Somogyi Néplap, 1980. november (36. évfolyam, 257-281. szám)

1980-11-29 / 280. szám

Tanítóképzés kérdőjelekkel Hiányainak a „csereemberek” Pánikhangulat hara­pozoét el a tavasszal a Ka­posvárt Tanítóképző Főisko­la haomadéves hallgatói kö­zött Az ok: a pályázatok el­ső szakaszaiban, kevesebb ál­lást , hirdettek meg, mint a végzősök száma. Az elkese­redés, hatására sokan a ven­déglátóipar, mások a közle­kedés vagy a népművelési ágaaaft felé kezdtek eí ka­csingatni. A jelek egyértel­műen arra utaltak: a >-ke­res számokat,» korábban nem elég körűitek in tóén állapí­tották meg, a tanítóképzők­ben többen végeznek a szükségesnél. Vajon igazol- ta-e az idő az aggodalma­kat? A mai. helyzet jellemaésé­re egy stólásmondás kínál­kozik; nem eszik olyan for­rón a kását... A pályázat első és második szakaszának »kínálata-« még a leglénye­gesebb folyamatok felméré­sére sem adhatott alkalmat, hiszen a következő »futa­mokban-« mind a 173 Ka­posváron végzett tanító ál­lásra lelt.. 'Az első »nekifu­tásra-» — a társadalmi ösz­töndíjatokkal együtt — száz­egyen, a többiek később. Népművelői pályán és az ok­tatási igazgatásban mind­össze nyolcán—tízem helyez­kedtek! eb Megyeszékhe­lyünk pedagógus-utón pótlási bázisának az utóbbi tíz esz­tendő tapasztalatait feldol­gozó vizsgálatai sem „ bizo­nyítják] a »túrképzés» fik­cióját: az eaerszáz egykori hallgatóból csupán féíszáz- nak mics semmiféle kapcso­lata« pedagóguspályával. A # korábbi feltételezések­nek az ellenkezőjét látszik igazolni, bogy Somogybán, dalában ás Baranyában — vagyis a kaposvári tanító­képző körzetében — a meg­hirdetett tanítói állások 44,5 százalékát senki sem foglal­ta eb A hatvanegy somogyi státusból harminc üresen maradit a tanév kezdetéig, és nemcsak .tea, apró telepü­léseken, de járási székhelye­ken isi Ugyanakkor hu­szonnégyen, jelentkeztek négy kaposvári állásra! Sok kollégiumi nevelői helyre, korrekciós osztályba, kisegítő iskolába lasszóval sem lehe­tett volna pályakezdőt fog­ni. A jelenség: ismeretében egyszerű volna — jó adag leegyszerűsítés után — le­szedni a keresztvizet »kénve- iemszeretó», »hivatástudat­tal nem rendelkező» fiatal- jaimkrób ezzel azonban sem­mire sem jutnánk. Vizsgál­juk hát meg az arányelto­lódás okait! Az első, a főiskolai taná­rok által is gyakran emle­getett fogyatékosság : a diá­kok — az utóbbi évek je­len,léken}’' tantervmódosításai ellenére — szinte csak köz­helyeket tudnak a napközis nevelő, a korrekciós Vagy a kisegítő iskolai pedagógusok munkájáról. Ügy gondolják: hátrányos helyzetből érke­zett vagy fogyatékos képes­ségű gyermekekkel nem ér­hetnek el eredményeket. A kaposvári főiskola párt- es KSZ-szervezete a követke­ző hónapokban szeretné el­oszlat! az előítéleteket. A fentebb említett vi­szolygás másik oka: a pe­dagógusoknak szánt szolgá­lati lakások és szobák cse­kély szánta. Ha a városi al­bérlet mellett csak a falusi albérlet a választási lehető­ség, szükségszerű, hogy a fiatal értelmiségi az előbbi mellett dönt. S ha hivatásá­nak kedvéért lemond a vá­rosi életmód számtalan szel­lemi eiőnyérőb jogosan vár­ja el, hogy ne vizes, pené­szes sufnival fogadják. Nemcsak az elosztás »hé­zagaira«, de »abszolút ér­tékben» is tanífóhiányra utal, hogy szeptember köze­pe óta tizennégy harmad­éves (nappali tagozatos hall­gatót »csábítottak él» isko­lákba: ők levelező tagozatom, folytatják tanulmányaikat. Ugyancsak ezen az őszön kezdte meg tanulmányait száz képesítés nélküli taní­tónő a levelező tagozaton — ezeknek csaknem a fele So­mogybán dolgozik — ha nem is mindenki iskolá­ban ... A számokból kide­rül: a hiányt nemcsak az is­mertetett »tudati» tényezők és a lakáskörülmények idé­zik eló. A pályázati rendszer is, mely — az ifjú diplomá­sok védelme érdekében — tiltja a pályakezdők szer­ződéses alkalmazását Az emberi és a munkaerő-gaz­dálkodási szempon toknak ez az ellentmondása természe­tesen nem csupán az okta­tási ágaizatot. jellemzi. Bo­nyolítja a helyzetet a felső tagozatos szaktanárok vi­szonylagos hiánya, melyet tanítókkal kénytelenek eny­hítem. Az általános iskolák­ban a testnevelés heti óra­számát például kettőről há­romra emelték nemrégiben, a tanárképző főiskolák »ke­retszámai« azonban válto­zatlanok, ráadásul a szako­sok közül hagyják el legtöb­ben a pályát. S -nyilvánvaló, hogy a.z űr betöltésére — ha lehetséges — testnevelési szakkollegi umot végzett ta­nítót alkalmaznak, képesí­tés nélküliek helyett. Ugyan­így kell gyakran, elvonni az alsó tagozattól az ének és az orosz szakkollégiumra járt kezdő tanítókat. Az értékek viszonylagossá­gát bizonyítja,. hogy az egyik legnagyobb szociális vívmányunknak, a gyermek- gondozási segélynek kedve­zőtlen hatása van az oktatá­si életre. Ezt elsősorban az alsó tagozatban érezhetjük; iskolarendszerünknek ez a részterülete »nőiesedett el« a leginkább, kilencven—ki­lencvenöt százalékos arány­ban. A gyes-re távozó kis­mamák pótlását a pályázati rendszer is jórészt meghiú­sítja, s ami ennél fontosabb; számukról, arányukról, a gyermeknevelésre igénybe vett idő mennyiségéről sem országos, sem megyei föl­mérések nem készültek. Rendszerezetlen tapasztala­tok állnak csupán a rendel­kezésünkre; öt évvel a »dip­lomázás« után már szinte valamennyi ifjú tanítónő egy, gyakrabban két apróság édesanyjaként érkezik a ta­lálkozóra. A tanítóképző ok­tatói és az. iskolaigazgatók azt is megfigyeltek, hogy a fiatal pedagógusnak az átla­gosnál jóval hosszabb időt töltenek el »gyes«-en, több energiát fordítanak kicsi­nyeik gondozására és neve­lésére. mint a más munka­körben tevékenykedő nőtár­saik, s ezzel szinte megold­hatatlan gondot okoznak az iskolák irányítóinak. Mivel e szép szociális intéakedés nem »rövid távra« érvényes, mivel a huszonéves tanító­nők remélhetően tíz, húsz, száz év múlva is fognak szülni, a gyermekgondozási segélyt állandó, megváltoz­tathatatlan tényezőként kell felfogni. Ily módon elengedhetet­lenné válik a fölvehető hall­gatók számának növelése, s az iskolákban a pótlásnak, a helyettesítésnek az eddiginél hatékonyabb jogi szabályo­zása. Összegezve a közlö­nyökben meghirdetett állás­helyek és a végzős hallgatók számának összehasonlítása­kor cáfolhatatlannak lát­szik, hogy »túlképzés« van. A »tudati tényezők«, a la­káshiány, a felső tagozatos orosz-, testnevelés- és ének­tanárok hiányából következő «■átirányítás«, a pályázati rendszer és a gyermekgon­dozási segély következmé­nyeinek ismeretében azon­ban nyilvánvalónak látszik a következtetés; tanítóhiány van, gyötrő, a következő években szinte felszámolha­tatlan tanítóhiány. Lengyel And óás  tengerész Certificate — ez a szó angolul egyaránt jelent bizonyítványt, igazolványt, szü­letési anyaköny­vi kivonatot, or­vosi bizonyít­ványt, telekköny­vi kivonatot és érettségi) bizo­nyítványt. A ten­gerészeknél azon­ban más jelentése is van ennek a szónak: soha el nem múló élmé­nyeket idéz. A tengerészavatás, az Egyenlítőn va­ló áthaladás bizo­nyítványait ... Certificate I. : „ ... Kelt a nno Domini 1964. Nyilas havának 23. napján, az Égei-tenger 36. fok 30. perc szélességén, 28. fok 12. perc keleti hosszú­ságán, közel Rhodos partjai­hoz, a Hellén istenek ege alatt Mészáros Csongor a lengerészkeresztségen át­esett. Nevezett a próbái so­rán a tengert jól bírta, gin erős nedűjét emberül állta. Megtisztulván a szárazföld porától, piszkától, Neptun isten öt kegyeibe és birodal­mába fogadta. Kísérje öt a sós vizek mindegyikén ke­resztelőinek *s zeretete, vi­gyázza őt és hajóját, a Deb­recent, a tengerek ura és is­tene ...” A kétszobás, kaposvári lakótelepi lakás látszólag messze van a tengerektől. Csak látszólag, mert a fala­kon, a polcokon megannyi tárgy emlékeztet a messzi tájakra, a nagy kikötőkre. Csongor koraitokat mutat. — Értéktelenek? Lehet! De én szedtem őket, nekem kedves emlék valamennyi... Az egyik szekrényen — ki hinné? — cápa hever. No, nem kell félni tőle! Csongor már kitömte. — Csak az uszonyokat kell még felragasztanom. Kevés az idő... Utak, utak és megint utak. Ha hazatér az ember, mindig akad va­lami fontosabb teendő. Mészáros Csongor jófajta pálinkával kínál. Csak ne­kem tölt, előtte nincs po­hár. — Vezetek! — mondja, mielőtt a rumvedelő tengeri medvékre emlékeztetném. Nem tagadja, a sört szereti, de csak módjával. Egy ten­gerésznek tudnia kell, mer­re. hány méter. Elvégre milliós berendezések vannak rábízva. Kezdjük a történetet: ho­gyan lett Mészáros Csongor tengerész? — Kaposvári vagyok. Se apam, se egyetlen más ősöm néni volt hajós. Csak erőszakolt indokot mondhat­nék. A puszta kíváncsiság vitt a tengerekre. Katona voltam a flottillánál, majd a DTRT-hez kerültem. Az 1100 tonnás Debrecenen kezdtem. Voltam hajósinas, végigjártam a ranglétrát. Ma rádiós és géhás tiszt va­gyok. Az egyik legnagyobb hajónkról, a 13 700 tonnás Adyröl jöttem most haza, majdnem egyéves út után... A tengerészekről megany- nyi legenda jár. Azt mond­ják: Münchausen se léphet­ne a nyomukba. Nos, Cson­gorra ez nem áll. Mondhat­nám, szófukar. De ez sem igaz. Mesél ő utakról, kikö­tőkről, csupán önmagáról nem. — Minek? — kérdezi. — Minden tizedik tengerész története ugyanolyan, mint az enyém ... Certificate IL: „Mi, Neptun, minden óceánok és tengerek ura és istene bizonyítjuk, hogy Mészáros Csongor « ma­gyar lobogója Petőfi óceán­járó ötödik útján, 1975. Bika havának 10-ik napján a 49. fok 25. perc keleti hosszú­ságnál északi irányban át­haladt az Egyenlítőn. A ke- reszlelés szertartásának min­den kínját hősiesen kiáll­ta...” Csongor mesél Szingapúr­ról, csempészekről, óceánok­ról, az Adriáról, s ami a legkedvesebb: a családról. — Melyik volt a legemlé­kezetesebb utam? Az, ami­kor a feleségem velem uta­zott. Meri egy idő után megengedik, hogy egyszer­egyszer a feleséget magunk­kal vigyük. Sokat látott, sok mindent megmutathat­tam neki. Ez az út nekünk örök élmény. Van egy tizen­egy éves fiam. Attila, és egy négyéves lányunk, Anita. Szeretnem, ha egyszer ők is velem hajózhatnának, vilá­got láthatnának. Hogy öl: is hajósok legyenek? Nem örülnék neki, de talán nem is tiltakoznék ... Afrika, Távol-Kelet part­jai után szűknek tetszik a kaposvári lakás. Viszont itt megvan az, ami máshol nem fogadja: a család melege! Reggel iskolába, óvodába kell vinni a gyerekeket. Délelőtt a bevásárlás, este mindenki elé elmegy. Csongor élete a tenger. Gondolt-e arra, hogy végleg partra száll? Talán . igen. Lehajtja fejét. Töpreng. És a feleség? Ö megszokta már? A válasz elmarad ... Certificate III.: „1969. Mérleg havának 16. napján az Adriai-tenger 40. fok 14. perc északi szélessé­gen, 19. fok 25. perc keleti hosszúságon, közel Itália partjaihoz, Jupiter és Janó istenek ege alatt Mészáros Csöngőmé a tengerészke- resztségen, a Tokaj nevezetű, hajón átesett...” Nagy Jenő Ne haragudj rám A teremben a cigarettafüst rétegei, mint geológiai kor­szakok, jelezték az idő mú­lását. (Alig lehetett látni a „Tilos a dohányzás!” felira­tú táblát.) Az előadó bírált és dicsért, kritikus és önkri­tikus volt, vázolta a fejlő­dés irányát. Te mellette ül­tél, a gyűlés elnöke voltál. Apró jegyzeteid, cirkálgatá- said az összejövetel mikrosz­kopikus képét adták. Tu­dom, mert — bocsáss meg t könyvespolc Mikrofonnal a valóság nyomában Kétkedtem; amikor a ta­valyi könyvhéten az első Kaleidoszkóp-kötetek a ke­zembe kerültek: élet’képe- sek-e a Magyar Rádió do­kumentumjátékai nyomta­tásban. Egy kicsit bosszan­tott is a képzavar: kalei­doszkóp azt jelenti, optikai játékszer, melyet ha a gye­rek körbeforgat a szeme előtt, a színes üvegdarabok, csillámok helyzete válto­zik és a többszörös törés­ben mindig új látképleteket hoznak létre. Nomármost, miféle kaleidoszkóp az, ame­lyet előszói' ha ííósaerv tinik­kel fogadunk be? Nos, a Szépirodalmi Kiadó — erre a második értelmezési hul­lámban jön rá az ember — a hangsúlyt a sorozat ne­vével a valóság változásai­ra helyezte. S az is biztos, hogy kétkedésemnek nem volt alapja, hiszen a kis kö­tetek élményt jelentenek, noha természetesen — nem pótolják a hangjátékokká formált riportok primer él­ményét. Szeretteim Szabó Orsolya Budapesti krétakörét, Ba­konyi Péter Egy nap bol­dogságát. Papp Imre Ember a lépcsőnjé't, Oláh Gábor Telkemen az Erzsébet-hid című dokumentuimdráimáját éppúgy, mint Borenich Pér ter Hungária Expresszét vagy Kása Judit Tanúvallo­mást tettem című riportjá­tékát. Így aztán »vadászá­vá« váltam az újabb köte­teknek, amelyekre idáig kel­lett vámom. Most jelent meg a Kaleidoszkóp-könyvek sorozatban Kubinyi Ferenc Jennifer és Turbukán cí­mű munkája egv kötetben Bakonyi Péter Családi krip­ta százezerért-montázsával. Most vehettem kézbe Mezei András’ két felvételének írá­sos változatát is. Négy- és fél ívnyi füzetek, a rövid terjedelem azonban önma- gábán még nem biztosíték arra, hogy ültőhelyünkben végigolvassuk a hangdrámá- kát nyomtatásban. Ez csak a művek eredményezhetik! Sietek leszögezni: nem keltem fel a helyemtől, míg végig nem olvastam a ri­portokat. Kubinyi Ferenc Jennifer és Turbukán című montázsában egy látszólag újmódi »mániának« ironi­kus képletét adja a háttér megrajzolásával. Kinek m tűnt volna föl, hogy a Jan­csik, Péterek, Jóskák, Pisták »eltűntek« falvainkból. Ma Rolandok, Róbertek, Kázmé- rok játszanak katonásdit az iskolaudvarokon, ülnek bilire az oviban. Klaudiák, Jenni- íerek, Tímeák, Nikolettek, Ginák öltöztetik babáikat a bölcsiben. Névmániánk va­lamiképpen kort tükröz, s a részről következtethetünk az egészre. Dedukciós folyama­tot indít el tehát az olvasó­ban, hallgatóban a riport- montázs. A névízlés koron­ként változik, tehát idea It fejez ki. Ma a világsztárok hatnak leginkább, emiatt a sok Mónika, Rita, Klaudia, Jeanette. Ugyanakkor ter­mészetesen társadalmunk szerkezetének erőteljes át­alakulása, a nagyarányú népmozgás is hatással volt a névdivat mai alakulásá­ra, ahogy ezt ár. Ladó Já­nos kandidátus kifejti. Ér- dekességiként egy, az emlí­tett tudományos főműn ka­társhoz érkezett kérelem részlete : »... szeretném a Tudományos Akadémiával véleményeztetni és javasol- tatni leendő leánygyerme­kem számára az Áldom« utónevet«. Névadási úrhat- náms'águnk fertőző beteg­ség ... Akárcsak az a kriptaépí- tesi jelenség, amelyre már filmriport is fölhívta a fi­gyelmet, majd játékfilmben találkozhattunk vele. (And­rás Ferenc: Veri az ördög a feleségét) Bakonyi Péter a. »családi kripta százezer­ért«-ben egy példát emel ki a sok közül, ez azonban — ha lehet — még riasztóbb a többinél. Három generáció él egy fedél alatt: tejben.: vajban fürödhetnek. Ugyan­is hangyaszorgalommal föl­di paradicsomot varázsoltak maguk köré: palotát, villát, fürdőmedencét, házi tele­font, gépkocsit. háztartási automatákat, szökőkutat stb. Élvezni azonban képtelenek a »földi menyország« elő­nyeit. Majd »odaát« — ez a fintort savanyító konklúzió nyilatkozik meg abban, hogy eiödítiményszerű, tekinté­lyes kriptát építtetnek. Törzs közösségi vezérek mellé egykoron lovukat, szolgáikat, kedvelt tárgyaikat temették, hogy »gyönyörköd­hessen bennük«. Vajon mai utódaik a színes tévét te­meltetik-e maguk mellé, hogy majd akkor »gyönyör­ködjenek« a műsorban? Mezei András két riportja a hallálal foglalkozik. Halá­lom után címmel egy meg­mentett öngyilkossal — ideggyógyász és pszichoana­litikus nő az interjúalanya — beszélget az élet végső kérdéseiről, és a halálról. Sajnos, eléggé személytelen a vitapartnere, emiatt nem válik hatásosabbá a doku- mentum-mű. Annál m^grá- zóbb. megtisztítóbb és föl- emelöbb a másik dokumen­tumdráma, a Tus a halál el­len című. amely olimpiai, világ- és Európa-bajnok bir­kózónk Hegedűs Csaba né­hány évvel ezelőtti karam­boljának emberi következ­ményeit dolgozza föl. Az emberi akarat himnikus —■» de hamis pátoszt kizáró — »megéneklése« ez a . mon­tázs, s mindenkit megszólal­tat, akivel a sportember kapcsolatban áll. A Tus a halál ellen olyan jelentős rádiós mű, amely méltán kér helyet Hemingway Az öreg halász és a tenger című re­meke mellett. Leskó László ezért — fél szemmel bele­néztem papírjaidba. Tudom azért is, mert ismerlek. Az előadó, a papírlapok tucatjának végére érve le­ült, meglazította nyakken­dőjét, mert meleg volt. (Az igazság kimondása is mele­gít néha.) Arra kérted a jelen lévő­ket, szóljanak hozzá: mond­ják el véleményüket és ja­vaslataikat a hallottakról, amely mindannyiunkról és mindannyiunknak szólt. Vártad a vitát. A csönd, ami kérésedet követte, nem volt feszült, nem volt súlyos, csak csönd volt. Füstös csönd. És mi­előtt kínossá válhatott vol­na, valaki fölállt, és meg­kérdezte: — Azt mondja meg az elvtárs, hogy kapok-e napi­díjat azért, mert eljöttem a gyűlésre? Éreztem, hogy elszámoltál tízig (pedig „csak” a gyűlés elnöke voltál), s azután mondtad: — Nem napidíj, hanem átlagkereset jár annak __ N em figyeltem tovább, de tudom, hogy 'megint csönd következett. Üres, széteső csönd. — Tekintettel arra — mondtad rövid várakozás után —, hogy több hozzá­szólás nem hangzott el, a határozati javaslatot szava­zásra bocsátom: tartsa föl a kezét az, aki... Mindenki tartotta. Nem tudtam hinni a föl­emelt kezek erdejének, Legalább te ne haragudj ram! Falusi József

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents