Somogyi Néplap, 1980. november (36. évfolyam, 257-281. szám)
1980-11-07 / 262. szám
Bemutatjuk a munkásmozgalmi múzeumot Van valami jelképes abban. hogy az az épület- együttes, ahonnan évszázadokon át, az ország sorsát intézték — ma a kultúra, a művészet és a műveltség fellegvára — és mindinkább azzá lesz.. Amikor a régi pesti lakos áttekintett a Duna túlpartjára, ott a király és a naja is félelmetesebb udvari nagyságok lakhelyét csodálhatta. A két- világháború kör zott meg éppen a főméltósá- giú kormányzóvá emelt fehérterrorista fővezér. Horthy Miklós rezidenciáját, amelyhez a közember csak akkor juthatott közel, ha ünnepi alkalmakkor zenés őrségváltást tartottak a palotaudvaron. Űj. tervek készülnek a budavári falak között. Jövőre — többek között — a szocialista brigádmozgalomról rendeznek kiállítást Budapesten és az ország számos helyén. Elkezdik »A munkásmozgalom története a pia. kátok tükrében« című kiál- lítássorozatot — ennek első része az 1980—1918 közti időszakot öleli fel. Évfordulókhoz, eseményekhez kötődve és azon kívül is egész sor. közérdeklődésre számot tartó kiállítást rendeznek a VI. ötéves tervidőszakban. Együttműködnek a művészeti szövetségekkel is — hiszen a művészet eszközeivel lehet és kell erősíteni a maguk nyelvén úgyis sokat mondó dokumentumok szavát. Volt és van fotókiállítás a múzeumban' és országos vándorúton — most éppen az 50 év előtti, 1930. szeptember 1-i tüntetést mutatják be az érdeklődőknek fényképeken. Könyvek, festmények. grafikák, szobrok, színesítik a kiállításokat. Jövőre Kondor Béla születésének 75. évfordulóján nyílik képzőművészeti tárlat, két év múlva a Magyarországi Mun- kásdalegyletek Szövetségének ugyancsak háromnegyed évszázados fordulóját a KÓTA-val együtt, hazái és külföldi munkáskórusok föl- léptével ünnepük meg. Az ősi Budavár romokból újjáépült falai között új közönség jelent meg. Séta közben, a főváros panorámájában gyönyörködve, a Nemzeti Galéria tőszomszédságában látható munkásmozgalmi kiállítások néző. A kiállításokat nézik, amelyek újszerűén tárják látogatóik elé a múltat és a jelent, itt és ország-világjáró vándor- útjaikon. Gyönyörködtetve és politizálva. V. E. Őrzi a múlt hagyományait a másik állandó kiállítás, a Kommunisták Magyarországi Pártja Megalakulásának Emlékmúzeuma is. Ott rendezték be, azokban a szobákban, ahol 1918 végén elkezdte működését a KMP, bemutatva az első idők szervezkedéseit és harcait, s az alapítókat, akik létrehozták a világ második proletárállamát. A mindennapi életben is túl kell látni az országhatárokon» és a politika állandóan túllép ezen. Nemzetköziségre tanítanak a MMM kiállításai, amelyeket más szocialista országok hasonló intézményeivel közösen rendeznek vagy éppen vendégül látják azok gyűjteményeinek anyagát. Ez év elején a Szovjetunió Központi Lenin Múzeuma hozta el ide páratlanul érdekes dokumentumait, hogy bemutassa a magyar közönségnek Lenin születésének 110. évfordulója alkalmából. Ugyanakkor volt könyvki állítás is a múzeum falai között, Lenin Magyar- országon címmel. Ahhoz pedig több múzeum együttműködésére volt szükség, hogy bemutassák —csak az idei programot idézve — a KGST három évtizedét és a Varsói Szerződés negyedszázadat. Fiatal és idősebb látogatók egyaránt azzal távoztak a kiállításokról, hogy sokat segített nekik, jobban megismerték szomszédainkat. barátainkat és a közös célokat is. Politizálni sokféleképpen lehet, és nemcsak közvetlen, direkt módon. Politika az is, hogy bemutatta a MMM a nemzetközi gyermekév alkalmából a gyermeksorsot a régi Magyarországon. Nemkülönben az, hogy az Alkoholellenes Munkásszövetség megalakulásának 75. évfordulója alkalmából — vagy inkább ezt az alkalmat kihasználva — a múzeumban, a főváros más helyein és országszerte rendeztek kiállítást »A munkásmozgalom az alkoholizmus ellen« címmel. Aligha kell magyarázni. hogy nem csupán a múltról, a hagyományokról volt szó ezen. a kiállításon — nagyon sok a jelenre levonható (levonandó) tanulság is. Mint ahogyan abból a kiállításból is, amely rövid budapesti bemutatás után most járja az országot »Memento, 1944« címmel, s a fasizmus magyarországi rém. tetteinek legmegrázóbb dokumentumait tárja a nagy- közönség elé: a deportálásokat. Nemcsak szemléltet, hanem mozgósít is a régi és új fasiszták, a fasizmus minden rendű-rangú megnyilvánulá. sa ellen. Királyi vár. budavári Palota néven ismerték itthon és a határokon túl a városrésznyi épülettömeget. Egykori lakói aligha gondolták, hogy eljön az idő. amikor az udvari bálok, hetedhét országra szóló fogadások és garden- partyk helyen ugyanazoknak a koroknak munkáslakásait, sztrájktanyákat — a nyomor és az elnyomatás dokumentumait — mutatják be. És a magyar proletariátus harcait amelyek végül is elvezettek a felszabadulásig., s azon túl máig. Évenként átlag kétszázezren nezik meg csupán a Magyar Munkásmozgalmi Múzeum állandó kiállítását, amely saját otthonában, a budavári Palota északi szárnyában már több mint öt éve állandóan nyitva tart. Nemcsak bemutat ez a kiállítás — noha nagy értéke az is, hogy jó másfél évszázadot fog át —, -de érvel is. A cáfolhatatlan bizonyítékok, tárgyi és írásos emlékek nyelvén mondja el: így éltünk Pannóniában, meg kellett változnia az életnek, s íme. így, ennyire változott meg a magyar nép élete. Politizál tehát a kiállítás, s — közvetlenül vagy közvetve — politizál a többi kiállítás is, amelyeket a nevét Y Lenin Magyarországon című kiállítás. Politizáló kiállítások három M-mel rövidítő múzeum rendez. Politika az is, hogy 1975-ben fotóművészeti tárlatot nyitott a felszabadulás 30. évfordulójára, s az idén — a 35. évfordulón — megismételte vándorkiállítás formájában. Nem kell hozzá sok kommentár, a képek önmagukért beszélnek, elmondják: mennyi minden történt hazánkban öt esztendő alatt. Minden múzeumnak feladat^ a múlt értékeinek őrzése és bemutatása úgy, hogy a'bból tanuljon a mai és a felnövekvő nemzedék. Csodálkozó iskolásgyerekek és új ismeretek iránt fogékony középiskolások, szakmunkás- tanulók járják a budavári termeket: olyasmikkel találják szembe magukat, amiről mindeddig legföljebb csak hallottak. A tárgyakban, életformában bemutatott múlt önmagában érvel — a jelen, 'a mai társadalom és a szocialista jövő mellett. Megbékélés Ül a bácsi. Ünnepélyes feketében. ö az időt kérdezi tőlem, mert beszélgetni akar az út unalma ellen. Én azt, hogy honnan, és hová utazik. Mondja: Vásárosnaményba, s onnan busszal még tovább. Naményig együtt megyünk. Gondja lehet, mert magába roskadtan ül, mintha megbánta volna, hogy beszélgetni akart. Később mégis megkérdezi : — Rosszféle embernek látszom én? Ritka kérdés, második mondatnak különösképpen. Előbb azt hiszem, hogy én bántottam meg valamivel, de nem, hiszen ő sem barátságtalan. Mondom hát : — Miért látszana annak? Különben sem írják az emberekre az olyat. Bólint elégedetten. Tetszik, amit mondtam, de a következő mondatával meglep megint: Két találkozás — Pedig engem most ítéltek el. Pénzbefizetésre, de az is ítélet... Nézem a tisztességben megőszült elítéltet, ő meg alig várja, hogy mesélhesse már: — Tudja, úgy volt, hogy régen veszekszik rám a szomszéd, mert árnyékol a kertjére a fám. Nem is ő haragszik, hanem a felesége, mert ő jó komám volt regen. — Milyen fa? Alma? — Dió. Évente megterem egy jó zsákkal, és nem is akármilyet, hanem papír-héjút Tavasszal úgy felpiszkálta a szomszédot a felesége, hogy baltát fogott a fámra. — És maga? — Én meg ráfogtam a villát, mert az volt ott közel. Nem szúrtam meg, annyira nem mentünk, de nem szégyellem, hogy bizony kicsúszott a csúnya a számon. Ezt hallották meg a szomszédok, aztán elítéltek engem a szó miatt... — És a szomszédot? — Azt is. Mert tanúm az volt nekem is. Meg a balta miatt Azt látták . .. ' — 'Hát a villát? — Azt nem számították, mert a füvet forgattam. Maga tanult embernek látszik; lehet még fentebb menni ezzel? Nevetéssel bajlódik bennem a kevéske jogtudomány, és szívem szerint föllebbez- nék is a szép magyar beszéd tekintetes ítélőszékéhez, mert aki így mondja el a csúnya szavak históriáját,, az fölmentést érdemelne. Rá is szánnám magam valamilyen jó tanácsra, de Vásárosna- ményba érünk, és a leszálA szovjet kultúra napjai Ötszáz vendégművész az ország különböző tájain A hazánk és a Szovjetunió közötti szellemi kapcsolat a két világháború között lényegében abból állt —. hogy kölcsönösen nem vettünk tudomást egymás kultúrájáról. Az általános érdeklődés de- markációit ott vonták meg, ahol az altalános műveltséghez tartozónak dekralált orosz klasszikusok — Csehov, Lev Tolsztoj, Csajkovszkij, Puskin és mások — ismerete végétért. Kölcsönös szellemi kapcsolat legföljebb csak a munkásmozgalomban .volt, s 1945-ig szó sem lehetett arról, hogy a Szovjetunióban megismerjék hazánk kultúráját, nálunk, pedig a Szovjetunióét. A kezdeti sematikus tendenciák leküzdése után, a hatvanas évektől datálódik az a kétoldalú kulturális tevékenység. amelyből napjainkra minden tudományos- művészeti területre Jdterje- dő, folyamatos és aktív kapcsolatrendszer, fejlődött ki. A nagy orosz és a. modern szovjet irók-költők műveit olyan klasszisok ültették át magyarra, mint Illyés Gyula, Németh László, és egvre többen. Számunkra addig ismeretlen világot és világszemléletei vetített elénk a szovjet a kortárs szovjet filmtermés javának bemutatása. Napjainkban a magyar színházak átlagosan évi húsz orosz és szovjet darabot — operát, balettet, zenés vígjátékot, prózai színművet — mutatnak be. csak Csajkovszkij Anyeginjét, és a Diótöröt csak fél-félmillióan tapsolták meg hazánk nézőterein. Gyarapodik a magyar—szovjet színházi és operatársulatok cseréje. A Kodály-metó- dus érvényesíti hatását a szovjet zenepedagógia, zeneszerzés és a zene-népi zerűsí- tés területén A Gorvina Idegennyelvű Könyvkiadó és a szovjetunióbeli testvérvállalatok missziónak tekintik az egymás által kiadott művek saját országukban való népszerűsítését. A piackutatást- forgalmazást végző Kultúra Külkereskedelmi . Vállalat — amely öt világrész többszáz cégével tart fenn élő kapcsolatot — áruforgalmának 70 százalékát a Szovjetunióval és a többi szocialista állammal bonyolítja le. A legutóbbi színház vendégjátékcsere eseménysorára emlékeztetünk: a szovjetunióbeli magyar dráma fesztivál, majd az ezt követő szovjet drámaszemle Magyarországon termékeny visszhangra talált nemcsak a közönség, a kritika, a szakemberek sorában, hanem mindkét ország sajtójában is És miután a magyar társulatok odakinn, a szovjet együttesek nálunk arattak sikert, itt és, ott egész évben tovább játszottak orosz- és szovjet, illetve magyar színmüveket, repertoárda- rabként. Rendszeressé vált a társulatok, színészek, rendezők, díszlet- és jelmeztervezők kölcsönös meghívása; a két testvérszövetség közös munkatervet dolgozott ki a kulturális és művészeti szakemberképzésre és nevelésre. Néhány hónappal ezelőtt a magyar kulturális napok rendezvényei arattak sikert a Szovjetunióban, ezúttal pedig — november elején — M agyarországon rendezi ik meg a szovjet kultúra napjait. ‘ A ma már hagyományos eseménysor nyitánya az október 30-i Erkel színházbeli díszelőadás volt. A hazánk számos helyszínén lejátszódó programban ötszáz vendégszereplő lép föl. A sok szin- padii-pódiumi műfajt felölelő események közül csak néhányat említhetünk meg. November elején tíz kiváló szovjet szólóénekest láthattunk viszont, köztük Archipovát, Nyesztcrenkót — hogy csak a legismertebbeket említsük. Budapesten és Miskolcon adott koncertet a 120 fős Moszkvai Szimfonikus Zenekar; Budapest, Debrecen és. Dunaújváros látta vendégül a. Szovjetunió Állami Filharmonikus Zenekarát. A fővárosban és Győrben mutatkozott be a Leningrad! Akadémiai Nagy Dráma Gorkij Színház társulata 'Budapesten és Szombathelyen a Raj'kin vezette Leningí'ádi Miniatűr Színház, az Ukrán Állami Tánc- együttes pedig Budapesten, Székesfehérváron és Szombathelyen. Kiemelkedik az eddigiek közül az idei szovjet filmek fesztiválja is. . Budapesten nyolc új szóvjét film premierjére került s&r. A Műcsarnokban a szovjet tájképféstászetet, iparművészetet és fotóművészetet reprezentáló tárlat nyílt október 31-én, a Szépművészeti Múzeumban a XVI—XVII. századi orosz ikonokat mutatják be november 4-től. A fővárosi Vörösmarty téri hanglemezboltban, valamint Egerben, Komáromban és Zalaegerszegen szovjet hang- lemezxiállítás, a Szovjet Tudomány és Kultúra Házában, illetve a Gorkij könyvtárban szovjet könyvkiállitás nyílt. A felsorolás nem teljes. De ennyi is érzékelteti, hogy nemcsak nagy esemény ez a sokrétű művészi bemutatkozás, hanem szerves része is ^ annak a folyamatnak, amely az egykor nyugati orientációjú, s emiatt némileg' egyoldalú, elfogultságokkal terhes kultúránk perspektívájának kiszélesedéséhez vezet. P. G. lás sodrása elviszi mellőlem az öreget. Később a kisvendéglőben látom még ugyan, de nem zavarom, mert épp egy magakorú, ünnepélyes feketébe öltözött emberrel koccint;. Egészségükre. Hadd teremjen a megbékélés jövőre is egy zsák diót! Riogatok Szamoskér határában, a táblák szélén kérdeztem egy öregembert : — Maga a csősz itt, bátyám ? — Nem, öreg vagyok én már ahhoz is. Csak kijöttem. Nézem a határt. Jólesik a szemnek — Nehéz év volt? Néz érősen, hogy válaszra való ember vágyók-e. Annak ítél: — Nehéz, de most a ma- dárriogatókat nézem ... — Riogatókat? Nem madárijesztőnek mondják? — Riogatok már csak ezek... Harsogón zöld* a határ, a táblákon szerte madárijesztők védik a termést. — Aztán miért csak riogatok? — Hát nézze — mondja és mutatja is —, ezt a gyerek- holmit az unokám is felvehetne, azt a kalapot meg en, hordtam rosszabbat is annál. Azt a kabátot ott, városon is elhordta volna a szegényebbre. Valamikor, bizony, este jöttünk volna, hogy lelopjuk innen . .. Nézem a bábukat, és gyermekkorom topiőngyos madárijesztői egyszeriben megszelídülnek, riogatnak csak. Fölfelé a madarakat, befelé — így gondolom — az emlékeinket. Bartha Gábor Dokumentumfotók a -Munkát, kenyeret« kiállításról.
