Somogyi Néplap, 1980. október (36. évfolyam, 230-256. szám)

1980-10-09 / 237. szám

Értelmiség és ismeretterjesztés

Az ismeretek és a kulturális értékek közvetítésének szerepét — társadalmunk szerkezetéből következően — az értelmiség tölti be. Hogyan érvényesül ez a felelősség Barcson és a városkörnyéki községekben? — erről beszélgettünk Albert Ernővel, a Somogyi Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság helyi gyáregységének mérnökével, Bérezi Istvánnal, a TIT-szervezet városi titkárával, dr. Cseke István körzeti orvossal, Király Györggyel, a városi pártbizottság titkárával és Soós Dezsővel, a járási hivatal művelődésügyi osztályának vezetőjével. Szerkesztőségünket Paál László képviselte.

— Hogyan érvényesül a

városban és környékén a

szellemi dolgozók felelőssége a lakosság művelődési igényének fölkeltésében és kielégítésében?

Király György:..— A város ipari fejlődése maga után vonta az értelmiség számának jelentős növekedését, és szerkezetének változását is. Meggyorsult a fiatal műszapaszüalunk nagyobb felelősséget és együttműködési készséget.

Albert Kmő: — Nem is az

irányításban dolgozókkal van baj elsősorban, hiszen — a hiedelemmel ellentétben — ők Is szeretnék, ha mindenre fogékony munkásakkal dolgozhatnának, mert ez megkönnyítené feladatkörük ellátását. De csak a szakmai továbbképzésnél maradva: a dolgozók képzésének „felülről” szorgalmanyeget. Ezt figyelembe kell vennünk, imikor társadalmi elfoglaltságukat mérlegeljük. Hiszen az egyéni képzés sok időt vesz igényibe. De ezért támogatjuk a tudományos társulatok alakulását és működését, és szeretnénk, ha a nálunk dolgozó értelmiségiek közül többen vállalkoznának elméleti munkásságra is.

Bérezi István: — A központi községekben megalakult TIT-csoportok, értelmi ki szakemberek letelepedései

De az általános fejlődés következtében több humán értelmiségire is szükség volt. Á szellemi dolgozóik minden rétegének és korosztályának munkája benne van a város és környéké dinamikus változásában, hiszen többségük példás aktivitással gyümöl- csüzteti tudását. Ez megfigyelhető a munkahelyeken csakúgy, mint a központi szervezésű ismeretterjesztésben. A közéleti tevékenységben azonban aránytalanság tapasztalható: egyesek

túlzott megterheléssel dolgoznak, a műszáki értelmiségiek jelenléte viszont még nem érződik kellően a városfejlesztésben. Gondolok itt részvételükre, az ötleteik, javaslatok, programok megfogalmazásában.

Albert Ernő: —■ A műszaki értelmiség jórészt Határiakból áll. A pályakezdés, a beilleszkedés, az otthonteremtés gondjai energiájuk jelentős részét leköti. Az luo nőkben igyekeznék helytállni, ott vállalnak is feladatokat, de a város egészéért még nem éreznek valamennyien felelősséget. Egy csoportjukkal beszélgetve elmondták: meglepi

őket, hogy a figyelem középpontjában vannak. Egyelőre így igaz, hogy a város többet tud róluk, mint ők a városról. Ez a pályakezdőkre vonatkozik. Mert akik már néhány éve dolgoznak itt. egyre inkább magukénak érzik lakóhelyüket, és az üzemükön kívül is bizonyították felkészültségüket, elkötelezettségüket.

Soós Dezső: — A városi párbbi zottság közművel ődési határozata kiemelte a fizikai dolgozók körében végzett felvilágosító, ismeretterjesztő tevékenység fokozásának szükségességét. Arról is szó volt, hogy elsősorban a munkahelyeken szervezett rendezvények a hatásosak. Ezek sikeréihez mindenekelőtt a gazdasági vezetők egészséges, a szellemi értékeket is fontosnak tartó szemléletére, magatartására van szükség. E tekintetben a tataiatok vezetőknél W-zott igénye nem találkozik a munkások anyagi érdekeltségével. Vagyis egyelőre nem kifizetődő a felnőttkori tanulás, már ami a közvetlen jövőt illeti.

Soós Dezső: — Ez a kérdés egyébként nagy vitát váltott ki azon a tanács vb-ülésen is, melyen a fiatal értelmiség helyzetét tárgyalta a testület.

Bérezi István: — Azt kellene felismerni és az irányításban következetesein érvényesíteni mindenütt: a

sokoldalúan művelt emberrel könnyebb megoldani az egyre bonyolultabb termelési feladatokat. És ez non szólam. Hiszen a hatékony gazdaság egyik fontos feltétele a rugalmas alkalmazkodás a változó követelményekhez. Ehhez pedig megfelelő készségekkel', korszerű ismeretekkel kell rendelkeznie minden munkásnak. A művelődési rendezvények, szakmai és más előadások, tanfolyamok tehát nem valamiféle kívülről erőszakolt igények, hanem valóságos szükségletek, ha ezt nem ismerik is fel mindenütt.

— Ahhoz, hogy valaki ismereteket nyújtson, igen sokoldalú szakmai és_ poliíi- kai ‘tájékozottsággal, alapos jelkészültséggel kell rendelkeznie. Van-e lehetőség az itt élő értelmiségieknek a lépéstartásra a tudományok fejlődésével?

Király György: — A tudományos-technikai forradalom kibontakozása, a társadalmi szervezettség növekedése, az ideológiai harc fokozódása az értelmiség minden rétegével szemben egyre magasabb követelményekéit támaszt Egyszerűen nem élnek meg az orvosok vagy a mérnökök, pedagógusok, ha nem ismerik szakáguk legújabb eredményeit. A középszerűség, a rutinból elás ma súlyos veszéllyel £esegli Idufodk is hasonló célokat szolgálnak. Sajnos e közösségek csak kevés helyen töltik be öntművelő, tapasztalatátadó ’ szerepüket. Persze az is igaz, hogy sok a munkahelyi elfoglaltság — gondoljunk csak a mezőgazdászok időbeosztására. a pedagógusok megterhelésére — kevés időt hagy a továbbképzésre. De ne tagadjuk: a szellemi dolgozók körében is fellelhető a restség, az elkényelmesedés. Olyanoknál, akiknél a szabad idő nem elsősorban Önmegújító pihenésre szolgál. Természetesen rájuk nem is számíthatunk az ismeretek terjesztésében. Szerencsére ők a kisebbséget alkotják.

Soós Dezső: — Igen. jó néhány,an hivatkoznak túlzott elfoglaltságra, amely megakadályozza őket fontos művészeti eseményeken való részvételben. Ez azonban gyakran csak ürügy az igénytelenség leplezésére. Mert azt hiszen, senki nem tudja megcáfolni, hogy nem csak a szaktudományoik fejlődésével kell lépést tartania minden szellemi dolgozónak, hanem a humán műveltséganyag elsajátítása, megismerése is hozzá tartozik a ma emberképéhez.

Király György: — így

igaz. Az irodaiamra, zenére, képzőművészetre is időt kell szakítaniuk az értelmiségieknek. Nagy baj, ha erre nincs belső igénye egy mérnöknek, orvosnak vagy mezőgazdásznak, illetve pedagógusnak. Egyre gazdagodó és színvonalas rendezvényeink látogatottságát vizsgálva e tekintetben nem lehetünk elégedettek.

Albert Ernő: — Egy értelmiségi életében az ismeret- szerzés — a szakmai és az általános egyaránt — elválaszthatatlan a továbbadás .követelményétől, illetve attól a közegtől, amelyben hivatását folytatja. A munkahelyen a fizikai dolgozóknak is érezniük kell ennek hatását.

Bérezi István: — Igenhez tulajdonkeppen az igazi hivatás kényszere. Hogy amit

tudok, œ árusítsam, hanem egész magatartásommal

törekedjék arra: a környezetemben élők értsék meg mindjobban a társadalmi összefüggéseket, a valóság folyamatait, jelenségeit. Az értékeik továbbadása, az igények fölkeltése és kielégítése nem szívesség az értelmiség részéről, hanem helyzetéből fakadó kötelesség.

— Mindezeket figyelembe véve, miként vesznek részt az egyes értelmiségi rétegek a széles értelemben vett —• azaz. tudományos, szakmai, politikai, művészeti stb. — ismeretterjesztésben?

Király György: — A szellemi dolgozók többsége körülményeihez képest aktív közösségnevelő feladatot lát el. Közülük kerülnek ki természetszerűen a propagandistáik, a TIT-előadók, a művészeti csoportok vezetői. Ezen belül is jelentős a kommunista értelmiség szerepe a művelődési életben.

Némi aránytalanságot

kénytelenek' vagyunk megállapítani, de ez a pedagógus- pálya elnőiesedésével, illetve a mezőgazdászok munkaköri beosztásával függ ösz- sze. Az is igaz, hogy mindezeket figyelembe véve is vannak tartalékaink, elsősorban a fiatal műszaki értelmiség körében.

Dr. Csckc István : — A városban és környékén működő háromszázöftven egészség- ügyi dolgozó közül mintegy 180—200-an végeznék valamilyen formában ismeretterjesztő tevékenységet. De a többiek' ‘sem zárkóznak el ilyen kérés teljesítése elől, csak éppen nem vált belső szükségletükké, hivatásuk természetes megnyilvánulásává a felvilágosításnak ez a formája.

Bérezi István: — Ha a

megye más területeivel hasonlítjuk össze szervezettségünkét, nem' rossz a TIT- tagság aránya: az értelmiségnek csaknem egyötöde — 143 fő — vesz részt a tudományos társaság munkájában. Saját lehetőségünkhöz viszonyítva azonban még vannak fehér foltok. Olyan munkahelyek, amelyeknek diplomásaihoz nem találtuk meg az utat.

Albert Ernő: — Ha bevonnák őket egy-egy előadás

megtartásába, bizonyára nem zárkóznának el a szervezettől a műszakiak, a közgazdászok vagy a mezőgazdászok sem. És talán a TIT anyagi gondjain is lehetne segíteni a termelő vállalatok értelmiségi szakembereinek bevonásával.

— Megfelelőnek tartják-e az ismeretterjesztés tartalmát, alkalmazkodó képességét a változó igényekhez? Mennyiben képes figyelembe venni tematikája az újabb és újabb tudományos eredményeket?

Bérezi István: — A TIT

témajavaslatai jók, i diaiak, sőt gyakorLa inkább holnapiak. Igényes feldolgozásban

adnak eligazítást. vázlatot. De nagyon sok függ a közvetítő tájékozottságától és pedagógiai vénájától. A legjobb előadóink — tanárok, jogászok, orvosok stb. —sokat adnák arra, hogy a legfrissebb ismeretek birtokában álljanak hallgatóságuk elé. Amit azonban fontosnak tartunk és igyekszünk érvényesíteni : az eddiginél gondosabban vegyék figyelembe az előadóik a hallgatóság összetételét, - körülményeit, laikó- vagy munkahelyük sajátosságait, és igyekezzenek kapcsolatot teremteni a téma és a befogadó környezet között, így is segítve a termelési, fejlesztési feladatok megoldását.

Soós Dezső: — Az előadások témáit tekintve több közgazdasági és természettudományi jellegű ismeretterjesztésre van szükség. És ami teljesen kimaradt eddig a látókörünkből, holott igen nagy szükség lenne rá: a pedagógiai, pszichológiai, szociológiai ismeretek nyújtása. Gondoljuk csak meg: az új ipari üzemekben újfajta viszony alakult ki a munkához és egymáshoz. Üj faluközösségek, munkahelyi csoportok, brigádok jönnek létre, együtt kell élniük es produkálniuk, eközben alkar - 1 va-akaratlanul hatnak egymásra. Sajnos, e fiatal közösségekben gyakoriak a konfliktusok. Bizony, tanulniuk kell a magasabb szintű együttélést, a közösség- formálás módszereit. Ehhez segítséget várnák az üzemek. Persze ez csak egy példa arra, hogy van mit tennünk városunkban es környékén, az ismeretterjesztés nagyobb fokú alkalmazkodásában, az igények föltárásában és kielégítésében. Igaz, ehhez meg kell találnunk, a hittel, szenvedéllyel és tudományos fel-», készültséggel hatni tudó és akaró szakembereket.

— Miként vélekednek az ismeretterjesztés allcalma- zott módszereiről, eszköz- rendszeréről?

Soós Dezső: — Az elmúlt években jelentősen csökkentek a nagytantermés előadások, egyéb rendezvények. Hatásosabbnak tartjuk a kisebb csoportoknak szerve- ziett tanfolyamokat, vitákkal,

konzul tártokkal egybekötött előadásokat, mégpedig a munkahelyeken megszervezve. Ez bizonyos mértékben még a kamarazenei koncertekre is vonatkozik.

Albert Ernő: — Igen, mind szakmailag, mind politikailag elsősorban a munkahelyen lehet és kell hatni az emberekre. És elsősorban az ott dolgozó értelmiségiekre, akik jól ismerik munkatársaikat. Fontos követelménynek tartom továbbá a — különösen politikai jellegű — képzés demokratikus jellegét. amely lehetőséget ad kérdésekre, a nézetek felszínre kerülésére és ütköztetésére. ,

Dr. Cseke István: — Azér. hadd jegyezzem meg, mint régi TIT-es, hogy még akadnak települések — mint például Somogytarnóca —, ahol mindig tisztes hallgatóság várja az előadókat.

Bérezi István: — Különösen, ha úgy csinálják, mint tőled megszokták. Saját film fel vételekké 1 ill usztrál va például a külföldi országok földrajzi, politikai, művészeti stb. érdekességeit, jellemzőit.

Dr. Cseke István: — Ige::, ez is vonzó, de a legfontosabb az élő szó, a közvetlen kapcsolat a hallgatósággal. Ezit a technika csak kiegészítheti, de nem pótolja. Sem az egészségügyi, sem a művészeti vagy mondjuk gazdaságpolitikai témákban.

Soós Dezső: — Nekem is ez a véleményem. Egyébként ma már számos segédeszköz áll rendelkezésre, az ismertebbek közül talán csak a képmagnó hiányzik még. De jövőre ezt is beszerezzük. Az előadók többsége él is a vázlatok, térképek, ábrák, illusztrációk bemutatásával, csakúgy, mint a diavetítő vagy a moagófilm felhasználásával. Az ismeretterjesztés tárgyi és személyi feltételei tehát évről évre javultak és mégsem mondhatjuk, hogy é tevékenység kőny- nyebb lett. A lakosság általános műveltsége jelentősen megnövekedett, ugyanakkor erőteljesen differenciálódott is. Az előadónak nemcsak az általa el mondandókra kell alaposan felkészülnie, hanem vállalnia a kérdéseket is, amelyek természetesen nem mindig kíméletesek.

Király György: — A kiscsoportos, a sajátos réteg- és csoporti gényeket, munkahelyi környezetet és feladatot messzemenően figyelembe vevő ismeretterjesztésé a jövő. Ebben szerepelnie kell a legkorszerűbb technikának, de a középpontban változatlanul a tudást, az érteket közvetítő és vitatkozva befogadó ember áll.

SOMOGYI

NÉPLAP