Somogyi Néplap, 1980. október (36. évfolyam, 230-256. szám)

1980-10-08 / 236. szám

Gyermekélelmezés Egyedül nem tudunk Barcson változtatni

Egyelőre szép terv

Á gyermekélelmezés. az iskolai menzák helyzete ..örökzöld” téma. a gondok megoldásának folysinatában néhol alig jutottak még túl a felismerésen. Más szóval: a gyermekéi elmezés kérdése az oktatásügyben és a vendéglátóiparban egyaránt a perifériára szorult, hol a településfejlesztés sajátos gondjai, hol az irányítók gondatlansága miatt.

Bai-cson, a rohamos meny- nyiségii gyarapodás következtében halmozódtak fel a gondotk. A városka ipara és lélékszáma ugyan ..kamasao- san” növekszik, a gyermekélelmezés, 'és általában az oktatási-nevelési intézmények helyzete azonban — dr. Németh Jenő tanácselnök mondja így, köntörfalazás nélkül — katasztrófával fenyeget.

— Bár tavaly felújítottuk és nyolc tanteremmel bővítettük a 2. számú általános iskolát, és gazdagodtunk egy , új menzával is, várbsuhk iskola- hálózata még mindig korszerűtlen. Kevés az oktatásra alkalmas Mlyiség — egy tanteremre 48 diák jut, mindenütt „két műszakban” tava hatszázzal. S nemcsak a zsúfoltság jelent veszélyt, hanem a minőségi követelményei-: sokrétűsége is. Napi ötszöri étkezés a diákotthon lakóinak, az óvodások ellátása, olyan teherként nehezedik a két konyha huszonöt dolgozójára, a tanácsra és a pedagógusokra, mely lassacskán elviselhetetlenné válik. Segíteni a helyi áfész sem tud; a beruházásokkal — finoman szólva- — hadilábon áll, a három- százötven adagra ..hitelesített’ Boa-oka étteremben naponta hétszázan étkeznek. S mi több, a vízügyi és erdészeti szakközépiskola vezetői sem dobhatnak mentőövet kollégáiknak: a menza ott is szűk. Hasonló a helyzet az üzemi étkezdékben is. Csupán halvány fénypont a sötét -képben, hogy a két általános iskola menza konyhájának fölszerelése igén korszerű: sok jó mosogatógép, gázüst, robotgép és kenyérszeletelő berendezés

kis helyen is elfér . ..

Am a gondokon sürgősen enyhíteni kellene. Hogyan? Ismét a tanácselnök válaszol;

rutainak —, kér’és a hely a napközi otthonokban, zsúfoltak a menzák is. Persze, ha azt tekintenénk viszonyítási alapnak, hogy jó egy esztendeje még egy háromszáz adag étel elkészítésére és tálalására alkalmas konyháról tápláltak ezer gyermeket, s- az arány most— hála az újabb menzának — „hatszáz az ezerhez”, akkor, jó magyar szokás szerint, veregetnünk kellene a mellünket, hivatkoznunk az erőfeszítésekre. Csakhogy a helyzet évről évre romlik.

A tanácselnök, jó barcsi szokás szerint,, körültekintően elkészített fölmérések dokumentumait keresi elő. A statisztikák imponálnak,

egyszersmind meg is rémítenek. A város 1430 általános iskolai tanulójából ma csaknem ezer napközis. Öt év múlva várhatóan 1750 diák zsúfolódik majd össze a két alma materben, közülük — az „előrejelzések” szerint — 1150 a szellemi táplálékon kívül élelemre is igényt tart. A menzák optimális befogadóképességét most négy-százzal múlja felül a létszám. — ot év «mué

— A következő két-három évben bővíteni szeretnénk az 1. számú általános iskolát négy tantereimmel, felújíttatnánk a napközi otthont, s ezzel egyidejűleg tervezzük egy ezer gyermek étkeztetésére alkalmas központ létrehozását. Természetesen az áfész-t is ösztönözzük új beruházásokra. az igazi megoldás azonban — úgy gondolom — a gyermekélelmezési köizpont lenne. A szükség törvényt bont alapon persze kínálkozna egy másik lehetőség is: a napközibe jelentkező, s arra. jogosult gyermekek egy részének elutasítása. Erre azonban eddig sem voltunk, s ezután sem leszünk hajlandók.

A gyermekétkeztetési központ egyelőre szép terv. Felépítésé élettani, higiéniai, szervezési es pedagógiai szempontból egyaránt szükségesnek látszik.. A rohamosan nyúló-terebélyesedő si- hedert több más helyen is szorítja a nyolc-tíz esztendeje szabott cipő. A diákfaia- lozó létrehozása ily módon — segítség nélkül — való- saanüles hiú ábránd maradna,

Lengyel András

(Hozzászólás >‘A munkapadtól a vezérigazgatóig« című cikksorozathoz.)

A cikksorozat mondanivalójával és a felhozott példák egy lés zenek kritikai bemutatásával egyetértek. Kétségtelen, hogy a nagyvállalati szervezetben a rugalmasság, a gyors, reagálás sokszor hátrányt szenved az egymásra épülő szintek miatt. Megjegyezném azonban, hogy a felsorolt példák, melyek bizonyára az életből származnak és előfordulásukat nem is vitatom, többségükben nem az összevont nagyvállalatokra jellemzőek. Előfordulhatnak bárhol, ahol a vezetés nem eléggé nagyvonalú, felelősségvállaló, és éppen ezért ezt a szellemet nem tudja akár törzskari, akár funkcionális szerveire továbbvinni.

Abban azonban. hogy ilyen helyzetek kialakulnak, nem mindig a vállalati vezetőség és az általa kialakított

és működtetett belső mechanizmus a hibás.

Ügy látom, mintha a cikkek írója a "pult égjük oldalán« állna — tehát a kevés önállósággal rendelkező gyáregységek dolgozóinak, alsóbb szintű vezetődnek szemszögéből nézné a kérdéseket.

Megpróbálnék a -pult másik oldaláról« nézve megvilágítani néhány kérdést, melyekkel a cikksorozat foglalkozik.

1. Vajon miért kell a vállalatnak nagy létszámú és esetleg bonyolult szervezetű beruházási apparátust fenntartania? Miért kell javaslatait több főosztálynak véleményezés végett megküldeni? A beruházások műszaki , gazdasági előkészítésére vonatkozó állami szabályok, az illetékes bankszervek hiteligénybevételre vonatkozó követelményrendszere olyan mértéktelenül bonyol uitak, hogy ezek kielégítésére egész szakembergárdára van szükség. Ha pedig egy nagy- vállalat helyett például nyolc önálló kisebb vállalat működne, akkor erre az appa- ' rátusra nyolc helj'en lenne szükség.

2. Miért van szükség nagy létszámú és több szintű ellenőrző apparátusra? Sajnos meg kell állapítani, hogy ma Magyarországon a társadalmi tulajdont sokan tes a legkülönfélébb társadalmi rétegekben) összetévesztik a saját tulajdonukkal. Az általános megítélésben nem

mindig róják meg, sőt nem egyszer vagányságnak, élelmességnek számít, ha valaki »ott spórol, ahol tud" — tehát az üzemből viszi haza, amire -otthon, építkezésnél, barkácsolásnál stb. szüksége van. Mit tehet az a vállalati vezető, aki felelősséggel tartozik a rábízott vállalatnál a tulajdon védelméért?

Kiépíti a maga ellenőrző apparátusát és ezt teszi minden, vállalaton belüli kisebb egység vezetősége is, amely — az ellenőrzés elmulasztása miatt — felelősségre vonható. Így azután az ellenőrzési szintek itt is sokasodnak, egymásra épülnek. Ha a vezetőség a lopást nem is tudja mindig megakadályozni. az indokolatlan felelősségre vonást esetleg elkerülheti.

3. Mi az egyik fő feltétele a jól működő, rugalmas belső mechanizmus kiépítésének? Jól képzett, megbízható, önálló szakemberek, mégpedig több szintén: a) abban a funkcióban, ahol a szervezet kiépítésével , foglalkoznak (például szervezés) ; b) a felső vezetésben: c) a gyáregységi végrehajtásban.

Hogyan áll az ipar ma szakemberekkel ? Meglehetősen rosszul. Olyan közszellem alakult ki (egyetemeken, felsőfokú képzésben), hogy »előkelő« dolog kutató- intézetben. szervező-fejlesztő intézetben, minisztériumban, társadalmi szeneknél, külkereskedelemben, rádióban, tv-ben dolgozni — és alsóbbrendű dolog az ipar- vállalati munka. Például a Közgazdasági Egyetem képzési rendszere is olyan, hogy elsősorban népgazdasági szintű feladatokra képezi ki a hallgatókat.

4. Következésképpen :

egyetlen — akár nagy, akár kicsi — vállalat egyedül, önmagában a helyzet megváltoztatásáért sokat, különösen látványos intézkedések keretében — nem tehet. A jogszabályokhoz, Vendeletekhez, a makroirányltási intézményrendszerhez. az

egész gazdasági, társadalmi körnj’ezet mozgásirányához igazodva léphetnek csak előbbre a vállalatok — belső mechanizmusuk számottevő megújításáért. Csak annyira és annyiban ' — plusz—mínusz 10—20 százalék —, amennyit a környezet objektíve megenged.

Dr. Kecskés Józsefné

VBKM mb. vezérigazgató,, gazd asági igazgató

Három héttel később érnek...

Az időjárás miatt késésben a betakarítás

Az idén ősszel két-három hetes késésben, vart áz időjárás, és ez az időszerű mezőgazdasági munkákon is meglátszik. A határ képéből jól lemérhető, hogy milyen nagy munka vár a mezőgazdasági üzemekre a következő hetekben. Mint a Mező- gazdasági és Élelmezesügyi Minisztérium legfrissebb ősz- szesítéséből kiderül, nem a mezőgazdasági üzemek tehetnek arról, hogy 1973-ben ilyentájt a kukoricának már mintegy harmada a raktárakban volt, most viszont lényegében csak az első táblákat járták végig a nagy teljesítményű betakarító gépek. A termésnek mindössze 4—5 százalékát, „hozták le” a földekről. A kukorica törését már csak azért sem. lehetett megkezdeni, mert a növény víztartalma még nem túlságosan magas. és egyelőre csak a legkorábban érő fajtákat lehet raktározni. A cukorrépa termőterületének csalón,ént negyedén vonultak végig a gépek. Ez a munka is mind jobb ütemben halad. A betakarítás tempóját a gyárakkal kötött megállapodások határozzák meg. Miután a növény cukortartalma várhatóan tovább növekszik, a

gyárak e'gyelőre csali a napi ellátásukhoz szükséges mennyiséget és némi tartalékot kémek a termelőktől. A répa szedése a következő napákban indul meg teljes lendülettel. A nem melegigényes bu rgon y a viszonylag időben érett be; a termés H0 százaléka már biztos helyen van.

A gazdaságok az őszi talaj előkészítés kétharmadával elkészültek, úgj'hogy a vetést lényegében semmi nem akadályozza. Az őszi árpa és a rozs vetőmagjainak 80 százaléka került eddig a talajba. A búza vetése az elmúlt napokban kezdődött meg nagyobb ütemben, a kijelölt termőterület 8—10 százalékán már a földben van a saaporitóan yag.

Komoly késések mutatkoznak a szőlőskertekben. Eddig csak a legkorábban érő fajtákat lehetett szedni, a borszőlő nagyobb része még éretlen. Háromhetes késés mutatkozik, ez lemérhető abból is, hogy tavaly, ilyenkor a szőlő félét már leszüretelték, az idén viszont csak alig 10 százalékát. Valamivel kisebb hátrányban van az alma erest.

H

er.i mindennapi lesel:,., az egyik művezetőnek értelmes gondolata támadt. Csupén azt találta ki. hogy fölösleges minden terméket másfajta dobozba csomagolni.'Ez beszerzési nehézségeket is okoz, és ha . jól meggondoljuk: pazarlással jár. Fél év is eltelt, mire kezdtek figyelni rá, de elgondolásénak .bevezetését az isten is akadályozta. Különben is: hogyan jön ahhoz egy letelepített üzem műszaki embere, hogy fölborítsa a régi rendet? És akkor az illetőnek merész gondolata támadt. Ugyanezt beadta újításként. Így a szakszervezetnek is foglalkoznia kellett veie. Igaz, első fokon elutasították, de mit törődik ma már ezzel. Végül is — mert elképzeléséhez mérhetetlen türelem és harckészség is párosult — másfél év után egységesítették a csomagolástechnikát, s ez jelentős megtakarítással járt.

A példa jellemző ma is— jóllehet régebben történt —; és most úgy jutott a tudomásomra, hogy a marcali műszaki értelmiség helyzetéről, tevékenységéről érdeklődtem. Ezt sem véletlenül. Két és fél évvel ezelőtt ugjanis igencsak felkaptam a fejem egy meglepő adat hallaton. Azóta újra föllapoztam a városi párt-vb akkori jelentését, így hát szó szerint idézhetem: Üzemeinkben összesen egy egyetemet

végzett műszaki mérnök, és hat főiskolai végzettségű üzemmérnök dolgozikKilenc üzemről, 2500 dolgozóról volt szó, s a párt testületé — nem indokként, hanem a helyzetelemzés okából — felsorolta, hogy mi minden játszik közre e kedvezőtlen helyzet kialakulásában. Szó esett a te.nmék- szerkezetről, a központok centralizált műszaki irányításáról, s arról, hogy enne,Is meg,felelően műszaki igényesség sem mutatkozik a marcali telephelyek, gyárak, gyáregységek szakemberei iránt. Márpedig a fejlődés igy nem biztosítható; kiváltképp, ha *>.. . a gazdasági vezetők egy részének szakmai felkészültsége, vezetési tevékenysége a közepesnél gyengébb. Munkájukból gyaliran hiányzik a kezdeményezőkészség, a felelősségvállalás, a döntési bátorság-. Súlyos és kemény szavak voltak ezek, de mindenképp hitelesek. Érdemes hát utánajárni: mi történt azóta?

A számokon persze nagyon nehéz eligazodni, mert ugyancsak 1978-ban — fél évvel később — az értelmiség helyzetét elemző jelentés 19 műszakiról szól. Tegyük hozzá, hogy szerencsére nemcsak az üzemekben, hanem az irányításban is dolgoznak ilyen képzettségű szakemberek. Most arról tájékoztattak a napokban, hogy jelenleg 150 műszaki szakember dolgozik fiatal városunkban, közülük harminc- három egyetemei és főiskolát végzett mérnök, a többi technikus. (Gyanítom, hogy ez utóbbiakhoz számolják a szakközépiskolát végzetteket is. de ezen ne akadjunk fönn.) A fejlődés nyilvánvaló és örömteli. Még akkor is igaz ez, hogy ha az üzemek közötti megoszlás nem a legkedvezőbb. A Május 1. Ruhagyár marcali telepén például egy gépészmérnök van, ruhaipari egy sem; az Unitechnikánál egy főiskolai végzettségű, de a fejlődéshez még legalább 3—4 mérnök kellene, és à sajtüzemnek, a kenyérgyárnak sem ártana meg ha egyáltalán lenne műszaki szakemberük. A változás azonban nem áll meg, mert minden látszólagos és valódi akadály ellenére a város vezetői most sem elégedettek a helyzettel, viszont jóval derűlátóbbak, mint 1978-ban.

És különben is. Az ügy. és a magam vizsgálódása szempontjából sem mondanak el mindent a számok. Érdemesebb mögéjük nézni. Hasznosabb azt kutatni: hogyan élnek a városban, az üzemben, a különböző közösségekben a műszaki értelmiség képviselői? Tágulnak-e lehetőségeik, rátalálnak-e Önmagukra; kifejthetik-e képességeiket, részt vesznek-e a közéletben: s* egyáltalán;-mennyire sikerül kamatoztatni a szellemi tökét?

N

os hát kezdjük azzal, hogy a nemrég volt falu befogadta őket. Letelepedtek, ehhez segítséget kaptak; s nem megvetendő, hogy hetven százalékuk a váróiból, illetve környékéről való. Azt mondják: hallatlan szellemi energia halmozódik föl bennük, ennek kibontakozási lehetőségei azonban — a fejlődés ellenére is — vérszegények. Marcali üzemeinek központjai Budapesten vannak: a műszaki fejlesztés, a szerkesztés, a technológiakészítés a fővárosban, a gyártás Marcaliban folyik. A helyiek munkája tehát javarészt a műszaki nehézségek elhárítására korlátozódik. Többen nem a képzettségüknek megfelelő beosztásban dolgoznak. Egy részük csoport- vagy művezető, mások a gépgyártás technológusai. Ez a kép azonban rendkívül szomorú lenne, ha nem tennénk hozzá: a harcnak azért már vannak eredményei. A Mechanikánál például lehetővé tették a részgyártmányok kifej lesztésé* : Marcaliban készül az anyagnorma (igaz, hogy Pesten hagyják jóvá), s a szerszámjavítálban is kaptak már lehetőséget. A változás ütemével azonban elégedetlenek. Emellett az is igaz, hogy a jelenlegi (nem mindenben korszerű) technikai színvonalat jobban ki lehetne használni. Ez viszont nem megy a korlátok örökös hangoztatásával.

De azért van valami törvényszerű abban, hogy megreked az önálló gondolkodás, ha minduntalan ellenállásba ütközik. Azt hiszem, ennek egyetlen ellenszere van, amit ; úgy hívnak, hogy örök nyughatatlanspg, vagy ha úgy tetszik: műszaki hivatástudat, belső indíték, akarás és képesség a jobbító szándék oldalán. S amennyire sikerült megtudnom: ez ügj'ben is tevékenykedhetne még bőségesien a műszakiak jó része.

örömmel hallottam, hogy megalakult a Gépipari Tudományos Egyesület helyi csoportja. Ez nemcsak azért, fontos, mert még nem túlságosan tart össze a gárda. (A két- lakiság, a szőlő- és zöldségtermelés vagy a nyúltenyésztés sok műszaki problémáról vonja el a figyelmet.) A szellemi műhely központja lehet ez a csoportosulás; ötletet, ösztönzést adhat nemcsak a-z üzemek, hanem a város műszaki gondjainak megoldásához is. Legalább ilyen biztató, hogy 1978 óta több üzem élére felsőfokú végzettségű szakembert állítottak, vagy hogy csak a Mechanikához két év alatt nyolc mérnököt telepítettek le. A vezetők gond ja-feladata, hogy megtalálják hozzájuk — sa többiekhez — az utat, hogy lehetőségeket teremtsenek szellemi alkotókészségük kibon tokozásához.

Alig több, mint egy évtized alatt új értelmiségi réteg jelent meg a településen. És mutatja önmagát. Ösztönzést és elismerést vár, s tőlük odaadást, elmélyült tevékenységet a város. Mozgolódnak már a közélet különböző fórumain.

Van közöttük párt- és KISZ-bizottsági tag, népfronttitkár, és MSZBT-tag csoportvezető. Tanfolyamokat vezetnek, szakmai továbbképzéseket tartanak; s közülük huszonegy un (!)

; a párt- és KISZ-oktatás propagandistái. Jó jelek ezek; arra ösztönöznek, hogy mind többen kibújjanak az odúikból. A város politikai vezetői már fölfedeztek a bennük rejlő értékeket. ha szellemi képességeiket még nem tudták is kellően kiaknázni. Ebben viszont ők is segíthetnek, mert érdemes.

S

tílusos tálán, ha ezt egy példával bizonyítom. A Mechanika Elko üzemében — egy űj gyártmány kapcsán — méréstechnikával is kellett foglalkozni. A pesti központban egy ötmillió forintos műszer dolgozik. A helyi vezető egy műszakinak és egy műszerész dolgozónak ösztönzést adott a mérőműszer megtervezésére, elkészítésére. Ilyenkor szoktak *>szárnyakat kapni« az emberek. És egy hónap alatt elkészült a félautomata műszer. Mindössze 2(1000 forintba kerüli! És senki sem akadályozta meg 8 bevezetését,,. Jávori Bei*