Somogyi Néplap, 1980. december (36. évfolyam, 282-305. szám)

1980-12-14 / 293. szám

fl „magyar gondolat” - Somogybán A megyei levéltári évkönyvről Pesinpía? forradalom kéz- LiunOhÍ .iődött néhány évvel ezelőtt a hazai histó­riák u tatáéban. A merev gaz­daság- és eseménytörténeti szemlélet helyére új felfogás lépett, melynek követkéz; i- ben . 1 assacskan elmosódnak a históriatudamán.y és a szer cioióeía között annak idején erőszakkal meghúzott határ­vonalaik, s a többi társtudo­mányt — « néprajzot, . az esztétiùôt, a, természettudo­mányokat — sem kell immár oj.y r.n mostohán kezelni tbc múltúnk búvárainak, mint a sematizmus korszakában. Egyre inkább előtérbe kerül in- • ,.:n;.pa.r> az egykori tele­pül .útszerkezet, a népesedési í oly au tatok, a közlekedés, az iskolarendszer, egyszóval; az elődök életmódjönak .vizsgá­lata, S nemcsak a módsze­rek „arzenálja” gazdagodott: elte.zdőd&tt végre a, történel­mi fojyzsuatolonafc előítéle­teiktől mentes, tárgyilagos-új- raá. leime tose is, annak bizo­nyítása, hogy nagy forradal­maink és szabadságharcaink nem csupán ösztönös láza­dásuk voltak, hanem egy las­sú. de állandó deaiokratizá- lódási folyamat jrésaei. Igaz, nemzeti önb-ecsülásunitet ed­dig cs ak csákói y mértékben növelhették az új kutatások; közvéláJTiényüiik jórészt ma is bűntudattal, leik.: ismeret- furdalés*»! szemléli múltun­kat, sőt, az oktatásban is meggyökerezett az a szemlé­let. mely szerint Magyaror­szág a nemesi reakció, a só­tél feudalizmus,: a total! ta- riamus, majd az kTedentiz- mus .és a íasiamus hazája volt az utóbbi századokban, néhány nagy szabadsághar- cuník kivételével, E közhe­lyek szertcfoBeiatásáJhoz ter- mészatesen né líkülözheteü e- nek a helytörténeti kutatá- spk is. Egy-egy megye vagy telejjulésa múltjának feldol­gozása. a történelem hétköz­nap Kának ismerete nélkül aligha bizúíiyitihatnánk azt az aranyi^iaságot, melyet Lit tun György így fogalma­zol í meg szép tanulmánykö­tetében: a magyar gondolat — szabad gondolat! S a fej­lődésvonalak utólagos meg­rajzolása nélkül aligha cá­folhatnánk azt a korábban oly gyakran hangoztató«, os­tobaságot, hogy magyar nép ajándékba kapta a sza­badsagot". Büszkén mondhatjuk : eb-, ben a döbbenetes hatású „fe­lülvizsgálatiban” a somogyi kutatók és tudományszerve­zőik is részt vesznek, s nem is a háttérben tenni-venni kénytelen statisztákként, A levéltári évkönyveink sorá­ban nemrégiben megjelent tizenegyedik kötet remekül illeszkedik a fentebb felvá­zolt képletbe. A vaskos kö­tetben közölt — Kanyar Jó' zsef kandidátus gondos szer­kesztői munkájáról is tanús­kodó — tíz tanulmány kö­zött alig találunk egyet-ket­tőt, mely csupán a szakem­berek érdeklődésére tarthat­na igényt. A demokratikus tendenciák felvázolása nyil­vánvalóan politikai prog­rammá érett a Somogy me­gyei Levéltárban, az öncélú- ságot pedig — ez is világos — kiirtandó gyomnak nyil­vánították. Az, hogy a könyvben négy szerző is foglalkozik a reformkor . po­litikai és szellemi életével — nem titkoltan éppen a folyto­nos evolúció illusztrálásának céljából —, s az, hogy három kutató nem átallott leeresz­kedni Uránia szentélyéből a Pragmatizmus mezejére, tu­datos tervezésről árulkodik. Más kérdés, hogy a tényfel­tárás és az orientálás szép feladatát különböző színvo­nalon végezték el a szerzők, A választott témáról Varga János, a történettudományok doktora, a Magyar Országos evél-tár főigazgatója nyúj- jtta a legszélesebb spektru­mot. Terjedelmes tanulmá- ya —L Megye és haladás a jrmkor derekán ( 1843) — hézagot pótol, hi­szen a negyvennyolcat meg­előző időszakot eddig jósze­rivel diétái dokumentumok, hírlapi tudósítások, a Kos­suth—Szécheny i-vita anya­gai alapján dolgozták fel historikusaink, a „bunkőkrá- ciáról”, a liberálisok' és a konzervatívok megyei küz­delmeiről s a horiorácjobpk — a nem 'nemesi származású értelmiségiek — szerepéről jobbára a szépirodalomban olvadhattunk. Nos, Varga Já­nos ezúttal a negyedéven­ként tartott „rendes” köz­gyűléseik és a háromévenként összehívott tisztújító gyűlé­sek kulisszatitkaival ismer­tet meg bennünket, s a párt­harcokkal, melyek a neveze­tes „sóügy” és „postaügy”, a bank kérdés, a vámrendszer, az adóterhek, az ötölcváltság, a háziadó. az egyházi javak felhasználása miatt — vagy ürügyén — bontakoztak ki. Felvázolja a politika szeku­larizációjának folyamatát, s a megszokottnál árnyaltabb képet fest a kis-, a közép­es a főnemesség felfogásáról, a haladással szembeszegülő „szabotázsokról” és ..bojkot­tokról''’, a Helytartótanács áskálódasaíról és álliberális taktikázásáról. Következteté­se — a társadalmi reformo­kat követelők rétege éppen a megyékben találta meg azt a fórumot, amelyen eszmé­it terjeszthette, sőt akarata érvényesítésére ís kísérletet tehetett a rendiség fellegvá­rában, a nemesi érdekkepvi- selet szervében — több, mint egy lezárt történelmi kor­szak konklúziója. S a nemes­ség rétegezödéseről u'otl — már említeti — elemzése is htzcmyság arra, mennyire nem időszerű immár az osz­tály- és rétegkategóriák me­rev kezelése. ilmiüRCflb történelmünk lfy]fd"l>adR töretlen fejlődésvonalát igazolja, egyszersmind * „sötét magyar feudalismusiól” kre­ált téveszméket is oszlat Kanyar József tanulmánya: Népiskola Somogybán a XIX. század első felében. I. Fereac uralkodásának idejét szokás — általában nem alaptalanul — manapság sö­téten ábrázolni, ám alig tulajdonítunk jelentőséget annak a ténynek, hogy ekko­riban iktatták törvényibe tör tenelmünk égjük leghaladóbb oktatási rendelkezését, a 2. Ratio Educationist, mély — fogyatékosságai ellenére — döntő lépés volt a népoktatás elterjesztéséhez. Igaz, ettől a törvénytől még hosszú út ve­zetett az 1845. évi elemi is­kolai szabályzat bevezetésé­ig, s Eötvös Józsefnek a ki­egyezést követő reformterve­zetéig, az 1806. évi törvényt lekicsinyleni mégis hiba volna — sugallja Kanyar a tantervek, az iskolaépítések részletezésével, a honorécior tanítók társadalmi szerepé­nek elemzésével, s annak a tevékenységnek a méltatásá­val, melyet a megye — sőt a püspök! — végzett Somogy­bán a népoktatás kiterjeszté­séért. Példaként néhány javaslat 1832-ből, melyet másfél évszá­zad múltán sem tekinthetünk idejétmúltnak. „O-tt, ahol a szülőket a plébánosok, s mesterek szóval, tanáccsal gyermekiknek iskolába jára­tására bírni nem képesek, ezen kötelességnék teljesíté­sére a járásibéli tisztviselő urak által kényszeríttesse- nek ...” „ ... minden gyer­mekre, aki 9. esztendejét fe­lülmúlta és oskolába nem járt, az adót szintanpyf mér­tékben vessek ká, mint az apjára”. A magyar hajnalhasadás politikai és szellemi életéről még két szerző közöl adalé­kokat a levéltári évkönyvben.. T.aczkó András a XVIII— XIX. század híres somogyi rnüveazpartotojaewait. Sár **> zy Istvánnak nemrégiben megtalált verses naplóját is­merteti, s a költeményei analízise mellett szép port­rét is rajzol Csokonai és Pá- lóczi-Horváth barátjáról. Andrássy Antal munkája Noszlopy Gáspár szolga-bírói te vékenységeről tartalmaz /értékes adalékokat. Kelemen j Elemér az Eotvös-féle isko- i larefortn somogyi hatásairól I készített precíz, és ami a y históriai tanulmányokban I szokatlan: stílusos összege- I zést. Borsa Iván, Komjáthy I Miklós, és Szili Ferenc pub­likációi mindenekelőtt a szakemberek érdeklődésére számíthatnak. Érdekes „ök- nyomozsó” levéli eny ség vi­szont elmélyülni Erdőst Fe­rencnek a somogyi útháló­zat kialakulását tárgyaló írá‘ sában. A legtöbb „aprópénzre í váltható” haszonnal Gertig I Bélának, a Pécsi Tanárkép; f ző Főiskola tanszékvezető ■ tanárának munkája, keeseg- : tét; A Balaton helye Ivía­■ gyarország idegenforgalmá- ! ban (1945—1975). A tekinté- j'Íves tudós elsősorban a ke- - reskedelmi és szociálturjsz­ti-kai szálláslehetőségek ala­kulását vizsgálja afféle víz­választóinak tekintve az 1960. évet, melyben a Balaton kör­nyékének fejlesztése igazán megkezdődött. Számos sta­tisztikával bizonyítja a mennyiségi fejlődést, mely­nek során a kereskedelmi szálláshelyek száma üzenet év alatt a hatszorosára — hetvenezerre — növekedett, elemzi a szállodai ellátás gondjait, a fizetővendég-szol- gálat helyzetét, s megállapít­ja: az idegenforgalom több mint ötvenszázalékos arány­ban a Balatonra és Buda­pestre összpontosult 1975-ig (Tudjuk, a helyzet azóta alig változott.) A korrekt és pre­cíz tanulmány mégsem több — az egy-két előremutató megállapítás ellenére sem — statisztikai tény közlésnél. Megállapításainak a többsé­gét az utóbbi öt esztendő eseményei részben elavulttá tették. Tudjuk: a, mennyisé­gi növekedésnek a végére jutottunk, az évi hatszázez­res vendégsereg a tó ökoló­giai egyensúlyát veszélyezte­ti. amint az ipari szennyező­dés is. A Balaton idegenfor­galmának alakulását tehát csupán a szálláslehetőségek szemüvegén át szemlélni — egyoldalúság. Sőt, a. folya­matok érzékeltetéséhez a természeti látványosságok, a vendéglátóipar, a kulturális lehetőségiek elemzésére is szükség lett volna. Ezek hiányában a tanulmányt his­tóriai illusztrációnak kell tartanunk, és sajnálnunk, hogy nem három négy esz' tendóvel korábban, jelent meg, még a minőségi válto­zások előtt. Persze, a tudás­nak sohasem kötelessége egy- egy témát annak teljességé­ben ábrázolni. Kötelessége viszont a pontos — és keve­sebb illúziót ébresztő — címválasztás. Más kérdés, mennyit ér egy történeti munka — publicisztikus táv­lattartás nélkül, avagy :kell- e, szabad-e a kutatónak »szájbarágósnak-« lennie, ha vizsgálódásainak eredmé­nyét objektívált állapotban szeretné viszontlátni. Úgy leiszik somogrVt ne.emkutatásban is végér- nyesen lezárult a belterjes­ség korszaika, az áltudomá­nyos fontoskodás ideje. Sut­ba dobtak a kaptafákat, a vizsgalatokat egy markáns világnézeti-politikai prog­ram alapján folytatják, oly­kor magas színvonalon, nem­zeti önbecsülésünk és lo­kálpatrióta-tudatunk hely­reállításáért fáradozva. Te­hát egy gyakorlatias cél megvalósításáért — de olcsó pragmatizmus nélkül. Munkássága csupa kezdeményezés Vitt Tibor köszöntóse A most hetvenöt esztendős Vili Tibor, fiatal művész. Fiatal, mert életműve, mun­kássága csupa kezdeménye­zés. Régen is, ma is. Minden új Vilt-mű a meglepetés erejével hat. mintha ez len­ne az első igazi szobra, je­lentős plasztikája. Ellőttünk áll pályája, mely merő pá- lya.módosulás, örök nyitány, rendszeres irányváltozás. A szobor számtalan megközelí­tését gyakorolja, ebben pél­da, szobrászatunk egyik mértéke. Karaktere és kül­detése is ebben rejlik. Ami­kor végérvényesített egy for­mát, azonnal új lehetőséget próbál, mer is, tud is, akar is újítani. Művészetének minden állomása alapkő, építsék mások tovább. Épí­tik is. A gondolat határai között mozog szobrászi alak­zataival, képzelete rendre dönti a sémákat és korláto­kat. Vált Tibor Kossuth-díjas, a Magyar Népköztársaság kiváló művésze 1905-ben, Budapesten született. Előbb a.; Iparművészeti, később a Képzőművészeti Főiskolán folytatott tanulmányokat, itt kapott diplomat 1926-ban. Ettől kezdve kiállító művész, több önálló tárlaton mutat­kozott be Budapesten, Szé­kesfehérváron, Tihanyban és Debrecenbenr, gyűjteményes anyaggal szerepelt Becsben, Párizsban, Duisburgban és 19C8-ban a velencei bienná- lén. Szobrai -olykor vitákat, még többször elismerést vál­tottak ki a közönségben és szakmai körökben, a Pécsi Kisplasztikái Biennale nagy­díjával jutalmazták, és 1973- ban a Budapesten rendezett Nemzetközi Kisplasztikái Bi­ennale nemzeti díjával. Helytálló Tasnádi Attila összegezése, alá úgy véli, hogy Vllt „a háború utáni évek expresszív irányzatá­nak egyik legeredetibb te­hetsége, aki pszichikai érzé­kenységű portrékban és köz­életi töltésű, dinamikus kis- bronzokban éli Iá belső vita­litását” Képzeletének nem szűnő áradását szigorú intellektus­sal ellenőrzi, ez óvja meg a szellemi kényelemtől és a bőség zavarától. Következe­tesein végigjárta útját, járja ma is. Minden stílusában, minden korszakában a leg­nagyobb tökéletességre tört. Ez természetes, ez magától értetődő, de hogy mindmáig győzi a formai újítások, a gondolati előrelépéseik ira­mát, lendületét — ez kivéte­les képességéhez tartozik. Pályakezdésének fontos műve az 1926-ban fából faragott önarckép; a hagyo­mányos módszer különös fi­nomsággal válik újdonsággá. Érdekes a Kubista szobor is egy kubizmus utáni karban, de Vilt, fejlődésének 1934- hez kötött szakaszában. Lé­nyeges mű a Gyermelcfej há­ború után, mely már 1946­ban szintetizálja az átélt iszonyatot. További szobrai­ban fokozza az elvonatkoz­tatást, hiszen számára ott nyílik több lehetőség. Egyre drámaibbá válik a kezdeti idill, művei szorongásokat és megrendüléseket tartalmaz­nák, melyre a Kígyós figura, a Kentaur halála a példa. Nyugodtan állíthatjuk, hogy az Orfeusz és a Kategóriák Henry Moore-hoz hasonló erejű mű az európai szobrá­szatban. A véleményalkotás­nál tilos a. túlzás, de tilos a szégyenlőssé# is; e .telje­sítmény ilyen magaslatot ért el. Jean Cassou joggal álla­pítja meg róla: „Ivépzelő- ereje kifogyhatatlan. Boldog az a művész, aki ilj'eri for­rásnak van birtokában, olyan forrásnak, mely mindig kész újabb meg újabb áradásra”. Ez az újabb áradás az el­múlt két év terméke. 1980, nyarán nagy álló fi- ■gurát faragott Nagyatádon, elkészítette Országú Lili sír­emlékét mészkőből, Albertir- sán felavatták az elektro­mosság tematikáját repre­zentáló emlékművét, most ikerül felállításra a dél-pesti kórház parkjába, álmodott Laokoón; mely a hellenizmus és Greeo eszményeit folytat­va a mai ember győztes küz­delmét jelzi az árnyak fe­lett. Amikor arról kérdeztem a mestert, milyen terveket fontol magában, lendületlel sorolta kész és készülő alko­tásait, a Tatán felavatandó Vastüskét, a Marx téri met­róállomás körzetébe kerülő új plasztikáját. Fiatal művész, XX. száza» di szobrászatunk egyik leg­nagyobb mestere. Ezzel a lényeges felismeréssel kö­szöntjük 75. születésnapján. Kentaurok Tájékoztató a pályaválasztáshoz Tizedik éve, hogy az álta­lános iskolák végzős diákjai számára a Somogy megyei Pályaválasztási Tanácsadó Infézet tájékoztató füzetet je­lentet meg. Most december­ben mái- valamennyi nyolca­dikos kézbe veheti az idei kiadványt, amely jó segítő­eszköz a pályaválasztáshoz. Nemcsak a diákoknak,, ha­nem a szülőknek és a peda­gógusoknak is értékes tájé­koztatást nyújt a füzet a továbbtanulási lehetőségek­ről, a fölvételi követélmé- 'nyekről és a szakképzés for­máiról. A legnagyobb fejezet a szakmunkásképző intézetek­kel foglalkozik. A szakmáik és a fölvehetők számán kí­vül megismerkedhetünk az elméleti és gyakorlati kép­zés formaival, az ösztöndíj­rendszerrel. A füzet célja azonban nem a szakmunkás- képzőbe való csábítás, in­kább a pontos, részletes ta­nácsadás, -a szülők megfele­lő , tájékoztatása. A megyé­ben tizenhat szakmunkás­képző intézet várja a fiata­lokat, s aki ott nem talál megfelelő szakmát, annak a megyén kívül » van lehető­sége a továbblrnuxásia* ugyanis kilenc ilyen „i.úíyZy; meny pe.e szerepei á tájé­koztatóban. A füzetet lapozva azonnal szembetűnik az a néhány ól-* dal, mely az egészségi szem» pontból károsult timáinkkal foglalkozik. Az'utóbbi evek­ben megyénkben — s orszá­gosan is ' I— megnőtt, az egészségi szempontból káro­sodott és a korlátozott mun­kaképességű fiatalok száma. Ez tette szükségessé, hogy a Pályaválasztási Intézet az ő lehetőségeiket szintén meg­keresse. Bár gondot is okoz ez, mivel az egészségi szem­pontból károsult diákokkal foglalkozó intézmények több­sége Budapesten van, s a szülök nem könnyen engedik el gyermekeiket a távoli vá­rosba. Ám ők sem maradnak szakma és munka nélkül, szerencsére à megyében egy­re több vállalat foglalkoztat csőikként munkaképességű fiatalokat. Feltűnő, hogy a kereske­delmi szakmákban elsősor ban lányokra van igény, en­nek valószínűlég az aiz oka, hogy nekik kisebb lehetősé­gük vmn az egyed szakinak­-bajp való továbbtanulásra. i'Mlÿ'áá-vroím — sajnos — el- a n kereskedőiéin. y Azok. akik az;általános is­kola után nem aicarnak to­vább tanulni — számuk el- 1 enyésző, évente mindössze j négy százalék —, a : tájékoz­tató füzet utolsó oldalait ,1a- { pozzák fel, itt. a megye fon­tosabb üzemeinek címjegyzé­ke található. Nemcsak az általános is­kolásoknak, hanem a végzős gimnazistáicnak is hasznos lehet ez a füzet, meal közü­lük többen választanak szak­mát — évente 100—150-en. Számukra ’ a képzés időtar­tama általában két év. A négyezer-ötszáz pél­dányban megjelent Somogyi pályaváiaszlási tájékoztató nem egyedüli segítőeszköze a döntés előtt álló fiatalok­nak. Aki nincs tisztában ké­pességeivel, alkalmassagá­val, annak a Pályaválasztási Intézet pszichológus mun­katársai szaktanácsot adnak. 1-eiHryel András

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents