Somogyi Néplap, 1980. november (36. évfolyam, 257-281. szám)

1980-11-22 / 274. szám

AZ ELSŐ LÉPCSŐ Új iskola Siófo Négy évvel a mohácsi vész uián, a reformáció idején alapították az ország egyik leg­régibb iskoláját, a túri alma matert, a mai Mezőtúr Dózsá Györgyről elnevezett Mező- gazdasági Gépészeti Szakközépiskoláját. A híres pataki és debreceni kollégiumok előtt alapított protestáns ■>— kálvinista — iskola évszázadokon át klasszikus műveltséget köz­vetítő gimnáziumként, úgynevezett deákiskolaként működött. A mai növendékek az érett­ségi bizonyítványon kívül mezőgazdasági gépész szakmai képzettséghez jutnak, s húsz- huszonöt százalékuk főiskolán, egyetemen szerez magasabb képzettséget. Képünkön: az évforduló alkalmából rendezett kiállítás (MTI-fotó?, Cser István felv. — KS) KLUBOK ÉS KÖZÖSSÉGEK Barcs, megyénk legfiatalabb Foki-hegy. A régi Siófok s-'talős, pincés világa... Ma: új lakótelep, a befejezetlen- ség kuszaságaival. Itt min­dig épül valami. Főként és jó ideje lakások. Ám egy új városrész úgynevezett »ki­szolgáló-« létesítményeket is kíván. Üzleteket, gyermek- intézményeket stb. . (Foki- hegyen és a környékén — /tótat városrész -fiatal lakók­kal — sok a gyerek.) Ma­napság a városi lakosság gyors gyarapodásának korá­ban szinte közhelyszámba megy, az efféle panasz: nincs elég lakás, zsúfoltak a gyermekintézmények, kevés az iskola, à tanterem. Siófo­kon a Foki-hegyi oktatási központ létesítéséről 1973- ban hozott határozatot a városi pártbizottság és a ta­nács, s e feladat egy részét a város V. ötéves tervébe is beiktatták. A cél: egyrészt a krónikus tanteremhiány gondjainak enyhítése, más­részt egy későbbi, úgyneve­zett lakókörzeti kulturális központ megvalósítása. Kép a jövőből Szép és megfontolt terv készült, amelyet az építé­szeken kívül pedagógusok, közgazdászok, jogi szakem­berek is megvitatlak. E sze­rint felépítenek egy 16 tan­termes általános iskolát, amelyhez 1000 ételadag el­készítésére alkalmas konyha és 300 tanulót befogadó ét­terem tartoák: sportcsarno­kot, 120 diák szállásául kol­légiumot, valamint könyvtá­M égj el ént egy . kép la­punkban; elkészítését a hely­színen »nemkivánatosnak* tartatták, sőt megtiltották. Hogy mégis bekerült a lap­ba. azért voá^: inert úgy vél­tük; a közléssel nem sértünk semmiféle érdekeket. A Somogyi Erdő- és Fa- feldolgozó Gazdaság szántóéi faházüzeraxében jártunk, és azt akartuk bemutatni: ho­gyan készülnek a téli mele­gedők az erdészetekben dol­gozók számára. A faház- üzern vezetőjét nem talál­tuk. csak a helyettesét, aki kereken kijelentette: semmi­ről sem tájékoztat bennün­ket, a fényképezést nem en­gedélyeziI Megkértük, hívja föl telpfónon az üzemvezetőt Zárnárdiiban és kérjen tőle hozzájárulást. Negyedóra múlva az üzemben, lesz — mondta telefonon, addig nézzünk körül, a fotós fény­képezze lé, amit akar. Münkához láttunk, Az iro­da közelében sorakozó me­legedők némelyikét már pót­kocsialvázra szerelték, hogy útnak indítsák valamelyik somogyi erdészetbe. Elké­szültek a fölvételek, men­tünk volna vissza az irodá­ba megvárni a vezetőt, ami­kor sietve érkezett az üzem­vezető-helyettes. Közölte, hogy megtiltja a fényképe­zést, most kapott telefonüze­netet, mely szerint a tájé­koztatás is elmarad. Csak az erdőgazdaság igazgatója ad­hat felvilágosítást vagy az ő hozzájárulásával nyilatkoz­hat az üzemvezető. Összepa­koltunk, és elköszöntünk. Másnap kerestük az igazga­45 ország, Nyugat-Berlin, az ENSZ és egy sor miás nemzetközi szervezet több, mint 160 filmje szerepel a tegnap megnyílt 23. lipcsei nemzetközi dokumentüm- es rövidfilm fesztiválon. A magyar filmesek és tv- sek az idén 7 alkotással vesz­nek részt a versenyen és a úvatalos jellegű informáci­ós bemutatókon. A filmek versenykategóriájában Her­nádi Tibor Animália — a •tacskó, és KoloniU Ilona rat terveztek. Az iskolában később sporttagozatos osz­tályt fognak szervezni, az ideális sportcsarnok pedig (250 néző befogadására al­kalmas nézőtérrel) országos és nemzetközi szintű verse­nyek rendezésére is megfe­lelő lesz. Ez az elképzelés Siófok idegenforgalmához is igazodik, akárcsak a kollé­gium terve, amely a VI. öt­éves tervben megvalósítandó vendéglátóipari szakközépis­kolát fogja szolgálni. A kol­légium egyébként nyáron üdülő lesz, ahol pedagógu­sok pihenhetnek a helybeli tanács a Pedagógus Szak- szervezet Országos Elnöksé­gével kötött együttműködési szerződés értelmében. Tisztán, de üresen A Foki-hegyi komplexum felépítését — a terv szerint — 1983-ban fejezik be, de a tekintélyes beruházást két szakaszban valósítják meg. A Somogy megyei Beruhá­zási Vállalat és a Tanép 1977-ben látott, munkához azzal a céllal, hogy 1980. szeptember 1 -re 8 tanterem­ben megkezdődhessék az ok­tató—nevelő munka. A 25 tagú tantestület már az év kezdetén megalakult, s szep­tember elsejére 8 tanterem, valamint a későbbi 16 'tan­teremhez tervezett vala­mennyi kiszolgáló helyiség (tanári szobák, irodák, szer­tárait stb.) valóban meg­épült. A kezdés — mondhatnék, mint minden kezdés — nem tót, de csak a gazdaság szo­ciálpolitikai előadóját talál­tuk, aki készségesen nyilat­kozott. Eddig a történet. Nem fog­lalkoztatna a téma, ha az egyedi jelenségek sorába tartozna. De előfordult már, hogy egyik mezőgazdasági nagyüzemünkben hiába fényképeztük a burgonyatá- rolás es -válogatás korszerű módszereit, a munkáról nem adott :m formációt a gazda­ság ágazatvezetője, hanem ' az akkor föl nem lelhető kerületvezetőhöz utasított. Ügy tetszik, mintha a tá­jékoztatáspolitika lényegét csak a tájékoztatók ismer­nék. Pedig van jó példa is. A nagybajomi erdészet ve­zetője épp olyan természe­tesnek tartja, hogy az erdő­művelésről ne ő, hanem az erdészet arra illetékes mér­nöke beszéljen, mint azt, hogy a kutasi csemetekert munkájáról, azott dolgozók­ról az ottani beosztott nyi­latkozzon. A balatonsza.badi November 7. Tsz ültetvény­ágazatának vezetője még so­hasem küldte adatokért a tsz-elmökéhez vagy a terme­lési elnökhelyetteshez az új­ságírót, hiszen ki más tud­hatná, mint ő, hogy mi új­ság a területén. Az érthetetlenül »titkoló­zó« munkahelyeken a tájé­koztatáspolitika félremagya­rázásáról, kényelmességről vagy kibúvóról a felelősség alól — mert a tájékoztatás felelősséggel jár —, menekü­lésről van szó. tv-filmek vetélkedőjén pe­dig Barta Attila Volt egy­szer egy tűz című munkája szerepel .A hivatalos infor­mációs programban a fil­mek kategóriájában Kolo- nits Ilona Túlélők, Fehéri Tamás Protokoll szerint, és Varga Csaba Időben elmo­sódva című alkotását, a tv- filmek információs csoport­jában pedig Chrudinák Ala­jos Terepjárón a Szaharában című munkáját veti itk. volt éppen zavartalan. A helyiségek tisztán — hála a pedagógusoknak, szülőknek —, de üresen, berendezés nélkül várták a gyerekeket. A szükséges felszerelés több mint tíz napot késett, akár­csak a fűtési szezon beállta után a központi fűtés szere­lése, beszabályozása. Az első hetek gondjai már a múlté. A tantestület, a szülők, a vállalatok szocia­lista brigádjai, a KISZ-esek sokat tettek azért, hogy a »sötét felhők« elvonuljanak a Foki-hegy fölül. 13 tanu­ló- és 7 napközis csoport (összesen 384 általános isko­lás) kezdte meg a munkát. Makarenko egykori tanítvá­nyaiéhoz hasonló körülmé­nyek között; most már nyu­godtan dolgozhatnak. Akik távolabb laknak az iskolá­tól, autóbusszal járnak be (szinte napokon belül sike­rült te menetrendet kedve­zően átalakítani), ebédről pedig a Pannónia gondosko­dik a gyerekek számára. A közeli Delta étteremben (a vállalat egyik legszínvona­lasabb egységében) étkezte­tik a Foki-hegyi tanulókat. Értelmesen, pontosan Az építkezést pedig foly­tatják a Tanép dolgozói. A következő »lépcső«; a kony­ha és az étterem. Jövőre tervezik átadni .Majd a hát­ralevő 8 tanterem, valamint a sportcsarnok, a kollégium, a könyvtár és a sportpálya. A terv szerint 1983-ban vár­ható az egész beruházás megvalósulása .Hogy lesz­nek-e közben zökkenők, újabb nehézségek? Minden bizonnyal. Reméljük azon­ban, hogy egyre kevesebb lesz a gond, és egyre több az oktató—nevelő munkát segítő létesítmény, eszköz, de mindenekelőtt tehetség, odaadás, szakértelem; hogy olyan fiatalok nőjenek fel a Foki-hegyen, akik meg­fontoltan és pontosan fog­nak dolgozni városukért, hazájukért, a társadalomért. Átázott avart tapos a lá­bam; a kihalt parkban egy fekvő akt mutatja felém kő szobortomporát. Lehet, hogy alkotója amolyan lélektani előkészítésnek szánta azok­nak, akik pucérra vetkőzve megmártóznak majd a fürdő kékes zöld vízében. A lengőajtón belül leírha­tatlan szag terjeng a levegő­ben. Leginkább a záptojás, és a kénezett hordó szagára emlékeztet. Akármerre já­rok, nem tudok szabadulni tőle. Reggel nyolc óra, és né­ma csönd. Az a néhány ven­dég, aki ebben a korai idő­pontban érkezik, ismeri a fy,rdö rendjét. Halk • szavakat vált a pénztárossal, aztán igyekszik a megszokott he­lyére. Ilyenkor, ősszel itt majdnem mindenki törzsven­dég. A kádfürdő fehér ajtós fülkéi zárva vannak. Idős honpolgárok áztatják faradt tagjaikat. Általában heten­ként egyszer jönnek. „Ha hatszor lavór, egyszer a kád­fürdőre is telik” Ök azok, akiknél otthon nincs fürdő­szoba. A büfé nyitva; kávét, édességet, cigarettát árulnak. Dohányozni azonban csak a közös helyiségekben lehet. Ott viszont nincs senki. Aki ebben az időben fölkeresi az uszodát, az vagy beteg, vagy felüdülni vágyik. Erre vi­szont nem alkalmas a do­hányfüstös levegő. Egyetlen teremből hallat szik csak zsivaj. Kilenc-tíz- éves gyerekek fickándoznak a medencében. Harminc „bé­ka”, a Rákóczi úszószakosz­v árosa utcain sétálva jól lát­ható a kétéves fejlődés. Ám a várossá válás nemcsak a helység . arculatának alaku­lását, új házak, utcák építé­sét, üzemek telepítését jelen­ti, hanem életmódváltozást is. A Barcsra költöző fiatal szakembereknek, az ott élő lakosságnak igénye van a művelődésre, a szórakozásra. Vajon milyen lehetőségeket találnak erre a városban — erről érdeklődtünk. Az első' állomás a barcsi városi KISZ-bizottság volt. A közművelődéssel Sebeszta Gyula foglalkozik. — Elsősorban az üzemi klubokat Içell említenem. Jól működik az . Épgép . zenei, klubja, ,a Kpmikálnál most, készül a helyiség.. Ez lehet tályának ifjú tagjai. Délelőtt az uszodában, délután az is­kolában. Fűtés nincs, a víz viszont meleg; termállal ke­verik, hogy elérje a kívánt hőfokot. Sípszó, és edzőjük utasítására tizenhat tempót úsznak háton. Utána ismét lubickolás. A gyerekeket csak így lehet mélyvízhez szoktatni. A pödört farkú bronzdel­fin egykedvúe n köpi a gő­zölgő gyógyvizet a kör alakú medencébe. A főfalon málla­dozik az ötméteres dekorá­ció; ezen a részen minden fémet kikezd a lecsapódó gőz. Béni a. vízben csak fe­jekét látni. Tíz-tizenöt férfi és nő; „mozgásszerviek", A földszinti fizikoterápián nagy a zsúfoltság. Hévízi iszappal pakolják a sérült testrészeket az ápolók. A doktornő egy fiatal férfi be­dagadt csuklóját vizsgálja. Az egészségügyiek két rész­re osztották a várost: egy részük a rendelőintézetbe jár kezelésre, a többiek itt vár­nak sorukra. Naponta átlag 120 beteg fordul meg a pa­rányi rendelőben. Rajtuk kí­vül még harminc lengyel bá­nyászt is el kell látniuk az egészségügyieknek. Egyébként lengyel nyelvű tájékoztató feliratokat, ame­lyek mindenütt megtalálha­tók, rövidesen leszedhetik a fürdő vezetői. Ügy hírlik, ez­után Bükfürdőre mennek gyógyulni, felüdülni. A víz­zel semmi bajuk, dé á szál­dában nem tudnak pihen­ni. Azt mondják, éjjel-nap­pal elviselhetetlenül nagy a zaj... L. JL a közösségi élet egyik for­mája. Szombaton nagyszabá­sú ifjúsági találkozót ren­deztünk, s azt tapasztaltuk, hogy szívesen jönnek el er­re a fiatalok. Két pihenő- park van a város körül, mely a turisztikát szolgálja. Az amatőrszínpad sajnos most szétszóródott, nincs hozzáértő szakember, aki irányítaná. Svégel László, a városi KISZ-bizottság titkára. — Annak ellenére, hogy hasznosak az üzemi klubok, mégis elzártak, csupán az amúgy is együtt dolgozó fia­talok látogatják. Nem cé­lunk a különböző területe­ken dolgozók elkülönítése, s ezek az ‘üzemi klubok még távol is esnek a város köz­pontjától. Most akarjuk meg­alakítani a propagandista klubot. Remélem, hogy ott kialakul egy olyan „mag ’, melyre számítani lehet a közművelődés szervezésé­ben. Lehetőségeink? Régeb­ben ellátogatott hozzánk a Déryné Színház, melynek utódja, a Népszínház már nem vállalta a fellépest, mi­vel számukra kicsi a műve­lődési ház színpada. Ha színházi előadást akarunk látni, akkor Pécsre vagy Ka­posvárra megyünk. Itt, Bar­cson egyszemélyes pódium­műsorokat nézhetünk. A mű­velődésben nagy szerepe van a zeneiskolának, hangverse­nyeit sokan látogatják. A városban a fiatal értel­miség közül a pedagógusok vannak a legnagyobb szám­ban. Gárdái Andrásáé, az I. számú Általános Iskolában tanít. — Az iskolai elfoglaltság elég nagy. Délután tanítok, utána vár a család, a gye­rekek. Este ritkán tudunk kimozdulni. Itt az iskolában is vannak politikai fórumok, amelyeken részt veszünk. Ám, akinek más az igénye, az beiratkozott a múze­umbarátok körébe, eljár az újonnan alakult pedagógus kórusba, vagy a művelődési ház programjait látogatja. — Nekem azért valami hiányzik — szólt közbe Fo­dor Sándorné, aki szintén az iskolában tanít. — Egy olyan közösség, ahova elmehetek, összeülünk beszélgetni, eset­leg egy-egy érdekes témáról hallhatok, Valami kötetlen, a különböző foglalkozású emberek által látogatható hely. Nemcsak a fiatal tanítónő­nek — és nemcsak Barcson — hiányzik ez a fajta kö­zösség, mely teljesen mind egy, hogy milyen szerve formában működne, csupa a cél fontos: a gondolatok kicserélése, információk, ta­pasztalatok szerzése, az em­berekkel való kapcsolatte­remtés. A Vörös Csillag Termelő­szövetkezet fiatal ágazatve­zetője, Lendvai Géza egy önmagát szervező, alakító közeg létrejöttét szeretné megindítani. — Teljesen mindegy, hogy klubnak, fiatal agrárszakem­berek tanácsának, vagy mi­nek, nevezzük, nem a szerve­zeti forma a fontos. Har­minc-harmincöt fiatal szak­ember dolgozik a tsz-ben, s tudom, hogy mindenkinek hiányoznak az igazi, jó szak­mai beszélgetések, viták. Először csupán egy kötetlen, hangulatos összejövetelre akarom meghívni a fiatalo­kat, s akinek igénye, kedve van hozzá, az már a követ­kezőkre is eljön. — Milyen foglalkozású emberekből áll baráti társa­sága ? — Egy éve jöttem Barcs­ra, itt még nem alakult ki, a régi lakóhelyemen azonban a legkülönbözőbb foglalkozó* súakkal barátkoztam. Itt, a városban nagyon .közel lak­nak az „emberek egymáshoz — mindössze néhány centi­méter a fal — és mégis na­gyon távol vannak. Ezt már az itt eltöltött néhány hónap alatt is megéreztem. Valamennyi beszélgető partneremnél fölmerült egy fogalom, a közösség, mégpe­dig nem az, melyet ma klub­ként ismerünk. Gál Endre városi tanácselnök-helyet­tessel erről beszélgettünk. — Számtalan példát le­hetne mondani a névlegesen működő, ám életképtelen klubokra. — Ügy érzem, egészen más formát kellene találnunk. Attól, hogy egy adott helyi­ségben néha előadásokat tar­tunk, ez még nem formál közösséggé égy társaságot. Ehhez jó szervező, megfele­lő ismeretekkel rendelkező ember kellene. Amikor Barcs város lett, az egész lakosság közművelődését fi­gyelembe kellett venni. Azt láttuk, hogy a művelődés je­lenlegi formái nem vonzóak, tehát olyan lehetőségeket kell teremtenünk, amire ér­demes elmenni. Ez az alap. Még ma is gondunk, hogy az értelmiségi fiatalokat nem tudjuk összefogni. Az üze­mekben zárt közösségek van­nak, ezek' nyitása a cél, az eredmény pedig az lenne, ha az azonos érdeklődésű, beál­lítottságú fiatalok megtalál* nák az utat egymáshoz. Izményi Éva A megtagadott tájékoztatás H. F. Hét magyar alkotás a lipcsei filmfesztiválon Életköszöntő című műve, a Sz. A. Ősz a gőzbon

Next

/
Thumbnails
Contents