Somogyi Néplap, 1980. november (36. évfolyam, 257-281. szám)
1980-11-01 / 257. szám
Vasutasok dátumai v Mint kisdiák oz egyszeregyet Ki tudja kapásból megmondani. hogy melyik évben, melyik nőnapban, hányadikán et; hány órakor kezdte meg élete első munkanapját? Érdemes próbaképpen föltenni ezt a kérdést néhány ismerősünknek: tíz közül, ha egy rögtön válaszol. Néhányan megnézik a személyi igazolványukat, mások az emlékbe .eltett első munkaszerződést keresik elő. Többen pedig egyszerűen legyintenek: kit érdekel... Egészen más eredményre jut, aki vasutast kérdez. Elmarad a keresgélés, a le- _ gyintés pedig elképzelhetetlen. A kék egyenruhások gondolkodás nélkül válaszolnak. Év, hónap, nap, óra, helyszín, beosztás. Talán még a mozdony számát a mozdonyvezető nevét is meg tudják mondani. Sokszor tettem már ilyen próbát, beszélgetés közben egészen más témáról hirtelen átváltva kérdeztem rá a dátumra. Egyikük sem jö.tt zavarba, és úgy sorolta az adatokat, mint kisdiák az egyszeregyet, ha álmából iöléhresztik. A fiatalabbak derűsen, nyugodtan, az idősebbek megváltozó arccal, néha egy kicsit meghatott hangon emlékeznek. S ha megkérdik Őket: hogyan, hogy minden vasutas ily pontosan emlékszik, elcsodálkoznak. És visszakérdeznek: másutt nem így van? Nem, nem egészen így. Mindenütt találkozhatunk emberekkel, akik hasonlóan kapásból válaszolnak, de másutt kevesebben vannak. Ha ilyen fölmérést készítenénk, akkor a bánj7ászokról merném előre megjósolni, hogy sokan, adnának jó választ — elsősorban az idősebbek. Ha a statisztikát korcsoportok szerint állítanánk össze, bizonyára a nyugdíj előtt állók vezetnének — szakmájuktól függetlenül, akár orvosok, mérnökök, akár vaskohászok vagy tex- tilmunkásök. Pedig az öregeknek sok-sok évet kell visszapergetniük. , — Vajon miért van ez így ? — kérdeztem egyszer egy öreg vas utas lóL Azonnyomban megpirorvgatott: — Fölösleges' olyat kérdezni. írni re tudja a választ — Honnan tudnám? — próbáltam szabadkozni. De hiába, átlátott a szitán. Szerencsére jó kedvében volt, és »-fölvette a kesztyűt«, folytatta a beszélgetést — Aki ilyet kérdez, az tudja a választ. Maradjunk ennyiben! Másokról nem mondok'-.semmit. Azt találja ki magától vagy kérdezze őket. ha tovább is köti magát, hogy nem tudja, mi a helyzet Magunkról, vasutasokról meg kettőt mondok. Az első: a vasútnál minden időpont fontos; rengeteg évet napot órát és percet kell fejben -tartanunk, miért épp az első munkanapot hagynánk ki emlékezetünkből? De ez a kisebbik része a dolognak. A második: mióta Moldova György is megírta, köztudott, hogy a vasútnál megmaradó emberek egy életre összekötik magukat ezzel a szakmával. Aki innen nem menekül el az első Héten, az nagyon megszereti a vasutat. Nem akarom elkiabálni, de lassan a régi MAV-os összetartás is újraéled, a fiatalok nem szégyellik már a szakmát Ennyi az egész.. És ezzel is többet mondtam a szükségesnél. S elbúcsúzott visszaröppentve még az ajtóból egy kaján félmosolyt. Megleckéztetett de nem bántam. Nagyobb hitele van a szónak, ha ő mondja ki azt amit valóban tudtam — de legalábbis sejtettem — előre. Miért is fontosak ezek a dátumok? Miért is »keil« egy vasutasnak azonnal vágni a választ? Szent-Györgvj Albertet citálta több legyin- tő is, amikor kérdeztem első munkahelyéről. A nagy tudós mondta egyszer: az emberi agy nem arra való, hogy adatok halmazát raktározza, fölösleges ilyesmivel ■ terhelni erre jók a lexikonok, a kézikönyvek. Az agyunkat gondolkodásra kell használni, s elég ha azt tudjuk, hogy milyen adatot hol keressünk. Azt hiszem, a legyintSc ebből a bölcsességből csupán azt hallották meg, ami nekik kedvező. Szent-Györgyi idézése ezúttal különösen sántít: a dátumok őrzésének semmi köze agyunk fölösleges terheléséhez. A gondolkodás nélküli válasz nem egy jól biflázó tanuló gondolatok nélküli, tudását takarja. Az év, á hónap, a nap, az óra effajta bevésődése a vasutasoknak — és más «szakmák öregjeinek vagy fiataljainak — egészen mást jelent: az agyukban elraktározott adatok az árado- zást, a szakma szeretetének ecsetelését, a büszkélkedést helyettesítő egyszerű jelképek. Ha csak ezt a dátumot mondják ki, nem kell tovább kérdezősködnünk. A rövid. szavakban minden benne foglaltatik, a hanglejtésből minden megérezhető. Ok úgy kezdték útjukat, ahogyan ezt az időpontot kimondják. És • nemcsak ők kezdtek így, hanem akik útjukra bocsátották őket, azok is segítették, hogy emlékezetes legyen ez az indulás. Ezért fontosak a dátumok. És jártomban-keltemben kérdezősködve ezért okoz sok borús percet, ha azt tapasztalom, egyre kevesebben őrizzük ezeket az adatokat. Alig néhány éve munkába állt fiatalok kezdenek keresgélni »kézikönyvben« vagy - legyintenek: »Miért fontos ez? Kit érdekel?« Egy-két ev közelségéből is eltűnnek az emlékek ... Botorság lenne most azt mondani: aki nem emlékszik első munkanapjára, az nem szereti a szakmáját, rosszul dolgozik. De legalább ugyanekkora tévedés kijelenteni, hogy semmiféle következtetésre nem alkalmas az a ^pmeges »feledéin enység«, arcút észrevenni nem nehéz. Mostanában anuyisaor ejtünk szót róla, hogy akkor érhetünk el jó eredményeket, ha egy-egy üzemben, hivatalban mindenki szívvel-lélekkel dolgozik. Jó volna, ha úgy indítanák el — és úgy irányítanák — mindenütt az embereket, hogy mindig emlékezzenek arra a napra. Szívesen emlékezzenek! Lattiár Péter Mától új autóbuszmenetrend Kaposváron Megszűnt három járat, új útvonalak Megváltozott a kaposvári helyi autóbuszjáratok útvonala. Ezt az úthálózatban és városszei'sezetben bekövetkezett változás tette indokolttá és szükségessé. A megyeszékhely tömegközlekedésében utoljára 1977-ben volt jelentősebb változás. Az ésszerűsítést alapos elemző munka előzte meg: ezt a tanács és a Volán 13. sz. Vállalatának megbízása alapján a Közlekedési Tudományos Kutatóintézet szakemberei végezték, s megállapították: az új északi, tehermentesítő út elkészültével lehetővé vált a belvárosi, valamint a vasútról az ipartelepre közlekedő járatok forgalmának csökkentése. A járatok észszerűbb vonalvezetése révén csak azoknak az utasoknak kell a megyeszékhely belvárosába utazniuk, akik ott intézik ügyes-bajos dolgaikat. A módosítás lehetővé tette egy másik cél elérését is: azt, hogy a vonalhálózat egyszerűbb, áttekinthetőbb és állandóbb legyen. Mód nyílott az utazási tarifa egyszerűsítésére is. Az ipartelepeket összekötő új járatokra mától jó az egyvonalas bérlet (A korábbi M 8- as járaton csak összevont — tehát drágább — bérlettel lehetett utazná.) Az új vonalvezetés az ipartelepek között közvetlenebbé, jobbá teszi a kapcsolatot; így több dolgozó utazhat munkahelyére — illetve haza — átszállás nélkül. A most érvényes menetrend a jelenlegi munkakezdésekhez igazodik: változás a jövő év május 31-én lesz, amikor tovább szélesítik a lépcsőzetes munkakezdést. A Volán 13. sz. Vállalatánál elmondták: a mostani változások az ésszerűség határai között egyaránt szolgálják az utasok és a vállalat üzemgazdasági érdekeit. Eddig a forgalmat harminc autóbusz bonyolította le: mától eggyel több járja a város utcáit. Melyek, a fontosabb változások? Mától már nem közlekedik az M 8-as, a lü-es és a 10/x-es járat. Indul viszont három új. Ezeknek a menetrendjét az érintett vállalatok igényei alapján állították össze, az útvonal meghatározásánál viszont a forgalmi igényeket és a gazdaságosságot vették figyelembe. Ü-j járat a 20-as jelzésű. Csúcsidőben negyedóránként, napközben pedig óránként közlekedik a Pamutfonó-ipari Vállalat—Jutai út—61. sz. út—Elektron- csőgyár vonalon. A 21-es jelű autóbuszt céljáratnak tekintik és a Kaposvári Villamossági Gyár munkaidő- rendjéhez igazodik, de ösz- szeköti a Béke—Füredi és a Káli nyin-lakótelepet is. Űt- vonala a Sopron utca—Füredi út—61. sz. út—Mező Imre utca—villamossági gyár. A harmadik új járat a 22-es jelzésű, ez a város nyugati ipartelepének munkaidőkezdéséhez igazodik. A Sopron utcából indul, és a Füredi úton, a 61-es úton, a Jutai úton az Agroker-ig közlekedik. (Ez a járat tulajdonképpen a régi 10-est helyettesíti.) A többi busz útvonala nem változik, de a 3-as, a ü-os és a 9-es délelőtt ezentúl nem óránként, hanem félóránként közlekedik. A délutáni csúcsforgalomban — fél hatig — a Volán sűríti ezeken az útvonalakon a járatokat. A változásokról és az indulás időpontjairól az autóbusz-állomásokon táblák tájékoztatnak. A mától érvényes menetrendet hétezer példányban 110 közülethez, iskolához és vállalathoz juttatták el, és kifüggesztették a buszokon, vali^paint a b^- letpénztároknál ‘ is. MÖGYI Már csak 5 napig óra- és ajándékvásár 40% ENGEDMÉNNYEL nagyatádi, barcsi, Balaton-parti ajándék szaküzlclekbcn, a kaposvári CAMEA illatszcrboltban és a Somogy Áruházban. Somogy megyei Iparcikkkiskereskedelmi Vállalat (43673) PIACI KÖRKÉP Virágba borultak a standok A halottak napja előtti hetipiac Kaposváron minden évben a virágoké. Most is hozták a krizantémot autó tetején, csomagtartókban, utánfutókon, üléseken. A százával parkoló gépkocsiktól a piacot környező utcákban lehetetlenné vált a közlekedés. A vásárcsarnok boltjához nem tudott bekanyarodni a szállítókocsi. Aztán kiderült: hiába fordult volna be, péksütemény amúgy sem érkezett. Bent a központban valaki elfelejtette leadni a megrendelést. Bosszankodhatott a sok száz vasárdó. A virágok azonban csodálatosan pompáztak. A vá- I sárcsarnok körül minden sárgán, fehéren, lilán vi- ; rult. Különösen a gyermek- ; fejnyi sárga krizantémok * vonzották a vásárlókat. Persze nemcsak szépek, hanem drágák is voltak: általában 20 forintért kelt el egy-egy szál. Az olcsóbbat 18-ért kínálták, de láttunk árust, akinek már reggel nyolckor elege volt a hidegből, így 16-ért adta a csodálatos virágokat. A koszorúk nagy helyet foglaltak el a piacon. A művirágból, mohából, szalmavirágfoól készített, kisebb nyiretuek ára 80—120 forint volt, amibe pedig élő virágot fontak, azért 200—300 forintot is kérlek. Aki nem virágért jött a piacra, bizony kevés áruból válogathatott. Amíg a tyúkok jobb belátásra nem térnek, addig kevés lesz a tojás. Tegnap is alig akadt, s ami volt, annak darabját 2,50—2,80-ért kínálták. Csirkét, tyúkot is vásárolhatlak a háziasszonyok a hét végére: az előbbinek kilónkénti ára 36—42, az utóbbié 30—38 forint között alakult. Bőven volt hízott kacsa; egy-egy zsírosabb 240 forintért kelt el. A zöldségfélék már kilóra kaphatók. A sárgarépa ára 8—10, a petrezselyemé általában 12 forint; a káposztát 2—3 forintért árulták. A fehér burgonya kilóját 5, a rózsaburgonyáét 6 forintért adták. A vöröshagyma 8—10 forint volt. Kapható még paradicsom és paprika is; az előbbi 8—12, az utóbbi 15— 20 forintért. A lecsónak való ára azonban 8—10 forint. Láttunk egy kevés zöldbabot is, 20 forintért mérték kilóját. Egy-egy szép fej salátáért 2—3 forintot kértek, és a retek csomója is 3 forint. Néhány helyen árultak karfiolt és karalábét, 5, illetve 15 forintért. Gomba is volt bőven, elsősorban sampinyon és lila meg szürke pereszke. 40— 50 forintot kértek kilójáért. A gyümölcsök közt még tartja magát a már erősen fonnyadó szilva: 10—12 forint egy kiló. Akadt csemegeszőlő is 16-ért, no meg borszőlő 8—10 forintért. A szép fürtű otellóért 14 fo- 'rintot kértek. Legtöbbet almából kínáltak, meglehetősen változatos áron. A téli pirosat 10—12 forintra tartották, az apraját pedig 7—8-ra. A fehér alma ara is ennyi volt. Jobban járt, aki körtét vett; általában' 5—10 forint kilója, de az igazán szép aiexander 18- ba került. n. T.
