Somogyi Néplap, 1980. november (36. évfolyam, 257-281. szám)

1980-11-07 / 262. szám

SOMOGYI TÁJAK, EMBEREK

A Lövérek alján

Az Orsolya tér Sopronban a gótika és a reneszánsz harmonikus keveredése. Geometrikus formák oldása gyönyörködtető, mozgalmas elemekkel. Az iskola, amelynek könyvtárában Kerék Imre dolgozik, a „lábas ház”- ra néz. A ház mellett húzódó kis utcán'sétá- lunk à Tűztorony felé, szívni az óváros levegőjét. Némi irigységgel gondolom, milyen jó lehet itt dolgozni, ahol mindig jelen van a múlt. Kerék Imre csak lejön a Kövérek aljában fekvő lakásából, s azonnal átérezheti a , hangulatot, látja a miliőt, amelyben a XV. századi soproni „bikger” élt.

A csípős szélben csak félszavakat mondunk. — Messze van innen Somogy? — kérdezném, de hát erre nem lehet röviden válaszolni. A szálakat keresem. Honnan, miként vezetett ide Kerék Imre útja? A háromfai szülőház innen autóval három és fél óra, de leiekben ott van a Lövérek oldalában (lehetne benne írni, kertjében szőlőt gondozni, véleményeket kapálni). Az a ház mindig jelen van az emlékezésben, ugyanúgy ahogy a második világháborúban eltűnt apa notesze.

A noteszt serdülő fiúként az apa hazakerült kofferjében találta meg. Örömmel olvasta benne a népdalokat és ka- tonanótókat. Volt ott. egy yi- rágmotívunira épülő kis vers, amelyik különösen megragadta képzeletét. Akart egy hasonlót írni. Amikor sikerült, mindjárt vitte magyartanárához, Szrés Jánoshoz. A tanár úr az epigónsorokon túl megcsillanni látott valamit, észrevette a rímek mélyére rejtőzött tehetséget. Bíztatta, új és újabb kísérleteit átnézte, tanácsokkal látta el. S kezébe adta á legnagyobbak, Shakespeare és Goethe műveit.

A csurgói gimnáziumban a mélyre ásott alapokról már könnyebb volt szembenézni a feladatokkal és bekapcsolódni a Pókos tanár úr által irányított hagyományápolásba.

A Csokonai- és Berzsenyi- kultuszt építették tovább az Önképzőkörben. Ugyanott foglalkoztak műfordítási feladatokkal is. Az alkotó légkör adta a nagy ösztönzést kilépésre — a nyilvánosság elé.

Erre már az első tanévben sor kerülhetett. A Somogyi Néplap közölte Falusi reggel című versét. („Ezt a pillanatképet, amint a gazda előkészíti lovait a mezőre, ma is vállalom.”)

A verselés, az, hogy a valóságot eleve költői képekben iatta, hangulatokra, környezetrajzra fogékonyan, sokszor nehezítette a lapnál végzett munkáját. Hírekbe, rövidebb tudósításokba. igyekezett becsempészni természetleírást, lírai jelzőket, többletmunkára serkentve így a szerkesztői ceruzát... A riporteri munka közben, több lehetőség adódott alaposabb megismerni a megyét, különösen úgy, hogy kitűnő kalauza is volt ehhez Takáts Gyula személyében.

A pécsi főiskolai évek szorosabbra vonták kapcsolatait a jelen irodalmával. Ott Szederkényi Ervin személyében olyan tanára volt, aki meghívta a Jeienkor-ankétokra, s lehetővé tette, hogy 1965-ben rövid életrajzzal, versekkel bemutassák a folyóiratban. A főiskola könyvtára óriási anyagot kínált olvasásra világirodalomból. Kerék magyar—orosz— rajz szakos lévén elsősorban az orosj irodalmat akarta megismerni. Jeszenyint olvasta eredetiben, akkor ragadta meg a líra sokszínűsége. (Itt hirtelen megszakítja a lakásuk nagyszobájabun folytatott beszélgetést, a könyvespolchoz lep s leemelve a Lyra Mun- di sorozat Jeszenyin-kötetét, felolvassa a Bokraink közt és a Kékség című költeményt Hozzáfűzve, hogy mennyire megragadó ez a természetélmény.)

A diploma kézhez vétele után három évig a sávolyi iskola volt számára a pedagógiai gyakorlat színtere. Kirándulások, irodalmi színpad, kultúrigazgatóság, népitánc-Csoport vezetese jelentették a „keserves emlékeket”. Ezekben az években a nehézségek (lakásgond, étkezés megoldatlansága) es a UjelmeKerék Imre Zöld parázs

nyek párhuzamosan munkállak azon. hogy érlelődjenek a versek. Amint megcsillant a kedvezőbb feltételek képe. megragadta. Elpa- lyázott Fertőszéplakra, ahol az állás mellé lakást is ígértek. Családot alapított. S igénye arra, hogy minél több részt vállaljon a. közművelődési feladatokból, ott teljesült. Vers- mondó versenyeket zsűrizett, költő—olvasó találkozók gyakori részese lett. Persze amidkor a sok, különíoglalkozás költői programjában visszaesést okozott, meg kellett lagad- niu az újabb kínálkozó alkalmat és vállalni az Orsolya téri iskolában a könyvtárosságot. (Igazgatói iroda. Négyén ülünk a láigyaló- aszlai körül. Szemben velem az igazgató. A költőre .néz: „Imrében mi akkor is bíztunk, amikor keveset tudtunk róla. Mosd csak a legjobbakat mondhatom”.)

Az iskola könyvtárszobája a második emeleten van. csöndes, olvasásra alkalmas helyen. A könyvtáros asztalán halmozódnak a lírai kötetek, monográfiák, tanulmányok, esz- szék. De az írásbeli találkozásokon túl Kerék mindig törekedett arra, hogy személyesen is kapcsolatba kerüljön a számára kedves alkotókkal. Amikor — még Pécsen — Szederkényi Ervin meghívta a Jeienkor-ankétokra, közelébe kerülhetett Csorba Győzőnek, Pct- kolitz - Istvánnak. Megismerkedett Fodor Andrással, róla irta. főiskolai szakdolgozatát.

Ez és a későbbiek annyira hozzákötötték, hogy Zöld parázs (1977). című kötetének előzetes szerkesztését együtt végezték.

Az első kötet jelentős kritikai visszhangot váltott ki, tucatnál több írás jelent meg róla, a Művészeti Alap elsőkötetes nívódíját is megkapta. Mégis mintha elégedetlen lenne. „Az Üj Írás és a Kortárs eddig egyszer-egyszer közölte verseimet” — mondja.

Türelmetlen? Túlságosan érzékeny? Nem szeret sorbaáll- ni? Nehéz válaszolni. Tény viszont, hogy a vidéki folyóiratok — Életünk, Somogy,

Forrás — szívesen fogadják. A fiatal költők tudatára és az „irodalmi életre” egyaránt jellemző adalékok ezek. S az is, hogy nem akar divatokhoz kötődni. Tartalom és mondanivaló nélkül nincs költészet, nem akarja elfogadni a devalválódást. A közérthető „szép szó”, a gondolati, a képileg feszített tartalom u vers ismerve. Rejtvényfejtéses dolgok nem okozhatnak örömöt, élményt. A nem tiszta es a nem József Attila-i játék aligha jelent megrázó emléket. (Itt ismét a könyvespolchoz lép, hogy kézbe vegye Si- monyi Imre Forgácsok egy . fükeresztröi kötetét, s felolvassa Kritika című rövid versét.)

Méltó feladattal akar foglalkozni, hogy ne kelljen az asztalfióknak dolgoznia.

Igényli a visszajelzést. Sokszor alig várja, hogy hazajusson Háromfára, ahol a szomszédok megemlítik, hogy olvasták verseit a Somogyi Néplapban. Neki az olvasó minden megnyilatkozása a választott út helyességét, elképzeléseinek megerősítését jelenti. Vannak mégis kisebbségi érzései, töprengő gondolatai arról, hogy mi értelme egyáltalán versel írni. Sokszor abbahagyná, futna tőle, de már nem lehet. Ezzel a tudattal is kell verset írni. Megtenni, amit a fiatalabb lírikus tehet: tudátosan tájékozódni mások eredményeiben. Nagy László költészetének erős stilisztikai .kisugárzásúban, Csanádi Imre versépítkezésében. Kormos István témaválasztásában. Elődök es kortársak sorsából kiérezni mindazt, ami követésre érdemes.

Takáts Gyulával —: akiben mesterét tiszteli — főleg természetélménye látszik közösnek. Kiderült ez abból a versből, amit először az 1975-ös Vaspróbában olvastam. Beee- liegyi képeslap a címe: „a mandulafák tdrá- got bontanak, szálkas fények fésülik a vizet. cingar szőlőkarók sorfala közt perme- lezőcsó kígyója sziszeg”. Ettől a világtól eléggé távolinak hat az örmény Avetik Iszahak- 'járté, akinek költeményeiből 1975-ben kiadót • megbízasru többet lefordított

A fordítás nem könnyű műfaj, állandó dilemma, hogy a tartalmat vagy a formái kell inkább visszaadni. „Én középúton Járnék legszívesebben — mondja Kerék. — A szó szerinti tartalommal a formát kell újrateremteni. Lehetséges ez? Aligha. Nekem is fel kell adni sokszor egyiket- a másikért.” Az összharg követelménye nem abszolutizálható, inkább az. hogy az idegenből jó magyar vers legyen. Ehhez a távoli világot alaposabban meg kell ismerni. Olvasás, utánzások

vitték . egyre közelebb Kerék Imrét a mai szovjet költőkhöz. Jevtusenko, Martinov, Vinokurov, Cve- tajeva, Ahmatova és mások műveinek tolmácsolására vállalkozott. A Lyra Mun- di sorozatban megjelent Paszternákkötetben tizenöt vers fordításával szerepelt. Előkészületben van Nyikoiáj Rub- cov: Útifű című kötete, ami egészében Kerék munkája lesz.

. . Azóta már

drama magyarítására is vái lalkozott. Musztaj Karim alkotását teremtette újjá nyel- : vünkön. A feladatot "megtagadóvá tette számára az a légkör, ami valamiképpen utalt Shakespeare Rómeó és Júliájává, Vörösmarty Csőn- ■ gór és Tündéjére.

Érdeklődését ébrén tartotta Karim archaikus, ízes nyelve is, amiben a népköltészetnek ugyancsak szerepe van. (Ismét a könyvespolc. Kézbe veszi Együd Árpád Somogyi népköltészet című gyűjteményét. Fellapozva magyarázza, hogy munka közben mi mindenre ismert rá ebből, hiszen itt is, ott is évszázados tradíciói vannak a népköltészetnek.)

A műfordítás idegen világokat tár fel, hoz közelebb.

Kerék Imre nemcsak ily módon került kapcsolatba más „világokkal”, hanem a mú-i zsák testvérisége révén is.

Bartók zenéje még főiskolás éveiben fölkeltette érdeklődését. különösen A csodálatos mandarin pécsi előadása. Olyannyira, hogy vers született belőle, Bartók címmel: „gyökértől ágig ágtól csillagig / tágítja Idegzetünk szabadabb / teljesebb önmagunki

Néplap gyakornoka volt, munkatársaitól. .Éostas Károly A helység kalapácsa elemzésével adott sokat, Lajos Géza az első orosz : ordítások bírálatával, László Ibolya versírásra vonatkozó tanácsaival.”

A múltról és jelenről beszélve kikerülhetetlen kérdés, milyen feladatai vannak ma a költőnek? Kerék a makacs hitre szavaz először arra. hogy ezt kell a lírikusoknak mindenki számára egyértelművé tenni. Hiszen csak így lehet az esetlegesen nyomasztó tények ellenére tennj a dolgunk. A költészetnek oldania keit a magányt. S épp a világ láttatása által, kézmeleg, közösségi kapcsolatok megmutatásával.

Erre építi további munkáját. Az Agas-bogas koronák • címmel összeállított gyermekverskötetét, amelyik a Móra kiadónál vár — a jövő évben — megjelentetésre, s a műfordításokat, amelyek elsősorban a szovjet nemzetiségi költészet megismertetését célozzák Ilyen alapállással tervez esszéket Csokonairól. Berzsenyiről.

Állunk az Orsolya téren. Fölpillantok az Iskola szürkén szép homlokzatára. — Messze van innen Somogy? — kérdezem. A költő töprengve felel: „Somogy vonzása nagyon erős, lehet, hogy később visszahív. Mindig odafigyelek a megyére.”

ILM'zkê András

s azon is túl / csengő létünk fölé múlhatatlan / árvaságából hidat verve hozzánk." A zenei hatások érzékeny befogadásában szerepet játszik az apai hegedű. Kerék apja népi hegedűs volt, jeles alkalmakkor fellépő zenész, akinek riímusérzéke ott munkál a fiú verseiben. A muzsika mellett a festészet foglalkoztatja. Van Gogh és Egry píktúrája; Az előbbihez a paraszti származás, „a Balaton festőjéhez” pedig a sors és az emberábrázolás vitte. („Van Egry- nek egy befejezetlen képe ott, az emlékmúzeumában. Ez nagyon mélyen érintett. Sokszor gondolkoztam, hogyan lehetne befejezni, lezárni. írtam is Egry utolsó, befejezetlen müve alá címmel egy vdrset: „Vajon mihez fog, ha visszajön? Üj at kezd helyette, másikat? / Vagy engedi, hogy tovább alakítsa i képét szemünk s a tó, a szél, a nap?”)

Hogy a versekről beszélünk, eszembe jut a Gyökér. A Zöld parázs kötet egyik karakterisztikus darabja, amelyik jelképesen a szülőföldhöz kötődésre is érthető. Annál is inkább, mert Kerék gyakran jár Somogyba. A gyerekkori emlékek, a régi osztálytársak és munkatársak baráti embersége egyik forrása 'lírájának. Kiemelte, hogy mennyi felejthetetlen élményt kapott, amikor a Somogyi