Somogyi Néplap, 1980. december (36. évfolyam, 282-305. szám)

1980-12-07 / 287. szám

„Saját .

parancsolatunk szerint”

A mesztegnyői bíróháznál

(Száznegyven évvel ezelőtt, pontosan 1841). december 7-én, panesztzendülés tört ki Mesztegnyön, ahol egyre fvj- tagtUátíbá vált a nagybirtok szorítása. A felkelést — melynek 13 halálos ésl?20 sebesült áldozata volt — százhúsz fegyveres verte le.)

—• Megjöttek a fal űzők! — robban be izgatottan Hajdú Gyura, 'a tekintélyes szavú, íéltelkes Hajdú György síivel vény fia Bognár bíró házába.

A szobában tárgyalók abbahagyjak a vitatkozást.

— Hol vannak, te? — mordul a legénykére az öreg Já- gec Ferenc.

— Kint beszélik az útjukat, merthogy a kapuban megállították ókét. De már tartanak is befelé — figyelmei a lábdobogásra a fiú.

Két jobbágy lép be a tá- . gas, bagósaagjól,. pipafusttől bűzös levegőjű szobába. Köszönés után hangtaianel áli- nafc meg a kemence koaeíé- ben— Saóljatok már, na! — formed rájuk a házigazda.

A fatozok lekanyarítják nyakukból a tarisznyát, hatalmas csóragjaika't a falhoz támasztják. Egyikük eközben észreveszi a kemence mögött ágaskodó két puskát meg a sörétes flintát. Megböki a társát, fejével a fegyverek fete int Mindketten ijedt szótlansággal néznek az asztal körül állókra. Mintha ok várnának beszámolót arról, mit végeztek távotlétük- beh a falu képviselői.

A bíró hangja túiseLmetle- nül csattan.

— Mît bárrmftok? Akad

több is, van a konyhában meg a fesztben mindenféle lövöszerszám. De ha kell, akad még fejsze, íarkósbot, cjakanjr meg más hasznos eszköz * pandúrok ellen. Tudjátok meg ti is: a falugyűlés úgy parancsolta, hogy kicsinytől fogva nagyig felfegyverkezve legyen az egész falu. Hta győzünk, mihíári- sokká leszünk, és mind az uraság, mind a vármegye alul fölszabadulva, a magunké lesz az egész határ?

— És ha katonasággal jönnek ellenünk? — veti közbe az idősebb fa lu zó.

A szemközti sarok homályából egy szabadságon levő császári huszár lép elő: Gai- ger Károly. Tudálékosan, a beavatottak fölényével magyarázza;

— A katonáktól pedig senki emberfia ne ijedjen meg! Ok csak vaktöltéssel tüzelhetnek a fegyver nélküli népre, amilyet a gyakorlaton használnak. Engem is ktok- taüák ruia.

igaz, de a többség rendben jelentkezett. Bízón se mentünk többre odafelé.

— Eh! — legyint bosszúsan a bíró. — Gyáva, alantas népség! Ezért nem megyünk semmire az urakkal. Mert »békességbe« meg »rendbe« jelentkeznek saját rabságukra. Hogy a fejüket nem hajtják be szép szelíden a járomba!... Még szerencse, hogy másmilyen népek is laknak körülöttünk. így a kelevíziek, akik ígéretet tettek, hogy ha erőszak fenyeget bennünket, az egész helységgel készek- segítségül jönni. Meg a. hidasiak is megajánlották az erőiket. De különösen a felsősegesdiek mutatkoztak testvériesnek Azokat meg a ferenceseit csavarták el elsőben, mire ellenállás nélkül hagyták magukat összeíratni. Most aztan miránk figyelnek. Hallottam egy ama szekerező gadányi gazdától, azt kiabálták az utcán összeverődve: tegyünk úgy, mint a mesztegnyőiek!... A kisbajomiak meg bécsi in- stanciázást szerveznek, közösen a nagybajomiakkal. Na! Azért mondom, nemcsak niklaiak, marcaliak meg bi- zeiek vannak a környéken.

A pillanatra beállt töprengő csöndben az idősebb falazó szólal meg;

—», Jó, varrnak mások is, így igaz: de messze innen! Hogyan tudnak segíteni rajtunk ? Lassan j ár a hír a faluk között Addigra szétverhetnek mindnyájunkat. Az uraság meg eregetheti a küldönceit a járásbeli szolgaijáéhoz.

— Arról gondoskodunk mi, hogy ne tehesse! — emeli fel a hangját a hatalmas termetű Odor János. — Minden utat megszálltak az embereink. Láthattad magad is.

— Ügy vetekszem, kár volt benneteket faluzni küldeni — legyint Bognár bíró, és az asztal körűi állókhoz, ülőkhöz forth»!.

Fiatal, fejszés jobbágyié- geny lép be.

— A bíró aramat keresi egy hajdú a járási szolgain- rótok Azt mondja, levele*

hozott

— Bocsásd be.

Zsinóros mentében zömök, fegyveres férfi vágódik kemény léptekkel az asztad

elé

— Bogi rar József bíró uramat keresem. A tekintetes szolgabíró úr küldte ezen levelet. Kéretik azonnal felbontani, és a benne foglalt parancsolat szerint cselekedni.

A bíró végignéz a társain. A levél után nyúl, kikapja a hajdú kezéből.

— Akármi is a tartalma, rád nincs szükség. Elmehetsz!

Széttöri a pecsétet, és közel . hajolva a gyertyához, akadozva olvassa: »Megparancsolom hogy minden házigazda családjával együtt a megye végzése szerint december hó hetedikén reggel a helyszínen megjelenő küldöttséget egész csendességben bevárja, saját lakásában vevén ki-ki a további rendeléseket.«

Bognár bíró az' asztalra dobja a levelet. Hangja kemény, kérdésében nyoma sincs a megingásnak:

— Na, emberek hallottátok. Mi légyen?

— Semmi — válaszol azonnal Ivók Ferenc. — Ami volt. Amit a falugyűlésen végeztünk. Mást nem tehetünk.

Az öreg Hajdú György megtoldja :

— Adják vissza jogos járandóságunkat, legelőinket, tétjeinket, akkor psszeiratjúk a katonának való legényeket! Addig tartjuk magunkat saját parancsolatunkhoz.

— Vagy engedjenek Becsbe a császárhoz! Mert nekünk már biztosan megadták a josot, csak a megye titkon tartja előlünk — emeli fő! hangját Boda János.

Kiabálás, zűrzavar hSti be az alacsony helyiseget. A bíró az asztalra csap:

— Csöndességet! Most minden gazda hazamegy, csak az őrök maradinak a helyükön. Pirkadat előtt az egész fata itt legyen! Senki fegyverforgató férfiember a házában ne találtassák ! Jój- eakát mindnyájuknak!

Krsorak óznak. Boda János

marad utoljára. Megszorítja cimborája, gyerekkori pajtása karját, és az inas, kissé görnyedt tartás« embert maga' fele fordítja':

— Nehéz napttrtt lesz holnap bíró uram. — Majd nyel egyet, és eterzékenyúlve hozzáteszi: — Jóska komám.

Bognár bíró sóhajtva válásáéi:

— Az. Keserve:-** «ehéz, öreg testvérem.

kasd I.avrto

— Elég a fölösleges sápból ! — csap az asztalra az öreg Boda János. — Halljak, mire mentetek Marcaliban meg a niklai búcsúvásaron!

— Hát biz’ az nem sok, amit végeztünk — kezdi gyorsan, szinte hadarva a fiatalabb jobbágygazda.

— Azt akarod mondani :

nem állnak mellénk?

— N ile lan alig hallgattak

meg bennünket. Borosak is voltak az emberek, meg mással foglalatoskodtak. Azt mondják, nehéz a sorok, többen el is szöktek az összeírás ellen betyárnak, neki * bereknek. Békés fatu az, nem akar ölre menni a katonasággal. De jószerencseí, azt kívánták. Meg Isten segedelmét

— És a marcaliak?

— Egy Rafcteás utcai gazda szekerére kereteztünk föl tegnap délután. NikIára. menet. Mondja, hallotta, hogy berzenkedünk az urasóg ellen, megéljenek benmisfeat aa égiek, de Marcaliba*» békességben megtörtént az összeírás. Morogtak a« emberek,

— Ö, fia*», dehogy sanágálon» én őke* — setéit jnwar- tan. — Csak segítek néha a

doktoraiénak, ha éppé» kedvem van hoesó,. Nem pénzért teszem. Nem szorulok én

a pénzükre. Keresek ölöget, meg te is küldesz, fiam. ... Sokat is. Sok ám az az öt- jezázt Hámon» vagy kettő is .'ölég lenne. Aetón az öcséd ís „„ Azt kérdezte a tevéiébe». mit küldjön

___

N

em fejezte be a mondatot. Talán, mert Kiss Benjámin összevonta a saenmüWö- kéfc. Gyorsan tasszaáést az orvoséktao«.

— Aranyos embere* amok

— mondta. — Szeretnek en- * gern. A doktor úr azt mondta, hasonlítok a nagyanyjára. ! Nenj vágnak föl a vagyonuk ' na, Noéig tKSneexnam Meg*»

tavadbak itt, naérnáúmk. A férfi egy gatyában jött ide ta szokta mondéné} űz évvel ezelőtt, s esztendőre hozta az asszonyt. Semmeve! kezdték a régi orvos la kasban ; tudod, ahol a rendelő az udvarban totó. Most? Meg köti nézni őksec Háromszobás lakást és rendelő* épített nekik a tanár*. Ezetó meg négysaobas öeötatakást vettek a városba*», a építik már a balatoni házat is. Két autójuk van. A nagyobbik kai az ember jár, a kisebbikkel az asszony. Meg az a sok, gyönyörű, drága kép a szobáikban ... Ha látnád fiam__

M

ély lélegzetet vett.

— Itt volt a doktor úr? — kérdezte másféle hangon.

— tat veit — mondta K.isss

Nem nőtt a kocsiálláspénz

A terményeké és a fűtőanyagoké az elsőbbség

A havazás, az erős saél a kaposvári vasúti csomóponton is nehézségeket okozott. Leállították a tolatást: a tolatócsoport is a váltókat és a vágányokat tisztította — az át.menőíorgalom zavartalan- sagának biztosításáért. A távolsági személy- és a gyorsvonatok késése miatt nagy figyelmet igényelt a csatlakozások megszervezése. Feszített munkával síké ült elérni. hogy a kaposvári üzem- íönökség hibájából nem fordult elő késés.

A november harmincadi- káról december elsejére virradó éjszaka a siófok—kaposvári vonalról jelentettek hóakadályokat az őrök, ezért a műszaki, a pályafenntartási és a forgalmi ügyeletesek éjfél előtt egy nyolcszáz lóerős, hótolóval ellátott mozdonnyal Siófokra indultak. Toponár és Répáspuszta között 30—40 centiméteres hófúvás temette be a pályát.

A legkomiszabb a somogy- meggyesi domb volt, ott félméteres hóakadályok is voltak. A látótávolság az erős szél és a havazás miatt csak húsz-harminc méteres. Visz- szafelé a hajnali személyvonat előfogataként jött a pályatisztító mozdony, így sikerült leküzdeni az akadályokat.

A kaposvári vasútállomáson a mostani szállítási időszakban az , energiahordozók, a mezőgazdasági termények és az élelmiszeráruk be- és kirakásáé az elsőbbség. A vagonok leghosszabb várakozási ideje ritkán haladja meg a három-négy napot. Ez főként olyankor fordul elő, amikor az áru kirakásához nagy teljesítményű daru kell. Megnőtt a nemzetközi konténerforgalom is Kaposváron: az idén tfe Vbvafi »tett

hárommillió-hétszázezer forintra rúgott a késedelmesen kezelt vagonok miatt kiszabott kocsiálláspénz. Ez majdnem eléri a tavalyi, egész évi összeget,. Meg kell 1 azonban említeni, hogy ez év január elsejétől az első napi várakozás óránkénti díját ötven százalékkal emelték. Így inkább javulásról beszélhetünk.

— Fölhívtuk dolgozóink figyelmet — mondta Schisz- ler László kereskedelmi főnökhelyettes — : azonnal jelentsék, hol van üres kocsi, hosv rögtön átadhassuk őket a vállalatoknak. Fuvarozta- tóinkat is arra kértük, hogy ha reggel hat órára nem is tudtunk vagont kiállítani számukra, érdeklődjenek dél körül, hátha más cégek már kirakodtak, s így gyorsabban át lehet csoportosítani a kocsikat.

Az idén a mintegy negyvenezer vagon egy nyolcadát »kezelték« késve a vállalatok. A közforgalmú ■— ismertebb nevén: az Erzsébet - rakodó — forgalmát akadályozta, hogy a terület egy része víz alá került. Ezért a Nostráná! kellett szükségru- kodót kijelölni. Itt a kevésbé kényes szóródó / és kereskedelmi áruk kirakodását végzik.

Megnőtt a kaposvári állomáson a gabonaforgalom is. Nem kellett viszont olyan nagy mennyiségű tömegárut kirakni, mint az előző években. Ez a Közúti Építő Vállalat Kaposíüreden átadott iparvágányával és a visszafogott beruházási tevékenységgel függ össze.

A Kaposvári Cukorgyárnak négy, egyenként huszonkét kocsiból álló irányvonalot »forgat« a vasút. Hétfőn kilencvenkilenc vagonból

Asztalosok lesznek

A IS. sz. Köpsz Gyula Faipari Szakmunkásképző Intézetben bútor- és épületasztalosokat, kárpitosokat, faszobrászokat, in- tarziialkészítaket, faesztergályosokát, hangszerkészítőket képeznek. Az idei tanévet a különböző szakmák háromszáz- nyolcvanegy első éves tanulója kezdte meg. Képünkön: megbeszélés a tanműhelyben. 1 Cs. L.

A legnehezebb takácscsenét kötni

Tétován mozduló kezek, félszeg pillantások, és szokatlanul mély csönd. A simára koptatott, durván megmunkált asztalok körül kék köpenyes fiatalok ülnek. Előttük szépen kiterítve különböző, színű és méretű pamuthulladékok. Mindenkinek a keze ügyében néhány cukorsüveg formájú műanyag orsó és egy apró olló.

A Kaposvári Városi Tanács szociális foglalkoztatójában jelenleg tizenöt szellemi fogyatékos fiú és lány ismerkedik a munkával és a közösségi együttlét szabályaival. Az egészséges gyerek számára természetes felada•— Megvizsgált, fia*»»?

— Meg.

— Aztán? Receptet írt?

Hói van, hadd látom?

— Irt valami receptét, de összetéptem.

Az öregasszony anca elszürkült.

— Összetépted?! Hát bolond vagy te?!

— Maga mondta, hogy nincs olyan orvos, aki az emberbe beleláthat. Mondta vagy nem mondta?

— Mondtam, persae, Hogy mondtam .. '

— Nahát.

— A receptet akkor se köRött volna össze tépni.

— összetéptem. De előbb adtam érte kétszáz forintot.

— Mit ? ! Kutyaszart költött volna — tört ki az öregasz- .v/jony. — Méghogy kétszáz forintot... Talán nem dolgoztam neki eleget?! Nézd csak! Volt pofája elfogadni ..,

Kiss Benjámin — bár a nyelvén volt — nem emlegette föl, hogy az előbb még aranyos embernek mondta a doktort, ak-i szereti öt, mert a nagyanyjára emlékezteti.

— Hagyja a doktort anyám — legyintett —, inkább valami kaját csináljon gyorsan, mert dine» ■m^gym..

te*, mozdulatok ítt olykor szokatlanok és nehezek. Hiszen van olyan is, aki sokáig képtelen volt egymaga felöltözni és táplálkozni. Hetek, hónapok, olykor évek kitartó munkája kellett ahhoz, hogy megtanítsák őket ezekre az alapvető tennivalókra.

Nodrai József né öt éve vette át az intézmény vezetését. Szívszorüó tragédiákról tanúskodnak szavai, amikor feltárja egy-egy gyerek életét. Szó esik a hivatását feladni kényszerülő anyáról, aki mindennap elhozza és hazafit seri fiát, és a csendes, kedves fiatalemberről, aki

— Mît ennél, fiam? — derült fel rögtön, az öregasz- szony arca. Isten tudja, mikor hallotta utoljára a fiától, hogy éhes. Talán az ötvenes években, amikor ugyancsak ritkán tudta jóllakatni.

— Hát egy jó túrós tésztát most megeonék — mondta Kiss Benjámin, akit szintén meglepett a jóleső éhségérzet

— Van friss túrtan. tejfölöm — lelkendezett az anyja. — Lesz finom töpörtyű is. Es csinálok savanyú tojáslevest, gyerek korodban igen szeretted.

— Jól van — mondta Kiss Benjámin. Levetette ünneplő zakóját, nyakkendőjét, elhatározta, hogy vág egy jókora halom fát az anyjának.

— Míg az ebéd készül, vágok egy kis fát — mondta.

— Van vágott fám elég, minek fárasztanád magad — ellenkezett az anyja. — István bátyád bármikor szívesen. átjön. Nyugdíjas.

— Jólesne — mondta Késs

Be®ján»in. — RámÉérne egy kis mozgás.

— Hát akkor menj! A fészerben minden* megtalálsz.

kést rántott a nevelőre — _

egyik rohama alkalmával.

— Ha olykor-olykor ellá- radok és elkeseredem, ez az érzés nagyon hamar elmúlik. hiszen nem lehet haragudni rájuk. Amikor létrehozták ezt a kis műhelyt, az volt a cél, hogy elfoglal Isa - got tudjanak teremteni azoknak a fiataloknak, akik nem képesek teljes értékű munkát végezni. Itt nem ^teljesítményük után kapják a fizetést, hanem mindenki hat- , forintos órabérben részesül.

Az apró kis pamutgombolyagok, amelyeket »a szociális foglalkoztató üzletében árusítanak, néha bizony keserves munkával készülnek. Van, aki nem tud sokáig összpontosítani, és játszani, mozogni támad kedve. Ilyenkor egy rövid futkosás vagy séta miatt senki sem szól rá.

Külön helyiségben dolgoznak a fiúk, külön a lányok. A legújabban érkezett fiú nagy tudomány birtokosa : takácscsomóval tudja összekötni a szálakat. A jelzőben nincs semmi gúnyos, mert még az egészséges felnőtt számára sem könnyű feladat megtanulni e bonyolult műveletet.

— Marika néni, tessék nézni, megint sikerült — mutatja büszkén. És a dicséret nem marad el.

— Sok-sok türelemmel, őszinteséggel, bizalommal lehet csak ezt a munkát ellátni; én nem is nevezném munkának, inkább hivatásnak — mondja az intézmény vezetője. — Igyekszünk itt egy olyan kis közösséget kialakítani, ahová a szülők nyugodtan elengedik a gyereküket, mert tudják, hogy jó kezekben vannak ... Közösen megünnepeljük mindenkinek a névnapját, ilyenkor apró ajándékokat készítenek egymásnak a gyerekek ...

Mikor ott jártunk, nagyon várták már a mikulást. És mindenki előre izgul*, hogy mtvel lepik meg * Mttan, U J.