Somogyi Néplap, 1980. november (36. évfolyam, 257-281. szám)
1980-11-13 / 266. szám
A főiskola tananyaga és a valóság Üzemmérnökök a húskombinátban A .szakember-utánpótlás naponta téma a Kaposvári Húskombinátban. A személyzeti és kádermunka értékelése kapcsán írták le: ,,Fokozott gondot kell fordítani az Élelmiszeripari ■ Főiskolán végzett szakemberek beállítására. Ennek érdekében a felsőoktatási intézménnyel kapcsolatunkat tovább kell javítani és növelni az ösztöndíjasok számát,' valamint a levelező tagozatra kiváló szakmunkásainkból a beiskolázást. Az illetékes szerveknek jelezniük kell az igényt a húsipari szakmákhoz jobban igazodó felsőfokú képzés korszerűsítésére.” Hasonló szellemben volt erről a gondról szól az Edoez kongresszusán is. JeZeri Zoltán, a. vállalat személyzeti osztályvezetője hozzátette: korábban is gondot okozott az, hogy a Szegeden végzett élelmiszeripari üzemmérnökök közül a társadalmi ösztöndíj-szerződések ellenére keveset tudtak fölvenni. Akiket alkalmaztak, azoknál pedig elölről, az alapoknál kellett kezdeni a húsipari képzést. A helyzet országosan is rossz: a hároméves képzés idején égy fél évig tanulnak a diákok a húsiparról, és az alatt az idő alatt is elavult ismereteket. A húskombinátban használt technológiákat szak könyvekből, illetve a gyakorlatban kelj megtanulniuk. A képzési arányok módosítására az egész húsipar tett már jaiviasí altod, Az Al- latturigaknd és Húsipari Tröszt igazgató tanácsa is tárgyalta eat a problémát. A gond a húsipar feladatainak növekedésével egyre súlyosabb jesfc. Ugyanezt mondhatom a húsipari szakmunkásképzésről is: technológiai ntérnökeink az új módszereit szerint oktatják az anyagot, de ehhez nincs tankönyv. A gyárban 14 élelmiszeripari főiskolát végzett üzemmérnök van. Három diákkal kötöttek tanulmányi szerződést és egy szakmunkásuk is nappali tagozatra jár. Szegeden kétévenként indul levelező képzés. A túljelentkezés négyszeres-ötszö- • rös. A húskombinát vezetői szerint a gondot az oldaná meg, ha az országban valahol kifejezetten húsipari- mérnök-képzést szerveznének. Szeretteit volna, ha Kaposváron is megindították volna az élelmiszeripari főiskola kihelyezett levelező tagozatát. A tröszt is egyetértett aszal az elképzeléssel, hogy 'a Dunántúl húsipari szakemberképzése Kaposvárra épüljön: itt van a közelben Pápa, Szekszárd, Pécs, Zalaegerszeg, most épül a bajai húskombinát. Az élelmiszeripar más ágazatai : a tej-, a sütő- és a cukoripar miatt is lenne létjogosultsága az élelmiszeripari képzésnek itt. Annyit értek el, hogy az idén húsipari szakközépiskolai osztály indult, kétévi előkészítő munka után. A húsipar rohamosan fej-1 lódik. A kaposvári nagyberuházás korszerű techno- . lógjája . mögött elmaradt az oktatás: Mit mondanak erről az üzemmérnökök? Stavfel Ibolya: — A szakmai rész féleves volt. Ez elég ahhoz, hogy alapos áttekintést kapjon a hallgató a hús- és konzervipari tevékenységről. Az élelmiszeriparnak azonban rengeteg ágazata van, és a képzés a főiskolán nem terjed itt mindegyikre. Kiss Tünde (ő még Csak három, honapja dolgozik) : — A képzés túl tömény, A hasonló külföldi intézmények mindenütt ötevesek. Nagy Erzsébet: — A konkrét feladat nagymértekben elősegíti a gyakorlati ismeretek megszerzését. Nekünk sokat segített, az exportüzem építése. — Az első komoly feladatot én is ott kaptam — szólt közbe Stanfel Ibolya. — Laboratóriumi vizsgalatoknál segítettem. — Ahogy a beruházás haladt T— folytatja Nagy Erzsébet — tanfolyamokat szerveztek, tapasztalatcserékre küldtek bennünket más vállalatokhoz. - Négy-öt év után mar önálló munkakörünk van. Nemcsak a fiatalok, hanem mások is menet közben tanultak meg az új technológiát. A hazai élelmiszeripar azonban nagy fejlődés elé néz. Ehhez hozzá kellene igazítani az ágazatok szakemberképzését is. Amíg ez megtörténik, a Kaposvári. Húskombinátnak — és más vállalatoknak is — saját erőből kell megoldani az elmélet es a gyakorlat eltéréséből fakadó gondokat. Lassan ki is alakul az ennek megfelelő vállalati gyakorlat. A kezdő üzemmérnököket először Nagy Géza termelési főosztályvezetőre bízzák, jól körülhatárolt feladatot tűznek eléjük és segítenek nekik. A munkába álló üzemmérnök programot kap. A túl terjedelmes program .azonban zá va ró. Szü kség van a munkához általános vállalati ismeretre is, de fontosabb a szakmai tudás, A céljuk az, hogy az üzemben megfelelő előmenetelt tanúsító fiatalok kerüljenek a központi irányításba. Cs. L. Kis üzletben nagy forgalom Ha« rcas szőSőfürtok, piros-ki aima, egészséges zöldségfélék csábítják a vásárló-, kát v naponta Kaposváron a Május 1. utcai boW. kirakatában. És nemcsak ott: bent az. üzletben is a legjobb minőségű áruból válogathat a vevő. Sokan aizt tartják: zöldséget, gyümölcsöt csak itt érdemes venni, mert náluk az áru mindág „mosolyog”. A tizenkét tagú közösség élen Szavai Sándor üzletve- zető all. Noha a város egyik legforgalmasabb pontján van az üzlet, különleges a helyzete: ezen kívül a közelben mindössze egy apró helyiségben lehet csak zöldséget és gyümölcsöt vásárolni. A vevőkért azonban így is meg kell küzdeniük, hiszen ha nem találják a kívánt minőséget, sokan inkább a piacra mennek. — Nehéz fölvenni a versenyt az őstermelővel — mondja az üzletvezető —, a kockázatot azonban vállalni kell. Éneikül nincs kereskedelem. A kér ttu 1 a j (ionosok öt-tíz' órával azelőtt leszedett zöldséggel állnak ki a piacra, míg a Zöldért a központi elosztás miatt eset entent csak háromnapos árut szállít. így. amit lehet, mi is az őstermelőktől veszünk,., Persze itt is számolni kell bizonyos kockázattal, mert a magántermelő csak akkor lesz üzletfelein, ha rendszeresen és nagy léteiben vásárolok tőle. Bizonyos áruk iránt a kereslet áronban nagyon hullámzó, sokszor kiszámíthatatlan: miből mennyi fogy. Tehát körültekintőnek keli lenni, nehogy a nyakunkon maradjon es eüonmyadjón az áru. , Az üzíet . MssaonylaA, kas I alapterülete ellenére is . jelentős bevéteJt ért el. Tavaly hétmillió forint forgalmat bonyolítottak le, az idén hét és fél millióra számítanak. Ebben nagy szerepe van annak is, hogy csaknem egy éve áttértek az önkiszolgáló rendszerre: amit csak lehet, kitesznek a vevő elé, hadd válogasson kedvére. Hégi kereskedői tapasztalati ha a vásárló maga keresgéli ki a neki tetsző gyümölcsöt, többet vesz belőle. Az pedig nem elítélendő, sőt ügyes fogás, hogy nagy zacskót kell a kezébe nyomni. Tanácskozik az Armafura '80 nemzefközi kollokvium Tíz ország több mint 250 szakemberének részvételével megkezdődött szerdán Budapesten a Technika Házában az Armatúra '80 elnevezésű nemzetközi kollokvium. A szakmai . tanácskozáson előadások hangzanak el aa apán es eptüeUszelvenygyartás legújabb eredményeiről, s a hazai szerelvénygyártásban érdekelt vállalatok képviselői beszámolnak majd e nagyon fontos háttéripari al ágazat gondjairól és megvitatják a kibontakozás lehetséges Útjai t A munka és értélre A néptelen udvarok vissz-, hangtalanul nyelik el a sorra bekiáltott,, elnyújtott köszönéseket: — Jóónapooot! — A vékony fiatalasszony — megszokván a foglalkozásával járó kudarcokat — fürgén megy tovább. Hajaban apró tollpihék. A hatodik vagy hetedik háztól reményét vesztve visszafordul. Valahonnan előkerül a társa is: jól öltözött, szakállas, harminc körüli férfi. Együtt mennek a homokos út szélén árválkodó Moszkvics felé. Hosszkor jöttek. Ilyenkor csak a mozdulni is alig tudó öregeket találhatják otthon, ők pedig nem fogadják a hívatlan házalókat. A Nikla felé1 vezető széles Berzsenyi utcán egy léiket sern látni. Vizslató néze- gelődésemre fölfigyelve azonban egyik házból kifelé ballag a gazdája. Gyorsan megismerkedünk. Gyánó Lajosnak hívják, tsz-ny'ugdí- jas. — Hogy honnan települtünk ide? Hát kérem, állítólag Horvátországban vagy négy—ötszáz évvel ezelőtt volt tégy Dörnye meg egy Dzsánó nevű község. Az én. őseim például az utóbbiból származtak. De a legtöbben a Dornyoi nevet viselik. Valaha egyébkent Task volt a falunk, abból lett Táska. Kapubejárójának kaptatóján állunk, szemben a közeli legelőre torkolló, széles csapással. — Jó asztala volt itt mindig a marháknak, disznóknak. Az emberek az állatokból éltek, sok .tehenet tartottak, és bár csökkent a szamuk, még ma is vagy százhúsz tejelő jár a legelőre. Jóval több. mint a környező községekben. Sokan foglalkoznak kocatartással is. (Hogyan is' mondta a párttitkár. Czobor József? »Ahol egy szál érett füvet lehet találni, k taskaiak ott teremnek.“) Nem laklak itt módos emberek soha. de nagyon szegények se. Akinek nem jutott csak 3—i hold. szolgálhatott Széchenyi gróf földjein, közeli majorjában vagy elszegődhetett a pusztakovácsi Bogyai .uraság birtokara. De sokan inkáblp a kubikosmunkát választották: a közeli csatornázásokon ásták a tőzeges talajt. Az asszonynép aprójószágot nevelt, tehenet íej.t, vajat köpült, és tojással, baromfival, tejhasznával hetenként kétszer indult a fenyvesi piacra vagy házalni a nyaralókba. Persze jórészt gyalogosan, a fejükön egyensúlyozva a megrakott vékát. És most? Hol a falu népe ezen a csípős, őszi hétköznapon ? Annyira azért Táska sem tud kihalni, hogy a kocsma környékén ne találjak szíves útbaigazítót. Már csak azért is, mert a szomszédos bolt előtti táblán ott a krétával írt híradás: »Ma nyulátvé- tel 11 órakor.« A »vízügytől“ nyugdíjba ment Balatoni Sándór bácsi is erre vár. — Ha idáig jócskán megtelik a kocsi, válogatnak. De ha nem. akkor is sok múlik az átvevőn. Fejkendős asszony talicskát tol, rajta drótháló® ketrec. A másik utcából kétkerekű kiskocsin húzzák a füleseket. Fél tizenkettő. Késik a járat. Egy sánta, ősz hajú, sim- léderes sapkás *nyúltenyész- tő a legiürelmellenebb. — Ha ennyit késett egy csapat, én lefújtam a mérkőzést!' Merthogy futballbúó voltam, kérem, húsz esztendeig. Ha kellett, harminc— negyven kilométert is lebicikliztem, de a késést nem ismertem. Már vagy húszán összeverődtek a bolt mögötti raktár előtt. A szél vékony szálú etet csap az arcunkba. A jószerencse arra, hozta a község utolsó tanácselnökét. László Ernőt. A fontosabb adatokért nem kell statisztikákat lapozgatnia. — A legutóbbi népszámláláskor 780 lakost. 212 háztartást írtunk össze. A csökkenés az utóbbi évtizedben átlag tízszázalékos, esztenAlkaloidokat gyártanak A tlszavasvSri • Alkaloidában“ naponta több tonna mákgubót dolgoznak föl. E munkafolyamatban elsőként nyers morfint állítanak elő, s abból további feldolgozás során gyógyszerkülönlegességeket. Ezeknek a termékeknek kilencven szazaiéba a világ hetven «razâgaban talál vevőre. Ke púnkon: a tttcJlekalkaJuidok (ionként. Az emberek a tsz.- be, a balatonboglári meg a fenyvesi állami gazdaságba járnak dolgozni, de jó né- hanyuknak kenyeret ad az építőipar, a vízügy, meg né-t hány marcali, lengyeltóti üzem. A Volán és a vállalatok buszai szinte háztól házig szállítják őket. Túlnyomórészt segédmunkát végeznek; de a fiatalok már valamennyien szakmát ta- • nulnak. (Ahogy utánanéztem, az idén végzettek közül hatan szakmunkásképzőbe, ketten szakközépiskolába járnak, egy kislány pedig gimnáziumba iratkozott.) A beszélgetésbe többen bekapcsolódnak. Indulatos megj egy zések tördelik szél a szabatos tájékoztatást. »A nevem nem fontos.« »Én megmondom úgy, ahogy igaz: keveset fizet a tées/.. De hát szakmám nincs, hova menjek?'« »Meg nem támogatja a háztájit! Pedig ■az újságok nem erről írnak’« »Kovácsiból meg öreglakból kell hozni a takarmányt.« »Ha így megy. elfogynak a marhák a legelőről«. »Meg a kocák' is az- ólból.« (Később megkérdezem a háztáji gazdálkodást irányító Czobor Józsefet, Igen, a takarmány- ellátás érzékeny pontja a falunak, a taggyűléseken fs rendre ennél lyukadnak ki, akármi is a napirend. A tsz ismeri a gondokat,- és — egyebek mellett — gyeptelepítéssel kíván segíteni.) Persze azért panaszra aligha van oka a táskaiaknak, már ami a pénzszerzési illeti. A népfrontelnökkel, Gadányi Istvánnal és Dobosi József vb-taggal meg a pártszervezet titkárával összeszamlál- juk: a háztartásoknak csaknem 70 százalékából legalább ketten állnak állandó munkaviszonyban, ami átlagosan havi hétezer forintnyi »tiszta bevételt« jelent családonként. Ehhez jön még legalább havi nyolcezer forint értékű jövedelem a háztájiból. Csak a tejért például évente 1,2 millió forintot kapnak a csarnokban. A fennmaradó mintegy 30 százaléknyi család — nyugdíjasok, járadékosok — többsége is ki tudja elégíteni a község fogyasztási színvonalához mért igényeit. Ebben az is közrejátszik, hogy — bar kivételek természetesen vannak — az átlagnál több ■segítséget kapnak elszármazott családtagjaiktól. Jó -kétórás késéssel érkezik ■ meg a Zalaegerszegi Húskombinát kocsija. A több emeletnyi ketrecekbe bundájuknál megragadva röpítik be a barna és hamvas szürke nyulakat. Keveset adnak vissza. Nincs is vita. Az átvevőt helyettesítő boltos 18 ezer 500 forintot fizetett ki a 108 darab, 401.0 kg kisállatért, Jól tudja: ennék egy része már a délutáni nyitás után a bolt bevételét gyarapítja. (Folytatjuk.) Paál László SOMOGYI NÉPLAP
