Somogyi Néplap, 1980. november (36. évfolyam, 257-281. szám)
1980-11-01 / 257. szám
Műveltség és társadalom flr egyoldalúság veszélyei N apjainkban sok sásó esik a tudományos- technikai forradalomról, a TTF és a társadalmi fejlődés kapcsolatáról, illetve arról, mennyiben változtatja meg a tudományos- technikai fejlődés a műveltség belső komponenseit. Az elmúlt időszakban nyilvánvalóvá vált: századunk utolsó negyedében a technika gyocs ütemű fejlődése szükségessé teszi a tudomány, elsősorban a természet- és műszaki tudományok közvetlenebb alkalmazását a termeles. különböző területein, hiszen enélkül megvalósíthatatlanok társadalmi-gazda- sági célkitűzéseink, A tudományos-technikai forradalom egyben azt is jelenti, hogy a megszerzett természettudományos—műszaki ismeretanyag viszonylag rövid idő alatt elévül, az új technikai-technológiai struktúrák alkalmazásához meg- roegüjuló ismeretrendszerre van szükség. Ez a helyzet sajátos követelményeket támaszt oktatáspolitikánk elé: olyan korszerű képzési rendszer kialakítását teszi szükségessé, amely alkalmazkodni tud az ú j körülményekhez ; olyan ismeretrendszert tesz szükségessé, amely rugalmasan bővíthető és »-nyitottságra« törekszik. Az alapvető cél tehát, hogy képzési rendszerünk eleget tegyen annak a követelménynek, hogy a megszerzett szakmai ismeretek állandó, célirányos bővítésével »konvertálhatók« legyenek a legújabb technikai struktúra alkalmazásához. Az oktatáspolitika viszonylag hamar tudatosította ezeket a sürgető követelményeket és a képzési rendszer szerkezetében jelentős változásokat hajtott végre. A változás eredményeként a hangsúly erőteljesen az olyan ismeretekre helyeződött, amelyek közelebb álltak a természettudományos-technikai követelményekhez. Ezzél párhuzamosan jelentősen csökkentette a hagyományos értelemben vett humán ismeretek szerepét — mintegy devalválva azoknak társadalmi jelentőségét. A társadalmi önismeretet kialakító tárgyak oktatásunkban fokozatosan másodrangúvá váltak, némely esetben «megengedhetetlen luxussá«. Ez az egyoldalúság oda vezetett, hogy egész korosztályok kerültek ki oktatási intézményeinkből, amelyeknek történelmi, irodalmi, társadalomtudományos ismereteik minimálisak voltak és a legelemibb társadalmi kérdésekben is tájékozatlanok. A közéletünkben lezajlott viták jelezték ezeket a veszélyeket, és fölvetették a korrekció szükségességét. Ma már világossá vált a fölismerés, hogy humán tudományos műveltség nélkül a társadalmi tevékenység egyetlen területén sem lehet teljes emberként boldogulni; a tudományos-technikai forradalom a társadalomirányítás területén rendkívül fontossá teszi a humán tudományos ismereteket. Az egyén és a közösség harmonikus kapcsolatához elengedhetetlenül szükséges az egyetemes emberi kultúra elsajátítása és az emberek »kezelésében« korszerű alkalmazása. Műszaki-gazdasági vezetők számára égetően, fontos az »emberi« oldalt megtestesítő humán-, társadalomtudományos értékek ismerete, hiszen döntéseik végső fokon emberekre vonatkoznak, így a pusztán technikai-gazdasági oldal abszolutizálása komoly ellentmondások és konfliktusok kialakulásához vezet. Márpedig bonyolult társadalmi-politikai viszonyaink közepette a sokoldalú elemző döntésekhez alapvetően szükséges történelmünk, társadalmunk ismerete, az emberek szükségletrendszerének fölmérése, kulturális és szellemi vágyaink kielégítése. A tudományos-technikai forradalom egyoldalú — a technikai irányíthatóságot abszolutizáló — értelmezésének veszélyeire nyugati, nem marxista gondolkodók is fölhívták a figyelmet. Marcuse a 60-as években arra hívta föl a figyelmet, hogy a humán kultúra kiiktatása a műveltségből egyben az emberi gondolkodás egysíkúságához — az ő kifejezésével élve: »egydimenzióságához« — vezet _ Az emberi-társadalmi önismeretet kifejező humán kdltúra az egyén kritikai, elemző képességét testesíti meg, lehetővé teszi az egyén számára önmaga és a közössége közötti kapcsolatok tudatosítását, adott esetben konfliktusát. Marcuse szerint a fejlett, jóléti tőkés társadalmaknak alapvető érdeke eme kritikai magatartás kiküszöbölése, s ez végső fokon a manipulál hatóság lehetőségét növeli. A humán, tudományok, önmagunk helyének kritikus elemzése, a társadalom valódi konfliktusainak megértése, a társadalmi és egyéni érdekellentéteket katartikus módon tudatosító művészét kizárása a társadalomból lehetetlenné teszi a változás igényének megfogalmazását is. A szocializmustól teljesen idegen egy olyan társadalomirányítási rendszer, amely nem igényli az egyének tudatos és kritikus, a valóságos társadalmi-politikai folyamatokra odafigyelő tevékenységet. J elenlegi társadalmigazdasági viszonyaink között még inkább szükség van tudatos, problémafeltáró, valóságot elemző, a feladatokat alkotó módon megoldó, cselekvő embertípusra, és ehhez nélkülözhetetlen a társadalmi, gazdasági, politikai kérdésekben való tájékozottság, a humán kultúra iránti nyitottság és fogékonyság. A tudományos-technikai forradalom korszakos feladatait csak a korszerű technikát elsajátító és továbbfejlesztő, a humán értékeket alkalmazó ember tudja megoldani, aki harmonikusan egyesíti magában a műveltség műszaki-tudományos és humán elemeit. M. T (Folytatjuk.) Si leeres Sturcite Valaha a Beatles együttes világsikerén felbuzdulva, hasonló zenekarok egész sora alakult szerte a világon, így Bulgáriában is. A tartós sikert azonban kevesen tudták kivívni ; e kevesek közé tartozik a »Sturcite« együttes. Ez ma is népszerű — főleg a fiatalok táborában. A Sturcite 1967-ben Borisz Karadímcsev »Fehér csend« , című dalával egy csapásra a bolgár pop-ranglista élére került, és szilárdan tartja helyét azóta is. A Sturcite név magyar jelentése: tücsök. A hazai sikert küföldi sikerek sorozata kíséri. Első turnéjuk az NDK-ha vezetett. Nagy ünneplésben volt részük a szovjet és csehszlovákiai vendégjátékukon is. Most tizenegyedszer Focus — a faion Fotókiállítás a Latinca-házban A Somogyi Fotó- és Filmklub testvéri rendezésében látható az a kamarakiállítás a kaposvári Latinca Sándor Művelődési Központban, amely a Mecseki Fotóklub Focus csoportjának munkáját hivatott reprezentálni. Hat alkotó mutatkozott be: Borbély Tamás, Cseri László, Harnóczy Örs, dr. Lajos László, Kálmándy Ferenc es Marsalkó Péter. Mi áll a Focus gyújtópontjában ? Borbély Tamást érzékelhetően a megfejthetetlen tematikája vonzza. A szinte Mona Lisa-i talányosság ül Gertrud című portrémodell- jének arcán, és embei't rejt a Cím nélkül triptichonjának tükrös, nagy szemüvege is. A középsőből azt olvasom ki: csak individuumod állhat életed központjában. Pontosabban: .csak saját életednek lehetsz főszereplője. Lehet ezzel vitatkozni ! A Kötődés kevesebbet mond: a szokásos viszonyt fejezi ki az ember és emlékhétországa között. Dr. Lajos Lászlótól többet vártam, ismerve képességeit pécsi kiállításokról, a kaposvári Barátság Hídja szalonból. Most kevésbé eredeti látásmódű alkotásait látjuk: a Tükör az ötlet szintjén értékelhető. A Mielőtt — kórházi ágyon fekvő, ám makk- egészségesnek látszó »hullajelölt« — vagy a Várakozás nem kap meg igazán. Őszi avarban levelektől lepett nő látható Ősz című fotóján: ez az avar kissé zavar ... Harnóczy Örs Család című sorozatát küldte el. A kettős tagozódású képsor háromtagú családjának tagjait külön-külön és együtt szemlélve az az érzésem, hogy itt a groteszk — tehát az eszköz! — volt a cél. JóCseri László: Gyűrődések Marsaiké Péter: Látomás magam jobban kedvelem azokat a munkákat, ahol a technika vagy a műfaji kategória alárendeltje a gondolatnak, amelyet ki akarunk fejezni. A Tér és idő — ez a címe Kálmándy Ferenc képsorának — képzettársításokra indítja a nézőt. Számomra a legizgalmasabb az első fotó volt: ez szinte a tarkov sziki jí-lemi gondolkodó sej'Uengert — lásd: Solaris — idézi föl bennem. Cseri László Gyűrődések sorozata föléje emelkedik. — ha szabad itt e szót használni — az átlaignak. Időtől, inár-már kozmikus erőktől gyúródik itt a test, a matéria. a gerinc ... Fakéreg arcú öreg néne, fiatal művész arca, táj, épület. Világkatasztrófát sugall a gázálar- cos esküvői pár. Másfajta figyelmeztetéssé csúcsosodik Kálmándy Ferenc jól épített sorozata, a Szennyvíz. Holt. szennyezett táj után a döglött hal, s végül a szintén áldozattá váló ember megjelenése mementóvá nemesül. szinte vádol a környezetszennyeződés elhatalmasodása miatt. Marsaiké Peter Utcák című fotóiban az ötletet ’‘díjazzuk-« : az úttest helyén sásfolyó, salátaágy ások . . Mondom: ötlet — nem több. A Hóból lett ember esetében ez sem értékelhető. Tetszett viszont a Fény útján című — mondandójában ellenpontozott — fotó. és a Látomás. Könyvárverés ritkaságokkal Hallotta már? Kutyák, királyok és egyéb kisemberek Tizennegyedik alkalommal rendez könyvárverést az Állami Könyvterjesztő Vállalat antikvár csoportja — november 21-én és 22- én — a MOM Szakasits Árpád Művelődési Központ színháztermében. Az árverés rendezői az MTI munkatársának elmondták, hogy a kalapács alá kerülő 608 kötet az előző évekhez hasonlóan változatos tartalmú. Nemcsak témában, hanem a megjelenés idejét tekintve is széles választékot kínálnak, az ősnyomtatványoktól a. XX. század első felének napjainkban már ritkaság- számba menő nyomdatermékekig. Kiemelkedő értékű ős- nyomtatvány például Ange- lius de Clavasio egyik munkája, amely az első’ nyomdai nagyüzemben, a nürnbergi Koberger-műhelyben készült, 1492-ben. A régi magyar könyvek egyik legbecsesebb darabja az első magyar ismerettár, Apáczai Csere János Magyar enciklopédiájának 1653-beli Utrecht! kiadása. Hasonlóan ritka kincs Comenius Orbis pictusának négynyelvű változata, amely Lőcsén jelent meg 1685jben. A könyvaukció. kötetei között található a legrégebbi magyar életrajzi lexikon is: Czwittinger Dávid Spe- cimenja 1711-ből. Az eddigieknél nagyobb számban van a könyvek kozott helyismereti, hely- történeti munka, és a természettudománynak majd minden területéről is került érdekesség az összegyűjtött anyagba. Hermann Ottónak például kilenc műve sorakozik az áx’verési katalógusban. ' A szakácskönyvek gyűjtői számára a tavalyinál is gazdagabb a választék, így megtalálható Kugler Géza cukrászata és Gundel Károly olvasmánynak is érdekes írása a vendéglátás művészetéül Az árverés teljes anyaga előzetes bemutatón tekinthető meg az ÁKV antikvár csoportjának helyiségében (Budapest V., Múzeum krt. 2L), november 10-től 18-ig. ~Üj konyhaművészet kutyáknak-« — ez a címe egy Párizsban nemrégiben megjelent . szalcácskönyvnek, amely százhúsz receptet tartalmaz négylábú kedvenceinknek. A kötet előírásai szerint zöldséget csakis párolva, a húspásiétomot sütőben készítve, a véreshurkát kizárólag alufóliában lehet fölszolgálni. A reggelt egy szép matrózhús szépíti meg olajos szardíniával, délben szárnyaspastétom kerül a tálba. Kövér kutyáknak javasolt diéta: laballan jérce zselés főzelékkel. Az ízletes desszertről — édesgesztenyé- röl vagy ' vaníliacukorban görgetett túrósgombócról — természetesen ez esetben le kell mondaniuk. A gazdag választék ellenére egy hiányossága mégis csak van az új. kissé meghökkentő inyencfalatokat leíró szakácskönyvnek: nem derül ki belőle, hogy milyen étrend dukál a nagykutyak- nak! * I * I Az Újpest 20 ezer pengőt és öt gólt kapott Milánóban című sporthírében ezt írja a 8 órai Újság 1920. szeptemI bér 14-en; «A magyar sportközvélemény osztatlan érdeklődése mellett találkozott a magyar és az olasz ‘ bajnokcsapat, hogy kiharcolja a Középeurópai Kupában a továbbjutást. Ma már mindenki tudja, hogy a sorsolás előre megbeszélt eredménnyel végződött, mert az Újpest húszezer pengő kártérítésért lemondott arról az eshetőségről. hogy a nagy fontosságú találkozó Budapesten jöjjön létre«. Mostanában gyakran panaszkodunk, hogy klubcsapataink nem álljak meg-het yűket a nemzetközi mezőnyben, és lám, ötven évvel ezelőtt Európa legjobbjai közt nemcsak játszani, hanem már »bundázni« is tudtak... Sőt! Két nap múlva az újság azt is hírül adta. hogy az Újpest Olaszországban, a Comói-tó pártján pihente ki a csata fáradalmait... Tóparti üdülés húszezer pengős bundában. Nem lehetett rossz üzlet. Csak tudnám, hány forintot ér ma az ■ a húszezer pengő! Békés István Szegény ember gazdag városban című kötetéből: «A polgárságot kiszolgáló kisemberek — a kéményseprő, a levélhordó, a tejeslegény, a szemetes, az újságkijiordó, a mosonő, a törzspincér, a hordár, a házmester, a vice — újévkor színes, szöveges üdvözlőkártyákkal köszöntötték s ezek'- kel rohamozták meg »patró- nusaik« pénztárcáit. A boldog újévkívánást — a b. ú. é. k. — és az ezzel kicsiholt borravaló osztása a kapitalizálódó Budapesten formálisán ünnepi, valójában ridegen anyagi aktussá rögződött«. Mennyivel másak a «-szocializál odó Budapesten« a bennünket kiszolgáló kisemberek ('!), a köznyelv szerint: újgazdagok — az orvos. a, benzinkutas, az autószerelő,. a pincér, az ápolónő, a taxis, a pult alól. árusító bolti alkalmazott, a postas, az újságos, a tévészerelő, az áruszállító, a borbély. a villanyszámlás — szokásai! Nemcsak újévkor, hanem egész esztendőben tartják a markukat, gyakran kikövetelik és kapják is a hálapénzt, a csúszópénzt, a borravalót, a kenőpénzt — És ráadásul meg egy nyavalyás újévi üdvözlőkártyával sem kedveskednek. Hát nem disznó súg? »Egy országot egy lóért!« — kiáltotta a csatából vesztesként menekülve 111. Richard király. .. Mit adott volna egy autóért? — kérdi a történet kapcsán egyik írásában Kosztolányi Dezső. És válaszol is rá gyorsan: egy világbirodalmat. Napjainkban Kosztolányi feltételezése nem érvényes. Mert mit mondhatnánk Hl. Richard ólui/a hallatán7 — Felség, az a helyzet, hogy új gépkocsit állami intézmény, közület — ez esetben Ön is — csak a Merkúrtól vehet, s a befizetés után várni kell néhány hónapot. esetleg egy évet is, amíg megkapja. Inkább próbálkozzék autóstoppal! Az jóval gyorsabb, biztosabb .. . Kiss György Mihály
