Somogyi Néplap, 1980. december (36. évfolyam, 282-305. szám)
1980-12-14 / 293. szám
/ Sf art januárban ' Paeemfrer végéig befejezne a helikopterek és a repíti ó- gépek, középjavításét a MÉM Repülőgépes Szolgálat kapos- iftoki repülőterén. Az ötven ÿép januárban startol — megkezdi a műtrágyák -szórását ftperfyás László feli-ételei. Téli oktatás szakcsoportoknak Az anyagi ösztönzés tartalékai A jövő 'évi, illetve a hatodik ötéves terv készítése kapcsán termelőszövetkezeteinkben sok szó esik a munkadíjazásról, az anyagi ösztönzésről. Nem csupán azért került „nagyító alá” a gazdálkodásnak ez a fontos területe, mert elengedhetetlen része a tervezésnek, hanem azért is, mert az ösztönzés, a munka- díjazás hibái szövetkezetenként eltérő mértékben, de mind nagyobb gondokat okoznak. „A termelöszövetltezetekben alkalmazott bérformák továbbfejlesztése elkerülhetetlen” — olvasható abban a figyelemre méltó értékelésben, melyet a tsz-szövetség készített e témában. Néhány ehhez kapcsolódó vélemény: Balogh Andor elnök, Vése: — A bérszabályzat elkészítése "az egyik legnehezebb üzemi feladat, nem lehet egységesíteni, mert mindenütt mások az adottságok — a fajta, az épület, a technológia. A «érszabályzat arra ösztönözzön: aki többet dolgozik, többet is keressen. Olt Fcrencné fejőnő, So- mogysárd: — A fajta- vagy a technológiaváltással változnia kell a bérezésnek, a normának, de feltétlenül ügyelni kellene arra, hogy ugyanannál a munkánál ne járjon ez nagyfokú keresetcsökkenéssel. Horváth lAtjos pártbizottsági titkár. Barcs: — Véleményem szerint az anyagi ösztönzés, a bérezés fejlesztésénei minden olyan kezdeményezésnek helye van, amely nagyobb teljesitsnénÿre és minőségi munkára ösztönöz! Scheer György közgazdasági elnökhelyettes, Homok- szerrtgyörgy: — Egy szövetkezeten belül az azonos beosztásban dolgozók azonos bért kapnak. Ez egyfajta megalkuvás, mszen teljesítményük, munkájuk más és más. A differenciálás módjának megkeresését nélkülözhetetlennek tartom. Csak néhány észrevételt idéztünk, de ezek is jelzik egyrészt azt, hogy sok nehézséggel küzdenek a szövetkezetek, másrészt pedig, hogy saját helyzetük ismeretében keresik az ösztönzőbb bér- gazdálkodás formáit. Sajnos a jó, bevált módszerek terjedése — mint például az Önelszámolási rendszer — meglehetősen lassú. Megyénkben mindössze néhány szövetkezetben — Baiatonsaabadiban, Barcson és Homokszentgyör- gyön — alkalmazzák ezt, a tapasztalatok szerint igen eredményes gyakorlatot. Az is igaz, hogy ez a módszer magas követelményt állít a tervezés, a számvitel elé, és az esetek többségében ez gátolja alkalmazását. Más jellegű, általános probléma, hogy megyénk szövetkezeteiben meglehetősen alacsony a teljesítménybérek aránya. (Vannak olyan szövetkezetek, melyekben a teljesítményhez kötött bér nem éri el a harminc százalékot.) E tekintetben igen sokat lehetne tanulni egymástól ! A szövetkezet többsége a gépműhelyben dolgozók javadalmazásánál az órabért alkaN mázzá, jóllehet a megyében több helyen jól beválj gyakorlat, hogy a itteni dolgozó* bérét is teljesítményhez kötik. Másféle hibára és fogyatékosságokra utal az, hogy a teljesítmények mérésére kialakított normák általában becslésen alapulnak, nem tartalmazzák az egy nap alatt elvégzendő munka mennyiségét, és ritkán kapcsolódnak hozzá minőségi követelmények. Az új eljárások, új eszközök alkalmazásával nem mindig jár együtt az új norma megállapítása, és ez legalább olyan hiba, mint amilyenre ellenkező előjellel Ott Ferencné utalt. De lehetne sorolni tovább a feszültségeket: hiányos a teljesítmény elbírálása, igen gyakr an ez csupán a dolgozó „bevallásán” alapul; a csupán nevében élő teljesítménybér elveszti „tekintélyét”, nem ösztönöz kellően. Feltétlenül ide tartozik az is, amikor üzemi szervezetlenségből vagy muríkaszervezési hibákból hiányoznak a jó munka feltételei. Ez a tapasztalat egyben arra is utal, hogy a bérezés, az anyagi ösztönzés mennyire, szorosan, elválaszthatatlanul kapcsolódik a munkaszervezéshez, a munkaerő-gazdálkodáshoz, és milyen sokoldalú .intézkedést kíván, ha javítani, változtatni kívánunk a bérformákon. A korántsem a teljesség igényével felsorakoztatott tapasztalatok kétségtelenül bizonyítják: az anyagi ösztönzés javításának nagy tartalékai vannak szövetkezeteinkben. V. M. A nagybajom—kaposfői áfész évek óta nagy gondot fordít arra, hogy a legújabb módszereket megismertesse a termelőkkel, a kisállattenyésztőkkel. Hét szakcsoport működik a szövetkezetnél, január elejétől március végéig valamenyiüknek legalább két szakelőadást, a méhészeknek hármat tartanak. Húsz tagja van a szövetkezet Kaposfőn működő tojástermelő szakcsoportjának. A csaknem háromezres tojóállománytól az idén. 400 ezer tojást adtak ei a szövetkezetnek. A szakcsoport három éve működik. Az egyik előadáson az állategészségügyről . szól majd a község állatorvosa, a másikon a piac, a tojásértékesítés helyzetéről lesz szó. A két zöldség-gyümölcs termelő szakcsoport közül a kiskorpáéi 125 má&a zöldséget és 176 mázsa gyümölcsöt adott el a szövetkezetnek 400 ezer forint értékben. Ennek a szakcsoportnak 27 tagja van. A nagybajomi csoportban — ide tartoznak a pálmajoriak és a jákóiak — 48-an vannak. 110 mázsa zöldséget és 362 mázsa gyümölcsöt értékesítettek a szövetkezetnél 560 ezer forint értékben. A szövetkezet a ‘Zöldéit illetékes szakemberét kérte föl, hogy tartson előadást a primőr és a szabadföldi zöldség termeléséről, és szóljon a bogyós gyümölcsök telepítésének jelentőségéről. Egy másik jívad záró összejövetelen élté,kelték az esztendő munkáját pénteken este a kaposvári SÁÉV szállóban, az Építők Muinkáskórusának tagjai. Mint Klausz Róbert vezető karnagy elmondta, az 1980-as év összekovácsolta az együttest, sok sikeres fellépést tudhat maga mögött. Olyan lelkes magot alakítottak ki. amelyre mindig számítani lehet. Egyik legnagyobb eredményüknek azt tartják, hogy a munkásszállóban több sikeres koncertet adtak, amelyen szép számelőadásban a szövetkezet elnökhelyettese ismerteti a piaci helyzetet, és tájékoztatja a tagokat, hogy melyik zöldséggel, gyümölccsel érdemes foglalkozni. Az előadások során szó esik a növényvédelemről is. A három nyúlt'enyésztő szakcsoport Kaposfőn, Kiskorpádon és Nagybajomban működik. A 147 tenyésztő ebben az évben 4,6 vagon hús- nyulat szállított, és ezért 1.6 millió forintot kapott. Az előadások során tapasztalatokat gyűjthetnek a tagok arról, hogy miként tenyésszék a húsnyulat kisüzemi körülmények között. Sok szó esik majd az állategészségügyről, a betegségeket megelőző védekezésiül. A szövetkezet a Bikali Állami Gazdaság egyik szaktanácsadóját hívja meg előadónak. Az áfész elnökhelyettese egy másik alkalommal azokról a kedvezményekről szól, amelyekkel a nyúl- tenyésztő gazdákat segítik. A méhészeket három alkalommal hívják össze. A szakcsoport 135 tagjának 3116. méhcsaládja van. Az eladott 7,5 vagon mézért 1 millió 340 ezer, forintot .kaptak. A TIT és az Országos Méhészeti Szövetkezeti Közös Vállalat szakemberei ismertetik majd a méztermelés legújabb módszereit, különös tekintettel az exportra. Szó esik a virágporgyűjtésről, az anyanevelésről és a méhegészségügyről. A szellemi ismeretek gyarapításán túl az áfész — az ideihez hasonlóan — jövőre is 50 000 forinttal támogatja a kistermelést. mai jelentek meg olyanok is, akik azelőtt inkább poha- razgatással töltötték az estéiket. A kónis e hónap 15-e és 20-a. között több koncertet ad, amelyen a kőröshegyi templomban elhangzott nagy sikerű műsorukat mutatják be. Az évadzáráskor az is elhangzott, hogy szeretnék, ha további tagokkal gyarapodnának: jelentkezzenek azok is. akik még nem szerepeitek együttesben, és sei" Íven zenei alapképzettségük nincs. Jó évet zárt a munkáskórus N«*>éz snavvei biceg hassa. Elhatározza, hogy levelet ír a laktanyába, vigasztaló mondatokkal. Én pedig ... A jövő vasárnap? Hol leszek én már a jövő vasárnap! Mintegy 150 kilométerre innen, mondhatta volna a fő- törzs, aki éppen olyan jól tudta, mint én, hogy a (Zászlóaljunk más városba költözik. A száltáscsinálók a következő héten indultak. Közéjük osztotok be engem is. Nem mentem ki a Bat- thyányba, szólt Piroska. Sehova se mentem azon a vasárnapon. Egész nap feküdtem és nem akartam fölkelni többé. Mindent megtudtam egy barátnőmtől, akinek a katonája szintén a szállsáesinálókkal utazott. Az a fiú odaadta az új címeteket is a barátnőmnek és megmondta, mikor indultok. Akkor még nein gondoltam rosszra. Kimentem az állomásra, hogy találkozzam veled, hogy elbúcsúzzak tőled. Elhatároztam, hogy mindennap írok majd levelet, s amikor csak tehetem, meglátogatlak. Ott álltam’ á üzerelvény mellett, &s ablakokban katonák -köryö- .-•""ik. Te nem voltát kozlak. Amikor a w*aal elindult, a nevedet kiáltottam. Kiss Benjámin törődött hangon mondta. Ultiztunk a kupéban. Volt egy kis dugipálinkánk is. Iszogattunk, kártyáztunk. Egyszer csak valaki az ablaknál fölkiáltott: itt a bicegős!. Összerezzentem, mint akit lopáson értek. Mindenki felém fordult. Kiss, nem téged keres a bicegős? Miért éppen engem keresne, szóltam dühösen és meghúztam a pálinkásüveget. Nem akartam fölkelni többé, szólt tompán Piroska. Két hónap múltán a születésnapomra küldtél egy hanglemezt, mondta Kiss Benjámin. Gondolhatod, mennyire meglepődtem. Honnan tudod, mikor van a születésnapom ? Piroska hallgatott. Vajon mi lehetett a leme- zon, tűnődet: Kiss Benjámin. Lemezjátszó híján nem hallgathattam meg. Később aztán megfeledkeztem róla. elhagytam valahol. , Végére járt a hasábnak. Neki támasz,kod ott 3 fűrész- baknak, rágyújtott, Ekkor látta meg a századosit A fészer ajtajában állt kamgarn egyenruhában.’ Nos. akar valamit jelenteni? kérdését*. Kiss Benjámin ellökte magát a fűrésabaktól. A combjához tette a kezét, a cigarettája parazsát önkéntelenül a tenyere felé fordította. Azután újra laza testtartási vett fel. mert eszébe jutott, hogy civilben nem kötelező a vigyázállás, s hogv neki különben sem áll jól az efféle katonás viselkedés. Mindig szánalmasnak és nevetségesnek érezte magát például. ha teljes felszereléssel, vigyázzmenetben kellett masíroznia, mert olyankor eszébe jutottak az otthoni katonaképek. a kitüntetésekkel díszített daliás apával, nagyapával. Csak azt akarom mondani, hogy hazudtam magának, möndla pattogástól mentes, civil hangsúllyal. A százados úgy tett, mintha nem tudná mire céloz, bár a tekintete elárulta, hogy emlékszik az esetre. Maga behívott az irodájába. leültetett, cigarettával kínált, folytatta. Arra kért, mondjam el, milyen parancsokat adott nekem öt nappal azelőtt a gyakorlótéren Birkás tizedes. Tudtam, ha őszintén beszélek. Birkást lefokozzák. megfenyítik, nem lehet többé rajparancsnok, szobaparancsnok. Azt is tudtam. suttogtak róla a körletben. hogy éppen az meskín- zatásomon felbőszülve jelentette fel a századírnok a politikai heVettesnél. Maga. százados elvtárs érthető módon engem kérdezett először, s ha én akkor alátámasztom a vádat,, bizonyára másoltat is meghallgatott volna. Csakhogy én félrevezettem. Azt mondtam, hogy Birkás tizedest kemény, de' igazságos parancsnoknak tartom ü*z írnok szadistának nevezte), aki mindent elkövet azért, hogy katonákat faragjon bélelünk. Nem igaz, hogy jeges pocsolya mellé állított és legalább ötvenszer vezényelt «■repülői-«; az is a képzelet szüleménye, hogy addig' fut* látott teljes menetfelszereléssel,. míg el nem ájultam. Rosszul lettem, az igaz. Zúgott a ti lem, náthás voltam, hányinger kerülgetett. Már reggel sem éreztem jól magam. gyengélkedőire akartam jelentke-:',ni, aztán mégis kivonultam a rajjal. Ez volt a hiba. Szóval, összehordtam tücsköt-bog a rat, hazudtam, mint a vízfolyás. Pedig amit az írnok jelentett, az az utolsó szóig igaz volt. A százados olyaníele aire- kifejezéssel nézett rá, mint egykor a plébános úr. miután kiderült; hogy a disznó- ságoktól hemzsegő levelet — beismerő vallomása ellenére — nem ő írta. Gondolom, berezelt, azért hazudott, mondta nyersen. Pedig a Birkástól már nem kellett volna tartania. Tudom. Akkor is tudtam, felette. Nem is azért hazudtam, mert féltem tőle. Akkor nem értem, ingatta a fejét a százados. Kiss Benjámin keserűen nevetett. Nem érti ? Elhiszem. Amikor maga behívatott, én már a Birkás csicskása voltam. Tudja mi az, hogy csicskás? Szolgáltam a régi hadseregben is. felette a százados. Én a nagyapámtól tudom, hogy régen a tiszteknek szolgájuk volt. Csicskásnak vagy kutyamosónak nevezték őket. (Folytatják.)
