Somogyi Néplap, 1980. november (36. évfolyam, 257-281. szám)

1980-11-07 / 262. szám

Öntöde Barcson Hagyományok nélkül Kevés beszédű emberek, pontosain kiszámított mozdu­latokkal. Meleg, fekete por. zúgás; kicsi ablakokból pasz­tákban beszűrődő fény. Egy­tagú vezényszavak; pontosan mozduló daru. pehelyként forduló, hatalmas súlyú tárgyak. Ritmikusain ismétlődő, pil­lanatnyi megállás nélküli munka. Minden és mindenki, ami és aki nem tartozik a folyamathoz’ fölösleges aka­dály. Riasztó az idegenség e hatalmas rendszerben.. Keressük, kutatjuk rendre azokat az idős somogyiakat, akik annak idején győzelem­re segítették a Nagy Októ­beri Szocialista Forradalmat ; akik — többnyire az első vi­lágháború monarchiái hadse­regének katonáiként — fog­ságba estek, tisztánlátástól vezérelve megadták magukat vagy kényszerből tették le a fegyvert, s tanúi és gyorsítói voltak a »viharos alkonyai­nak«, majd siettek haza, hogy ott lehessenek a Ta­nácsköztársaság bölcsőjénél. És egyre kevsebbel váltha­tunk szót, egyre gyérül azok­nak a száma, akikkel emlé­keiket idéztethetjük, akiket meleg szavakkal, kézszorítás­sal köszönthetünk az évfor­dulón.. Néhány éve még doku­mentumokat — fényképeket, iratokat, leveleket — néze­gettünk Csokonyavisontán egy hajdani vöröska.tonával. Arról beszélt, hogy miko-r őrségben volt, gyakran lát­ta Lenint; magyar hadifo­golytársa Szovjet-Oroszor- szágból hozott feleséget, es­küvőjükön — odakint — ő volt az egyik tanú egy- szi­bériai faluban. Az asszonyt Szigetváron találhatom, mondta, oroszt tanít az egyik iskolában, a férje már ré­gebben meghalt... Szomo­rú hírrel tértem vissza Szi­getvárról Csokonyavisontóra, Pedig a barcsi Épgép gyár öntödéje kis öntöde. Mezei Csaba üzemvezető mondja: •— Mindegy mekkora: az öntvénygyártás műveletei ' oly szorosan egymásra épülő folyamatok, hogy itt nincs egy percnyi megállás. Aki bejön dolgozni, annak a ló­gás ismeretlen fogalom. Itt nincs szükség megfigyelésre, »hajcsárra«: mindenki teszi a dolgát. — Aki bejön? a házaspárnak ugyanis akkor már csak a lánya élt. Most, hogy az évforduló alkalmából a forradalomra emlékezünk, gondoljunk, azokra is, akik már nem lő­hetnek itt közöttünk az egy­kori harcosok közül ! Fegy­verrel vagy szóval küzdöttek, mérhetetlen hittel vitték győzelemre a lenini eszmét, magyarként — vagy ha úgy tetszik: »somogyi illetőségű« forradalmárként — segítet­tek megteremteni a világ első szocialista államát. Sír­jukon ezeken a napokon megsokasodik a virág, a ko­szorú. Kegyelettel és megbe­csüléssel adózunk nekik — harcos, újat. teremtő életük­ért. Büszkék vagyunk rájuk. Példájukat követve később is sokan — köztük több so­mogyi is — csatasorba áll­va, életüket áldozták a nemzeti és a nemzetközi szabadság ügyéért, interna­cionalista kötelezettségtől in­díttatva, golyózáporos har­cokban. Sokak sírjánál nem róhatjuk le tiszteletünket, de rájuk is emlékezünk a mos­tani évfordulón. hagyománya nincs a rasas szakmának. Tehát törzsgár­dája sincs, megszokott évti­zedes fegyelme sincs. Az em­berek nehezen szosnak hoz­zá; néha sok a hiányzó, az igazolatlan mulasztó. Pedig igen szigorúan büntetjük az indokolatlan távolmaradást. Az öntödei létszám hetven­kettő. Ötvennyolcat sorolnak közülük a produktív — mun­kás — állományba. A tizen­négy nem produktív »mun­kaerő« ilyen megkülönbözte­tése — enyhén szólva — fur­csa ; megkockáztatom : sértő. Közéjük tartozik például a darus, aki nélkül megállna a termelés. A hetvenkét em­ber közül csak kilenc szak­munkás. Nemsokára végez nyolc harmadéves tanuló: ők már most is jócskán kiveszik részüket a munkából. Öntőtanulónak csak a »megszállottak« jelentkez­nek vagy azok, akiknek fo­galmuk sincs az egészről. Először is egy évet kell vár­ni, mert csak tizenötödik életévét betöltött gyerek je­lentkezhet öntőnek. Kevesen szeretik úgy . ezt a szakmát, hogy hajlandók legyenek er­re a várakozásra. A munka is sokkal nehezebb, mint sok más szakmában, s az ér­te járó fizetés viszont ará­nyosan nem több. Az üzemvezető: — Van mézesmadzag. Egy jó tanuló már az iskolaidő alatt ösztöndíjjal és egye­bekkel összehozhat havi két­ezer forintot is meghaladó keresetet. A szakmunkástanu­lók között ők az »arisztokra­ták«. Mégis futni kell utá­nuk. És ki tudja, hogy a végzősök közül' hányán ma­radnak itt. Van olyan öntő szakmunkás, aki sofőr, van aki elment rakodónak egy szállítási vállalathoz. A barcsi öntöde szigorú napi ütemezésben szállít a FÉG-nek konvektoralkatré­szeket. Éj jel-nappal rendben megy a munka. Az öntvény­piac manapság »pang«, a barcsiak mégis tele vannak megrendeléssel: van olyan minőség, amilyet az ország­ban rajtuk kívül csak egyet­len heiyen tudnak előállíta­ni. A régi malomépület szelíd búzához, fehér liszthez szo­kott falai között ma már természetes a feketeség, a kemény fém. A kedélyes molnárterefere helyett a szótlanság. A csarnok eldu­gott szögletében a szakoktató első éves tanulókat abriktol. Az egyik kis termetű gye­rek még most is ijedten néz. Pedig rég volt már az iskolaév kezdete. — Nem véletlenül mond­tam így. Barcson semmiféle Velük nem foghatunk kezet ÖRÖKSÉG / Teljesítették a tervet Az import energiahordo­zók költséges beszerzésének gondjait enyhítették szénhid- •ogénbányászaink azzal, hogy a utóbbi években rend­szerint túlteljesítették a ha­zai termelési előirányzatot. \z Országos Kőolaj- és Gáz- : «ári Tröszt számításai sze­rint így az V. ötéves terv­időszakra előírt koolajterme- iési előirányzatot is hama­rabb. már október 25-ig va­lóra válthatták, s ezt megelő­zően már az ötéves földgáz­termelési tervet is teljesítet­ték. Az év végéig az OKGT szénhidrogénbányászai vár­hatóan 455 ezer tonna hazai kőolajjal és 2.1 milliárd köbméter földgázzal tetézik meg ötéves tervüket. A vi­lágpiaci árak alapján így 450 millió dollár értékű im­port szénhidrogén beszerzé­sétől mentesítik a népgazda­ságot. A tröszt vállalatainak ’.olgözói a lakosság gázellá­tását is a tervezettet megha­ladó ütemben bővítették. Olyan hosszú, mint a ki­sebbik lányom volt 1976- ban. Éveinek száma ... Ezt n©m tudom. Öreg lehet, még a tüskei országúinál is öre­gebb. Hajlott, göcsörtös. Mondták gamósbotnak, pász­torbotnak, kampónak. Vidéke válogatta. Ez itt nem ama cifra ro­konai közül való. Nem vés­te, munkálta kusztora. Sima, de a feje olyanforma, mint az elefánté. Csak éppen olyan hosszú ormánya nincs. Dédöregapámé volt; most öregapám lehozatta a padlás- zugból, hogy nekem adja. Kiszáradt, megrepedezett vén pásztorszerszám. Körte­fából faragta egykori gaz­dája? Inkább csak öregöl­te. sebtiben csinálhatta. Amilyen gyorsan jött az a megbízatás, hogy azontúl ju­hászként szolgáljon. Soha­sem találkoztam vele. és most mégis.. . E könnyű, de szívós botban talán még üze­netet is küldött. Ilyen lehetett maga is. Ilyen kemény. száraz, erős ember. Ballagdált hét határ­nak a nyáj után. Ezzel a munkaeszközzel húzta magá­hoz a birkát, kampóként bánva a juhászbottal, ha gyógyítani készült vagy vág­ni. A juhok ott tétlenkedtek gyerekkorom vidékén : tar­tottak oregapámék néhányat, alighanem emlékeztetőül egykori életükre. Milyen lehetett az az élet Birkamajorban. Tüskepusz­tán? Nem tudom. Ha olyan idegen asszonyokat ridegített napjaival, mint dédnagy- anyám, akkor kutya kemény élet volt. Ismertem őt. Öt igen! De soha, egy szóval sem mondta, hogy köze van hozzám. hogy bennünket vérségi kapcsolat fűz egy­máshoz. Csak felnőttként eszméltem rá, hogy a szom­szédban üldögélő, fák alatt hüsölgető öreg matróna a dédnagyanyám volt. Egyszer pogácsát nyújtott felém, s én elvettem. Messzebbre hú­zódtam. a »zsákmánnyal« és falni kezdtem. De kilvöptem rögtön, mert a szokott sós ízt vártam, ez pedig édes volt! »Boszorkánypogácsa !« Szénakazal oldalába rejtet­tem, és iszkoltam, ahogy a lábam bírta. Hol volt ez a görcsös ju­hászkampó akkoriban ? Hol rej főzött ? Dédöregapám — így me­sélték — gondolt egyet, és letette örökre. Pionír-lelkű nagyszerű ember lehetett. Este bejött a pusztáról az idősebb fiával — négy fia volt — a községbe. Házat akart nézni. Nézett is: egy­szerre kettőt. Volt kis pén­ze: élére rakták a garast. Kitüntetések november 7-e alkalmából A Nagy Októberi Szocia­lista Forradalom 63. évfor­dulója alkalmából kitünteté­si ünnepséget, rendeztek teg­nap délelőtt a megyei párt- bizottságon. A kiemelkedő politikai, szakmai, közéleti tevékenységet végző dolgo­zókat köszöntötték. A magyar és a szovjet Himnusz elhangzása után a Munkácsy Mihály Gimná­zium diákjai adtak verses, dalos ünnepi műsort. Sugár Imre, a megyei tanács elnö­ke nyitotta meg az ünnep­séget, majd Klenovics Imre, a megyei pártbizottság tit­kára méltatta az októberi forradalom nemzetközi je­lentőségét. Varga Péter, a megyei pártbizottság első titkára ad­ta át az Elnöki Tanács ál­tal adományozott kitünteté­seket. Több .somogyi dolgozó a Parlamentben, a miniszté­riumokban és a tömegszer­vezetek ünnepségein vette át a kitüntetést. A Munka Érdemrend arány fokozatát kapta Bakos József nyugdíjas, böhönyei tsz-fő- könyvelő; Bata Ferenc nyugdíjas, a Csurgói Nagy­községi Tanács társadalmi elnökhelyettese; Deák Fe­renc, a kaposvári városi pártbizottság első titkára; Honfi Istvánná, a Magyar Vöröskereszt megyei titkára; Parolázott, és megvette mindkét épületet. Másnap körüljárták a nappali fé­nyességben: nem ért sokat egyik sem. A kisebbik gyen­ge kis tömés ház volt — ab­ban születtem. Dédnagyapa a motyóját a vállára vetett juhászKampóra dob­ta, ballagott a kocsi nyomá­ban, mélyen ott szorongott a família. Micsoda vakme­rőség, fantázia kellett ah­hoz. hogy egy szolgaságba szokott — lehet azt megszok­ni? — ember boltot nyisson! Mert nyitott egy kis szatócs­boltot Kétfilléres csokoládé- cserebogarat vásároltak nála a mezítlábas gyerekek. Lisz­tet. cukrot, zsírt a fehérné­pek. Almáért elküldte nagy- i anyámat a Bácskába. Min­denki az alkalmazottja, be­osztottja volt a nagy család­ban. Erről az öreg botról meg elfeledkeztek. Azaz egy va­laki nem hagyta veszni. Nagyapám mindent »meg­ment«. megőriz. Történelem fordulópontjain értékét vesz­tett pénzt, lejárt igazolványt, sziva.rosdobozt. görbe szöget, patkót, kaszát... így jutottam e dédapa!, nagyapai örökséghez, ehhez a csúnya, de nekem kedves pásztorkampóhoz. Őrzöm, s majd továbbadom. L L. Mihály Géza nyugdíjas, bar­csi pártmunkás; Tolnai Sán' (lor. a megyei pártbizottság osztályvezetője; Tóth Károly, a megyei tanács elnökhe­lyettese; Varga Gyula, a megyei tanács csoportveze­tője; Varga Sándor, a hete­st tsz elnöke A Munka Érdemrend ezüst fokozatát kaipta dr. Borsos Sándor, a marcali kórház igazgatóhelyettese; Dánffy Sándor, a Csiky Gergely Színház párttitkára ; Desz- tics Gyuláné, a babócsai cérnázóüzem vezetője: df. Egyed Lajos, az állategész­ségügyi állomás igazgatója; Egyed László, a tabi áfész elnöke; Gombaszögi Jenő, a babócsai tsz nyugdíjas el­nökhelyettese; Guth József, az SZMT osztályvezetője; Győri József, a ságvári ta­nács elnöke; Horváth L a- josné, a Kaposvári Húskom­binát csoportvezetője; Kál­mán Sándor, a Kaposvári Járási Pártbizottság titkára; Komlós István, a Csiky Gergely Színház szó-titkára ; Kopácsi Sándor, a balaton- szabadi tsz brigád vezetője; Marosi Zoltán, a » Mészöv ellenőrzési iroda vezetője; Pálfi Janos, a gyekényesi tsz ellenőrző bizottságának elnöke; Pellérdi Gyula, a megyei , könyvtár- csoportve­zetője; Pozsonyi Lajos, a hatéi tsz főállattenyésztője; Zemankó Gyula, az FMV 3. számú gyára pártvezetőségé­nek titkára. A Munka Érdemrend bronz fokozatát kapta: Bal­lér László, a Boiglárlellei ISZ lakatosa; Bokor Antalné, a Nagyatádi Járási Hivatal csoportvezetője; Böröcz Jó- zsefné, a kisgyaláni tsz tej- házkezelője; Csőm Lászlónc, a balatonmáriad áfész bolt­vezetője; Csordás János, a Dél-somogyi Állami Gazda­ság állattenyésztési telepve­zetője; Gyurisics Dániel, az igali termálfürdő nyugdíjas igazgatója; Hayden Ferenc­né, a kaposvári Kefe- és Műanyagipari Vállalat üzem­vezetője; Hegedűs István, a megyei tanács gazdasági hi­vatalának csoportvezetője ; Berke Miklós, az Oktatási Igazgatóság tanszékvezető tanára; Horváth Ferenc, a Siófoki Állami Gazdaság szállításvezetője; Horváth József, a mesztegnyői tsz raktárosa; Illés János, a Somogyi Erdő- és Fafeldol­gozó Gazdaság asztalosa; 1 nke Sándorné, a megyei pártbizottság ügykezelési szakelőadója ; dr. Kiszling Mátyás balatonszentgyör­gyi népfrontelnök; Kovács István, a nagyatádi tsz trak­torvezetője; Lóvási Sándor, a sütőipari vállalat balaton- szárszói üzemvezetője; Mag­da Endre, a marcali járási pártbizottság munkatársa; Miklós János, a kaposíüredi tsz brigádvezetője; Sasvári Lászlóné, az iparcikk-kiske­reskedelmi vállalat nagyatá­di boltjának helyettes veze­tője; id. Szabó János, a ta­bi tsz traktorvezetője, Tye- tyerin Mihályné, a balaton- földvári központi étterem szakácsnője; dr. Ulrich Ká­roly, a Kaposvári Járási Hi­vatal osztályvezetője ; Varga Árpád, a somogysámsoni tsz elnökhelyettese: Varga Gyu­la, a siófoki járási pártbi­zottság munkatársa ; Várfal­vi István, a megyei tanács osztályvezető-helyettese. A Magyar Népköztársasá­gi Sportérdemérem bronz fokozatát vette át. Pomucz János, a Siófoki Spartacus SE elnöke Úttörővezető Érdemérmet kapott Ba,kó Béla somogy­sámsoni csapatvezető; Bodo- lay Gyuláné, a siófoki 2. sz. iskola rajvezetője; Szabados András, a boglárleilei 1. sz. iskola csapatvezetője; Szabó Lajosné, 3 nagyatádi 1. sz. iskola kisdobosraj-vezetője; dr. Vámos Istvánná, a bar­csi 1 sz. iskola, csapatveze­tője. Jól jár, ha nálunk jár! Díjtalan a bútor házhoz szállítása a Kanizsa ÁRUHÁZBÓL november 15--ig 80 kilométeres körzetben. (118330)

Next

/
Thumbnails
Contents