Somogyi Néplap, 1980. december (36. évfolyam, 282-305. szám)
1980-12-10 / 289. szám
„Tápanyagtérkép” készül a megyéről Talajvizsgálatok házikertekben is Még a múlt hétón is érkeztek a félméteres hó alól vett talajminták a megyei növényvédelmi és agrokémiai állomás talajlaboratóriumába. A-/. idén 22 ezer nagyüzemi talajmintát — naponta átlag kétszázat — elemeztek lt szempont szerint. E feszített tempó eredménye, hogy kétévi munka után lényegében befejeződött a me- yye több mint háromszázezer hektárnyi nagyüzemi termő területének első átfogó es teljes értékű vizsgálata. Ez utóbbi jellemző különösen fontos, hiszen talajvizsgálatok korábban is voltak, ele azok eredményeinek hiteléért — épp az elemzési módszerek és eszközök sokfélesége miatt — maguk a labor dolgozói sem tették volna tűzbe a kezüket. Ennek volt következménye az üzemi szakemberek bizalmatlansága és aiz eredmények használhatóságával kapcsolatos tartózkodása is. A két éve átadott új somogyi talajlabor már a legkorszerűbb berendezésekkel, s áz időközben országszerte egységessé tett vizsgálati rendszer alapján dolgozik. (Képünk) Az egybegyűlt adatsorok most számítógépbe kerülnek, Az értékelés nyomán rövidesen elkészülhet többek között a megye nagyüzemi területeinek „tápanyagtérképe”. Annyi máris látható, hogy a három év előttitől eltérően a gazdaságok korántsem csupán a műtrágyaadagok bármi áron való növelésével igyekeznek szinten tartani vagy növelni a talajerőt. A „mindent bele” szemlélet helyét — nem kis részt épp a talajvizsgálatok eredményei nyomán — az ésszerűségre, olcsóságra, újmódi kifejezéssel az okszerű talajerő'gazdálkodásra való A belügyi munka somogyi segítői közül az önkéntes, a vállalati és az ifjúsági tűzoltók képviselői, vezetői tartottak megyei értekezletet tegnap délelőtt Kaposváron, a Kilián György Ifjúsági és úttörő Művelődési Központban, Kiss László tűzoltó őrnagy köszöntötte a vendégeket, többek között dr. Németi Lászlót, a megyei tanács vb igazgatási osztályvezetőjét és ócrádi Géza tűzoltó alezredest. a BM Tűzoltók Országos Parancsnoksága kutatási intézetének vezetőjét. 1874-ben Csurgón alakult meg az első somogyi tűzoltó- egyesület. Ma 65 önkéntes t uzoltóegyesület, 47 vállalati testület. 40 úttörőszakkör, 28 ifjúsági egység és 9 ifjúgárdista raj segíti az állami tűzoltóegységek munkáját. Tavaly a tűzoltók önkéntes segítői 85 tűzoltásban, 450 létesítmény és 6500 lakóház ellenőrzésében vettek részt. Többek között erre emlékeztetett tegnap ünnepi beszédében Tóth István tűzoltó alezredes, a megyei parancsnokság vezetője. Szólt arról, hogy a tűz elleni védekezés társadalmi feladat. Sok tennivaló hárul az állami egységekre és az önkéntes segítőkre. A tüzek tetemes károkat okozhatnak, gyors eloltásuk és a megelőzés felelősségteljes munkát kíván. A somogyi önkéntes segítők mindeddig jól vizsgáztak. A sikerekhez az is hozzájárult, hogy a megyei, illetve járási és városi parancsnokságok jelentősen segítették az önkéntes egyesületek, a vállalati testületek, az ifjúsági rajok és az úttörőszakkörök munkáját. űrről beszéltek felszólalásaikban * megjelentek is, I akik többek között további I tör élevés vette át. Erre mutat például a mélylazítással, meszezéssel, hígtrágya-elhelyezéssel kapcsolatos szakvélemények iránti igény ugrásszerű növekedése. Több nagyüzem, köztük a Dél-somogyi Állami Gazdaság teljes területére megrendelte ezeket a • döntésmegalapozó méréseket és szakvéleményeket. A most teljessé lett adatsorok a szakemberek néhány korábbi sejtéséhez is bizonyítékot adtak. A műszeres elemzések kétségtelenné tették például, hogy a Nagyatád környéki talajok zöme magnéziumhiányos. Az új évben már az 1978-ban elsőként analizált talajok vizsgálatát kezdhetik újra. Ezek a mérések nem csupán a most készülő „térszakmai segítséget kértek az állami tűzoltóegységektől. A résztvevők megválasztották küldötteiket a belügyi munka segítőinek országos értekezletére. Somogy megyét az önkéntes tűzoltók közül Bodor József százados, lengyeltóti parancsnok, Pulai Tamás gépkocsivezető és Pap Árpád, a VBKM kaposvári gyárának századosa, a, helyi testület parancsnoka képviseli. Egy évig tartó szervezés után, az ország egyik legnagyobb faiskolájával rendelkező Siófoki Állami Gazdaság gesztorságával tavaly márciusban alakult a Somogyi Gyümölcstermelő és Értékesítő Társulás. Megalakításának ötletét a termelési rendszerek térhódítása adta. A társulás munkájában az új gyümölcsösök telepítése a döntő, emellett a már meglevőket kell »-feljavítani«. Jóllehet egy-két kivételtől eltekintve a megye termelő- szövetkezeteiben nem meghatározó a gyümölcstermelés, a területi adottságok és a növekvő piaci igények indokolttá teszik a termesztés elterjesztését, illetve fejlesztését. Kilencféle gyümölcsöt termel — összesen 730 hektáron — a tizenkét partnergazdaság. A siófoki gesztor rendszeres szakmai tanács,- adással és bemutatókkal segíti a munkát, biztosítja a szaporítóanyagot, a környező gazdaságoknak a rázógépeket. képek” folyamatos pontosítását teszik lehetővé, de a változásuk számbavétele több hasznosítható következtetésre is módot adhat. " 1981-ben újabb szempontokkal is bővítik a vizsgála-* tok körét, s megkezdik az úgynevezett levélanalízi.se- ket is. Ez utóbbi eredményeként megváiaszolhatóvá lesznek olyan, ma még nemegyszer talányos kérdések, hogy például egy adott növény miért nem fejlődik az elvárható módon, egy tápanyagokban gazdag talajon. S jóllehet ezek a vizsgálatok. az üzemi ^szakemberek várható igényétől eltérően, nem annyira a napi, mint inkább a hosszabb időtartamú kérdések megválaszolásában segítenék n*ajd, WíPtt. denképpen hozzájárulnak a Ezután kitüntetéseket és jutalmakat adtak át. A bel- ügyminiszer Kiváló társadalmi munkáért jelvényt adományozott Kiss László önkéntes tűzoltó századosnak. a kálmáncsai egyesület parancsnokának, valamint Flórián István önkéntes tűzoltó zászlósnak, a csurgói egyesület gépkocsivezetőjének. Hárman megyei parancsnoki dicséretet és pénzjutalmat kaptak. v — A haszon? — kérdez vissza dr. Kalmár Szilveszter, a siófokiak főkertésze., — Mi a »pénzünknél vagyunk«. Inkább a tsz-ek hasznáról beszélhetünk. Nem kell gépeket vásárolniuk; szakembereket is adunk. Példaképpen: egy' hetvenhektáros gyümölcsösben nem kell külön kertészt alkalmazniuk. Mi készítjük el a telepítési okmányokat, szervezzük meg az értékesítést. Melyek az elmúlt egy év tapasztalatai? A társuláson beiül; az évközi két szakmai bemutatón, az egy megbeszélésen és a közgyűlésen — a részvétel legalábbis ezt mutatta — mintha alábbhagyott volna valamelyest a kezdeti lelkesedés... Ellenpélda a vései isz-c: néhány évre előre elkészítették a telepítési tervet, megrendelték a szaporítóanyagot. Az »ellenpélda« érvényesülésének gátja — egyben a külső hatás — : tavaly meghiúsul; tizenötezer oltvány telepítése a hitelkérelem jóváhagyásának elhúzódása miatt, jóllehet nem változott a gyutökéletes talajerő-gazdálkodás feltételeinek megteremtéséhez. Az új év újdonsága lesz áz is, hogy áz állómás szolgáltatásként házikerltulaj- donosok vagy szakcsoportok részére is végezhet talaj- vizsgálatokat. A somogyi gazdák ilyen: igényeit eddig csupán Cegléden és a fővá- •rósban elégíthették ki. Az új szolgáltatás várhatóan elsősorban a szölő- vagy gyümőlcstelepítést tervező magán-kerttulajdono- sok körében lesz keresett. A talajlabor szakemberei már most felhívják a figyelmet, hogy a vizsgálatok hitele nagyobb részt a gazdák áltál végzendő mintavételezéstől függ, attól, hogy . a beküldött. ,minták, valóban tükrözik-e a terület talajának , egészét. (Az ezzel kapcsolatos részletes tájékoztatót idejében megküldik a községi tanácsok szakigazgatási szerveinek, kertbarátköröknek, szakcsoportoknak, valamint áíész-eknek.) A kerttulajdonosok által nyert előnyök mellett aligha lebecsülendő a „háztáji” talajvizsgálatok népgazdasági haszna. A tapasztalatok szerint, ugyanis a házikertek jó része — a gazdálkodói büszkeség és igyekezet nyomán — túlműtrágyá- zódott. Olykor talán a tulajdonosok lepődnének meg leginkább, ha megtudnák, hogy a kevesebb gyakran — itt is — több lehetne. mülcstelepítés állami szabályozása. Hasonló okok miatt már az idén »veszélybe került« 37 ezer oltvány jövő évi ültetése .. . A [elmulatható eredmények: elvégezték a szükséges pótlásokat, ti növényvédelmi munkákat — képessé tették a fákat arra, hogy jövőre jó termést adjanak. Kétszáz tonnányi gyümölcsre szerződtek a siófokiak partnereikkel — kétszáz- nyolcvanat vehettek át. A felmérések azt mutatják: a tsz-ek vezetői szerint jelentős terheket vesz le vállukról a társulás. Továbblépés: a dió çs a gesztenye meghonosít ÚKa a gazdaságokban; kapjon az eddiginél nagyobb hangsúlyt az értékesítés a társulás tevékenységében ; 2—3 újabb termelőszövetkezet bevonását tervezik a rendszerbe, végül a társulási formát kiterjesztik — terjesztenék — a megye állami gazdaságaira. Természetesen nem csak a mostani jó gyümölcstermelőkre ... B L. fl tűz elleni védekezés társadalmi feladat Önkéntes segítők megyei értekezlete Belépés nem csak gyümölcstermelőknek Vetélkedünk A beszélgetés hevében hirtelen rámcsapott valaki, majdhogynem sértődötten: miért akadok fönn ilyen kicsiségeken. Hiszen eredendőén játékos kedvű nép a magyar, meg azután már az ősapáink is, virtusból, meg ki tudja miért. Igaz, hogy mostanában borzasztóan nagy divat lett a vetélkedés, de majd elmúlik, mint a pattanás. Kar erre Időt vesztegetni... Nem is vettem észre, hogy közben vetélkedtünk. Szópárbajt vívtunk, érveket, eseteket, tapasztalatokat szegeztünk egymásnak. Ma sem tudom, hogy ki győzött. Már csak azért sem, mert nem volt a társaságban senki, aki elítélte volna, netán megvetné, lebecsülné a vetélkedést. Ostobaság is volna azt állítani, hogy az effajta egyéni-társadalmi produktumokra nincs szükség. Végtére is az önművelés, a tájékozottság egyik ösztönző formája ez; az általános műveltség gazdagítását, a szellemi képességek es szakmai készségek, az ügyesség, a különböző adottságok kiteljesedését szolgálja. A vetélkedőket hasznos, demokratikus fórumoknak is tekinthetjük, ahol az embernek alkalma van valamiben utolérni, megelőzni, felülmúlni, legyőzni a másikat. De hát akkor mi a bajom velük? Egyszerű a válasz: vadhajtásai dühítenek. Indc.'-olatlan, néha már nevetséges szaporodásuk, és legfőképp az, hogy sok helyen a „kipipálás eszközévé” alacsonyítják ezeket a játékokat. Rájöttek ugyanis arra, hogy „bizonyítani” lehet általuk: valamit „tettünk” a közösség, a társadalom javára. E „nagy jelentőségű tett” azután bekerül a naplóba, az éves beszámolóba (az is, hogy hány volt, meg mennyi résztvevővel), s akkor már érdemként szerepel, bármilyen selejtes, semmit érő volt az akció. A bizonyítékok száma azáltal is szaporodik, hogy már-már nincs újság vetélkedő nélkül. Mert arra kínosan vigyáznak a szervezők, hogy ország-világ megtudja: vetélkedtek a gyerekek, a fiatalok, a dolgozók (a többit tessék hozzátenni). Gondoltam, mielőtt papírra vetem „téveszméimet”, összeállítok egy listát arról, hogy milyen vetélkedők léteznek szőkébb hazámban. Nem sikerült. Azt hiszem, e játékok (netán vállalások!) túlburjánzására utal, hogy már a címeik se nagyon maradnak meg az ember agyában. Egyik reggel azután munkatársaimat kértem, segítsenek (pedig elég lett volna néhány újságot átlapozni). A kép nem állt össze. A negyvenötödik-féle vetélkedőnél ugyanis kértem, hagyják már abba, elég! Úgysem sorolom fel őket. A címek azonban felcsigázták fantáziámat. Amikor például a „Légy egészséges, mint Makk Marci!" címűt olvastam, hirtelenében kiegészítettem a sort a „Gyere velem, én se megyek sehova” kezdetű óhaj vetélkedővel, de azután rájöttem, nem illik élcelődni. Viszont hiányoltam, hogy a „Ki tud többet a munkáról”, a „Mit üzensz a. tiszteletről”, a „Fegyelmezetten érdemes” és ezekhez hasonló gondolatok hiányoznak a sorból. Netán alkalmatlanok lennének a versengésre? Jó, tudom, hogy sok szakmai lehetőség is kínálkozik a fegyvertárunkból. Hogy csak néhányat mondjak, itt van például a „Ki minek mestere” vagy „A szakma ifjú mestere”. Okos, célratörő „mérkőzések” ezek. És ki ne tudná, hogy van szántó-, fejő-, lakatos-, gépszerelő-, fodrász-; cukrász- és 'felszolgálóverseny. Hasznukat igazán nem vitathatom. Inkább az foglalkoztat: miként lehetne ezeket a versenyeket — mindenfajta ünnepélyesség nélkül — átültetni egyetlen akcióból az év minden napjára. Mondjuk ügy. hogy ne a nézőközönség, a meghívottak, hanem a vásárló, a fogyasztó, az utas szurkoljon naponta a kiváló eredményekért ... r É rdekes megfigyelni, hogy az olimpiai eszme miként fa- csarodik ki a különböző vetélkedők ürügyén. Megtett férfiú — egyébként közgazdasági szakember — mondta el, hogy brigádjuk (mert nekik is van!) vetélkedni fog. Zenéből, operarészletekből „vizsgáznak”, irodalomból, és diákról kell felismerniük Európa különböző országait, városait. Talán lesz néhány szakmai kérdés is. „Készültetek tisztességgel?” — kérdeztem tőle ártatlanul. „Ugyan, ne hülyéskedj ! Jó buli lesz. Öt csapat indul, hatodikok nem lehetünk. Végül it nem a győzelem, hanem a részvétel a fontos Mindeddig azt hittem, hogy a nemes versengés okvetlenül utánjárással, böngészéssel, tanulással, önműveléssel, a vetélkedés készségének kialakításával, azaz egyéni és egyúttal társadalmi haszonnal jár. De hát, ha az utolsó hely mindenképpen biztosítva van, az más. És ha be lehet írni a naplóba, ha tettnek számít, akkor értem, hogy miért terjed gomba módjára a vetélkedő. Meg azt is, hogy a módszer a feltételezett haszonnal szemben időnként tetemes kárral jár. Elsősorban a gondolkodásban. De anyagi szempontból is, ha a munkából való kiesést, a sok távollétet, a központilag is igazolt vetélkedőidőt veszem alapul. Vagy vitatják talán, hogy újabban a vetélkedők egy részét munkaidőben „ülik" megrendezni? (Különben nincs résztvevő.) Egy iskolaigazgató panaszolta, hogy mennyi kárt okoz a megfontolatlanul, tömegesen. szervezett verseny- és vetélkedősorozat. Tőle tudom, hogy oz igazán jó célt szolgáló, a minisztérium által meghirdetett tanulmányi versenymozgalom úgynevezett vetélytársakat termek ki teljesen indokolatlanul. Ipari tanulókról van szó, akik ölömmel, nagy ambícióval készülnek az országos versenyekre. A küzdelemnek rangja van, s kiemelkedő eredmény esetén szakmunkásvizsgát sem kell tenniük a résztvevőknek. Igen ám, de vannak közép- meg alsóbb szervek is, amelyek ugyancsak produkálni akarnak valamit. És akkor ugyanazoknak a leendő ifjú szakembereknek versenyeket hirdet az OKISZ, a kereskedelmi, a vendéglátó vállalat, az áfész, a ktsz, a tsz. És viszik a gyerekeket egy napra, három napra az iskolából, kiemelik a termelésből — eredményes szereplés esetén egy serlegért'vagy műbőr táskáért. Hiába, vetélkedő nép vagyunk, és eredendően játékos. Hiszen már az ősapáink is, virtusból, meg ki tudja miért.,. Annyi sok jelenségről tud az ember, amelynek megváltoztatásáért különösebb akciók és díjak nélkül igazán érdemes volna vetélkednünk. Azért például, hogy munkában és magatartásban, elkötelezettségben és tettvágyban utolérjük, megelőzzük, felülmúljuk a ma még jobbakat. A vetélkedés nem más, mint cselekvés. És van tennivalónk. Lehetne-e versengeni azért, hogy egy város tanácselnökének például ne kelljen 68 napig (!) bajlódnia, míg el tudja intézni, hogy az autóbusz igenis megálljon a hobbikertek előtt. Versengeni lehetne azért, hogy a 650 forintos téli cipőt ne „mérsékelten vízálló” cédulával rakják a vásárló elé, ami ugyanis azt jelenti, hogy beázik. Vagy, ha nem szüntethető is meg. de legalább csökkenjen már valamelyest az utazóközönség örökös panasza. Vetélkedjünk abban, hogy a magyarázkodások helyett mindenütt tettekkel válaszoljanak az emberek észrevételeire, panaszaira, V agy nem lehetne vetélkedni abban a temaban, hogy ki tud rövidebb értekezletet tartani, több időt hagyva a munkára? Azt hiszem, van miben megelőznünk társainkat, S egy tartalmas „vetélkedősorozat” keretében lehagyni korábban volt önmagunkat. Nem valamiféle kényszerérzettel, hanem játékosan, szeretve, becsülve azt, ami a mienk, és kizárva életünkből mindent, ami kirakatra emlékeztet, ami formális vonás. Hiszen ezeket csak kipipálni lehet, de társadalmi szinten meggazdagodni belőle — soha. Jávori Béla
