Somogyi Néplap, 1980. november (36. évfolyam, 257-281. szám)

1980-11-13 / 266. szám

Gyermekszínházi bemutató Gawain lovag kalandja Játékos nyelvkönyvek Rész elvetés az orosz nyelv oktatásáról Nem tudom, a inai felső tagozatos általános iskolások, illetve a középiskolások mennyit kapnak e tárgykör­ből : korosztályom es az elő­ző néhány évjárat úgy,-ahogy megismerkedett a görög mi­tológiával. felületes ismerete­ket szerezhetett a római re­gék köréből, de egyáltalán nem hallhatott az iskolában a germán vagy a kelta ös- mcmdakról. noha — ezt épp a Csiky ' Gergely Színház új gyermek bemutatója bizo­nyítja — artiszilkumuk, na­iv bajok megragadó Sir Gawain és a Zöld lo­vag rimmel Dennis Scott a mondakör Gawaint idéző epóaodjainak egyiket dolgoz­ta (öl színpadi játékká. a XX. századi ember » fölül - nézetéből«. Arthur király tá­lán legek esőbb lovagja — Lancelot, mellett természete­sen! — volt ö. A legenda szerint utolsó leheletéig ki­tartott a nagy király mellett, s épp Guinevre miatt láza­dó Lancelot csapásaiba pusz­tult bele. De előtte vitézi tettekkel tűnt ki a kerek asztal lovagjai közül . .. Dennis Scott feldolgozása szelíd iróniával kezeli a kel­ta-óangol mondakört, amely­nek gyökerei pogány időkbe nyúlnak vissza. A VI. száza­di, legendák dicsőségébe emelt korszakról irt szelle­mes műve bizonyára nagy sikert arat majd a felső ta­gozatos diákok bérletes elő­adásain. A Csiky. Gergely Színház új produkciója ugyanis — és ez az itteni gyermekszínházi tevékeny­ség lényege — egyenrangú felként bánik a gyermekné­zővel, szellemi partnernek tekinti a játékhoz. Kern zár­ja ki a felnőttgondökból sem. Ami pedig az előadá­sok nagyon is belső »külső­ségéit« illeti: az anyagi rá­fordítás ugyanolyan, minit a felnőtt produkciókéra. Ez már akkor kiderül, amikor felgördül a függöny és meg­pillantjuk a színpadképet. Lengyel Pál rendezőről is essék néhány sző; ö — ezt Szelídül a sár az üvegház környékén; keréknyom nem szaggatta csapás vezet a fó­liasátrak csupasz váza. leié. Négy asszony sebzi feketé­re ásójával az ágyások. föld­jei. — El is zavart volna az utam, ha otthon akarok ma­radni. Ha ő kibírja ilyenkor a vagon mellett, én is kibí­rom itt... — mondja egyi­kük. Teljesíteni kelti az évi 2300 munkaórát — meg kell az a „kis forint” ..Többnyire kilenc órát dolgoznak na­ponta, kilenc-ötvenes, ki- lenc-nyolcvanas órabérben. Megkérdeztem: nem érzik-e, hogy a kertészet vezetője túl sokat követei ennyi pén­zért. — Szigorú az Erzsi néni, de nem goromba. A tavalyi kertész engedékenyebb volt, de volt is köztünk gyűlöl­ködés, veszekedés a mun­kabeosztás miatt. Tizenegy éve került Nagybajomba Erzsi néni, azaz Vincze Lajos né. Több' mint két éve ment nyugdíj­ba, de az idén februárban visszahívták. Sem 1969 előtt, sem a nyugdíjaztatása és a visszahívása között eltelt időben nem volt gazdaságos a kertészet. — A mostani szakemberek az ilyen gépesítés nélküli kertészetbe nem tudnak be­illeszkedni — mondja No­vak Lajos központi agronó- mus. — Erzsi néni amellett, hogy jó szakember, még fa­natikusan is végzi a munká­ját. Semmin nem siklik el a tekintete. Szép, szép... De mekkora E nË! MOG PLAP Y1 Jordán Tamás és Tarján Györgyi az eltelt kel év bizonyítja — méltó folytatója, szinte n tartója annak a gyermek- színházi nívónak, amelyet korábban Ascher Tamás', Ba- barczy László, Zsámbéki Gá­bor rendezései teremtettek meg. A Sir Gawaén és a Zöld lovag című játék a legendát megfosztja misztikumtól : a csodák emberiek, s így nem idegenek a nézőknek sem. Merlin varázsió — az elő­adás narrátora, a színjáték »mechanizmusának« moz­gásba hozója — nem termé­szetfölötti képességek birto­kában levő lény, inkább nap­jaink cirkuszának bűvészé. Kellékei is mindennapok gyerek játékosodéi közül va­lók. Gawain lovag elindul észak felé — hogy szavának álljon. Gyönyörű, piros ma­dár röptét követi. Bercilak váránál megpihen. Ott — a várbeliekkel együtt — is­merkedünk meg történeté­vel. Egy éve múlt, hogy ka­rácsony ünnepén Arthur udvarába titokzatos vitéz a felelősség? — vetődik föl a kétkedőkben. — Hatezer négyzetméter­nyi a fólia alatti rész és húsz hektárnyi szántóföld a kertészet területe. Hatféle növényt termesztettek az idén; év közben ellensúlyoz­ták a korai veszteséget : két ágyúsban kipusztult a salá­ta, a tervezett nyolcvan ezer fej . helyett csak ötvenezret tudtak a Zöldértnél értéke­síteni. .. Változatlan létszám mellett jelentős bérmegtaka­rítást értek el az idén. Hamarosan új kertész ér­kezik a tsz-be. Meghirdet­ték az állásit, és akadt egy jelentkező az Alföldről, aki hasonló kertészetet vezetett évekig. — Ügy néztem, megfelel — mondja ki a szentenciát Erzsi néni. Ülünk a kerté­szet „ebédlőjében’; szó esik eddigi munkáról, a hivatás­ról — meg a további fel­adatokról. — Amíg a paprika a földön volt, nem lehetett mással foglalkozni. Ha nem jön közbe a hó, húszadikára el­végeztünk volna mindent: a szántással, ásással együtt. A heten szeretnénk'- befűteni az üveghazat, megkezdjük a sa­la ta vetését. Egy hete jártunk a kerté­szetben. Közben elolvadt a hó, jó párszor esett az eső; az ünnep miatt kiesett két munkanap. November kilen­cedikén — teleionon érdek­lődtünk a tsz-ben: hogyan haladnak a kertészetben, a munkával. Befűtöüek az üvegházat, elkezdték a salá­ta vetését — még az ünnep előtt. Az új kertész meg nem érkezett meg, így talán jut idő az ebédlő kimeszelé­sére is... Vincze Lajosné nyugodtan köszönhet el a tsz-tőil. B. L áMrtotit be: a Zöld lovag. Ki- provokálta. hogy feje vétes­sék Gawain által, s az egy év múlva majd hasonló pró­batételnek veti alá magát. Már csak hálom nap Ga­wain fejet ételéig, Ezeket tölti Bei'cilak káprázatos északi kastély várában. Míg az udvari nép vadászik, őt Alisom — a várpalota úrnő­je — tanítja meg a legna­gyobb emberi érzések egyi­kére. a szerelemre. (Emlé­kműnk csak, fentebb ír­tuk: a színház partnerének tekinti a gyeteket! Ebben a vonatkozásban is.) Gawaint az Alison tói ka pott zöld öv — vagy a meglelt emberi éi-zés? — menti meg a le- nyak ázás tói. Mert, a piros madár Alisom volt, a Eöld lovag pedig ... De ezt ne áruljuk el, maradjon meg­lepetésnek ! Mar utaltunk arra. hogy a színház nagyvonalú, ugyanakkor részletekig kiter­jedően kidolgozott előadási produkált ezúttal. Ez vonat­kozik Szegő György illúzió- keltő, csodálatos díszletvilá­gára és a jelmezekre ugyan­úgy. mint a szcenikusi fel­adat magaslatán álló Ê. Kiss Piroska tevékenységére vagy az egészen kitűnő zenére — szerző: Sáry László — a ze­nei vezetési vállaló Fuchs László munkájára. (Kár, hogy egyik-másik színész a betétdalok megszólaltatásá­ban nem jeleskedett!) Ami kissé rontja az össz­képei: a vadászatok mono­tóniája. Ez magának a mű­nek gyengéje. Noha a me­sék, legendák bűvös számai­nak periodizációját «köte­lezően élőírták«, az ismétlő­dés a figyelem lanyhulását okozza. Jordán Tamás alakí­totta a . rettenthetetlen Ga- wamt — iróniával, emberi méretekben állítva elénk. Maté Gábor játékában az a remek, hogy a váltáskor sem azonosítható. Tarján Györgyi figyelemre méltó játéka kel­lemes énekhangjával válik teljessé. Bezerédy Zoltán Merlimje kissé- görcsös nyel­vű ... A kisebb szerepekben Galko Bence, Stettner Qttó, Gőz látván, Lukács Csilla, Bat József állt helyt. Dennis Scott játékát For­góéit András fordításában játssza a kaposvári társulat. Leskó László — Pénzt adott neki — mondta az öregasszony fáj­dalmasam. — ötven forintot. Kiss Benjámin összeszorí­tott fogai közölt szűrte a szót. — Most mi a baja? A szé- • gyen vagy az ölvén forint? Az öregasszony magaba roskadt. Nem szólt. * * * — Régen aludtam ágyban — mondta es összehúzta ma­gát a dunyha alatt. Az anyja alsószoknyában állt a tükör előtt, csatokat szedett ki a hajából. Ahogy megfordult; arcára kevés fény csordult a mennyezetről, ahol egy negyvenes körte küsz­ködött a homállyal. — Miért? Felétek nincse­nek ágyak? — Heverők vannak — dünnyögte Kiss Benjámin. Hirtelen olyan álmosság ke­rítette hatalmába, mintha a múlt éjjelt átmulatta volna. Hegedűszót hallott, de nem­csak hallotta, látta is a hang finom vonalát. — Heverő? — Az anvja szava elnémította á gyönyö­rű hangot. A dunyhából doh­szag áradt. — Itt is soknak van már — folytatta az öregasszony. — Fölhasogatták az ágya­kat. aztán heverőt vettek. Ne­kem nem köllene. Kiss Benjámin válasza el­veszett a füstszerú ködben, Sok hiányosságról és még több kísérletről számoltak be a pedagógusok Kaposváron a MAPRIAL, az orosz nyelv tanárai nemzetközi szerveze­te dél-dunántúli csoportjá­nak tanácskozásán. A gon­dok és a reformtörekvések összefoglaló ismertetéseié dr. Hajzer Lajost, a Pécsi Tanárképző Főiskola docen­sét, a tudományos cikkeiről és könyveiről országszerte ismert szakembert kértük meg. — Szinte vezérmotivumként ismétlődőit a vitaindító elő­adáson fs ö s/.PkcioidesclvPM ez a mondat: csekély az óra- s 5ám, mi nd az általános, mind a középiskolákban. Va- j o n csupán a szakmai elfo­gultság késztette erre a kije­lentésre a pedagógusokat — Három-négy évvel ez­előtt, kísérleteink kezdete­kor több szomszédos ország­ban és a Szovjetunió balti köztársaságaiban, a nyelvro­konság miatt elsősorban Észtországban tájékozódtunk az oroszórák számáról. Mind tapasztalataink, mind a szak- irodalom, hadd hivatkozzak itt csupán Miről juboo es Szoszenko . világszerte alap­műnek számító könyvére, azt bizonyítják: tisztességes eredmények eléréséhez a kezdeti szakaszban, tehát az első három-négy évben leg­alább hat órára volna szük­ség hetenként. A kérdésben idézett megállapítás alapja tehát tudományos elemzés es nem szakmai elfogultság. Egy nyelv elsajátításához nem elég a szókészlet és a nyelvtan biflázása, renge­teg gyakorlás is kell.- pótolhatnák-e a csekély óraszám okozta hiányosan go- kát okos ösztön/őssel. Kedv­csinálással'? — Az idegen nyelvek irán- ti közöny, úgy érzem, rossz társadalmi beidegződések terméke. A nyelvtudás ma alig számit értéknek, csak ritkán származik belőle gya­korlati haszon. Magyarán : nem mindenütt fizetnek ér­te. Ezzel az értékrenddel kell szembeszegülniük ma­gyar nyelv és irodalom, tör­ténelem, rajz- és énekszakos kollégáinknak is. mely lassan körülfogta. Az­tán újra hallotta a hangot, amelyről az imént azt hit­te, hegedűhang, most azon­ban' ráeszmélt, hogy nem más, mint a feszülő villany- diótok szél- és fecskeszarny- csapdosta hangja. A ködön ajtónyi rés nyí­lott. azon át kiléphetett a zöldbe, s úgy élezte, nyom­ban meghalna, ha ezt a le­hetőséget most elmulaszta­ná. A keskeny zöld csík le­gyezőalakban tágult rétté. A fű térdig ért, kaszára érett, valahol vágták is már. mert hallani lehetett az ütemes zuhogást. A nap erősen sü­tött. Fűzfasor látszott, ka­nális tespedt alatta vízilili­ommal. piócával, ebihallal tele. Valamikor volt benne rendes hal is, régen, nagy­apa gyerekkorában. Nagy­apa mesélte, hogy gombos­tűvel horgásztak akkoriban a gyerekek, s/.öcskét vagy kukacot tűztek a meggörbí­tett gombostű hegyére és annyi keszeget fogtak, hogy alig bírták hazavinni . .. Megállt a kanális partján, göröngyöt hajított az álmos vízbe, nézelődött egy kicsit, ijesztgette a békákat, aztán sietve továbbment. Két bronzos váll csillogott a ké­kes zöld háttéren, feléjük ügetett, szatyrában ennivalót vitt nekik. A két férfi a munka hevében nem vette — Alkalmas-e erre a s/embesz eg ülésre szakmai szemoontból ecv úgv nevezett ■ ■■ i " állásos _____orosztanai"? Sok a nekdota járja olyan peda­gógusokról. akik szinte mes- ncmulnak. ha külföldre ke­rülnek. — A főiskolák ön tömeg­képzés folyik, a »keretet« be kell töltenünk akkor is, ha a jelentkezők többsége nem felel meg a követelmé­nyeknek, s ez a baj egyik oka. A másik: hasznavehe­tetlen kurzusok egész sorá­val rabolják el a hallgatók idejét a szakmai fölkészü­léstől. Ez nem csupán ' az orosztanárképzés »szabadal­ma« ... A szakmai stúdiu­mok szerkezetét is meg kel­lene változtatni: a hosszúra nyújtott nyelvtörténeti és egyéb kurzusokkal legföl­jebb a filológusutáhpótlas- ról gondoskodhatunk. A technikai apparátus és a könyvtárak színvonala is igen szerény a legtöbb főis­kolán.- Sokan a tankönyveket vádolják a kudarcokért, s e ..kórushoz” rendszerint csat- 1 akoznak a német, az an­gol es a francia nyelv taná­rai is. A vádpontok: kevés játékosság, holt szókészlet. lélektelen „grammal izálas”. — A hiányosságok nyil­vánvalóak, a vád jórészt igaz. Ezért foglalkozik ma sok szakember az idegen­nyelvi képzés korszerűsítésé­vel. Az általános iskolai orosztanítás reformjával kapcsolatban is több helyen kísérleteznek.- Az egyik ilyen csoport­nak a munkájában On is reszt vesz, reformtanköny- vek társszerkesztő jeként. — Az utóbbi években a negyedikesek, ötödikesek, hatodikosok és hetedikesek számára készítettünk kísér­leti-tankönyveket dr. Ber- nálh Bélánéval, Sz. M. Je- szenyina lektor közreműkö­désével: Munkánk afféle »előkísérlet« a tíz év múlva bevezetendő Oktatási reform­hoz. Kísérleteinket nemzet­közi szaktekintély, Dezső László, a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem tanszékvezető tanára irá­nyítja. Á könyveket kísér­észre, hogy odaért, ő meg nem szólt mindjárt. Egy ide­ig nézte őket, mert gyönyö­rűen kaszállak. Ides küldi az ebédet, szó­lalt meg aztán félénken, mert nem tudta, ki az a másik ember, aki nagyapa mellett kaszál. Nagyapa megfordult. Domború mell­kasán a vörös bimbók olya­nok voltak, mint a háborús kitüntetései. Azt bizony jól tette anyád, harsogta jókedvűen, s dorong-karját kinyújtotta a szatyorért. Kaszája a fűben hevert. Kiss Benjámin vá­gyakozva nézte. Ha szeretnéd megfenni, imhol a kő. szólt az öreg­ember. és lecsatolta dereká­ról a tölcsér alakú bádog­tokot. Óvatosan fölállította a kaszát, mire a penge fél­holdja elérhetetlen magas­ságba került. Lábujjhegyre állt, de még így is csak ép- penhogy hozzákoccinthatta a fenőkövet. No. ez nem megy. le­gyintett nagyapa, és a térde közé fogta a leveseslábast. Kiss Benjámin szemét elfu­totta a könny, mert nagyapa megjegyzéséből lesajnálást érzett. »Amióta az eszemet tudom, hozzá szeretnék hasonlítani. Nem az apámhoz, pedig ő is jókötésű ember volt. csak­hogy az apámra alig emlék­szem. hároméves koromban láttam utoljára, s csak a nyakára emlékszem, meg a tarkójára. A hálán lovagol- tatott: ez a jelenet maradi meg bennem, és a nyaka, a fekete tarkója; átqmvacizolt velem a sarki kocsmába, mi­előtt a Don-kanyarba in­dult. Mondják: szép szál em­ber volt. Én mégis, mióta az eszemet tudom, csakis •nagy­lefci osztályokban próbált#); és próbálják ki Pécsett, Szigetváron és Szombathe­lyen.- A tanácskozáson elhang­zó ti referátumok azt bizo­nyítják: a kisdiákok könv- nyodén cs kitűnő halasfok­kal tamilnak ezekből a körn­yékből. Mi bennük az újdon­ság? — Elhagytuk az úgyneve­zett függőleges névszórago- zást, az eseteket inkább szerkezetekben es úgyneve­zett vízszintes ragozással ta­nítjuk. Kiszűrjük tehát a mechanikus elemeket, ahol lehet. Gyakorisági szótárak alapján átdolgoztuk az el­sajátítandó szókészletet es több a szövegekben az orosz kifejezés. Igyekeztünk be­csempészni az anyagba sok játékos elemet, mondókakat,' versikéket, rejtvényeket, ta­lálós kérdéseket, dalocská­kat, amelyek élményt ad­nak. Sz. M. Jeszenyin» lek­tor külön könyvet állított össze ilyen játékokból, ver­sekből, daLokból. • \ régebbi tankönyvek témáit a gyerekelv többnyire unalmas nak találták. E szempontból milyen a/, ni'­— Nem voltunk biztosak abban, hogy a- felnőtt min­dig okosabb a gyereknél, ezért «közvéleménykutatási« végeztünk jó néhány iskolá­ban. Az eredmény: több olyan téma — környezetünk, az állatvilág stb. — feldol­gozását követelik meg az új könyvek, amely a koráb­biakban nem szerepeit. Igyekszünk e leckék segít­ségével a szovjet élet legjel­legzetesebb vonásait, is be­mutatni és segíteni a diák­levelezést. A leckék »cse­lekménye« nem más, mint egy család »regénye«, s úgy érzem, sikerült kiirtanunk a történetekből a régebbi csa­ládképek sémáit.- Az Önök könyvsoroza­tával egvidoben az Országos Pedagógiai Intézet bábásko­dásával is készültek orosz nyelvkönyvek. Elkepzclhetp-e, hogy két jó tankönyv is int egy országnak? — Ha az oktatásban mind­kettő beválik, lehetségesnek tartom, hogy igen. apa lapát tenyerét, oszlop lá­bát, bika'nyakát, tölgy de­rekát szeretném megörököl­ni. Igen. Olyan unoka sze­retnék lenni, akiben a házak előtt üldögélő öregasszonyok­nak is kedvük telik; akire azt mondják, szakasztott az öregapja. De rólam ezt so­hasem mondják. Annál több­ször meghallom, hogy vala­mi könnyű mesterséget kel­lene tanulnom, mert nem vagyok alkalmas a paraszti munkára. Hús kéne neki, sok hús, mondja nagyapa ked­vetlenül, az anyámnak, ha néha alaposabban szemügy­re vesz, s közben behemót kezével a karomat, válta­mat nyomogatja. Talán a hústól megiperedne kicsit. Ezt mindig olyankor mond­ja. amikor én úgy vélem, végre egy kicsit fogott raj­tam a koszt, s már-már bíz­ni kezdtem keserves lassú­sággal gyarapodó izmaimban. Hat évvel fiatalabb öcsé­mén bezzeg már karonülő korában látszott, hogy a nagyapaféle jó' vérből való. Vasgyúrónak született. Hát ezért utálom, gyűlölöm az öcsémet, meg azért, mert a születésével szégyent hozott a családra. Mintha nem vol­na elég a kalákság. Várat­lanul jött. szinte az égből pottyant közénk hurkás lá­baival. pufók. pirospozsgás arcával, s mindent megevett, megivott, amit eléje tettek, szuszogva, hosszan aludt, s nagyapa harsogóan nevetett, amikor először totyogta kö­rül az asztalt a konyhában. Fölkapta, labdázott vele, s a gyerek sikongott boldogságá­ban. Feszülten figyeltem, örültem volna, ha öregapám véletlenül fejre ejti, s mint egy érett körte, szétloccsan konyha kövén.« (Folytatjuk.) Kertészet és vezetője Visszahívták a nyugdíjból L. A. \

Next

/
Thumbnails
Contents