Somogyi Néplap, 1981. január (37. évfolyam, 1-26. szám)

1981-01-25 / 21. szám

Kodály tanítványa

(

SOMOGYI TÁJAK, EMBEREK

„Vigyázat, a kutya harap!"' — világítanak arcunkba a fehér betűk a koromsötét szennai estében, a„munkalátugatásra" kiszemelt házikó kapujában. Olsvai I.mre, a Magyar Tudományos Akadémia Zenetudományi Intézetének sokat tapasztalt munkatársa azonban hidegvérrel veszi tudomásul a figyelmeztetést. „Két kutya fogazatával volt nyár alkalmam ismeretséget kötni; valahogyan elviselem majd a harmadik harapását is” — nevet, s az óvatosság legcsekélyebb jele nélkül bepyit. Szerencsénk van, az eb épp odabent vacsorázik, ily módon ugatásával sem veszélyezteti a tervezett magnófelvételt. A jgámjék mégis meghiúsul. a néni, aki a harmincas években még spk szop népdallal örvendeztette meg az errefele kerasö-kutaló Lajtha Lászlót, bizony mar szinte semmire sem emlékszik . . A kér- dezoskodés mégsem fölösleges, a család fiatalabb tagjai. mondanak néhány nevét, címet; ott „biztosra, mehetünk”, ott ífeltetlenül találnak regi népdalokat, balladákat, mondókaka i.

S a ..házalás" valóban siker! hoz Persze nem könnyen. Ezerféle hangszín, hangsúly, mösoly. gesztus kell ahhoz, hogy a népdal-, gyűjtő elnyerje a vonakodó, bizalmatlan vagy egyszerűen csak szégyellő* idős emberek bizalmát, Az emlékezet kapuja ritkán nyílik meg az első szóra; olykor a címek föl idézése sem elég, szépen kérni, „udvarolni”, kedvesen ravaszkodni, „taktikázni” is kell, g gyakran percről percre „fegyvert” cserélni. Egy s^er-másszor a tudatlant is el kell játszani sokakat'az a lehetőség ösztönöz, hogy újdon ságol mondhatnak és énekelhetnek a főváros bői érkezett „tudós embernek”. Egyszóval: a népzenekutatónak egyszerre válik vérévé — de legalább kötelező magatartásformájává -m' a szerénység és a magabiztosság, a szőfukar-' ság és a beszédesség, az okosság és az oktondfság, á nvíltszj- vűség' és a kiszámítottság.

Vajon a bejeérz*í>, az alkali mazkodás. e nagyszerű készségének kialakulásához feltétlenül fá-lum' kéU-e nevelkedni?

Faragott bölcsőben rúgkapálpi, kukoricafosztááokon és ken- dertilolásokon lábatlankod ni, mezőkön • rohangászni, ostort pattogtatni? Vagy a városok flaszteréről is vezet üt a tiszta forráshoz? Olsvai Imre eddigi — két hónap híján félévszázados — életútja az utóbbi lehetőséget is bizonyítja.

— Édesanyám. zonetanárnő volt, apám a kémiai ' tudományok, kandidátusa, a. kaposvári cukorgyár, fővegyésze, magam a somogyi megyeszékhelyen nevelkedtem, ezért hát nem di- csekedhetem azzal, hogy már hátulgombolés koromban vajat köpültein és betlehemezni jártam. Ám bála szüleimnek, azt a közhelyet sem mondhatom el. hogy „polgári értelmiségi családból származván csak $eli nőttként ismerhettem fel a népművészet. igazi értékeit".

Társadalmi ellentmondásokra es humán értékekre fogékony édesapám gyakran vitt magával kis vasúton, Bogátpüs'ztára,

Galambosra, Repaspusztara ét

más hasonló, istenhalamogötti lelopulosekro sohasem tért kj a mlasz elöl, ha gyermeteg naivitással arról kérdeztem, miért élhetnek emberek ilyen nygntorusagosan. Beethoven, Schubert. Chupjn, fichu mami muzsikájáért rajongó anyám sem igyekezett „védőbúra” alati nevelni négy gyermekét; nyitott ablaknál hallgathattam a közelben elvonuló bakák nem mindig gyermekiöleknek szánt nótázá- sát es a cselédlányuk epeket. Habozás nélkül rúgták föl szüleim a polgári értékrendet akkor is, amikor egy úgynevezett külvárosi iskolába írattak be. a mai Vörös Hadsereg útján, cigánygyerekek köze. Es persze, hogy a társadalmi teljességet élvezhessem, a kaposvári zeneiskolába is, ahol hegedülni es zongorázni tanultam. Vagyis zenei élmény anyagomhoz egyaránt hozza tartozott a bakanóta,

valamint 2a- thurecaky Ede és Dolmány}

Ernő hangversenye 1943-ban a Kaposvár) színházban.

A merengő emlékezés —- mert a kronológiában a közép- iskolai évekhez érkeztünk *-- itf a Somsaiéit Pál (mai nevép Táncsics Mihályt gimnázium dicséretébe csap át, amelyben Ois- vai •— eredeti névén Vavri- necz *— Imre személyisege igazan kiteljesedésnek indult.

• Ez a „fontolva haladd”, demokratikus szellemű mriia ma . er egészséges sejtként maradt meg a társadalom el* rákosodott szó*

Vetőben, afféle szigetnek, ahol p legntiigasabb - rangú állami hivatalnrfkcfc. a viiezek és földesurak csemetéi sem élvezhettek kiváltságokat, ahol egyforma tisztelet járt katolikusnak, protestánsnak és zsidónak. Gellen Emil, a feledhetetlen érdemú fizikatanár es karnagy már akkor Kodály, Hordás és Adáni Jenő népdalfeldolgozásaival igyekezett nebulói ■ fejébe csempészni a k»,r szellemét, amikor a közízlést meg jobbára fiigo Jancsi es Hete Lajos nótái határozták meg. Kudalyék halasat már a zeneiskolai, növendékhangversenyek kötelezd polgári hiedelme sem szorít halta háttérbe az ifjú Olsvai Inn-e gondolkodásában. Testvérbályja, Vavrinecz Béla — ma kitűnő zeneszerző — egyszer váratlanul Bartók- és Kodály-parti túré kát nyomott a kamasz kezébe, s ez mindent eldöntött. A „hangszergrzenalba ’ a hegedd es a zongora mellé a rövid- és he.S)S4Űfurulya is odakerült, ' s nem volt már kétséges hősünk válasza a Somssich gimnázium néptánc- és pépdalked- velő tanárának, Sajkás Karolynak arra v' negyvenhétben föltett kérdésére sem, hogy .Gyerekek, ki jön velem az Ormánságba gyűjtögetni'.'” , Olsvai men), hallott — régi Úílusú balladádat, pásztordalokat előszói .eredetiben” —, és győzött. Nerp tagadván meg vonzalmát a korábban előnyben részesített őstörténettől, régészettől, nyelvészettől,

lerkepes/etlol gam, 1949 ben — százhúsz saját gyűjtési! népdal keltáját cipelve ajánlás levélként " —• beiratkozol! a Zeneakadémia k árt' estet és— zen eszersás tanszakára.

— A zenei elet nagy megújulásának, majd hirtelen megmerevedéuenek ideje volt az. A konzervatív úri—keresztény szellemben nevelkedett hallgatok és tanárok gyuaran nyíltan támadták az, egyszeri) származású vagy józan, haladó értelmiségi környezetből jött diakokat a „népzenékultúszért”, s a frontvonalakat egy harmadik csoport zavarta össze, amely csupán látszatra, érdekből csatlakozott a „folklÓrpártiak”-hoz;

A Bartók-életmű, egyoldalú értékelése, a na- eioneljkmus-yita, a békéslarnosi iskola megszüntetése idején csupán néhány tanáregyéniség — Szervánszky Endre, Járdányi Pál, Bárdos Lajos, Bartha Lenes. Domokos Pál Péter, Lajtha László, Szabolcsi Be.nce — tudott derűt plántálni a diákokba. S mindenekelőtt a szeretett mester, Kodály Zoltán, akinek „vonzáskörében” több mint másfél évtizedet töltött Olsvai Imre tanítványként, majd munkatársként. Tiszta szigorúságáról, hatalmas tudásáról, segítőkészségéről és humoráról ma is kedves „sztorik” sorát meséli az egykori növendék.

— Sohasem tartott „kzab- vény' előadásokat”, inkább beszélgetett velünk. „No, énekeljenek valamjt!’’ —- szólított föl bennünket csalóiéin Valamennyi óra kezdetén, majd így gombolyittatta tovább a fonalat: ,,Mi jut eszükbe erről a dalról'?” „Hol találkoztunk már hasonló dallammal?” Hu a Zongorához ült es parodizálni kezdte a magyarnóták es a giccses mnda- lok stílusjegyeit, rendszer rint könnye^» tünk a neveléstől • • • Minden tudóskodo el» méletieskedés- többet ért egy-egy műelemzése. Egy volt évfolyamtársunk egyszer az előadáson megmutatta neki legújabb szerzeményét. A tanár úr, mint általában, ezúttal sem ítélkezett sommásan, hanem tolla] a kezében fogott a boncoláshoz „Ez itt szép, magyaros dallam.

De nézzék csak, ez a fordulat már pémetes! Ez pedig ipa- gyarnőtás” — és kapásból fél tucatnyi dallammal bizonyította állítását.. Bírálataival, híres „kiszólásaival” mindig telibe talált, de sohasem sértett. Egy kamarakompozícióm bemutatója után csak annyit rpondott!

;„Nem érzem Pannónia szellek mól!” — s ebből értenem kellett. Lakása valósaggal a boldogság szigetévé vált számunkra szumbat délutánonként: Palestrinát, Bartókot is énekeltünk.

Anekdotázás' közben Olsvai Imre kis füzetet emel le a szűk akadémiai dulgozószoba zsúfolt könyvespolcáról. Százhúsz népdal parti túrája, első gyűjtésének eredménye, Kodály bejegyzéseivel. Ezzel „lopta be” magát először a mester szívébe, ezzel kezdődött a* a tudományos pályafutás, amelynek eredménye; publikációk alig összeszámlálható sora.

Az MTA zenetudományi intézetének kitűnő munkatársa eddig ezerötszáz dallam több mint hétezer változatát gyűjtötte össze százhúsz magyarországi, tizenkilenc csehszloVá- j kiai és jó néhány romániai, jugoszláviai községben. Földerítette és leírta harmincegy népi hangszer készítési, hangolási adatait és játéktechnikáját. Részt vett a néprajzi múzeum és a népművelési intézet több tízezres.népzb- negyűjteményének rendszerezésében és feldolgozásában, s a magyar népzene gyűjtése, lejegyzése, kiadása mellett a rokon- és a szomszéd népek folklórjának tanulmányozására is maradt ideje. Oroszlánrészt vállalt A magyar népzene tára hatodik és hetedik kötetének összeállításában, szerkesztésében. Tudományos cikkeinek, rádióelőaclasyinak se szeri, se száma. Rendszeresen részt vesz és előadásokat tart nemzetközi tanácskozásokon- Tizenöt esztendeje, kilenchónapos ösztöndíjjal az. egyiptomi népzene birodalmába is ..kirándult”. S nemcsak tudósként, hanem zeneszerzőként is fáradozik a fpiklpnnoz.giilom, az énekkari kultúra fejlesztéséért, több müvet komponált Balassi Bálint, Kosztolányi Dezső, Berda József, Weöres Sándor verseire, népdalfeldolgozásait, neptanckiserő zenéit is, bizony nehéz volna összeszámlálni. S a lista korántsem teljes. Csak annyit meg: tagja i>t tudományos társaságnak, tulajdonosa négy kitüntetésnek. Az egyiket a Somogy megyei

Tanács adományozta megyénk zenekultúrájáért végzett munkájáért.

— Bár néztek már — igaz, Egyiptomban — görögnek, spanyolnak, töröknek és természe- esen arabnak is, ízig-vérig somogyinak ériem magamat. Somogy azt jelend nekem, amit a Kiskunság Petőfinek, Galánta Kodálynak. A nagy hazában a szőkébb szülőföldet, a gyermek- es ifjúkor, az eszmél-as és a gyarapodás helyszínét. Jelenti a nyugalmat, a lelki-szellemi „feltöitődést” a nagyváros zűrzavara után; jelenti mindig segíteni kész barátaimat, segítőtársaimat, akiknek neve ugyan nem szerepel a Népzenei ár köteteiben, de akik nélkül bizony nem juthattam volna messzire.

A budai Várban csatangolva, majd szerény poharazgatás közben újabb színek kerülnek föl Olsvai Imre arcképére. Áradnak a vallomások Bach, Vivaldi, Debussy, Ravel zenéjének szépségéről. Németh László es Szabó Magda regényeinek, drámáinak mélységéről. A szemlélődő, folytop folyvást töprengő kutató velük erez igazán közeli szellemi-lelki rokonságot. Szinte röpködnek a kedves történetek két fiáról, klinikus-pszichológus feleségéről, majd ismét Kodályról, a gyűjtőutakról, amelyeken olykor a kukoricabort is le-le kellett gördíteni a bizalom kedvéért; a Sinai- félBzigetre utazó turistákat megadóztató beduinokról, a régi egyiptomi népzene bonyolult ritmuspolifóniáiról. Csak egyszer kompro- dik el ez a mindig derűs és kiegyensúlyozott ember. Amikor a népzenekultúra helyzetéről kérdezem.

— Legalább négy-öt nyugodt év kellene,

hogy következetesen hozzáfoghassunk a nép- zenetudomány, a zenei közművelődés meg tisztításához, a kozmopolita djvat-könrj űzene hatásainak fölszámolásához, a kiegyensúlyozott es egészséges zenei kö műveltség alapjainak lerakásához és a népzenekutató-m-inpót- lás megnyugtató megszervezéséhez. S ezek néma „kib1 .szav'">. • Olsvai maga is számos népszerűsítő kiadvány szerkesztésében vett részi. A S'uz somogyi népdal című fii 'torsi ke még a tavasszal eljut a legfiatalabb nejTH zedekhez. Leng jel Aíkum

t