Somogyi Néplap, 1980. december (36. évfolyam, 282-305. szám)

1980-12-25 / 302. szám

Zsambalin hazamegy Kékesen csillogó, körömié- kete hajkorona, niandulavá- gású. örökké mosolygó szem és végtelen nyugalom — ez ragad meg elször a Kaposvá­ri Mezőgazdasági Főiskolán tanuló két fiatal mongol lány egyéniségéből. Nyoma sincs .bennük az európai ember idegességének. A farmernad­rág. divatos, kötött maxi szoknya, a hanyag eleganciá­val viselt vászoning mégis arról tanúskodik, hogy az utóbbi években egy kissé európaivá, talán magyarrá is váltak. Zsambalin Cevegzsavzan és Törbátyn Cend-Ajús har­madévesek. Nemcsak a kül­sőségek árulkodnak arról, hogy mély nyomokat hagyott egyéniségükön az itt töltött néhány esztendő. Fővárosun­kat — ahol előkészítő nyelv- tanfolyamon vettek részt — csak Pestként emlegetik, és minunlalan előkerül szóhasz­nálatukban a „cikis", ha olyan témához érkezünk, amiről nem szívesen beszél­nek. Megfontoltan, lágyan, pu­hán. egy- kissé oroszosán for­málják a szavakat. Lesütött szemmel hallgatják a kérdé­seket, közben zavartan mor- zsolgatják, gyűregetik a Neg­ro cukorka papírját. Amikor megkérem, mesél­jenek a hazájukról, röpke, tétova csönd után általános­ságokat hallok: Mongólia nagyon távol van. egészen mások az emberek, a szoká­sok, mint nálunk. Európában. Ki tudja, talán udvariasság­ból. de azonnal megemlítik: mennyi magyar szakember segít országuknak az ásványi kincsek fölkutatásában, a modern ipar megteremtésé­ben. Szóba kerül a két or­szág közötti együttműködés, és elmondják : Hsam bálin egy vidéki biokombinátba kerül majd állattenyésztőnek, Tör­bátyn pedig „segédmunkás” lesz a mezőgazdasági minisz­tériumban. Később belemelegedünk a beszélgetésbe. Minduntalan összehasonlításokat tesznek, mi a szokatlan a két ország népe között. Zsambalin ne­vetve meséli: amikor ide ke­rült Magyarországra, itt élő honfitársai azt tanácsolták, hogy fordítsa el a fejét, ha az utcán vagy az autóbuszon csókolódzó párokat lát. Ná­lunk az ilyen jelenet elkép­zelhetetlen, de — ki ugyan nem mondta — szavaiból mégis az derült ki, hogy megszokni nem is olyan ne­héz. A főiskoláról, a tanulásról beszélgetünk. Diáktársaikkal jó a kapcsolatuk, ez azonban leginkább csak felületes. A tanulásssal kapcsolatos dol­gokon kívül nem sikerült év­folyamtársaikkal elmélyíteni a barátságot. Készségesen el­ismerik, hogy a magyarok segítenek mindenben, ha megkérik őket. de szorosabb kapcsolat nem alakult ki kö­zöttük. Szokás, hagyomány az ázsiai nők zárkózottsága? Számunkra szinte megfejthe­tetlen. Amíg Törbátyn föl­ment a szobájába, hogy le­hozza és megmutassa hazája pénzét, a tugrikot, Zs.-unb.a- lin elmondta, hogy már két éve laklak együtt barátnőjé­vel és ő még mindig magáz- ta. Neki, a régebben itt tar­tózkodónak kellett javasol­nia. hogy tegeződjenek . .. Nem is titkolják: kínozza őket a honvágy. Mongóliában a karácsony nem ünnep; ott a holdújévet ülik meg, amely február első napjára esik. Ha befejeződnek a főiskolán a félévi vizsgák. Zsambalin ha­zamegy a szünetre. Barátnő­je most nem utazhat és hiába titkolja, egy parányi könny­csepp jelenik meg a szemé­ben. Lcndvai József Guermantes hercegnőtől a világba Guermantes hercegnőt a szerkesztő elküldte a nyom­dába. Azt ígérik, hogy a jövő év első telében találkozha­tunk ve!e_ a könyvesboltok polcain. Így válik magyarul is teljessé Marcel Proust müve. A Swan és a Virágzó fiatal lányok után erre a harmadik kötetre várni kellett A for­dítás nehéz munkáját Gyet- gyen Albert vállalta. Buda­pesti. Fillér utcai lakásán az eredeti — francia nyelvű — kötetet adja a kezembe. azok a városok, ahol hosz- szabb időt töltöttem. — Hallottam, hogy beteg volt. — Nem komoly. A bará­taim, akik aggodnak értem, azt mondták: nem szeretik, hogy sokat vagyok egyedül és elintézték, hogy bekerüljek a kórházba, megvizsgáljanak... Pedig egyedül szeretek lenni. A könyvek kapcsán min­dig előkerül a szülőfalu, Nagybajom. Gyergyai Albert híreket vár a régi ismerősök­ről, a faluról, amelynek han­gulata elkísérte a városba, s onnan a világba. — Mondd! Bajomban most mi hiányzik jobban: egy is­kola vagy egy múzeum? Gyorsan felelek: — Ügy tudom, múzeuma nincs, iskolája pedig van. — De én úgy hallottam., hogy az iskolában is kevés a tanterem . . . Neki van igaza. Dr. Kcrcza Imre Klub a város peremén Mester Jóskát senki sem áltatta. Akadt, aki egyenesen le akarta beszélni tervéről : „Nehéz fiúk a bodvicaiak .. Mester Jóskát azonban nem lehetett eltántorítani elhatá­rozásától. Hogy hányszor emlegette azóta azt a neve­zetes, múlt évi novemberi napot, nem tudni. Sokkal fontosabb az, hogy mindenki megtalálta' a számítását. Nagyatád déli szögletében, Bodvicán, a Rákóczi utca negyvenegyben mindenki magáénak érzi a klubkönyv­tárat. A járási és városi könyv­tár igazgatója, Turbék Ká­roly a közelmúltat idézi: — A bodvicai klubkönyv­tár 1975-ben készült el, tár­sadalmi munkában. A város vállalatainak dolgozói, a kör­nyék lakói önként jöttek se­gíteni. Emlékszem rá: het­vennégy decemberében már álltak a falak, fönt voltak a gerendák is, csak a cserepet kellett volna fölrakni. Ak­kor, ezüstvasárnap összefog­tak a bodvicaiak. Egyetlen nap alatt elvégeztek ezt a munkát. Mindenki akarta, hogy legyen itt valami. Az­tán mégsem jól kezdődött. Tiszteletdíjas, majd félállású könyvtárost alkalmaztunk. Klubvezető? Próbálkozók voltak, de mindig csak kel­lemetlenség lett belőle. Mes­ter Jóska az ötödik. Neki si­került kiállnia a próbát. Négyezer kötetes könyvtá­runknak több mint kétszáz olvasója van Bodvicán. Rég volt arra példa, hogy Nagy­atádon úgy dicsértek klubo­kat. mint most a mi gyer­mek-, ifjúsági vagy nyugdí­jasklubunkat .,. Résziét a nagyatád—bodvi­cai klubkönyvtár nyitvatar­tási rendjéből: Hétfő: este hattól nyugdí­jasklub. Kedd: szünnap. Szerda: kölcsönzés kettőtől Hatig, utána ifjúsági klub. Csütörtök: kölcsönzés ket­tőtől hatig, utána KISZ-klub. Péntek: kölcsönzés kilenc­től délutáni kettőig, közben gyermekklub. Szombat: délután diak­klub. Mester József a klubot mutatja. — Kaptunk tizenötezer fo­rintot a megyei ifjúsági alap­ból. Magnós lemezjátszót, diavetítőt, vásznat vettünk. Van televíziónk, rádiónk, pingpongasztalunk. Harminc­kétféle újságot járatunk; áki bejön ide. talál lehetőséget a kikapcsolódásra és a saját korának, érdeklődésének megfelelő társaságot. Az óvo­dásoktól kezdve a nyugdíja­sokig — ha az ideje engedi — mindenki ide jár. — Nem irigykednek- a „belvárosiak”? — Jó kapcsolatunk van a város többi intézményével. A művelődési ház ifjúsági klubjával például rendszere­sen szervezünk közös prog­ramokat; segít a közeli isko­la, több vállalat, a KISZ-bi- zottság és a kórház is. A bel­gyógyászat szocialista bri­gádjának tagjai szinte állan­dó vendégeink. Erzsi néni, azaz a hatvan- kilenc éves Szabó Jánosné, a nyugdíjasklub vezetője a klubkönyvtár vezetőjét di­cséri : — Ilyen jól még senki sem hozta össze a környék idő­sebbjeit, Ügy higgye el, hét­főn délután már minden klubtagunk az estére készül; senki sem akar elmaradni. Sokan már egy órával előbb beülnek a könyvtárba. Mit csinál erre a Jóska? Bar nincs kölcsönzés, a nyugdíja­soknak ilyenkor cserél olvas­nivalót. Aztán a kórháziak! Havonta egyszer eljönnek az orvosok és az asszisztensek is a klubba. Előadásokat tarta­nak, vérnyomást mérnek, s ha valakinek panasza van, segítenek. Beteg a férjem, nehezen mozdulhatok hazul­ról, de hétfőként mégis min-' dig elmegyek a klubunkba. Olyankor nekem is segíte­nek: míg én oda vagyok, van aki a férjemet gondozza ... Mester Jóska lelkesen me­sél. Fontos a gyermekklub, mert a foglalkozásokkal leen­dő olvasókat nevelhetnek. Kell a diákklub is, mert itt a kisiskolások hasznos élfog­laltságot találhatnak. Szük­ség van az ifjúsági klubra, mert igénylik a fiatalok; a nyugdíjasklubra, mert törőd- fii akarnak az idősebbekkel; a bodvicai klubkönyvtárra, mert az itt élő emberek szükségét érzik az olvasás­nak ... Műsorfüzeteket, klubnaplo- kat nézek, magnófelvételeket hallgatok. Kezd összeállni a bodvicai klubkrónika. Nagy Jenő Halászol már a kísérleti búza az Akadémia martonvásári kutatóintézetének fitotronjában. Képünk: a laboratórium­ban ellenőrzik a keresztezésre kijelölt növényeket. — Hatszaz oldal — teszi hozzá magyarázatként. — A fordítás sem lesz kevesebb? Az eredeti sokat forgatott könyv, pedig a fordítón kívül más nem olvasta ezt a pél­dányt. — Azt mondják. Proustol nagyon nehéz fordítani... — . . de szép feladat. Volt, amikor két-három oldalra egy napom is ráment. A magyar nyelvű szöveg először tintával írt apró be­tűk formájában került kéz- iratpapírra. — A kiadótól jött egy hölgy, aki el tudja olvasni az írásomat. Ö gépelte le, azután kijavítottam a gépe­lést. A dohányzóasztal most is tele van könyvekkel, folyó­iratokkal és kéziratpapírral. A függőfolyosóra nyíló ablak mellett öreg karosszékében lója a sorokat Gyergyai Al­bert. — Nagyon megszoktam eb- ,ben a barlangban — mondja mosolyogva. — Itt érzem jól magam. Jönnek az egyetemi hallgatók rendszeresen, aztán jó szomszédok vannak. Csak a könyvekre van gondom. Ahogy az erőm engedi, dol­gozok: írom az emlékiratai­mat. — A falutól a városig olyan gyorsan elfogyott, mint az Anyám meg a falum cí­mű kötél. Kaposváron külö­nösen népszerű volt. — Itt, Pesten is azt mond­ják, hogy nincs már belőle. De nem csoda, hiszen össze­sen ötezer példányban jelent meg. — Sa harmadik kötet? — Kétharmada készen van már annak is. Az lesz a cí­me, hogy A várostól a világ­ba. Életem nagy állomásait írom meg. Budapesten kívül Párizs es Svájc a heiyszane* törtbe kísérik őket. Éjszakán­ként egy darabka vas segít­ségévei kaparják, bontják a vastag falat. Így sikerűi Kiss Józsefnek megszöknie. Hatal­mas termetű társa azonban bennszorul a szűk nyílásban, ott verik félholtra a pandú­rok. Látni véljük édesapját, amint újból elfogják, majd a fáradtságtól elalvó kísérői mellől összekötözött kézzel megszökik. Üjra együtt van Hajnal Jancsiékkal. Megug­ratják — elkötik — a gőgös mórichelyi vízimolnár szép lovait, úgy, hogy előbb elal­tatják veszedelmes kutyáit. Végül a sok bujkálás, a csa­lád és az otthon utáni vágy a betyárélet abbahagyására bírta Kiss Józsefet: A So- mogyszobhoz tartozó Csillag­pusztán, majd Kaszópusztán telepedett le, ott lett szám­adó. Ebben azután fia — be­szélgető partnerünk — is kö­vette. így is halt meg az egy­kori somogyi betyár. !)0 éves korában rendes mesterséget űzve. Somogyszobon temet­ték ed. „Én is voltam zöld erdőnek betyárja... Semmi hasznát nem vettem én utána, Esik a hó, fujdogál a förgeteg, Testem, lelkem maid meg­veszt a hideg . .." Csönd lesz a meleg kony­hában. A hallgatóságban fel- ötlig néhány híres somogyi betyár neve: Patkó Bandié, Bene Vendelé, a Hajnal test­véreké: János és Ferencé, az­tán Kiss Józsefé. Amíg fia­talok voltak, járták a renge­teget, élték a számkivetett emberek életét. Egyesek a pandúrokkal vagy a társaik­kal vívott harcban pusztul­tak el, mások visszatértek a falvakba, pusztákra, meg­csendesedve, békés életet folytatva. A pogányszentpéteri erdő­ben sokáig állt egy hatalmas bükkfa: alája temették el Rezánszki Pista betyárt, aki a pandúrokkal vívott küzde­lemben halt meg. — Többségüket a szükség, a kényszer sodorta erre az útra vagy mert alaptalanul gyanúsították őket, mint apámat is. Szívesen dolgoz­tak volna, ha engedik őket... Idősb Kiss József így sum­mázta visszaemlékezését. Megőrizte emlékezéseit a po- gányszentpéteri betyárokról készített falukrónika is. — Én számadó kanász let­tem: követtefn apámat őseim foglalkozásában. Apámnak különben rangja, tekintélye volt a pásztorok között, any- nyira szerette, értette mes­terségét. Nem tagadom, én is megdézsmáltam. a grófi vad­állományt, mert a faluban meg a környéken mindenki rabsickodott. Volt is emiatt dolgom a csendőrökkel. Ez is elmúlt. A bagolai határig hú­zódó bükkerdő ma már csak emlék. Most szövetkezeti nyugdíjasként élek, együtt a íiamékkal. Marika, az unoka bekap­csolja a magnót, s fölcsendül a szép betyárnóta. SzaJai László SOMOGYI NÉPLAP FMI FKIDFZQ „Én is voltam zöld erdőnek betyárja” Erőteljesen, szépen cseng a hangja. A szomorkás dal­lamok fölidézik az egykori betyárvilágot, minden ro- mantikája nélkül. Érdeklőd­ve hallgatjuk a 82 esztendős Kiss Józsefet Pogányszenl- Péteren es környékén a be­tyárvilág. a betyárdalok ki­váló ismerőjének tartják. Év­tizedekig énekelt a községi pávakörben, s gyakran csen­dült föl a hangja rokonok, ismerősök, barátok lakodal­mában vagy más családi ese­ményeken — Édesapám, Kuts lots*?! egyike volt az utolsó somogyi betyároknak ... Tőle és a cimboráitól tanultam sok szép betyárdalt, pá.szlornólát. Számadó kanász volt az il­leni urasági birtokon: a be­tyárok közé nem ösztöne vit­te, hanem a sors kényszérí- tette. Alaptalanul megvádol­ták néhány göböly ellopásá­val, pandúrkézre adták. Ezért szegődött Hajnal Jancsi be­tyárjaihoz. Hirtelen haragú, markos ember volt, szeretett mulatni, dalolni. Kedvenc nótája volt az ..Én is voltam zöld' erdőnek betyárja .. A pogányszentpéteri szép családi ház konyhájában ülünk. Az ablakból kilátni a községet körülölelő erdőkre, ahol valamikor az apa, a nagyapa, az ükapa es n is menedéket talált. Józsi bácsi inesejet derűs történetekkel fűszerezi. Szemléletes emlékidézése közben szinte látjuk, halljuk közeledni őket a Vasliki- és a Rékaliki-dűlő, Magasdpusz- ía vagy a Miseút felől. Ott megy a megbilincselt Kiss József, társával, Draszka Ist­vánnál __, a kaposvári bőr-

Next

/
Thumbnails
Contents