Somogyi Néplap, 1980. november (36. évfolyam, 257-281. szám)

1980-11-02 / 258. szám

I * A hét három kérdése Mi a helyzet az ameri- * * kai elnök választási verseny hajrájában? Az elnökválasztás előtt az amerikaiak félszemmel Tehe­ránra tekintenek: a túszügy kimenetele nagyban befolyá­solhatja a november 4-i sza­vazás eredményét. Az utol­só közvéleménvkutatasi ada­tok egyébként Carter elnök hajszálnyi fölényét mutat­ják. 100 megkérdezettből 40- nél valamivel többen az el­nökre fognak szavazni, 39-en pedig Reaganra; azaz még mindig jelentős az utolsó pillanatig ingadozók aránya. A szakértők véleménye sze­rint Anderson, a harmadik elnökjelölt teljesen esélyte­len. Carter és Reagan keddi tévé-vitája a jelek szerint kevéssé volt hatással a né­zőkre, akiknek a számát egy forrás 60 millióra a másik már 80 millióra a harmadik pedig nem kevesebb, mint 100 millióra becsülte. A két jelölt nyilatkozatai koránt­sem voltak olyan szenvedé­lyesek, mint amilyen szemé­lyeskedő fordulatokat a kampány korábbi szakaszai hoztak. E téren az utolsó események: Carter ellenségei újra föl me légi tették a »billy- gate« históriáját, az elnök öccsének líbiai kapcsolatait, új adatokat közölve ezek anyagi hátteréről. Reagan számára pedig az lett kínos, hogy meg kellett válnia kül­politikai tanácsadójától Ri­chard Allenről kiderült, hogy szolgálatokat tett-a ja­pán autóiparnak, amikor még Nixon közeli környeze­téhez tartozott. S természe­tesen nem ingyen. Allen ál­lítólag a lisszaboni fasiszta rendszer uraitól is pénzt fo­gadott el, azért, hogy kiesz­közölje a Nixon-kormányzat jóindulatát a portugálok af­rikai gyarmati háborúinak folytatásához. A jóindulat fegyverszállításban és diplo­máciai támogatásban egya­ránt megnyilvánult Kérdés, hogy az ilyen övön aluli ütések mennyiben ren­díthetik meg a jelöltek hely­zetét az elnökválasztás előtt 48 órával. 2 Miért hozott drákói in­* tezkedéseket a Közös Piac az acéltermelés csökkentésére? A tőkés világban az acél­ipar évek óta súlyos válság­gal küszködik. Különösen nehéz a helyzet Nyugat- Euröpában: a Közös Piacon viszonylag elég sok a kisebb acélüzem, amely nem tudja felvenni a versenyt sem kor­szerűség dolgában, sein az árakban — mondjuk — a japán termékekkel. Az acél­ipar gondjai onnan erednek, hogy a nyugat-európai or­szágokban általában vissza­esett a beruházási tevékeny­ség. Súlyos helyzetbe került a hajógyártás és az autóipar is, ez a pangás pedig vissza­hat a kohászatra. Az a nyu­gat-európai acélipar, amely a hatvanas években szinte 100 százalékig ki tudta hasz­nálni kapacitását, most már legjobb esetben is csak há­romnegyed gőzzel termel. Jellegzetesen tőkés megol­dással a Közös Piac azt a döntést hozta, hogy a jövő év közepéig 13—20 zsázalék- kal csökkenteni kell a ter­melést. Az intézkedés töibb mint 300 kohót érint a ki­lenc országban. Különösen a kisebb vállalatokat érni igen érzékeny veszteség : a szak­értők azt jósolják, hogy ha néhol korszerűbbé válik is a gyártás, a legtöbb helyen csak munkáselbocsátásokhoz fog vezetni az európai gaz­dasági közösség döntése. SOMOGYI NÉPLAP . Húsz év óta a legnagyobb atomfegyver-ellenes tüntetés zaj­lott le Londonban. Képünkön: felvonulók ezrei a Trafalgar térén A Portugál Kommunista Párt küldöttségének látogatása Az MSZMP Központi Bi­zottságának meghívására ok­tóber 27—november 1. között látogatást tett hazánkban a Portugál Kommunista Párt küldöttsége Osvaldo Castro- nak, a Központi Bizottság tagjának vezetésével. A portugál vendégeket fo­gadta Korom Mihály, az MSZMP Politikai Bizottságá­nak tagja, a Központi Bizott­ság titkára. A helyi tanácsok munkájának szervezeti ts módszertani kérdéseit tanul­mányozó delegáció megbeszé­léseket folytatott Kácz Sán­dorral, a KB tagjával. AZ ESEMÉNYEK CÍMSZAVAKBAN Hétfő : Szovjet—etióp csúcsta­lálkozó Moszkvában — A brit külügyminiszter Bu­dapestre érkezett — Ma­gyar napirendi javaslat Madridban, a biztonsági és együttműködési kon­ferencia előkészítő érte­kezleten. Kedd: Izrael Dél-Libanonban újabb területet foglalt el — Carter és Reagan te­levíziós vitája kevés ha­tással volt a még habo­zó amerikai választókra — Khomeini egy síita vallási ünnepen mondott beszédében elutasította az Irakkal való tárgyalás gondolatát. Szerda: Az iráni parlament is­mét elhalasztotta a túsz­ügy vitáját — Lord Car­rington budapesti tár­gyalásai után Varsóba utazott — Szádat egyip­tomi és Navon izraeli el­nök a kapcsolatok fej­lesztéséről tárgyalt Kai­róban. Csütörtök : Leonyid Bcezsnyev Moszkvában találkozott Stanislaw Kaniával, a LEMP KB első titkárá­val és Józef Pinkowski lengyel , miniszterelnök­kel — Jobboldali válasz­tási győzelem Jamaicá­ban. Péntek : A Közös Piac az acél­válság miatt szigorú ter­meléscsökkentési intéz­kedéseket határozott el — Pinkowski lengyel mi­niszterelnök Varsóban a Szolidaritás szakszerve­zet vezetőivel tárgyalt. Szombat : Tovább tartják magukat a túszok közeli szabadu­lásáról szóló híresztelé­sek — A Biztonsági Ta­nács új javaslata az ira­ki—iráni konfliktus ren­dezésére. A Közös Piac miniszteri tanácsában hozott határoza­tot heves vita előzte meg. A nyugatnémetek kézzel -lábbal hadakoztak a termelés csök­kentése ellen. A végén kény­telenek voltak visszakozni, bár elértek némi eredményt: bizonyos különleges acélfaj­tákra nem vonatkozik a csökkentés. Például az olaj­vezetékeknél használatos acélcsövekre sem: ezeket a nyugatnémet cégek változat­lan mennyiségben állíthatják elő. Igaz, van is rá vevőjük: a Szovjetunió. 3 Hogyan alakul a két • német allam viszonya? A két német állam viszo­nyában most kétségtelenül feszültség tapasztalható, amely hivatalos nyilatkoza­tokban éppúgy megmutatko­zik, mint a lapok hasábjain, vagy a tv, rádió kommen­tárjaiban. A problémák régi keletűek: az is, hogy az NDK márkájának: vásárló­erejét odaát, Nyugaton nem ismerik el és árfolyamát tu­datosan leszorítva az NSZK és Nyugat-Berlin bankjai tu­lajdonképp spekulációra ad­nak lehetőséget. Az is, hogy a német állampolgárság nyugatnémet elmélete és gyakorlata sérti az NDK-t, mint szuverén államot, hi­szen az NSZK nem ismeri el az NDK állampolgárságot. Az is, hogy a két német ál­lam között fennáll ugyan diplomáciai kapcsolat, de nem nagykövetségi szinten. Az NDK sürgeti, hogy Ber­linben, illetve Bonnban a megbízotti hivatalok helyett állítsanak fel nagykövetsége­ket A Berlinben megfogalma­zott igényekre Bonn hevesen válaszolt, de ahogyan telnek a napok,' a vita hőfoka alábbszalni látszik. Persze ez nem jelentheti sem azt, hogy a nyugatnémet kor­mány — amely különben most van megalakulóban a szociá 1 demokrata—sza bad - demokrata koalíciós tárgya­lások során — engedéke­nyebbé válnék, sem pedig azt, hogy Bonn lemondana sérelmeinek sorozatos föl- emlegetésétől különböző nemzetközi fórumokon. Má­ris jelezték, hogy az NDK legutóbbi pénzátváltási in­tézkedésének visszavonását fogják követelni a Madrid­ban november 11-én kezdő­dő európai biztonsági és együttműködési értekezleten, s arra is számítani lehet, hogy a NATO decemberi miniszteri tanácsülésén at­lanti szövetségeseik segítsé­gét kérik majd az NDK-ra kifejtendő nyomáshoz. Persze nem szabad elfe­ledkezni a pozitív tényekről sem. A párizsi Le Monde írta a napokban a két német állam viszonyát elemző cik­kében, hogy körülbelül fél­mii llió nyugatnémet munkás él az NDK-ba irányuló szál­lításokból. Csak az utóbbi 3 évben 3,2 milliárd márkáért vásárolt az NDK gépeket az NSZK-t.ól, s az NDK kivite­le szintén állandó emelke­dést mutat. A bonni kormányszóvivő is azt mondta — igaz, vádak és kifogások sora után —, hogy »nem szabad elvesznie az enyhülési politikának«. A legújabb iráni fejlemé­nyek megerősíteni látszanak azt a feltételezést, hogy a parlament vasárnap az ame­rikai túszok szabadon bocsá­tása mellett dönthet. Monta- zeri ayatollah, az egyik leg­befolyásosabb vallási vezető táviratot küldött a mec^zslisz valamennyi tagjának, felszó­lítva őket, hogy vegyenek részt a vasárnapi ülésén. A teheráni rádió ugyanak­kor külföldre szóló arab nyelvű adásában közölte, hogy már eléggé megbüntet­ték az amerikai túszokat és nem lenne »igazságtalan« szabadonbocsátani őket. Az iráni parlament együk kép­viselő jé azt mondta, hogy csak a szahadonbocsátás ide­jéről van vita: egyesek vár­ni akarnak az amerikai el­nökválasztásig, mások pedig az iraki—iráni tűzszünetig. Közben Stockholmban, a Scanair nevű svéd charter légitársaság bejelentette, hogy az Iránban fogvatar- tott túszok elszállítására egy gépet rendeltek tőle, de nem közölte, hogy ki és mikorra. A Fehér Ház cáfolta, hogy az Egyesült Államok rendel- ■ te volna a repülőgépet a svéd légitársaságtól. Mondaté ' alelnók pedig kijelentette: Varsói tárgyalások A 1 en gyei kormány szóvi­vőjének tájékoztatása szerint Józef Pinkowski, a Lengyel Népköztársaság Miniszterta­nácsának elnöke pénteken fogadta a »Szolidaritás« Szakszervezeti Szövetség képviselőit,, élükön Lee h Walesával, a szövetség elnö­kével. A találkozón a »Szolidari­tás« képviselői ismertették a szövetségnek a varsói, vajda­sági bíróság által történt be­jegyzésével kapcsolatos ál­láspontjukat, s a tömegtájé­koztatási eszközök használa­tával, a bérekkel, a piac el­látásával, a vidék, a falu helyzetével kapcsolatos véle­ményüket. A bejegyzéssel kapcsolat­ban a kormány megállapí­totta, hogy a Varsói Vajda­sági Bíróság október 24-i döntése értelmében a szak- szervezeti szövetség jogi sze­méllyé vált, s hagy ennek megfelelően biztosítani fog­ják a tevékenységéhez szük­séges feltételeket. A »Szoli­daritás« képviselői ismertet­ték a Varsói ,Vajdasági Bíró­ság azon döntésével kapcso­latos álláspontjukat, mely­nek értelmében változtatá­sokat eszközöltek a szövet­ség alapszabályzatában, és megindokolta, hogy e kér­désben panaszt nyújtott be a legfelsőbb bírósághoz. Az igazságügyminisztérium a legfelsőbb bíróság elnöké­vel egyetértésben közölte, hogy a panaszokat legkésőbb november 10-ig kivizsgálják. Az egyéb, megvitatott kér­dések rendezésére konkrét intézkedéseket hoznak — je­lentette szombaton a PAP lengyel hírügynökség. az iráni kormány nem jelez­te, hogy a közeljövőben sza- badonbocsátaná a túszokat. A Chicago Sun-Times cí­mű amerikai lap szombaton azt irta, hogy az Egyesült Államok és Irán már két héttel ezelőtt megállapodott a túszok szabadonbocsátásáról amerikai fegyverszállítások ellenében. A - lap szerint Lloyd Cutler elnöki tanács­adó Genf ben találkozott iráni küldöttekkel. Carter elnök sajtótitkára azonban »teljesen pontatlannak és felelőtlennek« minősítette a jelentést. Az amerikai külügymi­nisztérium pénteken bizto­sította Iránt arról, hogy el­ismeri az uralkodó csalad trónfosztását kimondó forra­dalmat, és nem támogatja a volt sah fiának trónkövete- lését. Irait aggodalmának adott hangot azzal kapcsolatban, hogy az Egyesült Államok a Portugáliához tartozó Azori- szigeteken fekvő légitá­maszpontot felhasználhatja Iránba irányuló fegyverszál­lításokra. Diplomáciai forrá­sok szerint Irak lisszaboni nagykövetét saját kérésére fogadta a portugál külügy­miniszter. Pálfy József IRÁN Ma szabadok lesznek a fászok? 1 Az amerikai választás előtt Ámi kiszámítható és ami nem Kedden, az alkotmány sze­rint „a november első hétfő­je utáni kedden”, elnököt és új kongresszust választ a 160 millió szavazásra jogosult amerikai állampolgár — fele. Mivelhogy csak jó esetben adja le voksát az arra jogo­sultak 55—60 százaléka, s az idei választási lehetőséget a megszokottnál is kiábrándul- tabban szemléli az Egyesült Államok felnőtt lak.o,»sàga. Elsősorban a két „listaveze­tő” jelölt, Jimmy Carier és Ronald •Reagen személye miatt. Nagyon sokan tartják az elnökségre alkalmatlan­nak őket, az előbbit a tapasz­talatok alapján, az utóbbit pedig éppen tapasztalatlansá­ga okán. Perdöntő lehet Az urnához, illetve a sza­vazógéphez járulók száma valószínűleg perdöntő lehet. Minél kevesebben élnek sza­vazati jogukkal, annál na­gyobbak a kisebbségi repub­likánus párt elnökjelöltjének esélyei és megfordítva: a de­mokrata Carter _ csak ebikor biztosíthatja újraválasztását, ha képes rávenni a voksolás­ra a kormányzásból ugyan kiábrándult, de hagyományo­san az ő pártját támogató ré­tegeket. A szerda fiajnali té­vévitában ezért tüntette fel magát különös buzgalommal a demokrata hagyományok őrének Jimmy Carter és mu­tatta ki tőle telhetőén, hogy Reagan nemcsak a kisembe­rekkel kevéssé törődő repub­likánus, hanem azok közt is a kiemelkedően reakciós tár­sadalomfilozófia híve. A külvilág meghökkent a szélsőjobboldali múltú Ro­nald Reagen váratlan feltöré­sén. A rá „váró” latin-ame­rikai diktátorokat leszámítva mindenfelé nem titkolt ide­gességgel szemlélik a repub­likánus jelölt komoly győzel­mi esélyét. Igaz, a Reagan- nel a hatalom-visszaszerzés reményében bekét kötő re­publikánus mérsékeltek vala­melyest megnyugtatják a külföldi kedélyeket, de az mégiscsak sokat elárul Ame­rika jobbratolódásáról, hogy ez a politikus egyáltalán ve- télytársra lehet a demokrata államfőnek. Igaz, leginkább akkor, ha kevesen mennek el szavazni. Ugyanis ha jobban utánaszámolunk. Reagan leg­feljebb a lakosság egynegye­dének jelöltje. Jimmy Carter főleg magát okolhatja, hogy nem volt képes olyan alter­natívává válni, mint hajdan Johnson a Reaganéhoz ha­sonló nézeteket képviselő Goldwater ellenében. A választási kampány haj­rájában Carter elnök egy- szercsak feltámasztotta tetsz- halottságából a SALT-szerző­dést. Rájött arra, hogy saját kormányzásának gazdasági kudarcai aligha hitelesítik tá­madásait Reagan gazdasági és szociálpolitikai koncepciói ellen. Részben mert a sza­vazni készülő lakosság nagy­része immár többet adózik az államnak, mint amennyi köz­vetlen hasznot remélhet az állami programokból. Ezek a szavazók „felszabadítóként” tekintenek az államot és programját visszaszorítani ígérő republikánusra. Rész­ben viszont azért került baj­ba Carter, mert a republiká­nus elképzeléssel szembeni természetes demokrata ellen­állás táborát ő maga csök­kentette a munkanélküliséget tűrő politikájával, amely bi­zony alaposan becsapta ép­pen azokat a színes és sze­gény rétegeket, amelyek 1976- ban reá szavaztak. Vég­tére tehát Carter ezért fanya­lodott rá a SALT-tra, ame­lyet rögtön az aláírása után oly hanyagul mellőzött! Veszélyes ábránd Reagan a SALT-folyamat megrögzött ellenfele. Neki eddig egyetlen fegyverkorlá­tozási egyezmény sem nyerte meg tetszését. „Elvben” per­sze ő sem veti el a SALT-ot, annál ravaszabb, s ismeri a tömegek békevágyát. Rea- gannek csak az éppen soron lévő szerződés nem tetszik. A mostanit „újra tárgyalná” Moszkvával. Hogy a katonai egyensúlyt nem lehet Ameri­ka javára billenteni, s hozzá épp a tárgyalóasztalnál, tehát t szovjet jóváhagyással (!), az a republikánus jelöltet nem látszik zavarni. Reagan áb­rándot kerget és Carter en­nek az elképzelésnek a ve­szélyére igyekszik felhívni a figyelmet. Kedden dől el, mennyire sikerült ez neki. A SALT ellen évek óta acsar­kodó jobboldali propaganda nem maradt hatástalan, a jámbor, kedélyes külsejű Reaganról pedig sokan talán nem képesek elhinni, hogy a háborús veszély megtestesítő­je. — „Ronnie” nem a béke, csak a Carter által hazaho­zott SALT ellenfele — nyug­tatják a publikumot a jobb­oldal hangadói. Carter elnök pedig most sajnálhatja az 1977- es öngólt, amikor maga is megpróbálta „megjavítani” a szerződést Valójában nem csupán a következő elnök és kongresz- szusi tagok kilétéről szavaz­nak kedden az amerikaiak, hanem választaniuk kell a SALT „újrafelfedezője” és „újrakezdője” között. A kül­világ számára kétségtelenül az előbbi az ígéretesebb és a másik a veszélyesebb. Carter ugyan kiszámíthatatlan, Rea­gan viszont kiszámíthatóan súlyos válságot teremt, ha valóban visszavonja a szená­tusból a ratifikálásra váró. SALT-szerződést Pártcimke és közhangulat Persze a kongresszusi vá­lasztás sem mellékes. Törté­netesen éppen azok a szená­torok vannak bajban, akik a SALT legfőbb híveinek szá­mítanak. A jobbratolódott közhangulattal nekik is szá­molniuk kelL Ha ez a pár kulcsember kedden vereséget szenvedne, a jövő minden­képpen borúsnak mondható. Természetesen az elkövetkező évek amerikai bel- és gazda­ságpolitikája szempontjából sem mindegy, hogy milyen összetételű lesz az egy har­madában újraválasztott sze­nátus és a teljes egészében megújuló képviselőház. Egyébként ehhez, tehát a po­litikai beállítottsághoz képest — a gyakorlatból tudjuk — a demokrata vagy republiká­nus pártcimke bízvást mellé­kesnek mondható. A. J. A MEZŐGÉP csatornaépítése szükségessé teszi » Tüskevári utca részleges lezárását Az építés ideje alatt a célforgalmat a Vaautközőn keresztül biztosítjuk. A csatornaépítés várhatóan 1980. évben elkészül. Kérjük a lakosság megértését. DÉLVIÊP 18. sz. Építésvezetősége (140048)

Next

/
Thumbnails
Contents