Somogyi Néplap, 1980. december (36. évfolyam, 282-305. szám)

1980-12-07 / 287. szám

„Saját . parancsolatunk szerint” A mesztegnyői bíróháznál (Száznegyven évvel ezelőtt, pontosan 1841). december 7-én, panesztzendülés tört ki Mesztegnyön, ahol egyre fvj- tagtUátíbá vált a nagybirtok szorítása. A felkelést — melynek 13 halálos ésl?20 sebesült áldozata volt — száz­húsz fegyveres verte le.) —• Megjöttek a fal űzők! — robban be izgatottan Hajdú Gyura, 'a tekintélyes szavú, íéltelkes Hajdú György síi­vel vény fia Bognár bíró há­zába. A szobában tárgyalók ab­bahagyjak a vitatkozást. — Hol vannak, te? — mor­dul a legénykére az öreg Já- gec Ferenc. — Kint beszélik az útju­kat, merthogy a kapuban megállították ókét. De már tartanak is befelé — figyel­mei a lábdobogásra a fiú. Két jobbágy lép be a tá- . gas, bagósaagjól,. pipafusttől bűzös levegőjű szobába. Kö­szönés után hangtaianel áli- nafc meg a kemence koaeíé- ben­— Saóljatok már, na! — formed rájuk a házigazda. A fatozok lekanyarítják nyakukból a tarisznyát, ha­talmas csóragjaika't a falhoz támasztják. Egyikük eköz­ben észreveszi a kemence mögött ágaskodó két puskát meg a sörétes flintát. Meg­böki a társát, fejével a fegy­verek fete int Mindketten ijedt szótlansággal néznek az asztal körül állókra. Mintha ok várnának beszámolót ar­ról, mit végeztek távotlétük- beh a falu képviselői. A bíró hangja túiseLmetle- nül csattan. — Mît bárrmftok? Akad több is, van a konyhában meg a fesztben mindenféle lövöszerszám. De ha kell, akad még fejsze, íarkósbot, cjakanjr meg más hasznos eszköz * pandúrok ellen. Tudjátok meg ti is: a falu­gyűlés úgy parancsolta, hogy kicsinytől fogva nagyig fel­fegyverkezve legyen az egész falu. Hta győzünk, mihíári- sokká leszünk, és mind az uraság, mind a vármegye alul fölszabadulva, a magun­ké lesz az egész határ? — És ha katonasággal jön­nek ellenünk? — veti közbe az idősebb fa lu zó. A szemközti sarok homá­lyából egy szabadságon levő császári huszár lép elő: Gai- ger Károly. Tudálékosan, a beavatottak fölényével ma­gyarázza; — A katonáktól pedig sen­ki emberfia ne ijedjen meg! Ok csak vaktöltéssel tüzel­hetnek a fegyver nélküli népre, amilyet a gyakorlaton használnak. Engem is ktok- taüák ruia. igaz, de a többség rendben jelentkezett. Bízón se men­tünk többre odafelé. — Eh! — legyint bosszúsan a bíró. — Gyáva, alantas népség! Ezért nem megyünk semmire az urakkal. Mert »békességbe« meg »rendbe« jelentkeznek saját rabságuk­ra. Hogy a fejüket nem hajt­ják be szép szelíden a já­romba!... Még szerencse, hogy másmilyen népek is laknak körülöttünk. így a kelevíziek, akik ígéretet tet­tek, hogy ha erőszak fenyeget bennünket, az egész hely­séggel készek- segítségül jön­ni. Meg a. hidasiak is meg­ajánlották az erőiket. De különösen a felsősegesdiek mutatkoztak testvériesnek Azokat meg a ferenceseit csavarták el elsőben, mire ellenállás nélkül hagyták ma­gukat összeíratni. Most aztan miránk figyelnek. Hallottam egy ama szekerező gadányi gazdától, azt kiabálták az ut­cán összeverődve: tegyünk úgy, mint a mesztegnyőiek!... A kisbajomiak meg bécsi in- stanciázást szerveznek, kö­zösen a nagybajomiakkal. Na! Azért mondom, nemcsak niklaiak, marcaliak meg bi- zeiek vannak a környéken. A pillanatra beállt töpren­gő csöndben az idősebb fala­zó szólal meg; —», Jó, varrnak mások is, így igaz: de messze innen! Hogyan tudnak segíteni raj­tunk ? Lassan j ár a hír a faluk között Addigra szétverhet­nek mindnyájunkat. Az ura­ság meg eregetheti a küldön­ceit a járásbeli szolgaijáéhoz. — Arról gondoskodunk mi, hogy ne tehesse! — eme­li fel a hangját a hatalmas termetű Odor János. — Min­den utat megszálltak az em­bereink. Láthattad magad is. — Ügy vetekszem, kár volt benneteket faluzni kül­deni — legyint Bognár bíró, és az asztal körűi állókhoz, ülőkhöz forth»!. Fiatal, fejszés jobbágyié- geny lép be. — A bíró aramat keresi egy hajdú a járási szolgain- rótok Azt mondja, levele* hozott — Bocsásd be. Zsinóros mentében zömök, fegyveres férfi vágódik ke­mény léptekkel az asztad elé — Bogi rar József bíró ura­mat keresem. A tekintetes szolgabíró úr küldte ezen levelet. Kéretik azonnal fel­bontani, és a benne foglalt parancsolat szerint cseleked­ni. A bíró végignéz a társain. A levél után nyúl, kikapja a hajdú kezéből. — Akármi is a tartalma, rád nincs szükség. Elme­hetsz! Széttöri a pecsétet, és kö­zel . hajolva a gyertyához, akadozva olvassa: »Megpa­rancsolom hogy minden há­zigazda családjával együtt a megye végzése szerint de­cember hó hetedikén reggel a helyszínen megjelenő kül­döttséget egész csendesség­ben bevárja, saját lakásában vevén ki-ki a további rende­léseket.« Bognár bíró az' asztalra dobja a levelet. Hangja ke­mény, kérdésében nyoma sincs a megingásnak: — Na, emberek hallottátok. Mi légyen? — Semmi — válaszol azon­nal Ivók Ferenc. — Ami volt. Amit a falugyűlésen végez­tünk. Mást nem tehetünk. Az öreg Hajdú György megtoldja : — Adják vissza jogos já­randóságunkat, legelőinket, tétjeinket, akkor psszeiratjúk a katonának való legényeket! Addig tartjuk magunkat sa­ját parancsolatunkhoz. — Vagy engedjenek Becs­be a császárhoz! Mert ne­künk már biztosan megadták a josot, csak a megye titkon tartja előlünk — emeli fő! hangját Boda János. Kiabálás, zűrzavar hSti be az alacsony helyiseget. A bíró az asztalra csap: — Csöndességet! Most minden gazda hazamegy, csak az őrök maradinak a he­lyükön. Pirkadat előtt az egész fata itt legyen! Senki fegyverforgató férfiember a házában ne találtassák ! Jój- eakát mindnyájuknak! Krsorak óznak. Boda János marad utoljára. Megszorítja cimborája, gyerekkori pajtá­sa karját, és az inas, kissé görnyedt tartás« embert ma­ga' fele fordítja': — Nehéz napttrtt lesz hol­nap bíró uram. — Majd nyel egyet, és eterzékenyúlve hoz­záteszi: — Jóska komám. Bognár bíró sóhajtva válá­sáéi: — Az. Keserve:-** «ehéz, öreg testvérem. kasd I.avrto — Elég a fölösleges sáp­ból ! — csap az asztalra az öreg Boda János. — Halljak, mire mentetek Marcaliban meg a niklai búcsúvásaron! — Hát biz’ az nem sok, amit végeztünk — kezdi gyorsan, szinte hadarva a fiatalabb jobbágygazda. — Azt akarod mondani : nem állnak mellénk? — N ile lan alig hallgattak meg bennünket. Borosak is voltak az emberek, meg más­sal foglalatoskodtak. Azt mondják, nehéz a sorok, töb­ben el is szöktek az összeírás ellen betyárnak, neki * be­reknek. Békés fatu az, nem akar ölre menni a katonaság­gal. De jószerencseí, azt kí­vánták. Meg Isten segedel­mét — És a marcaliak? — Egy Rafcteás utcai gaz­da szekerére kereteztünk föl tegnap délután. NikIára. me­net. Mondja, hallotta, hogy berzenkedünk az urasóg el­len, megéljenek benmisfeat aa égiek, de Marcaliba*» békes­ségben megtörtént az össze­írás. Morogtak a« emberek, — Ö, fia*», dehogy sanágá­lon» én őke* — setéit jnwar- tan. — Csak segítek néha a doktoraiénak, ha éppé» ked­vem van hoesó,. Nem pénzért teszem. Nem szorulok én a pénzükre. Keresek ölöget, meg te is küldesz, fiam. ... Sokat is. Sok ám az az öt- jezázt Hámon» vagy kettő is .'ölég lenne. Aetón az öcséd ís „„ Azt kérdezte a tevéié­be». mit küldjön ___ N em fejezte be a monda­tot. Talán, mert Kiss Benjá­min összevonta a saenmüWö- kéfc. Gyorsan tasszaáést az orvoséktao«. — Aranyos embere* amok — mondta. — Szeretnek en- * gern. A doktor úr azt mond­ta, hasonlítok a nagyanyjára. ! Nenj vágnak föl a vagyonuk ­' na, Noéig tKSneexnam Meg*» tavadbak itt, naérnáúmk. A fér­fi egy gatyában jött ide ta szokta mondéné} űz évvel ez­előtt, s esztendőre hozta az asszonyt. Semmeve! kezdték a régi orvos la kasban ; tudod, ahol a rendelő az udvarban totó. Most? Meg köti nézni őksec Háromszobás lakást és rendelő* épített nekik a ta­nár*. Ezetó meg négysaobas öeötatakást vettek a város­ba*», a építik már a balatoni házat is. Két autójuk van. A nagyobbik kai az ember jár, a kisebbikkel az asszony. Meg az a sok, gyönyörű, drá­ga kép a szobáikban ... Ha látnád fiam__ M ély lélegzetet vett. — Itt volt a doktor úr? — kérdezte másféle hangon. — tat veit — mondta K.isss Nem nőtt a kocsiálláspénz A terményeké és a fűtőanyagoké az elsőbbség A havazás, az erős saél a kaposvári vasúti csomópon­ton is nehézségeket okozott. Leállították a tolatást: a to­latócsoport is a váltókat és a vágányokat tisztította — az át.menőíorgalom zavartalan- sagának biztosításáért. A tá­volsági személy- és a gyors­vonatok késése miatt nagy figyelmet igényelt a csatla­kozások megszervezése. Fe­szített munkával síké ült el­érni. hogy a kaposvári üzem- íönökség hibájából nem for­dult elő késés. A november harmincadi- káról december elsejére vir­radó éjszaka a siófok—ka­posvári vonalról jelentettek hóakadályokat az őrök, ezért a műszaki, a pályafenntartá­si és a forgalmi ügyeletesek éjfél előtt egy nyolcszáz ló­erős, hótolóval ellátott moz­donnyal Siófokra indultak. Toponár és Répáspuszta kö­zött 30—40 centiméteres hó­fúvás temette be a pályát. A legkomiszabb a somogy- meggyesi domb volt, ott fél­méteres hóakadályok is vol­tak. A látótávolság az erős szél és a havazás miatt csak húsz-harminc méteres. Visz- szafelé a hajnali személyvo­nat előfogataként jött a pá­lyatisztító mozdony, így si­került leküzdeni az akadá­lyokat. A kaposvári vasútállomá­son a mostani szállítási idő­szakban az , energiahordozók, a mezőgazdasági termények és az élelmiszeráruk be- és kirakásáé az elsőbbség. A va­gonok leghosszabb várakozá­si ideje ritkán haladja meg a három-négy napot. Ez fő­ként olyankor fordul elő, amikor az áru kirakásához nagy teljesítményű daru kell. Megnőtt a nemzetközi kon­ténerforgalom is Kaposvá­ron: az idén tfe Vbvafi »tett hárommillió-hétszázezer fo­rintra rúgott a késedelmesen kezelt vagonok miatt kisza­bott kocsiálláspénz. Ez majd­nem eléri a tavalyi, egész évi összeget,. Meg kell 1 azonban említeni, hogy ez év január elsejétől az első napi várako­zás óránkénti díját ötven százalékkal emelték. Így in­kább javulásról beszélhe­tünk. — Fölhívtuk dolgozóink figyelmet — mondta Schisz- ler László kereskedelmi fő­nökhelyettes — : azonnal je­lentsék, hol van üres kocsi, hosv rögtön átadhassuk őket a vállalatoknak. Fuvarozta- tóinkat is arra kértük, hogy ha reggel hat órára nem is tudtunk vagont kiállítani számukra, érdeklődjenek dél körül, hátha más cégek már kirakodtak, s így gyorsabban át lehet csoportosítani a ko­csikat. Az idén a mintegy negy­venezer vagon egy nyolcadát »kezelték« késve a vállala­tok. A közforgalmú ■— is­mertebb nevén: az Erzsébet - rakodó — forgalmát akadá­lyozta, hogy a terület egy része víz alá került. Ezért a Nostráná! kellett szükségru- kodót kijelölni. Itt a kevésbé kényes szóródó / és kereske­delmi áruk kirakodását vég­zik. Megnőtt a kaposvári állo­máson a gabonaforgalom is. Nem kellett viszont olyan nagy mennyiségű tömegárut kirakni, mint az előző évek­ben. Ez a Közúti Építő Vál­lalat Kaposíüreden átadott iparvágányával és a visszafo­gott beruházási tevékenység­gel függ össze. A Kaposvári Cukorgyárnak négy, egyenként huszonkét kocsiból álló irányvonalot »forgat« a vasút. Hétfőn ki­lencvenkilenc vagonból Asztalosok lesznek A IS. sz. Köpsz Gyula Faipari Szakmunkásképző Intézetben bútor- és épületasztalosokat, kárpitosokat, faszobrászokat, in- tarziialkészítaket, faesztergályosokát, hangszerkészítőket ké­peznek. Az idei tanévet a különböző szakmák háromszáz- nyolcvanegy első éves tanulója kezdte meg. Képünkön: meg­beszélés a tanműhelyben. 1 Cs. L. A legnehezebb takácscsenét kötni Tétován mozduló kezek, félszeg pillantások, és szo­katlanul mély csönd. A si­mára koptatott, durván meg­munkált asztalok körül kék köpenyes fiatalok ülnek. Előttük szépen kiterítve kü­lönböző, színű és méretű pa­muthulladékok. Mindenki­nek a keze ügyében néhány cukorsüveg formájú mű­anyag orsó és egy apró olló. A Kaposvári Városi Tanács szociális foglalkoztatójában jelenleg tizenöt szellemi fo­gyatékos fiú és lány ismer­kedik a munkával és a kö­zösségi együttlét szabályai­val. Az egészséges gyerek számára természetes felada­•— Megvizsgált, fia*»»? — Meg. — Aztán? Receptet írt? Hói van, hadd látom? — Irt valami receptét, de összetéptem. Az öregasszony anca el­szürkült. — Összetépted?! Hát bo­lond vagy te?! — Maga mondta, hogy nincs olyan orvos, aki az em­berbe beleláthat. Mondta vagy nem mondta? — Mondtam, persae, Hogy mondtam .. ' — Nahát. — A receptet akkor se köRött volna össze tépni. — összetéptem. De előbb adtam érte kétszáz forintot. — Mit ? ! Kutyaszart költött volna — tört ki az öregasz- .v/jony. — Méghogy kétszáz forintot... Talán nem dol­goztam neki eleget?! Nézd csak! Volt pofája elfogad­ni .., Kiss Benjámin — bár a nyelvén volt — nem emleget­te föl, hogy az előbb még aranyos embernek mondta a doktort, ak-i szereti öt, mert a nagyanyjára emlékezteti. — Hagyja a doktort anyám — legyintett —, inkább vala­mi kaját csináljon gyorsan, mert dine» ■m^gym.. te*, mozdulatok ítt olykor szokatlanok és nehezek. Hi­szen van olyan is, aki soká­ig képtelen volt egymaga fel­öltözni és táplálkozni. Hetek, hónapok, olykor évek kitar­tó munkája kellett ahhoz, hogy megtanítsák őket ezek­re az alapvető tennivalókra. Nodrai József né öt éve vette át az intézmény veze­tését. Szívszorüó tragédiák­ról tanúskodnak szavai, ami­kor feltárja egy-egy gyerek életét. Szó esik a hivatását feladni kényszerülő anyáról, aki mindennap elhozza és hazafit seri fiát, és a csendes, kedves fiatalemberről, aki — Mît ennél, fiam? — derült fel rögtön, az öregasz- szony arca. Isten tudja, mi­kor hallotta utoljára a fiától, hogy éhes. Talán az ötvenes években, amikor ugyancsak ritkán tudta jóllakatni. — Hát egy jó túrós tésztát most megeonék — mondta Kiss Benjámin, akit szintén meglepett a jóleső éhségér­zet — Van friss túrtan. tejfö­löm — lelkendezett az any­ja. — Lesz finom töpörtyű is. Es csinálok savanyú tojásle­vest, gyerek korodban igen szeretted. — Jól van — mondta Kiss Benjámin. Levetette ünneplő zakóját, nyakkendőjét, elha­tározta, hogy vág egy jóko­ra halom fát az anyjának. — Míg az ebéd készül, vá­gok egy kis fát — mondta. — Van vágott fám elég, minek fárasztanád magad — ellenkezett az anyja. — Ist­ván bátyád bármikor szíve­sen. átjön. Nyugdíjas. — Jólesne — mondta Késs Be®ján»in. — RámÉérne egy kis mozgás. — Hát akkor menj! A fé­szerben minden* megtalálsz. kést rántott a nevelőre — _ egyik rohama alkalmával. — Ha olykor-olykor ellá- radok és elkeseredem, ez az érzés nagyon hamar elmú­lik. hiszen nem lehet hara­gudni rájuk. Amikor létre­hozták ezt a kis műhelyt, az volt a cél, hogy elfoglal Isa - got tudjanak teremteni azok­nak a fiataloknak, akik nem képesek teljes értékű mun­kát végezni. Itt nem ^telje­sítményük után kapják a fi­zetést, hanem mindenki hat- , forintos órabérben részesül. Az apró kis pamutgombo­lyagok, amelyeket »a szociá­lis foglalkoztató üzletében árusítanak, néha bizony ke­serves munkával készülnek. Van, aki nem tud sokáig összpontosítani, és játszani, mozogni támad kedve. Ilyen­kor egy rövid futkosás vagy séta miatt senki sem szól rá. Külön helyiségben dolgoz­nak a fiúk, külön a lányok. A legújabban érkezett fiú nagy tudomány birtokosa : takács­csomóval tudja összekötni a szálakat. A jelzőben nincs semmi gúnyos, mert még az egészséges felnőtt számára sem könnyű feladat megta­nulni e bonyolult műveletet. — Marika néni, tessék néz­ni, megint sikerült — mutat­ja büszkén. És a dicséret nem marad el. — Sok-sok türelemmel, őszinteséggel, bizalommal le­het csak ezt a munkát ellát­ni; én nem is nevezném munkának, inkább hivatás­nak — mondja az intézmény vezetője. — Igyekszünk itt egy olyan kis közösséget ki­alakítani, ahová a szülők nyugodtan elengedik a gye­reküket, mert tudják, hogy jó kezekben vannak ... Kö­zösen megünnepeljük min­denkinek a névnapját, ilyenkor apró ajándékokat készítenek egymásnak a gye­rekek ... Mikor ott jártunk, na­gyon várták már a miku­lást. És mindenki előre iz­gul*, hogy mtvel lepik meg * Mttan, U J.

Next

/
Thumbnails
Contents