Somogyi Néplap, 1980. november (36. évfolyam, 257-281. szám)
1980-11-02 / 258. szám
» i féltékeny Wagner Adalékok egy szerelmi háromszög történetéhez A művészek ele ter öl röpködő pletykák, a szó- . beszedekből szőtt, mítoszok gyakran válnak előítéletek forrásaivá, s az így kialakított hamis kép olykor erősebben befolyásolja , az olvasót, a zenekedvelőt, mint a művészi alkotás. Az ál- ■ ‘ landőan méla bús és el vágy ó- j óó Byronról, a .szakadatlan ! bor- es szerelemn-rkózisban rkejelgo Baüdeiai re-ról, a J »melyorosz lelkületű« .Tesze- Lnymro! kreált közhelyek feppugy meggyökereztek tu- frdaéunkba/n, mint az a téves f hiedelem, hogy Chopin a femwvdig őszinte, mindig mély tíerfcói szerelemnek volt élő Ifsaobra vagy az a látszat, ‘hogy Salvador Da» közőnsé- tyges bohóc. i Hyere “métoszhős« Richard ÎAtagner is. Szűkebb hazájáéban — részint a fasizmus agymosás kam pányain a k maradványaként — sokam ma és őt tekintik a radikális an- Jftkapital izmus bajnokának, n-Nö előtt térdet hajtó, meg- •váhasea vágyó Férfi megtestesítőjének. < a legtisetessége- fcób barátnak, a szeplőtlen Műrésznek. Másutt — jórészt nakmk. m — Vászolyodnak Haas von Bűi««. töte, áffi-tőiagos emberi és művészi ridegsége, sovinizmusa miatt. Idézik mondásait, melyekben Verdit nemes egyszer őséggel »kintornásnak«, Meyerbeert »üres fejű es hatásvadász kóklernek« ' titulálta, szidják, mert barátjának leányát, Liszt Co- simát »elszerette« másik barátjától. attól a Hans von BüiowtoJ. aki karmesterként rengeteget tett Wagner érvényesüléséért. Hogy a zseniális operaköl- tó arcát halála után csaknem száz esztendeig nem sikerült élethűen megrajzolni, a Wagner-utódok hibája: a legfontosabb iratokat hét lakat alatt őrizték Bayreuth- ban. Az a hírhedt »barna könyv« — a Cosimától kapott kapcsos album —, Wagner naplója is hosszú vargabetűk után került egy nyugatnémet kiadó asztalára. S most, a Gondolat kiadó által gondozott, magyar kiadás olvastán értjük csak meg, miBaytr Béla Montázs (apám) kórházi ágy fehér párnak — + féktelen plazma-tánc sajgó disszonanciák + nap nap után feiducolt párnak sí költő tüdő + elherdált jussod a bányalég fosztó jegykendője tői val,t a »barna könyv« szenzációvá Nyugaton. A »gyónások« nyomán. úgy tetszik, jó néhány előítéletünket kell felülvizsgálnunk. Iga», a napló egyik-másik részlete — egy jelentéktelen vígjátékocska tervezete, a Parsifal szövegvázlata, a müncheni kőszínház építéséről folytatott vita es néhány versi ke — csekély értékű zenetörténeti adalék. A latin költészetről, az államelméletekről, a civilizáció alkonyáról készített eszmefuttatások sem tartoznak Wagner leg- becsebb elméleti munkái közé. A Cosima-szerelem emlekei azonban — elsősorban az 1865 nyarán, a megváltásra kiszemelt asszony magyarországi tartózkodásakor. a magányban fogant följegyzések — kulcsot adnak a kezünkbe a zenedrámák mély megismeréséhez, egyszersmind az alkotás lélektanához. »Megjött a leveted« — írja naplójába 1865. augusztus 20-án. miközben Cosima apját kísérte Pest-Budára —, és híreket hozott... Nekem azonban csak azt mondta, még mindig szeretsz. Ennek örültem leginkább... De miért is nem akarok egyáltalán kedvre derülni? Miután a reményt feladtam, már csak a szerelem maradjon nekem, és enyésszen el a hit is. a magamba vetett hit? Szeretsz, ezért még hiszek. Vagy csak áltatom magam? Semmiben sincsen már örömöm.« H asontó idézetek »ólával bizonyíthatnánk, még : amit szúrósságnak. kiállhatatlanságnak véltünk eddig, nem más. rmot a bizonytalanságtól gyötört, szakadatlanul kételkedő művész kiegyensúlyozottságra törekvésének megnyilvánulása. Egy hatalmas tehetségű, de gyenge akaratú férfi kapkod itt — mint korábban Minna vagy Mathilde We- sendonck félig-birtoklásá- nak idején is — szalmaszál után, s a kétségbeesett kapa lozás ban (itt omlik össze egy másik előítélet, mely szerint Wagner mindig »hamis barát« volt) nem gondol arra, hogy két leghívebb segítőtársát. Lisztet és Bü-lowt veszítheti el örökre. íme. a kulcs, mely a művek lényegéhez nyit ajtót! A Hollandi konfliktusához, melyben egy ártatlan leány önfeláldozása oldhatta csak föl az átok alól a világ vándorát. Tannhäuser feloldozá- sához sem bizonyult elegendőnek a pápa jóindulata: a megoldás itt is az Erzsébet által képviselt örök nőiség, a goethei »das ewig Weibli-s che«. Lohengrinnek Elza hozta él a boldogságot, de —és itt jelenik meg a férfiúi zárkózottság motívuma, mely a fentebb idézett sorokból is kitetszik — a bukást is Elza kíváncsiskodása okozta a Grál-lovagnak. Trisztán után Liszt Cosima és Richard Wagner. szerelmesének is búcsúznia kell az ámyékvilágtól — így követeli a mérhetetlen önzés és’ beteges féltékenység, bizonyság rá épp a »barna könyv« —, s Brünnhilde sem elheti túl sokkal Siegfriede! Egyszóval Wagner — innen az ingerült hang, melyet gyakran használ Cosimához írott naplójegyzeteáben — imádja a nő! a »lelki hátteret« adó nőiességet, de fél is tőle. Félti önállóságát, amint Parsifal is félt, elhivatottságának elvesztésétől, amikor • visszautasította Kundry 'csókjá! F igyeljük( csak! »Ha kedvemet és- hitemet meg akarom őrizni, közönyösnek kell lennem minden iránt, ami mailyen, holnap meg amolyan. Ha dolgozom, úgy van, függetlenedem időtől és naptól : ez mindig is segített rajtam.« Wotan dilemmája ez, A wal- kürböl : a szerelmesek párt- fogolása-e a helyesebb, avagy a hideg fejjel végzett kötelesség. De folytassuk! »Bár a házam oly sivár, még a múltra is derűsebben nézek vissza. Dolgoznom kell, igenis dolgoznom folyvást.« Néhány nappal később pedig amiatt panaszkodik: Cosima távolléteben nincs kedve a munkához... Nem kevésbé érdekesek azok a tények, amelyeket Liszt és Wagner — sokáig felhőtlennek hitt, majd kizárólag ellenségesnek vélt — kapcsolatáról tartalmaz a napló. Liszt, tudjuk, helytelenítette leányának és barátjának házassága! haláláig együttérzett legkedvesebb tanítványával, a »szerelmi háromszögből« vesztesen távozó Hans von Bülowval. Mindent megkísérelt, hogy Cosimiát kivonja Wagner bűvköréből, s a nagy barát — legalább följegyzéseiben — ezért alaposan neheztelt is rá. A naplóban egymást érik a gúnyos szemrehányások és dühödt vádaskodások, imigyen : »Nem, csak holnap utazik Segszardra!« »Apa azt mondja, szombatig még Pesten maradunk.« Apa azt mondja: »egy kis pihenésre van szükségem«. »Velencébe megyünk.« És ezenközben elhiteti magával, hogy meg akartam öt sérteni, hogy valószínűiéig egyáltalán nem is szeretem. Mindig az apjának van igaza — de hiszen már egy évvel ezelőtt azt mondta nekem; ha úgy alakulnak a dolgok — ö megvetéssel fordul majd el tőlem.« És záporoznak az élcek Liszt diszkardjáról, papi ruhájáról, zenéjének variációs technikájáról Wagner féltékenységének cáfolhatatlan bizonyítékaként. Ám hogy mindez csupán a vóje- lölt féltékenykedése leendő apósára, s nem a zeneszerzőé a zeneszerzőre, mi sem igazolja jobban, mint egy tíz ■ esztendővel későbbi megnyilatkozás Liszt Ferencről: »íme, itt van, áld elsőként állt mellém, amikor még senki sem hitt bennem, amikor még senki sem tudott rólam; s aki nélkül Önök egyetlen hangot sem hallhattak volna tőlem — íme, kedves barátom. Liszt Ferenc !« A z, hogy Cosima türelmes, hű társa maradt Wagnernek, az, hogy a zeneköltő halála után még csaknem fél évszázadig gondozta a hatalmas hagyatékot és ápolta gyermekeit, köztük azt <az Évát, aki a »barna könyv« több lapját is eltávolította valamiféle hamis szégyenérzetből. ismert tény. E napló azonban csak a komponista érzéséiről számol be. Két éve Cosima ezerkétszáz oldalas naplója is megjelent Münchenben. Fordítása! remélhetőleg, hamarosan a zeneszerető magyar közönség is olvashatja. Lengyel András Premier Megyerarmzágen Rajkin színháza A szovjet kultúra napjainak szokatlanul gazdag programjából is kiemelkedik a leningrádi Állami Miniatűr Színház egyhetes magyarországi vendégjátéka. Erre Budapesten, a Thália Színházban, a Magyar Néphadsereg Központi Művelődési Házában, valamint a székesfehérvári Vörösmarty Színházban kerül sor. A Miniatűr Színházat — ilyen néven — viszonylag kevesen ismerik nálunk, de ha azt mondjuk; Arkagyij Rajkin színháza, így már mindenkinek nyomban felcsillan a szeme. Mert Rajkán — első magyarországi vendégszereplése óta —- fogalommá vált a színházi életben. Bemondásait, gesztusait senki sem felejti el, aki csak látta, színpadon, vagy a televízió közvetítésével. Kedves vendégünket a pórbák szünetében sikerült rövid beszélgetésre invitálnunk. Első kérdésünk: mikor volt a Budapesten, bemutatásra kerülő „Őfelsége a színház” című műsor leningrádi ősbemutatója? — Csak lesz — válaszolja mosolyogva Rajkin. — A premier színhelyéül, nem véletlenül, Budapestet választottuk. A magyar közönség előtt vizsgázik majd az új műsor és csak hazautazásunk után, láthatják a szovjet nézők. — Mire utal a műsor cime? I — Élt egy ember az időszámításunk előtti IV. században, aki azt mondta : az egész világ 'színház. Nem lehetett éppen buta ember... Egyébként talán már haitótit róla: Platonnak hívtak, foglalkozására nézve görög filozófus volt. Aztán — évszázadokkal később — akadt egy másik színházi szakember, William Shakespeare, aki megtoldotta Platón szavait, mondván: színház az egész világ, és mi mindnyájan színészek vagyunk. Méltatlanul ugyan, de hadd egészítsem ki kettőjüket azzal, hogy manapság sincs másképpen. Nemcsak színpadon vannak színészek: azok ülnék — kivétel nélkül — a nézőtéren is. Mert mi, művészek és önök nézők egy színházban dolgozunk, az élet színházának örökös társulati tagjai- vagyunk. — Az elmúlt évtized során mennyiben változott a politikai szatíra célja, éle és hangvétele a Miniatűr Színház gyakorlatában? — Lényegében ugyanúgy dolgozunk, mint korábban. A különbség azonban nem csekély. Az elmúlt pártkongresszusainkon, a XXIV-en és a XXV-en jóval több voit a konkrét kritika, mint az azt megelőzőkön. Természetesem mi is igyekeztünk léPalásti László Pesti történet SOMOGYI NÉPLAP — Jó, hogy találkoztunk — szorongatta a kezemet Szepezdi —, már írni akartam neked. érettségi találkozóra készülünk. Képzeld, megtudtam, hogy Krecsma- rék, a volt matematikatanárunk még él. Már jóval elmúlt nyolcvanéves; beszéltem a fiával, megígérte, hogy elhozza a találkozóra az öreget. Azt kérded, hogy mikor és hol lesz a találkozó? Pénteken ötkor a lakásomon tartjuk az előzetes megbeszélést, gyere el! A telefonkönyvben megtalálod a címemet. Két Szepezdi van, és a Schnaucérfalvi utcába lakom. Pontos legyél! Hogy jutok el a Schnttu- cerfalvi utcába? — tűnődtem pénteken fél ötkor. Taxival megyek, akkor ötre feltétlenül odaérek — határoztam el magam. A »árkon Utlakam egy taxiállomást. öt ember várakozott kocsira. Megkezdődött a körkérdés: — Bocsánat... Önök közül kik vannak együtt? Azt szeretném ugyanis tudni: hányadik vagyok a sorban... A válaszok lesújtóak voltak. Az egymás mellett álló lány és fiatalember nem ismerte egymást, a másik három várakozónak is külön útja volt. — Nem megy valaki véletlenül a Schaucerfalvi utca felé? — Nem — válaszolták szinte kórusban... Az egyik várakozó megsajnált: — Én a Vak Béla utcába megyek, odáig elvihetem. Talán ott kap másik taxit. — Köszönöm ... De mi lesz velem, ha ott nem találok szabad kocsit? Ekkor odasompolygott hozzám egy idős férfi, és halkan a fulembÿ súgta: — Von egy Trabantom, ha megérné önnek... — Miért? Mennyit kér? — A Schnaucérfalvi utca nagyon messze van — mondta nyomatékosan. — Megszá- mitom magának százhúszért. — Legyen nyolcvan. — Százhúsz — mondta a magántaxis, és hozzátette: — Tessék gyorsan dönteni, mert másnak ajánlom fel a Trabantomat! — Száz. — Százhúsz. — Egye fene! Mehetünk... Öt perc múlva a Trabant hörgött, morgott. aztán megállt. Az öreg kiszállt. tíz percig babrált a motoron, aztán így szólt: — Tessék adni harminc forintot, és bevárni egy taxit; az én csikóm ne-m indái. A busz megállójához gyalogoltam. Jött is egy busz, de gyorsjárat volt. Csak negyedóra múlva jött egy másik: A végállomáson szerencsém volt, kaptam egy taxit. Be akartam szállni, de a gépkocsivezető megkérdezte: — Hová? Megmondtam. — Oda nem megyek. Tetszik tudni, a klinikára kell mennem. Szül az asszony ... Amikor végre egy másik autóbusszal eljutottam Szepezdi lakására, már csak a mamája volt otthon. — Jaj, úgy várták magát; már azt hitték, hogy nem jön. De maradt egy kis feketekávé, megmelegítem. — Köszönöm, de sürgős dolgom van — válaszoltam és elrohantam. A ház közelében várt a magántaxisom. Ügy látszik nem ismert meg vagy csak úgy tett, mintha most látna először. Halkan mondta: — Van egy Trabantom. Ha megérné önnek... pest tartani ezzel és a színpadon is konkrétabban bírálunk, mind kérlelhetetle- nebbül -forgatva a szatíra fegyverét. És hogy nem csináljuk éppenséggel rosszul, azt nemcsak a zsúfolt nézőterek bizonyítják, hanem, a Lenln-díj is, amelyben a közelmúltban részesültem. Hangsúlyozni szeretném : ezt a díjait nemcsak én kaptam« hanem maga a színház, a műfaj. — Miről hallunk majd as új műsorban? — Hosszú volna fölsorolni, nem is szívesen lövöm le a poénokat. Annyit azonban elárulhatok: szó esik majd a, szovjet értelmiség jelenlegi helyzetéről, gazdasági állapotáról és az egész világot foglalkoztató legidőszerűbb problémákról. Természetesen görbetükörből. — A korábbi vendégjátékokon sok érdekes technikai trükköt is láthattunk. Hoztak-e ismét valami meglepetést? — De mennyire! Talán a •legkülönösebb az lesz, amikor önmagamat interjúvolom meg, önmagámmal beszélgetek, vitatkozom a színpadon. — És egyetért majd saját magával? — Azt hiszem, nem .. : Éj- végre ki az, aki mindig helyesli saját cselekedeteit, mindig elégedett saját magával? Hányszor állunk a. tükör elé, hogy jól letoljuk önmagunkat! Hát ilyesfajta le tol ás tanúi lehetnek majd a nézők is . .. Amellett aat se feledjük el, hogy az ember más-más helyzetben másként gondolkodik. Más a pszichológiája, ha kocsiba ül, megint más, ha gyalog vág neki az utcáknak. Másként beszél, gondolkodik, viselkedik, érez főnökiként és beosztottként, kérelmezőként és parancsol óiként. És sorolhatnám. tovább az egy emberben meglevő belső konfliktusokat, amelyek egyszersmind hálás témák is a szatirikus ábrázolás számára. — Ha már rólam esett szó — folytatja Rajkin —, hadd említsem meg: ezekben a napokban hármas jubileumot ülünk. November elején lesz az „őfelsége a színház” című új műsorunk ősbemutatója, november 6- án lesz 41 éves a leningra- di Miniatűr Színház és ugyanazon a napon érkezem^ el 69. születésnapomhoz Beszélgetésünk közben régi ismerősök köszöntik Raj- kin! aki az orosz nyelvű üdvözlésre magyarul válaszol. — Rég járt nálunk, mégsem felejtett el magyarul? — Sok, magyar barátom van; velük sűrűn találkozom, és fölhasználom ezeket az alkalmakat arra is, hogy gyakoroljam a nyelve! Mióta ismét itt vagyok Budapesten, szinte óráról órára többet értek meg a körülöttem zajló magyar beszédből. Véget ért a próbaszüet, ne ügyelő ismét színpadra szólítja Rajkint. így be kell fejeznünk az interjút, Rajkán szavaival: „A viszont látásra!” G T.
