Somogyi Néplap, 1980. november (36. évfolyam, 257-281. szám)

1980-11-29 / 280. szám

NES-ûlés a gyermek- és ifjúságvédelemrSt Kedvező feltételek az állatni gondozottak fejlődéséhez Új földértékelési rendszert vezetnek be Megszűnik egy monarchia korabeli örökség öt. éve zajlott le megyénk­ben az a vizsgálat, melynek során a megyei Népi Ellen­őrzési Bizottság a gyermek- és ifjúságvédelem helyzeté­ről tájékozódott. Milyen in­tézkedések születtek azóta? Erről számolt be a megyei NEB ülésén dr. Orbán Ist­ván, a Somogy megyei Gyermek- és Ifjúságvédő Intézet igazgatója. Az intézet tevékenysége magában foglalja mindazo­kat a pedagógiai, jogi, egész­ségügyi és szociális tenniva­lókat, melyek az állami gondozásban levő gyermek nevelését, eltartását, társa­dalomba ■való beilleszkedé­sét, egészségügyi ellátását, testi, szellemi és erkölcsi fejlőcBsét biztosítják. Az ei­nt ült időszakban új intéz- m en Trendszerek gazdagították a gyermek- és ifjúságvédel­met. Első helyen kell emlí­tenünk, hogy 1977-ben kor­szerű mtéaet épült a topo­tt ári városrészben. Bővült és stabillá vált a nevelőszü­lői hálózat, jó kapcsolat jött létre a megye üzemeivel. Javultak a nevelőmunka tárgyi és személyi feltételei, fejlődött az állami gondozás­ba vett gyermekek komplex személy iség vizsgálata. öt év alatt kis mértékben csokiként a nevelőszülőknél elhelyezett gyermekek szá­ma. Ennek oka, hogy ma már nem találkozunk olyan nevelőszülővel, aki anyagi érdekből fogad be egy-egy gyermeket. Ugyanakkor a rendszeres nevelési segélye­zés eredménye, hogy anyagi okokból senki nem kéri gyermeke állami gondozásba vételét A nevelőszülőknél megfelelő körülmények kö­zött élnek a gyermekek, 60 százalékuknak van például külön szobája. Mindehhez tegyük még hozzá, hogy csaknem egyhartnad részük gyógy pedagógiai oktatást igényel. A megfelelően működő hi­vatásos és társadalmi párt­fogó hálózatnak köszönhető, hogy az utógondozással nincs baj. Az intézetből ki­kerülő fiatalok többsége megtalálja helyét a társada­lomban, csak kis részükkel van probléma. A gyermek- és ifjúságvé­delem egyik jelentős új in­tézményrendszere a nevelési segélyezés, öt év alatt hét­szeresére nőtt az ilyen se­gélyben részesülök száma; a rendelet hatályba lépésével 686 kiskorú gyermek után összesen 358 család kapta meg ezt a kedvezményt. Je­lenleg még gondot okoz, hogy a segélyben részesülő kiskorúak negyedrésze egész­ségügyi gondozást is igé­nyel. Ennek az intézmény- rendszernek a bevezetésével egyébként sikerült elérni, hogy csökkent az állami gondozásba adott gyermekek száma. Az intézet azokról is gon­doskodik, akik önálló életet kezdenek. Eddig — ezt az évet nem számítva — 45 volt állami gondozott kapott anyagi támogatást lakásra, tartós fogyasztási cikkekre, tehát ahhoz, hogy könnyeb­ben megállhasson a saját lábán. Egy fiatal általában 5—20 ezer forintot kapott. Az intézet igazgatója be­számolt a nevelő-oktató munkával kapcsolatos fel­adatok teljesítéséről is. Be­vezették a komplex szemé­lyiségvizsgálatot, és biztosí­tották ennek megvalósulását. Üzemorvos, gyógypedagó­gus, pszichológus, pedagó­gus, jogász segíti ezt a mun­kát. Tegyük hozzá,’ hogy a vizsgált gyermekek fele ci­gány származású, és közü­lük csak 30 százalék a nor­mál értelmi képességű. Bővült az intézet eszköz- ellátottsága is. Kiemelt fel­adatnak tekintették — az oktatás színvonalának növe­lése mellett — a közösségi nevelést. Az itt elért ered­mények csak lassan mérhe­tők, és nem mindig tartó­sak. Ugyanakkor az ifjú­munkás-nevelőotthonban megfelelő az önkormányzat, fejlődött a szakköri tevé­kenység, és rendszeresek a kulturális rendezvények. összességében elmondhat­juk, hogy az állami gondo­zottak jelenleg megfelelő körülmények között élnek, s ezek biztosítják szellemi és testi fejlődésüket. Az Elnöki Tanács a kö­zelmúltban törvényerejű rendeletet fogadott el az új földértékelési rendszer be­vezetéséről. E rendelet ér­telmében a hatodik ötéves terv során fokozatosan megszűnik hazánkban az aranykoronán alapuló föld- minősítés. E rendelkezésről dr. Győri Józseffel, a me­gyei tanács mezőgazdasági és élelmezésügyi osztályve­zetőjével beszélgetett mun­katársunk. — Az aranykoronás föld­minősítést az 1875. évi VII. törvénycikk szabályozta. Mi volt annak a lényege? — Elsősorban az adózás — mondta dr. Győri József. — „A földbirtok arányos meg­adóztatása céljából a ma­gyal' állam területén fekvő minden földbirtok tiszta jö­vedelme ezen törvény ren­deletéi szerint újból kiriyo- mozitat-ik, és általános föld­adókataszter készíttetik’’, így szólt a törvény első fe­jezetének első paragrafusa. Az aranykorona a különbö­ző minőségű földek tiszta hozadékat mutatta; ezt úgy állapították meg, hogy a tartósan elérhető átlagter­més értékéből levonták a gazdálkodás költségeit. Az­óta több mint egy évszáza­dig a termőföld minőségé­nek meghatározásához hasz­náltuk az aranykoronát. — A köztudatban nagyon mélyen gyökerező minősítési kategória szűnik meg. Mi tette szükségessé az új föld- értékelést? — Rendkívüli módon el­avult; ez a monarchia kora­beli „örökség” ma már egye­dül csak Magyarországon van érvényben. Életrehívá- sakor az adóztatással az uralkodó osztály érdekeit szolgálta, de politikai eszköz is volt: ha egy . meghatáro­zott nagyságú földbirtok aranykorona-értéke elért egy bizonyos szintet, a tulajdo­nosnak lehetett választójo­ga. A felszabadulás után, mivel nem volt jobb érték­mérő, ennek alapján vetet­ték ki továbbra is az adót, számították ki a juttatott földek megváltási árát, és lehetne sorolni még tovább. A szocialista nagyüzemek kialakulásával azonban az aranykoronás rendszer el­avultsága egyre nyomasz­tóbb lett, és egyre nagyobb Kemencejavítás Na<c?$tvft$a folyik a sütőipari vállalat kaposvári kenyér­gyárában. Megindulása óta először szedik szét az automata kemencéket. Ezen a vonalon sütötték a közkedvelt burgo­nyás kenyeret, zsemle- és csemegeveknit. A javítás alatt ezeket a termékeket kisebb mennyiségben és másik vona­lon gyártják. A munkát a vállalat tmk-részlege végzi, elő­reláthatólag három hétig. Átölelte a göanbalkác dere­kát, s egy pillanatig úgy tetszett, nem kapaszkodik a fába. hanem a fa tartja őt erős, a nagyapjára emlé­keztető karokkal. Kesernyés, hervadt levéL­szaga és véríze volt annak, a délutánnak. Hogy milyen íze van a vérnek, nem tud­ná pontosan leírni, de most is érezte, mitha frissen vá­gott sebre tapasztotta volna a nyelvét. Azon az őszön szokott rá a cigarettára. Amikor az au­tóbusszal megérkezett, vado­natúj férfiöltönyt viselt (rossz minőségű szövetből készült komfekcióöltönyt de mégis csak ez volt életében az első), és néz pecsétgyűrű csillogott az ujjún. Ízléste­len ócskaság,, lehet, hogy nőd gyűrű volt, egyik osz­tály társától kapta, akivel SOMOGY» NÉPLAP egy esős tavaszi délutánon barátságot kötött. Lányokról beszélgettek, soha meg nem történt kalandjaikat mesél­ték egymásnak, s mind a ketten úgy tették, mintha eíhinnék a másik bizalmas közléseit. Pedig akkor még legalább három hónap vá­lasztotta el attól a pillanat­tól, amikor életében először csókolt lányt, akibe egyéb­ként azonnal — úgy vélte, sírig tartó erővel •— bele­szeretett. Mari 15 éves volt, vékony, cigánybőrű, fekete szemű. Péter-Pálkor a bú­csúi táncban melegedtek össze, majd végigcsókolózták a nyarat. Esténként Mariék kertje mögött találkoztak. Néha másfél, két órát is vá­rakoznia kellett, mire a lány kijöhetett. Az ágyból kelt föl, miután a szülei, testvé­rei elaludtak, de előfordult, hogy Marit is elnyomta az álom, éj ő hiába várta haj­nalig. Napközben mindket­ten dolgoztak. A lány az apja gazdaságában és a ház korul, ő meg a szivattyúte­lepen. Vasárnaponként be­merészkedett a kocsmába. Két forint volt féldecije a törkölynek; néha kevértét is ivott, de csak módjával, és csakis olyankor, ha azokkal a nála 8—10 évvel idősebb legényekkel jött össze, akik­kel a szivattyútelepen egxütt dolgozott. A kocsmá­ban is mindig Marin járt a7. esze. Előfordult, hogy be; csicesantott kissé, olyankor azt énekelte, hogy »édes­anyám kössön kendőt, sely­met a fejére«. Szeptemberben azzal az elhatározással utazott, vissza az otthonba, hogy mihelyt megkapja a szakmunkások­levelet és munkába áll,' fe­leségül veszi a lányt. Min­dennap irt neki. s a leve­leiben édes kis felesegem­nek szólította. Tervezgetett, csaknem boldog volt. Aztán egy napon meg kellett hal­lania, hogy Mari után fal­kában járnak a fiúk, és az fekteti le, akinek kedve van hozzá. Egy bejáró falubeli hozta a hírt, huszonnégy éves, katonaviselt legény, abban a műhelyben dolgo­zott ahoj ő a szakmát ta­nulta. Ha más mondja, el­ereszti a füle mellett, de ez a fiú nem szokott a leve­gőbe beszélni és mindig jó­indulatot tanúsított iránta. Koszos lebujbán beszél­gettek; neki egy vasa sem volt, a földi fizette a run­dokat, Először sört ittak, aztán kevertek ő az első fél­deci után megszédült, ta­lán mert aznap alig evett valamit. Ennek ellenére le­gyűrte a következő felest is, majd dadogva elnézést kért és kitántorgott a vécébe. A falubeli utánament, és vize- lés közben megvallotta, hogy ő is lefeküdt Marival. A kertjük mögött, a fű­ben, mondta bárgyú mo­sollyal, és vaskos ujjai ügyet­lenül matattak a nadrág gombjain. Folytatta: Nemigen kérette magát. Föl a szoknyát, le a bugyit, aztán ... Vastag, vattaszerű ködön ásták át magukat a szavak. Hazugság, mondogatta másnap reggel, öltözködés közben félhangosan. Hazug­ság, súgta a borsólevesnek délben. Délután levelet írt, a szokásos édes kis felesé­gem megszólítással, de este takzu'oöo után rémképek kí­nozták. Látta Marit, amint fölemeli a szoknyáját s a vastag ujjú, nálánál idő­sebb fiút. aki kapatosán, esetlenül matat a lány combjai között. Elhatározta, hogy hazautazik és lefekteti Marit. Ez egyszer nem lesz mulya. Elege' volt a véget nem érő csókolózásokból, a tétova, bátortalan simoga- tásokból.. . Föl a szoknyát, le a bugyit... Utána majd beszélhetnek a továbbiakról. Nem valószínű • (úgy érezte, lehetetlen) hogy Mari kur­va. De ha mégis az, akkor ő a világ legbárgyúbb, leg- bugyutább embere. (Folytatjuk.) feszültségek forrása is. Az aranykoronára épített gaz­daságpolitikai intézkedések ugyanis nem mindig ott és nem úgy hatnak, ahol és ahogyan szükség lett volna rájuk. Azért nem fogadható el reális értékmérőként, mert egyrészt elavult a köz- gazdasági tartalma, más­részt nem teszi lehetővé a végzett munkától, a gazdál­kodás színvonalától függet­len, tárgyilagos értékelést. — A szocialista fejlődés igényeit hosszabb távon is kielégítő új földértékelési rendszer bevezetése fontos gazdaságpolitikai döntés. Mi e rendszer lényege? — A termelés eredményét, az elérhető hozamokat meg­határozza a természeti té­nyezők sora, mely hosszú távon hat, s viszonylag ál­landó, ezenkívül erősen hatnak a gazdálkodás szín­vonalát befolyásoló közgaz­dasági tényezők. A végre­hajtás első szakaszában az új földértékelési rendszer a természeti tényezők együttes hatását veszi figye- lembe.Ezek közül döntő ha­tása van a talaj termékeny­ségének, de befolyásolja az eredményességet a dombor­zat, az éghajlat, valamint a hidrológiai viszony is. A ta­lajtermékenységet az or­szágban előforduló leggyen­gébb és legjobb talajtípusok alapján 1-től 100-ig terjedő, úgynevezett talajtermékeny­ségi számmal fejezi ki, s ezt az adott helyre jellemző domborzati, éghajlati, hid­rológiai viszonyok alapján korrigálni kell. így alakul ki végsösoron a termőhelyi értékszám; ez kifejezi a ter­mészeti tényezők együttes hatását, illetve azt, hogy az adott föld milyen termőhe­lyi értéket-képvisel. — Hogyan ■ vezetik be az új földértékelést? — Tekintettel a nagy fel­adatra, az új földértékelés bevezetése 1981-ben kezdő­dik, s 1985-ben fejeződik be. Végzésére országos üte­mezést készítve községen­ként, városonként folyama­tosan végezzük. Megyénk­ben az új földértékelés öt­százezer hektárnyi mezőgaz­dasági és erdőművelésű föl­det érint. Az alaptermé­kenységet ’ laboratóriumi vizsgálatokkal állapítják meg, a terepmunkák ellátása a termőhelyi értékszámok megállapítása a földhivata­lok feladata. A laboratóriu­mi ' vizsgálatokat a növény- védelmi és agrokémiai állo­mások végzik. A földérté­kelés eredményét harminc napig mindenütt közszemlé­re teszik ki, s így a földek használóinak módjuk lesz megismerni az új értékszá­mot, ez alatt felszólalhatnak az esetleg téves minősítés ellen. A közszemle befejezé­se után adott helyen érvény­be lép az új földértékelés. __ A VI. ötéves terv tehát e tekintetben átmeneti idő­szak: még él a régi kategó­ria, de már terjed az új. — Igen, ezért is kaptuk azt a feladatot, hogy a föld­hivatalok a munka befejezé­séig változatlanul gondos­kodjanak az aranykorona­érték nyilvántartásáról. Az új földértékelés 1986. janu­ár 1-e után lesz alapja a jövedelemszabályozásnak és az egyéb gazdasági szabá­lyozóknak. V. M. Piaci körkép Pekingi kacsa, japán liba Nem volt semmi, ajni megvigasztalhatta volna a vásárlókat a tegnapi boron- gós kaposvári hetipiacon. Legkevésbé a tojásárak let­tek volna erre képesek. To­vábbra is három forint da­rabja, s hogy ezúttal senfú sem mert 3,50-et kérni, an­nak az a nyitja, hogy a jó ár reményében a szokásos­nál többen hoztak tojást, s hogy a bolti ár ismét 2,40. Drágább lett a fok- és a dughagyma. Az előbbiért már 75 forintot is kértek kilónként, az utóbbiak kö­zül 40 forint a legdrágább. Négy forinttal drágult egy hét alatt a karfiol: most 20 forint. Egy csomó vegyes zöldséget már hétért adnak. Olcsóbb lett viszont a kel: 5 forintért adták kilóját, csakúgy, mint a vörös ká­posztának. A téli fejes ká­poszta 3 forint a termelők­nél és már csak 20 fillérrel olcsóbb a Zöldért pavilon­ban. 10 forint a fözőhagyma, 2—3-mal több ennél a lila kilója. 6—6,60-ért is alig lehetett burgonyát látni. Továbbra is 3—4 forint egy darab zeller, karalábé, vagy egy szál torma. Hason­ló áron fogyott a sóska cso­mója is. Egy kiló cékla hat forint, kettővel drágább, mint a bolti. A még föllelhelő paprika­maradványokat 20 forintért mérték, akárcsak az apró paradicsomot. Ez utóbbiból a boltokban 36-ért kívána­tosát adnak. A primőrter­melés fejlődését mutatja, hogy egy éve csak 70-ért, két éve pedig 120-ért lehe­tett hóesésben paradicsomot vásárolni. A sütőtök darabja négy forint. Egy ugyanakkora da­rabot 1,50-ért adnak a bolt- be 7. A 40 forintos gombákból már csak a legvakmerőbbek vettek. Aki biztosra akart menni, 70—80-at fizetett az ismét kapható gyönyörű csiperkéért. A 60 forintos mák már olcsónak számított, hiszen 75-ért is adták. A héjas dió kilója 30 forint, a dióbélé négyszer ennyi. Gazdag a választék almá­ból. A legolcsóbb 5,60, a legdrágább 14 forint volt. Az országszerte hirdetett gránátalma Kaposvárra még nem jött meg. 15—18 forint egy kiló meglehetős körte. Ennyibe kerül — az elisme­rő jelző mellőzésével — egy kiló szőlő is. Nehéz volna eldönteni, hogy a 40 forin­tos aszalt szilva vagy a 10— 12-be kerülő naspolya oko­zott a vevőben több kételyt. Ennyiért kapható birs is. Rugalmasan emelték az árakat a gesztenyeárusok. Nyolckor 21 forint volt ki­lója, fél órával később 25, pár percre rá 30 forint. A baromfipiac érdekessége volt a japán liba 250-ért. 10 forinttal kevesebbért aján­lottak egy pekingi kacsát. Csapzott magyar társaiért senki sem ajánlott 220-nál többet. Élő csirkét 42—45- ért adtak kilónként, a tyúk kilója 36. A virágárusok választéka egy évszaknyit »siet«. Meg­jelent a , télmúlató barka csokronként ötért és a ta­vaszt ígérő ibolya 4-ért. B. F. November 30-án 9 órakor a csökölyi Béke Mg. Tsz. a központi irodánál árverést tart igás és csikó- állományából. (146678)

Next

/
Thumbnails
Contents