Somogyi Néplap, 1980. december (36. évfolyam, 282-305. szám)

1980-12-25 / 302. szám

Értelem, érzelem a vezetésben

fiaö, sár, hó, fagy

Á küzdelem krónikája

A* igazgató a legképzettebb,- a legismertebb vezetők egvike volt. Vállalalát — és vele öl is — elérte az ■átszervezési hullám. Nem értette. hogy miért, történik, de mert a határozat az. határozat. vita nélkül végrehajtotta. Anélkül, hogy tud; ta volna: vele mi lesz. Az utolsó pillanatban ez is kiderült.. Telefonáltak. hogy döntse el: helyettesként dolgozik-e tovább, vagy — mert Lassan úgy is itt az ideje ;— nyugdíjba vonul.

Az igazgató a nyugdíjazás mellett döntött. Szíve sze,- rint maradt volna. Tudta, hogy szükség is lett volna rá. Azt még csak elfogadta, volna, hogy az új »felállásban» változik a helye, a beosztása. De ez a kurta-furcsa telefon. Az. szíven ütötte. Érzelmileg képtelen volt azonosulni az üggyel: az érzelmi motívumok az értelem érveit is semlegesítették.

Egy másik nagyvállalat néhány részlegében új munkaszervezési módszert vezettek be. Ez több és fegyelmezettebb munkát követelt, kedvezőbb munkafeltételeket kínált, azoknak pedig, akik valóban akartak és •tudtak dolgozni, vastagabb borítékot. A módszert szakemberek dolgozták ki, aprólékosan előkészítették a technikai és adminisztrációs részleteket, s végül megkapták a jelzést: indulhat a program!

Indult Máról holnapra. És kis híján megbukott. Mert a szakemberek megfeledkeztek egy «apróságról»: megértetni több száz emberrel a módszer lényegét, elfogadtatni velük annak értelmét és célszerűségét — nem számításokkal, diagramokkal, emészthetetlen adathalmazok elda- rálásával, s legfőképpennem agyonkoptatott közhelyek ismételgetésével. Egyszerűen : meg kellett volna beszélni a munkásokkal, hogy mi miért történik, s megkérdezni őket mi a véleményük.

Az új szervezési szisztéma gyenge' pontjait később épp a munkások segítségével, ötleteik fölhasználásával sikerült' kiküszöbölni.

Megint más. Magasabb beosztásba készülődött a főművezető, emiatt, a műhelyekben «gyászhangulat»- uralkodott. Híre jött ugyanis, hogy1 n-em»>belülről« oldják meg az utódlást, hanem a jól ismert «ejtőernyős» módszerrel. Be- pottyantanak egy vadidegent a főművezetői munkahelyre. .. « Nem lehet igaz — robbant ki valaki a termelési tanácskozáson—, hogy egy idegen annyira ismeri majd az emberek személyes életét, gondját-baját, mint a Géza (csak így: a Géza!), akihez bármikor, bármivel odamehettünk és aki soha nem

’ ■■---------------------e

ngedeti el nyugtató szó. megszívlelendő tanács nélkül.« A háborgás általános voll, s akkora volt a közvélemény nyomása. hogy végül mégis c.^ak hé'aon belül oldották meg az utódlást. Azóta kiderült: nem volt rossz a döntés.

És ami a példákban közös: az eljárás, a módszer. S az. hogy a »rideg« szakmai szempontok, a racionális érvek mellett gyakran megfeledkeznek az érzelmi motívumokról. így fordulhat elő, hogy egy döntés előtt nem számolnak az emberrel. Megfeledkeznek arról, hogy az ember nemcsak utasításokat és döntéseket végrehajtó biológiai képződmény, hanem ember, s ebben a minőségben érzékeny és sértődékeny, becsvágyó és hiú, lelkes és fegyelmezett . .. Nem mindegy, hogy magára erőszakolja-e a fegyelmezettséget vagy azért végzi fegyelmezetten a feladatát, mert olyan munkahelyen dolgozik, ahol »a, Géza« a vezető.

Sokan mondták: lenne ennél a munkahelynél jobb is, nagyobb is, netán többet fizető is... No, de ilyen főnök! A főnök miatt maradok, meid ő ember, s mellette mi is annak érezhetjük magunkat... Am a példákból az is kiderül, hogy a főnök — és még inkább: a főnök főnöke — néha el sem tudna képzelni, hogyan függ össze a címben jelzett két fogalom: az értelem és az érzelem a vezetésben. S hogy mi mindent veszíthetünk, ha az érzelemre — az emberrel — nem figyelünk.

V. Cs.

Riportok. tudósítások

özöne. Megszoktuk — mes- szoktaattuk-e — a/, ismétlődő képsorokat, az embert é.s gépet, egyaránt őrlő küzdelmet a földdel? Fogalommá vagy kp/hellyé váltam kerülnek év végi »leltárunk- ba« az. idei erőfeszítések ? Esőben, sárban, hóban, fagyta. n hengeredet! meg az »i« betű pontja

.....................

I

iiik-e. a fűtött irodában megkérdez;.'em a szabadságát eddig kivenni nem tudó traktorostól, a kialvatlan Uombájnastól. ? térdig sáros mezőgazdától, hegv melyik volt r,z év legnehezebb napja vagy - időszaka? Iliik-e megkérdeznem: ha karácsonykor vágni lehet a lábon álló kukoricát, jönnek-e?

Rövid kitérő. A magnak november elejéig, csaknem másfél ezer hektáron kellett a földbe kerülnie: a kukorica betakarításához negyven napra lett volna szükség. Októberben tizenkét, novemberben tizenhat napig esett az eső. Decemberben megjött az »évtized hava«. A kérdést, hogy indokolt-e az utóbbi napoknál vagy heteknél maradnunk az időben, akár föl se tegyük ...

S^abó Tamás üzemelési ágazatvezető a gépkocsikkal. kisgépekkel, a gyalogerővel folytatott akkor szinte vég nélkülinek tetsző »sakkjátszmát«. Szabad

szombaton és vasárnap is; úgy, hogy dolgozni és keresni is tudjanak az emberek, de ne végezzenek fölösleges munkát. Akadt, aki , ha hívták, még a mondat végét sem várta meg; akadt, aki elvárta, hogy hívják.

' Az; őszi vetésnél sokszor még százhetven forintot sem

Sikeres próbaüzem

Kis kúpkészítő automatát állítottak üzembe a Nagyatádi Cérnagyárban. Az új gép nagy teljesítményű, s a réginél magasabb fordulatszámmal dolgozik. A sikeres próbaüzem után régi, elavult gépeket evvel a típussal fogják kicserélni.

Figyelem és felelősség

Három éve ismertem meg Kázmér Józsefet, a kaposvári Volán hírközpontjában — ott, ahol a távolsági gépkocsivezetők a fuvarfeladatokat kapják. Magas, jó kedélyű, barna fiatalember lépett be akkor a menetirányítók picinyke szobájába. A három telefon csörgésén kívül az ÜRH- készülék sípolása és egy telexgép kattogása fokozta a zűrzavart. Ebben a zűrzavarban érzik magukat elemükben a menetirányítók és a távolsági gépkocsivezetők. Pozíciószámok, ismeretlen falvak és gyártóművek nevei röpködtek csak számukra érthető összefüggésekben. Kázmér József és társai húsztonnás vagy még nagyobb pótkocsis teherautókkal járják az országot. Óriási érték a rakományuk; állandó figyelem és felelősség az útitársuk Hetente kél-három éjszakát töltenek együtt a családdal, és sokszor csak az áru feladójával vagy a címzettel váltanak néhány szák- A közbeeső tiztizenöt órát a kormánykerék forgatásával, az országúti manőverezéssel töltik.

Most otthon, kaposvári Kinizsi-lakótelepi otthonában találkoztunk. Táppénzen van: a tüdőgyulladás ágynak döntötte.

— Boldogasszonyfán születtem 1951-ben. A Kaposvári Ruhagyárban férfiszabóként végeztem 1969-ben. Közben az MHSZ-ben megszereztem a hivatásos-gépkocsivezetői jogosítványt. Pécsre mentem dolgozni a Baromfifeldolgozó Vállalathoz, rpert minden álmom a kocsizás volt. A katonai szolgálat letöltése után hamarosan megnősültem, s Pécsen éltünk a feleségemmel albérletben. De ő nagyon megindult hazafelé. Hat éve kerültem a Volánhoz; fél évig váltó gépkocsivezető voltam, majd kaptam egy IFA pótkocsis szerelvényt, azóta dolgozom a főmenetirányításnál. Két évig Pesten is voltam szerződéses fuvarban. Akkor elmentünk hétfőn, es meg

jöttünk pénteken. Közben letettem az E-vizsgát, elvégeztem a nemzetközi tanfolyamot is.

Ma talán még jobban szeretek vezetni, mint az elején.

— Mást már el sem tudnék képzelni. Öt év alatt nagyon sókat elértem; bejártam az egész országot, voltam nemzetközi fuvarban Csehszlovákiában és Jugoszláviában. A Volán munkáslakás-akciója során kaptam lakást is. Nekem az ország nemcsak térkép, hanem a munkahelyem is. Ahová Volán-fuvar van, ott mindenütt megfordultam. Tudom, hogy Pesten melyik cég mettől meddig fogadja az árut. Itt olyan tapasztalatot lehet szerezni, hogy az ember mindenütt eligazodik. Most kaptunk az autókba rádiót; a Rábákban már volt, de a Skodákban nem. Havas időben nagy hasznát vesszük; hallgatjuk az Ütiníormot.

‘ Nagyon leköt a vezetés. Nem vagyok szotlan, szeretem

tudott megkeresni tizenkét óra alatt a »nagygépes« . Gyurka János traktoros. Pihenőnap? »Három-négy vetőgép nem állhat meg. mert nekünk szabad szombatunk van.« December közepéig százhatvan hektáron maradt kukorica. Tizenötödikétől éjjel-nappal folyt a munka; pótkocsit vontatott, a. kombájntól a kövesül!? hatot tudott aznap fordulni. Tizenhárom forintos órabéré-1. »A kukoricának be kelleit jönni.« Tizenhatodikán éjiélkov ■ eleredt az eső. A kombájnok’ ötven métert, mentek előre, fele annyit hátra.

Négy kombájn. három »nagytraktor« — egy a kombájnok vontatására — s három IFA volt kint akkor a főidőn. Két-két doboz Műn-" kast szö gű el műszakonként Lang József komba jnos.

»Néha egészen jól mentünk, azután meg tört, szakadt minden a gépben. Hat—hét óra hosszat bírtuk az »iramot , utána az ember már nem is látott csak húzta, vonta . ..« Még a havat is kívánták inkább . .

A műhelykocsi fölszerelésével négy—öt kombájn »apróbb« javításait végezte Simon Imre gépszerelő a betakarítás kezdetétől Végig nappali műszakban, reggel héttől este nyolcig. Az utolsó napokban ritka volt az a gép. amelyik egész nap ment. Szakadt a lánc, tört a csapágy, a fogaskerék, ki- kilyukadtak a hidraulikus csövek. Vízben, sárban fekve hegesztettek, szereltek.

Tizenötödikétől vett részt a betakarításban Bogár József traktoros. A mező széléről hordta a kukoricát a szárítóhoz az MTZ-vel. váltott kocsikkal, négykilométeres fordulókban. Az első éjszaka ötöt fordult, a másodikon egyet. A legrosz- szabb a tétlenség volt. Únta az üldögélést a traktoron, kiszállt, íagyoskodott. beült, kiszállt. A kambájnosok »olyanok voltak, mint a disznók. Mondja a feleségem a gyereknek, hogy. cseréljen ruhát. Minek? Holnap ugyanilyen sáros lesz ...«

November 25-,ól december végéig még a »normás« teljesítménynél is rendkívüli

pótlékot kapnak a kombáj- nósok, a traktorosok, a szerelők. A kint dolgozóknak a prósagokkal is »kedveskedett^ a tsz.

Mikei latvanné t* bent- maradt a konyhasók« közül két—három órát a munkaidőn túl Az ebed mellett naponta kétszer vittek ki forró teat a mezőre, négy éjszaka a tea mellé fasíro- zottat. szalonnát, debrecenit -pakoltak- a kintieknek, -Tudtuk a kötelességünket«.

Tizenhetediken éjszaka

kint járt az elnök, leállította a munkát, berendelte a gépeket. Tizennyolcadikén délután jelentették, hogy ismét indulásra készek.

Közismerten rossz, környezetben, gyönge homokos talajon, belvizes területen gazdálkodik a nagybajomi Lenin Tsz. A rossz gabona- termés miatt nekik az ötéves tervidőszak legrosszabb éve volt tavaly: az idén várhatóan. ötmillió-hétszázezer forintos nyereséggel zárja az évet a szövetkezet. Az 1070 hektár kukoricából negyven maradt még a földeken. A meteorológia erős fagyot jelez karácsony és szilveszter között.

Megszoktuk — megszok- hattuk-e — az ismétlődő képsorokat, az embert és gépet egyaránt őrlő küzdelmet a földdel?

Balogh Zoltán

A felnőttkor küszöbén

EGY ESTE A MUNKÁSSZÁLLÁSON

A városszéli munkásszállás ablakaiból kivetődő fénynyalábok vastag sárhurkáikon csillognak. Forró zsír illata kúszik ki a fapanelek mögül. A hálószoba asztalán könyvborító. Fehér nagybetűi világítanak a sötét alapon. Mikszáth Kálmán: A fekete város. A bordó kötésű kötet a heverőn fekszik.

— Nem tetszett a befejezés. Másként kanyarítottam volna a végét.

A könyv és a vélemény Wágner Ferié. A' regényt most barátjá olvassa. Marton Lacival együtt indultak Ga- dányból az általános iskola után. Feri jó húsos gyerek, mosolygós képű. Társa vékonyabb, izmos fiú. Naponta együtt feszülnek a hajnali ködnek, a csípős északi szélnek. Háromnegyed hatra magukra öltik fehér munkaruhájukat. Délután, este néha mozi, de inkább olvasás, tévé, és az elmaradhatatlan sakkpartik.

Hét végén irány a buszállomás. Várja őket édesanyjuk másutt-nincs főztje, hívogatják őket a hazai ízek, hangulatok. Most meg a hosszú ünnepek, a készülődés, a találkozás várható élménye. Meg a disznóvágás. Az idén Marton Laci lesz a mester, életében először veszi át e tisztet böllér rokonától, aki ezzel segéddé minősül vissza. Micsoa társaságot, de ha egyedül van az ember, akkor nem kell máshoz igazodni. Ügy alakítom a menetrendet, hogy időben odaérjek az úticélhoz, le tudjak rakodni, legyen új rakomány, és jóikor haza is érjek. A fuvart is így szervezik meg, időre megy minden.

— Nem is tudom, hol jár, mikor jön meg — szól közbe a felesége. — Egyedül az nyugtat meg, hogy tudom, itthonról hogyan megy el. A családi háttér, a nyugodt környezet biztosítása az én dolgom. Sokszor nagyon nehéz volt. Már azt gondoltam, hogy nem bírom tovább, itt a két gyerek is ... De ma már megszoktam. Ha hazajön, mindig elmeséli, merre járt, mit látott; az egész hétvége sokszor így megy el.

— Mi volt a legérdekesebb

az utakon?

— A kaposfüredi KÉV-te- lepnek hoztunk valamit Szobrai. Nagyon tetszett Vác és Szob között a Duna-ka- nyar. A brnói nemzetközi vásárra a Mezőgép berendezését vittem ki. Éjszaka léptem at a magyar—csehszlovák hada kellemesen izgalmas próbatétel! Megmutatni a családnak, a rokonságnak, hogyan kell szakszerűen szétszedni, feldolgozni egy hízót...

Április óta dolgoznak. Egyszerre kaptáik kézhez a szakmunkás-bizonyítványt, jó két hónappal korábban, mint a többiek. Tanulmányi versenyen vívták ki e megtiszteltetést.

Tizennyolc évesek. Akárcsak a másik szoba két lakója: az olajosbarna, serkenő fekete bajusza alatt félszegen mosolygó Bánkúti Jóska és világosabb bőrű, öregesebb arcú társa: Kovarcsics Géza. Jóskát elvált, konzervgyári munkásnő édesanyja és három testvére várja hétvégeken egyszobás, somogyszobi lakásban. Barátja a böhö- nyei Illésmajorba utazik a szüleihez.

Hatéves koruk óta ez az első esztendő, amelyet a tanulás felelőssége nélkül köszönthetnek néhány nap múlva. Így gondoltam, és meg is jegyeztem. Szerényen mosolyogva igazítanak ki: képzésüket nem fejezték be, mindketten az élelmiszeripari szakközépiskola levelező tagozatára járnak. A tankönyv is társuk tehát — a regény, a film, a tévé mellett — szabad idejükben.

Jóska később is szemben ül velem a vacsora utáni

tárt, s reggel egyszerre csak fölbukkant a kivilágított pozsonyi vár. Csodálatos látvány volt.

— Mi voit a legnehezebb fuvar?

— Most, nemrégiben szállítottunk a Zselicből fát Mohácsra, majd visszafelé Bere» mendről cementet Kaposvárra. Nehéz volt tisztán tartani a kocsit, a rönkök törték a platót. Nagyon kellett vigyázni.

— Nem nyomasztó a felelősség?

— Eleinte nyomasztott, de már hozzászoktam. Most is, amikor leesett a hó, alig tudtunk haladni. Pedig szállítani kell. Az áruért felelősséggel tartozunk. Sokszor kell kötözni, takarni a szállítmányt. Ismerni kell a kocsitípus adottságait is, hogyan terhelhető a legjobban. A kollégákkal mindig megbeszéljük a dolgokat, ha valaki újszerű feladatot kap.

Személyautót, mint mondta, nem akar magának, de szeretné kitapétázni a lakást. Semmi rendkívülire nem Vágyik. S már a f dmi'Hornod; • kilométer felé vezeti autóját.

Cseke László

konyhai beszélgetésen. Ritkán hallatja a hangját, inkább csak egy-egy szóval kérdez, egészíti ki társai mondatait. Otthonos kényelemmel dől hátra a hokedlin. Ő is egy a mélyről indultak, a jó úton levők közül.

Sajnos, Orsós Pistával nem sikerült találkoznom. Ügy tudjak, moziba ment. Bár lehet, hogy jóindulatú kérdésemmel megsértettem volna. Hétről hétre az elsők között végezne ugyanis a tisztasági versenyben, ha ilyent rendeznének. Ennek hiányában marad a tisztelet és elismerés hangja, amellyel a szállás vezetői beszélnek igényességéről. És ez új szobatársára, arra a fiatalemberre is átragadt már, aki igen nehezen szokta meg az önálló rendteremtés követelményét. Ma már szó nélkül megy a seprűért, a tisztító- szerekért.

Fiatalok, de már nem gyerekek. És még nem is egészen felnőttek. A munkában igen. Egyenrangúak idősebb társaikkal. Moziba, diszkóba járnak, büszkéik új klubjukra, amelyért maguk is dolgoztak, és ahova — bizonygatják — érdemes betérni: otthonos, tiszta, jó progra- . mokkái csalogat. Többnyire kólát isznak, ritkán sört. Három-négy éve laknak a városban, de az otthont még i mindig Gadány, Patosfa, Bö- hönye, Somogyszob, Látrány gyermekkort idéző utcája, a szülői ház jelenti számukra. A hét végén anyjuk ölelő karja, apjuk kemény kézszorítása várja őket. Kisebb testvérüknek csokit; cukrot visznek. A fizetést az asztalra számolják. Egykori barátaikhoz indulnak, akiket más irányból hozott haza a vonat, a busz. Van köztük, akit már megfogott a város, és nem várja meg otthon az ünnepsor utolsó napját. De a legtöbbjük vágya, hogy egy lépcsővel „feljebb” kerüljenek: azaz valahogy közeli munkaihelyet találjanak, ahová naponta bejárhatnak dolgozni.

Addig pedig marad ez a kellemes, otthonos szállás, meleg szobáival, kényelmes társalgójával, színes tévéjével, vacsoraillatú folyosójával. És főképp a baráti beszélgetések ízeivel, a felnőtté válás észrevétlen mozzanataival.