Somogyi Néplap, 1980. november (36. évfolyam, 257-281. szám)

1980-11-30 / 281. szám

A zeneműtár A válogatás kockázata A Gorkij Könyvtár nemcsak a fővárosiaké Á Szalmás Kórus VoJenm f6tsef Kívülről érkező az emeletes némaságból néha nyílik ki egy-egy ablak felülről egymásraejtett falvak ennyi a város ez érzések lenyomódtak táskák zsíroskenyérrel himbálódzó parasztudvarok gúnyos tekintetek a kerítések a bizalmatlanság házőrző kutyái állnak a találkozások kapuiban a kakaskukorékolást is elmosogatták a nászasztal lesöpörve a kívülről érkező ember átsiet a téren es egyenként lefosztja magáról a szerelmet a csendességet fonnyadt lámpavasak közt leül a ligeti padra szeméből kihervadnak * kertek köszönések a mozdulatlanságból tányérja felemelkedik a ház fölé és a holdfogyatkozásban vacogó késsel villával elindul jóllakni valamerre hazafelé Új könyvekről Elő történelem „Életemnek abban a szaka­szában vagyok, amelyhez már sokkal közelebb van a befeje­zés, mint a kezdet. Itt az ide­je hát, hogy feljegyezzem mindazt, amit átéilem. Olyan eseményekről beszélek, ame­lyeknek a többségé — erthetc okok miatt — semmiféle do­kumentumban nem található, ám annál elevenebben él agyamban, lelkemben és ide­geimben, mint e korszak hű vagy rossz sálára, el akarok számolni múltunk egy darab­jával. Némelyek megtisztelő állítása szerint mint korona­tanú, sőt az elet kérlelhetet­len rendje szerint lassan-las- san mint egyetlen élő tanú” — ezt a vallomást, mottót ír­ta uj könyvének címlapjára Kállai Gyula. Kállai pályája küzdelmek­ben rendkívül gazdag. 1931 óta vesz részt a munkásmoz­galomban. A Hazafias Nép­front elnöke most hetvenéves. Élete — történelem: a har­mincas évekbeli debreceni baloldali tüntetésektől 1942-es letartóztatásáig, s a felszaba­dulás utáni különböző magas állami és társadalmi tisztsé­gekig mindig benne volt a haladó mozgalmak fő sodrá­sában. Valóban sok, ma már iskolai történelemkönyvekben olvasható események tanúja, s jelen könyvével pótolhatat­lan krónikása. Ha csak cím­szavakat idézünk változatos életútjából, érzékelhető a „megélt történelem”: Márciu­si Front, a Népszava emléke­zetes 1942-es karácsonyi szá­ma, Móricz, Szekfű, Bajcsy- Zsilinszky, Schönherz Zoltán' utolsó szavai, A Margit kör­úton, Horthy proklamációja. A kötet nem egyszerűen ön­életírás, hanem történelem- könyv, melynek ismerete nél­kül nem érthetjük meg iga­zán a magyar baloldaliság e századi históriáját és harcait. 1981 tavaszán lesz éppen 25 éve, hogy egy miniszter- tanácsi rendelet nyomán lét­rehozták az Állami Gorkij Könyvtárat. Sokakban azon­ban még ma is az az elkép­zelés él, hogy eme könyvtár feladata csupán az orosz nyelvű irodalom gyűjtése, és az ilyen tárgyú olvasói igények kiszolgálása. Főleg azok őrzik ezt a képet, akik csak távolról, hallomásból is­merik a Molnár utcai bib­liotékát, s még sohasem köl­csönöztek a csaknem három- százezres könyvállományá­ból, nem tértek be tágas ol­vasótermébe, hogy a több mint nyolcszáz folyóiratból válogassanak, és audiostú­dióját vagy zeneműtárát sem látogatták. A könyvtár je­lenlegi helyzetének megis­meréséért fordultunk Tóth Gyulához, a könyvtár igaz­gatójához. — Én bízom abban, hogy kevesen vannak, akik nem ismerik a Gorkij Könyvtár gyűjtőkörét és szolgáltatása­it. De miattuk is érdemes elmondani, hogy az orosz nyelvű irodalmon kívül gyűjtjük a világnyelveken megjelenő és a közép-kelet- európai szépirodalmat, ám a kisebb népek irodalmából is reprezentatív gyűjteményünk van. S ha valaki arabul, kí­naiul, észtül, japánul vagy éppen eszperantóul tanul, számos könyvet találhat ná­lunk az adott nyelveken. Feladatainkhoz tartozik 1979 óta a nemzetiségi könytár- ügy koordinálása is. Ezen­kívül a zenei kiadványok gyűjtése, amely teljesnek mondható, hiszen ezekből köteles példányt kapunk. — Még a Magyarországon megjelenő művekből is gond egy könyvtár számára a sze­lektálás! A világirodalom új kiadványaiból válogatni — nem tűnik egyszerű feladat­nak. Miféle szempontok sze­rint folyik a beszerzés? — A világ minden tájáról kapunk bibliográfiákat, pros­pektusokat. • Kiadók, könyv- kereskedők tájékoztatnak az új művekről. Természetesen a címek Után található rövid ismertetések nem mindig megbízhatóak. De többnyire mégis ezekre kell hagyat­koznunk, mert százezer köny­vet évente nem lehet elol­vasni azért, hogy a tízezer legjobbat kiválasszuk. — Nem túl nagy a téve­dés veszélye? — Szerzeményezési cso­portunk kilenc tapasztalt szakembere a többi munka­társ javaslatát is meghall­gatva dönt a beszerzésekről. Némi támpontul szolgál a szerző addigi tevékenysége, és persze nagy segítséget ad­nak a külföldi lapokban, fo­lyóiratokban megjelenő re­cenziók, kritikák is. A kö­zeljövőben alakítjuk meg a könyvtár mellett működő tudóstanácsot. Tagjai éppen a szerzeményezésben segít­hetnek majd sokat. A gon­dos válogatásra anyagi okok­ból is szükség van. Egyetlen fölöslegesen beszerzett nyu­gati könyv több ezer forintos kárt jelenthet. — Gondolom, egy világ­irodalomra nyitott könyvtár­ban nem csupán irodalmi!ag művelt, esztétikailag képzett, hanem politikailag is tájé­kozottnak kell lenniük a könyvtárosoknak. — Valóban gyakran ülünk össze az aktuális problémá­kat megbeszélni és egységes' álláspontunkat kialakítani. Valamelyik nap például az egyik dél-európai országból kaptunk egy olyan könyvet, mely a vele szomszédos or­szágot támadja. Mit tegyünk vele? Nekünk mindig figye­lembe kell venni a magyar állam viszonyát a különbö­ző országokhoz. — A közép-kelet-európai szocialista országokból is nagy mennyiségű dokumen­tumot vásárol a könyvtári — Valóban : személyes szimpátia vagy anlipátia itt sem irányíthatja beszerzése­inket. A szomszédos szocia­lista országok nyelvét jól is­merő munkatársaink figye­lik ezt az irodalmat. A meg­felelő gyűjtés a nemzetiségi lakosok és könyvtárak miatt is fontos, hiszen nagyrészt ezekből válogathatnak a 12 ' No, amikor végre elkezdtek saját háztartást vinni, hát az egy téboly vólt. Az új lakás­ban minden mozgott, igazol­va ezzel a görög bölcselők ál­láspontját, csakhogy nekik kissé túl sok volt a materia­lizmusból, amikor a fejükre esett a beépített szekrény, meg majdnem kiléptek a bal­konra ott, ahol nem is volt balkon. A leggonoszabb dolog azon­ban a főzéssel esett. Beköltözésük után egy hé- t*g vihar előtti csend volt, rum működött ugyanis a gáz­tűzhely. Be kellett köttetni. I Klihez először elmentek a j Hág másik végére, bejelent­kezni az illetékes hatóságnál. Azután újra kimentek beje- lentlzezni, Végül megint. He­tedszer. Hét. nap után végül megtört a jég, be lettek köt­Mármost az ifjú férj elég nemzetiségi báziskönyvtár megrendelői. Évente négy alkalommal jelentetjük meg a szerb-horvát, a szlovák, a német és a román nyelvű könyvek bibliográfiáit: az új könyvek nemzetiségi jegyzé­két — Vajon hozzájut-e a könyvtár a külföldön megje­lenő magyar nyelvű művek­hez is? — Bár ez nem tartozik a profilunkba, a lehetőségek szerint a környező országok­ban megjelenő, magyar nyel­vű műveket igyekszünk meg­vásárolni, és ugyanezt tesz- Szük a nyugaton kiadott ma­gyar nyelvű irodalommal is, ha tudomásunk van az új kiadványokról. A párizsi Ma­gyar Műhely mindig elküldi friss műveit, de ez a gesztus nem minden körre jellemző. Közelebbi példát említve, a Krifceriontól is megkapjuk az új műveket. A magyar iro­dalom a világirodalom része, s ha egy könyvtár a világ- irodalmat gyűjti, nem hagy­hatja ki a magyar nyelven megjelenő műveket sem. — Széles körű, jelentős gyűjteménnyel rendelkezik az Állami Gorkij Könyvtár. De az intézmény Budapesten van: részesülhet-e szolgálta­tásaiból a vidék? — Az az alapelvűnk, hogy a vásárosnaményi vagy a nagykanizsai olvasó se le­gyen rosszabb helyzetben, mint akit Budapestre vetett a jó sorsa. Gyarapodási jegyzékünket, Világirodal­mi Híradónkat és egyéb ki­adványunkat is elküldjük a nagyobb könyvtáraknak. Ha bárki bárhol igényt tart a nálunk található könyvekre, szívesen, és a lehetőségek szerint gyorsan eljuttatjuk hozzá a kért műveket a könyvtárközi kölcsönzés se­gítségével. Feladatkörünk országos, és nem Budapest belvárosára szorítkozik. jól főzött. Nem okozott neki gondot bármiféle tea elkészí­tése, kitűnő virslit főzött, jól főzött tojdsrántottát, sült kol­bászt és zsíros kenyeret. A felesége ellenben modern lány volt. Ami azt jelenti, hogy csit- ri-éveiben tökéletesen elsajá­tította a táncházban a páros libegőst, a csosszaiiós sántiká- lót, a bicegő hasraesőt. Szin­tért ugyanekkortól datálódott az angolszász rock-muzsikai ismereteinek tárháza, vala­mint a szemkikészítés módo­zatainak legalább ötféle tudo­mánya, és a szabás-varrás. (Mindössze csak férfiingre gombot varrni nem tudott.) Mit volt mit tenni, vásárol­tak néhány szakácskönyvet. Mária Lujza néni Kisokos Háztartási Tanácsadóját igen gyorsan a kukába hajították, mert a Szegedi szeggel szö­geit ropogós receptje így kés­A díszes műsorlapon a „VI­GADÓ DÍSZTERMÉBEN” sor alatt fénykép: fehér blúzos, fehér inges nők és férfiak csoportja; előttük kis terme­tű, rövid hajú, vékonyka as.z- szony. Énekelnek. Az asszony vezényel. Ok a Szalmás Kó­rus. Nem tudom, a felvétel hol és mikor készült, de biztos: tavasz vagy nyár lehetett. Az énekesek árnyéka keményen rajzolódik ki, körülhatárolha­tó és pontos, akárcsak dalaik voltak. A dalok, amelyekkel igent vagy nemet mondtak, a dalok, amelyek az elhallgat­ta tott munkásmozgalom szá­mára nemegyszer szinte az egyetlen életben maradási esélyt, vagy az életjeladás egyetlen lehetőségét jelentet­ték. Az együtténeklést a kol­lektív művészeti funkción túl az erőmegmutatás lehetőségét is magában hordozta. Ma, az ötvenedik évfordu­lón rájuk, Szalmás Piroskára és tanítványaira emlékezünk. Mit jelentettek a szervezett magyar munkásmozgalomban a munkáskórusok, dalárdák? A századforduló után, főleg a Szociáldemokrata Párt égisze alatt tevékénykedö különféle egyletek (Alkoholellenes Munkasszövétség, a Munkás- egyletek Szövetsége) adtak helyet es lehetőséget az ilyen jellegű szervezkedéseknek. Igaz, a haldokló monarchiá­ban még csak tanulták a for­radalmat, a harcos eszméknek megszelídített változatát ter­jesztették. Inkább csak elvi­selni segítették az elnyoma­tást, nem megszüntetni. A Tanácsköztársaság vérbe- fojtása után. mikor magasra csaptak a fehérterror hullá­mai, jó évtizednyi idő kellett ahhoz, hogy tetszhalálából íöltámadjon az elnémított munkásdal. Az 1929-es nagy világgazdasági válság után kezdett újjáéledni a munkás- kórus-mozgaiom. Ehhez az újjászületéshez sok minden kellett:'költők és zeneszerzők, bátor, tehetséges munkásif- jak, s nem utolsósorban veze­tő egyéniség, akiben minden szükséges tulajdonság meg­van, aki motorja és lelke az dödött: vágy hetven kiló bor­júhúst ... Sajnos a mérlegük csak öt kilóig mért pontosan. Kisokos Valérka ízes-bűzös zöldségkönyvével se jártak jobban. Először is, amikor megfőzték a vajas karotlát buggyantott feltettel, kiderüli róla, hogy undorító sargaré- pa-fözelék tükörtojással. Az­után megpróbálkoztak azzal az étellel, mely a hangzatos Magyaros zöldfőzelék rántott csicsókával nevet viselte. Krumplit, zellert és sárga­répát elég könnyen találtak a zöldségesnél. Articsókát, en- diviát Kecskeméten sikerüli szerezni, csak egy kicsit kel­lett gyalogolni érte. Cikória, cibere, broccoli, feketegyökér és csirág azonban' sehol sem volt. Paraj helyett spenótot ad­tak nekik, tojásgyiimölcs he­lye#. padlizsánt, t mikor egész tevékenységnek, a hangzó forradalomnak. Szal­más Piroska ilyen egyéniség volt. S ma, kézbe véve a Szalmás Kórus albumát, a „Vonuljatok ki,, chansonok”- at, a lapokról ismerős címek és melódiák köszöntenek ben­nünket: a Búnk ócska, a Bécsi munkásinduló, a Warszawi- anka, a Carmagnole és. a töb­biek, neves és névtelen köl­tők. zeneszerzők alkotásai, és természetesen újra meg újra Szalmás Piroska, zeneszerző­ként, költőként, rendezőkén* egyaránt. A kórus 1930 nyarán ala­kult. Igazi születése pillanata azonban 1931 februárjának vé­gére esett, amikor a pesterzsé­beti Csili közönségének taps­vihara felavatta őket. A fran­cia forradalom Carmagnole- ja eljutott az erzsébeti es so­roksári munkásokhoz is, hi­szen a korszak változott csaz, az elnyomottak és elnyomók viszonya nem. A kórus énekelt, lázított, lelkesített. Művészete a mun­kásmozgalom hétköznapjai­nak művészete volt. Hogy milyenek is voltak valójában a dalaik, azt csak a kortár­sak elbeszéléseiből, leírásai­ból tudjuk, hiszen ma, 1980- ban ugyanazok a dalok meg a legkiválóbb, összeforrottabb énekkar előadásában sem hangzanak, nem hangozhat­nak ugyanúgy a megváltozott történelmi és társadalmi vi­szonyok között. Fél évszázad­dal ezelőtt harcra buzdítot­tak — ma emlékeztetnek. Emlékeztetnék egy korszak­ra, a forradalmi múltra, ar­ra, hogy a harcban nem sza­bad megállni, h»gy mindig voltak Geyer Flóriánok, akik elére mertek állni az elnyo­mók elleni küzdelemnek. Megilletődve nézem az ele­gáns műsorlapot, az illusztris közreműködőket és a hallga­tóságot a Vigadó termében. Az egykori Szalmás Kórus nem énekelt, nem énekelhe­tett az ország legszebb hang­versenytermében. Az, hogy most itt énekel egy, a nevü­ket viselő kórus, az elégtétel mellett jelkép is: „a kuny­hókból a palotákba, a kala­pácstól a hatalomba” jelképe. paszternákot kértek, a kofa följelentette őket a legköze­lebbi rendőrjárőrnél, mert azt hitte, az valami goromba ká­romkodás. De ez még mind semmi ahhoz képest, amikor spárgát kértek, s az elárusí­tók megkötözték őket. A ránfott csicsókához már hozzá se mertek fogni. Legutoljára a Dolgozó Asz- szony Gyorsfőzési Jótanácsai című könyvvel próbálkoztak. Az angol hátszín Wellington módra vegyes körettel érde­kesnek látszott, neki is látlak az elkészítésének, de harmad­nap, amikor még csak a lágy, puha rétestészta nyújtásánál tartottak (ez ugyanis nélkü­lözhetetlen a dolgozó nö gyors Wellington-ebédjéhez), kicsit éhesek lettek, és lementek egy étterembe. Ez viszont alig kétszáz fo­rintba került. Ettől kezdve maguk próbál­koztak a főzéssel. Vasárnap­ra közösen készítették el a csípős marhapörköltet, ami annyira ízlett nekik, hogy a tányért kinyalták és a lábost kitöröltél;. Csak egy kicsit ke­vés volt benne a fahéj és a vaníliás cukor.­Ősz. Kcmáth Aurél festménye (19Î7). N. G. Szántó Péter Főzni tanulunk

Next

/
Thumbnails
Contents