Somogyi Néplap, 1980. december (36. évfolyam, 282-305. szám)

1980-12-07 / 287. szám

Vadcsapáson, nyiladékon

SOMOGYI TÁJAK, EMBEREK

állománya miatt gyengének minősítenek —. mindennap új titkokat led föl.

— A gyenge jelző azt jelenti — magyarázta Zamárdiban Kiss Ernő erdeszetvezető —, hogy kevés az értékes ía. Az alsó szint viszont sokkal erősebb, mint a közép- vagy a dél-somogyi erdőkben. Ezért van az, hogy a vad itt a legnagyobb télben is talál vékony hajtást vagy rügyet. Olyan adottság ez, amely kedvezően befolyásolja az állomány fejlődését Nem múlik el vadászszezon értékes trófea nélkül. Szarvas, őz, vaddisznó él uz erdőinkben, s amelyik itt születik, fel is nevelkedik: a területet északon lezárja a Balaton, nincs lehetőség a vándorlásra. Délről időnként meglátogattak bennünket a dámok, de amióta bekerítették a gyulaji vadaskertet, azóta ritka vendégek nálunk. A termőhely, a klíma és a talaj hasonló a gyulajihoz: ezért döntöttünk a telepítésük mellett. Három éve harmincnégyet hoztunk, most, mielőtt kinyitottuk a karámot, már kilencvenre sza. porodtak, láthatóan jól érzik itt magukat.

Kiss Ernő nem hord vadászruhát; öltözéke a hivatalban ülő emberekével egyezik meg.

Amikor a munkájáról kérdezem, szá- mokkái felel.

A sok adat közül egyet bekereteztem a jegyzetfüzetemben: a bevételként elkönyvelt minden tizedik forint a vadászatból származik, mégpedig valutában.

— Olyan nagy az igény a vadászat iránt, hogy a termőhely képtelen természetes körülmények között kielégíteni ezt. Az igény hozta létre a vadaskerteket, ahol intenzív gazdálkodás folyik. Tótokilapon a dámok helyén vaddisznóskert készül. Ropolyban lesz a második. Segesden pedig a harmadik.

Az ajtóban búcsúzás ^ közben. . kérdezem: szeret-e vadászni? äi< ■ — A legősibb ösztön »%ádászal ösztöne.'

— Kitérő válasz.

— Őszintén szólva nem sok élvezetet jelent egy őzsuta kilövése, de egy disznóra szívesen emelem föl a puskát... Az őzeket sajnálom, mert kecses, finom felépítésű állat.

— Sa disznó?

— Azt a legnehezebb lőni: csak éjszaka mozog. És elég intelligens: nem hagyja köny- nyen elejteni magát. Támad, ha megsebesítik vagy ha nincs más mód a menekülésre, A malacáért is vérre megy.

— Menekült már?

— Kétszer is. Sebzett disznó után kutattam. Megtaláltam, látta, hogy nincs menekvés, támadott. Csípőből tüzeltem, így menekültem ... Képzelje, ha egy mázsás állat ráront az emberre ...

A kaland — amelyet számon tart a szakma is — egyszer-kétszer adatik meg a hivatásos vadász életében.

— A mi munkánk nem ebből áll — érvelt egy sok verőfényt ígérő reggelen Mohácsi András segesdi erdészetvezető. — Az a feladatunk, hogy! éljünk a természet kínálta lehetőséggel: gondozzuk, szaporítsuk a vadat. Az erdő vad nélkül olyan, mint a város emberek nélkül. A munkánkat előre tervezzük: tudatosan avatkozunk be a vad életébe azzal,' hogy javítjuk a feltételeket. Szakma ez, s a mi, családunkban apáról fiúra száll. Az öregapám is ezzel kereste kenyerét, az apám Is, én szintén vadászt neveltem a fiamból. Hogy mi lesz az unokámból? Bartos Tibor, a nyugdíjas marcali erdész azt rpondta erre, hogy verébnek veréb, erdésznek pedig erdész lesz az utóda. Amikor éri — éppen harminc éve — ide kerültem, lőttünk egy hét kilogrammos bikát. Bervár Béla, az akkori erdész végigvitte az utcán, a postán mérte meg. Azt mondta, lássák az emberek, hogy mekkora bika nevelkedett az erdőben . . . Ma tizenegy .

. ilogramm felett tartjuk valamire a bikát. Bírálni 1900 körül kezdték, akkor az országban öt-hat kapott aranyérmet. Ebből egy- kettő mindig erről a területről került ki. Ezek

az erdők most is .megnevelik a maguk aranyérmeseit.

— Kiből lesz jó vadász?

— Aki szereti a munkáját, bírja a gyaloglási. és tud bánni az emberekkel, hiszen sokszor fél napot — éjszakát ül kint a vendégekkel. Ezekhez a tulajdonságokhoz kell egy család is, amelyik eltűri, hogy soha nincs otthon..

Hajdani diáktársaim közül egy választotta hivatásának a vadászatot. Dr. Galamb Gábornak hívják, és a Dél-somogyi Állami Gazdaság kerületvezetőjé. Nyolcvanhét ember munkáját szervezi, s 58 ezer hektár területen gazdálkodik: A munkáját akartam megismerni, mellé szegődtem. Később leültünk egy vadászházban beszélgetni.

— Fáradtnak látlak — mondom.

— Augusztus 27-e óta nem aludtam négyöt óránál többet.

— Miért haj9

— Mert a vadásztatás — szolgáltatás. Aki idejön, sok pénzt fizet valutában, és elvárja, hogy kiszolgálj áík.

— Amerre jártunk, katonás rendet láttam.

— Ez egy fegyveres, egyenruhás alakulat. Fegyelem nélkül nem megy.

— Hangos szót azonban nem hallottam.

— Nem kiabálok akkor sem, ha mérges vagyok, a

munkatársaim csöndes szóból is értenek: tudják, hogy amit magamtól elvárok, azt másoktól is megkövetelem. Engem az életem egy darabja köt ehhez a vidékhez. A munkámat majdnem úgy szeretem, mint a családomat. Az egyetem után ide kerültem segédvadásznak, aztán fővadász lettem, majd ágazatvezető. Valamikor hétszáz töltényt is éllőttem egy év. alatt, most hóáapogik nem használóin a puskát. Lehet, hogy .kiéltem már magam? Vugy öregszem? ... Az en feladatom a gazdálkodás: a: gazdaság tervében 28 millió forint bevétel szerepel ebből az ágazatból. Ebben a szakmában nem a zöld kalap és a puska a legfontosabb, hanem a gazdálkodás minősége. Ez a homokvidék a •nyíl-ligeteivel,, lecsapolatlan mocsaraival, az- égeresekkel megdobogtatja a vadász szívét, még. akkor is, ha puska nélkül ül fel a lesre. A termőhely olyan alap. amelyet okos gazdálkodással jól ki lehet használni. A mi feladatunk, hogy megfelelő körülményeket, takarmányt, ivóvizet, sót es nyugalmat biztosítsunk, elvégezzük a szelekciót, a nem tipikus, beteg egyedeket eltávolítsák az állományból, szabályozzuk az ivararány.. Nagyon fontos az is: legyén bátorsága a, vadásznak hagyni, hogy megöregedjen az .állomány. Egy bizonyos korban hozza a legszebb, trófeát a vad. utána csak az örökitőképessege teszi' értékessé. De ezzel az állományt erősíti. Ezt a munkát csak szívóssággal, csendben lehel jól végezni. ‘ Itt, Dél-Somogybán az elmúlt 15 év alatt elnéptelenedett több település, és az 58 ezer hektár hatvan százaléka beerdősült. A változás kis területen is nyomon követhető: amikor Lábodra költöztem, még hávom legelője volt a

községnek, és c-’ i három Tsordát hajtottak ki. Most elvadul; a leg Nő: a. természet visz* szaszerezte területeit. A múlt századi térképek bizonyítják: hajdan is ilyen volt ez a táj. Itt van a legtöbb lefolyástalan terület', sok az apró patak. A páratartalom ritkán megy ”5 százalék alá, és látszólag ellentmondás, de így igaz — ezen a környéken a legmagasabb a napsütéses órák száma, -és legtöbb a csapadék. Mindez együtt érdekes növény- és állatfajokat nevel. A somogyi homokhát tetején szárazságot tűrő fenyő telepedett meg, lejjebb a nyír, a tölgy, majd az éger következik, a sivárabb helyeken pedig a boróka díszük. S ebben, á sokszínű, gazdag növényzetben — a muflont kivéve — minden hazánkban honos nagyvad megtalálható: a szarvas éppen úgy jól érzi magát, mint a vaddisznó. Fészket rak. a rétisas és költ a fekete gólya.

Galamb Gábor a> vadgazdálkodásból írta doktori disszertációját. Dolgozatának ez a címe: Az őzpopulációk szerkezetvizsgálata, különös tekintettel a genetikai problémákra. A kerületet a természet két részre osztotta. A „vízválasztó” a Kutas—Lábod—Barcs közötti út. Ettől nyugatra, a Dráva és a Rinya öntéstalaján kevesebb az erdő. Keletre, a homokosabb vidéken több a fa : az őzállomány .is különbözik e két területen. Dolgozatát készítve. 850 őzet vizsgált meg, mindegyikről íizen- hatféle adatot vett föl, és ezeket számítógépre vitte. Tapasztalataira építette fel a selejtezés alapelvét.

A homokon, őzek napoznak a keréknyomban. A szálfaerdők között világosabb folt tűnik fel. A gépkocsivezető fékez, és a folt

megmozdul : gímszarvas emeli magasra trófeáját. A nyiladékon még egyszer szembe néz velünk, aztán méltóságteljesen eltűnik , a fák között. A vetésen őzek legelnek, a terepjáró zajára föl sem emelik a fejüket. A domb másik oldalán dámok lapátján csillan a lenyugvó nap fénye. Halkabbra fogjuk a szót, de az emberi hangra így is magasra emelik a fejüket.

A tengelyig érő sár után homokon fut a kocsi, s a nyiladékokon ■ át felvillantja kincsét az erdő. Saélídebb itt a táj, s korántsem olyan „titkolózó”. A véreb a kocsi hátsó ülésén a combomra teszi a fejét, békésen szunyókál : rá csak akkor van szükség, ha vét a puska. Egyszer — két nap alatt -ű harminchat kilométeren keresztül vezette el a vadászt a megsebzett bikához.

— Mennyit ér ez az állomány?

Galamb Gábor számolni ykezd. A számok racionalitása idegenül hangzik it;, ahol a trófeák, a nemes formák és a kecses mozgások láttán órák óta csak egy jelzőt fokoztunk: azt, hogy szép. Végül kiböki számolásának eredményét :

— Lehet vagy félmilliárd ♦érint az értéke.

Hallgatunk., A számoknál többet jelent a látvány.

— Azt szeretném, ha egyszer rezervátum lenne ez a terület azért, hogy maradjon meg mindig ilyennek, amilyenné a természet alakította, s gazdagodjon saját törvényei szerint.

sasággaj, sok szórakozással, de én gyerekkorom óta vadász vagy erdész akartam lenni. Az iskolákat is úgy választottam meg, hogy erre vezessen az út. Nehezen kerültem az erdészet kötelékébe, mert mindig sok a jelentkező. Ropolyban voltam beosztott vadász, s amikor itt Tótokilapon megüresedett ez a hely, felajánlották. Elvállaltam. Itt nincs mozi és szórakozóhely. Amikor leszáll az este, egyedül, marad az ember az erdő susogásával. Szeretem ezeket a hangokat: ilyenkor tudom, hogy jól választottam. Hiszek abban, ha valami lenni akar az ember, azt szívós akarattal elérheti.

A fék tetejére felült már a hold, amikor visszaértünk a vadászházhoz. Bent az erdőben bagoly huhogott, s mellettünk valahol ropogott as avar. Ha déli szelek fújnak, a szarvas. feljön, egészen a vadászházig. Amikor északira fordul a szél, a nyulak sokasodnak meg. A nyolcezer '■’ektáros vadászterület sok ilvszázados törvényeit három év alatt ismerték meg az itt lakók, de az erdő — amelyet

Fejet hajtottak a bokrok a. hűvös szélnek, amikor végigsöpört a tisztáson. A kabátot szorosabbra húztam: nyirkos levegőt a leszálló alkonyat niég hidegebbé tette. Mozdulatlanul álltunk a fák tövében, ritkán — ak-. kor is suttogva — váltottunk szót, de a dám- bikák csgk nem akartak előjönni. Amikor a domb. mögött lebukott a nap, „élni” kezdett a vadrét. Rónai József, az erdőgazdaság fő- vadásza többször is a vállához emelte a távcsöves puskát, azután mindig csalódottan engedte vissza: kiderült, hogy amit dámbiká- nak véltünk, az csak egy barnára száradt fű- csomó vagy dércsípte bokor.

Egy délutánt csavarogtunk végig az erdőben. Közben megriasztottunk néhány fürge ugrású őzet, felvertük a fácánokat. Aztán csak az avar ropogását hallottuk a lábunk alatt. Lent az erdészházban pálinkát ittunk melegítőnek és kávét frissítőnek. Vékony arcú -asszony kínálta szíves vendéglátóként az italt. Három éve költözött ide követve férjét, aki mindenáron hivatásos vadász' akart " lenni. Kovács Tiborné Kaposváron zajos irodában dolgozott. Itt Tótokilapon rászakadt a csend. Az erdő ’karnyújtásnyira ér véget az előszobaajtótól.

■— Ö választotta ezt — int fejével a férje felé, — Mert nagyon szeret vadászni. Most már tudom, hogy a vadász felesége sem tehet mást.

— Nem hiányzik a város?

Kint jártunk a domboldalban, Kovács Tibor.

sokáig rúgta az avart.

— Jó pénzű munkahelyem volt, nagy tárl>r. lierez* Imi«’