni, betérni, magasztalni, folytonosan jutalmazni. & ők, köszönetképpen, rossz úttá térítik a gyerekeket, rábeszélve őket az utánzásra, akik így szintén remekműveket akarnak létrehozni. Ne is beszeljünk aztán a remekművek okozta károkról: mindent beszennyeznek. Legszívesebben a képeket,. a könyveket és a hangszereket. Viszont sokan közülük eltűntek a házból; egyiknek- másianak a holttestét is megtaláltuk. Az a helyzet, hogy egy új példány érkeztekor az otthon levők elnémulnak, elvesztik az étvágyúikat, össze- ráncosodik a bőrük, össae- as ugorodnak, mígnem el nem tűnnek egészen. Egyikükből könyvjelző lesz, másikuk az új, nagyszabású, mindenféle tiszteletet és csodálatot követelő remekmű hatása alatt múlik ki. Szerintem létrejött egy er- defchálózat , (ez, hangsúlyozom, csak az én feltétélezésem.: ne terjesszék. nem akarok botrányt), melynek következtében a remekműJovette Bernier Eltűnt a férjem! Párbeszéd az őrszobán. ‘ Rendőr: — Hallgatom, asszonyom Bejelentő: — Önhöz küldtek, kérem, mert eltűnt a férjein... — Hogyhogy eltűnt? — Ügy történt, hogy tegnap délután három óra tájt elhagyta a házat, és mind ez idáig nem jött vissza. Fölcsengettem valamennyi rokonunkat, ismerősünket, de sehol sem találtam. — Mi a neve. asszonyom? — Madame Voyard. — Köszönöm ... Nos, tehát a férje eltűnt? — Borzalmas éjszakám volt! Olyan ideges voltam, olyan szomorú . .. — Most hagyjuk u szomorúságot, asszonyom ... Kérem, adjon személyleirást a férjéről! — Hogyan? — Azt hiszem, világosán fejezem ki magam. Szükségünk van a férje személyle- írására. — Az igazat meg vallva ... nem is tudom . .. — Magassága? — A magassága ... A:st kérdi? Pontosan nem is tudom ... — No de legalább, úgy hozzávetőlegesen? ... Magas, közepes termetű? Vagy talán alacsony a férje? — Hát, bizonyára . .. Azt hiszem, leginkább közepes termetű lehet ... — A súlya? — Mármint a súlya. ..De hát tulajdonképpen honnan tudhatom? Hiszen soha nem mértem meg ... — Vagy úgy. A férje súlyát sem tudja. Hát ez remek!... De legalább a szemének a színére emlékszik? Remélem, ez csak nem esik nehezére? — A szemének a színe? Hát persze, a szeme ... barna. De talán kék .., Vagy esetleg szürke, nem gondolja? — Tőlem kérdi, asszonyom? — 'Nem, dehogy, semmit sem kérdezek öntől, — Hat jó .,. És milyen ruha volt rajta? — Mármint amikor elment hazulról? Biztosan fölvette a felöltőjét... Talán a kalapját is föltette. Nem tudom pontosan ... Még mi volt rajta? A kutya is vele volt, az biztos. — Milyen fajtájú? — Bullterrier. A színe fehér. szürkésbe játszó. A hátán van egy kis fekete folt. A súlya: tizennégy es fél font... A farka: tarka. Három laba feher. a negyedik, a bal hátsó pedig fekete ... — A férje ■ ■ ■ — Dehogy: a kutyám.... — A kutyáját, kedves asz- szonyom, feltétlenül megtaláljuk .., Gellert György ferditása vek hiánya sok más tevékenység pangásához vezetné, és gazdasági károkat okozna. Már csak azért is, mert a lakosság már megszokta őkét, és ki sem bírná nélkülük, még ha mondja is, hogy elege van belőlük. így a szűkösebb időkben, amikor a remekművek áradata csökken, a tartalékok bevetésével élénkítik meg a piacot. Fönt, északon, már elemes remek- műtenyésztéssel is próbálkoztak, Végül is ez helyes: mindenkinek joga van a maga remekművéhez. Gondolják csak, el. úgy ■szaporodnak, mint a nyulak. Szerencs«?, hogy rövid életűek es természetes hajlamuk szerint egymást pusztítják. Ha mind életben maradnának, az ország már remek- műmocsárrá Változott volna. Csak egyféleképpen védekezhetünk ellenük.' Hagyni kell, szidás vagy dicséret nélkül, csináljanak, amit alkarnak. Akkor ha látják, hogy nem törődünk velük, lassacskán eltűnnék. Rosszul bánni velük nem érdemes — elég megsérteni a büszkeségüket. Mi lesz velük, amikor eltűnnek ? Megkockáz látnék egy félte létezési. ' Nem tűnnek el: bekébeléaik őket a többiek. Tudják, ahogy két vízcsepp egybeolvad, ha összeérnek. Szóvá!: -á remekműveket, ha már vannak, meg kell tartanunk. Elpusztításuk nem volna bölcs dolog, különben is a törvény tiltja. Eltűnésük új, *nas fajtájú remekművek létrejöttét eredményezhetne. És ki biztosítana arról, hogy azok nem viselkednének kannibálok módjára velünk szemben ? Nem, hagyjuk csak ein« őket, bátorítás nélkül! így is élvezik az aktualitásukat a sajtóban, a sok szabad időt, a közvélemény íölháboroda- sát, a jólétet. Eh hév. vegyek hozzá, hogy mia miár nincs irónia, az emberek nem tudnak nevetni, mért nem ismerik a helyes arányokat, és a kényszeredett gondolkodás gondolkodásik éptelenséggé változik... Milyen nehéz te megértenie magát manapsag az embernek! Egyszer egyetlen nevetéssel megöltem egy remekművet, ami megpróbált elcsábítani. Komolyan! így csináltam : »Ha. ha, hahalva > És holtan tér,ült él. Talán véletlen volt. Meg aztán .... az embernek nincs mindig nevethetnékje. Nein a komolyság hanem a légkör kedvez a remekműveknek: az irónia, a helyes ítélkezés hiánya. a . .. Csss, csönd! Lépéseket hallok... Ö, egy újabb remekmű ! Jöjjenek, csodálják körülK Milyen magyszerü példányi Micsoda érő, micsoda, tértnél. micsoda vonzerő! Fordította: Bangó Beat* SOMOGYI NÉPLAP m (Csohany Kalman rajef) (Sulyok Gabriella rajza.)
