Somogyi Néplap, 1980. december (36. évfolyam, 282-305. szám)

1980-12-14 / 293. szám

/ Sf art januárban ' Paeemfrer végéig befejezne a helikopterek és a repíti ó- gépek, középjavításét a MÉM Repülőgépes Szolgálat kapos- iftoki repülőterén. Az ötven ÿép januárban startol — meg­kezdi a műtrágyák -szórását ftperfyás László feli-ételei. Téli oktatás szakcsoportoknak Az anyagi ösztönzés tartalékai A jövő 'évi, illetve a hato­dik ötéves terv készítése kap­csán termelőszövetkezeteink­ben sok szó esik a munkadí­jazásról, az anyagi ösztönzés­ről. Nem csupán azért került „nagyító alá” a gazdálkodás­nak ez a fontos területe, mert elengedhetetlen része a ter­vezésnek, hanem azért is, mert az ösztönzés, a munka- díjazás hibái szövetkezeten­ként eltérő mértékben, de mind nagyobb gondokat okoz­nak. „A termelöszövetltezetekben alkalmazott bérformák to­vábbfejlesztése elkerülhetet­len” — olvasható abban a fi­gyelemre méltó értékelésben, melyet a tsz-szövetség készí­tett e témában. Néhány ehhez kapcsolódó vélemény: Balogh Andor elnök, Vése: — A bérszabályzat elkészíté­se "az egyik legnehezebb üze­mi feladat, nem lehet egysé­gesíteni, mert mindenütt má­sok az adottságok — a fajta, az épület, a technológia. A «érszabályzat arra ösztönöz­zön: aki többet dolgozik, töb­bet is keressen. Olt Fcrencné fejőnő, So- mogysárd: — A fajta- vagy a technológiaváltással változnia kell a bérezésnek, a normá­nak, de feltétlenül ügyelni kellene arra, hogy ugyanan­nál a munkánál ne járjon ez nagyfokú keresetcsökkenéssel. Horváth lAtjos pártbizottsá­gi titkár. Barcs: — Vélemé­nyem szerint az anyagi ösz­tönzés, a bérezés fejlesztésé­nei minden olyan kezdemé­nyezésnek helye van, amely nagyobb teljesitsnénÿre és minőségi munkára ösztönöz! Scheer György közgazdasá­gi elnökhelyettes, Homok- szerrtgyörgy: — Egy szövetke­zeten belül az azonos beosz­tásban dolgozók azonos bért kapnak. Ez egyfajta megalku­vás, mszen teljesítményük, munkájuk más és más. A dif­ferenciálás módjának megke­resését nélkülözhetetlennek tartom. Csak néhány észrevételt idéztünk, de ezek is jelzik egyrészt azt, hogy sok nehéz­séggel küzdenek a szövetke­zetek, másrészt pedig, hogy saját helyzetük ismeretében keresik az ösztönzőbb bér- gazdálkodás formáit. Sajnos a jó, bevált módszerek terjedé­se — mint például az Önel­számolási rendszer — megle­hetősen lassú. Megyénkben mindössze néhány szövetke­zetben — Baiatonsaabadiban, Barcson és Homokszentgyör- gyön — alkalmazzák ezt, a tapasztalatok szerint igen eredményes gyakorlatot. Az is igaz, hogy ez a módszer magas követelményt állít a tervezés, a számvitel elé, és az esetek többségében ez gá­tolja alkalmazását. Más jellegű, általános prob­léma, hogy megyénk szövet­kezeteiben meglehetősen ala­csony a teljesítménybérek aránya. (Vannak olyan szö­vetkezetek, melyekben a tel­jesítményhez kötött bér nem éri el a harminc százalékot.) E tekintetben igen sokat le­hetne tanulni egymástól ! A szövetkezet többsége a gép­műhelyben dolgozók javadal­mazásánál az órabért alkaN mázzá, jóllehet a megyében több helyen jól beválj gya­korlat, hogy a itteni dolgozó* bérét is teljesítményhez kö­tik. Másféle hibára és fogya­tékosságokra utal az, hogy a teljesítmények mérésére ki­alakított normák általában becslésen alapulnak, nem tar­talmazzák az egy nap alatt elvégzendő munka mennyisé­gét, és ritkán kapcsolódnak hozzá minőségi követelmé­nyek. Az új eljárások, új esz­közök alkalmazásával nem mindig jár együtt az új nor­ma megállapítása, és ez leg­alább olyan hiba, mint ami­lyenre ellenkező előjellel Ott Ferencné utalt. De lehetne sorolni tovább a feszültségeket: hiányos a tel­jesítmény elbírálása, igen gyakr an ez csupán a dolgozó „bevallásán” alapul; a csu­pán nevében élő teljesítmény­bér elveszti „tekintélyét”, nem ösztönöz kellően. Feltét­lenül ide tartozik az is, ami­kor üzemi szervezetlenségből vagy muríkaszervezési hibák­ból hiányoznak a jó munka feltételei. Ez a tapasztalat egyben arra is utal, hogy a bérezés, az anyagi ösztönzés mennyire, szorosan, elválaszt­hatatlanul kapcsolódik a munkaszervezéshez, a mun­kaerő-gazdálkodáshoz, és mi­lyen sokoldalú .intézkedést kíván, ha javítani, változtat­ni kívánunk a bérformákon. A korántsem a teljesség igényével felsorakoztatott ta­pasztalatok kétségtelenül bi­zonyítják: az anyagi ösztönzés javításának nagy tartalékai vannak szövetkezeteinkben. V. M. A nagyba­jom—kaposfői áfész évek óta nagy gondot fordít arra, hogy a leg­újabb mód­szereket megismertesse a ter­melőkkel, a kisállattenyész­tőkkel. Hét szakcsoport mű­ködik a szövetkezetnél, ja­nuár elejétől március végéig valamenyiüknek legalább két szakelőadást, a méhészeknek hármat tartanak. Húsz tagja van a szövetke­zet Kaposfőn működő tojás­termelő szakcsoportjának. A csaknem háromezres tojóállo­mánytól az idén. 400 ezer to­jást adtak ei a szövetkezet­nek. A szakcsoport három éve működik. Az egyik előadáson az állategészségügyről . szól majd a község állatorvosa, a másikon a piac, a tojásérté­kesítés helyzetéről lesz szó. A két zöldség-gyümölcs termelő szakcsoport közül a kiskorpáéi 125 má&a zöldsé­get és 176 mázsa gyümölcsöt adott el a szövetkezetnek 400 ezer forint értékben. Ennek a szakcsoportnak 27 tagja van. A nagybajomi csoportban — ide tartoznak a pálmajoriak és a jákóiak — 48-an vannak. 110 mázsa zöldséget és 362 mázsa gyümölcsöt értékesítet­tek a szövetkezetnél 560 ezer forint értékben. A szövetkezet a ‘Zöldéit il­letékes szakemberét kérte föl, hogy tartson előadást a pri­mőr és a szabadföldi zöldség termeléséről, és szóljon a bo­gyós gyümölcsök telepítésé­nek jelentőségéről. Egy másik jívad záró összejövetelen élté,kelték az esztendő mun­káját pénteken este a kapos­vári SÁÉV szállóban, az Építők Muinkáskórusának tagjai. Mint Klausz Róbert vezető karnagy elmondta, az 1980-as év összekovácsolta az együttest, sok sikeres fellépést tudhat maga mö­gött. Olyan lelkes magot ala­kítottak ki. amelyre mindig számítani lehet. Egyik leg­nagyobb eredményüknek azt tartják, hogy a munkásszál­lóban több sikeres koncertet adtak, amelyen szép szám­előadásban a szövetkezet el­nökhelyettese ismerteti a pia­ci helyzetet, és tájékoztatja a tagokat, hogy melyik zöldség­gel, gyümölccsel érdemes fog­lalkozni. Az előadások során szó esik a növényvédelemről is. A három nyúlt'enyésztő szakcsoport Kaposfőn, Kis­korpádon és Nagybajomban működik. A 147 tenyésztő eb­ben az évben 4,6 vagon hús- nyulat szállított, és ezért 1.6 millió forintot kapott. Az elő­adások során tapasztalatokat gyűjthetnek a tagok arról, hogy miként tenyésszék a húsnyulat kisüzemi körülmé­nyek között. Sok szó esik majd az állategészségügyről, a betegségeket megelőző vé­dekezésiül. A szövetkezet a Bikali Állami Gazdaság egyik szaktanácsadóját hívja meg előadónak. Az áfész elnökhe­lyettese egy másik alkalom­mal azokról a kedvezmények­ről szól, amelyekkel a nyúl- tenyésztő gazdákat segítik. A méhészeket három alka­lommal hívják össze. A szak­csoport 135 tagjának 3116. méhcsaládja van. Az eladott 7,5 vagon mézért 1 millió 340 ezer, forintot .kaptak. A TIT és az Országos Méhészeti Szö­vetkezeti Közös Vállalat szak­emberei ismertetik majd a méztermelés legújabb mód­szereit, különös tekintettel az exportra. Szó esik a virágpor­gyűjtésről, az anyanevelésről és a méhegészségügyről. A szellemi ismeretek gya­rapításán túl az áfész — az ideihez hasonlóan — jövőre is 50 000 forinttal támogatja a kistermelést. mai jelentek meg olyanok is, akik azelőtt inkább poha- razgatással töltötték az es­téiket. A kónis e hónap 15-e és 20-a. között több koncer­tet ad, amelyen a kőröshegyi templomban elhangzott nagy sikerű műsorukat mutatják be. Az évadzáráskor az is el­hangzott, hogy szeretnék, ha további tagokkal gyarapod­nának: jelentkezzenek azok is. akik még nem szerepei­tek együttesben, és sei" Íven zenei alapképzettségük nincs. Jó évet zárt a munkáskórus N«*>éz snavvei biceg hassa. Elhatározza, hogy levelet ír a laktanyába, vigasztaló mondatokkal. Én pedig ... A jövő vasárnap? Hol leszek én már a jövő vasárnap! Mintegy 150 kilométerre in­nen, mondhatta volna a fő- törzs, aki éppen olyan jól tudta, mint én, hogy a (Zász­lóaljunk más városba költö­zik. A száltáscsinálók a kö­vetkező héten indultak. Kö­zéjük osztotok be engem is. Nem mentem ki a Bat- thyányba, szólt Piroska. Se­hova se mentem azon a va­sárnapon. Egész nap feküd­tem és nem akartam föl­kelni többé. Mindent meg­tudtam egy barátnőmtől, akinek a katonája szintén a szállsáesinálókkal utazott. Az a fiú odaadta az új cí­meteket is a barátnőmnek és megmondta, mikor in­dultok. Akkor még nein gondoltam rosszra. Kimen­tem az állomásra, hogy ta­lálkozzam veled, hogy elbú­csúzzak tőled. Elhatároztam, hogy mindennap írok majd levelet, s amikor csak tehe­tem, meglátogatlak. Ott áll­tam’ á üzerelvény mellett, &s ablakokban katonák -köryö- .-•""ik. Te nem voltát koz­lak. Amikor a w*aal elin­dult, a nevedet kiáltottam. Kiss Benjámin törődött hangon mondta. Ultiztunk a kupéban. Volt egy kis dugipálinkánk is. Iszogattunk, kártyáztunk. Egyszer csak valaki az ab­laknál fölkiáltott: itt a bice­gős!. Összerezzentem, mint akit lopáson értek. Minden­ki felém fordult. Kiss, nem téged keres a bicegős? Miért éppen engem keresne, szól­tam dühösen és meghúztam a pálinkásüveget. Nem akartam fölkelni többé, szólt tompán Piroska. Két hónap múltán a szüle­tésnapomra küldtél egy hanglemezt, mondta Kiss Benjámin. Gondolhatod, mennyire meglepődtem. Hon­nan tudod, mikor van a szü­letésnapom ? Piroska hallgatott. Vajon mi lehetett a leme- zon, tűnődet: Kiss Benjámin. Lemezjátszó híján nem hall­gathattam meg. Később az­tán megfeledkeztem róla. el­hagytam valahol. , Végére járt a hasábnak. Neki támasz,kod ott 3 fűrész- baknak, rágyújtott, Ekkor látta meg a századosit A fé­szer ajtajában állt kamgarn egyenruhában.’ Nos. akar valamit jelente­ni? kérdését*. Kiss Benjámin ellökte ma­gát a fűrésabaktól. A comb­jához tette a kezét, a ciga­rettája parazsát önkéntele­nül a tenyere felé fordította. Azután újra laza testtartási vett fel. mert eszébe jutott, hogy civilben nem kötelező a vigyázállás, s hogv neki különben sem áll jól az ef­féle katonás viselkedés. Min­dig szánalmasnak és nevet­ségesnek érezte magát pél­dául. ha teljes felszereléssel, vigyázzmenetben kellett ma­síroznia, mert olyankor eszé­be jutottak az otthoni kato­naképek. a kitüntetésekkel díszített daliás apával, nagy­apával. Csak azt akarom mondani, hogy hazudtam magának, möndla pattogástól mentes, civil hangsúllyal. A százados úgy tett, mint­ha nem tudná mire céloz, bár a tekintete elárulta, hogy emlékszik az esetre. Maga behívott az irodájá­ba. leültetett, cigarettával kínált, folytatta. Arra kért, mondjam el, milyen paran­csokat adott nekem öt nap­pal azelőtt a gyakorlótéren Birkás tizedes. Tudtam, ha őszintén beszélek. Birkást le­fokozzák. megfenyítik, nem lehet többé rajparancsnok, szobaparancsnok. Azt is tud­tam. suttogtak róla a körlet­ben. hogy éppen az meskín- zatásomon felbőszülve jelen­tette fel a századírnok a po­litikai heVettesnél. Maga. százados elvtárs érthető mó­don engem kérdezett először, s ha én akkor alátámasztom a vádat,, bizonyára másoltat is meghallgatott volna. Csak­hogy én félrevezettem. Azt mondtam, hogy Birkás tize­dest kemény, de' igazságos parancsnoknak tartom ü*z írnok szadistának nevezte), aki mindent elkövet azért, hogy katonákat faragjon bé­lelünk. Nem igaz, hogy jeges pocsolya mellé állított és legalább ötvenszer vezényelt «■repülői-«; az is a képzelet szüleménye, hogy addig' fut* látott teljes menetfelszere­léssel,. míg el nem ájultam. Rosszul lettem, az igaz. Zú­gott a ti lem, náthás voltam, hányinger kerülgetett. Már reggel sem éreztem jól ma­gam. gyengélkedőire akartam jelentke-:',ni, aztán mégis kivo­nultam a rajjal. Ez volt a hiba. Szóval, összehordtam tücsköt-bog a rat, hazudtam, mint a vízfolyás. Pedig amit az írnok jelentett, az az utolsó szóig igaz volt. A százados olyaníele aire- kifejezéssel nézett rá, mint egykor a plébános úr. miu­tán kiderült; hogy a disznó- ságoktól hemzsegő levelet — beismerő vallomása ellenére — nem ő írta. Gondolom, berezelt, azért hazudott, mondta nyersen. Pedig a Birkástól már nem kellett volna tartania. Tudom. Akkor is tudtam, felette. Nem is azért hazud­tam, mert féltem tőle. Akkor nem értem, ingatta a fejét a százados. Kiss Benjámin keserűen nevetett. Nem érti ? Elhiszem. Ami­kor maga behívatott, én már a Birkás csicskása voltam. Tudja mi az, hogy csicskás? Szolgáltam a régi hadse­regben is. felette a százados. Én a nagyapámtól tudom, hogy régen a tiszteknek szol­gájuk volt. Csicskásnak vagy kutyamosónak nevezték őket. (Folytatják.)

Next

/
Thumbnails
Contents