Somogyi Néplap, 1980. november (36. évfolyam, 257-281. szám)
1980-11-07 / 262. szám
E n, Radi botwam -Égy vagytok, awn*, -az. aw mapsaamS» merít mes«-/« földre, s várják, öt ma, holnap és ő csak nem érkezik meg. Valami ott leírtja őt az idegenbe. Ahogy •tokás mondani, ha valamit a fejembe veszek, tűzön - vizen, keresztülviszem. Hát most is, Most, hogy ebben az öltözetben látsz engem, bizonyára csodálkozol rajta, hogy én az egyetemi végzettségemmel itt élek az isten háta mögött és nem nézek valami jobb titán. A »jobb«, Radi bátyám, az igen relatív fogalom, és mindenki a maga módján értelmezi. Mennyi mindent átéltem én annan, ellenére, hogy még a 35. életévemet sem töltöttem be. Fiatalnak mondhatom magam, de sokat okultam, hét erről szeretnék elbeszélgetni eéy rokonlélekkel, mint amilyen te is vagy. No. meg hát. ha nem is sietsz, hallgass meg. Töltök ebből az ártizspálinkából; Pesó bácsi az én emberem, munka végeztével majd ide adja a kulcsot. Nincsen kedvem a munkásszál tora. menni: sokan vannak ott. az ember nem érti a saját szavát. Hogy őszinte legyek, amikor megláttalak egy kicsit rösíelkedtem, nem számítottam aira, hogy itt földivel találkozom, és főleg, hogy veled. Az első pillanatban az ötlött föl bennem: mit gondol majd rólam. Eszembe jutottak iskolás éveim. Mindenki büszke volt rám. s mondták is, hogy a faluban még nincs egyetemi végzettségű ember, de »ez az lesz, mert éles eszű«. Négyéves koromban újságot olvastam az emberek ámulatára. Az iskolában is a legfogéko- nyabbnak bizonyultam. Egyszeri olvasásra minden az emlékezetemben maradt. Aztán, amikor a városba költöztünk, az édesanyám francig nyelvtanfolyamra küldött. Akkor kezdett divattá lenni az idegen nyelvek tanulása, no meg az anyák is versenyre keltek egymással, hogy az én fiam zeneiskolába jár, az enyém idegen nyelvű gimnáziumba ; azt hihette az ember, hogy minden második, csodagyerek... Elég az hozzá, hogy elvégeztem a nyelvtanfolyamokat, s a tanárnő odasúgta a mamámnak — isten nyugosztal, ja, már másodszor említem —. hogy belőlem lehet valami, s erre megszületett szegénykébe az elhatározás hogy franci »nyelvtanárt csináltat belőlem. Nekem nem nagyon akaródzott. de hogy kedvét ne szegjem boldogultalak, beadtam a derekam; gondoltam hát ha anyucira akarja, ám legyek francia tanár. Anyám nagyon boldog volt amikor fölvettek engem az egyetemire, de két. hónapra rá meghalt szegény. Egyedül maradtam, Te tudod, apám sincs, és az ösztöndíjból kellett élnem. Még jó. hogy ott volt a diákszálló, mert ezzel a’z ösztöndíjjal másképp nehezen boldogultam volna. Kollégáimmal szombat—vasárnap az új kerület, építkezéseire jártunk betont keverni, alapozáshoz gödröket, árkokat ásni. Jól fizettek. A francia nyelv tanulásával nem voltak problémáim : a vizsgáimat mind kitüntetessél tettem le. Évfolyamtársaim egytől egyig nagy jövőt jósoltak nekem. A napokban ütköztem össze Valéri évfolyamtársammal : meghízott, szolid külsőt öltött, alig ismertem rá. Sebtében elmondta, hogy Szófiában, a fővárosban dolgozik valamilyen kiadóvállalatnál, ahol nincs is szinte munka, egész nap lóbálja a lábát, és hogy kiküldetésben jár. S rögtön rá is kérdezett: Hát te hogy s mint? Köszönöm, nem pa- naszkodhatom, mondtam. Hát, hogy jó! vagy azt látom, de hol dolgozol? Mondtam neki, hogy bányász vagyok, ércbányász, a kibányászott ércet csillékkel hozzuk elő a föld méhéből. Ö meg valami táskát tartott a kezében. divatos kis diplomata- táskát, s azon mód ki is esett a kezéből a nagy csodálkozástól. Hogy a csodába, hát te annak idején ... Annak idején, annak idején volt, ami volt, most ez Tan. Fölemeltem,--es, fceaebe- - a diám a táskáját, vaöon veregettem és meghívtam vendégségbe. Azóta sem hallottam róla semmit. Itt van például egy évfo- lyamtársnóm is. Együtt hallgattuk az egyetemen az előadásokat, sőt még egy kicsit szerelmes is volt belém ha jól emlékszem, de akkor ez valahogy hidegen hagyott. Egyik szombat este az itt:»m fiúkkal átruccantunk a szomszédos városkába egy Ki-sii szórakozni, s az étteremben egy asztalnál lehajtott fővel tanulmányozza ez a kis év- folyairmtársnőm az étlapot, S képzeld, amikor ráköszöntem. elsírta magát. Hullanak a könnyed és egyre csak azt hajtogatja: hát így alakultak a dolgok. Koljo, hát így . .. Gondoltam magamban, minek is kellett észrevennem, de így vigasztal gat ássál telt el az egiész délutánom. Valakitől megtudta, hogy bányász vagyok, s úgy sopánserri kívánom. Brate magyarázom. neki, bogy mi a tervem, hogy nem hagyom cserben a lányát. S minél inkább magyaráztam, 5 egyre csak fújta a magáét... Egy hét múlva az iskola igazgatója átnyújtotta az elbocsátó levelem. Bántott is az egész, meg mérges is voltam, sírni szerettem volna. Kaptam a poggyászom, s egyenesen ide jöttem, hogy ne találjon rám senki. Kíváncsian fogadott a brigád, az elején csodálkoztak is. hogy egyetemi végzettséggel jöttem hozzájuk. Később kitudódott, hogy áll a szénám, de senki nem szólt semmit, senki nem tett a tűzre parazsat. Mindenki úgy tett, mintha nem tudna semmit. A brigádtagok idővel elmentek a bánya főnökéhez, hogy megkérjék, ne tegyen engem más brigádba, mert már megszoktak, s elsajátítottam rövid idő alatt a munkál. Hát ezért is szeretem a báPETER RASKOV Akár a parázs kodik, mintha nem én, hanem ő lenne az. Aztán amikor búcsúzkodott, számtalan- szón megismételte, hogy a minisztériumban dolgozik, ugorjuk csak be hozzá és minden tőle telhetőt megtesz ma jd ... Egyszóval ; elvégeztem én a franciaszakot, a kollégák összeköttetésekkel megúszták a kötelező elhelyezést, de engem összeköttetések híján — meg hogy őszinte legyek : nem is kerestem — elküldték M. kisvárosba. Tíz ház, meg két blokképület, de városnak titulálják és gimnáziuma is van. Franciaszakos tanár. Nem rossz, de ha az anyám tudta volna, biztosan megfordult volna a sírjában, amikor szegény azt hitte, hogy legkevesebb diplomata lesz belőlem. Munkához lát-. ta.ro. Kaptam egy szép szolgálati lakást. M inden nagyon jól kezdődött, csak épp mást hozott a sors. Még az első tanórán, a gimnázium második osztálya első padjában egy kislány le nem veszi rólam a tekintetét, a világért sem. Amint ránézek, mosolyogva lehajtja fejét. Órát egyet sem mulaszt. Óráról ólára így telt aZ idő. míg egy szép napon a tanórák végeztével az iskola kapujában vár rám. Ivanov tanár úr, kérem, ezt és ezt nem értem, kérem magyarázza meg. Magyarázom neki, két nap múlva valami mást nem ért, magyarázatot kér. Én azonban kezdtem érteni és érezni, hogy honnan fúj a szél, de úgy tettem, mintha semmit sem értenék és semmi sem történne. Hogy őszinte legyek, addig nem is foglalkoztam sokat lányokkal, de azért értettem a kislány turpisságát. Így telt el i közel öt hónap, én mintha semmit sem sejtenék végeztem tanári kötelességem, míg egy este Szvetlomira. — így hívták a kislányt — egyenesen feljött a lakásomra. Any- nyira nem érted — mondja —. hogy szeretlek; az életem tartalmatlan, elképzelhetetlen nélküled. Nem tudok másra sem gondolni csak terád, azt akarom, hogy szeress. Ilyen szóáradattal öntött el. Rádi bátyám, én meg .. Beadtam a derekam. A lakásom szolgált szerelmünk fészkéül. A városkában ez hogy maradt titokban, mindmáig sem tudom, elég az hozzá: egy nap bevallotta nekem, hogy terhes. Terhes, hát terhes, mondom jó, csak ne mondd meg otthon, másfél hónap van az iskolaév végeztéig, s utána összeházasodunk. S mintha az ellenkezőjét kértem volna tőle: Szvetlomira kérelmem ellenére elmondott a szüleinek mindent, s másnap jött az apja az iskolába, s ha még nem látott valaki botrányt, hát ő aztán csinált ott olyat, hogy még az ellenségemnek nyászokat: őszinték, ragasz- kodóak, tapintatosak, és amikor segítségről van szó, csak látni kell. még a lelkűket is odaadják, elég ha szivükbe férkőztél. I ^gy ment ez egy bizonyos ideig. Egy szombaton vonatra ültem s egyenesen M.-be utaztam. Megvártam, míg besötétedik, hogy rám ne ismerjen senki; Szvetlomira házáéknál állapodtam meg, hogy ott várjam szívem párját. Szerencsém volt. tudtam vele beszélni, de csaV röviden. Hagyd az egészet — mondta. — Elvetélem. Már minden elő van készítve, miért tennénk tönkre mindkettőnk jövőjét. Egyszóval: Isten hozzád, mindenki folytassa a maga útját! Visszajöttem. A fájdalomtól üvölteni szerettem volna, de csak hallgattam. Bánatomat a munkámba fojtottam. Ahogy én dolgoztam, azt látni kellett volna. Semmi más nem tudott megnyugtatni, csak a munkám. À második évben kaptam az eLső kitüntetést. Valami aknabeomlás után a brigádvezetővel mentem embereket menteni. Eszembe se jutott félni; most még visszagondolni is borzalom. Utána volt gyűlés, hőstettnek könyvelték el a magatartásomat, s a fiúk még jobban megszerettek. Ilyenek a bányászok, há látják, hogy szorgalmas, segítőkész és szerény vágy ... Hát azt nem lehet szóba foglalni... Nyolc éve vagyok Itt, Rádi bátyám, és hogy őszinte legyek, nincsen kedvem innen elmenni. Nem akarok dicsekedni. de itt mindenki tisztei. Brigád vezetőnek választottak, az újságok is írtak rólam, kitüntetésem is van már egy jó pár. Hozzánőt- tém valahogy ezekhez az ormokhoz, a vérembe ivódtak, nem szívesen mennék máshová. Te csak mosolyogjál, én valóban otthon érzem itt magam ! Egy-két hónapja Da.ncsó, brigádunk egyik új tagja szalad hozzám lélekszakadva, s kiabál: főnök, rólad akarnak írni. Egy elvtársnő keres téged valami fővárosi újságtól; kint vár rád. Nem szeretem a körülöttem verődő port, de kimentem, s ott szinte gyökeret vert a lábam. Az újságíró, aki rólam akar írni, nem más, mint az én Szvetlomirám. Ahogy ráismertem, valami csípni kezdte a torkom, úgy. mint most az ánizspálinka. Ö meg csak mondja mosolyogva : mégis csak kellett találkoznunk. Jó szándékkal jöttem, remélem, te is így fogadsz. Hát. Rádi bátyám, még az aknába is lejött; jegyzetelt oldalszám. De abba nem egyeztem bele, hogy csuk rólam írjon: ha írni akarsz, írjál, de az egész brigádról. Mindannyian egyformán dolgoztunk. Munka végeztével átmentünk a szomszéd városkába, abba az étterembe, ahol annak idején összefutottam az évfolyamtársnőmmel. Csak az első pohár ital után nyugodtam meg kissé. Egyébként az emberek nyugodt természetűnek tartanak. Pedig ez nem így van, Rádi bátyám. Aznap este Szvetlomira jó néhányszor megismételte, hogy valami szépet fog írni a brigádunkról. Meg is teszi, ha egyszer megígérte. Miért ne tenné meg? Aztán meg csak beszélt, beszélt én meg mint a megigézett, csak bámultam és hallgattam, még egyszer csak az étterem lugasában a nyakamba borult, sírt, csókolt és egyre azt ha togatva: buta lo.tam, sokszorosan ’ megbántam, amit, tettem, bocsásd meg, ha tudod. Es ha úgy gondolod, visszajönnék hozzád, összeházasodnánk. Szófiában élnénk. az édesapám jó munkát találna számodra. . H át így áll a szénám, Rádi bátyám. Ezt akartam elmondani. De még mielőtt megkérdeznéd, hogy ezek alatt az évek alatt Szvetlomira mivel foglalkozott, én megmondom, úgy. ahogy tőle hallottam. Férjhez ment, Szófiába költözött, de nem sikerült a házassága. Én meg, tudod, ípit mondtam neki. hogy kész vagyok őt feleségül venni, de csak ha ide jön lakni hozzám. S mintha beleegyezett volna. De azóta sem jelentkezett. És úgy éget utána a vágy, mint a parázs. Hogy őszinte legyek ráuntam a legényéletre. Szeretnék családos lenni; házat építeni, gyerekeket nevelni, de a brigádot nem hagynám itt szívesen. Valahogy úgy érzem, hogy egy szép napon csak itt terem. Ki tudja? Amit pedig rólunk irt, az valóban szép volt. ÜNNEPLŐK Mohácsi Regös Ferenc rajza. Új szovjet könyvek Az orosz és szovjet irodalom népszerűsége és keresettsége nem újkeletű Magyar-országon. Ma már legendás hírű az a kötet, melyet Illyés Gyula állított össze a 30-as években Mai orosz de- kameron címmel, s a Nyugat kiadásában jelent meg... A felszabadulás itt is forradalmi változást hozott: az Üj Magyar Könyvkiadó, majd a belőle alakult Európa Könyvkiadó lett * a bázisa a gazdag hagyományokban s világirodalmi értékekben bővelkedő szovjet irodalom kiadásának. A szovjet irodalmat bemutató sorozatok közül a magyar könyvkiadás egyik legsikeresebb vállalkozása az 1973-ban indult Szovjet Irodalom Könyvtára sorozat. Fagyéj évtől a legfrissebb novellákig, regényekig mutatja be a baráti ország irodalmának legjavát. Fegyin, Gorkij, Kazaikievics, Osztrovszkij, Pausztovszkij, So- lohov művet npellett gyűjteményes kötetekből ismerkedhet meg a magyar olvasó a szovjet irodalom XX. századi alkotásainak kiemelkedő alkotásaival, a soknemzetiségű Szovjetunió népeinek irodalmával. A Szovjet Irodalom Könyvtárának legutóbb megjelent kötete Konisztantyitn Szimonov Nappalok és éjszakáik című műve, a híres trilógia első része. Szimonov dokumentális hűséggel mutatja egy kisebb katonai egység elkeseredett küzdelmét, elsőként tudta érzékeltetni a sztálingrádi csata sorsdöntő napjainak feszültségét. A Magvető Kiadó Világ- könyvtár sorozatában is több jelentős szovjet regény láBenjamin Skreko Az automatizálás előnyei Történt egyszer, hogy a gombgyár új gépet kapott. Az új masina — a régitől eltérően — egyszerre öt gomblyukat vágott. Az igazgató örömmel vizsgálta a lyukasztógép működését: — Ez az új gép átlagosan ötszörösére növeli a munkatermelékenységet üzemünkben ... De az új gép mégsem növelte a termelékenységet. Csupán az történt, hogy az automata, gépet kezelő Such- manskynak ötször annyi szabad ideje maradt. Az a formázógép ugyanis, amely a gépsorban az új masina előtt állt, nem volt tekintettel az újdonsült kollégára, és szakasztott annyi . gombot termelt, mint azelőtt. Suchmansky majd megpukkadt mérgében. — Fölösleges beruházás volt! — fakadt ki az üzemi értekezleten. — Üj gombformázó gép nélkül a lyukazó- gép nem fizetődik ki.. A gyárvezetőség melléállt, s újabb devizakiutalást harcolt ki a főigazgatóságon. Néhány hét múlva a gépsorban már egy újabb, szépséges automata tündökölt: egy valódi Micu-Maszko gyártmányú formázógép, - amely ötször akkora teljesítőképességű volt. mint a régi. De volt egy hibája: a gombokat már a lyukkal együtt készítette. Suchmansky kartárs úgy ült a lyukazógép előtt, mint akit főbe kólintották. De hiszen az lehetetlen, hogy egy ilyen remek gépre ne legyen szükség! — gondolta. Alig várta a következő értekezletet, I ott újra felszólalt. A vezetőség megint melléje állt, elismerték, hogy ha egyszer megvették azt az automata lyukazógépet, akkor használni is kell. Az orvoslást ez alkalommal gyorsan következett. No persze, a vezetőség kénytelen volt megint a főigazgatósághoz fordulni, de most. már nem újabb beruházást kértek, hanem mást: hogy emeljék a létszámkeretet Ügy is lett. Az új formázógép és az új lyukazógép között most harminc munkásnő ül, és szorgos munkával betömi azokat a lyukakat, amelyeket a formázógép üt — hogy azután a lyukazógép újra, sorra kilyukaszthassa valamennyit. Bőven van dolguk, ha el akarják látni ezí a két fránya masinát. Sallert György fordítása tott napvilágot, elsősorban a legfrisébb alkotások, például Szmimov : Katona vonal, Sztelmah: Rád gondolok, Bi- kov: Hajnalig élni, amelyek a háborút idézik, borzalmaival, az emberi helytállás példázatával, melyről eleget olvasni talán sohasem lehet. Bulat Okudzsava Mersz! avagy Sipov kalandjai című nagysikerű regénye az újabb szovjet irodalom egyik legsikeresebb alkotása. Seszta- lov Amikor a nap ringatott különösképpen érdekéi bennünket, hiszen a vogul nép múltját és jelenét ismerhettük meg e lírai regénybő'. Valentyin Raszputyin Élj és emlékezz című műve két kiadásban is napvilágot láio: : rövid időn belül. Raszputyin neve vllágszerté ismert, mo, e sorozaton kívül, új redőnyét adja közre az Európa Kiadó Isten veled, Matyóra címmel. Matyóra, kis sziget. lakói öregemberek, s fel sem tudják fogni, hogy falujuk végnapjait éli, helyén víz' erűmű épül. A míves gaz. '. a mély emberi humánu: ' emlékezetes élmény lesz ; olvasóknak. Csak a legkiválóbbak közt lehet említeni magyar közönség előtt is jó] ismert Suskint, akinek kisregényeiből és elbeszéléseiből Vörös Kányafa címmel ad szép válogatást az Európa Kiadó Világirodalmi értékű művek találhatók a kötetben, mint asz Elment az öregember vagy a Harmadik kakasszóra. Szinte folyóirat frissessé- gű sorozatunk a Modern Könyvtár, mely most Vja- cseszlav Sugajév Menekülök és visszatérek című kötetét adta ‘ki. Az író a szibériai író-csoporthoz tartozik, Ir- kutszkban. Egy másik Mo- ’ iern könyvtári kötet tizenegy szibériai, nálunk ismeretlen szovjet írót avat a Harminc napig .megy a levél című kötettel. . A soknemzetiségű Szovjetunió népeinek irodalma rendkívül gazdag, s megismerésének jószerivel csupán a kezdetéin vagyunk. Más érzelmi világ tárul elénk az ukrán Honcsar tavaly meg- íelent. Zászlóvivők című filozofikus mélységű regényéből, mint a világhírű kirgiz Ajt- matov utolérhetetlen szépségű regényeiből. Sok, nagyszerű műve mellett legutóbb A versenyló halála jelent meg az Európa zsebkönyvek sorozatban, immáron 3. kiadásiban. Ugyancsak e népszerű s olcsó sorozatban ' látott napvilágot az új szovjet irodalom nagy ígéretének, Vaszilijevnek A hajnalok itt csendesek és A legutolsó nap című kisregénye. Z. E. SOMOGYI NÉPLAP
