Somogyi Néplap, 1980. december (36. évfolyam, 282-305. szám)
1980-12-25 / 302. szám
A család®k cserearányai Az a legdrágább, ami nincs Megint túlléptük a keretet. Elterveztük, hogy kinek mennyiért veszünk ajándékot: a gyerekeknek, a nagymamáknak, a testvéreknek, és magunknak. A szeretet ünnepére készülve a „keret- túllépés'’ bűnébe estünk. Karácsonyra vásárolni jó, bár olykor idegeinkre megy a zsúfoltság, a tömeg és az, hogy épp az nincs, amit keresünk — egyébként minden kapható. Nem mondhatom, hogy olcsóság van. Megkérik az áru árát. Ami pedig olcsó,'az ha- . mar elfogy. Az, árukínálat az idén bőséges volt. A kormány nagy súlyt helyez a fogyasztói biztonságra, ezen belül az ellátási és az árbiztonságra. Az ellátási biztonság fenntartásában sikerei . nagyobbak, mint az árbiztonság fenntartásában. Ebben a hónapban a fogyasztói árak színvonala mintegy öt százalékkal volt magasabb, mint a múlt decemberben. Mi, vásárlók ezt képtelenek vagyunk kiszámítani. Eléggé megzavart bennünket az utóbbi hónapokban a rengeteg árengedmény. Esetenként 30—40 százalékkal lehetett olcsóbban, vásárolni. Évtizedek óta először fordult elő, ■hogy az ipar futott a kereskedelem után, az pedig a vevő után. Akinek volt pénze és szerencséje, az sok mindent olcsóbban meg tudott venni. Az áruellátásnak ára van Évek óta drágul az élet, egyre nehezebben tudunk kijönni a pénzünkből. Az árak mozognak — rendszerint fölfelé. Valamikor nem így gondoltuk; természetesnek vettük, hogy nő a munka termelékenysége, csökken az önköltség, s azt vártuk, hogy fokozatosan csökkennek az árak is. Ném egészen így történt. Evek óta csak drágul a termelés, nő az önköltség. Régebben az növelte az önköltséget, hogy megnőttek a vállalatok általános költségei, amelyek az üzemek szociális ellátásával, a hatalmas adminisztrációval kapcsolatosak. Aztán meg az növelte az önköltséget, hogy megnőttek a szocialista állam szociális, kulturális, egészségügyi ellátó funkciói; növelnie kellett az adókat, az elvonásokat, ez pedig emelte az árakat. Az időközben jelentkező munkaerőhiány miatt gyorsítani. kellett a gépesítést; elsősorban a nehéz és egészségre artalmas fizikai munkát kellett kiküszöbölni. Á gépesítés az, esetek többségében nem csökkentette, hanem növelte a termelési költségeket. A vállalati nyereségérdekeltség olyan rendszere érvényesült, hogy a vállalatoknak évről , évre növelniük kellett nyereségüket. Ezt pedig csak úgy érhették el, ha mindig „új” és ,,új’>’ termékkel jelentkeztek, amelynek az árába már az előzőnél magasabb nyereséget kalkulálhattak. Olykor az állam is belekényszerült hatósági áremelésekbe, mert ha az önköltség nő, emelkedik a termelői ár, akkor a fogyasztói árszínvonal csak úgy tartható, ha az állami költségvetés támogatást ad. Amikor az állam már úgy érezte, hogy a növekvő támogatási terheket nem bírja, kénytelen volt emelni a fogyasztói árakat. Más ok,a is volt erre. Sok te- iületen a termelés bővítésének, a szolgáltatás fejlesztésének, a háztáji tevékenység növelésének nem volt egyéb akadálya, mint az alacsony ár, Ilyenkor az ellátási szempont az árstabilitási szempont fölé kerekedett: emeltük az árakat. Kimondtuk, hogy az a legdrágább, ami nincs. Ne felejtsük el, hogy a vj- lágon mindenütt a mezőgazdasági és a bányászati tevékenységek területén ki kellett terjeszteni a termelést a rosszabb feltételek ellenére is. Az olajat, a földgázt, a búzát, a kukoricát, a húst Irodalom és honismeret Művelődő szakmunkásjelöltek Az údándi mezőgazdasági szakmunkásképző intézetben régóta eredményesen működik az irodalmi szakkör. Tagjai a kötelező tananyagon kívül társaiknál jóval többet sajátítanak el a hazai és a külföldi irodalomból. A foglalkozásokon prózai műveket, verselhet .elemeznek, előadói képességüket fejlesztik. Irodalmi műsorokkal lépnek föl az iskolai és a községi ünnepségeken, rendszeresen. látogatják a siófoki kulturális központ pódiumműsorait, színházi rendezvényeit. Legutóbb a színházbarátok körének rendezvényére hívták meg őket. s nagy élmény volt nekik Szirtes Ádám színművész előadása. A szakkörösök somogyi vonatkozási irodalmi emlekeket is gyűjtenek, és kirándulnak egy- egy emlékhelyre. Legközelebb Csurgóra látogatnak el, hogy a helyszínen gyarapítsák Csokonaival kapcsolatos ismereteiket, s kegyelettől adózzanak az egykori csurgói tanárnak, aki oly sokat szenvedett kora szellemi tunyasága miatt, de aki új helikont jövendölt Somogynak. Adandón a kristálytiszta, stilusú ifjúsági klasszikusnak, Fekete Istvánnak nagy kultusza van. Legutóbb az 5 emlékezetére rendeztek irodalmi műsort a szakmunkás- jelöltek. Házi Ferenc tanár vezetésevek Tulajdonképpen az irodalmi szakkörbe járó diákok kezdtek foglalkozni a helytörténeti honismereti kérdésekkel is. Ebből a közösségből vált ki tavaly egy csoport, amely ma már honismereti szakkörként működik Varga Imre tijnár vezetésével. E téma rendkívül érdekli a fiatalokat: jelenleg 25-en dolgoznak' a szakkörben, s mindenekelőtt Ádánd történetét kutatják, gyűjtik a községben föllelhelö régi mezőgazdasági eszközöket, s az egykori falusi ember életére jellemző használati tárgyakat. Az iskola által szervezett országjáró kirándulásokon is gyűjtenek a szakköri tagok. Legutóbb a Dél-Du- nántúl históriai emlékhelyeit járták be: Pécs, Szigetvár, Mohács történelmi közegében idézték meg a török hódoltság időszakával kapcsolatos tudnivalókat, s nagy nemzeti hősöket, különös tekintettel a két Zrínyi Miklósra. A mohácsi csatamezőn készített fotókat kiállították az iskolában. A kirándulás során a nagyharsányi szabadtéri szoborkiállítást is megnézték; ott egy szobrot kaptak ajándékba — ezt az intézet előtt állították föl. A honismereti szakkör — akár csak az irodalmi — rendszeresen kér és kap segítséget a siófoki művelődési központ és a városi-járási könyvtár honismerettel foglalkozó dolgozóitól. A diákok elhatározták azt is, kegy megírják iskolájuk történetét, s ezzel kapcsolatban a mezőgazdásági szakmunkásképzés történetét is Leldolg ózzak. olyan körülmények között is elő kell állítani, ahol a természeti, geológiai feltételek rosszak, az önköltség magas. A nyersanyagok és az energiahordozók féktelenül gyors áremelkedése nem kerülte el hazánkat sem. Tavaly nyáron a megnövekedett terhek jelentős részét kénytelen volt az állam áthárítani a vállalatokra és a lakosságra. Az átvészelés útja Körülbelül hét évvel ezelőtt megbolondult a világpiac. Teljesen megváltoztak az árarányok, méghozzá a mi kárunkra. Az általunk kivitt termékek ára lassabban nőtt, mint a behozottaké, tehát romlott a cserearány. Leértékelődött a munkánk. Nemsokára a vállalatok, szövetkezetek számára is bekövetkezett a cserearányromlás: a költségek gyorsabban nőttek, mint az általuk előállított késztermékek árai. Végül eljutottunk oda, hogy a munkásember számára is romlani kezdtek a cserearányok: nem nőtt olyan mértékben a keresete, mint amennyire megemelkedtek a mindennapi élet költségei, Arra törekszünk, hogy a magánháztartások „cserearányai” a VI. ötéves tervidőszakban ne romoljanak, az árszínvonalemelkedést a vele azonos mértékű béremelkedés ellensúlyozza. Ha nem nő egy család reáljövedelme — vásárlóerőben kifejezett pénzbevétele —, akkor is javulhatnak az életkörülményei. Ha eddig félre tudott tenni havonta bizonyos összeget, ezután is takarékoskodhat, • így javulhat a lakás fölszereltsége, a bútor- és ruhaállomány, tehát' javulhat az életszínvonal. Ma már egy nemzetgazdaság növekedését nemcsak azzal mérik, hogy évente hány százalékkal nő a nemzeti jövedelem, hanem azzal is, hogy hány százalékkal nő a nemzeti vagyon. Igazi vigasz , Mai nehéz helyzetünkben igazi vigasz az, hogy hazánk népessége életszínvonalban, ellátottságban, < szociális juttatásokban viszonylag jól áll. Az állam mindent elköyet azért, hogy az árszínvonalemelkedés elviselhető legyen, ne veszélyeztesse a fogyasztói árbiztonságot. Stabil, erős, ellenállóképes népgazdaságunk, szorgalmas munkásságunk és parasztságunk van. És annyi belső taitalékunk, amely — ha gyorsabban megmozdulna , — talán elég is volna a világpiac káros hatásainak ellensúlyozására. P. O. Á mérleggyártól a gyógyszertárig — öregebb vagyok, mint a század. 1897 februárjában születtem Kaposváron — mondja a megye legidősebb mérlegkészítő mestere, Nagy Sándor. — Szegény anyámat nem ismertem, bár mintha valami derengene egy kórházi ágyról meg hantokról, amelyek egy koporsón kop- pantak... Hat elemit végeztem. Apám tizenkét éves koromban inasnak adott. Bádogosinasnak. Nem tetszett, ímmel-ámmál csináltam csak, és nagyon megörültem, amikor a tanonc társaimtól meghallottam : mérlegkészítést is lehet tanulni. Nem tudtam pontosan, hogy mi az, de hajtott a kíváncsiság... Munkaköpenyének színét kikezdte az idő. Meglepő azonban az idős ember fris- sesége, munkabírása. — Változatos volt a munka. Sokat foglalkoztunk a vasas szakmával, készítettünk egész kerékpárokat, meg mindenféle bonyolult szerkezeteket. Édesapám közben megnősült', két kisebb testvérem mellé még egy gyerek került a családba, és egy mostoha. Mit várhatott az ember? A legtöbb a tiszta ruha volt, meg a meleg étel... Nagy. Sándor fölült a pesti vonatra, és meg sem állt a Scheremberg-mérleggyá- rig. Aztán kitört a háború, a gyárat leállították. Mezőhegyesre, a cukorgyárhoz került esztergályosnak. Három hónap múlva, hogy ismét megindult a gyár, visz- szament Pestre, s egy héttel később — kedvezőbb ajánlattal — áthívták a Fux-mérleggyárba. — Sohasem felejtem el, 1919. március 24-c volt. A 133 nap alatti harcokban nem vettem részt, de emlékszem a monitorokra, őrségben voltam aznap, fent a Gellérthegyen. Aztán arra i$, hogy Kőbányáról jött a telefon, s a vonal másik végén egy elcsukló hang közölte: „Itt vannak a ror manók..és megszakadt a ' vonal... Bujkálás Budapest és Kaposvár ■ között. Mindenhol keresték... — Az első kis üzletem meg műhelyem Kaposváron a Kereszt utcában volt, aztán csaknem harminc esztendeig a Kossuth tér 4-ben, a gyógyszertár udvarában. Ideiglenes javítóhelyéim révén ismert szinte az egész megye, sőt még a határain tűi is sokan. Néhány helyen például Dombóváron, Szigetvaron. Nagyatádon, Barcson — a keresztnevemen szólítottak az emberek. 1951-ben a saját műhelyemben, az én szerszámaimmal és a magam irányításával alakult meg a Finommechanikai Vállalat. Még tíz évet .töltöttem ott. A több mint három évtized alatt sok tanuló megfordult a keze alatt. Egy-kettőre különösen szívesen emlékszik. Például dr. Fenyvesi Jánosra, a neves birkózóra... És akkor jött a patika. — Nagyon jól jött, mert nem bírtam és ma sem bírom a tétlenséget. Nem érdekelt, mit fizetnek: csak legyen állandó elfoglaltságom, munkám! 1962 óta a Somogy megyei Gyógyszertári Központnál dolgozom; javítom és készítem a mérlegeket. — Azt mondják, kifogástalanul. — Ha ők úgy mondják.« — Azt is hallottam, hogy finom kéz kell a mérlegkészítéshez. — Az is. Meg türelem. — Mi ebben a szakmában a legszebb? — Az, hogy pár darab vashoz az ember hozzáadja a tudását, és a szerkezet minden energia nélkül akár ezer évig is dolgozik. Az idős mesternek több mérlege is nikkelezésre vár. Azután — úgy mondja — nem csinálja tovább. Hogy meddig pihennek a szerszámok? Lehet, hogy megint kezébe veszi a reszelőt, a kalapácsot meg az apró súlyokat. K. Zs. Fejlődő idegenforgalom A Helsinkiben elért megállapodások kedvező légkört teremtettek a nemzetközi kapcsolatok, s ezen belül az idegenforgalom fejlődéséhez — mondta Szergej Nyi- kitin, a Szovjetunió Minisztertanácsa Idegenforgalmi Főigazgatóságának vezetője. — Az értekezlet óta eltelt időszakban 22 millió külföldi fordult meg a Szovjetunióban; 55 százalékkal több,^ mint előzőleg ugyanennyi idő alatt. Hasonlóképp- nőtt a külföldre látogató szovjet turisták száma: 1979-ben 4,3 millió szovjet turista járt 142 országban. A Szovjetunió idegenforgalmi kapcsolatainak fejlődéséhez hozzájárultak a turista-együttműködésről kötött megállapodások. Ilyen megállapodás van érvényben az európai szocialista .országokkal, a .KGST-tag- ; államokkal, valamint Franciaországgal, Olaszországgal; Belgiummal, Ciprussal, Finnországgal. A világ több mint 70 országával van gazdasági és kulturális megállapodása a Szovjetuniónak. — Országunk nemzetközi •turisztikai kapcsolatainak hosszú távú fejlesztési programja egy sor feladat megoldását feltételezi — folytatta nyilatkozatát Szergej Nyikitin. — Ilyenek: a kapcsolatok szélesítése a turizmussal foglalkozó külföldi kormányszervekkel és cégekkel, a turizmus szilárd anyagi bázisának megteremtése, új területek bevonása a forgalomba, megfelelő számú idegenforgalmi szakember képzése, a turizmus szervezésének és irányításának korszerűsítése. A turizmus anyagi alapjául elsősorban az ország szállodai kapacitása szolgál. Az elmúlt években több mint 40 ezer férőhellyel — új szállodákat építették, s kidolgozták az Inturiszt szállodaépítési tervét a következő öt évre. Ez idő alatt újabb 40 ezer férőhellyel bővülnek a szállodák az ország különböző városaiban. Tanár úrnak, tisztelettel Hárman feküdtek a kórteremben — pontosabban csak ketten, ö, a harmadik, az ablaknál állt,' és a hóesést nézte. Mentő kanyarodott be a kórházkapun, aztán megint csöndes lett az utca. Vajon hazaengedik-e karácsonyra? Egyelőre elképzelni sem tudja, hogyan töltené el itt az ünnepeket... — Barátom — gyenge hang szólította a fal melletti ágyról. — Tessék, tanár úr. ■ — Ügy érzem, ki kellene mennem ... Már az ágy mellett állt. Leemelte, a tálcáról a csont és bőr emberről. Álnyalá- bolta. a párnát, a hátához támasztotta, felültette. — Mehetünk? —. kérdezte. Bizonytalan • bólintás volt a válasz. Nem volt nehéz talpraállítani. megtartani annal inkább. Fölhúzta a jwipucsnt. öregember labara, közben az egyik kezével az ingatag testet tartotta. — Vagy, tudja mit? — huppant vissza az ágyra. — Most talán mégsem. , Mintha mégsem kellene. Ne haragudjon, hogy zavartam. — Ugyan, tanár úr. Tetszett látni: úgysem aludtam. — Láttam, persze. Nézte az utcát. Most is havazik? — Havazik, Ue mindjárt olvad is. Ketten ültek az ágyon. A szobatárs két horkolás- között felnyögött. — Tudja, valamikor régen ebben a. városban is tanítottam. Nagyon régen. Esténként erre vitt az utam. ebben az utcában. Télen, úgy karácsony táji mcg-megáll- tam a járdán, és néztem ennek az épületnek az ablakait. És arra gondoltam: hány ember tölti itt az ünnepeket. Hiányoznak a családból, pedig ilyenkor mindenki, aki csak leheli, n szereltet között van. Szegények, gondoltam, vajon mit érezhetnek? —• Biztosan szomorúak voltak. De bizakodhattak is. A felépülésben. Hogy azután majd mégiscsak együtt lesznek. — Talán így gondolkodhattak. Lehet. A nővér halkan nyitott be a kórterembe, aztán, hogy észrevette kettőjüket az ágyon, megkérdezte: — Csak nincs valami baj, tanár úr? — A tanár úr úgy érezte, ki kell mennie — fogott magyarázkodásba, — Később meggondolta magát. Látta, hogy a nővér a- rekeszekre bontóit gyógyszer- dobozt nyitja. Elebe ment a kérdésnek: — A tanár úr mindegyiket bevette — mondta. — Lefekvés előtt adtam be neki az utolsó három tablettát. És a vacsorát is szépen elfogyasztotta. — Így is kell, tanár úr — dicsérte az öregembert a nővér. — És most akkor tessék eldönteni, ki kell mennie vagy sem, mert ha igen, akkor segítek. — Mehetnénk, talán ... Fölkelt, átadia helyét a nővérnek, s azok .kelten óv : - tosan fölálltak, elindultak az ajtó felé. A fiatal lány átkarolta a vézna testet; a bő pizsama totyogva követte az öregembe.' mozdulatait. Nézett utánuk, a papucsok csosszanásait a folyosóról is hallotta... Olvasta <tz újságban a tömör gyászjelentést. Nem lepte meg a tanár úr halálhíre. Megélte a Izarácsonyt, a szilvesztert, sőt az uj évből is néhány hónapot, Az ünnepeket — erről a nővérektől értesüli — a tanár úr a gyermekei, unokái között tölthette. Sohasem tudta meg, mit éreznek azok, akik olyankor odabent vannak. Akik azokban a napokban is ugyanúgy bíznak a gyógyulásban, mint máskor. Il F.
