Somogyi Néplap, 1980. december (36. évfolyam, 282-305. szám)
1980-12-25 / 302. szám
/ ARCOK A MÚLTBÓL Hétfőn mindent újrakezdünk Htis?: évvel ezelőtt találkoztunk. Olyan riportalanyok voltak, akiket megőrzött az emlékezet. ..Szovjet szakemberek bemutatták Tapsonyban , az SZK—3-ast.” „Forintosítdtták a részesedést Boronkán.” ..Példát mutatnak az egyéni gazdáknak.” ..Híradás a gépállomásokról” — címek az akkori újságokból. Mozgalmas képsor a mennyei határból: kaszára görnyedt férfiak, kévekötő asszonyok aratják az 51 hold őszi árpát. Az ember szelíd megnyugvással mosolyodik el: hol vannak azok az idők ... Aztán előlépnek az emberek a tegnapból. Vajon hol vannak ők? (Késő őszi alkonyat, gyéren világított istálló. Csörrennek a fejősajtárok, habosán csur- ran a tej. Inkább a jószágokhoz, mint egymáshoz beszél a két tehenész, Kismolnár János és Hallgató Sándor. Egyre nagyobb lesz a csend mindenütt, átveszi birodalmát Kaszás Pista bácsi, az éjjeli- lör.) A baromfiudvarból jön előre Kismolnáraié, s egy kicsit idegenkedve fogad. — Az uramat? Azt nem lehet! Tizennégy éve meghalt. A szó üveggolyóként kop- pan a fagyos földön, és szilánkokra törik. Mondanám, hiszen fiatalember, volt, alig néhány évvel lépte túl akkor a harmincat,' de a konyha melegében feltörő könnyek megakasztanak. Vannak soha be nem gyógyuló sebek. — Itt maradtam huszonkilenc évesen, egy kilenc- és egy ötéves kislánnyal. Már férjnél van mindegyik. Nekem a kemény munkán kívül nem sok jutott. Tizenöt éve a sertéstelepen dolgozom. Aztán a háztartás, a ház körüli jószag. ötvenhétben, mikor összeházasodtunk, ez a ház üres volt. És csak kilenc évet éltünk együtt. Azóta mindent, mindent egyedül... De tisztességben fölneveltem a lányaimat. Jól élnek, és nem kívánok mást: csak egészségesek legyenek, én meg bírjam ki a nyugdíjig. A szaggatott, széttöredezett mondatokból összeáll egy parasztasszony nehéz sorsa. Mindössze kétszer suhant át mosoly az arcán, amikor az unokájáról beszélt, meg amikor azt mondta: „Nekem nagyon jó uram volt.. A húsz évvel ezelőtti kom- lósdi estéből senkit sem találtam. Hallgató Sándor Szentendrére költözött, Kaszás Pista bácsi pedig ugyancsak jó ideje az „égi nyájat” őrzi... Akkor húsz éve barátok voltak. Stainbacher Menyhért tizennyolc éves, Holzbauer István huszonnégy éves foga- tos a miklósi Vörös Csillag Tsz-ben. Ketten az akkor ott dolgozó sok, lelkes fiatal közül. „Elmenni innen? Eszembe sem jutott!” — csendül vissza a mondat. — Ha jól tudom, Menyhért három éve kilépett. Már nem dolgozik a szövetkezetben. Holztxwier István szikár arcára barázdákat vésett az idő. — Nagyon megfogyatkoztunk Miklósiban. Az istálló melletti kis helyiségben kellemes a meleg. Az asztalon vekker ketyeg. A téli, szürke napok unalmát, mikor rákerül a napos szolgálat, Helencsár Rudolf portással kártyázással csapják agyon. — Két embernek kell itt lenni, mert ha elszabadul egy bika, azt csak két ember tudja megfogni. Tizenhat éve dolgozik a tanyán a hízóbikáknál.' — Én már nem mozdulnék el innen! Jól megvagyok, nem panaszkodhatom. Megvan az otthonom, a családom, a gyerekek lassan felnőnek. Peti kőműves, tavaly szabadult, Erzsiké közgazda- ságiba jár, a harmadik gyerek traktoros. Hízóbikákkal foglalkozom otthon is, meg hat éve vettem egy kis szőlőt. Ha van idő, megyek a hegyre. — Az az igazán kellemes Szórakozás — veti közbe Helencsár Rudolf. — Csendesen élünk. Megelégedésben. („Ki kell használni minden percet, míg fiatalok vagyunk. Belénk nevelődött, hogy mikor milyen tennivalónak van az ideje. Hajt bennünket az ösztön” — Kopeczkiné, Moósné, Huszáraié nappal .silózott, utána éjfélekig — merthogy kevés volt a férfierő Andocson — trágyát hordtak.) — Nem véletlenül érzem minden porcikámban az időt, meg a sók munkát. Na, de ... — egy pillanatra elhallgat Huszár Józsefné, aztán nyomatékkai folytatja —: volt értelme. Azelőtt nem volt ilyen sorunk. Az idő nem múlt el felette nyomtalanul — második éve a nyugdíjasok életét éli —, de ahogy fűzi a szót, ahogy'derűsen csillan a tekintete, az a régi. — A gyerekek felnőttek; van már négy unokám. Ebben a nagy házban ketten maradtunk az urammal. Az Arankám Kaposváron él, a fiam ebben az utcában, néhány házzal arrébb. Mindegyik épült; ahogy tudtuk segítettük őket Ennyi fér el húsz évben. Búcsúzáskor szépen vakolt házukra esik a tekintetem. — Pucolatlan volt eddig, a nyáron vakoltuk. Volt egy kis tehénkénk, eladtuk. Mondtam az uramnak: tegyük aa »Tornaóra volt. A fiúk a sportpályán rúgták a labdat, amikor egy csapat fecske húzott el felettük. A gyerekek integettek, kiabáltak: — Viszontlátásra fecskék! Tavasz- szal visszavárunk benneteket! A pálya szélén, az eperfákon varjak üldögéltek. A legöregebb varjú így szólt a többiekhez: — Hallottátok? Hogy mi mennyit dolgozunk, azt nem veszik semmibe. Pedig egész évben itt vagyunk, a fecske meg a gólya csak jó időben tartózkodik ezen a vidéken, mégis többre becsülik őket, mint bennünket! Azt mondom: hívjunk össze madárgyűlést, ott tegyünk panaszt és mondjuk el a bajunkat! ... És folytatódik a történet. Buzsáki Istvánné egyik meséje a sok közül, amelyet elmondott vagy levélben küldött előbb Török- koppányból, majd legutóbb a Tolna megyei Szakosról. Karácsony és húsvét táján érkeznek többnyire a levelek, mindegyik boríték tartalmaz három-négy • szép mesét. Lehet vagy másfél évtizede, amikor «Buzsáki mamával» megismerkedtem. Azóta, ha személyesen nem találkoztunk is, hírt adunk magunkról. Valahányszor ' ír, tudom, hogy könnyíteni szerdáé magán, Reszkető kézrendbe a hajlékot, maradjon valami maradandó a tehénből ... Kopeczktnét hiába kerestem. Megözvegyült, elköltözött a lányához, Szántódra. — Dolgozik az asszony, megy az ma is mindennap! — hellyel kínál és jó szívvel marasztal a nyugdíjas Moós József, valamikor andocsi elnök. Pereg a szó, hogy menynyire nehéz volt hozzászokni a nyugdíjassághoz, ezért is kezdett fóliázni, disznókat nevelni, no meg ott a szőlő. Meg hogy mekkorát változott a világ, mivé,formálódott a mezőgazdaság. De most már nyugodt szívvel állítja : megérte minden küzdelem. Ne-« hezen enged utamra, mert azt mondja, most már kevesen nyitják rá az ajtót, pedig olyan jólesik elbeszélgetni. * Felesége szálegyenes tartá- sú asszony ma is. — Azért már kevesebbet bírok, mint akkor — tiltakozik a dicséret ellen. — Sok nap szaladt el. és nem igen akadt közte dolog nélküli. A munka nem lett kevesebb, csak más. A gépek sok mindentől megkímélik az embert. Kiegyensúlyozott életéről mesél. Arról, hogy számára az elszaladt húsz évből a legfontosabb az, hogy a fia üzemmérnök lett, van már kisunokája, és szépen élnek. — Mint ahogy mi is. .. Esküvők, születések, temetések. öröm. gyász és szürke hétköznapok. Munka. Egyszerű, emberi sorsok. Mind más, és mégis rokon. így szaladt el húsz év. Vörös Márta Ma nem csörög à vekker, népi kell kapkodni, rohanni a műszakba. Együ,tt a család — most végre mindenki kibeszélheti magát. A három napba mégis belefér, hogy. a szó rá terelőd jön a munkahelyi dolgokra is, hiszen a két otthon egy annak a két ruhagyári ismerősömnek. akit négy év után ismét fölkerestem, aziránt érdeklődve, mi történt velük mostanában. C.zup István, a Kaposvári Ruhagyár 10-es szalagjának vezetője déiutános volt. így kaposvári, Kossuth Lajos utcai családi házában kerestem föl. Nagy munkában találtam a konyhában: rádiószó mellett épp a nadrágiát vasalta. Alig váltottunk néhány szót. Pajtás, a hatalmas németjuhász kutya vadul kaparni kezdte az ablakot. Vendéglátóm gyorsan beengedte. — - Inkább, mint hogy kitörje az ablakot.-. Nem tudok meglenni nélküle, pedig sok munkát ad a lá- n}’omnak is, hiszen annyit kell takarítani rá. Czap István felesége öt évvel ezelőtt meghalt. Együtt dolgoztak a gyárban, bérelszámoló volt. Nem könnyű az apának, ha két lánnyal egyedül marad. — Mária, a nagyobbik négy éve tanít a Berzsenyi iskolában, a kisebbik. Ilona Budapesten a Hernádi utcai általánosban. Mária a háziasszony. remek keze van: olyan ételeket, süteményeket készít — s elém tesz egy tál lekváros, kakaós tésztát —, kóstolja csak meg. — Karácsonykor? — Együtt lesz a család Pestről megjön Ilona, még egy kolléganőjét is elhozza. Ö a »harmadik lányom«. A szobából behoz egy divatos szoknyát. — Mind a kettőnek varrtam egyet ajándékba: Rendes gyerekek, büszke vagyok rájuk. Sok öröm írt mostanában. Tizennyolc éve vagyok alapszervezeti párttitkár. s az idén kitüntettek a Munka Érdemrend ezüst fokozatával. A nagyobbik lányom két éve lett párttag, a kicsi pedig most, KISZ-ajánlássaJ. Ez nem jelenti azt, hogy a kudarc elkerült: az idei gazdasági év nagyon nehéz volt... A minőség javult, a mennyiség teljesítésével azonban sssalagvezetőként sok gondom volt. Talán ez a hónap jó lesz ilyen szempontból is. Virág Józsefné varrónő a ruhagyár ifjúsági szalagánál dolgozik — ő a Lenin szocialista brigád vezetője. Évek óta ismerem, párt vezetőségi tagként sok gyűlésen találkoztam a szerénv, csendes, de határozott asz- * szonnyal. Sorskóstoló — levelekből zel rója a sorokat a vonalas papírra, s ezekből aztán kikerekedik több mint nyolcvan évének egy-egy érdekes története. Mesél a tolvaj szarkáról, a katicabogárról, a babszem kalandjáról... Legutóbbi levelét így zárta: Az utazásra már nincs mód. A Papa elég gyengén van, mint az effajta öregek. Mi a lányommal még úgy- ahogy bírjuk, de öt nem hagyhatom itt. ..» Bízom benne, hogy a mostani karácsonyt egészségben ünnepük. És tálán lesznek körülötte apróságok — unokák, dédunokák —, akiknek mesélhet. |B Idős ember levelét olvasom, novemberben hozta a posta Nagyatádról. A nyolcvankét éves Tamás Viktor a katonakönyvét is mellékelte soraihoz: még nem volt tizennyolc éves, amikor az orosz frontra vitték: így ír: ~Akkor mar az oroszok is megelégelték a sanyargatást, át-átszöktek hozzánk, és mondták, mi a helyzet náluk. hogy hamarosan fellázadnak, mert nem bírják tovább az éhezést, a darvasa' got. Hamarosan le fe tettek a fegyvert, és föllazadtak a tisztjeik ellen. Azt már nem tudom, hogy melyik napon történt, de arra jól emlékszem, hogy Í916 karácsonyára megszűnt közöttünk a háborúskodás. ..» Emlékezetes karácsony. "■'Szegény sorsú szüleim voltak. Nyolc gyermeket neveltek. Nagyon fájt nekünk a sorsunk» — emlékezik levelében. S amikor jelen korunkról szól arról, hogy ma békében élhetünk, így folytatja: «A'ai/iy árat fizettünk ezért; most az a dolgunk hogy Őrködjünk felette, vigyázzunk rá...» Készültem rá, hogy eleget teszek a szíves hívásnak, és meglátogatom Sárdi Jó- zsefnét Nagyatádon, mégpedig akkor, amikor együtt van a család, de még nem jutottam el hozzájuk. Sárdi Józsefné így írt idei legszebb élményéről: "A vöm gépészmérnök, a TESCO küldte ki két évre szaktanácsadónak egy gépgyárba Sierra Leone fővárosába, Freetownba. Úgy va* — Nagy változá-u jelentett az életünkben, hogy niun- kás lakást kaptunk « Latii.ca utcában férjem vállalatának, a Tanépnek a segítségével. Három és fél ív ajait berendezkedtünk; elégedd tek vagyunk, met-t ió az otthonunk elhelyezése, szép nagy a konyha, a terasz nyáron kitűnően alkalmas pihenésre. — Most is annyi a társadalmi munka? Szerényen elmosolyodik: — Még több. Most is párt- vezetőségi tag vagyok, aztán hárem évvel ezelőtt beválasztottak a Magyar Nők Országos Tanácsába... Épp most voltam ülésen a múlt héten, örültünk mindnyájan annak, hogy S70ci -'ista brigádunk elnyerte a vállalat ki\ áíó brigádja címet. Az ifjú agi szalag eleget tesz :.z V. ötéves tervi f el - adatainak. Ebben nekünk is nagy rí /.'ink van. meg a Kilián György brigádnak is. — És a három lánya? —•' Sokat nőttek azóta, hogy találkoztunk. Iooi/a mast érettségizik, egészségügyi pályára készül. Zsuzsa másodikos az egészségügyi szakiskolában. Erzsébet negyedik általánosba jár. Most karácsonykor együtt lesz a család. Velünk él a hetvenkét éves nagymama: ő sokat segít nekem. nélküle nem tudnám elvégezni a társadalmi munkámat sem. Az ünnepekre eljön m férjem édesanyja is Nagybajomból. A lányok már megrendelték a síi reményeket tn pedig készülőn: az ajándékokkal. A karácsonyfa alatt mindig van . önyv lemez, diafilm. A két nagylány új ruhát kap. hadd szórakozhassanak majd szilveszterkor. — És a munkahelyén? — A brigád tagjai mindig kapnak ajándékot, ugyanis van egy kis “vagyonunk". Tavaly falitányérral leptük meg egymást, most pedig könyvvel. ■Mindig tudtam. Vi rágná mennyire szereti a gyárat. Arra azonban nem gondoltam. hogy a búcsúzáskor külön is megfogalmazza : — Az emberek nagy r.e- sze szeret itt dolgozni. Világos, tiszta termékben »vagyunk, jók az új gépek. Mégha olykor idegfeszültséget okoz is az anyaghiány, itt érezzük jól magunkat. Én valahogy jobban szeretem a dolgos hétköznapokat, utána olyan jólesik a hétvége. Aztán hétfőn ismét újra kezdjük: megkérdezzük egymástól. ki mit csinált, hogyan pihent... Ünnepek után újra cseng a »vekker. Riportalanyaim otthonuknak érzik a gvárat. Szoros kapcsolat fűzi őket a munkatársakhoz; árad feléjük a megértés, a megbecsülés. Iuijos Géza ______________________________ Piroska, a családfenntartó A kaposvári Soós lányok korán elvesztettek az édesapjukat. Márta nem volt még hároméves. Ilonka akkor kezdte az első osztályt, Piroska kijárta már a negyediket. Azóta tizenöt év telt el. Piri leérettségizett. Ilonkából — ha „jól kijön a lépés” — orvos lesz; Márti jövőre érettségizik. öt éve ápolják édesanyjukat. Azóta, hogy megbetegedett, és nem tud fölkelni az ágyból. — Édesanyánkat akkor érte a baj. amikor már munkát vállalhattam — mondja Piroska. — Érettségi után álltam munkába. Nappal dolgoztam. a húgaim még iskolába jártak. Reggel, este és sokszor éjjel is anyánkat ápoltuk ... Piroska kitűnő tanuló volt az iskolában, sikerrel szerepelt több tanulmányi versenyen. Felvételi nélkül bekerülhetett volna a Budapesti Műszaki Egyetemre. Építészmérnöknek készült. lalta ezt a kiküldetést, ha a családját is viheti. Kéréséhez hozzájárultak, és 1979. február 5-én útra kelt a kis család : a vöm. a lányom és a két kis unokám; a nagyobb akkor 9. a kisebb 7 éves volt. Csodálatosan szép helyen vannak, én is voltam náluk látogatóban az idén : egy hónapot töltöttem Afrikának ezen a vidékén. Tudom. hogy az emberek most már könnyen eljuthatnak a föld távoli pontjaira is, mégis, amikor a családom egy évének a leírását tartalmazó naplót forgattam, arra gondoltam, jó lenne megmutatni az embereknek : megosz :a - ni az örömet a nagyatádiakkal és mindazokkal, akik szívesen elmennének hasonló útra a családjukkal, de nincs rá módjuk. A naplót közösen írták, a lányom pedig — aki grafikus — szép rajzokat készített hozzá. ..» A levél nem beszélgetőpartner — sokan ezért választják a drágább megoldást, a telefont. A levélírás mégis jó. Szeretnék elmondani valamit, s miközben leíróim, senki sem szól közbe. A géppel lekopogott, tollal, ceruzával rótt sorok zavartalanul beszélhetnek örömről és bánatról. Kóstolót ad- 'hak — emberi sorsokból. Hcnves* Ferenc Igen, az volt a vágyam.. Ma is gyakran rajzolgatuk. Ha meglátok valamiben építészettel. matematikával foglalkozó könyvet. meg\ eszem. Nagy álmom, hogy levelezőn" ■elvégzem a műszaki rajzolói tanfolyamul, de hát... Nem tudom, hogy idő hiányában lesz-e belőle valami. — Végképp letett róla, hogy egyetemre kerüljön? — Kötelességemnek érzem, hogy édesanyámat gondozzam. S ha már úgy adódott, hogy nem tanulhattam tovább, mindent megteszek, hogy a húgaimnak másként alakuljon a sorsuk. — Feláldozza magát? — Szó sincs róla; elfut a méreg, ha tólük is. ezt hallom. Hogy mivel tudjak ók ezt viszonozni ... Egész életükben az jár majd az eszükben, hogy nekem köszönhetnek mindent. Nem akarok hallani erről! Szamát vetettem annak idején, ,s.";t arra is gondoltam, hogy .midig a férjhezmenés se jöhet szóba, amíg ők nem állnak a saját lábukra. — És ők? — Megértőék, segítőkészek, egy rossz szót nem szólhatok rájuk. Ilonka elsős gimnazista kora óta különmunkákat vállal, hogy ne kelljen mindenben ram támaszkodnia; sokszor még haza is ad pénzt. Mártival együtt igyekszik a lehető legjobban tanulni, hogy minél több ösztöndíjat, támogatást kaphasson. Ez is segítség. — Fia jól tudom, rajzaival eredményesen szerepelt több pályázaton. — Igen, egyik ismerősünk révén több bútorgyárnak készítettem formaterveket. Néhányat elfogadtak, s további munkára biztattak. Ezek a munkák arra jók, hogy elmondhassam: azzal is foglalkoztam. amit igazán szeretek. A fiókomnak úgyszólván folyamatosan dolgozom. Beszereztem már a munkához minden szükséges eszközt : van rajzasztalom, vannak tuskészleteim, meg sok egyéb. Ha marad egy kis szabad idom, rajzolok, tervezek... • — Hogyan győzi energiával? — Ügy, hogy a testvéreim segítenek. Megosztjuk a mindennapok örömét, de a gondokat is. Azt hiszem, ez így vau rendjén. Testvérek vagyunk, igazi barátnők let- lünk.,. Kört és i Zsolt
