Somogyi Néplap, 1980. december (36. évfolyam, 282-305. szám)
1980-12-25 / 302. szám
Zsambalin hazamegy Kékesen csillogó, körömié- kete hajkorona, niandulavá- gású. örökké mosolygó szem és végtelen nyugalom — ez ragad meg elször a Kaposvári Mezőgazdasági Főiskolán tanuló két fiatal mongol lány egyéniségéből. Nyoma sincs .bennük az európai ember idegességének. A farmernadrág. divatos, kötött maxi szoknya, a hanyag eleganciával viselt vászoning mégis arról tanúskodik, hogy az utóbbi években egy kissé európaivá, talán magyarrá is váltak. Zsambalin Cevegzsavzan és Törbátyn Cend-Ajús harmadévesek. Nemcsak a külsőségek árulkodnak arról, hogy mély nyomokat hagyott egyéniségükön az itt töltött néhány esztendő. Fővárosunkat — ahol előkészítő nyelv- tanfolyamon vettek részt — csak Pestként emlegetik, és minunlalan előkerül szóhasználatukban a „cikis", ha olyan témához érkezünk, amiről nem szívesen beszélnek. Megfontoltan, lágyan, puhán. egy- kissé oroszosán formálják a szavakat. Lesütött szemmel hallgatják a kérdéseket, közben zavartan mor- zsolgatják, gyűregetik a Negro cukorka papírját. Amikor megkérem, meséljenek a hazájukról, röpke, tétova csönd után általánosságokat hallok: Mongólia nagyon távol van. egészen mások az emberek, a szokások, mint nálunk. Európában. Ki tudja, talán udvariasságból. de azonnal megemlítik: mennyi magyar szakember segít országuknak az ásványi kincsek fölkutatásában, a modern ipar megteremtésében. Szóba kerül a két ország közötti együttműködés, és elmondják : Hsam bálin egy vidéki biokombinátba kerül majd állattenyésztőnek, Törbátyn pedig „segédmunkás” lesz a mezőgazdasági minisztériumban. Később belemelegedünk a beszélgetésbe. Minduntalan összehasonlításokat tesznek, mi a szokatlan a két ország népe között. Zsambalin nevetve meséli: amikor ide került Magyarországra, itt élő honfitársai azt tanácsolták, hogy fordítsa el a fejét, ha az utcán vagy az autóbuszon csókolódzó párokat lát. Nálunk az ilyen jelenet elképzelhetetlen, de — ki ugyan nem mondta — szavaiból mégis az derült ki, hogy megszokni nem is olyan nehéz. A főiskoláról, a tanulásról beszélgetünk. Diáktársaikkal jó a kapcsolatuk, ez azonban leginkább csak felületes. A tanulásssal kapcsolatos dolgokon kívül nem sikerült évfolyamtársaikkal elmélyíteni a barátságot. Készségesen elismerik, hogy a magyarok segítenek mindenben, ha megkérik őket. de szorosabb kapcsolat nem alakult ki közöttük. Szokás, hagyomány az ázsiai nők zárkózottsága? Számunkra szinte megfejthetetlen. Amíg Törbátyn fölment a szobájába, hogy lehozza és megmutassa hazája pénzét, a tugrikot, Zs.-unb.a- lin elmondta, hogy már két éve laklak együtt barátnőjével és ő még mindig magáz- ta. Neki, a régebben itt tartózkodónak kellett javasolnia. hogy tegeződjenek . .. Nem is titkolják: kínozza őket a honvágy. Mongóliában a karácsony nem ünnep; ott a holdújévet ülik meg, amely február első napjára esik. Ha befejeződnek a főiskolán a félévi vizsgák. Zsambalin hazamegy a szünetre. Barátnője most nem utazhat és hiába titkolja, egy parányi könnycsepp jelenik meg a szemében. Lcndvai József Guermantes hercegnőtől a világba Guermantes hercegnőt a szerkesztő elküldte a nyomdába. Azt ígérik, hogy a jövő év első telében találkozhatunk ve!e_ a könyvesboltok polcain. Így válik magyarul is teljessé Marcel Proust müve. A Swan és a Virágzó fiatal lányok után erre a harmadik kötetre várni kellett A fordítás nehéz munkáját Gyet- gyen Albert vállalta. Budapesti. Fillér utcai lakásán az eredeti — francia nyelvű — kötetet adja a kezembe. azok a városok, ahol hosz- szabb időt töltöttem. — Hallottam, hogy beteg volt. — Nem komoly. A barátaim, akik aggodnak értem, azt mondták: nem szeretik, hogy sokat vagyok egyedül és elintézték, hogy bekerüljek a kórházba, megvizsgáljanak... Pedig egyedül szeretek lenni. A könyvek kapcsán mindig előkerül a szülőfalu, Nagybajom. Gyergyai Albert híreket vár a régi ismerősökről, a faluról, amelynek hangulata elkísérte a városba, s onnan a világba. — Mondd! Bajomban most mi hiányzik jobban: egy iskola vagy egy múzeum? Gyorsan felelek: — Ügy tudom, múzeuma nincs, iskolája pedig van. — De én úgy hallottam., hogy az iskolában is kevés a tanterem . . . Neki van igaza. Dr. Kcrcza Imre Klub a város peremén Mester Jóskát senki sem áltatta. Akadt, aki egyenesen le akarta beszélni tervéről : „Nehéz fiúk a bodvicaiak .. Mester Jóskát azonban nem lehetett eltántorítani elhatározásától. Hogy hányszor emlegette azóta azt a nevezetes, múlt évi novemberi napot, nem tudni. Sokkal fontosabb az, hogy mindenki megtalálta' a számítását. Nagyatád déli szögletében, Bodvicán, a Rákóczi utca negyvenegyben mindenki magáénak érzi a klubkönyvtárat. A járási és városi könyvtár igazgatója, Turbék Károly a közelmúltat idézi: — A bodvicai klubkönyvtár 1975-ben készült el, társadalmi munkában. A város vállalatainak dolgozói, a környék lakói önként jöttek segíteni. Emlékszem rá: hetvennégy decemberében már álltak a falak, fönt voltak a gerendák is, csak a cserepet kellett volna fölrakni. Akkor, ezüstvasárnap összefogtak a bodvicaiak. Egyetlen nap alatt elvégeztek ezt a munkát. Mindenki akarta, hogy legyen itt valami. Aztán mégsem jól kezdődött. Tiszteletdíjas, majd félállású könyvtárost alkalmaztunk. Klubvezető? Próbálkozók voltak, de mindig csak kellemetlenség lett belőle. Mester Jóska az ötödik. Neki sikerült kiállnia a próbát. Négyezer kötetes könyvtárunknak több mint kétszáz olvasója van Bodvicán. Rég volt arra példa, hogy Nagyatádon úgy dicsértek klubokat. mint most a mi gyermek-, ifjúsági vagy nyugdíjasklubunkat .,. Résziét a nagyatád—bodvicai klubkönyvtár nyitvatartási rendjéből: Hétfő: este hattól nyugdíjasklub. Kedd: szünnap. Szerda: kölcsönzés kettőtől Hatig, utána ifjúsági klub. Csütörtök: kölcsönzés kettőtől hatig, utána KISZ-klub. Péntek: kölcsönzés kilenctől délutáni kettőig, közben gyermekklub. Szombat: délután diakklub. Mester József a klubot mutatja. — Kaptunk tizenötezer forintot a megyei ifjúsági alapból. Magnós lemezjátszót, diavetítőt, vásznat vettünk. Van televíziónk, rádiónk, pingpongasztalunk. Harminckétféle újságot járatunk; áki bejön ide. talál lehetőséget a kikapcsolódásra és a saját korának, érdeklődésének megfelelő társaságot. Az óvodásoktól kezdve a nyugdíjasokig — ha az ideje engedi — mindenki ide jár. — Nem irigykednek- a „belvárosiak”? — Jó kapcsolatunk van a város többi intézményével. A művelődési ház ifjúsági klubjával például rendszeresen szervezünk közös programokat; segít a közeli iskola, több vállalat, a KISZ-bi- zottság és a kórház is. A belgyógyászat szocialista brigádjának tagjai szinte állandó vendégeink. Erzsi néni, azaz a hatvan- kilenc éves Szabó Jánosné, a nyugdíjasklub vezetője a klubkönyvtár vezetőjét dicséri : — Ilyen jól még senki sem hozta össze a környék idősebbjeit, Ügy higgye el, hétfőn délután már minden klubtagunk az estére készül; senki sem akar elmaradni. Sokan már egy órával előbb beülnek a könyvtárba. Mit csinál erre a Jóska? Bar nincs kölcsönzés, a nyugdíjasoknak ilyenkor cserél olvasnivalót. Aztán a kórháziak! Havonta egyszer eljönnek az orvosok és az asszisztensek is a klubba. Előadásokat tartanak, vérnyomást mérnek, s ha valakinek panasza van, segítenek. Beteg a férjem, nehezen mozdulhatok hazulról, de hétfőként mégis min-' dig elmegyek a klubunkba. Olyankor nekem is segítenek: míg én oda vagyok, van aki a férjemet gondozza ... Mester Jóska lelkesen mesél. Fontos a gyermekklub, mert a foglalkozásokkal leendő olvasókat nevelhetnek. Kell a diákklub is, mert itt a kisiskolások hasznos élfoglaltságot találhatnak. Szükség van az ifjúsági klubra, mert igénylik a fiatalok; a nyugdíjasklubra, mert törőd- fii akarnak az idősebbekkel; a bodvicai klubkönyvtárra, mert az itt élő emberek szükségét érzik az olvasásnak ... Műsorfüzeteket, klubnaplo- kat nézek, magnófelvételeket hallgatok. Kezd összeállni a bodvicai klubkrónika. Nagy Jenő Halászol már a kísérleti búza az Akadémia martonvásári kutatóintézetének fitotronjában. Képünk: a laboratóriumban ellenőrzik a keresztezésre kijelölt növényeket. — Hatszaz oldal — teszi hozzá magyarázatként. — A fordítás sem lesz kevesebb? Az eredeti sokat forgatott könyv, pedig a fordítón kívül más nem olvasta ezt a példányt. — Azt mondják. Proustol nagyon nehéz fordítani... — . . de szép feladat. Volt, amikor két-három oldalra egy napom is ráment. A magyar nyelvű szöveg először tintával írt apró betűk formájában került kéz- iratpapírra. — A kiadótól jött egy hölgy, aki el tudja olvasni az írásomat. Ö gépelte le, azután kijavítottam a gépelést. A dohányzóasztal most is tele van könyvekkel, folyóiratokkal és kéziratpapírral. A függőfolyosóra nyíló ablak mellett öreg karosszékében lója a sorokat Gyergyai Albert. — Nagyon megszoktam eb- ,ben a barlangban — mondja mosolyogva. — Itt érzem jól magam. Jönnek az egyetemi hallgatók rendszeresen, aztán jó szomszédok vannak. Csak a könyvekre van gondom. Ahogy az erőm engedi, dolgozok: írom az emlékirataimat. — A falutól a városig olyan gyorsan elfogyott, mint az Anyám meg a falum című kötél. Kaposváron különösen népszerű volt. — Itt, Pesten is azt mondják, hogy nincs már belőle. De nem csoda, hiszen összesen ötezer példányban jelent meg. — Sa harmadik kötet? — Kétharmada készen van már annak is. Az lesz a címe, hogy A várostól a világba. Életem nagy állomásait írom meg. Budapesten kívül Párizs es Svájc a heiyszane* törtbe kísérik őket. Éjszakánként egy darabka vas segítségévei kaparják, bontják a vastag falat. Így sikerűi Kiss Józsefnek megszöknie. Hatalmas termetű társa azonban bennszorul a szűk nyílásban, ott verik félholtra a pandúrok. Látni véljük édesapját, amint újból elfogják, majd a fáradtságtól elalvó kísérői mellől összekötözött kézzel megszökik. Üjra együtt van Hajnal Jancsiékkal. Megugratják — elkötik — a gőgös mórichelyi vízimolnár szép lovait, úgy, hogy előbb elaltatják veszedelmes kutyáit. Végül a sok bujkálás, a család és az otthon utáni vágy a betyárélet abbahagyására bírta Kiss Józsefet: A So- mogyszobhoz tartozó Csillagpusztán, majd Kaszópusztán telepedett le, ott lett számadó. Ebben azután fia — beszélgető partnerünk — is követte. így is halt meg az egykori somogyi betyár. !)0 éves korában rendes mesterséget űzve. Somogyszobon temették ed. „Én is voltam zöld erdőnek betyárja... Semmi hasznát nem vettem én utána, Esik a hó, fujdogál a förgeteg, Testem, lelkem maid megveszt a hideg . .." Csönd lesz a meleg konyhában. A hallgatóságban fel- ötlig néhány híres somogyi betyár neve: Patkó Bandié, Bene Vendelé, a Hajnal testvéreké: János és Ferencé, aztán Kiss Józsefé. Amíg fiatalok voltak, járták a rengeteget, élték a számkivetett emberek életét. Egyesek a pandúrokkal vagy a társaikkal vívott harcban pusztultak el, mások visszatértek a falvakba, pusztákra, megcsendesedve, békés életet folytatva. A pogányszentpéteri erdőben sokáig állt egy hatalmas bükkfa: alája temették el Rezánszki Pista betyárt, aki a pandúrokkal vívott küzdelemben halt meg. — Többségüket a szükség, a kényszer sodorta erre az útra vagy mert alaptalanul gyanúsították őket, mint apámat is. Szívesen dolgoztak volna, ha engedik őket... Idősb Kiss József így summázta visszaemlékezését. Megőrizte emlékezéseit a po- gányszentpéteri betyárokról készített falukrónika is. — Én számadó kanász lettem: követtefn apámat őseim foglalkozásában. Apámnak különben rangja, tekintélye volt a pásztorok között, any- nyira szerette, értette mesterségét. Nem tagadom, én is megdézsmáltam. a grófi vadállományt, mert a faluban meg a környéken mindenki rabsickodott. Volt is emiatt dolgom a csendőrökkel. Ez is elmúlt. A bagolai határig húzódó bükkerdő ma már csak emlék. Most szövetkezeti nyugdíjasként élek, együtt a íiamékkal. Marika, az unoka bekapcsolja a magnót, s fölcsendül a szép betyárnóta. SzaJai László SOMOGYI NÉPLAP FMI FKIDFZQ „Én is voltam zöld erdőnek betyárja” Erőteljesen, szépen cseng a hangja. A szomorkás dallamok fölidézik az egykori betyárvilágot, minden ro- mantikája nélkül. Érdeklődve hallgatjuk a 82 esztendős Kiss Józsefet Pogányszenl- Péteren es környékén a betyárvilág. a betyárdalok kiváló ismerőjének tartják. Évtizedekig énekelt a községi pávakörben, s gyakran csendült föl a hangja rokonok, ismerősök, barátok lakodalmában vagy más családi eseményeken — Édesapám, Kuts lots*?! egyike volt az utolsó somogyi betyároknak ... Tőle és a cimboráitól tanultam sok szép betyárdalt, pá.szlornólát. Számadó kanász volt az illeni urasági birtokon: a betyárok közé nem ösztöne vitte, hanem a sors kényszérí- tette. Alaptalanul megvádolták néhány göböly ellopásával, pandúrkézre adták. Ezért szegődött Hajnal Jancsi betyárjaihoz. Hirtelen haragú, markos ember volt, szeretett mulatni, dalolni. Kedvenc nótája volt az ..Én is voltam zöld' erdőnek betyárja .. A pogányszentpéteri szép családi ház konyhájában ülünk. Az ablakból kilátni a községet körülölelő erdőkre, ahol valamikor az apa, a nagyapa, az ükapa es n is menedéket talált. Józsi bácsi inesejet derűs történetekkel fűszerezi. Szemléletes emlékidézése közben szinte látjuk, halljuk közeledni őket a Vasliki- és a Rékaliki-dűlő, Magasdpusz- ía vagy a Miseút felől. Ott megy a megbilincselt Kiss József, társával, Draszka Istvánnál __, a kaposvári bőr-
