Somogyi Néplap, 1980. december (36. évfolyam, 282-305. szám)
1980-12-18 / 296. szám
Megkezdődött az országgyűlés téli ülésszaka (FoQytalá* az 1. oidœírót) Faferwégi Lajos befejezésül az ár- és szabályozó rendszer rugalmas alakításának teendőit taglalta, elemezte a vállalatok középtávú tervezésének tapasztalatait — egyszersmind utat mwtatva a hátralevő tennivalókhoz — méltatta a törvényjavaslatok előkészítését szol gáló társadalmi vitákat, majd ismétel ten hangsúlyozta: — meggyőződésünk, hogy a törvényjavaslatban foglalt célok és feladatok meneteinek népünk érdekesnek, s hazánk további Smokola Károlyné dr.: felemelkedesenek reális lehet őségéire épülnek. Ezután kért szót Bog vár József, a terv- és költségvetési bizottság elnöke, a törvényjavaslat bizottsági előadója. Elmondotta, hogy hogy az országgyűlés tíz állandó bizottsága megtárgyalta a népgazdaság hatodik ötéves tervéről benyújtott törvényjavaslatot, amelyhez 69 képviselő fűzött észrevételt. Számos olyan javaslatot tettek, amelyet az Országos Tervhivatal elnöke elfogadott, így azok már a törvény szerves részét képezik. A törvényjavaslat bizottsági előadója a világgazdasági, a nemzetközi politikai viszonyok halasainak tükrében bizonyította, hogy .a fejlődés útja: a szerkezetváltással egybekötött techmikai- technológiaá korszerűsítés. Ugyanakkor az is világos, hogy a gazd aságos terme les legfőbb ismérve a jövőben az lesz, hogy ki mennyire tud a legkisebb ráfordítással, munkával, anyaggal, energiával, tőkével, közbeeső termékkel s importtal maximális. tehát legnagyobb nyereséget elérni. A hozzászólók sorát Szo- koia Károlyné (Somogy megye, 8. vk.), a Somogy megyei Tanács Továbbképző Intézet igazgatója nyitotta meg Szolgálják jobban az előírások a tartalékok feltárását Tisztelt Országgyűlés! Belpolitikai életünk eseményekben, rendezvényekben, közösségi találkozásokban gazdag évének vége felé közeledünk. Az év vége egyben V. (kévés tervidőszakunk befejezését is jelenti. Most az a feladatunk, hogy V. ötéves tervünk eredményeit számba véve, tanulságait megvonva, megvitassuk és jóváhagyjuk a középtávú jövőnket körvonalazó VL ötéves tervünket. A tervet tanulmányozva és az expozét meghallgatva tapasztalhattam, hogy e középtávú tervnek — a korábbihoz képest — számos új vonása van. Az egyik, hogy gondos, körültekintő munkával, széles körű demokratizmus érvényesítésével készült. A másik, hogy a részletes elkötelezettség helyett irányt, arányt, célokat határoz még és ezek elérésének főbb módszereit. Az anyagból az is kiolvasható, hogy a terv reálisan feszített, aminek a közvélemény nem örül, de objektivitása folytán számíthat széles körű megértésre, er; ami meg ennél is fontosabb, megfelelő támogatásra a végrehajtás során. Ebből következik, hogy nemcsak szavakban, tettekben. hanem a mindennapi aprómunkában is szükség van az ésszerű, takarékos gazdálkodásra, a belső tartalékok feltárására. Hozzászólásomban e körben kívánok néhány kérdéssel foglalkozni és a tervben is kiemelten kezelt lakossági alapellátással. Nap nap után számos fórumon halljuk, hogy népgazdaságunkban jelentős tartalékok vannak. Ennek bizonyítására a legmeggyőzőbb, ha olyan érveket és példákat mondunk, amelyekkel anyagilag és pénzügyileg ezt tudjuk bizonyítani, Én mégis elsőként említeném meg szellemi tartalékainkat, melyek a gondolkodásban, a szemléletben, az érdekviszonyok helyes ertetmezésében és alkalmazásában vannak jeien. Számokban ugyan ez nem fejezhető ki, de meggyőződésem, hogy az egyik legjelentősebb tartalék. Konkrét anyagi jellegű tartalékainkkal kapcsolatban szeretnék egy-két kérdést megemlíteni. Az egyik gondunk, ami az írásos anyagból kiolvasható, hogy termelni mar tudunk, de esetenként nagyon drágán. Ilyenkor többnyire megmagyarázzuk, hogy ennek objektív okai vannak. Néha ez is igaz, de esetenként jogi normáink, szabályozóink, a hatósági intézkedések hoznak bennünket olyan helyzetbe, hogy költségeink indokolatlanul magasak. Előre bocsátom, hogy az ésszerű, a biztonságot szolgáló előírásokkal egyetértek, azok szükségességét nem vitatom. De azt már igen, hogy keü-e minden kis- és SOMOGYI NÉPLAP középüzemünkben külön önállóan alkalmazni munka- és balesetvédelmi felelőst, tűzvédelmi felelőst, polgári védelmi felelőst, rendészt és energetikust. Nem lenne célszerűbb ezeket a munkahelyi vezetőket — az önálló alkalmazás megkövetelése helyett — arra ösztönözni, hogy egy vagy két szebiély — ( természetesen képzett személyre gondolok — összevontan lássa el e munkaköröket? így a munkaerővel való ésszerű gazdálkodás, a bérkiadások csökkentése mellett erkölcsileg is megnyugtatóbb lenne a helyzet, hiszen az említett és nem említett számos felelős munkaidejét nem tölti ki az adott munkakör, ami a közösségen belül feszültséget okoz. Hasonló a helyzet a sok kis közintézmény fűtőrendszerének üzemeltetésében is. Miközben a technika, a technológia fejlődik, több fokozatú automata berendezés helyezi üzemen kívül a hibás fűtőberendezéseket, mégis előírás, hogy minden kis intézménynek magának kell gondoskodnia rendszere üzemeltetéséről. Még arra sincs mód és lehetőség, hogy két egymás melletti, azonos automatizáltságú berendezést közösen üzemeltethessenek. Ez a helyzet ugyancsak több munkaerőt köt le az indokoltnál, és nagyobb költségráfordítást igényel a szűkös állami eszközökből. És még egy példa. Ismert, hogy ebben az időszakban a demográfiai hullám úgy alakult, hogy az erőteljes tantermi fejlesztés mellett, is még több gyermekintézményi helyre, a megépítiíetönél is több tanteremre van szükség. A helyi vezetők felelősen keresik a megoldást, de ha a MOTI-normákat és egyéb előírásokat nem tudják betartani, a hatóságok pem engedélyezik az új átmeneti létesítmények kialakítását, használatát. így-'gyakran olyan helyzet áll elő, hogy a meglevő intézmények túlzsúfoltak, ez pedig rosszabb helyzetet teremt, mint volt az átmeneti megoldás előtt, azért, mert hatóságaink nem engednek egy rosszabb helyzetből jobbak KteuafcáfWH. oak a*äwÄ, ha az ezff-edtórduión helytálló normákat is betartják. Tudom, hogy ezek apró kis példák, de úgy gondolom, hogy a népgazdaság mai helyzetében is igaz az a közmondás, hogy sok kicsi sokra megy. Javaslom, hogy előírásainkat, normáinkat vizsgáljuk felül, a biztonság követelményeinek betartása mellett legyen más lehetőség, állítsuk a népgazdasági tartalékok feltárásának szolgálatába. Emellett és ezért a célért a munkahelyi vezetők is sokat tehetnek a káderkiválasztás és -képzés helyes alkalmazásával. Tisztelt Országgyűlés! VI. ötéves népgazdasági tervünk 38. paragrafusa foglalkozik a Balaton környezetvédelmével és a tó vizének minőségvédelmével. Tudjuk, hogy az elmúlt években több kormányhatározat és ezek nyomán született intézkedés történt már a megfogalmazott célok elérése érdekében, amelyekkel nemcsak egyet lehet érteni, hanem azok végrehajtásáért dolgozni is kell. Ezen bevezetésre tervezett intézkedések egyike, hogy a Balaton üdülőkörzetének regionális terve elrendeli a házi szikkasztók szabványosítását, zárttá tételét a térségben. Ezzel kapcsolatban kérem a kormányt, hogy eme intézkedést szíveskedjék a végrehajtás megkezdése előtt ismételten felülvizsgáltatni az alábbi indokaink álapján: Felméréseket végeztettünk : a Balaton déli partján keletkező évi 5 millió köbméter szennyvízből 3 millió kerül* közcsatornákba, 2 millió a házi szikkasztókon keresztül szivárog és szennyezi a Balatont. Számításaink szerint a házi szikkasztók zárttá tétele és az ehhez szükséges egyéb feltételek mintegy 3 milliárd forintba kerülnek, és ezek csak átmeneti megoldások. A terület szennyvízgyűjtővel és szennyvíz-gerinchálózattal való ellátása 2,5—2,7 milliárd forintból megoldható lenne. A Balaton-parti települések falugyűlésein — melyeket a közelmúltban tartottunk — különösen a déli part nyugati térségében ez a kérdés élénken foglalkoztatta a lakosságot. Többségében úgy összegezhetők a vélemények, hogy szívesen fordítana az érintett lakosság nagyobb összeget a végleges megoldásra, amelynek környezetvédelmi hatása is megnyugtatóbb lenne. Az állami költségvetést illetően is ez lenne a gazdaságosabb. Ezért kérem a kormányt, hogy a. kérdést e tények ismeretében még a végrehajtás elrendelése előtt szíveskedjék vizsgálni. A gyors döntés után a fejlődés a nagyobb lakossági tehervállalással ismét megindulhatna a déli part nyugati térségében. A VI. ötéves terv IX. fejezete szól többek között a területfejlesztésről. a lakosság alapellátásának fejlesztéséről. Somost megye — adni szülelGáspár Sándor, Németh Károly, Kádár János az ülésteremben tem, élek és dolgozom — aprófalvas településszerkezetű megyék közé tartozik, ez jellemzi választókerületemet is, amelyhez 6 tanácsban 19 társközség, összesen 25 község tartozik. Jónak tartom, hogy jelenlegi helyzetünkben a feszített VI. ötéves terv kiemelten foglalkozik a lakossági alapellátással. Az elmúlt időszakban országosan és megyénkben is komoly erőfeszítések történtek a lakosság alapellátásának érdekében, hozzátehetjük': eredménnyel. Mégis, a falusi — különösen a társközségi — lakosság alapellátásának egy-két gondját szeretném megemlíteni, annál is inkább, mert a faluból a város felé való áramlás — melyről a terv is szól — megyénkben is nem kívánatos folyamat. Részletes elemzés nélkül úgy lehet összegezni, hogy miközben a fejlesztési eszközök nagyobb hányadát az utóbbi tíz évben a városokban használták fel, a nagymérvű beáramlás miatt nem javult az ellátás ezzel arányban: sok a lakásigénylő a városokban, számuk szinte nem csökken, kevés a gyermekintézmény és a tanterem, nem kielégítő a bevásárlási és a szolgáltatási helyzet sem. Más oldalról falun — különösen a társközségekben — eg’yre szaporodik a lakatlan házak száma, fogy a lakosság. Tudom, hogy e tendenciának több összetevője lehet, mégis úgy látom, hogy a társközségek népességmegtartó képességét az. alapellátás javításával lehetne fokozni. Ezek közül is csak két kérdést említek meg: a közlekedést és a hírközlést. A legelmaradottabb a társközségi alapellátásban a közlekedés, de tágabb értelemben. Az egyik gond, hogy e fontos alapellátási kérdésben a Volán minit vállalat elsősorban saját gazdaságosságát tartja szem előtt. Törekvése,' hogy járatokat csökkentsen, hogy útvonalakat rövidítsen, és harc folyik minden megálló beiktatásáért. E téren a gond némi ösztönzéssel, az érdekviszonyok helyes értelmezésével megoldható. A másik, hogy a falun élő emberek is szeretnének az utcájukba gépkocsival bejárni. De ma még a falusi utcák olyan állapotban vannak néhol, hogy a buszmegállóig háton kell a szülőknek a gyermekeket és a . betegeket kivinni. És itit ugyancsak a közelmúltban megtartott falu-' gyűlésekre utalok, ahol az ily-en és hasonló kérdések elhangzása után mindig felajánlásra került a társadalmi munka, a pénzbeli hozzájárulás. Ez viszont csak nagyon ritkán vehető igénybe. Közpénzből ezen nem lehet segíteni. A kisközségi lakosság ez irányú alapellátási igényének nagyobb mérvű kielégítése érdekében két dolgot tartanék fontosnak. Az egyik, hogy az útépítési szabványainkat egyszerűsíteni kellene ahhoz, hogy a kisközségek belső utcái kevesebb pénzből járha- tóak legyenek. A másik, hogy útfelújítási vagy más pénzből lehetővé kellene tenni, hogy a megyék e célra tartalékalapot képezzenek az útépítéshez szükséges építési anyag költségére. Ezt versenyeztetés útján csak azok nyerhessék el, akik az ót kvafekrtawaboz hiányzó fedezetet pénzben és társadalmi. munkamegaján- lásban vállalják. Befejezésül egy, az alapellátás körébe is tartozó, sajátos megyei gondunkról szólok röviden. Mellőzve a hírközlés sokoldalú előnyének kifejtését, csak arra utalok, hogy az ipar. fejlődésével, a mezőgazdaság és az állam- igazgatás körzetesítésével jelentősen megnőtt a hírközlés szerepe. Megyénkben gyakran az életmentő és segélykérő igények továbbításával is gongjaink vannak. A posta jelentős erőfeszítései ellenére sem sikerült a helyzeten javítani. Az ágazati tervekben szerepel a postai fejlesztés megkezdése a megyeszékhelyen, de ez késik. Tisztelettel kérem, mielőbb valósuljon meg, mert csak ezután, erre fűzve javulhat a megye más terü- " letelnek is — néha időt, életet mentő és pénzt kímélő — hírközlési kapcsolata. A VI. ötéves népgazdasági tervről szóló előterjesztést elfogadom, elfogadásra ajánlom. ígérem, hogy tudatosításában, végrehajtásában tevékenyen részt veszek. Hegedűs László (Pest megye. 24. vk.), a Hazafias N épfront Országos Tanácsának titkára ölömmel üdvözölte, hogy a népfrontmoz- galom kiegyenlítettebb településfejlesztést szolgáló javaslatait a kormány a hatodik ötéves tervjavaslatban is testetöltően elfogadta. Sok függ attól, — mondotta —, hogy a megyei tanácsok miképp ültetik át a gyakorlatba például a fejlesztési ösz- szegek elosztásakor a törvény szellemet. Ezután Ván-csa Jenő, mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter ehielkedett szólásra. Elmondotta : mezőgazdasági feladataink homlokterébe a továbbiakban is a gabona- és hústermelést _ kell helyeznünk. Az élelmiszertermelés elótt álló feladatok nagyobbak, mint korábban bármikor voltak. Tény, hogy a termelés teltételei is jobbak voltak, az emberi tudás és hozzáértés is gyarapodott. Nagyobb, erősebb biológiai, műszaki és anyagi alapokkal rendelkezünk. Ugyanakkor az is egyértelműbb, hogy ■a termelés közgazdasági viszonyai szigorúbbak. A világban nemcsak az agrártermékek értékelődtek fel, hanem az előállításukhoz szükséges anyagok, berendezések. gépek is drágultak. A gazdaságosság föltétele a hatodik ötéves tervidőszakban — hangsúlyozta a miniszter —. hogy a lehető legszervezettebben hasznosítsák a termelés anyagi-műszaki erőit. Garai Vilmos (Budapest, 64. vk.), a Csepel Vas- és Fémművek vezérigazgatója vállalatának formálódó hatodik ötéves tervéről szólva a főbb törekvések között az első helyen említette a ter- mejési szerkezet korszerűsítését. elsősorban a színesfém-kohászat és a géngyártás dinamikus fejlesztésével és a vaskohászat szinten tartásával. Tar Imre CSaatbolcs-Szat- már megye, 13. vk.), a Sza- bolcs-Szatmár megyei párt- bizottság első titkára arról szólt, hogy a keleti országrészben az iparosítás beváltotta a hozzá fűzött reményeket. A gondokra is kitérne elmondta, hogy SzabotcsSzatm árban a munkahelyek száma kevesebb, mint a munkavállalóké, amiben! közrejátszik az is, hogy ott a természetes népszaporulat kétszerese az országosnak. Úszta Gyula (Heves meJ gye, 11. vk.), á Magyar Partizán Szövetség főtitkárai beszámolt arról, hogy a hevesi járásban megszervezték: a nyugdíjba készülőket általános orvosi szűrővizsgálatra hívják be. Az időskorúak ilyenkor nemcsak fizikai regenerálódásukhoz l^apnak segítséget, azt is megkérdezik tőlük, mivel foglalatoskodnak majd a nyugdíjas napokban, a. közösség és a maguk javára- hasznára, és terveik, megvalósításához támogatást » nyújtanak Varga János (Győr-Sopron m. 9. vk.), a Keszthelyi Agrártudományi Egyetem rektora a mezőgazdaságban érvényesülő érdekeltségi rendszer több ellentmondására hívta fel a figyelmet. A Mezőgazdasági- és Élelmezésügyi Miniszténum' jövő évi költségvetéséből kitűnik — mutatott rá —, hogy az idén a tavalyinál szerényebb összeg jut a gyepek följavításának támogatására, így félő, hogy továbbra . is kihasználatlanok maradnak az intenzív rét- és legelőgazdálkodásban rejlő lehetőségek. Dr. Vámos Marietta (Pest m. 5. vk.), tóalmási körzeti orvos, annak a .jelentőségét hangoztatta, hogy a gazdasági gondok ellenére sem csökkentek, hanem sok mil- liárddal növekedtek az egészségügyi ágazat előirányzatai. Tóth János (Bp. 35. vkj, a Műszaki és Természettudományi Egyesületek Szövetségének főtitkára elmondotta : határozottan szembe kell szállni azzal a felfogással, amely szerint a viszonylag szűkösebb beruházási keretek nem teszik lehetővé a gyorsabb ütemű műszaki fejlődést. Szabó István (Hajdú-Bihar m., 14. vk.). a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsának elnöke az irányítási és érdekeltségi rendszer korszerűsítésének gyakorlatát helyeseivé, a megoldandó kérdésekre is rávilágított. Elmondta például, hogy több szakágazatban jónéhány vállalat monopolhelyzete hátráltatja az előrehaladást. Ladányi József (Borsod m., 26. vk.), a kiegyensúlyozottabb településfejlesztést emelte ki a megyei tanács törekvéseiről számot adva. Orlovácz György (Tolna na. 8. vk.), a nagydorogi általános iskola tanára szintén az arányos területfejlesztést sürgette. Simon István (Komarom megye. 10. vk.), az ászári Aranykalász Tsz elnöke arról számolt be, hogy Komárom megyében jó együttműködés alakult ki a mezőgazdasági nagyüzemek és a háztáji kisgazdaságok között. Ezzel az országgyűlés téti ülésszakának első napja. — amelyen az elnöki tisztet felváltva töltötte be Apró Antal, Péter János és Cserven ka Fe- rencné — befejeződött. A képviselők csütörtökön délelőtt 10 órakor a népgazdaság hatodik ötéves tervéről szóló törvényjavaslat feletti vitánál lolyfehiyák munkájukat. (Mit)
