Somogyi Néplap, 1980. november (36. évfolyam, 257-281. szám)

1980-11-30 / 281. szám

Egy a nyoieszázból A rendőrség munkáját segíti Huszonöt éve teljesítenek szol­gálatot hazánkban az önkéntes rend­őrök. Azóta talál­kozhatunk velük rendezvényeken , és kint az utakon gép j árm űellen őr­zéskor. Szín te nincs olyan terüle­te a rendőri mun­kának, ahol rte lenne szükség rá­juk. Közéjük tarto­zik a {taposván Gulyás József is. — Tizenöt évvel ezelőtt lettem on* kéhtes rendőr, áz- tan 1972-ben meg­bíztak egy 12 tagú csoport vezetésé­vel. Közbiztonsági területen dolgo­zunk. Az új lakó­telepeken, az északnyugata vá­rosrészben teljesí­tünk szolgálatot, de természe­tesen másutt is, ahol szükség van ránk. A negyvenéves, jól megter­mett férfi az Egyesült Izzó­ban dolgozik, a szakmája építőipari gépkezelő. Ha vé­ge a munkaidőnek, fölteszi a karszalagot, és szolgálatba in­dul. Gyakran megesik, hogy éjszaka kell mennie. — Heti négy óra a szolgá­lati időnk, de ennél többször hívnak. És szívesen megyek. Igaz, a szabad időm nagy ré­sze ezzel telik el, de kedvvel csinálom, nem érzem teher­nek. — Mi a legnehezebb ebben a munkában? — Talán az éjszakai szol­gálat. Amikor az ember nap­közben már elfáradt a mun­kahelyén, aztán éjjel új fa in­dul. Sokszor órákig, esőben, fagyban dolgozunk. Én már hozzáedződtem. Járjuk az ut­cákat, hosszú ideig időzünk a sötétebb, n éptel en eb b helye­ken. Gyakran tartunk ellen­őrzést az úgynevezett Szenes úton: ez a leányotthont köti össze a textilmüvekkel. Sok magányos lány és asszony siet arra munkába esténként. — Volt már valamilyen em­lékezetes esete? — Igazán említésre méltó nem akadt — mondja. Aztán beszélgetés közben egyik tör­ténet a másikat követi. Szóba kerül a ‘ kerék pártol va jók el­fogása. A' termálfürdő kör­nyékéről lopták el a kerékpá­rokat, és Gulyás Józsefek a város másik végén akadtak össze velük. Nemrég a töröcskei késes fiatalembert „látogatta meg”. — A fiú késsel fenyegetett mindenkit; egyre többen fél­tek tőle. Én mentem ki hoz­zá a körzeti megbízott rend­őrrel. Kezdetben zsebre tett kézzel, magas lóról beszélt velünk, de a határozott fellé­pés láttán megszeppent. Elnézve Gulyás Józsefet, bizony, bátornak kell lennie annak, aki kezet emel rá. Ma­gas, vállas férfi, hatalmas izomkötegek feszülnek karján a ruha alatt. Amikor ellen­őrizni megy egy-egy rosszhí­rű italboltba, tekintélyt pa­rancsoló a megjelenése. — Soha nem kellett kipró­bálnom az erőmet. Ha ilyen helyen végzünk ellenőrzést, a csaposnak vagy a pincérnek szólunk, hogy távolítsa el a rendzavarét. Ha az nem se­gít, hívjuk az URH-t. De ál­talában szép szóval igyek­szünk mindent elrendezni. — Az emberek hogyan fo­gadják az önkéntes rendőrt? —5 A legtöbbed nem tilta­koznak, ha igazoltatjuk őket. Bár előfordult, hogy az egyik autó vezetője — a szabályos bemutatkozás után — így vá­laszolt az iratokat kérőnek: „Magának én nem adok sem­mit. Hol a rendőr?” Megma­gyaráztam, hogy nincs velünk egyenruhás rendőr, önálló el­lenőrzést tartunk, ü továbbra sem igazolta magát. Közöl­tem vele, hogy följelentem igazolás megtagadásáért. Er­re elhajtott. Néhány méterrel arrébb megállt, vitsza tolatott, és szó nélkül átnyújtotta az iratait . .. — Hogyan vélekednek munkahelyén erről a társa­dalmi megbízatásáról? — Nem kifogásolják. Az megtörténik, hogy nem en­gednek el — a meglevő ren­delet ellenére — továbbkép­zésre. Persze ennek az az oka, hogy egyedül vagyok, aki az építőipari gépeket kezeli. Ha nem megyek be dolgozni, ál) a munka. — És a család? — Megszokták. Néha van egy kis zsörtölődés, de vesze­kedés még nem volt a szol­gálat miatt. — Milyennek látja az em­bereket egy önkéntes rend­őr? — Sok közöttük a felületes, gondatlan. Gyakran találunk éjszakai ellenőrzés során nyi­tott gépkocsikat, s bennük értékes holmi hever. Ilyenkor a nyilvántartóból percek alatt megtudjuk, kié a kocsi, és felzörgetjük a tulajdonost. Aztán vagy megköszöni, hogy szóltunk, és bezárja az autót vagy dühös a háborgatásért. Gyakoriak az éjszakára nyit­va felejtett üzlethelyiségek is. Ezreket érő áru sorakozik a polcokon, és az ajtó tárva . .. Az építkezések környéke „te­rített asztal” a tolvajoknak. Ha ilyesmit tapasztalunk, át­iratok készülnek, figyelmez­tetések, ezeket aztán az ille­tékesek megköszönik, és sok­szor minden marad a régi­ben ... A Kaposvári Járási—Városi Rendőrkapitányság munká­ját 8Ó0 önkéntes rendőr segí­ti, közülük 640-en a közbiz­tonsági állomány tagjai. Ide tartozik Gulyás József is. El­ismerések, jutalmaik, köszönő­levelek bizonyítják, hogy eredményes munkát végez. Elsősorban a bűncselekmé­nyek megelőzésében, a köz­biztonság szilárdításában se­gíti a rendőrök munkáját. Dán Tibor flz értekezletek ' Mezőgazdasági nagy­üzemek vezetői panaszolják, hogy sokszor csak este jutnak ki ellenőrizni az állattenyész­tő telepékre, hajnalban tart­ják a határszemlét, „ellopott” félórákban végzik napi mun­kájukat, mert különben máris elkéstek valamely értekezlet­ről, tanácskozásról vagy épp szakmai rendezvényről. Nem is volna baj, ha ez utóbbiakon minden esetben új ötletekkel, tapasztalatokkal gazdagodnának, vagy ha az előbbieken fontos gyakorla­tias dolgokról — s mértékkel — esne szó. A vitathatatlanul kedvező változások ellenére sincs így. Például, ha az értekezlet tárgya egy. a résztvevők által unalomig ismert téma, eset­lég épp a hatékonyság. Alig­ha van gazdasági szakember, aki álmából felébresztve is ne tudna néhány általános, a hatékonysággal kapcsolatos „aranyigazságot”. A gondjuk „csak” az, s erre álmatlan éj­szakák során át sem találnak mindig megoldást, hogy a szakemberhiány, az alkatrész- gondok vagy a pénzügyi szű­kösségek közepette hogyan váltsák ki ezeket \a „recepte­ket”. Tapasztalat,'hogy ilyen esetben is segíthet egy ötlet, a megszokottól eltérő kezde­ményezés. Ha a közhelyek halmozása helyett az effélék kicserélése és megvitatása a cél, értelmet nyer akár egy szokványos témát tárgyaló ér­tekezlet is. Az értekezlet, hatékonysá­gát csökkenti, ha a tárgyait téma — például valamely fej­lesztés — közgazdasági, pénz­ügyi feltételei még ismeretle­nek vagy bizonytalanok. Ilyenkor mindenki mondja a magáét, döntés azonban csu­pán fél évvel később születik egy újabb értekezleten, ahol már nincsenek kérdőjelek. Nincs fölmérés az értekez­letek átlagos időtartamáról. Tapasztalatom szerint ritka a három óránál rövidetob. A csúszás oka rendszerint egy sajátos hozzászóló típus, aki saját jelentőségét hangsúlyo­zandó, minden fórumon hal­latja hangját. Köszönti tár­sait és közli, hogy néhány szót kíván szólni. Fél óra múltán pedig — miután a ko­rábbi hozzászólások főbb mondatait elismételte .— meg­köszöni a figyelmet. Az effé­le szófecsérlásnek csak egy rátermett és határozott ta­nácskozásvezető veheti ele­jét ... Rendszerint az ülés elnöke (ilyen esetekben ülnöke) a lu- ■das egy másik, a hatékonyság ellen ható típushibában: ha az értekezlet elvész a részlet- kérdésekben. Egy megyei koncepció háromórás vitájá­ban nem ér meg két órát a villamoskapcsolók lehetséges típusaival kapcsolatos szóvál­tás. Akadnak még minden külö­nösebb cél nélküli, viszont a munka tervben „kipipálandó” tanácskozások is. A ruti­nosabb résztvevők az effélét már előre megszimatol.iák, és különféle indokokkal maradnak. Így történt meg nemrégiben, hogy az egyik szaktanácskozáson egyetlen gyakorlati szakember sem je­lent meg, csupán a „hivata­los vendégek”. Az eszmecserét ettől függetlenül megtartot­ták, s az is meglehet, hogy az elnök előre elkészített zársza­vából elmulasztotta kihúzni a tanácskozást hasznosnak mi­nősítő. szavaikat. Bosszantó volt az az eset is, amikor egy igen érdekes és izgalmas technológia rpegis- meríetése volt a bemutató tárgya, ám a színhelyétől 30 kilométernyire ugyanazon a délelőttön ugyanazon ágazat szakemberei részére egy má­sik hasonlóan ígéretes tanács­kozást tartottak. Az értekezle­tek hatékonysága itt a hasz­nos téma ellenére eleve csak 50 százalékos lehetett. A típushibák sorába tartozik az is, amikor ugyan­azt a témát ugyanazokkal az emberekkel több különböző fórumon „ismertetik”. Az egyik gazdaság elnöke kiszá­molta, hogy a zárszámadást és tervtárgyaló közgyűlést megelőzően több mint 30 órát ült különböző testületekben, ahol lényegében ugyanazt kellett elmondania es meg­hallgatnia. Végül is mi lehet a mego1- dás az értekezletek hatékony­ságának javítására? Egy bi­zonyos: semmiképp sem egy, a témát tárgyaló értekezlet megszervezése. Bíró Ferenc’ Egy vizsgálat tanulságai Este könnyebb becsapni a vendéget... Az utóbbi hónapokban számos panasz érkezett az Országos Kereskedelmi Fő­felügyelőséghez. A bejelen­tők az esti, éjszakai vendég­látóhelyeken tapasztalható túlszámolásí, az étel. és ital­adagok csonkítását és a mo- dortalan kiszolgálást kifogá­solták. Az OKF a panaszok alapjan vizsgálatot tartott Baranya, Békés, Borsod, Csongrád, Hajdú, Heves, Eltökélte, hogy megszökik, ha szombaton nem engedi haza az igazgató. Szerencséje volt. Pénteken mindenkit hazaküldtek, mert Kifordult a világ. ^ Fiúk, higgadtam, okosan viselkedjetek ! intette őket az igazgató, mielőtt útra kel­tek. Az autóbusz ablakából a városházára lehetett látni. Éppen akkor hullott le a vörös csillag a tornyáról, amikor elindultak. Ügy látszik, ma nem lesz könnyű elérni a falu végét, sóhajtott Kiss Benjámin. Istentelen nehéz... Nagyapja nyögéshez hasonló hangját hallotta a konyha feléd. Másnap Dani Sándor lá­togatott el hozzánk. Nem akartam hinni a szemem­nek, amikor a konyhaajtó­ban megpillantottam. Anyám majd elájult a megtisztelte­téstől (még sohasem járt ná­lunk tanító), teste valósággal összezsugorodott az alázat­tól. Izgatottan tologatta, vizsgálgatta a. székeket, va­jon melyik érdemli meg, hogy a nevezetes vendég rá­üljön. Dani Sándor zavart mosollyal nézett körül; ne­kem úgy tetszett, nagyapa dikóján állapodott meg a tekintete. Mintha oda is bó­lintott volna köszönéskép­pen. Pedig ő nem láthatta. Rajtam kívül senki, mióta kivitték nagyanyám mellé a temetőbe. ■■■ Az öcsémről kezdett be­szélni. .................................................. F ényes eszű gyerek, mond­ta. Az iskola legjobb tanu­lója. Ezt a fiút, kedves . Ro­zika néni, gimnáziumba küldjük. Anyám megdicsőült arccal állt a konyha közepén. Éltanuló? kérdeztem. Dani Sándor elnézően mo­solygott. A te idődben így mond­tuk volna. (Az én időmben ... Fur­csa. Szóval volt idő. ame­lyet most az én időmnek mondanak, s ennek már vé­ge. Most az öcsém ideje kö­vetkezik.) Hol az öcséd? kérdezte anyám felelősségrevonó han­gon. Mint „az én időmben”, imikor Feri még kicsi vo11, c ház körüli feladataim mel­lé öt is a nyakamba varr­tak. (Legszívesebben el­emé setettem volnál) Biztosan csavarog valahol, szóltam durván. Mit kérdez engem?! Nem vagyok az öcsém dajkája. Anyám elesetten nézett rám. El kéne küldeni a kocs­mába, szólt zavartan. Azért kérdeztem... Nincs itthon ital. Mivel kínáljuk az igazgató urat? Megsajnáltam. Adja a szatyrot, elmegyek én. Dani Sándor szabadkozott. Maradj. Nem vendégségbe jöttem. Beszélgetni ital nél­kül is lehet. Elszaladtam a kocsmába, hoztam egy liter vörös bort és szódát. Anyám három po­harat tett az asztalra. Hát akkor, isten éltesse magúkét', emelte a poharát Dani Sándor. , Anyám kezében remegett a pohár. Isten hozta, igazgató úr, mondta meghutottan. Egészségünkre, szóltam, és fölhajtottam a fröccsöt. Jó huzatod van, nevetett Dani Sándor. Jólesett, mondtam. Gyönyörűen tetszett or­gonáim a nagymisén, mondi ta anyám duruzsoló hangon. Sokan sírtak. Amióta a főta­nító úr meghalt, most szó­lalt meg először az orgo­nánk. Könny csillant a szemé­ben. Nem rajtam múlott, mond­ta a tanító. Tudom, igazgató úr, min­denki tudja .. . Annak idején az évfolya­momban mindössze ketten tettünk kántori vizsgát. A többiek már az új idők sze­let éreztek.... Most megint új idők jön­nek. igazgató úr? kérdezte az anyám. Bizony, Rozika néni,, egy jobb, igazságosabb korszak következik. Dani Sándor hangja sziir- • ke volt, a bor nem színesí­tette meg. Szemében a kial­vatlanság denevérszárnyai verdestek, mintha régi kot- tálcat lapozgatott volna, éj­szakákon át. Anyám szavai­ban viszont minduntalan ki- gyúltak a nagymise gyertyái, úrfelmutatásra csöngetett a minisztráns gyerek (most megint négyen minisztrál- tok, mint régen), szállt a tömjénfüst, szólt az orgona. Dani Sándor jelentősen rámnézett. Tulajdonképpen hozzád jöttem, fiam. Kissé megrezzentem a ré­gi iskolai hangra, mely min­dig sejtetett valamit a taní­tó következő mondataiból. Talán ásnom kell a kertjé­ben, futott át rajtam, vagy az istállóba küld ganézni. Megtisztelő a kérésem, folytatta, A holnapi falugyű­lésen valakinek el kell sza­valnia a Nemzeti dalt. Rád gondoltam, fiam. Énrám?! Forogni kezdett velem a konyha. A tanító összeráncolt homlokát bá­multam egy ideig, aztán va­lami oktalan sugallatra meg­nyílt az emlékezetem; el­kezdtem mondani a verset. Talpra magyar, hí a haza, itt az idő... most vagy so­ha .. . Elhallgattam. Ízetlennek éreztem a szavakat. Rabok legyünk, vagy sza­badok? Ez a kérdés, válasz- szalok, mosolygott biztatóan a tanító. . (Folytatjuk) Pest, Somogy, Szabolcs, Szol­nok Veszprém és Zala me­gyében. 66 szállodában és 228 vendéglátóhelyen, első­sorban olyan szórakozóhe­lyeket ellenőrizték, amelyek­ben zenét és műsort is nyúj­tanak a vendégeknek. Mit tapasztaltak? Az első osztályú helyeken , kevés kivétellel, annak elle­nére, hogy rendelet írja elő, A kategóriás zenészek he­lyett alacsonyabb képesítésű, vagy ideiglenes engedéllyel dolgozó zenészeket találtak. Ennek megfelelően a zene­szolgáltatás igen sok kíván­nivalót hagyott maga után. A zenészek általában 40—50 perces késéssel kezdtek, és rövid játék után egy éjsza­ka, több esetben hosszabb, általában 20—40 perces szü­netet tartottak. A zenel'el- árat több helyen indokolat­lanul is felszámolták. Sok volt a kifogás a mű­sorokkal kapcsolatban. Több­nyire gvenge énekesek, tán­cosok léptek föl, noha — a vendégek becsalogatására — a plakátokon, reklámokban neves, ismert művészeket hirdettek. Jobbak voltak a tapasztalatok a diszkóműso­roknál. A klubokban, műve­lődési és ifjúsági házakban igényes, jó szórakozást nyúj­tottak a meghívott együtte­sek, mérsékelt árak mellett. Az ellenőrzés során sokan szóvá tették, hogy egyes szó­rakozóhelyeken a vendégek szeretnének billiárdozni, rexezni, tékézni és kártyáz­ni. A vizsgálatok szerint azonban ehhez a nyugodt légkört a hazárdjátékok és az azt követő viták, vesze­kedések, sőt sok esetben ve­rekedések miatt nem lehet biztosítani. Bőven akadt kifogásolni­való a számolásnál, mérés­nél és a belépőjegyek ki­adásánál. Sok helyen már órákkal a műsor vagy a ze­ne megkezdése előtt jegyet váltatnak, másutt elveszik ugyan a belépődíjat, de nem adnak jegyet, vagy bizonyos fogyasztást megváltó utal­ványt, azaz couvertet. Sza­bálytalan az is hogy a belépő elszámolását ételfo­gyasztáshoz kötik. Sok helyen kifogásolták az ellenőrök az üzletek állapo­tát: a szakadt tapétákat, • törött, fosztó szövetű búto­rokat, a hiányos burkolatot és a kiégett, pilszíios abro­szokat. Nem megfelelőek a körül­mények a vendégek fogyaszr fásával közvetlenül összefüg­gő üzleti tevékenységnél : így az adagolásnál, a számo­lásnál és a felszolgált ételeit, italok minőségénél. Ezen a téren az ellenőrzött helyek 85 százalékában visszaélése­ket tapasztaltak. Az üzletek felében például többlefszá- molást. A vendégek megká­rosításának összege igen szá­mottevő. Jelen voltak olyan estinél, amikor 172 forint helyett 337- forintot számol­tak a vendégnek. Napiren­den van, hogy a 30 forintos sörért 35—40 forintot kér­nek.' Mindennapos, hogy kommersz minőségű italokat kiválóként számolnak el. Vagy az olcsóbb minőségű húst a legmagasabb ételár­ban számolják el. Az esetek többségében kisebbek voltak az étel- és italadagok is az előírtnál. Az italokat gyak­ran vizezik, a kávét 'már egyszer lefőzött zaccból fő­zik újra az ellenőrzött he­lyek 80 százalékánál. Az Országos Kereskedelmi Főfelügyelőség, az egészség- ügyi szervek és a Belügymi­nisztérium szakemberei sze­rint mindez súlyos hiányos­ságokra vet fényt. Már rendszerré vált — hangsú­lyozzák a vizsgálati jelentés­ben —, hogy az éjszakai szórakozóhelyeken a vendé­geket kisebb-nagyobb ösz- szeggs-l megkárosítják. Ezért javasolják, hogy az OKF és az illetékes állami szervek szakemberei ezeket a helye­ket rendszeresen ellenőriz­zék, és szigorúan járjanak el már a legkisebb vissza­élésnél vagy szabálysértésnél is. Az első lépések ezzel a vizsgálattal már megtörtén­tek. A visszaélésekért 163 személy ellen kértek fe­gyelmi eljárást, illetve tet­tek büntető feljelentést. Száznyolcvan személyt súj­tottak pénzbírsággal össze­sen 178 ezer 700 forinttal, és javaslatot tettek a Belkeres­kedelmi Minisztériumnak a csalási lehetőségek csökken­tésére, illetve megszünteté- sére. Wy. É.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents