Somogyi Néplap, 1980. november (36. évfolyam, 257-281. szám)

1980-11-22 / 274. szám

Egy ügyészi vizsgálat tapasztalatai Intézkedések fegyelmi ügyekben A megye ügyészi szervei a közelmúltban 18 ipari vál­lalatnál és azok munkaügyi döntőbizottságainál meg­vizsgálták a fegyelmi ügyek­ben tett intézkedések és a felülvizsgálati kérelmek el­bírálásának törvényességét. A mintegy 13 ezer em­bert foglalkoztató — önálló vagy tröszti — vállalatoknak fegyelmi jogkör gyakorlásá­val felruházott dolgozói 1980 első félévében 334 alkalom­mal indítottak fegyelmi el­járást, és általában A mun­ka törvénykönyvében meg­határozott büntetéseket szab­ták ki. A fegyelmi bünteté­sek alapjául szolgáló okok között vezető helyen az ittas­ság, valamint a munkavég­zés helyére és idejére vonat­kozó kötelezettsegek megsér­tése állt. A vizsgált vállalatok fe­gyelmi helyzete az ügyek .száma alapján jónak mond­ható, egyéb körülményekből azonban arra lehet követ­keztetni, hogv a valóságban nem ilyen kedvező a kép. Erre utal mindenekelőtt az, hogy a fegyelmi, jogkört gya­korló vezetők esetenként, in­dokolatlanul eltekintenek a felelősségre vonástól. Egvik kaposvári vállalat portása például többször lehetővé tette, hogy ittas dolgozók az üzembe menjenek, illetőleg az üzem területére szeszes italt vigyenek. Magatartásá­val súlyosan vétett a szemé­lyi forgalommal kapcsolatos igazgatói utasításban foglal­tak ellen is, és az üzemren- desz elegendőnek találta a dolgozó íigyelmeztetesét. Néhány vállalatnál a mun­kaviszonnyal kapcsolatos kö­telezettséget vétkesen meg­szegő dolgozó magatartását ügy értékelték, hogy »bár fegyelmi vétséget valósított meg«, nem szükséges a tör­vényben meghatározott hát­rányok alkalmazása, hanem elég, ha szóban vagy írás­ban figyelmeztetik. Ez a gyakorlat nem mindig szol­gálja a munkafegyelem ja­vításának általános követel­ményét és arra a téves fel­fogásra utal, hogy a felelős­ségre vonás mellőzésével is érvényesíthetők a büntetés­ben rejlő nevelési célok. Kü­lönösen szembeötlő ez. ha igazolatlan mulasztás, mun­kahelyi italozás vagy soro­zatos késések maradnak kö­vetkezmények nélkül. Sok helyen tapasztalhattuk, hogy a kiszabott büntetések a kö­telezettségszegés súlyával, jött el Sárköziné ideje. Szólt Bedinek, hogy vezessék ki a közeli parkba. Mindketten támogatták, s aztán a park­ban az asszony egyszerűen belenyúlt a részeg zsebébe, és magához vette a pénzt. Az ötszázas kötegből adott Be­dinek is — négyezer-ötszáz forintot —. a többit ő tette el. Ebből a pénzből később bevásárolt: cipőt, italt, füs­tölnivalót ... A rendőrség kétezer forint készpénzt fog­lalt le az asszonynál, meg a vásárolt holmikat. Miután a parkban kifosz­tották a férfit, magára hagy­ták. Nem örülhettek azon­ban hosszú ideig a zsák­mánynak: hamarosan a fog­dába kerültek. Most mind­ketten előzetes letartóztatás­ban várják a vizsgálat vé­gét. D. T. az elkövetés körülményeivel nem állnak arányban. Az egyik kaposvári gyár dolgo­zója például csupán erkölcsi rosszallást kifejező szigorú megrovást kapott azért, mert szórakozásból meggyújtotta egyik munkatársán a ruhát. Másutt két fiatal -lány — egyebek mellett — megha­misította táppénzes okmá­nyán a keresőképtelenség kezdő napjat. Cselekményük közirathamisítás bűntetté­nek megállapítására is al­kalmas. a fegyelmi jogkört gyakorló vezető azonban szi­gorú megrovást talált he­lyénvalónak. Nem helyeselhető az sem, ha a munkáltató elegendő­nek tartjil, hogy a fegyel­mezetlen dolgozo következ­mények nélkül, »Úszta lap­pal«. ■ elhelyezkedjen egy másik munkahelyen — neki csak az a lényeg, hogy meg­szabaduljon tőle. Azokban a gyárakban, ahol a munka jellege na­gyobb szakértelmet kíván vagy szalagszerű termelés folyik, érezhetően kevesebb a fegyelmi vétség. A telje­sítmény szerinti díjazás sem az igazolatlan hiányzást, sem a késést, sem a mun­káltatói utasítás végrehajtá­sának megtagadását nem te­szi kifizetődővé. A vállalatok munkaügyi döntőbizottságaihoz az év első felében mindössze 13 fegyelmi büntetést kiszabó határozat ellen érkezett fe­lülvizsgálati kérelem — ez bizonyosan összefügg a fe­gyelmi büntetések súlyta­lanságával is. A dolgozók ugyanis csak a súlyos — többnyire elbocsátást kimon­dó — határozatok ellen nyújtottak be felülvizsgálati kérelmet- A döntőbizottságok a bizonyítások mérlegelése után 12 esetben elutasították a kérelmet. Általában lelki- ismeretesen teljesítik köte­lezettségüket, határozatai­kat jól indokolták és tör­vényesek ; éz megnyugató. A vizsgálat feltárt né­hány olyan törvénysértést is, amely ügyészi intézkedéseket tett szükségessé. A legfőbb, általános érvényű tanulság azonban az volt, hogy a munkáltatóknak bátrabban, szélesebb körben kell a munkafegyelem megszilár­dítása érdekében a fegyel­mi felelösségrevonás esz­közéhez nyúlniuk. Dr. Király Ferenc Zsebtolvajok a parkban * Nőt is „szerzett” a részegnek Nagyatád közrendjéről, a közbiztonságról beszélget­tünk Baranyai Nándor had­naggyal, a járási—városi rendőrkapitányság bűnügyi osztályának vezetőjével. Egy nemrég történt eset kapcsán került szóba az a gond, amely gyakran fog­lalkoztatja a rendőröket. — Az Ezüstkancsó bisztró­ról van szó — mondja az osztályvezető. — A város központjában áll, és aki Atádra jön, akarva-akarat- lanul elmegy mellette. Eset­leg be is téved. S a kép, ami fogadja, nem épp szívet me­lengető: bűnözők, alkoholis­ták, garázdák törzshelye. A következő — szokvá­nyos — eset is ott kezdődött. Egy büntetett előéletű zseb­tolvaj, Sárközi Györgyné ki- losztott egy erősen ittas férfit. — Az asszony és bűn­társa gyorsan rendőrkézre került — mondja a hadnagy —; körömszakadtáig taga­dott ugyan mindkettő, ám megtaláltuk a bűnjeleket, s végül bevallották, hogy ők a tettesek. A 4íi éves, nagyatádi asz- szony egyébként lopás és zsebtolvajlás miatt már volt büntetve. Azon a napon — október 24-én — ugyancsak gazdag zsákmányra tett szert. Egy szentai férfi, mi­vel baleset érte, az Állami Biztosítónál több mint 18 ezer forintot vett föl. (Har­mincszázalékos maradandó egészségromlást állapítottak meg nála.) Televíziót vásá­rolt, meg a teleségének kar­órát. Be a pénzből még jócs­kán maradt; körülbelül 13 ezer forinttal a zsebében tért be az Ezüst.kancsó bisztróba, s ott inni kezdett. Sárköziné természetesen »melléje csa­pódott«, egész nap együtt po- harazgattak. Az asszony tet­tes társa, a 26 éves, atádi Bedi István aznap a WC-s néni nevelőanyját helyettesí­tette a bisztróban. Bedi is kapott söit a vendégtől, és segített, hogy minél előbb »elázzon«. A sörbe ugyanis minden alkalommal rumot öntöttek. Közben Bedi nőt - is szer­zett a részegnek. Később — mint vallomásában elmond­ta —, látta, hogy a pultnál álló férfi zsebéből Sárköziné kilopta az új órát. Az asz- szotry kezdetben tagadta ezt, am a rendőrség a fiánál megtalálta a karórát. A pénzes vendég alaposan felóntött a garatra, s akkor SOMOGYI NÉPLAP Aktatáskás végrehajtót is jelentett: drótkeretű szem­üveget, jelvényes kabáthajtó­kát, töltőtollat, zizegő papír­lapokat, amelyekre halvány­kék betűkkel írták nagyapám ítéletét. Megértettem — ha kínaiul mondja Dani Sándor, akkor is megértem —, hogy ugyanaz a kéz írta a nevem elé az X-et, mint' amelyik a kuláklistát is csinálta. Meg­értettem, és nem kételkedtem igazságosságában. Fájt a ki­közösítő jel ikezdetben ordí­tani szerettem volna, ha eszembe jutott), de beletö­rődtem — mint például az árvaságba —, hogy más va­gyok, silányabb anyagból va­ló, mint a többi gyerek. Ha úgy éreztem volna, hogy igazságtalanság történt ve­lem, legalább magamban til­takozom, s egy percig sem adom föl a reményt, hogy egyszer majd megsemmisítik a téves ítéletet. (De én nem éreztem úgy! Miért nem?!) Vagy nem veszem komolyan. Megvonom a vállam, és azt mondom: baromság. Bolond likból bolond szél fúj. Kö­pök rá. (Mindenki más ezt tette volna. Én miért nem?!) Dani Sándor például még a tanítást sem vette komo-' lyan. Mire a faluba érkezett, a régi tanítók közül már egy sem volt az iskolában4 s újak híján jó ideig magára maradt. Egyik osztályból a másikba szaladgált, de sehol sem tanított, hanem a deko­rációt irányította. Hetekig dekoráltunk. Az ajtó fölé Marx és Engels képét akasz­tottuk, a szemközti falra pe­dig — ahol régebben a fe­szület volt — Sztáliné, Rá­kosié került. Hosszú felirato­kat szerkesztettünk (kemény­papírból vágtuk ki a betűket és gombostűvel erősítettük a falra), és különböző színű kreppszalagokkal ragasztot­tuk tele ' a mennyezetet. Olyan volt az osztály, mint egy farsangi bálterem. Jött az iskolalátogató, és azt kér­dezte, mennyi ócskavasat gyűjtöttünk? Dani Sándor a fűlünk hadaidra hazudott neki. Azt mondta, tíz mázsa. vasai szedtünk össze, pedig egy kilóra valót sem. Miköz­ben beszélt, ránk kacsintott Ezután az úttörőcsapat életé­ről számolt be, s mi hüledez- ve hallgattuk a sebtében ki­talált „nemes cselekedeté­Beteg lábak mestere Figyelem a mester kezét. Mozdulatai pontosak, határo­zottak. Negyvenöt év ta­pasztalata vezeti ujjait, ami­kor az apró íaszögek után nyúl a fényes bádogtálba, s a lapított végű kalapáccsal beleüti a bőrbe, a parafába. Hornyák János cipészmes­ter alig két hete nyugdíjas. Életén1 azonban semmit sem változtatott meg a kis házi ünnepség, amikor kollégái felköszöntötték a nevezetes napon. Továbbra is elsőként érkezik, és utolsóként távo­zik a kaposvári Szolgáltató Ipari Szövetkezet méretes cí- pészrészl egének műhelyéből. Ez a munkahelye immár 28 éve. * A szakma szeretetét szü­leitől, nagyszüleitől • örököl­te. Noha a család minden erővel tiltakozott az ellen, hogy folytassa a mestersé­get, a fiú kedvet érzett eh­hez a foglalkozáshoz, s végül is apja műhelyében szaba­dult. Azóta sem bánta meg ezt a döntést, el sem tudná képzelni az életét a kapta­fák, á bőrök, a csirizszagú műhely nélkül. — Ez a mesterség nem­csak abból áll, hogyan tu­dom elverni a íaszüget. Ap­rólékos munka, rengeteg ágazata van — mondja. — Adottság, türelem, ráter­mettség kell hozzá. Régen, az én fiatalkoromban sok gyereket azért adtak cipész­nek, mert másra nem volt alkal­mas. Azt mond­ták, a műhelyben csak elpepecsel valahogy, s ke­nyér is lesz a ke­zében. Ezekből sose lett jó szak­ember. Kettőt ke­restek, hármat költöttek, nem ér­dekelte őket a munkájuk. Az igazi cipész más­milyen, Érzé­keny, beteg lá­bakra dolgozunk itt, mivel a me­gyében ez az egyetlen ortopéd cipészet. Nem mindegy tehát, milyen munkák kerülnek ki a ke­zünkből. — Mi a szép ebben a munká­ban? — Aki nem ve­szi észre, annak lehetetlen elma­gyarázni. Nagy dolgokat nem le­het produkálni, mégis ügy érzem magam, mint egy sportoló, aki feljutott a do­bogó legfelső fokára: a kol­legák es a vevők elismerik a munkámat. Eltűnődik, aztán folytatja: — Talán azért a legszebb, mert nehéz. A szabó például háromszor is mértéket vesz a készülő ruháról, mégis előfordul, hogy nem áll jól a megrendelőnek. A cipőnél nincs próba, mégis passzol­nia kell. — Mindig sikerül? — Ha este, egész napi jár­PIACI KÖRKÉP Itt a tojás, hol a tojás... A tegnapi kaposvári heti­piacon árrekordokat döntött a tojás. 3,50-ért is kínálták, s a legmértéktartóbb árusok is 2,80-at kértek érte. pr- szágszerte ilyen drága, s már csak a 2 forint körüli bé­késcsabai és zalaegerszegi ár emlékeztet rá, hogy a to- jásrántotla egykor olcsó va­csora volt, A vegetáriánusok sem jár­nak jobban. 8—10 a sárga­répa kilója, vegyes zöldséget ennél egy-két forinttal drá­kálás után dagadt lábbal jön be hozzánk a megrendelő, és úgy veszünk róla mérté­két, megesik, hogy lötyög a Iában a kész lábbeli, amikor felpróbálja. 'Erre is ügyelni kell... A nem szakmabelinek a cipő csupán öltözetének egy darabja, használati tárgy, amelyet viselünk, javítta­tunk, azután eldobunk. A ci­pész számára munkadarab; keze munkájának gyümöl­cse. Más szemmel néz rá, ha kézbe veszi. — A lábbeliről lehet kö­vetkeztetni egy kicsit a vi­selőjére is. Minden ember­nek más a járása, másként kopik a cípőtalp, ha az il­lető lúdtalpas, vagy ha bütykös a lába. Meglátszik, ha ápolja rendesen, s ki vágja be valamelyik sarok­ba, ha hazatér. — Megismeri a mester a saját munkáját? — Mindenki másként ké­szíti a cipőt. Sok olyan ap­ró jel van, amiről azonnal felismerem. Például arról, milyen a cipő vonala, a ra­gasztása, a szöge, és e. Az utánpótlásról beszélge­tünk. Arról, hogy úgyszól­ván egyetlen fiatal sincs, aki manapság ezt a szakmát vá­lasztaná. Pedig az öt orto­péd cipészből rövidesen nyugdíjba megy az egyik, s ót jövőre követi a második. — Azért nem kell félni, hogy megszűnik a méretes részlegünk. Azt hiszem, mindannyian úgy leszünk vele, mint jómagam. Bejá­runk továbbra is a műhely­be, mert ragaszkodunk a társasághoz és nem akarjuk fölösleges embernek érezni magunkat... Ijondvai József gábban lehet kapni. Tovább­ra is 16 a karfiol és 6—7 fo mit a kel. Hagyma ezúttal volt 7—8- ért is — ennyiért csupán Szegeden és Békéscsabán láttak —, de a java 12 fo­rintba kerül. Tovább drá­gult a fokhagyma: az egyik kiskereskedő már 70-et kert kilójáért. Nem akart lema­radni az árcsúcsot minded­dig tartó kecskeméti és fő­városi társaitól. A dughagy- ma 28 forint. 3:—4 forintért lehet szert tenni egy darab zellerre, karalábéra vagy egy szál tormára. A cékla kilója 6 forint. Hoppon marad, aki válo­gat a 6—8,50-es burgonyá­ban.' Miskolcon vagy Kom­lón 7,50—8-ért veszik. A hasábburgonyánál kedvel­tebb körítés lesz a párolt káposzta. Az ehhez való ki­lója csak három forint és a a lila káposztáért sem kér­nek ötnél többet. Némiképp mérséklődött a sütőtök ára : egy félkilós da­rabot is odaadtak 4-ért. (Ez még mindig háromszorosa a Zöldért-pavilonban látott­nak.) A 32 forintos gesztenye az idő múlásáról tanúskodott. Csakúgy mint a csibegomba, amelyből egy »literre« 25-ért tehettünk szert. Megjegyez­hetetlen nevű, kétes állagú társát kilónként 40-ért ad­ták. A hibátlan alma 14 fo­rintért kapható, a kevésbé szép 8—10-ért. Volt öt fo­rintért is... 15-ért kapós lett a birs. A körte java 18 forint. A 12—14-ért kínált szőlőt már túlzás volna az ínyencségek közé sorolni. Akadt még. szilva 15-ért, aszalva 4U-ért. Az első mo­gyorót 30-ért »csörgették«. A piacozóknál 100 a dióbél kilója, a kiskereskedők 120- ra tartják. A baromfipiacon 250 fo­rintot kértek egy tisztított, ugyanannyit egy 4 kg kö­rüli élő kacsáért. Tyúkot 70- ért kínáltak darabonként, a csirke kilója 45 forint volt Az utóbbi még mindig 10 forinttal olcsóbb a fővárosi árnál, viszont 14-gyel drá­gább a győrinél. F,. F. két”. Könnyedén, elképesztő­en hazudott. Veszettül meg- gyülöllem érte. En. ugyanis, amilyen komolyan vettem az X-emet, olyan komolyan ve­szem az úttöröbecsiiletet is, ha elvárják tőlem. A Pajtás újság minden cikkét elolvas­tam. Ganézás. kukoricakapá­lás közben vágyakozva gon­doltam azokra a városokra, ahol a gyerekek úttörönyak- kendőt, egyenruhát, szép csa- tos övét viselnek, jókedvűen fújják az úttörőnótákat és táborozni járnak. Bár ének­ben mi sem szenvedtünk hi­ányt. Kimerítő énekkari pró­bákat tartottunk egy-egy sze­replés előtt — ünnepélyeken, gyűléseken szoktunk föllép­ni — azt az időt, amely a dekorálás és a tanítókért el- munkálása után megmaradt a délelőttökből, Dani Sándor rendszerint énektanításra szánta. Egyszer majdnem pórul járt a saját költésit csasztus- kája miatt. Szabadtéren — épp a kocs­ma előtt — volt a május 1-i ünnepély. A gépállomás dol­gozóit köszöntöttük szava­lattal. csasztuskával. Ezt éne­keltük: . Görcs Feri a traktoros Majd ö megmutatja Olyan legény a talpán Párját válogatja Zúgott a taps. zengett a nevetés. Dani Sándor elége- ietten nézett körül. De alig ":lt el a tetszés moraja, nyílt a kocsmaajtó és a göcsörtös arcú Görcs Feri lépett ki rajta. A szeme zavaros volt, fenyegető. A tanítót kereste a sokadalomban, hogy pofán vágja — így mondta — az előbbi csúfolódásért. Dani Sándor, miután figyelmeztet­ték a veszélyre, gyorsan el- füstölgött a helyszínről. Jó érzéssel nézte Görcs Feri kialvatlan arcát, mely himlőhelyes es olajfoltos volt. A haragja azóta sem enyhült. A szeme szikrát szórt, mérgesen dohogott, mint a regi Hoffer trakto­rok. Ha akkor elkapja a ta­nítót ... Elképzelte a jelene" let. Enyhe borzongással néz­te, hogyan kapálózik Dani Sándor az örökké kialvatlan traktoros keze között. Aztán arra gondolt, vajon az idő letörölte-e Görcs Feri arcá­ról az olajfoltokat és az ál­matlanságot. Odakint valaki megkopog- tatta a konyhaajtót, de Kiss Benjámin nem hallotta, mert Görcs Feri Hoff er je előtt állt deres mező szélén egy csa­pat nézelődő gyerek között. A Hoffer bedöglött, nagy, kormos teste alatt a trakto­ros hanyatt feküdt, csak a lábát lehetett látni. Jónapooot... ' Vöröses szőke, zömök fér­fi jelent meg az ajtónyílás- ban. Kurta bőrkabát, lovag­lónadrág, csizma, orvosi tás­ka, — Hát itt a beteg! — ki­áltotta, mint aki nagyon meglepődött. Kiss Benjámin rémülten nézte. — Mi még nem ismerjük egymást — mondta szívélyes hangon az orvos, és leült az ágy szélére. (Folytatjuk.)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents