Somogyi Néplap, 1980. december (36. évfolyam, 282-305. szám)
1980-12-13 / 292. szám
PIACI KÖRKÉP Adok-veszek a jégen Hitelesítenek, ellenőriznek Mit mutat a mérleg? „Mérésügy alatt a méréssel- kapcsolatos szaktudományok összességének (metró- lógia) az államigazgatás által történő művelését, fel- használását, az így nyert ismeretek országos és hivatalos alkalmazását értjük." meghatározást Kása Sándor, az Országos Mérés- . ügyi Hivatal kirendeltségének vezetője szó szerint idézi. — Hazánkban az első mérésügyi törvény Zsigmond kirá ly ural kodása a latt, T40ő-bera jött létre. Ez a törvény egységesítette a. súly, a hossz- és a gatoona- menékeket, azokat a kereskedőket pedig, akik nem törvényes mértékkel mértek, árued.kobzassal sújtotta,. A hiteles mértékek iránti tömeges igény az iparosodás fellendülésével jelentkezett a XIX. sz. közepén, ekkor azonban már az egységes meitékrendszer igényével együtt. A fejlődés azóta szakadatlan. Sőt az utóbbi esztendőkben — gondoljunk csak ok új mértékrendszer bevezetésére — még fokozottabb. — Ideges az elárusító meg a vevő, ha ellenőrizzük a bolti mérlegeket, s ez két- három perc időkiesést okoz a forgalomban. Türelmetlen a termelőszövetkezet szakembere, ha az üzemben ellenőrzünk. Kellemetlenkedőnek tart bennünket a benzinkutas. Kisebb gondjuk is nagyobb annál, hogy a mi pecsétünkkel foglalkozzanak. Ennél is szomorúbb, hogy a gazdasági vezetők egy része még mindig szintén kézlegyintéssel intézi el a dolgot. — Mit tehetnek, ha a figyelmeztetés, a felszólítás nem jár eredménnyel? — Szabálysértési eljárást kezdeményezhetünk. Sok helyen nem sok sikerrel. Ezzel nem azt mondom, hogy az elmúlt esztendőkben nem volt fejlődés. A kereskedelmi vállalatoknál sokat változott a helyzet, az általunk es a társszerveink . által végzett ellenőrzések nem maradtak hatástalanok. — Milyen munkamódszer szerint dolgoznak? — Két részre osztottuk a megyét, így kétévenként mindenhova eljutottunk, de szúrópróbaszerű, ■ ellenőrzéseket is végzünk. A megyei kirendeltség Kaposvár donner! városrészében működik. — Hányán ■ dolgoznak a kirendeltségen? — Velem együtt négyen. Egy . kollégánk állandóan Buzsákon, a termelőszövetkezet melléküzemágánál tartózkodik. Ott folyik a VBKM megrendelésére az áramváltó kapcsolóknak a szerelése. Országos gyakorlat, hogy ott, ahol rendszeres a feladat, hitelesítő állomást létesítünk. Az is kialakult az évek során, hogy több nagyvállalatnál külön mérésüggyel foglalkozó szakember dolgozik. Erre somogybán még kevés a példa. Munkaerőgondjaik nincsenek: aki egyszer erre a munkahelyre került, ritkán megy máshova dolgozni. Alapkövetelmény a2 érettségi és még valamilyen vasipari vagy elektromossággal kapcsolatos szakma. Háromhónapos gyakornokoskodás után következik a ‘vizsga, ha ez sikerül, esküt tesznek. Ezután a dolgozó műszaki előadóként végzi munkáját a kirendeltségen. — Hogyan találkozik a kirendeltség munkájár>al a lakosság? — Közvetetten szinte mindennapi a találkozás, hiszen mindannyian vásárlók, fogyasztók vagyunk, és közös érdekünk, hogy sehol senkit ne károsítsanak meg. A kistermelők, akik árujukat. a piacon értékesítik, közvetlenül is találkoznak velünk: egy, a közelmúltban kiadott rendelet értelmében négyévenként kötelesek mérőeszközeiket nálunk hitelesítésre bemutatni. A megyei. kirendeltség dolgozói hitelesítik például a Balatonboglári Állami Gazdaság hatalmas bortáróló tartályait, a Kaposvári Cukorgyár, a húskombinát műszereit, óriás tartályait és a gyógyszertári mérlegeket is. K Zs. Csúszott a piac tegnap reggel Kaposváron. A gondnoknak ugyanis nem volt gondja rá — s talán sója sem —. hogy felszórja a betont borító sima jégpáncélt. Az árusok és a vevők „ősi ellentétükről” megfeledkezve segítették föl egymást, hogy folytatódhasson az adok-veszek, azazhogy ad- nék-vennék. Sokan kerestek — rég volt erre példa Kaposváron — burgonyát. Aki rábukkant. 6,50-ért megkapta. A fővárosiak már 8.70-ért vásárolják. és Kecskeméten sem olcsóbb 8-nál. A hagyma kilója H—12 forint. 1—2 forinttal drágább ennél a lila. A somogyinál drágább hagymát csak Komlón adnak, 15-ért, míg például Szolnokon csak 6,20. Nyolcvan forint a fokhagyma. Emiéi épp hússzal olcsóbb Csabán, de ugyanennyivel drágább Veszprémben. Fejes káposzta 4, cékla 6, sárgarépa 8 forintért kapható kilónként. 7—8 a kel., tízzel több a karfiol kilója. Fonmyatag zöldpaprikát darabonként 4 forintért ajánlottak. Paradicsomot e héten csak a fővárosban kínáltak 30-ért; Zalaegerszegen hússzal drágábban. A száraz bab országszerte — így nálunk is — 25—30 forint. Ennél 3—5 forinttal olcsóbbat Zalában, míg 2—3-mal drágábbat Kecskeméten kínálnak. Áruspukkaszt ássál is felért egy vecsési savanyúságkiskereskedő lehengerlő kaposvári bevonulása. 12 féle ínycsiklandó savanyúságot árult. . azonfelül kilónként 12- ért savanyított fejes káposztát. • Az , ínyencek és ínyesmes- terek örömére ismét hoztak 80 forintos sampinyon gombát. Drága csemege 'a darabonként 4—5 forintos tök. Elvben ebbe a kategóriába tartozik a tízért tukmált naspolya is. Minőségi almát 13— 15-ért mértek, az ötforintosat már fagy tizedelte. Mindenütt ennyi az ára, csupán Kecskeméten olcsóbb. Ott a java sem drágább 8-nál. Hasonló áron öntik a szatyorba a körte kilóját is. Igaz, Veszprémben 20-ért is nagy szeme van. Korántsem ez jellemzi viszont a szőlőt, melynek szánalmas fürtjein 14-ért próbálnak túladni. Meglehet, ha fóny- nyad még egy kicsit, felszökik az ára, aszalt szilvát ugyanis már csak 45-ért lehet kapni. 100 forint a dióbél, 65 a mogyoró és 180 a mandula kilója, Szolnok és Győr e liéten utolért bennünket tojásárban: ott is három forint. A zalai és pesti tyúkok szorgalmát dicséri, hogy ebben a két városban csak 2,20— 2,30 darabja. Öt forinttal drágult Kaposváron a csirke kilója, s már csaknem 50 forint. Tízzel olcsóbb még Szolnokon, viszont 2—3-mal drágább Pesten. Egy kakas 90-ért nem talált gazdára, egy tyúk ugyanennyiért párját ritkította. 250-et adtak volna egy kacsáért, ha a gazdája elmegy megkopasztani. B. F. Primőrök karácsonyra A rákócziíalvi Rákóczi Tenmelő- ,szövetkezet szajoli növényházában primőr zöldség, dísznövény és virág termesztésével foglalkoznak. A hathektáros üvegfelület alatt az év végi ünnepekre paradicsomból öt vagonnal, fehér paprikából pedig izázezer darabot értékesítenek. A pépszerű névnapokra százezer szál szegfűt és ötszer szál gerberát cs termelnek.1' Hiszen még hétköznap is, amikor mellettem bicegtél a gyártól a parkig; úgy éreztem, egész hangyaboly nyüzsög a trikóm alatt. Pedig olyankor nem találkozhattam ismerőssel, mert a társaim valamennyien a laktanyában voltak. Vasárnap azonban a fenyítetteken kívül csaknem mindenki a varosban kószált. A szórakozóhelyek tele voltak katonával ... Tényleg nem gyanakodtál? Egyszer. Egy pillanatig, felelte Piroska. De nagyon rossz volt... Örültem, hogy végre van. valakim, akit szeretek. akiben bízom, akiről mesélhetek a lányoknak a gyárban. Nem tagadom, jólesett volna, ha elviszel valahova. A közeli kisvendég- lótoe vagy a kultúrotthomba, ahol megismerkedtünk, biztosan találkoztunk volna a gyári lányokkal. Egy kis séta sem ártott volna. Annak ellenére. hogy. a jobb lábam kicsivel rövidebb a. balnál, én szerettem sétálni. Szépen felöltözni és végigsétálni a főutcán... A gyárban rendesen kerestem. A fizetésem nagy részét a testvéreimre költöttem ugyan, de azért öltözködésre is tellett. Szerettem a színes aljakat, a finom blúzokat,, a puha bőrből készült könnyű cipőket. Adtam magamra. A találkozóinkra pedig különös gonddal késaültem. A legjobb ruhámat vettem fel, hogy ne kelljen szégyenkezned miattam, ha elmegyünk valahova. Az első találkozásunkkor a Batthyányban. igaz. meghívtalak egy sörre, mert azt hittem, nincs pénzed. Katona voltál. A katona nem keres. Aztán meg azt hittem, azért nem fogadod el a meghívásomat, mert túlságosan önérzetes vagy. Önérzetes, büszke férfi. Nem bántam hát, hogy ott maradtunk a parkban. Majd elmegyünk legközelebb, gondol bem. MCUcg asoèdosztás után. Beülünk egy pohár ’sörre a kisvendéglőbe, vagy sétálunk. Jó lesz a séta is. .. Sétálni pénz nélkül is lehet De a következő vasárnap se mozdultunk ki a Batthyányból. Akkor, mindjárt az együttlétünk kezdetén, egy pillanatig be- lémhasitott, hogy hátha a lábam az oka. Már-már elszántam magam, hogy megkérdezzem ... Emlékszem, bólintott Kiss Benjámin. Észrevettem, hogy mondani akarsz valamit, már mozdult is az ajkad. De mégsem szóltál. Én, persze, megkönnyebbültem, hiszen sejtettem, miről akartál beszélni. Közben sikerült megszabadulnom a rossz érzéstől, mondta Piroska. Talán mert bíztam benned és szerettelek. És, mert — igenis — különbnek tartottalak mindenkinél. Ezért gyóntam meg neked az apám bűnét is. Futottam, hogy éjfélig beérjek. Minden, erőmből futottam, mondta csendesen Kiss Benjámin. De közben, ha arra gondoltam, hátha mégis elkések, nem éreztem szorongást. Nem féltem, hogy fogdába kerülök, talán nem is bántam volna, ha néhány napra lecsuknak. Valószínű, könnyebb lett volna az aljasságomat elviselni ... A fogdában jól meghajtanak az öregharcosok. Reggeltől estig mosom a körletfolyosókat, bedugult vécékben kotorászok konyákig szarosán, derékszíj nélkül. őrzők felügyelete mellett takarítom a laktanya- udvart, futólépésben közlekedem egyik munkahelytől a másikig ... Nem lett volna időm töprengésre. De hát, mint mondtam, időben beértem ... Lógó nyelvvel álltam a főtörzs elé. Fújja ki magát, katona, nevetett az öreg, azután irány a ruhaszárító kötél! Ötven év körüli, köpcös, pocakos ember volt. Olyan -bizalomgerjesztő arcú. Ha -netán kedve támadt volna megkérdezni, merre jártam, mit csináltam, egészen, biztos, elmondom neki az igazságot. Mindenekelőtt azt. hogy szeretek egy lányt, aki viszontszeret, de mivel a sántasága miatt rühellek vele emberek előtt mutatkozni, elhatároztam, hogy faképnél hagyom. És faképnél is hagytam, miután az enyém lett. Ma. illetve tegnap, pontosan éjfél előtt tíz perccel. Persze, ő még nem tudja, hogy többé nem találkozunk. Jövő vasárnap is szépen kiöltözik és elmegy a Bat- thyányba. Az első órában még reménykedik : lehet, hogy a kapuügyeletes valami kifogást talált a kimenő- ruhámon és visszaküldött. Talán nem volt nálam tű, cérna, vagy a hajam a megengedettnél hosszabbnak tetszett. Eltelik még egy óra. Azután még egy. Most már biztos benne, hogy nem jövök, nem jöhetek. Valószínű, laktanyaíogságra ítéltek, vagy fogdában sínylődöm. (Folytatjuk.) Levél a szerkesztőséghez Ébred a segíteni akarás Már' régóla fontolgattam levelem megírását, de úgy éreztem, . még nem látok elég tisztán abban az egész társadalmunkra nehezedő feladatban, mely az ország cigánylakosságának a társadalomba való beilleszkedését, szellemi és erkölcsi felemelkedesét tűzte ki célul. Ügy látom, az elmúlt néhány évben egyre jobban fokozódott e feladat megoldásával foglalkozó társadalmi szervek tevékenysége. Minden emberben — aki átérzi és megérti e feladat szükségességét, lényegét — ébred a segíteni akarás, , a tettvágy, hogy munkájával hozzájáruljon a cigányság fölemelkedéséhez. Levelem egyik célja: szeretnék én is részt venni benne. E levél megírásához a Kék fény legutóbbi adása adta meg a végső lökést. Ott ugyanis a megdöbbenés legmagasabb fokán leheltünk tanúi a cigányság szellemi elmaradottságának. Bár magyar polgártársaim véleménye szerint vannak ennél sokkal többre képes cigányok is. Ehhez csupán annyit tudnék hozzászólni: ahelyett, hogy elitéljük a cigányság negativ megnyilvánulásait, előbb próbáljuk meg közösen felkutatni az okokat, melyek a cselekedetet kiváltották, és ezek megszüntetésével segítsük, javítsuk az esélyeket a gyors beilleszkedéshez. Tisztában vagyok a nehézségekkel, akadályokkal, amelyek leküzdése, az államnak, a társadalmi szerveknek rendkívül nagy anyagi és szellemi erőfeszítésébe kerül. Mégis azt kell mondanom, hogy egynémely intézkedés csak részben érhette el a célját. A társadalmi szervek például célul tűzték ki a cigánytelepek felszámolását. Ezért elindították a lakásvásárlási cigány kölcsönt. 'Ezt azonban még csak félmegoldásnak sem lehel nevezni. Csupán az történt, hogy gyakran kidobtunk az ablakon sok millió forintot. Mert az.embertelenül élt cigányság embertelenül él áz emberibb körülmények között is. Arról nem beszélve, hogy hasonlóban részesülnek új szomszédaik is. Elkövettük azt a hibát, hogy nem készítettük fel őket az új körülményekre, és ezért drága árat fizettünk. Példa akad . nálunk is, amelyről személyesen meggyőződhetnek Istvándiban. Tanulságtól annyit: egy már meglevő eredményt nem szabad veszni hagyni. Mert ugye a kunyhó helyett lett. normális lakás, de mivel nem volt, aki felügyeljen arra, hogy az lakás is maradjon, sajnos tönkrement. Miért nem vigyázott a lakásra az új tulajdonos? Először is azért nem, mert szellemi elmaradottsága, korábbi életmódja miatt nem tud idomulni a jobba lelt körülményekhez. Szerintem oda kellett volna figyelnie a megyei cigány albizottságnak, a helyi tanácsnak. Iwgy a birtokbavétel után is lakás maradjon a lakás. A munlcahelyi nevelésről szót ejtve sem mondható el. hogy bíztató jeleket tapasztalnánk. A munlzahelyi morál alaposabb szemügyre vételénél megállapítható: egyes helyeken nem sok különbség mutatkozik a cigány és a nem cigány dolgozók között. Ezért — tapasztalatból mondom — munkahelyi nevelésről nem mindenhol beszélhetünk, különösképpen az építőiparban nem. Pedig, mint tudjuk, a cigányság túlnyomó része itt dolgozik. Nos, lenne néhány javaslatom e problémakör megoldására. 1. A helyi tanácsok foglalkozzanak úgy a cigánylakossággal, hogy jobban figyeljenek oda arra: kik járnak rendszeresen dolgozni, és kik nem. Az utóbbiaktól meg kell vonni minden szociális támogatást, és kötelezni őket a rendszeres munkára. 2. A közismerten alkoholista családoktól állami gon dozasba kellene helyezni i gyerekeket, a szülőket pedig szigorú hatósági ellenőrzés mellett a munkahelyükön való rendszeres megjelenésre kötelezni. Ugyanis az utóbbi rendkívül fontos lenne az állami gondozásban részesült gyerekeik nevelésének anyagi fedezeté, hez is. 3. A gyorsabb beilleszke dés és a szellemi felemelke- aés- érdekében aktivizálni kell olyan — a cigányság soraiból való — személyeket, akik anyagi és szellemi képességeik tanúsága sze rint társaiknál már régebb óta járják a jó utat. Az ilyen személtek bevonása több szempontból is célszerű lenne. Mert ugye, jobban hall gatnak rájuk, és tudnak, ér tenek egymás nyelvén. A nagyobb lélekszámú közös ségekben lehetne klubokat létesíteni (ahogy egy-két helyen már sikeresen működnek ilyenek), ezáltal bekapcsolódhatnának a kulturális életbe. Ennyiben fejtettem volna ki saját nézetemet. Mindehhez csupán annyit Írhatnék még, hogy e levél Írója is cigány. Megértésük és jóindulatú reagálásuk őszinte reményével maradok elvtársi üdvözlettel: Károlyi János, Istvándi, Kossuth u. 2. Köszönjük előremutató észrevételeit. Kérjük, ezután is legyen szellemi partnere társainak, s e népcsoport felemelkedéséért tett erőfeszítések aktív közreműködője. (A szerk.) SIÓFOKI ÁFÉSZ SZAKKÉPZETT HÚS- ÉS HENTESÁRU eladót keres FELVÉTELRE. Jelentkezés személyesen, a Sió Aruház igazgatójánál, Siófok, Kálmán Imre sétány 4. (43886)
